Miután az 1870. évi XVIII. tc. mely az állami számvevőszék felállitásáról és hatásköréről szól, csak az elnök állását határozza meg, s a többi személyzetre nézve annak 11. § azt mondja, hogy: „az állami számvevőszék többi tagjainak száma és fizetése az állami számvevőszék elnökének véleménye, alapján, az állami számvevőszék évi költségvetésének megállapitásakor szabályoztatik” - ezen határozat pedig az állami számvevőszék személyzetével, mint állami tisztviselőkkel szemben fenn nem tartható, mert az állami számvevőszék személyzetének s személyes járandóságokra vonatkozó igényeik törvényhozásilag ép úgy rendezendők véglegesen, mint az az állam többi tisztviselőire nézve történt, - ennélfogva a képviselőház 1876. évi november 25-én 2060. sz. a. hozott határozatával felhivta a kormányt, és az állami számvevőszék elnökét, hogy addig is, mig az állam számviteli rendszere törvényhozási úton megállapittathatnék, az állami számvevőszék végleges szervezése iránt, törvényjavaslat terjesztessék az országgyülés elé.
Nem czéloztatik az, hogy a mit az 1870:XVIII. tc. már végleg és határozottan megállapitott, újból szerveztessék vagy módosittassék, hanem csak az, miszerint a mit a személyzetre nézve a törvény csak főbb vonásokban (mint „szükséges számú számtanácsosok,” „kezelő segédszemélyzet”) jelölt meg, most már, a szerzett tapasztalati adatok alapján részletesen, és pedig nem s költségvetés tárgyalásakor, az elnök véleménye alapján évenkint (mint a törvény 11. §-a rendeli) hanem egy külön erről alkotandó törvény által, személyzeti létszám, s a fizetések tekintetében is állandólag szabályoztassék, és hogy az állami számvevőszéknek eddig ideiglenes ügykezelése, mely a számvevőszék szervezésével összefüggő viszonyban áll, és a mely ügykezelés eddig az 1870. évi november 14-én kelt legfelsőbb királyi elhatározással szentesitett „ideiglenes ügyrend”-en alapult, az 1870:XVIII. tc. 27. §-a értelmében törvényes uton megállapittassék; a mely czélból az állami számvevőszék ügykezelése, és az állami adósságok ellenőrzését érintő hatásköre is, az itt előterjesztett törvényjavaslatba foglaltatott.
A törvényjavaslat 1. §-ának tervezésénél szem előtt kell tartani azon teendők fontosságát, melyeket a törvény az ország legfőbb ellenőrző hatóságának feladatául tűzött ki, midőn azt az állam bevételeinek és kiadásainak, az állami vagyonnak, és az állami adósság kezelésének, s általában az államszámvitelének ellenőrzésével bizta meg.
Tekintve az állami közigazgatásnak annyira elágazó működését, melyet a számvevőszék minden részleteiben figyelemmel kisérni, és annak szabályszerüsége fölött őrködni köteles: e feladat kellő megoldása a közreműködésre hivatott egyének részéről sokoldalú administrativ tapasztalatokat, és magasabb államtudományi ismereteket igényel. Áll ezen követelmény a számvevőszék tisztviselőire nézve általában.
Az állami számvevőszék csak ugy fog méltóan fennállhatni, és üdvösen működhetni, ha munkaerőkül jeles, és tapasztalt férfiakat nemcsak megnyernie, de ezeket hivatalnoki karához - melynek szük körében előmenetelre vajmi ritkán számithatni - állandóan lekötni is sikerül. Erre pedig az alkotandó törvényben kell biztositani az eszközöket, még pedig a törvényjavaslat 3. §-ában inditványozott azon rendszabály által, - hogy az itt alkalmazott tisztviselők rangállásuk, illetményeik, s minden egyéb igényeik tekintetében, a ministeriumok hasonló állású központi közegeivel teljesen parifikáltassanak, és hogy részükre az előléptetés a legmagasabb fokig a számvevőszék kebelében lehetővé tétessék.
