A statistikai hivatal Magyarország árúforgalmát a külfölddel és Ausztriával 1867-től kezdve 1874-ig évenként közzétette. - E részben az adatokat a Rumánia, Szerbia és Törökországgal való forgalmat illetőleg a határvámhivataloktól szerezte meg; az osztrák tartományoknál elterjedő határokat illetőleg pedig azon közlekedési vállalatoknál, a melyek mint a duna-gőzhajózási társulat, az osztrák államvasut, a déli vasut, a kassa-oderbergi vasut, a magyar nyugati vasut az áruforgalmat Magyarországgal és Ausztriával, illetőleg a külfölddel közvetitik. - E vállalatok mindazon árúkat, a melyek valamely magyar állomáson Ausztriába vagy a külföldre adattak fel, mint kiviteli árúkat, - mindazon árúkat pedig, a melyek a külföldről vagy Ausztriából valamely magyar állomásra érkeztek, mint beviteli árúkat mutatták ki.
Maga a statistikai hivatal azonban azon meggyőződésre jutott, hogy az általa a mondott módon gyűjtött és feldolgozott adatok a helyes ismeretek terjesztése szempontjából czélszerűtlennek, és 1876. év február havában tett előterjesztése alapján ebbeli működésének abbanhagyását hozta javaslatba, egyuttal azonban az árúforgalmi statistikának helyesebb alapra fektetése végett javaslatokat tett.
Miután az árúforgalmi statistika adatainak közzétételét az országgyülés képviselőházában is több izben kivánták, az ügy tüzetes és több rendbeli tanácskozmány tárgyává tétetett; a tudománynyal foglalkozó és a gyakorlati életben jártas egyének egyaránt meghallgattattak, statistikusok, vasuti és hajózási szakférfiak, kereskedők és szállitmányosok kihallgattattak, és az ezektől nyert vélemény alapján érlelődött meg a bemutatott törvényjavaslat.
A folytatott tanácskozmányokban az volt az általános nézet, hogy az árúforgalmi statistika adatainak szolgáltatására az osztrák tartományok által határolt irányokban az ország közjogi viszonyai mellett a vasuti és hajózási vállalatok azon közegek, a melyektől legczélszerűbben meg lehet tudni mind a kivitt, mind a behozott árúkat; mert igaz ugyan az, hogy az osztrák tartományokkal szemben elnyuló hosszu határon a forgalom szekereken is közvetittetik, s igy az ország forgalmának adatai teljes pontossággal nem mutathatók ki egyedül a vasuti és hajózási vállalatok által; de a szekeren közvetitett forgalomtól el kell tekinteni nem csak azért, mivel a forgalom ellenőrzése végett költséges határőrizetet kellene szervezni, és e forgalmat magát faggató vizsgálatok által neheziteni; de másrészt a tapasztalás mutatja, hogy az ország nagy árúforgalma mindinkább a vasutak és hajózás közvetitése által létesül, és a szekérfuvar inkább csak a helyi viszonyok igényeinek törekszik megfelelni, s igy a szekérforgalom adatainak mellőzése az ország általános forgalmi viszonyainak megállapitására lényeges befolyással nem bir.
Megállapitatván az, hogy a közlekedési vállalatok szolgáltatják a forgalmi statistika adatait, meg kellett vizsgálni, vajjon a vállalatok üzletével megegyezhetőleg lehet-e az adatok megbizhatóságára számitani, azaz valószinü-e, hogy a szállitásra feladott árúkról oly okmányok állithatók ki, a melyekből megbizható statistikai adatok szerezhetők.
