1. § Oly területeknél, melyek terméketlenségüknél fogva megadóztatva nem voltak, de tulajdonosaik által költséges vizszabályozási, csatornázási vagy más munkával haszonvehetőkké tétettek, s e czimen az 1868. évi XXV. tc. 7. §-a és az 1875. évi VII. tc. 6. §-ának b) pontja alapján 15 évi adómentességben részesittettek, az ideiglenes adómentesség ezen 15 év letelte előtt vagy után is meghosszabbitható, a következő §-ban részletezett esetekben és módon.
2. § Ezen meghosszabbitás azon társulatoknak, illetőleg egyeseknek adandó meg, kiknek védmüvei az 1876. évi, vagy esetleg ezután bekövetkezhető árviz által saját hibájukon kivül oly mérvben rontattak meg, hogy helyre állitásukra, vagy mentesitett területeiknek termőképességben tartására szükséges uj védmüvek elkészitésére, vagy a létezők nagyobbitására, az eredeti vizmentesitésre befektetett költség legalább egy negyedét kellett ujra befektetniök, s a kik ezen helyreállitási munkálatokat az 1879. évi XXXIV., az 1871. évi XXXIX. és XL., illetőleg az 1840. évi X. tc. esetleg 1874. évi XI. tc. értelmében hajtották végre.
3. § Az ideiglenes adómentesség azon esetben, ha a helyreállitási költség az eredeti befektetésnek legalább egy negyedét teszi, de a felét nem éri el, öt évvel; ha annak felét eléri, de 3/4-ét meg nem haladja, 10 évvel; ha pedig 3/4-ét túlhaladja, 15 évvel hosszabbitható meg.
4. § Az ideiglenes adómentesség meghosszabbitása iránti kérvény a pénzügyministernél, az 1876. év óta felülvizsgált védmüvekre nézve, jelen törvény kihirdetésétől számitva egy év alatt, az ezutániakra nézve pedig azon év deczember 31-ig benyujtandó, melyben a védmüvek ujabbi helyreállitása, illetőleg az ujak elkészitése befejeztetett és műszakilag felülvizsgáltatott.
Az ezen határidő lefolyása után benyujtott kérvények figyelmen kivül hagyatnak.
A kérvényben hiteles bizonyitványok alapján kimutatandó: a védmüvek eredeti kiépitésének összes költsége, a most teljesitett munkálatok mérve és helyreállitásának költsége, továbbá kimutatandók azon területek és helyrajzi számok, melyekre az adómentesség meghosszabbitása kéretik.
A pénzügyminister a kérvényben kimutatott adatokat megvizsgáltatja és ha valóságuk megállapittatott, az ideiglenes adómentesség meghosszabbitását engedélyezi és az illető adófelügyelő által érvényesitteti.
5. § A fentebbi §-okban leirt esetekben, hasonló módon és időtartamra meghosszabbitandó az 1875. évi VII. tc. 53. § harmadik kikezdésében, a mentesitett területek számára, az adónak 15 évre biztositott változhatlansága is.
Az osztályba-sorozás után történt mivelési ágváltozások a törvény értelmében még ott sem vehetők az uj kataster keretében tekintetbe, hol időközben mentesités által következett be a változás, és ezen védmüvek által mentesitett területekre, az 1875. évi VII. tc. 53. §-a 3. kikezdésének rendelkezése kiterjesztetik.
6. § Az 1875. évi VII. tc. 18. § 3-ik bekezdésének rendelkezése mindazon védmüvekre nézve, melyek egy és ugyanazon védmű által nagy területeket mentesitő és az 1879. évi XXXIV. és az 1871. évi XXXIX. és XL. tc. oltalma alatt álló társulatok által emeltettek, hatályon kivül helyeztetvén, azok a jelen törvény következő szakaszaiban részletezett eljárás alá esnek.
Minden egyéb nem ily társulati, hanem magánfelek által nagy költséggel mentesitett területekre nézve, habár azok valamely társulat mentesitett területébe esnek is, de egyesek által bel- vagy talajviztől külön védmű által is mentesittettek, a 18. § 3-ik pontjának rendelkezése érvényben hagyatik, és ezek különös gazdasági költsége, a rendes gazdálkodási költségekkel együtt, a katasteri tiszta jövedelem megállapitása alkalmával számitásba vétetik.
7. § A társulatok mentesitett ártereinek katasteri tiszta jövedelme a 6. §-ban emlitett védmüvek emelésére és fentartására forditott költségre való tekintet nélkül, azonban tekintettel sajátságos viszonyaira, megállapitandó ugyan, de azon társulatoknál, melyeknél az ártér fejlesztése a törvény értelmében már befejeztetett s az egyes ártéri részletek biztosan kimutathatók, a 6. §-ban emlitett költségek az egyes ártéri részletekre megállapitott katasteri tiszta jövedelemből annyi száztólival vonandók le, a hány száztóliját az emlitett költségek a társulathoz tartozó összes ártérre megállapitott katasteri tiszta jövedelem végfőösszegének képezik, s az ezen levonás után fenmaradó tiszta jövedelem adóztatandó meg.