Ámbár az állami számvevőszék ellenőrzési teendői, melyek közé már annak felállitásánál, az 1870:XVIII. törvénycikkben oly ügyek is soroztattak, melyek más sokkal nagyobb költségvetésű számvevőszékeknél sem fordulnak elő, mint az állami főkönyv vezetése, a kettős könyvviteli rendszer szerint, a hitelnyilvántartási főkönyv, a nyugdíjak ellenőrzése és nyilvántartása, a földtehermentesitési és más állami adósságok, az állami vasutak kezelésének ellenőrzése, - annak 9 évi fennállása óta folyvást szaporodtak, - nevezetesen az állami vasutak és a kamatbiztositást élvező vaspályák hálózatának növekedő kiterjedése, honvédségi intézményünk jelentékenyebb kifejlődése, az állami nyugdíjasok egyénenkénti nyilvántartása, az állami adósságok szaporodása, a fővárosi közmunkák tanácsa által kezelt alapok számadásainak közvetlen megvizsgálása, az első folyamodású királyi biróságok és ügyészségek felállitása, számos új tanintézet keletkezése következtében: mégis - súlyt fektetve azon tapasztalatra, hogy nem épen a tisztviselők számszerinti sokasága, hanem inkább azoknak szakértelmi jelessége és buzgósága biztositja az eredmény sikerét, - hódolva a pénzügyi tekinteteknek, és föltéve, hogy a számvevőszék újabb rendkivüli munkálatokkal megterheltetni nem fog, - a számvevőszék tisztviselői létszámának megállapitása a törvényjavaslatban csak 44 egyénnel hozatik javaslatba, tehát a létszám az 1870-ben ő Felsége által legkegyelmesebben jóváhagyott ideiglenes állományhoz képest 58 egyénnel, a jelenlegi tényleges létszámhoz képest pedig még 6 egyénnel apasztatott ugy, hogy az 1870. évben, szentesitést nyert 180,000 frtnyi összes személyi járandóság mintegy 103,330 frtra, azaz oly minimumra inditványoztatik leszállittatni, melyen alól az elnököt terhelő törvényes felelősség alig volna elviselhető.
Az 1870:XVIII. tc. 3-ik §-ában a számvevőszék főbb tisztviselői „főszámtanácsos” (ki a törvény 7. §-a szerint akadályoztatása esetében, az elnököt helyettesiti) illetőleg „számtanácsosoknak” czímeztettek.
Ezen elnevezések helyett most, ez újabb törvényes intézkedések alkalmával, szükséges volt elfoglalt állásuknak megfelelő czímeket, úgy mint: „számvevőszéki főtanácsos”, „számvevőszéki tanácsos”, „számvevőszéki osztálytanácsos” és „számvevőszéki titkár” javaslatba hozni, mert ilyenek az illetők tényleges munkakörének valóban megfelelnek, azonkivül pedig a közéletben számos félreértések kikerülésére és a paritás elvének érvényre emelésére is szolgálnak. A „számvizsgáló” czímezés megtartatott azon okból, mert ez az illető tisztviselők rendeltetésének tökéletesen megfelel, s azok a jelen törvényjavaslatban különben is a ministeri számvevőségeknél alkalmazott központi számtanácsosokkal teljesen parifikálva vannak.
| A számvevőszék szükséglete az ajánlott szervezettel jövőre tenne: a jelen törvényjavaslat 3. §-ában felsorolt állandó illetményekre | 103,330 frtot | |
| segélyekre, jutalmakra s egyéb dologi kiadásokra, melyek a költségvetési törvényben fognak évenkint megállapittatni, körülbelül | 7,670 frtot | |
| együtt mintegy | 111,000 frtot, |
tehát a már fennálló, valamint a szervezet folytán eszközlendő nyugdíjazások miatt szaporodó nyugdíjteher (jelenleg 4,200 frt, hozzájönne még mintegy 6-7000 frt) betudásával is, az eddig átalányképen részére megszavaztatni szokott, a legközelebb mult években 136,000 forinttól 130,000 frtig leszállott évi összegen is jóval alól maradna.
A fizetési kategóriákra vonatkozólag megjegyeztetik: hogy a titkárok részére az I. osztályú fizetést azon oknál fogva kell kérni, hogy a számvizsgálói állásból való előléptetés, a mire az illetőnek úgy is évekig kell várakoznia, ne csak ranggal, hanem egyszermind illő fizetési javitással egybekapcsolva legyen.
A törvényjavaslat 2. §-a oly intézkedést tartalmaz, mely az érvényben álló szabályokból szükségképen foly és a megváltozott szervezetnél fogva, e törvényjavaslatba fölveendő volt.