Egy e czélból külön tanácskozó bizottság, melyben a nagyobb közlekedési vállalatok képviselői részt vettek, e tekintetben a következő eredményre jutott:
A közlekedési vállalatokon szállitott árúk nagy része csomagolatlanul kerülvén szállitásra, ezeknél az árú minősége önként kitünik, - továbbá egy része oly módon szokott csomagolva lenni, hogy már csomagolásánál fogva megismerhető, végül pedig egy része a szállitott árúknak tényleg oly csomagolásban kerül szállitásra, hogy azoknak minősége a csomag felbontása nélkül fel nem ismerhető. Vizsgálat alá vétetvén az egyes árúk, mint olyanok, a melyeknél megbizható adatok kaphatók, a következők jelöltettek meg:
Kávé, déli gyümölcs, thea, czukor, szörp, melasze, dohány, dohány-gyártmányok, buza, rozs, árpa, zab, tengeri, köles, hüvelyesek, rizs, liszt és malom-gyártmányok, mezei és kerti termények, fris gyümölcs, élő cserjék, fű és szalma, főzelék, burgonya, czukorrépa, aszalt gyümölcs, komló, fris halak, hering, sózott, füstölt és száritott halak, bikák, ökrök és tehenek, borjak, juh, ürü, kecske, bárány, sertés, süldő, ló és csikó, öszvérek, szamarak, más élő állatok, szárnyasok, nyers bőrök, toll és szőr, hús, sajt, tojás, méz vaj, fagygyú, zsir, szalonna, halzsir, zsiros olajok, sör, eczet, pálinka és szesz, bor, tüzifa, épületra, faszén, ásványszén, csontok, szarvak, körmök, ásványok, földnemek, érczek, festőfa tuskókban, cserhéj és egyéb cserző anyag, gubacs, indigó, szurok, kőolaj, pamut, pamutfonál, len, kender és jute, lenfonál, gyapjú, gyapjúfonál, gubók, nyers és fonott selyem, boritékvászon, üres zsákok, kötél és egyéb kötélárúk, szitakötőárúk, gyékények, papiros, lemezpapiros, papiros tapéták, bőr, prémbőr, üres hordók, asztalos munka, butorok, kosarak, öblös üveg, tükörüveg, ablaküveg, márvány, kőárúk, agyagárúk, téglák, nyers vas, vastöredék, vas rudakban és lemezekben, vasuti sínek, kerék-vas, bádog, fegyverek, ólom, réz, ón, czink, lemezek, fémek, kocsik, zongorák, gazdasági gépek, gépek és gépalkatrészek, gőzmozdonyok, só, ásványviz, kén, szoda, keményitő, gyertyák, gyúszerek, szappan, nyomtatványok, guano és trágyasók, rongyok.
Nem megbizhatók az adatok a következő árúknál:
Cacaobab, kávépótló, füszerek, len- és repczemag, kender és más olajmagvak, lóhere és fűmag, gyógyszerész-, illatszerek, festőkivonatok, földszurok, gyanta, pamutárúk, lenárúk, gyapjúárúk, selyemárúk, ruhák, kaucsuk és kaucsukárúk, bőrárúk, kesztyűk, fa kosár- és szitakötőárúk, aczél- és vasárúk, fémárúk, hangszerek, rövidárúk, vegyészeti czikkek, salétrom, hamuzsir, finom festékek.
Felemlitendő még, hogy a közlekedési vállalatoknál jelenleg meghonositott árúbevallás mellett több fontos czikkre nézve adatot épen nem lehetne szerezni, ugy a többiek közt: maláta, dió és mogyoró, viasz, tej, turó, stearin és stearinsav, palmitin, paraffin, ceresin, tésztafélék, illó olajok, aszfalt, papirosárúk, parkéták, üvegárúk stb.
Ezen árúk jelenleg más gyűjtőnevek alatt szerepelnek, de nem képez semmi nehézséget, hogy a bevallási módozatok ugyan szabályoztassanak, hogy a forgalmi adatok részletezése akkép legyen lehetséges, a mint az kivánatos.
A mint a most elősoroltakból kitünik, a vasuti és hajózási vállalatok részéről megszerezhető ősanyag nagy számú árúkra megbizható; de sőt a megbizhatlan anyagot szolgáltató adatokra nézve is fel kell emliteni azt, hogy azok csak annyiban mondhatók megbizhatlanoknak, a mennyiben a feladás alkalmával a vasuti közegek nincsenek azon helyzetben, hogy a feladó által bevallottak pusztán a tárgy csomagolásából megitélhessék és ellenőrizhessék.
Ha lovak, szarvasmarhák, sertések, s más állatok, - ha gabonanemüek, liszt, cserhéj, nyersvas, vasuti sínek, tüzifa, épitőfa, szén, kőolaj, sör, bor stb. adatik fel, ezeknél az árúknál a közlekedési vállalat hivatalnoka igen könnyen, egy tekintettel látja, hogy a fuvarlevél adatai a feladott tárgynak megfelelőek; - sőt bizonyos tárgyak sajátszerű csomagolásaiknál fogva, habár maga a tárgy nem látszik is, határozott biztonsággal engednek következtetni a tárgy minőségére is pl. kávé, déli gyümülcs, dohány, hering stb.
