A kormány már régóta érezte annak szükségét, hogy a ministerelnöki hivatal állandó elhelyezése biztositva legyen, nemcsak azért, mert általában kivánatos, hogy a ministeriumok és egyéb állami hatóságok és intézetek az állam tulajdonát képező épületekben legyenek elhelyezve, hanem ezen felül különösen még azon oknál fogva is, mert nem hagyhatta figyelmen kivül azon nehézségeket, melyekbe a fenforgó helyi viszonyok mellett a ministerelnöki hivatalnak csak félig-meddig is czélszerű elhelyezése ütköznék oly esetben, ha a most bérben birt épület tulajdonosa a bérlet meghosszabbitására nem volna hajlandó.
Midőn pedig a t. képviselőház is 1880. évi márczius hó 8-án kelt határozatával oda utasitotta a kormányt, hogy az állandó elhelyezést igénylő ministeriumok, hivatalok és intézetek számára szükséges épületek megszerzésének, illetőleg épitésének terveit készitse elő: a ministerelnöki hivatal állandó elhelyezése kérdésének megoldását nem véltem tovább halaszthatónak.
Minden tekintetben leghelyesebb s a czélnak legmegfelelőbb megoldásul azon módozat ajánlkozott, ha a budavári őrgróf Pallavicini-féle palota, melyben a ministerelnökség bérfizetés mellett jelenleg van elhelyezve, az állam számára örök áron megszereztetik.
Ezen épület ugyanis ugy belső berendezésénél, mint különösen kedvező helyi fekvésénél fogva, a királyi várpalota közvetlen szomszédságában, nemcsak legalkalmasabb a ministerelnöki hivatal elhelyezésére, hanem a létező viszonyok között, mondhatni az egyedüli épület, melyben a ministerelnökséget czélszerűen el lehet helyezni. Sőt ha egészen új ministerelnöki palotának épitése határoztatnék is el, sem lennének a Pallavicini-féle palota helyi fekvésének előnyei elérhetők, nem is szólva arról, hogy egy megfelelő, egészen új palota épületnek emelése, a hozzá szükséges telek beszerzésének költségeivel még akkor is, ha számitásba vétetnek azon költségek, melyeket a Pallavicini-féle palotának elébb-utóbb szükségessé válandó nagyobb helyreállitására igénybe kellend venni, bizonyára sokkal tetemesebb összegbe kerülne, mint a melyen a Pallavicini-féle palota most örök áron megszerezhető és teljesen jó karba helyezhető.
Ezen tekinteteknél fogva Pallavicini Sándor őrgróffal, mint a szóban levő palotaépület hitbizományi birtokosával, ezen épületnek örök áron való megvétele iránt f. évi márczius hó 9-én a szerződést egyfelől a hitbizományi hatóság, másfelől a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett megkötöttem.
Ezen szerződés szerint a vételár 179,442 frt 50 krban lett megállapitva, melyből 150,000 frt f. évi május hó 1-én, - a mennyiben a szerződés addig végérvényre emelkedik - készpénzben egyszerre kifizetendő, a vételárnak hátralevő része fejében pedig két, összesen 29,442 frt 50 krnyi értékü sugáruti telek adandó át.
Ezen két telket ugyan az államnak is készpénzen kell megszereznie, mivel az azért járó vételárnak 80%-a az 1870. évben felvett nyereménykölcsön törlesztésére forditandó, 20%-a pedig a fővárosi közmunkák tanácsa czéljaira átengedendő; mégis a vételárnak ilyen módon való törlesztése bizonyos mérvig könnyiti a kincstárra háruló teher viselését, a mennyiben azon összeget, mely a nyereménykölcsön törlesztésére jut, máskülönben az államkincstárból kellene pótolni.
De mellőzve is ezt, a kikötött 179,422 frt 50 krnyi vételár magasnak nem mondható, ha figyelembe veszszük a megvett épületnek szolid, palotaszerű épitkezését és 706 négyszögölet meghaladó területét, valamint azt, hogy a kormány által kiküldött szakértők is ezen épületnek használati értékét 170-180,000 frtra becsülték.
Még inkább kitünik a vétel előnyössége, ha a megvett épületért eddig fizetett házbérösszeg vétetik számatási alapul, figyelembe véve azt, hogy az állam ezen épületért ez idő szerint évi 11,000 forintnyi bért fizet, annak előtte pedig 14,000 frtot fizetett, s hogy a házbérek általános emelkedése következtében épen nincsen kizárva azon eshetőség, hogy a mostani bérlet lejárta után ismét többet kellene fizetni.
A mi a vételár kifizetését illeti: miután az nem rug oly nagy összegre, hogy indokolva lenne azt a most fizetett házbérösszeg alapján eszközlendő pénzművelet mellett hosszabb időn át törlesztés utján fedezni, legczélszerűbbnek vélem, ha az az államkincstár által egyszerre kifizettetik, mely esetben 1882. évtől kezdve az államkincstár a házbér fizetésének terhétől egészen fel lenne mentve.
Mindazonáltal kivánatosnak mutatkozván, hogy a szóban levő vételárral az idei állami költségvetés újabban ne terheltessék, a vételár a jövő évig előleg utján lenne fedezendő, melynek kamatai 1881. év végeig a folyó évre megszavazott házbérösszegből kitelnének.
A tervezett vétel megejtéséhez a szükséges költségek engedélyezése végett, a törvényhozás hozzájárulása kivántatván, bátor vagyok az e czélból előterjesztett törvényjavaslat 1. §-ában felhatalmazást kérni arra nézve, hogy a többször emlitett őrgróf Pallavicini-féle palota-épületet a ministerelnöki hivatal állandó elhelyezése czéljából, az állam számára 179,442 frt 50 krért örökáron megszerezhessem;
a 2-ik §-ban pedig ugyancsak felhatalmazást kérni arra nézve, hogy a vételár-összeget az 1882. évi állami költségvetésbe a „ministerelnökség”-et tárgyazó fejezetnél, mint beruházási kiadást felvehessem; addig is pedig ezen összeg fedezéséről a f. évre megszavazott házbérösszeg felhasználásával felveendő előleg utján gondoskodhassam.
Az előre bocsátott indokok alapján bátor vagyok a bemutatott törvényjavaslatot elfogadás végett ajánlani.