A 3-ik § két végső bekezdésében szükséges volt határozottan kiemelni: hogy az állami számvevőszék tisztviselői és többi személyzete, az elnökön kivül, kinek jogait és kötelességeit, állását és fizetéseit az 1870:XVIII. tc. tüzetesen körülirta, jelesül a 8. §-ban rendeli, hogy „egész életére neveztetik ki s hivatalát csak a 9. és 10. §-ban megállapitott törvényes eljárás következtében vesztheti el”, a 11. §-ban továbbá kimondja, hogy évi fizetése a ministeri fizetéssel egyenlő, az 1870:XVIII. tc. 5. §-ában kimondott megszoritások mellett, minden tekintetben az állami tisztviselőket és hozzátartozóikat megillető kötelezettségek alá esnek, illetőleg azok jogaiban részesülnek.
Az állami számvevőszék ügykezelésének szabályozása tárgyában, az 1870:XVIII. tc. 26. és 27. §-ai különböző szempontból tesznek intézkedést.
A 26. § a számvevőszék első megalakulási idejére vonatkozván, ezt rendeli, hogy „az állami számvevőszék ideiglenes ügyrendének s az államadósságok ellenőrzésére vonatkozó ideiglenes kezelési szabályoknak kidolgozásával, ezen törvény alapján, az állami számvevőszék elnöke bizatik meg, a kinek javaslata, a ministertanács véleménye kiséretében, ő Felsége jóváhagyása alá terjesztetik.” A törvény eme rendeletének a számvevőszék elnöke annak idején megfelelvén, a kidolgozott „ideiglenes ügyrend” a ministertanács utján ő Felsége elé terjesztetett és az 1870. november hó 14-ikén kelt legfelsőbb elhatározással jóváhagyatott.
Későbbi időben ezen ügyrendnek nehány határozmánya, a munka egyszerűsitése érdekében szükségesnek ismert, czélszerű módositást szenvedett, melyek hasonlókép a törvényben kijelölt uton: a ministertanács hozzájárulásával, ő Felségének 1873. junius hó 19-ikén és 1876. deczember hó 5-ikén kelt legfelsőbb elhatározásaival hagyattak jóvá. Az érintett két rendbeli módositásokkal az „ideiglenes ügyrend” jelenleg is érvényben áll, s az állami számvevőszék ügyvitelének maiglan alapját képezi.
Az emlitett törvénycikk 27. §-a pedig az ügyvitel végleges szabályozására vonatkozik s a jelen törvényjavaslat 4-31. §-ai többnyire ugyanazon lényegesebb határozmányokról szólnak, melyek a fennálló „Ideiglenes ügyrend”-ben vannak foglalva, oly határozmányok, melyek egyenesen az állami számvevőszék hatásköréről szóló 1870:XVIII. tc. rendeletein alapulnak és a mi nem csekély fontosságú: ezen „ideiglenes ügyrend” a számvevőszék fennállása óta folytonosan alkalmazásban van s eddigelé az ügyvitelnek helyes zsinórmértékül volt képes szolgálni.
A tervezet kidolgozásánál főleg oda irányult a törekvés, hogy az összes ügykezelésnek lényeges és maradandó alapjai vettessenek meg a törvényben; ugyanis egyfelől szerfölött tág keret kivántatnék arra, hogy az ügykezelés, minden legkisebb részleteivel együtt befoglalható legyen; másfelől pedig az idő és a gyakorlat legtöbbször az ügyvitel apróbb elemi részleteinek egyszerűsitését, javitását szokta kivánatossá tenni s azoknak a mutatkozó szükséghez képest azonnali életbeléptetését ajánlani, a mi különben csak a gyakorta beállható törvénymódositás hosszasabb utján volna eszközölhető.
A szolgálatra nézve csak előnynyel jár, ha a változás alá eshető, csekélyebb jelentőségű kezelési eljárás, a törvény határain belül, az egyes ágazatokra vonatkozó utasitások és megfelelő elnöki rendeletek által fog szabályoztatni.
Nem tartatik továbbá szükségesnek a jelen törvényjavaslatba, mintegy ismételten, oly ügykezelési szabályokat fölvenni, melyek már az állami számvevőszék hatásköréről szóló 1870:XVIII. törvénycikkben foglaltatnak, hahogy azok - mint például az ottani 16., 24. és egyébb § - a számvevőszék eljárását eléggé kimeritően szabályozzák.