Ha azonban selyemárúk, pamutárúk, gyapjuárúk, lenárúk, ruházatok, rövidárúk stb. kerülnek feladásra, itt a közlekedési vállalat, ha csak a csomagokat fel nem bontja, a bevallás adatait nem ellenőrizheti, itt meg kell bizni a feladók bevallásában, és a mint a nagyobb vállalatok képviselői állitják lehet is megbizni a bevallás valódiságában, mert nincs érdek hamis bevallásra.
Miután igy tisztába hozatott az, hogy a közlekedési vállalatok utján szerezhető adatok feldolgozásra érdemesek, és nagyban és egészben megbizható eredményre felhasználhatók, meg kellett állapitani azt, hogy mikép dolgozandók fel az adatok. Erre nézve két ut volt választható. Vagy a közlekedési vállalatokat lehet megbizni az adatoknak feldolgozásával, vagy a statisztikai hivatalra kell bizni a feldolgozást, s a közlekedési vállalatokat csak az ősanyag beszolgáltatására szoritni. Midőn az utóbbi módozat választatott, történ ez azért, mert az volt a nézet, hogy a közlekedési vállalatra, mint ilyenekre a statistikai anyagnak az országos árúforgalmi statistika czéljaira való feldolgozása oly munka volna, mely saját hivatásukkal közvetlen összefüggésben nem állván, tetemes munkaerőt és költséget, a vezetés részéről pedig éber figyelmet igényelne a nélkül, hogy a helyességért a felelősséget elvállalhatnák.
Ehhez járul még az is, hogy az anyagnak az egyes vasutak szerint és általuk való feldolgoztatása, azon pontosság és megbizhatóság iránt sem nyujtana kezességet, melyből hasonló munkák egész értéke függ, miután ezen vállalatok eredeti rendeltetésükkel szemben a statistikai adatoknak ilynemü feldolgozását mindig csak mellékes dolognak tekintenék.
Végül a közlekedési vállalatok által eszközölt elkülönitett feldolgozás összegében sokkal költségesebb, mintha ugyanazon anyag központositva dolgoztatnék fel. Ez oknál fogva czélszerűbbnek mutatkozik az egész ügyet akkép szervezni, hogy a statistikai hivatal közvetlenül az ősanyagból késziti az árúforgalmi statistikát, és a közlekedési vállalatok csak az ősanyag beszolgáltatására köteleztetnek.
Egyike a legnehezebb kérdéseknek az, hogy mely okmányokból szedessék ki a forgalmi statistika.
Legegyszerűbbnek látszott, hogy azon okmányok, a melyeket maguk a közlekedési vállalatok is részint saját statistikájuk készitése, részint kölcsönös követeléseik leszámolása végett használnak, a rovatlapok szolgáljanak az árúforgalmi statistika czéljaira is. E rovatlapok jelenleg három példányban állittatnak ki egyszerre; e három példány azonban a közlekedési vállalatok czéljaira legalább másfélévig szükségesek s igy a statistikai hivatalnak kellő időben át nem adhatók, - 4 példánynak egyszerre való kiállitása a közlekedési vállalatok nézete szerint a jelenleg rendelkezésre álló technikai készülékek mellett lehetetlen; az pedig, hogy a rovatlapok másoltassanak, oly sok munkával járó és mégis ellenőrzés hiányában hibákra vezető eljárás, hogy azt igénybe venni nem látszott czélszerűnek.
Ajánlatba hozatott ezekután az, hogy a fuvarlevél tuldassék meg oly ürlappal, a mely ugyanazon adatokat tartalmazza, melyeket a fuvarlevél maga; a közlekedési vállalatok a szállitmány felvételekor a fuvarlevél és a toldatnak kellő kiállitását ellenőriznék. Átvételkor a toldat lemetszetnék és az a forgalmi statistika czéljaira szolgálna. Ezen javaslat ellen leginkább az hozatik fel, hogy a fuvarlevél alakja a német vasutegylethez tartozó valamennyi vasuttal közösen állapittatott meg s igy ezen módositás hosszabb előleges tanácskozásokat és értekezleteket igényelne, de azonkivül a külföldről jövő czikkeknél még sem lenne alkalmazható, mert az ottani feladókat ily fuvarlevelet kiállitására kényszeriteni nem lehetne.
