Az 1868. évi LIV. tc. által életbe léptetett polgári törvénykezési rendtartás alkalmazásba vétele után, csakhamar több rendü hiányokat tüntetett fel; s épen ezért ezen törvény módositása és revisiója több oldalról, s folytonosan sürgettetett.
A megfelelő előmunkálatok és szakbizottsági tanácskozmányok alapján, az 1872/5. országgyülés folyama alatt, 553. szám alatt be is terjesztetett e tárgyban egy törvényjavaslat, mely előzetes tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasittatott. A bizottság a törvényjavaslatot beható tárgyalás után általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta ugyan, de mielőtt a részletes tárgyalást megkezdette volna, az előadót oda utasitotta, hogy a törvényjavaslatot bizonyos megállapitott elvek figyelembe vételével dolgozza át.
A bizottság előadója az átdolgozott tervezetet el is készitette, de az többé azon országgyülés folyama alatt tárgyalás alá nem vétethetett.
Tudatában annak, hogy a magánjog terén a helyes igazságszolgáltatásnak mily fontos tényezője az eljárást szabályozó alaki törvény, törvénykezési rendtartásunk hiányainak orvoslását kiváló gondja közé sorozván az igazságügyi kormány, - a mult országgyülésre 521. szám alatt, a törvénykezési rendtartás tárgyában, 571. sz. alatt pedig a végrehajtási eljárás tárgyában, két rendes törvényjavaslatot terjesztett be; melyek azonban egyébbi teendők miatt a jogügyi bizottságban sem tárgyaltattak.
Ezen két törvényjavaslat alapján a megfelelő módositásokkal lőn összeállitva a jelen törvényjavaslat, mely az előbbiek tárgyain kivül a váltói peres eljárásra, a kereskedelmi peres eljárásra, a kiskoruság meghosszabbitása, atyai hatalom megszüntetése és gondnokság alá helyezés iránti birósági eljárásra is kiterjed.
Az e tárgybeli előterjesztésnél kiindulási pontul két lényeges körülmény kellett, hogy szolgáljon.
Elsőben is figyelembe kellett venni azt, miszerint a tiszta szóbeliség és közvetlenség elvére alapitott egészen új törvénykezési rendtartásnak, ez idő szerinti előterjesztése és keresztülvitele czélszerűnek és lehetőnek nem mutatkozott.
Eltekintve ugyanis attól, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvének alkalmazása nálunk ez idő szerint még tekintélyes ellenőrzőkre talál: egy ezen rendszerre alapitott új törvénykezési rendtartásnak ez idő szerint való előterjesztése ellen leginkább harczol azon körülmény, hogy birói szervezetünk lényeges átalakitása nélkül a szóbeliség és közvetlenség elvére alapitott új törvénykezési rendtartás életbe nem léptethető; - ez pedig és általában a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló eljárás oly jelentékeny, részben állandó, részben átmeneti költségeket venne igénybe, melyet a jelen államháztartási viszonyok közepette e czélra forditani nem lehet.
Másod sorban figyelembe veendő volt az, miszerint a törvénykezési rendtartásnak a gyakorlati élet által kimutatott hiányai oly számosak, miszerint e törvény némely intézkedéseinek novelláris uton való megváltoztatásával a megfelelő orvoslást és javitást eszközölni lehetetlen. Az ezen törvény módositására vonatkozó előmunkálatok meggyőző bizonyitékát képezik annak, hogy szűk keretbe szoritott módositással az észlelt bajokon segiteni nem lehet, mert például azon törvényjavaslat, a mely az 1872-1875. országgyülésre, az 1868. évi LII. tc. módositása tárgyában beterjesztett, 124. §-ra terjed.
A most emlitett törvényjavaslat kerete felette szüknek mutatkozott.
Törvénykezési rendtartásunk bajainak egyik igen nevezetes kútforrása jogorvoslati rendszerünkben fekszik; de a bajok e része, nemcsak ott keresendő, a hol az emlitett javaslat általános indokolása keresi, hogy nincs megakadályozva az, hogy apró ügyekben a per huzása szempontjából a marasztalt fél fellebbezéssel ne élhessen, sőt mód nyujtatik arra, hogy a felebbezés mellett ugyanazon ügyben mindhárom biró itélete ellen semmiségi panasz is használtathatik; hanem keresendő főleg jogorvoslati rendszerünk azon helytelenségében, mely szerint az anyagi jogsérelem orvoslata, a felebbezés, az alaki jogsérelem orvoslásától a legridegebb merevséggel lett elválasztva, s a kir. Curiának önálló osztályát képező külön semmitőszék állittatott fel, melynek hatáskörébe a perbeli sérelmek közül csupán, az alaki sérelmek orvoslása utaltatott.