Ezen különös költség azonban ott, hol a társulat árterei két különböző kulcs szerint járulnak a költséghez (alantabb és fentebb fekvésü árterek), legelőször felosztandó a társulati kulcs arányában a kétféle természetü ártér közt, és mindegyik résznél saját külön%-ja szerint történik a levonás.
Az oly társulatoknál pedig, hol az ártér fejlesztése a törvény értelmében még nem eszközöltetett, s az egyes ártéri részletek biztosan meg nem jelölhetők, mindaddig, mig az megtörténhetik, a társulatok mentesitett ártereinek katasteri tiszta jövedelme, a 6. §-ban emlitett költségekre való tekintet nélkül, de figyelemmel sajátságos viszonyaira, állapitandó és adóztatandó ugyan meg, azonban a befizetett állami törzsadó s földtehermentesitési járulék és általános jövedelmi pótadó azon része, mely az emlitett költség czimén megállapitott és a tiszta jövedelemből le nem vont összeg után apadásba jönne, az illető vizszabályozó vagy ármentesitő társulatnak készpénzben megtéritendő, esetleg annak, mint ilyennek közös tartozásaiba betudandó. A megtérités ezen módja alkalmazandó azon társulatoknál is, melyeknél az ártér fejlesztése befejeztetett, ha a társulat e czélra összehivott közgyülésén az ily társulatokra szabályozott és fentebb érintett megtéritési módról határozatilag lemond, és ezen határozatát a pénzügyministernek beterjeszti.
Az ily módon megtéritett összeg a társulati tagoknak közös vagyonát képezi, saját hozzájárulási kulcsuk arányában.
8. § A 6. §-ban emlitett védmüvek költségeinek tekintendő az ármentesitési müvek elkészitésébe fektetett alaptőke nyolcz százaléka, hozzáadva ehez a védmüvek fentartására hat éven át forditott költségeknek egy évi átlagát.
9. § Alaptőkének tekintendő azon összeg, mely az érdekelt társulat által a védműveknek a jelen méretek szerinti elkészitésére tényleg fordittatott, tehát a költségeknek azon összege, mely a védtöltések, csatornák vagy zsilipek egyszeri elkészitésére, esetleg későbbi erősbitésére, magasitására, padkázására, karikatöltés által biztositására és földszakadások vagy csuszások által előidézett áthelyezésére, továbbá a jelenlegi csatorna- és zsiliprendszer előállitására tényleg kiadatott.
10. § Az évi fentartási költséghez számitandók: az előző szakaszban emlitett védművek időszakonkinti vagy évenkinti igazitására, tatarozására és tisztitására, a kizárólag ezekre való felügyelet érdekében tartott tisztviselők és szolgák: u. m. igazgatók, mérnökök, biztosok és gátőrök fizetésére, az irodai költségekre s az anyagszerek évenkinti beszerzésére vagy jó karban tartására forditott összegek.
Ezen kiadások az illető vizszabályozó társulat által az 1873. évi január 1-ső napjától 1878. évi deczember utolsó napjáig terjedő 6 évben vezetett eredeti számadásokból kivonandók, összeadandók és ezen összegnek egy évre eső átlaga kiszámittatván, és a megállapitott alaptőke 8%-a hozzáadatván, ezen igy kijött összeg képezi a védmüvek egész fentartási egy évi átlag-költségét.
11. § Ott, a hol a vizszabályozási munkálat az 1873. év után fejeztetett be, a fentartási költség átlaga, az annak befejezése óta lefolyt 6 év, esetleg az 1880. év január 1-ig lefolyt évek kiadásaiból számitandó ki.
Ott, a hol a vizmentesitési munkálatok elkészitésének és a védművek fentartásának költsége, azok befejezetlen volta miatt ki nem mutatható, vagy rendes számadások hiányában, vagy mivel ezen munkák egészben vagy részben az érdekeltek által természetben teljesittettek, a multra nézve a 7., 8., 9. és 10. §. értelmében meg nem állapitható: az azokra forditott munka és anyag értéke és egyéb költség, a befektetés idejének tekintetbe vételével, becslés utján, esetleg más hasonviszonyu társulathoz arányositva állapitandó meg.
12. § A befektetési tőkének és az évi fentartási költségnek a 7., 8., 9., 10. és 11. § szerinti megállapitása bizottságilag eszközöltetik.
A bizottság elnöke: az illető katasteri igazgató, vagy az általa kinevezett helyettes, tagjai pedig: a katasteri igazgató által kirendelt két katasteri tisztviselő és az illető társulat két küldöttje.
Ha a szóban forgó területek több katasteri kerületre terjednek ki, az ebbeli teendők azon kerület katasteri igazgatója által teljesitendők, melybe ezen területek nagyobb része esik, a többi kerületek igazgatói pedig, a jelen § szerinti tárgyalások eredményéről, az azokról felvett jegyzőkönyv másolatának közlése mellett értesitendők.
A bizottságot az elnök hivja össze; tárgyalásairól jegyzőkönyv vezetendő, melybe a bizottságilag megállapitott összegek, melyek a befektetési tőkét és az évi átlagos fentartási költséget képezik, az időszakok és czimek kitételével, szám szerint bejegyzendők.