Végül az látszott legtanácsosabbnak, hogy a szóban álló statistikai anyag megszerzésére külön nyilatkozatok állittassanak ki minden egyes feladásnál, illetőleg minden egyes leadott árúról s ezen nyilatkozatok szolgáltattassanak be a statistikai hivatalhoz.
A közlekedési vállalatok e részben kivánatosnak mondták azt, hogy az országban feladott minden küldeményről, szóljon az a külföldre és Ausztriába, vagy csak az ország más helyére, állittassék ki nyilatkozat; ezt egyszerűsités és egyenletesebb eljárás okából tartják tanácsosnak. Minthogy azonban igy igen sok munka gyül össze; minthogy továbbá a forgalmi statistika czélja első sorban a külfölddel való forgalom iránt kellő tájékozást nyujtani; minthogy végül nem tanácsos a szállitást minden egyes küldeménynél is a nyilatkozatok kiállitásával terhelni: - csakis a külforgalomra vonatkozó feladásoknál és a külföldről érkező leadásoknál lesz szükséges nyilatkozatot kiállitani.
Az árúforgalmi statistika készitése tárgyában tartott hosszas értekezletek eredménye tehát röviden a következő: a közlekedési vállalatok által a külföldre vitt vagy a külföldről hozott árúkról külön nyilatkozatok állitandók ki; ezen nyilatkozatok kellő feldolgozását a statistikai hivatal eszközli.
Ezen alapelveken készült a bemutatott törvényjavaslat, a melynek részleteihez a következőket kell még megjegyezni:
Minden árúküldeményről, mely vasuti vagy hajózási vállalatnak a külföldre szállitás, avagy a külföldről az országba hozatal végett átadatik, nyilatkozat állitandó ki. Nehogy azonban ezen intézkedés félreértésre adjon alkalmat és a tulajdonképi árúforgalmin kivül a személyszállitással járó podgyászra is kiterjesztessék, a podgyászt illetőleg határozott kivétel állapittatik meg. (1. §)
Tekintettel arra, hogy postaküldemények is vasuti és hajózási vállalatok által szállittatnak, habár a küldemények nem is adatnak át mint árúküldemények a mondott vállalatoknak a postaküldeményekre nézve is határozott intézkedést kellett fölvenni. - Nem lehet tagadni, hogy a postaküldemények természete s különösen az, hogy postán rendszerint kisebb terjedelmü tárgyak szoktak szállittatni, inkább a mellett szól, hogy árúforgalmi statistika czéljaira a pósta által közvetitett forgalom nem nagy jelentőségű; - ha ezenkivül fontolóra vétetik az, hogy a postai küldeményeket rendszerint nem üzleti emberek szokták feladni s igy ezen küldeményeknél a nyilatkozatok kiállitása az üzlet-életben szokásos alakszerűségekkel nem törődő felekre nézve faggató eljárásnak fog tekintetni; - ha végre meggondoljuk azt, hogy a nyilatkozatok ellenőrzése, illetőleg kiállitása magára a póstaintézetre is munkaszaporitással járó, és a póstai kezelést mindenesetre lassubbá teszi: egészen mellőzendőknek fogjuk hinni a nyilatkozatok kiállitását. Miután mindazáltal újabb időben főkép az olcsó díjtételek meghonositása óta a póstaküldemények száma nagyobbodik és ha nem lehet előre sejteni, mily mérvben fog a pósta mint árúszállitási intézet fejlődni: fenn kellett tartani a lehetőséget arra, hogy a pósta is ugyanazon szempont alá legyen vethető, mint a többi közlekedési vállalat.