Nem szenved kétséget, hogy a semmitőszék azon korlátozott hatáskörben, melyet számára az 1868. évi LIV. tc. megjelölt, teljes buzgalommal és nem jelentéktelen eredménynyel igyekezett a magánjogi igazságszolgáltatás javitásához hozzájárulni, s hogy különösen a hatáskörébe utalt alaki kérdésekben a helyzetet javitani, s döntvényeivel a törvénykezési rendtartás hiányait orvosolni, hézagait pótolni, határozatlan intézkedéseit megállapitani törekedett.
De ezen, az eljárási alakszerűségekre szoritkozó hasznos szolgálat, szemben azon hátrányokkal, melyek az alaki és anyagi sérelem orvoslata elválasztásának merevségéből kézzelfoghatólag következnek, nem indokolhatja a külön semmitőszéknek fentartását; és az igazságügyi bizottság is, mely a többször emlitett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, a részletes tárgyalást megelőző átdolgozás egyik vezérelvéül épen azt tűzte ki, hogy a külön semmitőszék megszüntetendő, és ennek megfelelően a törvénykezési rendtartás jogorvoslati rendszere gyökeresen átalakitandó.
A külön semmitőszéknek a szóbeliség és közvetlenség elveire alapitott perrendtartás keretében is csak ugy van helyes értelme: ha az ügy érdemleges eldöntését illetőleg, a két folyamodású birósági rendszer fogadtatik el, és a semmitőszék mint harmad folyamodású legfelsőbb forum a felebbviteli biróság felébe állittatik, hatásköre pedig nem csupán az alaki jogsérelmek orvoslására szorittatik, hanem a vitakérdés érdemére is annyiban, hogy a másodbiróság itéletét megsemmisithesse, és újabb itélet hozatalát rendelhesse el akkor, ha a vitakérdés érdemleges eldöntésénél az anyagi törvény helytelenül alkalmaztatott.
Ezen elven alapul a franczia code de procedure, és az annak mintájára készült perrendtartások.
Több állam törvényhozása mutatja azonban, miszerint a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetett perjogokban is mellőztetik a franczia eljárásnak megfelelő semmiségi panasz jogorvoslata, s e helyett a másod birósági itélet ellenében, a felülvizsgálati jogorvoslat engedtetik meg; mely szerint, ha a felebbezési biróság az anyagi jog szabályait alkalmazta helytelenül, a harmad folyamodású biróság nem megsemmisiti, hanem megváltoztatja a másod birósági itéletet. E rendszer van elfogadva az új német birodalmi perrendtartásban, és az a legújabb osztrák törvényjavaslatban is.
Ha a fentebbiekből folyólag, legalább is komoly megfontolást érdemel azon kérdés, vajjon egy, tisztán a szóbeliség és közvetlenség elvein nyugvó új törvénykezési rendtartásban a másod birósági itélet ellen felülvizsgálati jogorvoslat vagy semmiségi panasz engedtessék-e meg: akkor kétségtelen, hogy lényegileg az irásbeliség alapelveire fektetett törvénykezési rendtartásunk, s az ezzel kapcsolatos három fokozatos biráskodási rendszer mellett, a semmiségi panasz azon rendszerének fentartása, mely az 1868. évi LIV. törvénycikkben foglaltatik, s mely a külön semmitőszéket a per érdemére ki nem terjedő s csupán az alakisági kérdésekre, korlátozott hatáskörrel az első-, másod- és harmad folyamodású biróságok felé helyezi, és igy négy, esetleg hat folyamodásu biráskodást állapit meg, czélszerűen fenn nem tartható; mert sem a helyes igazságszolgáltatás, sem az okszerű gazdálkodás elveivel nem egyeztethető össze, hogy ugyanazon per a hármas biráskodási fokozat mindenikén keresztül, az anyagi és alaki kérdések megbirálása tárgyában, külön birói hatóságok elé utaltassék, az előadónak és a határozatra hivatott tanácsnak külön-külön, tehát nyilván megkettőztetett dolgot adjon.
