Az általános érdekü czélokra szükséges kisajátitásokról szóló 1868:LV. törvénycikkben több oly határozat foglaltatván, melyeknek hiányai e törvény létrejövetelekor előreláthatók még nem voltak, de melyeknek tarthatlanságát e törvény eddigi alkalmazása közben szerzett tapasztalatok teljesen bebizonyitották, szükségessé vált e törvényt megfelelően módositani.
E czélból már hivatali elődeim meginditották a tárgyalásokat s ezek eredményekép 1876. évben egy novellaris törvényjavaslat készült a vezetésem alatti minsteriumban.
Időközben azonban a fővárosi kisajátitásokról szóló 1868:LVI. tc. hiányai is mindinkább kitüntvén, sőt e törvénycikk módositását a leginkább érdekelt fővárosi közmunkák tanácsa is élénken sürgetvén, legczélszerübbnek találtatott az egyforma eljárás rendszeresitése s az eddig tapasztalt érdemleges és alaki nehézségek megszüntetése czéljából egy egészen új és pedig oly irányu kisajátitási törvényjavaslatnak szerkesztését elrendelni, mely egyfelől ugy az általános, valamint a fővárosi kisajátitásokra vonatkozó intézkedéseket szabályozza, másfelől pedig kiterjeszsze a kisajátitási jogot a fővároson kivül az ezen jogot eddig nélkülözött többi városok és községekre is, oly esetekben, midőn községi érdekű, máskép végre nem hajtható létesitményekről van szó.
E törvényjavaslat elkészülvén s elődöm intézkedése folytán egy e czélra összehivott enquete bizottság által megbiráltatván, van szerencsém az abban a két törvénynyel szemben felmerült főbb eltéréseket a következőkben megjelölni:
1. Azon czélok, melyekre a kisajátitás megengedhető, e törvényjavaslatban részletesebben vannak elősorolva s praecisebben körülirva.
2. A javaslat 3. §-a szerint nemcsak ingatlanok, mint az eddigi törvények szerint, hanem bizonyos jogok is kisajátithatók, melyek közül bátor vagyok felemliteni a vasutak részére szükséges italmérési jog kisajátitását, mely intézkedést nem annyira a vállalat, mint inkább az utazó közönség érdeke megkövetel.
3. A tüztávolságok, melyek eddig a vállalat kivételénél alig indokolható nehézségeket idéztek elő, a műszaki tudomány mai állásának s az e részben szerzett tapasztalatoknak megfelelően kiterjesztettek, a nélkül azonban, hogy ez által a tulajdonosok érdekei szem elől tévesztettek volna.
4. A kisajátitási terv megállapitása körüli eljárás határozottabban szabályoztatik s lehetővé tétetik, hogy egyes birtokosok minden alapos ok nélkül a vállalat gyors létesitését ne akadályozzák.
5. A kártalanitási ár megállapitását illetőleg, az eddiginél czélszerűbb intézkedések tétetnek, a mennyiben például a biróságok az árt illetőleg nincsenek, mint eddig, a szakértők véleményéhez kötve, továbbá a mennyiben az első birósági itélet ellen, e javaslat szerint, a dolog érdemére nézve is van fellebbezésnek helye.
6. A bélyeg- és illetékmentesség kérdése, melyre nézve a jelenleg fennálló általános kisajátitási törvényben foglalt határozatok más, e részben fennálló szabályokkal ellentétben vannak, megfelelően szabályoztatik.
7. Ideiglenes kisajátitások időköz vannak kötve s az e részbeni eljárás az eddiginél szintén határozottabban szabályoztatik.
8. Rendkivüli árvizveszély és háború idején, valamint közlekedések megszakitása esetében sürgősen szükséges területeknek rögtöni elfoglalása lehetővé tétetik.
9. A kisajátitási eljárás valamennyi kisajátitásokra nézve, miként fenntebb is emliteni szerencsém volt egyenlővé tétetvén, az által a fővárosi kisajátitási törvény azon czélszerűtlennek bizonyult határozmányai, melyek a kisajátitás elrendelése körüli nehézkes eljárásra, a felszólamlásra és az esküdtszéki intézményre vonatkoznak, érvényen kivül helyeztetnek.
10. E törvényjavaslat érvényre jutása esetén kiterjedend a magyar korona összes területére azon esetben, midőn a kisajátitás oly vállalatok vagy épitkezések czéljaira eszközlendő, melyek a magyar korona országai közös törvényhozásának avagy kormányának hatáskörébe tartoznak.
