Az 1870-ik évi X. tc. elrendelte, hogy a „Duna folyam a főváros határai közt oly módon szabályoztassék, hogy a midőn a fővárost az árviz ellen biztositja s a hajózás akadályait a kereskedés központján elháritja, a hajózásnak és kereskedésnek tágas kikötőket és új rakpartokat nyit, tekintettel a közraktárakra is.” Az erre megkivántató költségek, a forgalom és közlekedés érdekében Budapesten létesitendő közmunkák költségeinek fedezésére felvett 24.000,000 frt sorsolási kölcsönből voltak fedezendők.
Ezen rendelkezés folytán Gorove István volt közm. és közl. kir. minister, a budapesti dunarész szabályozási tervezetét, 1870. november hó 22-étől kelt jelentésével bemutatta a képviselőháznak, megjegyezvén, hogy a kikötők és az ezekkel összefüggő docksok s árúraktárak épitésének kérdését egyelőre függőben hagyta; mivel ezek „szoros összefüggésben vannak az új állandó hidak elhelyezésével s kiválóan a körvasuttal s annak a Dunán való átkelésével” a mely épitkezésekre nézve akkor még a tanulmányozás nem haladt annyira előre, hogy abból kellő tájékozást lehetett volna nyerni; továbbá, mivel a kormány, tekintve a kikötők, dockosok és árúraktárak „természetét, és tekintve az új kölcsöntőke mennyiségét, kötelességeinek tartotta megkisérteni azt”, hogy ezen épitkezéseknél, mennyire számithat a magánvállalkozásokra?
Az idézett jelentéshez csatolt költségvetés szerint, a végrehajtandó munkák összes költsége (a felügyeleti költségeket be nem számitva) 7.730,535 frt 10 krban irányoztatott elő. A képviselőház ugyanazon évi 3241. számú határozatával a bemutatott dunaszabályozási tervezetet és az emlitett jelentésben foglalt javaslatokat egész terjedelmükben jóváhagyta, s elfogadta azon inditványt is, hogy az 1871. évben végrehajtandó munkák felügyeletére az épitési összeg 3%-a vétessék számitásba.
Csakhamar az épitkezési munkák meginditása után czélszerűnek látszott az eredeti tervezeten némi módositásokat tenni, a melyekre nézve Tisza Lajos vol közm. és közl. kir. minister az 1872. év folyamában beterjesztett jelentését a képviselőházhoz, mely a javaslatba hozott módositásokat ugyanazon évi 1158. számú határozatábal helyeslő tudomásul vett és jóváhagyta. A módositott tervezet kiviteli költsége a már akkor szerződésileg megállapitott egységi árakkal 7.605,223 frt 11 krra volt előirányozva. Meg kell itt jegyezni, hogy a módositások némi megtakaritást eredményeztek; hogy az épitési összeg mégis nagyobbra lett felvéve, mint az eredeti költségvetésben, onnan ered, mivel a módositott tervezett költségvetése már a vállalati árakkal számittatott, a melyek pedig 4!-al magasabbak voltak az eredetileg előirányzott áraknál.
Az ily módon helybenhagyott épitkezések az 1875. év végén már a legnagyobb részben készen voltak. Azonban az 1876. év tavaszán bekövetkezett rendkivül magas árviz alkalmával szerzett tapasztalatok szükségesnek mutatták, hogy a fővárost védő partfalak (+) 7.586 méter magasságról (+) 8.21 méterre, a kopasz-zátonyi (+) 3.793 mtr. magas párhuzammű felülről le az összekötő vasut hidjáig (+) 8.53 mtr. magasságra felemeltessenek, és hogy a kopasz-zátony mentén a meder szelvénye kortárs által jelentékenyen lemélyittessék.
Most már ezen utóbbi munkálatok is be lévén fejezve, a budapesti dunaszakaszban az 1870. évi X. tc. rendelete alapján végrehajtott munkák rendeltetésük szerint csoportositva a következők:
A forgalom és kereskedelem érdekében épittetett: emeletes rakodó part,
| a budai oldalon | 2143 m. | ||
| a pesti oldalon | 925 m. | 3068 m. |
lépcsőzetes rakodópart.
| A budai oldalon | 819 m | ||
| a pesti oldalon | 423 m. | 1242 m. | |
| Összesen | 4310 m. | ||
hosszú rakodó part, 85,200 négyzetmtr. rakodó területtel, s ezeknek épitésére kiadott 4,050,600 frt 81 krajczár.
Kizárólag mederszabályozási épitmények a következők:
| egy osztó mű a Margitsziget felső csúcsán hossza | 203 m. | |
| kőhányás a Margitsziget alsó csúcsán, hossza | 721 m. | |
| A Margithidon felül (+) 3.79 m. magas párhuzammű | ||
| a budai ágban | 2357 m. | |
| a pesti ágban | 4172 m. | |
| kisebb keresztágak | 387 m. | |
| A vámházon alul a budai oldalon (+) 8.53 magas párhuzammű a Sárosfürdőtől az összekötő vasut hidjáig | 1957 m. | |
| (+) 3.79 magas párhuzammű a vasuti hidon alul | 1303 m. | |
| a pesti oldalon: | ||
| (+) 3.79 magas rakodóhely | 2094 m. | |
| (+) 7.38 magas zárgát a soroksári ág torkánál | 607 m. | |
| (+) 7.58 magas párhuzammű a Csepel sziget mentén | 1673 m. | |
| a (+) 8.53 magas gubacsi zárgát | 465 m. | |
| a (+) 8.53 magas csepeli kapocstöltés | 682 m. | |
| Összesen | 16621 m. | |
Ezenkivül a gubacsi zárgátba épittetett egy 18.96 mtr széles szabad nyilású tápzsilip a soroksári ág alsó részének vizzel való ellátása végett, és a Duna medréből az újpesti és Margit-sziget közötti szakaszban, továbbá a Margitsziget mellett a baloldali Dunaágban az Ördög árok betorkolásánál és végre a Csepel-sziget felett az ugynevezett kapuszi zátony helyén összesen kikotortatott 2.630,000 köbméter anyag.
| A felsorolt s szorosabb értelemben vett szabályozási munkákra kiadatott | 4.103,706 frt 51 kr. | |
| mihez hozzáadva a rakodó-partok épitési költségét | 4.050,600 frt 81 kr. | |
| lesz a budapesti dunarész szabályozására, illetőleg az 1870. évi X. tc. alapján létesitett épitkezésekre kiadott összeg | 8.154,307 frt 32 kr. | |
A felügyeleti költségek, melyek a fentebbi összegbe beszámitva mincsenek, az 1879. év végeig, a meddig t. i. az emlitett épitményeknél és medermélyitésnél a pótmunkák is befejeztettek, 292,880 frt 74 krra, az épitési összegnek 3.6%-ára rugtak. Ez 6/10%-al múlja felül azon százalékot, melyet a képviselőház az első évi munkák felügyeleti költségeire helybenhagyott, azonban ezen aránylag csekély túllépés tökéletesen indokolva van az által, hogy az eredetileg felvett összeg kisebb volt annáll, a mit hasonló munkáknál felügyeleti költségekre tapasztalat szerint előre számitani szoktak, és hogy a munkák befejezése hosszabb időt vett igénybe, mint előlegesen feltételeztetett: minek folytán az állandó felügyelő-személyzet fizetésére szükséges összeg természetesen nagyobb lett.
A valósággal kiadott épitkezési költséget összehasonlitva az országgyülés által elfogadott módositott tervezett költségvetési főösszegével, 549,084 frt 21 kr. több kiadás mutatkozik, a mely a költségvetésbe nem foglalt, de az 1876. évi árviz után szükségesnek talált s az országgyülés által is annak idejében jóváhagyott pótmunkák kivitele folytán keletkezett.
Az 1876. évi rendkivüli áradás tüneményei, a közönség jelentékeny részét azon következtetésre vezették, hogy a Budapest mentén beállott rendkivül magas és huzamos ideig tartott vizállást a helytelenül tervezett s létesitett szabályozási művek és különösen a soroksári ág elzárása okozták.
Ezen aggodalmak kifolyása volt, hogy a főváros tanácsa és közönsége megragadta az alkalmat, a midőn a Tisza-szabályozási épitkezések felülbirálása végett a kormány által behívott külföldi szakértők itt időztek, s fölkérte hivatali elődömet, hogy ezen szakértők által a budapesti dunarész szabályozását is vizsgáltassa meg.
Elődöm a főváros közönségének kivánságát teljesitette s ő maga vezette a külföldi szakértőket a budapesti dunaszakasz bejárása alkalmával, mely szemle-utban a főváros küldötteti is részt vettek, azután átadva a szakértőknek a dunaszabályozásra vonatkozó adatokat és tervezeteket, felkérte őket, hogy a kérdéses dunarészen eddig végzett szabályozási munkákról, valamint a fővárosnak az árvizveszély ellen való biztositása végett még ezentúl létesitendő épitkezésekről irásban terjeszszék elő véleményüket.
A külföldi szakértőknek ezen felhivás folytán adott véleménye az összes jelentéseiket tartalmazó, elődöm által a képviselőház mult évi november hó 13-án tartott ülésben bemutatott s az országgyülés tagjai közt kiosztott füzést 310-345. lapjain olvasható.