De a peres kérdések eldöntésénél az alakiság kérdésének az anyagi jogszabály helyes alkalmazásának kérdésétől való oly merev elkülönitése, mint a minő semmitőszékünk mellett az 1868. évi LIV. törvénycikkben keresztül vive van, a helyes igazságszolgáltatás követelményeinek nem felelhet meg, mert a perjog alakszerűségeinek kérdésére szoritott semmitőszék, ha a legkiáltóbb anyagi igazságtalanságot lát is az általa felülvizsgált perben, az alakiság kérdésén felül nem emelkedhető hatásköre nem engedheti, miszerint az anyagi igazság érvényre emeléséhez hozzájárulhasson; mig ellenkezőleg, ha a törvénykezési rendtartás casuisticus szabványai alá sorolható alaki sérelem forog fenn, meg kell semmisitenie az eljárást, bár nyilván való, hogy ez által az anyagi igazság helyes kiszolgáltatása, a legkisebb részben sem fog elősegittetni, sőt gyakran csak késleltettetik, néha talán egészen meg is hiusittatik.
De az alaki és anyagi jogsérelem orvoslásának oly merev elkülönitése, mint azt az 1868. évi LIV. törvénycikk páratlanul teszi, a jogbiztonság veszélyeztetésével is járhat. A gyakorlati esetek különféleségeit figyelembe véve, nem lehet mindenkor egész biztonsággal megállapitani azon határvonalat, mely megállapitaná: hol kezdődik az anyagi és hol végződik az alaki jogsérelem. Ily esetekben a felek és képviselőik nélkülözik azon biztos iránytűt, melyet a jogorvoslat megválasztásánál használniok kellene; és igy vagy a helytelen jogorvoslat-használás esélyeinek teszik ki az ügyet, vagy pedig biztos tudatában a jogsérelemnek, nehogy ez azért maradjon orvoslatlanul, mert nem helyes jogorvoslatot választott, a vagylagosan megengedett jogorvoslat mindenikével fognak élni. Ez a mellett, hogy a birói teendőket szaporitja, magára az igazságszolgáltatásra is káros hatású. Az ilyen ügy előbb a semmitőszéknél, azután ha a semmiségi panasz elvettetik, a kir. táblán, illetőleg a legfőbb itélőszéknél kerül eldöntés alá; és épen azért, mert az alaki és anyagi jogsérelem közötti határvonal nem állapitható meg mindig teljes biztossággal, az eltérő birói felfogás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a fenforgó sérelmet, a semmitőszék a felebbezés folytán véli orvoslandónak, a felebbezési hatóságok pedig ellenkezően azt hiszik, hogy a fenforgó sérelem alaki és igy annak orvoslása az ő hatáskörükhöz nem tartozik. Ebből folyólag a jogorvoslat merev elkülönitése oda vezethet, hogy a tényleg fenforgó sérelem sem egyik, sem másik uton nem nyerhet orvoslást. E részben a nézeteltérés lehetőségét kétségtelenül bizonyitják azon számos esetek, melyekben a felebbezési hatóságok a hozzájok felterjesztett pert előzetesen hivatalból teszik át a semmitőszékhez, mert hivatalból észlelendő semmiségi esetet látnak fennforogni; a semmitőszék pedig az áttett pert azzal küldi vissza, hogy hivatalból eszközlendő semmiségi eset fenn nem forog.
Hogy ez által a perek gyors lefolyása mennyire van akadályozva, azt bővebben fejtegetni felesleges.
Nem szenved ugyan kétséget, hogy a per folyamában, az itélet előtt, és a végrehajtási eljárásban megengedett jogorvoslatokat illetőleg, a gyakorlat üdvösnek bizonyitotta be perrendtartásunknak azon intézkedését, hogy ezen esetekben a semmitőszék a fokozatos felebbezés mellőzésével, közvetlenül és végleg eldönti a kérdéseket. Ámde mig egyfelől ezen előny koránt sincs arányban azon hátránynyal, mely a pereket illetőleg abból származik, hogy az anyagi és alaki jogsérelmek orvoslata mereven elkülönittetik: addig másfelől nem szenved kétséget, hogy a fentjelzett előny a külön semmitőszék nélkül is elérhető az által, hogy a perfolyamban az itélet előtt, és a végrehajtási eljárásban megengedett jogorvoslatok eldöntése, a fokozatos másod biróság hatáskörébe akként utaltatik, hogy miután ezen kérdésekben nem az ügy érdemének eldöntéséről van szó, a másod birósági határozat ellen további jogorvoslat rendszerint nem engedtetik.