A javaslat 6. szakaszában a számvevőszék ügyosztályainak teendői nemcsak általánosságban emlittetnek, de a főbbek közülök tárgyankint is részletezve vannak.
A törvényben ennél tovább menni, névszerint a teendőket változhatatlan csoportokba osztályozni, avagy a számvevőszék ügyosztályainak számát és munkakörét s a tiszti személyzetnek beosztását egyszersmindenkorra megállapitani azért nem volna czélszerű, mert ezen megszoritás az elnököt a rendelkezésére álló munkaerők okszerű kihasználásában s az egyének különböző irányú szakjártasságának értékesitésében gátolhatná.
A 8-11 szakaszok az állami számvevőszék tanácsüléseiről szólanak. A tanácsüléseket, mint a számvevőszéki ügyvitel egyik kiváló eszközét, már azon parlamenti tárgyalások alkalmával hangsúlyoztatni hallottuk, melyek 1869-70-ben a számvevőszék felállitása és szervezése körül folytak. Az 1870:XVIII. tc. is több rendbeli intézkedéseiben, némely különös fontosságú ügyek elintézésére nézve a „számvevőszéket” bizza meg. És nem ok nélkül: ugyanis (a számvevőszék elnöke, midőn ellenőrző tisztét teljesiti, nem ritkán jut abba a helyzetbe, hogy az ország anyagi érdekeit érintő, s a pénzügyi helyzetre állandóan, vagy legalább hosszú időn át befolyást gyakorló kormányzati intézkedések fölött kell birálati véleményét nyilvánitania, s ily esetben fölötte czélszerű, hogy a maga független elhatározását nem egyedül az egyes előadó ügyosztálynak felfogására, hanem a tanácskozmányban képviselt összes ügyosztályok véleményére, s az ebből keletkező alapos eszmecsere eredményeire alapithassa. Az elnök személyes felelőssége természetesen azon jogot adja neki, hogy a határozatot mindenkor saját meggyőződése szerint függetlenül mondja ki, de másfelől jogos és méltányosnak tünik fel az is, hogy az elnök határozatától netán eltérő nézetükhez ragaszkodó ülési tagok kötelességi érzetének megnyugtatására, valamint az elnöki határozattal járó felelősség élénkitése végett, az egyes tagnak vagy tagoknak eltérő szavazata, az indokolással együtt az ülési jegyzőkönyvhez mellékeltessék, mely esetleg szintugy, mint a számvevőszéknek bármily egyéb irata, az országgyülés bármelyik házának kivánatára, vagy magának a háznak vagy küldöttségének megvizsgálása alá terjesztetik. (1870:XVIII. tc. 25. §)
A végből, hogy a számvevőszék az 1870:XVIII. tc. 17. §-a értelmében ráruházott feladatnak az állami összes bevételek és kiadások ellenőrzése tekintetében eleget tehessen, és hogy nevezetesen a kormány, s annak felhatalmazott közegei által az állam nevében kötött szerződések alapján a kincstárt terhelőleg, vagy cselekvőleg illető fizetések összegét, határidejét és egyéb módozatait ellenőrizhesse, a törvény ugyanazon §-a kötelességévé teszi az illető közegeknek, hogy minden okiratot, vagy kimutatást közöljenek az állami számvevőszékkel, melyet ez ellenőrzés czéljából megtekinteni kiván.
Minthogy pedig az olyan fizetések, melyek kötött szerződési jogczímen történnek, az állami bevételek és kiadások jelentékeny hányadát képezik, főfontosságú dolog, hogy az ebbeli ügykezelés szabályozására alkalmas, és gyakorlatilag kivihető módozat állapittassék meg, s az ellenőrzés szempontjából is kielégitő megnyugtatást nyujthat az ügykezelési mód, mely a javaslat 17. §-ában a beküldendő évnegyedenkinti kimutatások útján indítványoztatik, mely módozatnál behatóbbat - aránytalan költség és idővesztegetés nélkül - gyakorlatilag kivinni alig is volna lehetséges. Megjegyzendő még az, hogy az itten törvényesitésre ajánlott módozat (az évnegyedenkinti kimutatások közlése) a közigazgatás nehány ágára nézve már tényleg gyakorlatban van, s hogy az az eddigi eljáráshoz képest valódi munkamegtakaritással jár annyiban, a mennyiben a számvevőszék részére a szerződés egyik hitelesitett példányának beküldése nem állana fönn általános szabályként, hanem csak a bővebb megfontolásra méltó esetekre szoritkozik - és hogy miután az illetékes közegek saját nyilvántartási czéljaikra minden jogérvényű szerződésekről ugy is vezetnek, vezetni tartoznak rovancsokat, az e szakaszban kivánt évnegyedi kimutatások csak e rovancsoknak másolatául tekinthetők, s e szerint csekély jelentőségű munkába kerülnek.