A külföldi szakértők a jégzaj szabad levonulására nézve helyesnek mondják ugyan a kopasz-zátonynál létezett túlságos széles meder összeszoritását, és a soroksári ág elzárását, sőt határozottan kimondják, hogy „ez volt az egyedüli mód a város alatt képződő jégtorlaszok megakadályozására;” de nem tartják helyesnek, hogy „a vasuti hid oly módon épült, melynél fogva a szabályozott meder normal szélességét Promontor felett 380 mtre kellett összeszoritani” s igy meg kellett hosszabbitani a Budapest mentén levő rendkivüli szorulatot; továbbá azt sem, hogy a soroksári ág egy tökéletes, a legmagasabb vizszint felé emelkedő gát által záratott el.
A külföldi szakértők azon föltevésből indulva ki, hogy a promotori ág medre egész hosszában 474 mtr. normal szélességre fog összeszorittatni, és hogy annak kellő lemélyitése, részint a Promontor közelében levő sziklák miatt, részint az emberi erő által végezhető kotrások elégtelensége miatt nem sikerülhet; félnek az árvizek szinének még magasabbra való emelkedésétől, de különösen attól, hogy, ha daczára a promontori ág szabályozásának, abban mégis keletkezik jégtorlasz, s az ez által felduzzasztott viznek a Csepel-szigeten való átfolyása meg lesz akadályozva, az veszélyes lehet magára a fővárosra nézve.
Hogy e bajok be ne következhessenek, szükségesnek tartják a külföldi szakértők, hogy az esetben, ha az előbbi pontban emlitett okokból a fővárost csakugyan árvizveszély fenyegetné, a felduzzasztott viz egy része a soroksári ágba bocsájtassék. E végett azt tanácsolják, hogy a soroksári ág torkánál és a gubacsi határban levő zárgátak bukó-gátakká alakittassanak át, és pedig a felső gát (+) 5.00 m. az elsó vagy gubacsi gát 4.45 m. magassággal, s a hirtelen való vizbukás megosztása végett az utóbb emlitett gáthoz még másik két, lépcsőzetesen egy-egy méterrel alacsonyabb gát csatoltassék, ugy hogy a gubacsi határban most fennálló s a legmagasabb árvizszin magasságát is meghaladó zárgát egy lépcsőzetes bukógát által legyen pótolva, s a lépcsőfokokat képező párhuzamos gátak magassága legyen a legalacsonyabb a vizszin felett: a felső gát 4.45 m., a középső gátnál 3.45 m., az alsó gátnál 2.45 m.
Az összekötő vasut-hid nyilásainak elégtelenségéből származható vizszinduzzadást nem tartják a külföldi szakértők annyira jelentékenynek, hogy e miatt érdemes lenne a hidat meghosszabbitani, a jobbparti párhuzamművet lerontani, s más vonalban felépiteni; azt pedig egyáltalában nem tanácsolják, hogy a vasut jobbparti töltésének helyén ártéri hid csináltassék, s a párhuzammű koronája alábbszállittassék, mert ez jégzajlás alkalmával még veszélyessé is válhatnék, a mennyiben „igy a jobb parton mintegy mellékmedret teremtenének, melyben az elégtelen mélység és sebesség folytán a jég némely helyen minden bizonynyal megakadna, s ez egy általános összetorlódásnak kiinduló és támpontja lenne.”
A külföldi szakértők ezen röviden előadott javaslatában azonban nem lehet megnyugvást találni, mivel oly feltevésekből indultak ki, a melyek megczáfolhatatlan tényként el nem fogadhatók. A ministeriumnak soha sem volt szándékában a promotori ág medrét, annál kevésbé az árvizek lefolyási szelvényét 474 méterre összeszoritani. A szakértőknek tanulmányozás végett átadott tervezetbe berajzolt párhuzam-művek 474 méterre vannak ugyan tervezve az átelleni partoktól, de magasságuk mindössze (+) 3.00, m. s igy az ennél magasabb viz szabadon elfoglalhatja a természetes meder egész szélességét, a földszinen felül emelkedő viz pedig azon egész szélességét, a mely a partokon épitendő kétoldalú töltések közt a legnagyobb viztömegnek megfelelőleg nyitva fog hagyatni. Ahoz, hogy a (+) 3 m. magas vizszin mellett, lefolyó viztömeg számára a 474. m. szélesség elegendő, s hogy ennél nagyobb szélesség mellett a Duna nem képes medrét tisztán tartani, hanem zátonyokat képez, alig férhet kétség; miután oly helyeken, a hol a Duna medre kellő mélységgel bir, s folytonosan szabályos állapotban marad, annak szélessége (+) 3 m. magasságban sehol sem nagyobb 474 méternél.
Maguk a külföldi szakértők is beismerik, hogy a meder túlságos szélessége és az elágazások okot szolgáltatnak a jégtorlaszok képződésére és hogy a jégtorlaszok képződését egyedül a túlságos szélességek összeszoritása és a mellékágak elzárása által lehet megszüntetni, azt pedig, hogy a Duna viztömege igen hosszú szakaszokon egy mederbe folyik le és hogy annak medre ép ezen szakaszokon a legrendesebb, kétségbe vonni nem lehet; minélfogva nincs arra semmi ok, hogy lehetetlennek tartsuk Budapest alatt egy oly medernek előállitását, a melyben a Duna viztömege minden veszély nélkül ép oly körülmények közt lefolyhasson, mint a fentebb emlitett s a legjobb karban levő mederszakaszokban. A kérdés csak az lehet mennyibe kerülne egy ily medernek előállitása s ezen költséget megérdemelnék-e azon előnyök, a melyekkel az egy ágba egyesitett lefolyás az elágaztatások felett bir?
Ily körülmények közt elődöm szükségesnek találta a külföldi szakértők fentebb vázolt véleményes jelentését, egy a kormány, a főváros, Pest-Pilis-Solt-Kiskún megye, a magyar mérnök- és épitész-egylet és a József-műegyetem tanári karának küldötteiből alakitott vegyes bizottság által tárgyaltatni.
E bizottság mult évi deczember hó 2-án tartott első ülésében mindenek előtt azon teendők megállapitásával foglalkozott, a melyeknek rögtöni végrehajtása szükségesnek látszott a tavaszi jégmenés alkalmával bekövetkezendő árvizveszélyek elhárithatása végett, s a mily munkák iránt való előleges javaslattételre kebeléből egy szűkebb körű műszaki albizottságot küldött ki.
Az albizottság javaslatát elkészitvén, ennek alapján, a vegyes bizottság második ülésében elhatározta, hogy a soroksári ág bejáratánál levő párhuzamos töltés felső része 417 m. hosszban, a mércze 0 pontjának megfelelő vizszint felett 5.06 méter magasságig leásassék; továbbá, hogy a 3 kilométerrel alább fekvő gubacsi zárgátnak felső része 295 m. hosszban, felülről lefelé szintén (+) 5.06 m. magasságig annyira meggyengittessék, hogy azt veszély idején könnyű szerrel és hirtelen el lehessen távolitani.
A munkák végrehajtásával a műszaki elbizottság bizatott meg, a mely e feladatának még a tavaszi jégmenés bekövetkezése előtt meg is felelt.
Ezen ideiglenes óvintézkedések elrendelésével egyidejüleg az emlitett albizottság megbizatott még a külföldi szakértők véleményének részletes megvitatásával s ezzel kapcsolatosan a fővárosi dunaszabályozás czélszerű módositása és kiegészitése végett szükséges épitkezések, tervezetek elkészitésével is. A Duna jelenlegi állapotának gondos és részletes tanulmányozása után, a műszaki albizottság végre a f. évi május hó 10-éről hozzám felterjesztett s másolatban ide mellékelt jelentésben foglalt javaslatokat állapitotta meg, a melyet a vegyes bizottság is egész terjedelmükben elfogadott.
A műszaki albizottság a külföldi szakértők véleményezésében foglalt nézetnyilvánitásokat pontonkint vett tárgyalás alá, s azokra nézve hozzám beterjesztett jelentésében a következőket jegyzi meg:
1. Az albizottság teljesen osztja a külföldi szakértők azon nézetét, hogy az elfogadott szabályozási rendszer elvben egészen helyes és észszerű, és hogy ez volt egyedüli mód a város alatt képződő jégtorlaszok megakadályozására, azonban az elv alkalmazásánál követett eljárásra nézve megjegyzi, „hogy a soroksári ág teljes elzására helyes lett volna ugyan akkor, ha a promontori dunaág képes lett volna az összes árvizmennyiséget akadálytalanul levezetni; mire azonban, az 1876. évben észlelt egy méternél nagyobb vizszinduzzadásból következtetve, képtelen; tehát a promontori folyamágnak ezen új vizviszonyoknak megfelelő átalános szabályozása, most utólagosan mulhatatlanul szükséges”.
2. Az albizottság ugyanazon tervezetekből, a melyek a külföldi szakértőknek is rendelkezésére állottak, constatálta azt, hogy téves a külföldi szakértők azon állitása, hogy tervezve lett volna a promontori ág medrének 474 mtrre való összeszoritása, s igy nem oszthatja az ebből vont következtetéseket sem, csupán azt tartja „feltételezhetőnek, hogy azon esetben, ha a promontori ág jég által eltorlaszoltatnék, és a Csepel-sziget felől időközben elkészitett védtöltések a felduzzadt árviznek ellent állani képesek volnának, az árviz a soroksári ág elzárása folytán a fővárost veszélyeztetné”.