Ha a megállapitott összegek ellen kifogás nem emeltetik, a jegyzőkönyv lezáratik és a jelenvoltak által aláiratik.
Ha a felveendő összegre nézve eltérő vélemények nyilvánulnak, valamennyi jelen volt bizottsági tag véleménye a jegyzőkönyvbe iktatandó és a kétes összegekre nézve a bizottság elnöke határoz; ha az elnök határozatában az érdekelt társulat képviselői meg nem nyugosznak, joguk van az elnök határozatára észrevételeiket megtenni; de kötelesek azokat a bizottsági ülés befejezése után 48 óra alatt, irásba foglalva az elnöknek átadni, ki azokra ellenészrevételeit megteszi s azokat a jegyzőkönyvhöz csatolja.
13. § A katasteri igazgató becslőjárásonkint külön kimutatásban a különös gazdasági költséggel terhelt területeknek községek szerinti térfogatát s a fentebbi költségeknek egy holdra eső átlagát összeállittatja, ezen kimutatást a 12. § szerint felvett jegyzőkönyvvel, az illető járási becslőbiztosnak oly meghagyással küldi meg, hogy azt a választott becslővel is közölvén, maga idején a többi becslési munkálatokkal együtt, a járási földadóbizottság elé terjessze.
Ha a szóban levő terület több becslőjárásra terjed, minden érdekelt járásra vonatkozó külön ily kimutatás készitendő és az illető becslőbiztosnak, a jegyzőkönyv hiteles másolatával, hason czélra megküldendő.
14. § Az illető járási becslő-biztos a 13. § szerint átvett kimutatást és jegyzőkönyvet minden csatolmányaival, a többi becslési munkálatokkal együtt, megvizsgálás végett a járási földadó bizottság elé terjeszti, mely a különös gazdasági költség fejében, a tiszta jövedelemből levonásba hozandó összeg felett határozván, határozatát javaslatképen a többi becslési munkálatok feletti határozataival együtt, a katasteri igazgató utján, a kerületi földadóbizottság elé terjeszti.
Ha a járási földadó-bizottságnak a kiszámitott különös gazdasági költség mennyisége ellen kifogása van, kifogását indokolva a jegyzőkönyvbe iktatja.
A kerületi földadó-bizottság az ekkép elébe került javaslatok felett határoz és határozatát a többi becslési munkálatok feletti határozataival a pénzügyminister utján az országos földadó bizottsághoz juttatja, mely ez ügyben végleg - különös tekintettel azon társulatokra, melyeknek árterei több járás, sőt esetleg több kerületre kiterjednek - határoz.
15. § Mihelyt az 1875. évi VII. tc. 2. §-a értelmében alkalmazandó uj földadó-kulcs megállapittatott, a pénzügyminister intézkedik, hogy a társulatoknak különös gazdasági költség czimén betudandó összeg azon társulatoknál, hol az végrehajtható, a jelen törvény 7. §-a első és második bekezdése értelmében, a katasteri tiszta jövedelemből levonassék, - azon társulatoknál pedig, hol az ártér rendszeres fejlesztése még keresztül nem vitetett, a 7. § harmadik bekezdése értelmében, oly módon számittassék be, hogy az ezen összegre az uj adókulcs szerint eső földadó, a földtehermentesitési járulék és általános jövedelmi pótadónak mennyisége, a társulatoknak évnegyedes részletekben kiszolgáltassék, illetőleg visszatérittessék.
Az igy megállapított összeg változás alá nem eshetik addig, mig valamely társulat mentesitett ártereinek jelen termőképességben tartására szükséges új védmüvek emelése, vagy az eddigieknek nagyobbitása folytán annyi uj költséggel meg nem terheltetnék, a mennyi a liquidált alaptőkének 1/4 részét teszi; a társulat az esetben jogosítva van az ujonnan készített védműveinek collaudálása után új liquidálást kivánni, és ha az új befektetés fentebbi mérvét igazolja, az új liquidátió megtartatván, az alaptőke 8% azonnal érvényesítendő, a szoros értelemben vett fentartási költség azonban csak a collaudálás utáni 7-ik évben liquidáltathatván, az a collaudálás évéig visszahatólag érvényesíttetik.
16. § Elemi károk vagy földadó-tárgy megsemmisülése folytán történt adóleengedés vagy leirás esetében, a különös gazdasági költség czimén visszatéritendő összeg meg nem változtatik ugyan, de viszont a 15. § második bekezdésének esetét kivéve, a megtéritendő összeg az 1875. évi VII. t. -czikk alapján életbeléptetendő kataster tartama alatt sem emeltetik felebb.
17. § A 9. és következő §-okban leirt módhoz hasonló eljárás követendő az egyesek által emelt védművek különös költségeinek kiszámitásánál, habár azok a betudás tekintetében az 1875. évi VlI. tc. 18. §-ának 3. pontja rendelkezése alá esnek is, csakhogy az egyes földrészletekre terjedő mentesitések költségeinek megállapitásánál a 12. §-ban érintett bizottságot az illető fél és a katasteri igazgató megbizottja képezhetik.
18. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.