A fentebbiek alapján, de még figyelembe véve azt is, hogy külön semmitőszékre és külön legfőbb itélőszékre akkor sem fog szükség lenni, ha a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetett törvénykezési rendtartás hozatik be, - mert akár a semmiségi panasz, akár a felülvizsgálat rendszere fogadtatik el, csak három és nem négy folyamodású biróságra lesz szükség; a czélszerűségi szempont figyelembe vétele mellett nem mutatkozott lehetőnek, hogy törvénykezési rendtartásunk jogorvoslati rendszere és a külön semmitőszék fentartassék, hanem utóbbinak megszüntetése mellett, a törvénykezési rendtartás jogorvoslati rendszerének és az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek gyökeres átdolgozása mutatkozott szükségesnek.
Ezen átdolgozásnál a fentebb kifejtettek alapján vezérelvül az szolgált, hogy az érdemleges birói határozatok ellen fokozatos felebbezés engedtetik meg, és ugy az anyagi, mint az alaki jogsérelemnek a felebbezés folytán való orvoslása a fokozatos felebbezési hatóságok hatásköréhez utaltatik. Végzések ellen általában felfolyamodási jogorvoslatot enged a törvényjavaslat, tüzetesen megjelölve azon végzéseket, melyek ellen ezen jogorvoslatnak helye nincsen; s általános szabályul felállitva, hogy a másodbiróság e felfolyamodás folytán hozzá felterjesztett ügyekben végérvényesen dönt, kivéve azon tüzetesen megjelölt pár esetet, melyekben az ügy minősége teszi szükségessé, hogy a másodbirósági végzés ellen harmadbirósághoz további felfolyamodás engedtessék.
A jogorvoslatok szabályozásánál figyelembe vétetett az is, miszerint, a mennyire az alapos igazságszolgáltatás érdekével összeegyeztethető, a jogorvoslatok megfelelő korlátozása eszközöltessék.
E szempontból a törvényjavaslat 267. §-ában meghatározott esetekben, t. i. sommás perekben, ha a marasztalás tárgya 200 frt értéket meg nem halad, továbbá a bérelt lak átadása vagy visszabocsátása iránti perekben, ugy bizonyos életjáradék és élelmezés iránti perekben az első biróság marasztaló itélete, a beadott felebbezés esetében is végrehajthatónak van inditványozva, és a 277. §-ban kimondva, hogy azon sommás perekben, melyeknek tárgya 200 frt készpénzt, vagy 200 frt értékű ingóságokat meg nem halad, az első birósági itéletet helybenhagyó másodbirósági itélet ellen, további felebbezésnek helye nincsen.
A törvényjavaslatban a jogorvoslati rendszernek és az azzal összefüggő intézkedéseknek gyökeres átdolgozásán felül, mostani törvénykezési rendtartásunk többi része is tüzetes revisio alapján lett átdolgozva, s a gyakorlati élet tapasztalati adatai által kimutatott jelentékenyebb hibáknak kijavitása, ugy a mutatkozó hézagoknak pótlása, eszközöltetett.
Nevezetesen a törvénykezési rendtartás életbeléptetése óta a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. és az első folyamodású biróságok szervezését tárgyazó 1871. évi XXX. és XXXI. törvénycikkek folytán, az első birósági szervezés lényeges változáson menvén keresztül, törvénykezési rendtartásunk vonatkozó szabványai az időközben változott birói szervezettel összhangzásba hozattak.
A birói illetőség kérdése kimeritőbben és tüzetesebben szabályoztatott, mint a most érvényben levő törvénykezési rendtartásban szabályozva van. E részben nemcsak a gyakorlat által kimutatott hibák és hézagok, hanem különösen az is figyelembe vétetett, hogy a birói illetőség az e részben más törvényhozások által általában elfogadott vezérelvek szerint szabályoztassék, mit különösen kivánatossá tesz azon körülmény, mert a lényegesen eltérő szabályozás a belföldi biróságok itéleteinek a külföldön való végrehajtása elébe gördithet akadályokat.
Az egyes biróságok hatásköre szabatosabban megállapittatván, egyszersmind 300 forint összeg vagy értékről 500 forintra terjesztetett ki. Ezt különösen szükségessé tette azon körülmény, hogy az időközben hozott 1875-ik évi XXXVI. tc. által a törvényszékek száma tetemesen leszállittatott; másfelől pedig az 1877. évi XXII. tc. folytán a csekélyebb jelentőségü ügyek nevezetes része fogván a járásbiróságoktól elvonatni, a törvényszékek teendői pedig ugyanezen törvény által szaporodván, nem csak czélszerűnek, hanem szükségesnek is mutatkozik, hogy a járásbirósági hatáskör kiterjesztessék.