3. Az albizottság meggyőződött arról, hogy a viz ereje a promontori ágat csupán alsó részében képezi s e képződés ott is csak lassan halad elő, ugy, hogy a medernek a viz ereje által való kiképződésére számitani nem lehet, de számitásba véve azon mederbővitéseket, melyek az árviz akadálytalan lefolytatása, illetőleg az árvizszin azon emelkedésének megszüntetésére szükséges, mely a soroksári folyamág elzárásából származott, egyáltalában nem tartja helyesnek a külföldi szakértők azon állitását, hogy a promontori ág kortársak által kellőleg ki nem bővithető, sőt nézvete szerint „nincs kizárva azon lehetőség sem, hogy azon esetben, ha az árviz, de kiváltkép a jégzajlás akadálytalan levonulhatására kiszámitott mederkibővitések a promontori folyamágban csak egy részben is kikotortatnának, valamint a kisvizmeder terv szerint szabályoztatnék, a hátralevő részt, vagy legalább annak bizonyos hányadát a kortársak után hathatósabban működendő vizerő is kimosni fogná”.
A promontori mederszakaszban lévő sziklák eltávolitását, miután ezen sziklák csak 1517 mtr. hosszban, 57 mtr. középszélességben és 0.6 mtr. mélységben lennének eltávolitandók, szintén nem tartja a bizottság „igen nagy feladatnak”.
4. A külföldi szakértőknek azon javaslatát, hogy a mostani zárgát bukógáttá alakittassék át, a műszaki albizottság nem pártolja, és annak kivételét nem ajánlja, mivel a zajló Duna vizszine a bukógát javasolt magasságánál (+) 4.45 méternél rendesen magasabbra szokot feláradni, és akkor a soroksári ágban az oldalfolyás megindulván, azzal egyidejüleg a jégtömegek is oda fognak tódulni, de a bukógát tetején kezdetben a csak csekély mélységü vizben bizonyosan fenn fognak akadni, és igy a viz folyását mindinkább eltorlaszolván, az óhajtott oldalfolyást mindjárt kezdetben meghiusitják, „de különben is, mihelyt a promontori ágnak kibővitése erélyesen és gyorsan végrehajtva lesz, a bukógát mint állandó mű feleslegessé válnék”.
A bukógát felépitése helyett a műszaki bizottság a promontori ág medrének oly méretekre való kibővitését javasolja, hogy abban, az 1876. évihez hasonló árviztömeg, minden duzzadás nélkül lefolyhasson, vagyis miután az 1876. évi jégmentes árviz magassága (+) 7.270 mtr. a duzzadás pedig 0.948 mtr. volt, hasonló viztömeg a promontori ág kibővitése után (+) 6.322 mtrnél magasabban ne emelkedjék.
E végett - tüzetes számitások alapján - szükségesnek találta a bizottság, hogy a promontori ág medre mindenütt 4717 négyszögmtr keresztszelvénynyel birjon, mihezképest a legrosszabb helyeken 245 négyszögmtrnyi megbővités elég lenne, azonban tekintettel a jégzaj szabad elvonulhatására, megkivántatik, hogy a 0 vizszin alatti mederrész, mintegy 190-228 mtr. szélességben (-) 3.16 (-) 3.48 mtr. mély legyen, minek következtében helyenként nagyobb szelvény lesz előállitandó 4717 négyszögmtrnél, s „a folyammedert átlag 378 négyszögmtrrel kell megbőviteni.”
A szükséges mederszelvény területe a másodperczenként lefolyó viztömegből és a vizszin eséséből számitás utján lett meghatározva, a 0 vizszint alatti szélesség és mélység megállapitásánál pedig oly rendes meder-szelvények vétettek mintául, a melyekben a jégzaj soha fel nem akad.
A műszaki bizottság nem reményli, hogy daczára az egész viztömeg egy ágba való egyesitésének, a viz ereje képes legyen a fent kimutatott öblösséget és pedig ott, a hol az épen megkivántatik, kimosni: minélfogva szükségesnek tartja, „hogy a promontori folyammeder kiképeztetése terjedelmes kortársok s egyéb szabályozási munkák által elősegittessék”.
Tekintettel a vizszin duzzadás nagyságára és a jégzaj elvonulásának nehézségeire, az albizottság a kortárs mérvét a szükséges kibővités részeiben a következőleg állapitotta meg:
az 1-ső szakaszban Promontor felett, a jelentékeny vizszin-duzzadás és a főváros közelsége miatt 3/5 részben;
a II. szakaszban Promontor mentén, hol a viztömeg megfér ugyan, de a jégzaj meg szokott állani, az egészen;
a III. szakaszban, Tétény és Érd között, hol sem a jégmentes árviz, sem a jégzaj nem mehet el duzzadás nélkül, de a duzzadás nem nagy, 1/2 részben;
a IV. szakaszban, Ercsény táján, a hol a meder szintén rosz, mind a tiszta árviz, mind a jégzaj elmulására nézve, de a nagy távolság miatt a fővárost kevésbé veszélyezteti, s nagyobb mérvben a Csepel-sziget fenyegeti, 2/5 részben.
„Ezenkivül szükségesnek tartja az albizottság, hogy az adonyi sziget mentén egy 2580 méter hosszú, a makádi erdő mentén egy 1700 méter hosszú vezérárok kikotortassék; továbbá a Bein-szigeti erdőből 375 hold kiirtassék, és a promontori ág medrében minden oldalfolyás eltöltessék, valamint hogy a folyammeder mindenütt, hol az 570 méteren túl elszélesedett, egy 0 felett 1.896 méter kőhányás által 474 méterre összeszorittassék, és végre, hogy a Csepel-sziget alsó végéig a megyei terület ármentesitése végett a védtöltések kellő magasságban felépittessenek.”
A kotrási munkák végrehajtására szükséges munkaidőre nézve is tett az albizottság számitásokat s ugy találta, hogy az összes kortársokat 2 kotrógéppel 7 év alatt, 3 kotrógéppel 5 3/4 év alatt, 5 kotrógéppel 4 3/10 év alatt lehet elvégezni. - De ha ezen kortársok a lehető legrövidebb idő alatt fognak is végrehajtatni, szükségesnek tartja az albizottság arról gondoskodni, hogy azon esetben, ha az árviz lefolyása a promontori ágban akadályozva lenne, s e miatt Budapest mentén veszélyesen felduzzadna, annak a soroksári ágba rögtön szabad utat lehessen nyitni. E végett nem szükséges egyebet tenni, mint a gubacsi zárgátat mostani állapotában meghagyni, mely zárgát már a mult télen annyira meggyengittetett, hogy a veszély beálltával igen rövid idő alatt átvágható, s mihelyt egy mérsékelt nyilás lesz rajta vágva, a kavicsból álló zártörlés legnagyobb részét maga a viz ereje el fogja sodorni. Ebből azon előny is származik, hogy daczára annak, hogy szükség esetére a melléklefolyás minden perczben megnyitható, a vizerő egy részét nem kell minden ok nélkül a promontori ágból már előre elvonni, és igy annak kiképződését kétségessé tenni.
Annak megállapitását, hogy a soroksári ág zárgátja helyébe minő és mily nagy nyilású végleges mű készittessék, az albizottság a promontori ágban teljesitendő kotrások eredményétől teszi függővé és igy későbbi időre tartja fenn.
A vámházon felüli dunaszakaszra nézve, a Duna medréről vele közlött „keresztszelvényrajzokból, valamint az 1876. és 1880-iki árvizszinek lejtmérése után készitett átnézeti hossz-szelvényből azon meggyőződésre jutott az albizottság, hogy a vámházon felüli folyamszakaszban egy különleges vizszin-duzzadás létezik, mely nem a soroksári zárgát következménye; tehát arra a promontori ág szabályozása kedvezőleg fogna ugyan hatni, de azt teljesen el nem enyésztetheti, hanem mely a fővárosmenti árviz-szorulatból ered, és az árvizek növekedtével nagyobb és nagyobb arányokat ölt.”
„Ezen vizszin-duzzadást azonban a bizottság, mint olyat, melynélfogva a (+) 6.322 méteres viz legfeljebb (+) 6.954 méterre emelkedhetik, holott a főváros (+) 8.218 méterig van az elöntés ellen biztositva, a fővárosban nézve nem tartja veszélyesnek,” s csak „azt tartja kivánatosnak, hogy az e szakaszban folyamatban levő kortársok befejeztettessenek, a mikor az idő folyamában eszközlendő felmérések biztosan kimutatni fognák, hogy utólag még hol és mily mérvű mederjavitási munkák volnának szükségesek.”