Tekintettel azonban azon nehézségre, melylyel kezdetben a forgalmi statistika adatainak feldolgozása járni fog, a munkának a pósta forgalmával való megterheltetése nem volna tanácsos, és ezért az e téren szerzendő nagyobb gyakorlat után lesz csak csélszerű esetleg a póstaforgalmat is a forgalmi adatok feldolgozásának műveletébe vonni. Ezen időpontnak meghatározása ennélfogva a ministernek fentartatik. (11. §)
Az emlitett nyilatkozatokat az országban feladott árúkról a feladó állitja ki (5. §), az országba jövő árúknál pedig ezen kötelezettség a közelekedési vállalatokra hárul (6. §), miután nem lehetséges külföldieket az árúknak külföldön való feladásánál a forgalmi statistikához szükséges nyilatkozatok kiállitására szoritni. A közlekedési vállalatok hasonló szolgáltatásokra más államokban is szorittatnak, igy például Németországban ugyan csak az árúforgalmi statistika czéljából a közlekedési vállalatok felelősek a külföldről éekező árúk nyilatkozatairól (l. Gesetz betreffend die Statistik des Waarenverkehrs des deutschen Zollgebietes mit dem Auslande § 5).
Hogy pedig mind a feladó felek, mind a közlekedési vállalatok a nyilatkozatok helyes kiállitását teljesitsék is, szükséges volt a törvényjavaslat alkalmas ellenőrző, illetőleg fenyitő intézkedéseket felvenni. Ez okból kimondatik (7. §), hogy a faladó felek nyilatkozatait a közlekedési vállalatok ellenőrizni tartoznak, sőt gyanu esetében a küldeményt fel is bonthatják, és a küldemény tartalmát a nyilatkozat adataival összehasonlithatják. E tekintetben a vasutak ugyanazon ellenőrzési módozatot fogják gyakorolni, a melyet jelenleg az üzletszabályzat 50. § 4. pontja értelmében a fuvarlevél adatait illetőleg már is alkalmaznak. Hamis nyilatkozat esetében a feladó birság alá vethető. (5. §)
A birság csak 2 frtban van megállapitva, még pedig azért ily csekély összegben és minden változás nélkül, minthogy nem látszik czélszerűnek a vasuti tisztviselőt saját itélő tehetségétől függő birságolási hatalommal felruházni; a birságolást pedig az eljáró vasuti hivatalnokra kellett bizni azért, mert különben ez ügy rendkivül nehézkes eljárást igényelne és sok esetben a birságolás érvényesithető nem lenne.
A vasuti hivatalnokok kellő ellenőrzése végett első sorban a közlekedési vállalatok felelősek s azért köteleztetnek is arra, hogy közegeiket külön utasitás által a törvény rendelkezésére szoritsák (7. §), hogy a törvény ellen vétő közegeiket felelősségre vonják és fegyelmi uton büntessék. (8. §)
Az állam részéről a közlekedési vállalatok eljárásának ellenőrzése külön kiküldöttek által fog történni; ezen kiküldöttetknek a közlekedési vállalatok a kivánt felvilágositásokat megadni és a vállalat okmányait vagy könyveit előmutatni tartoznak. (10.
Ezen szabályzatok megtartása mellett a nyilatkozatok alkalmas módon fognak kiállittatni, s úgy kiállitva a ministerium által megszabott időközökben a statistikai hivatalnak beküldendők. (9. §)
Minthogy pedig az igy begyülő ős-anyag feldolgozása nagy munkaerőt és költséget igényel, gondoskodni kellett a költségek fedeztetésének alkalmas módjáról is. Legczélszerűbbnek tetszett e tekintetben a más államokban is hasonló esetekben követett azon eljárás, mely szerint az árúkat feladó vagy átvevő felek minden nyilatkozat után illetékfizetés alá vettetnek.
A tett számitások minden nyilatkozat után két kros bélyeg szedését (2. §) tüntetik fel indokoltnak.
Az e részben is meghallgatott üzletemberek ezen illeték fizetése ellen nem szólaltak fel, és az nem is lesz terhes, mert egy küldeményről, ha egynemű árúból, habár több csomagból áll is, csakis egy nyilatkozat (3. §), s igy csakis egyszeri bélyegilleték követeltetik; a nagy forgalom tehát az illetéket alig fogja érezni.
Az leveiben és részleteiben imént vázolt törvényjavaslat a forgalmi statistika készitésére nézve a viszonyaink közt leginkább czélra vezető módozatot kivánja érvényesiteni, s igy a javaslat elfogadását ajánlom.