A 19. §-nak rendeltetése ugyanaz, a mi az „Ideiglenes ügyrendben” foglalt 17. § 4-ik pontjáé volt, a mely igy szól:
„A számadások, illetőleg számadási okmányok nemcsak számszerint, hanem arra nézve vizsgálandók meg leginkább, vajjon az állami vagyon és jövedelmek kezelése, ugy a kiadási hitelek felhasználása körül történt intézkedések megfelelnek-e a törvényeknek, a fennálló külön szabályrendeleteknek, s az okszerű gazdálkodás követelményinek? vajjon a ministerium kellő takarékossággal rendelkezette kiadási hitele fölött? vagy pedig, és mi módon lettek volna a költségek megszorithatók?
Alig szükséges kiemelni, hogy épen az ily irányban gyakorolt folytonos ellenőrzés képezi a számvevőszék fennállásának alapföltételét és törvényszerű működésének súlypontját. A mi a szakaszok szövegezését illeti, czélszerűnek tartatott ezuttal az „ügyrend” fönnidézett pontját világosabban és akként átidomitani, hogy a törvény szövege a kitűzött czélt szabatosabban kifejezze, s ezzel minden félreértésnek elejét vegye.
A 20-24. §-okhoz
Az állami zárszámadásra vonatkozó határozmányok legnagyobb részben a mai gyakorlatot tükrözik vissza, melytől eltérni annyival kevésbé lehetett, mert a megszokott berendezés évek óta ismeretes és a törvényhozás helybenhagyásával is találkozott.
A 28-31. §-okhoz
A 28-31. § az állami adósságok ellenőrzésére vonatkozó ügykezelési intézkedéseket tartalmazza. Az 1870:XVIII. törvénycikk 18. §-a a magyar korona országai által fölvett állósitott és függő államadósságok ellenőrzését, ide értve a földtehermentesitési és váltsági kötvényeket is, az állami számvevőszék ellenőrzésére bizta. Azonkivül az állami számvevőszék köteles kimutatni a törvények értelmében vert fémváltópénz időnkinti forgalmát is.
Ezen feladatának teljesithetése végett a fent idézett törvény 19. §-a világosan feljogositja az állami számvevőszéket, s illetve kötelezi a pénzügyministert, hogy mindazon tárgyakra nézve, melyekre az állami számvevőszék ellenőrzése kiterjed, a szükséges felvilágositásokat és kimutatásokat az állami számvevőszéknek megadja, az államadósságokról vezetett könyveket, valahányszor szükséges, az állami számvevőszék megtekintésére nyitva tartsa; a számvevőszék egyszersmind arra is köteleztetvén, hogy a központi pénztárt koronként megvizsgálja, s az értékpapir és papirkészleteket folytonosan ellenőrizze.
E czélokra a jelen törvényjavaslat 28. §-a felsorolja mindazon okiratokat és kimutatásokat, mik az ellenőrzés alapját képezik és a fönnebbi törvényes határozmány értelmében a pénzügyminister által - úgy mint eddig is - a számvevőszék rendelkezésére bocsátandók, a 29. § pedig az ezek alapján megejtendő ellenőrzés irányzatát és kivételét részletezi, egyszersmind a kötvény-kezelés és az államadóssági főkönyv vezetésének pontossága iránt, a helyszinén eszközlendő vizsgálatokat is hangsúlyozza; a 30. §-ban foglalt intézkedés az állami adósságok azon nemére vonatkozik, melynél a hitelezők nagyobb biztosságára az adósság összegének valamely állami ingatlan birtokra (vasutakra) mint külön jelzett jelzálogra való bekeblezését kötötte ki a törvény. A bekeblezés, illetve a részleges, vagy egészbeni adósság letörlesztésének megfelelő kivezetés ellenőrzésére az illető telekkönyvek közvetlen megtekintése állittatik fel szabályul. A 31. § a kivert és forgalomban levő fémváltópénz időnkénti ellenőrzését szabályozza.