Ezenkivül Buda-Ujlak és Ó-Buda városrészeket kivánja még a műszaki albizottság biztosittatni egy (+) 8.22-(+) 9.11 védtöltés-vonal által, mely a Margit-hidtól az ó-budai sziget alsó csucsáig, a fő dunaág mellett vonulna el, onnan kezdve pedig a filatóri-árokig az ó-budai ágat követné, s végre innen az ugynevezett filatori-földeken keresztül ívalakban a természetes magaslatokhoz kapcsoltatnék. A töltések különböző magassága onnan ered, hogy a legmagasabb árvizszin az ó-budai sziget mentén magasabbra emelkedett a 0 vizszin felett, mint a Margithidnál; minélfogva az ó-budai sziget mentén és a filatori-földeken keresztül 0.89 méterrel magasabb töltés szükséges, mint a Margit-hidnál.
A hivatali elődöm által összehivott bizottságnak fennebb előadott javaslatait alapos birálat alá vevén, azokat részemről is elfogadom.
Azon a kormány mérnökei által felállitott, a külföldi szakértők által és a vegyes bizottság által is elfogadott alapvelvből kiindulva, hogy amint Budapest fővárosát eddig is a jégdugulások által okozott áradások veszélyeztették, ugy ezentul is csak a jégdugulások által okozott áradások veszélyeztethetik, nem ajánlhatom a soroksári zárgátnak bukógáttá átalakitását, mert ezen rendszabály a jégdugulások okozta veszélyeket csak fokozná; hanem szükségesnek tartom a főváros mentén eddig végrehajtott szabályozási munkáknak az által leendő folytatását és kiegészitését, hogy a promontori Duna-ágat szabályozzuk, és oly állapotba helyezzük, hogy a jégmenetek alkalmával abban jégdugulások ne képződhessenek, és a Duna árvizeit duzzadás nélkül levezetni képes legyen. Ezen czél elérésére a műszaki albizottság és a vegyes bizottság által javasolt munkák végrehajtását tehát a magam részéről is indítványozom.
A műszaki albizottság illetve a vegyes bizottság által javasolt és részéről is elfogadott szabályozási elv helyes volta mellett bizonyit azon körülmény, hogy az 1876-ik évi árviz lefolyása után a vámházon alul végzett aránylag nem nagy terjedelmű kortársok folytán már is javultak a lefolyási viszonyok, s mint a tervezethez A. alatt csatolt diagrammból látható, jelentékenyen apadt a duzzadási magasság. Igy például 4.10 mr. komáromi vizállásnak Budapesten megfelelt: a soroksári ág elzárása előtt 4.00 mtr., 1876-ban 4.80 mtr., 1880-ban 4.35 mtr. és igy a duzzadás volt 1876-ban 0.80 mtr., 1880-ban csak 0.35 mtr. az 1876. árvizhez hasonló áradás azóta nem volt, minélfogva közvetlen észlelésből nem lehetett arról meggyőződést szerezni, hogy hasonló tömeg minő vizállás mellett folyna most le és hogy az 1876. óta végzett kotrások és természetes mederképződés folytán minő változás állna most be a magas árvizszín duzzadására nézve.
A fővárost, mint már emlitvén, árvizveszély csak jégdugulások folytán fenyegeti, s ezen veszély annál nagyobb, mentől közelebb keletkezik a fővároshoz a jégdugulás, tehát legveszélyesebb lenne az, a mely - mint 1838-ban - közvetlenül a főváros alatt keletkeznék. Hogy a jégdugulások rendesen ott keletkeznek, a hol a túlságos szélesség és elágazás következtében a vizmélység és folyási sebesség jelentékenyen megcsökken, azt a tapasztalás bizonyitja, valamint azt is, hogy elegendő mélységet és egyenletes sebességet csakis oly folyamszakaszokon lehet találni, a hol a viztömeg egy, a lefolyási viszonyoknak megfelelő egyenletes mederben folyik le. E tények eléggé kijelelik az utat, a melyet követnünk kell, ha el akarjuk azt érni, hogy a fővárost elárasztással fenyegető jégdugulások keletkezésének lehetősége, minél kisebb valószinűséggel birjon. Ezt elérni egyedül csak a mellékágak elzárása, a túlságos mederszélességnek a kellő méretre való összeszoritása és a sekély helyeken a medernek kellő mélységre való kikotrása által lehet, a mint ezt a külföldi szakértők maguk is beismerik, s amint ezt a vegyes bizottság is javasolja.
Az utóbb emlitett javaslat alapján elkészittettem a budapesti dunarész szabályozásának kiegészitése végett a promontori ágban még végrehajtandó munkák tervezetét, s azt a következő megjegyzések kiséretében van szerencsém a tisztelt képviselőház elé terjeszteni.
A D. alatt mellékelt keresztszelvényrajzokon ki van tűntetve a meder alakja ugy, a mint az, az 1832., 1836., 1871., 1874. és 1877. évi szelvénymérések alkalmával találtatott. Ezen rajzokból látható, hogy a promontori ág inkább szélességére, mint mélységére nézve képződik, mely körülmény a tiszta viz lefolyására előnyös ugyan, de a jégmenetre határozottan káros; mert minél szélesebb a meder, annál gyorsabban képződnek a zátonyok és szigetek, a melyek akadályozzák a jégtáblák szabad levonulását, s okozzák a jégtorlaszokat.
Különösen kitünik a keresztszelvényrajzokból, hogy a Duna promontori ágának medre 1836-tól mostanáig, a budai lőporraktártól Battáig, mintegy 19 kilométer hosszban, nagyon keveset képződött; Battától Ercsényig, mintegy 7.6 kilométer hosszban, mind szélességben, mind mélységére nézve képződött; Ercsényből lefelé, mintegy 11.4 kilométer hosszban, az 54. számu szelvényig, aránylag jó képződés észlelhető, különösen Ercsényen alul, ahol a meder szélessége egyfelől az ercsényi hegy, másfelől egy sűrű erdő által 380 mtrre van korlátozva, s ennélfogva a vizerő a meder mélyitésére van kényszeritve.
Az 54-ik szelvénytől lefelé a promontori ág végéig, gyorsabban képződik ugyan a meder de leginkább csak a szélesség növekszik; különösen el van vadulva Adony és Makád táján, hol részint az elágazások, részint a meder túlszéles volta miatt porondok vannak, melyekben a jégtáblák fennakadnak, és a melyek felett a hajózás a csekély vizmélység miatt sok bajjal jár.
A promontori ág mélysége az 1838. évi árviz óta ép a legrosszabb helyeken olyan keveset növekedett, hogy 1876-ban - a kopasz-zátony kivételével - a melynek veszélyes volta, akkor már, a soroksári ág elzárása, a túlságos szélesség kellő összeszoritása, és a medermélyités folytán meg volt szüntetve, - ugyanazon helyeken képződött jégtorlasz, illetőleg állt meg a jégzaj, mint 1838-ban; ugy mint Promontornál, Tétény és Ercsény közt, Adony és Makád táján. Ezek tehát azon folyamszakaszok, a melyeken a szabványos szelvény előállitására kiváló gond forditandó.
A promontori ág szabályozása czéljából a vegyes bizottság által megállapitott s általam is helyeselt elvek alapján a következő szabályozási munkák és épitkezések vannak tervezve:
1. A már bevégzett szabályozási munkák alsó végétől Promontor felső végéig a mellékelt térképen 1. és 11. számokkal jelölt szelvények közt, 2963 mtr. hosszú vonalon, a hol a meder szelvénye nem elég nagy, az 182 mtr. szélességben lemélyittetik (-) 3-16 méterig.
2. Promontor mentén, a hol a meder közepén levő zátony felett a jégzaj rendesen megáll, a zátony alatt pedig kisebb-nagyobb mélységben sziklák vannak, a meder 220 mtr. szélességben lemélyittetik (-) 3.16 mtrig. Azonkivól a meder tulságos szélessége a 11. és 19. szelvények közt egy, a balpart mentén épitendő, 2500 méter hosszu párhuzammű álal mintegy 474 mtrre összeszorittatik, mely párhuzammű tisztán csak az ott lerakandó kotrott anyagból fog készittetni.
A 15. és 19-ik szelvények közt fekvő, 1000 mtr. hosszú rész már a mult évben kikotortatott a kellő mélységre és szélességre; minélfogva jelen tervezet költségelésénél csak a 11. és 15. szelvények közt 1430 mtr. hosszban szükséges kotrások és sziklarobbantások vétettek számitásba.
A Duna medrében Promontor mentén elhuzódó szikla már évek óta komoly viták tárgyát képezi s aggályokat kelt a közönségben az iránt, hogy a promontori ág medrét az árviztömegnek megfelelő mélységre leményiteni és ürfogatra kibőviteni lehessen. Ez okból a szikla fekvését hiven előtüntető s E. alatt ide mellékelt rajzon kivül szükségesnek láttam még az erre vonatkozó fontosabb adatokat e jelentésemben felemliteni.
A kis vizek számára a vegyes bizottság által, tüzetes számitások utján megállapitott 220 mtr. szélességben (-) 3.16 méternél magasabbra felnyuló sziklák, csak a 12c. és 14a szelvények közt vannak, összesen 614. mtr. hosszban.
A mellékelt rajzon a pontozott vonallal jelölt határok közt a 12c. szelvényen felül és a 14a. szelvényen alul is vannak ugyan kitüntetve (-) 3.16 mtrnél magasabbra felnyuló sziklák, de ezeket nem szükséges eltávolitani, mivel a part és ezen sziklák között mindenütt megvan a 220 mtr. széles és a 0 vizszin alatt 3.16 mtr. mély meder.
