Az országgyülés képviselőháza 1880. évi junius hó 12-én 4067. szám alatti határozatával az országos iparegyesületnek az ipar állami támogatásáról szóló emlékiratát a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez tárgyalás végett utalta, ki is ezen fontos ügynek tüzetes megvitatása végett értekezletet hivott össze, mely értekezlet külön emlékiratban fejté ki azon kedvezményeket, melyek az állam részéről a hazai iparnak nyujtandók lennének. - Az ezen emlékiratban nyilvánitott óhajtások lehetőleg tekintetbe vételével, egyetértőleg a nevezett ministerrel, készitettem a jelen törvényjavaslatot. Ezen javaslat készitésénél azon meggyőződés vezérelt, hogy törvényileg előre megállapitandó kedvezmények magukban véve, a már létező iparnak sikeres fejlesztésére, vagy épen a még hiányzó iparnak rögtöni megteremtésére ugyan nem elegendők, de miután alaposan föltehető, hogy a társadalmi és magán tevékenység az iparnak eddig elhagyott mezejére fokozottabb mérvben irányuland akkor, ha meggyőződik, hogy az államkedvezmények nyujtása által is az e terén folytatott tevékenység fontosságát elismeri és az ipar felvirágzásának előmozditását kiváló feladatának tartja.
Állami kedvezményekben részesittetni czéloztatnak a törvényjavaslat 1. §-ában felsorolt gyártelepek. Ezek megállapitásánál irányadóul az szolgált, hogy necsak azon vállalatok részesittessenek kedvezményekben, a melyek eddigelé az országban elő nem állitott czikkeket gyártanának, hanem oly iparágak is vétettek föl, a melyek kisebb-nagyobb mérvben már is üzetnek az országban, például a posztó-ipar, az üveggyártás stb., de részint sokkal kisebb mérvben üzetnek, mint a mily mérvben a belföldi szükséglet azt lehetővé és kivánatossá teszi, - részint készitésük oly primitiv módon kezeltetik, hogy az iparüzés átalakitása és fejlesztése már a külföld versenye folytán követeltetik.
A fennérintett megállapitás következők megfontolásában találja indokolását.
Egyedül új vállalatoknak kedvezményekben leendő részeltetése nem volna czélszerű, a mennyiben ily eljárásnál azon közgazdasági hátrány következhetnék be, hogy már létező analog iparvállalatok a pártfogolt új vállalatokkal szemben egyenetlen versenynyel volnának kénytelenek megküzdeni, s nem valószinütlen, hogy sok esetben az államilag pártolt uj vállalatok a régibb, saját erejökből fejlesztett s igy méltánylásra minden esetre érdemes vállalatokat tönkre tennék.
Azonban csupán oly iparágaknak kedvezményekben leendő részeltetése, a melyek eddig az országban elő nem állitott czikkeket gyártanának, sem nyujtana a hazai iparnak jelentékeny előnyöket; mert a hazai ipar fejlesztése nagyrészt oly iparágaknál is kivánatos, a melyek nálunk kisebb-nagyobb mértékben tényleg már üzetnek ugyan, de még távolról sem oly mérvben, a milyenben azt egyrészről a hazai szükséglet, s másrészről az országban meglevő nyers anyag kivánatossá teszi.
A törvényjavaslat szóban levő 1. §-ában továbbá kifejezést nyert az iparfejlesztés eszméjével összefüggésben álló azon kriterium is, hogy a nevezett gyárak csak akkor részesittessenek támogatásban, ha azok versenyképessége és életrevalósága általában a technika jelen állásának megfelelő berendezésben nyilvánul.
Különösen a szövőipar egyes ágaira nézve pedig már részletesen megjelöltettek azon kellékek, melyekkel az illető vállalatnak birnia kell, hogy kedvezményre igényt tarthasson.
Kétséget nem szenvedhet ugyan, hogy ily kriterium felállitása által számos kisebb iparos üzletének jelen szervezete mellett, a szóban levő kedvezményektől elüttetik s a jól berendezett vállalatok államilag gyámolitott versenyének kitétetik; mindazáltal másrészről figyelembe veendő, hogy a haladni nem tudó iparos, a közlekedés fejlődése mellett, a külföldi technikailag jól fölszerelt ipar versenyének ellenállani ugy sem képes s igy támogatása nem indokolt, - másfelől pedig az állami kedvezmények kilátásba helyezése arra serkentheti, hogy egyedül vagy társakkal szövetkezve, a kor követelményeinek megfelelően alakitsa át ipartelepét s igy állami támogatásra magát érdemesitse.
A törvényjavaslat 2. §-ában foglaltatnak a szóban levő gyáraknak az állam által nyujtandó kedvezmények. - Ezen kedvezmények kiterjednek adómentességekre, a bélyeg- és illetékmentességre és a gyári czélokra szükséges só árának leszállitására.
Az adómentességi kedvezményt indokolja a kitűzött - az iparosság nagyobb mérvű fejlődésének gyámolitására irányzott - czél; mely oly nyomatékkal bir, hogy avval az adóveszteség, mely a már létező ily vállalatok eddigi adójának elesése folytán beálland, párhuzamba nem tehető.
Az adómentesség kedvezményével kapcsolatosan jár a községi pótlék és az ipar és kamarai illetékek alóli mentesség is. A gyári telkek megszerzéseért és átiratásaért, a szerződések s egyéb okiratok után járó bélyeg- és illetékek alóli mentesités kedvezménye, az adómentességi kedvezménynyel analag módon az iparfejlesztési czélzat támogatásában leli indokolását.
A gyári czélokra szükséges tisztátlan só árának mérséklése kétségkivül üdvösen fog hatni az illető vállalatok üzleti viszonyainak kedvezőbb fejlődésére.
A törvényjavaslat 3. §-ában foglalt azon intézkedés, mely szerint azon kérdés, vajjon valamely gyári vállalat, mely a javaslat 2. §-ában körülirt állami kedvezmények megadását kéri, az 1. §-ban megjelölt kellékekkel bir-e vagy sem? esetről-esetre az erre hivatott ministerek által oldandó meg, a törvényjavaslat azon alapelvének felel meg, hogy csak azon vállalatok részesülhetnek az állam által nyujtandó kedvezményekben, melyek a technika jelen fejlődései szerint berendezve lévén, képesek is lesznek az ipar sikeres fejlesztését meginditani és keresztül vinni.