A (-) 3.16 mtrnél magasabban felnyuló sziklák az árvizeknek duzzadása nélkül való lefolyása végett szükséges 4717 négyzetm. kereszt szelvényből elfoglalnak:
| a 12c. szelvényben 52.8 mt. | 1 1/10% | |
| a 13 szelvényben 106.4 mt. | 2 4/10% | |
| a 13b. szelvényben 144.0 mt. | 3 -% | |
| a 13a. szelvényben 50.0 mt. | 1 -% | |
| a 13c. szelvényben 126.0 mt. | 2 7/10% | |
| a 14 szelvényben 128.25 mt. | 2 7/10% |
E sziklák a meder egész szélességét sehol sem foglalják el s egy sincs közöttük, a mely (-) 2.21 méternél magasabbra emelkednék.
3. A hárosi sziget mellett levő mellékág elzárása már a mult évben eszközöltetett.
Ezen alól egészen Tétényig a 26-ik szelvényig a meder teljesen megfelel minden igényeknek, az árvizek tömege minden duzzadás nélkül lefolyik benne, s tiszta minden zátonytól és szigetektől.
4. Tétény és Batta közt a 26-ik szelvénytől a 35-ik szelvényig 8908 m. hosszban ismét tele van a meder zátonyokkal, melyeken a jég rendesen megakad, de a talaj a viz által könnyebben elsodorható, mint a felsőbb szakaszokon, ugy hogy itt a medret elég lesz 100.5 mtr. szélességben (-) 3.16 mtr. mélységre kikotrani.
A túlságos szélesség korlátozása végett a balpart mentén a 27. és 29. szelvények közt egy 2000 mtr. hosszú, a 29. és 35. szelvények közt egy 4200 mtr. hosszú párhuzam-mű épittetik, mely párhuzam-mű, valamint a tervezetben foglalt minden párhuzam-mű egy (+) 2.0 mtr. magas kőhányásból és a háta megett felhalmozott kotrott anyagból fog állani.
5. A 35. és 37-ik szelvények között csupán két mederelzárás fordul elő a „nagy urbanicza” sziget felső és alsó végénél, együttvéve 3000 mtr. hosszal.
Ezen alól egészen Ercsényig, a 42-ik számú szelvényig nincs szükség semmi mederszabályozási épitkezésre.
6. Ercsénytől lefelé, a 42. és 54-ik szelvények közt 10623 mtr. hosszban van a legrosszabb mederszakasz, mivel itt a mélység - nehány szelvény kivételével - mindenütt nagyon csekély s a jég minden kisebb zajlás alkalmával fennakad. A talaj itt szintoly könnyü természetű lévén, mint a tétény-battai szakaszban, itt is, mint ott, elég lesz a (-) 3.16 mtr. mélységre való kortárs 100.5 mtr. szélességben eszközölni. A meder túlságos szélessége, egy a balpart mentén, a 47. és 52. számú szelvények közt épitendő 3500 mtr. hosszú párhuzam-mű által lesz összeszoritandó; azonkvivül az ercsényi mellékágnak mindkét torkát el kell zárni. Hogy az árvizek számára a földszin felett is kellő szélességű hullámtér maradjon: szükséges lesz az ercsényi szigetnek a meder felől eső azon részét, mely a térképen fekete szakgatott vonallal van kijelölve, (+) 2.00 mtr. magasságig eltávolitani és az ujfalusi erdőt a térképen fekete szakgatott vonal által jelölt határig kiirtani.
7. Az 54-ik szelvénytől az 59. szelvényig terjedő s 7320 mtr. hosszú adonyi szakaszban az elágazások folytán a főmederben oly csekély a vizmélység, hogy itt a jégzaj rendesen fennakad és alacsony vizálláskor a hajózás is sok nehézséggel küzd. A zátonyokat itt is elég lesz 100.5 mtr. szélességben (-) 3.16 mélységig elkotratni. A mellékágak mind elzárandók.
Ezen alól, egészen a 65-ik szelvényig semmi mederszabályozási épitkezésekre nincs szükség.
8. A 65. szelvénytől a 68. szelvényig terjedő 4522 mtr. hosszú mederszakasz hasonló állapotban van és ott hasonló kortársok és elzárások lesznek szükségesek, mint az adonyi szakaszban.
A fentebb leirt szabályozási munkák és épitkezések költsége a következő összegekben van előirányozva:
| 5,110,203 négyzetm. kortás | pr. 83 frt 6 kr. | 4,272,204 frt 95 kr. | |
| 197,810 négyzetm. szárazbani földásás | pr. - frt 70 kr. | 138,467 frt - kr. | |
| 75,315 négyzetm. szárazbani földásás | pr. - frt 71 kr. | 53,473 frt 65 kr. | |
| 79,488 négyzetm. kőhányás földásás | pr. 2 frt - kr. | 158,976 frt - kr. | |
| 38,280 négyzetm. kőhányás földásás | pr. 2 frt 50 kr. | 95,700 frt - kr. | |
| 59,239.6 négyzetm. sziklaeltávolitás | pr. 3 frt 50 kr. | 207,338 frt 60 kr. | |
| 60 hold kisajátitás | pr. 50 frt - kr. | 3000 frt - kr. | |
| 230 hold erdő után kártalanitás | pr. 30 frt - kr. | 6900 frt - kr. | |
| Összesen | 4,936,060 frt 20 kr. | ||
Előre nem látható esélyekre és felügyeletre mintegy
| 8 százalék | 393,939 frt 80 kr. | ||
| Mindössze | 5,330,000 frt - kr. | ||
A most bemutatott tervezetre nézve meg kell jegyeznem, hogy habár az általánosságban véve teljesen hű képét adja is azon szabályozási munkáknak, a melyeket a promontori ág egyes szakaszain végre kell hajtani a végett, hogy abban a Duna összes viztömege duzzadás nélkül, a jégzaj összetorlódás nélkül lefolyhasson, még sem tekinthetem a tervezetet minden részleteire nézve már oly nagy biztonsággal megállapitottnak, hogy ki legyen zárva azon lehetőség, miszerint annak egyes részleteit, a kivitel alkalmával a szerzendő tapasztalatok szerint módositani ne kellessen. Könnyen megtörténhetik, hogy egyes szakaszokon növelni kell vagy csökkenteni lehet a kortárs méreteit, a szerint, a mint a valóságban szilárdabb vagy lazább anyagot találunk a mederben, mint a minő a kortárs méreteink meghatározásával feltételeztetett.
Különösen a Promontor mentén levő sziklatömegnek eltávolitása az, a mire nézve nézetem szerint be kellene a tervezett nagymérvű kortársok eredményét, vajjon ennek folytán nem fog-e a sziklák eltávolitása feleslegessé válni? E munka legalább előzetesen nem látszik okvetetlenül szükségesnek, mivel, mint a mellékelt rajzból kitetszik, a sziklák sehol sem vonulnak keresztül a lefolyási szelvény egész szélességén, a lemélyitendő területen legmagasabb részük is 2.21 mtrrel fekszik a legalacsonyabb vizszin alatt, s mint fentebb láttuk, a legrosszabb szelvényben is csak 3 százalékát foglalják el azon szelvényterületnek, mely az árvizek duzzadásnélküli lefolyása végett előállitandó volna.
Az ily alacsony sziklapadok, még azon esetben is, ha a meder egész szélességén keresztül nyulnának, a mesterségesen épitett fenékgátakhoz hasonlithatók, a melyekről tudjuk, hogy alacsony vizállásoknál jelentékeny vizszinduzzadást okoznak, de nagy vizeknél hatásuk annyira elenyészik, hogy még azt is alig lehet biztosan meghatározni, mely helyen léteznek. - Ez különben is nagyon természetes, mert a fenékgát által elfoglalt szelvényterület változatlan, mig a lefolyási szelvény a vizállás emelkedésével együtt nő, és igy mentül magasabb a vizállás, a fenékgát által elfoglalt terület annál kisebb százalékát teszi a lefolyási szelvény egész területének.
A jégzaj szabad elvonulása végett sem mondható határozottan szükségesnek a sziklák eltávolitása. A Dunának igen hosszú szakaszai vannak, a hol a legalacsonyabb vizállás alkalmával a vizmélység nem nagyobb 2.00-2.-20 méternél, s a jégzaj még sem áll meg, mivel Promontor mentén (-) 3.16- (-) 2-21. felemelkedő sziklák sem okozhatnak jégdugulást.
Egy körülmény van még, a mi a sziklák eltávolitását szükségessé teheti, ha a sziklák miatt azoknak háta megett nagyobb mérvű iszapolások keletkeznének, a melyek a felsőbb szakaszon a kortársok eredményét meghiusitanák. Tekintetbe véve a mélységnek azon hirtelen változásait, a melyek minden természetes folyammederben előfordulnak, valamint azt, hogy e különböző mélységek állandóul megmaradnak. Promontornál sem igen lehet attól tartani, hogy a sziklák miatt az azok megett kikotrott s a viztömeg számára szükséges mederszelvény nagyobb távolságra feliszapoltassék.
Ezen megjegyzésekből egyébiránt csak azt kivánom kimutatni, minő indokok vezettek azon nézetre, hogy az államkincstár okszerű kiemelése tekintetében a sziklák eltávolitása iránt már ma az intézkedést már meg nem tettem, hanem csak akkor vélem foganatba veendőnek, midőn bővebb tapasztalatok és észlelések ezen munkának szükségét kétségtelenné nem teszik; mert mihelyt az árvizszinnek alakulása azt fogja kimutatni, hogy ezen sziklák arra számbavehető befolyással vannak, a sziklák eltávolitását haladéktalanul foganatba szándékozom vétetni.
A mellékelt tervezetben az 5-dik és 14-dik szelvények közt kitüntetett kotrási munkákat, mint a főváros biztonságára nézve felette szükségeseket, a f. évi XL. törvénycikkel nyert felhatalmazás alapján már munkába is adtam. Ezen kortársi munka költsége a tervezethez csatolt költségelésben 581,161 frt 35 krrra van számitva, azonban a munka kiadása alkalmával, annak végrehajtását Deutsch József, különben legjutányosabb ajánlattevő, 11 1/2 felülfizetés mellett vállalta el. A tervezett épitkezések többi részét három év alatt szándékozom végrehajtani, de azért az egészet egyszerre s egy vállalatra óhajtanám átadni; mivel ezen munkákhoz nagy és költséges felszerelések lévén szükségesek, csak ugy lehet jutányos vállalati árakat reményelni: ha az egész munka együttesen lesz kiadva vállalatba.
Az előadottak alapján bátor vagyok a mélyen tisztelt képviselőházat kérni, méltóztassék az 1870:X. tc. alapján, a Budapest mentén végzett dunaszabályozásnak a promontori ág szabályozása által való kiegészitését engedélyezni; az e czélból készitett s most bemutatott tervezetet, tekintettel az esetleges módositásokra nézve tett megjegyzéseimre, helybenhagyni s a szükséges költségek megajánlása tárgyában bemutatott törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás után elfogadni.
Nagyméltóságú Minister ur!
Kegyelmes Urunk!
Pécsujfalusi Péchy Tamás, volt m. kir. közmunka- és közlekedési minister ur ő excellentiája elnöklete alatt 1879. évi deczember hó 15-én és 16-án tartott enquete megbizásának megfelelőleg, van szerencséje az alólirott műszaki bizottságnak, a tanácskozmányairól felvett jegyzőkönyv ide csatolása mellett, a főváros árviz elleni biztositása végett még szükségesnek vélt végleges szabályozási munkák iránt következő véleményét, illetőleg javaslatát mély tisztelettel előterjeszteni.
Minthogy a hazai folyókon eddig végrehajtott szabályozási munkálatok megbirálására hazánkba meghivott külföldi szakértők 1879-ik évben a főváros érdekében eddig teljesitett dunaszabályozási munkák fölött is véleményt adtak, valamint a szerintük még szükségeseknek tartott teendők iránt általánosságban nyilatkoztak, és ezen jelentésük közkézen forogván, a nagy közönségre mély hatást gyakorolt, sőt több irányban téves eszméket is gerjesztett, szükségesnek tartotta a műszaki bizottság az eddig létesitett munkálatoknak és a főváros menti folyamszakasz jelen vizviszonyainak tüzetesb felismerése után, mindenekelőtt a külföldi szakértők jelentésének minden kiválóbb tételeit külön-külön megbirálni és ugy e fölötti megállapodásait ezennel nyilvánosságra hozni.
A főváros árvédelmének biztonsága legelső sorban függ a vámházon alóli dunaszabályozás mikénti végrehajtásától, mely azután közvetve fog visszahatni a vámházon felüli dunaszakaszban levő vizszinduzzadás megapasztására is, minélfogva a bizottság legelsőbben a vámház alatti folyamszakasz szabályozásának kérdésével foglalkozott.
Ezen folyamszakaszra vonatkozólag, a külföldi szakértők következőleg nyilatkoztak:
1. Jelentésük 320-ik lapján kimondották, „hogy az elfogadott szabályozási rendszer, mely a vámház alatti összeszoritásból és a soroksári ág elzárásából áll, elvben egészen helyes és észszerű, és hogy ez volt az egyedüli mód, a város alatt képződő jégtorlaszok megakadályozására.”
Ezen elvet a jegyzőkönyv 4-ik pontja szerint a műszaki bizottság is helyeselte, fentartván azonban magának, hogy az elv mikénti alkalmazása iránt nézetét utóbb kifejezni fogja.
2. A jegyzőkönyv 5-ik pontja szerint constatáltatott a külföldi szakértők azon tévedése, mintha a promontori folyamág medrének összeszoritása 474 méterre valaha terveztetett volna, mely szélesség csak a kis vizmedernek szándékoltatott megadatni, az árvizek 500-600 öl 948-1138 méter), sőt ennél még sokkal nagyobb szélességben fogván lefolytatni.
A műszaki bizottság azonban osztja a külföldi szakértők azon nézetét, miszerint a vámháztól lefelé a meder szélességét folytonosan növelni kellett volna, ugy, hogy az már a promontori ág bejáratánál birjon körülbelül 474 méter szélességgel, mire azonban most már viszszamenni nem épen lenne szükséges.
Hasonlóképen osztja a külföldi szakértők azon nézetét is, hogy ugyanott a balparti töltés görbülete nem túlzott, valamint az eredeti terven történt változás igazolt és semmi hátránynyal nem bir.
3. A külföldi szakértők jelentéseinek 326. lap 2-ik bekezdéséből a 332. lap végéig terjedő részleteire vonatkozólag, a műszaki bizottság a jegyzőkönyv 6-ik pontja szerint meggyőződvén a felől, hogy a soroksári folyamán hajdan az egész folyam árviztömegének 1/3 részét levezette, abban állapodott meg, hogy a soroksári ág teljes elzárása helyes lett volna ugyan akkor, ha a promontori dunaág képes lett volna az 1/3-al megszaporodott árvizmennyiséget akadálytalanul levezetni, mire azonban, az 1876. évben észlelt egy méternél nagyobb vizszinduzzadásból következtetve, képtelen, tehát a promontori folyamágnak ezen új vizviszonyoknak megfelelő általános szabályozása most utólagosan mulhatatlanul szükségesnek találtatott.
4. A jelentés 333-ik lapja kezdetétől a 338-ik lap 3-ik bekezdéséig terjedő részletre vonatkozólag, a műszaki bizottság feltételezhetőnek tartja ugyan, hogy azon esetben, ha a promontori ág jég által eltorlaszoltatnék, és a Csepel-sziget felől időközben elkészitett védtöltések a felduzzadt árviznek ellentállani képesek volnának, az árviz a soroksári ág elzárása folytán a fővárost veszélyeztetné, de ezt nem lehet semmi szín alatt feltételezni, és jégmentes árvíz felduzzadásától, és, mit egyébiránt a külföldi szakértők is csak a hibás informátióból szerzett azon téves nézet alapján állithattak, hogy a promontori folyamág egész hosszában 474 méterre összeszorittatni szándékoltatik.
5. A külföldi szakértők továbbá a jelentés 340-ik lapján oda nyilatkoztak, miszerint „nem lehet a promontori ág kimélyitéséből származó szelvénynövekedésre számitani, mindezen veszélyek elháritásánál. A Duna nem mélyiti ki ezt a medret, melyben különben is több helyen, mint például Promonter mellett, sziklafenék van. Bármily tekintélyes kortársok eszközöltessenek is, az, a mit emberi erő véghezvihet, mindig jelentéktelen lesz ahoz képest, a mit még tenni kellene, hogy pótoltassék az árviz lefolyása elől lezárt soroksári ág.”
A műszaki bizottság nem mulasztotta el ezen igen fontos állitásokat a jegyzőkönyv 11. pontja szerint behatóan tanulmányozni, minek folytán a felől győződött meg, hogy kiváltképen Budapesttől Ercsiig a promontori ág csak keveset, de onnan lejebb már előnyösebben képződik, tehát annak kiképzésére egyedül a vizerő útján számitani nem lehet ugyan, de számitásba véve azon mederbővitéseket, melyek az árviz akadálytalan lefolyására, illetőleg a soroksári folyamág elzárásából származott vizszinduzzadás elenyésztetése végett szükségesnek épen nem mondható, hogy kortársok útján a promontori ág kellőleg kiképeztethető nem volna, sőt nincs kizárva azon lehetőség sem, hogy azon esetben, ha az árviz, de kiváltkép a jégzajlás akadálytalan levonulhatására kiszámitott mederkibővitések a promontori folyamágban csak egyrészen is kikotortatnák, valamint a kis vizmeder tervszerint szabályoztatnék, a hátralevő részt, vagy legalább annak bizonyos hányadát a kortársok után hathatósabban működendő vizerő is kimosni fogná, minthogy továbbá a mellékelt felvételi rajz szerint a promontori szakaszban sziklák is találtatnak ugyan, de azok átlagosan véve csak mintegy 800 öl hosszban (1517 méter), 30 öl középszélességre (57 m.) és 2 láb mélységre (0.6 méter) lennének eltávolitandók, mit igen nagy feladatnak tekinteni épen nem lehet, mindezeknél fogva a műszaki bizottság a promontori folyamág szükséges kibővitését leginkább csak pénzkérdésnek tekinti, tehát a külföldi szakértők fent elősorolt azon állitását, hogy azt kellőleg kiképeztetni nem lehet, tévesnek nyilvánitja.
6. A 340. lapon azt javasolják a külföldi szakértők, hogy szabassék határ a jégtorlódás okozta duzzadás emelkedésének, és hogy nyittassék meg a soroksári ág a rendkivül nagy árvizek előtt az által, hogy az azt elzáró árvizszin feletti töltéskoronája lejebb szállittassék.
A műszaki bizottság behatóan tárgyalta ezen igen fontos kérdést, mely alkalommal, tekintettel arra, hogy a promontori ág kellő kibővitése tetemes időt veend igénybe, addig a mig ezen ág egyedül képes leend az árvizeket duzzadás nélkül levezetni, a bizottsági tagok egy része szükségesnek találta, hogy már most eszközöltessenek állandó művek azon czélból, hogy a soroksári dunaág a veszélyes árvizek levezetésére és a mellett a hajózásra is alkalmassá tétessék, mi a megye érdekének is megfelelne, - ugyanakkor a bizottsági tagok másrésze, tekintettel arra, hogy a soroksári ág majdnem a felső dunának és mellékfolyóinak szabályozása következtében nagyobb tömegekben elvárható árvizeket levezetni és a mellett más positiv hasznot is hajtani lesz hivatva, - semmi esetre sem látja szükségesnek, hogy a soroksári ág elrekesztve tartassék, - a bizottsági tagok többi nagyobb része végtére azon nézetének adott kifejezést, hogy szinte minden erőt a promontori ág kibővitésére és szabályozására kivánja fordittatni, ezen kibővités befejezteig pedig a soroksári ágban a jelenlegi átmeneti állapot fentartani, hogy igy az időközben netalán jelentkező árvizveszély esetében a meggyengitett zárgát keresztűl vágatván, ott az oldalfolyás lehetővé tétessék; minden folytán a bizottság a jegyzőkönyv 12-ik pontja szerint a feltett kérdés első részére vonatkozólag abban állapodott meg, hogy a soroksári ágban a veszélyes vizszinduzzadás elháritása végett egy oldalfolyás fentartását szinte szükségesnek elismeri azon időre a mit a promontori főmeder kortársok utján kellőleg kibővittetik, fentartván azonban magának, hogy ezen oldalfolyás miképeni eszközlése iránt utóbb még határozhasson.
A mi azonban a külföldi szakértők fentérintett javaslatának másik részét illeti, tekintettel arra, hogy szerintük a jelenlegi zárgát teteje 0 fölött 4.45 méterre lejebb szállitandó, tehát mihelyt a zajló Duna, mint rendesen, ennél magasabbra felárad és akkor a soroksári ágban az oldalfolyás megindul, azzal egyidejűleg a jégtömegek is oda tódulni, de a bukógát tetején kezdetben csak csekély mélységű vizben bizonyosan fenakadó, és igy a viz folyását mindinkább eltorlaszolni fognák, vagyis igy az óhajtott oldalfolyás mindjárt kezdetben meghiusulván, a netalán beállható árvizveszély idejében az már többé nem volna eszközölhető, - de különben is, mihelyt a promontori ágnak kibővitése erélyesen és gyorsan végrehajtva lesz, a bukógát mint állandó mű feleslegessé válnék: mindezeknél fogva a műszaki bizottság egyhangulag kimondotta, hogy a külföldi szakértők által javasolt bukógátak rendszerét nem pártolja, és hogy azoknak létesitését nem ajánlja.
Tájékozás végett mindamellett elkészitette a műszaki bizottság a külföldi szakértők által ajánlott bukógátnak ide csatolt tervezetét is, mely szerint annak netaláni elkészitése megközelitőleg kerülne összesen 1.000,000 frtba.
A külföldi szakértők eme véleménye ellenében van szerencséje a műszaki bizottságnak a vámhozon aluli dunaszabályozás körül eszközlendő végleges munkálatok iránt következő javaslatát előterjeszteni:
Konstatáltatott ugyanis a promontori ágban 1832., 1836., 1874. és 1877. években tett keresztszelvény-mérésekből, hogy a promontori dunaág az elágazástól kezdve Battáig keveset, helyenként semmit, - Battától Ercsényig meglehetősen, - Ercsitől lefelé pedig aránylag jól, azaz szélességben évenként mintegy egy öllel, és mélységben évenként átlagosan 2-3 hüvelykkel (5-8 centiméter) képződik, valamint továbbá, hogy a soroksári dunaág elzárása óta volt 1876. évi legnagyobb jégmentes árviz, mely Budapest alatt 0 fölött 23 láb, 1 hüvelyk, 0 vonal (7.296 méter) magasságot elért, 3 lábbal (0.948 méter) felduzzadva volt, tehát akadálytalan lefolyhatása esetében ezen árviz tulajdonkppen csak 20 láb (6.322 méter) magasságot elért volna ily vizállás mellett pedig Vásárhelyi számitása szerint a Dunaág másodperczenkint 253,000 köblábnyi (7490 köbméter) viz lefolyt, - mindezeknél fogva a műszaki bizottság mindenekelőtt szigorolt kiszámitások alapján megállapitotta, hogy a promontori folyammeder mennyivel lenne megbővitendő azon czélból, hogy a kimutatott legnagyobb 253,000 köblábnyi (7040 köbméter) árviztömeg duzzadás nélkül lefolyhasson, vagyis hogy azon árviz 0 felett 20 lábnyinál (6.322 mtr) nagyobb magasságot el ne érjen.
A műszaki bizottság 3. és 4. ülésének jegyzőkönyvei és az azokhoz csatolt mellékletek szerint megállapittatott, hogy ezen legnagyobb árviztömegeknek akadálytalan levonulására a promontori ág lefolyási szelvényeinek középérték gyanánt 47,215 négyszögölábbal (4717 négyszögmtr) birnia kell, mihez képest ugyanott a folyam medrét a legrosszabb helyeken 6-7000 négyszöglábbal (245 négyszögméter) megbőviteni kellene.
Tekintetbe véve továbbá, hogy az itteni folyamszakasz legjobb keresztszelvényei 200-230 öl (379-437 mtr.) szélesek, és ezeknél a 0 alatti rész átlagosan 116 öl (220 mtr) széles és 10 láb (3.161 mtr.) mély, ellenben, hogy a szélesebb szelvényeknél a 0 alatti része mindinkább kevésbé széles és mélysége mindinkább rendetlenebb lesz; valamint tekintve, hogy a fentjelölt legjobb keretszelvényeknél a jég soha fenn nem akad: szükségesnek találta a bizottság, hogy a promontori ág szelvényei a fent kimutatott öblösségen kivül a jég akadálytalan levonulására 0 alatt egy 10-22 lábnyi (3.16-3.48 mtr.) mély és 100-120 ölnyi (190-228 mtr.) széles völgyelettel is birjanak.
Szigorolt számitások utján megállapittatott tehát, hogy ezen további szükségletnek megfelelőleg, a promontori ág lefolyási szelvényeinek középérték gyanánt tulajdonképen 47,215 négyszöglábnyi (4717 négyszögmtr) területtel birnia kellene, mihez képest a folyam medrét átlag 3789 négyszöglábbal (378 négyszögméter), vagyis az előbb kiszámitott mederbővitésnél egy harmadabb nagyobb mérvben megbőviteni kellene.
Habár a promontori ágban a Duna egész viztömege egyesittetett, mindamellett eltekintve a Promontoron aluli szikláktól és még egyéb előforduló nehézségektől, ezen fokozott vizerőtől sem lehet elvárni, hogy a fent kimutatott öblösséget és pedig ott, a hol az épen megkivántatik, kimossa, minélfogva a műszaki bizottság szükségesnek találta, hogy a promontori folyammeder kiképeztetése terjedelmes kortársok s egyéb szabályozási munkák által elősegittessék, és pedig a budai lőportártól Promontorig terjedő I-ső szakaszban árvizkor jelentékeny vizszinduzzadás lévén, ely a fővárosra leginkább visszahat, és hol a fenék talaja is a legnehezebb, eme szakaszban a kiszámitott kibővités 3/5 része kikotortassék, a többi 2/5 részének kimosása a kikotrás után hathatósabban működendő vizerőre bizassék; továbbá Promontorral szemközt, hol a nagyviz most is meglehetősen megfér ugyan, de a jég rendesen fenakadni szokott, valamint tekintettel a fenék talajának kötöttségére, szükségesnek találta, hogy eme II. szakaszban kiszámitott kibővités egész terjedelemben kikotortassék, és az utba eső sziklák is eltávolittassanak; Tétény és Érd közt lévő folyammederben sem a jégmentes árviz, sem pedig a jégzajlás duzzadás nélkül nem vonulhat el, de mivel a vizszinduzzadás nem nagy, a bizottság e III-ik szakaszra nézve a kiszámitott kibővitésnek csupán 1/2 részét ajánlja kikotrás alá; Ercsény alatt végtére a folyemmeder szintén rosz, mert ott hasonlólag nem vonulhat el sem a jégmentes árviz, sem pedig a jégzajlás vizszinduzzadás nélkül, mi a nagyobb távolságnál fogva a fővárosra kevésbé veszélyes ugyan, de a Csepel-sziget vidékét nagyobb mérvben fenyegeti, e végett a bizottság eme IV. szakaszban a kiszámitott kibővitésnek 2/3 részét kikotortatni tartja szükségesnek.
Ezenkivül szükségesnek tartja a bizottság, hogy az adonyi sziget mentén egy 2580 méter hosszú és a maszádi erdő mentén egy 1700 méter hosszú - vezérárok szintén kikotortassék; továbbá a Bein-szigeti erdőből 375 hold (216 hectare) kiirtassékk, és a promontori ág medrében minden oldalfolyás eltöltessék, valamint hogy a folyammeder mindenütt, hol az 300 ölön (570 méter) túl elszélesedett, egy 0 felett 6 láb (1.896 méter) kőhányás által 250 ölre (474 méter) összeszorittassék, és végre, hogy a Csepel-sziget alsó végéig a megyei terület ármentesitése végett a védtöltések kellő magasságban felépittessenek.
A 6. bizottsági ülés jegyzőkönyvéhez csatolt melléklet szerint szükséges mindezen, a promontori ágban javaslott munkák eszközlésére 2 kotrógép alkalmazása mellett 7 év, 3 kotrógép alkalmazása mellett 5 háromnegyed év és végre 5 kotrógép mellett 4 3/10 év.
Ennyi idő lefolyása alatt azonban, kiváltképen hozzágondolván a vizerő lassabb működésére számitandó hosszabb időköz is, nem lehetetlen, hogy a promontori ág készületlensége mellett egy nagyobb mérvű árveszély bekövetkezzék, mi végett a műszaki bizottság már a fent előadottak szerint is elvileg kimondotta, hogy ily netaláni esetekre számitva, a soroksári folyamágban egy oldalfolyást szükségesnek tart. Ily oldalfolyás eszközlésére némelyek részéről ajánlott azon módozat, hogy a jelenlegi zárgátban egy korlátolt nagyságú szabad nyilás fentartassék, a bizottság részéről azért nem fogadtatott el, mert eltekintve attól, hogy igy a különben egyesitett vizerő meggyengittetnék, azon már a kis vizek is áthatolhatván, tehát a kis vizkor befagyott Duna zajlásának megindulásával, az oda tódult jégtáblák a keskeny nyilás előtt és az ottani csekély mélységű vizben fenakadván, azt eltorlaszolni fognák, és igy a kitűzött czél, t. i. árveszélyben az oldalfolyás, ott el nem éretnék; miután továbbá a fentebbiek szerint a külföldi szakértők által ajánlott bukógátat nem találta czélra vezetőnek, a bizottság azon módozatot véli leghelyesebbnek, mely mellett a soroksári ág elzárva tartatván, az egész vizerő a promontori ág kiképeztetésére és annak tisztántartására forditható legyen és csak azon esetben, ha a promontori ágban az árviz netalán fennakadást szenvedvén, Budapest alatt veszélyesen felduzzadna, legyen a soroksári zárgát megnyitható, de akkor egyszerre nagyobb mélységben és kellő szélességben.
Egy ily állandó, igen költséges épitményben szükséglendő nyilás nagyságát azonban mind addig, mig a promontori folyamág legnagyobb részben kiképezve nincsen, czélszerűen megállapitani lehetetlen, mert a jelen vizviszonyoknak megfelelő nyilás bizonyosan sokkal nagyobb lenne, mintsem arra a promontori ág kiképeztetése után szükség volna, mit pedig egy legalább 1 1/2 millió frtba kerülő épitménynél érzékeny pazarlás nélkül figyelmen kivül hagyni nem lehet: ennélfogva Földváry Mihály, Pest megye alispánja és Freiszleder Nándor fővárosi képviselő kivételével, kik egy, a hajózásra is alkalmas szabad nyilás követelése mellett megmaradtak, a műszaki bizottság a vámházon alóli folyamszakasznak miképeni szabályozására nézve, a 6-ik bizottsági ülés jegyzőkönyve szerint abban állapodott meg, miszerint azt javasolni fogja, hogy a soroksári zárgát hagyassék meg ideiglenesen a jelenlegi meggyengitett állapotában, hogy szükség esetében megnyittatván, az árvizeknek mellékfolyást engedhessen; továbbá hogy legfontosabbnak tartja és e végett a Nagyméltóságodnak a legmelegebben ajánlja a promontori ágnak mielőbbi, vagyis 5 kotrógép alkalmazása mellett 4.3 év lefolyása alatt leendő kikotortatását, és pedig, hogy a főváros mielőbbi biztonsága tekintetéből a Budapest és Promontor közti I-ső szakaszban ajánlott mederbővités nem csupán 3/5, hanem e helyett inkább 4/5 részben, haladéktalanul kikotortassék, - későbbi időre fenmaradván annak megállapitása, hogy a teljesitett kotrások majdani eredményének, és a fent előadott kivánalomnak megfelelőleg a soroksári zárgát helyébe minő és mily nagy nyilású végleges mű előkészittessék.
A promontori folyamágnak ily mérvű kikotrása és az egyéb ajánlott szabályozási munkák eszközlése kerülne az ide csatolt tervezet szerint összesen 6.041,750 frtba.
A bemutatott keresztszelvény-rajzokból, valamint az 1876. és 1880-iki árviz-szinek lejtmérése után készitett s ide csatolt átnézeti hossz-szelvényből azon meggyőződésre jutott a bizottság, hogy a vánházon felüli folyamszakaszban egy különleges vizszinduzzadás létezik, mely nem a soroksári zárgát következménye, tehát arra a promontori ág szabályozása kedvezőleg fogna ugyan hatni, de azt teljesen el nem enyésztetheti, hanem mely a fővárosmenti árviz-szorulatból ered, és az árvizek növekedésével nagyobb és nagyobb arányokat ölt.
Ezen vizszinduzzadást azonban a bizottság, mint olyat, melynél fogva a 20 lábas (6.322 méter) viz legfelebb 22 lábra (6.954 méterre) emelkedhetik, holott a főváros 26 lábig (8.218 méterig) elöntés ellen biztositva van, a fővárosra nézve nem tartja veszélyesnek, mi végzett a bizottság nem is tartja szükségesnek, hogy ezen különleges duzzadás mérséklése végett külön munkákat javaslatba hozzon, csakis azt tartja kivánatosnak, hogy az e szakaszban folyamatban levő kortársok befejeztessenek, a mikor az idő folyamában eszközlendő felmérések biztosan kimutatni fognák, hogy utólag még hol és mily mérvű mederjavitási munkák volnának szükségesek.
A főváros mentén azonban Buda-Ujlak és Ó-Buda városrészek nincsenek még biztositva elöntés ellen.
A bizottság nem mulasztotta el e végett az illető előljáróságokkal magát érintkezésbe tenni és velük a m. kir. közmunka- és közlekedési ministerium részéről csupán árvédelmi szempontból elkészitett és ide csatolt szabályozási tervet is közölni, melynek betekintése után az érdekeltek a felvett jegyzőkönyv 1-ső pontja szerint csupán a 0. és 2. számú szelvények közt kivánnák a töltést valamivel kijebb a Duna felé áthelyeztetni, - valamint továbbá szükségesnek tartják, hogy a Mátyás-árokból hirtelen eső, vagy felhőszakadáskor nagy tömeg viz egyszerre lefolyván, mivel ott a főutcza mintegy 27 láb (8.534 méter) magas, tehát a Dunához vezető széles utczán a dunaparti főgáttal ugyis könnyen összeköthető lenne, a viz lefolyására egy nyilt árok fentartassék és végtére kérik, hogy a békás-megyeri megyei ut alacsony részei az árvizszinnél magasabra feltöltessenek.
Ezen módositások a helyi viszonyoknak megfelelnek, de különben is, az utóbbi kivánat kivételével az előirányzott költségösszegből fedezhetők is, mi végett a műszaki bizottság azon tervet eme módositásokkal, valamint azon megjegyzés mellett, hogy a javaslott töltés oldala nem csupán 6, hanem az elvárható legnagyobb árviz 7.00 méternyi magasságig kőburkolattal elláttassék; - elfogadásra ajánlja, megjegyezvén, hogy a jegyzőkönyv 3., 4. és 5. tételeiben felhozottak nem az állam, hanem csupán a főváros teendőihez tartoznak.
A tervezethez csatolt általános költségvetés szerint kerülne az itt ajánlott összes munkálat 325,500 frtba.
A külföldi szakértők véleményének 311-től 314. lapig terjedő szakaszára vonatkozólag végtére constatálta a műszaki bizottság, hogy az általuk a Margit-szigetnél ajánlott szabályozási munkálatok épen azon magasságig, mint azt kivánták, tényleg 1874. év óta végre vannak hajtva és hogy ezenkivül a sziget-viz bajain csupán egy rendszeres körtöltéssel lehetne segiteni, de mindamellett felemlitendőnek tartja, hogy a fent ajánlott folyamszabályozások végleges keresztülvitele után, a sziget árveszélyén mégis némileg könnyitve lészen.