A tulajdonképeni perbeli eljárást, a sommás és rendes eljárást, a bizonyítást, a birói határozatokat és ezek kézbesitését tárgyazó intézkedések, az alapelvnek és rendszernek érintetlenül hagyása mellett csupán a szükségnek megfelelően módosittattak és pótoltattak; az igazolást és perújitást tárgyazó rendelkezések pedig a gyakorlati élet által szükségesnek előtüntetett lényegesb változtatásokkal lettek átdolgozva.
Hasonlóan lényegesb változtatást tartalmaz a törvényjavaslat a vásári biráskodásra, melynek hatásköre megszorittatott, a választott birósági eljárásra és a számadási perekre, melyek szabatosabban és a tapasztalás által kimutatott lényeges hibák és hézagok figyelembe vétele mellett lettek szabályozva. Az épitkezési és birtokháboritási ügyekben követendő eljárás újonnan szabályoztatott, mi által igen érzett hiány lett pótolva; a tőzsdebiróságok hatásköre pedig szabatosabban meghatároztatott, s felvétettek azon intézkedések, melyek ezen kivételes biróság előtti eljárásra vonatkozólag, a jogbiztonság szempontjából szükségeseknek mutatkoztak. A lényegesb változtatások, pótlások és csekélyebb jelentőségű módositások azon kerete, melyet a fennt vázoltak előtüntetnek, szükségessé tette, hogy a törvényjavaslat nem az 1868. évi LIV. tc. egyes fejezeteit és szakaszait megváltoztató és pótló novellaris törvényjavaslat alakjában, hanem oly alakban terjesztessék elő, hogy az 1868. évi LIV. tc. változatlanul átvett szakaszai, a változtatott, pótolt és módositott szakaszokkal egy egészszé legyen összeállitva.
Ezen alak ugy a törvényjavaslat tárgyalását, mint az annak alapján hozandó törvény alkalmazását felette megkönnyiti. A tárgyalás egyszerüsitésére szolgálhat az is, hogy a törvényjavaslat azon szakaszai, melyek az 1868. évi LIV. törvénycikkből változatlanul vétettek át, és a vonatkozó szakaszok megjelölésével vannak kitüntetve.
A törvényjavaslatnak VIII-ik fejezete, mely a végrehajtási eljárást tárgyazza, úgy a rendszer, mint a beosztás tekintetében lényegesen eltér, az 1868. évi LIV. törvénycikk vonatkozó intézkedéseitől.
A gyökeres változtatás indokolásául szolgál egyfelől azon körülmény, hogy az 1868. évi LIV. törvénycikknek a végrehajtási eljárást tárgyazó részét nem csak az egyes intézkedések, hanem a rendszer és a beosztás tekintetében is, a gyakorlati élet annyira hibásnak és hézagosnak mutatta, hogy az átdolgozás által czélszerűen javitható alig lett volna. De másfelől azon körülmény, hogy jelenben a váltó végrehajtási eljárás külön van szabályozva, a jogszolgáltatás terén jelentékeny bonyodalmaknak képezvén kútforrását, czélszerűnek mutatkozott a végrehajtási eljárást akként szabályozni, hogy az alkotandó törvény nemcsak a köztörvényi, hanem a lehető szűk körre szoritott, s magába a törvényjavaslatba a megfelelő helyeken beillesztett eltérésekkel a váltóbeli végrehajtásokra is alkalmazható legyen.
E részben irányadóul szolgált az, hogy a végrehajtási eljárás lehetőleg egyszerűsittessék, a jogbiztosság megóvása mellett lehető olcsóvá tétessék, s a végrehajtási eljárás mesterkélt elhúzásának útja lehetőleg elzárassék.
A mai forgalmi viszonyok közepette az egyszerűsitett és a mesterkélt elodázás lehető kizárásával szabályozott végrehajtási eljárás - mint a magánjogi igazságszolgáltatás egyik nevezetes tényezője - oly kivánatos, hogy azt indokolni nem is szükséges. Kétségtelen igazságot képez, hogy azon eljárás egyszerűsitése és gyorsitása, melylyel a marasztalt, vagy más jogczímen végrehajtás alatt álló kötelezett fél az államhatalom beavatkozása mellett, a már teljesiteni kellendett kötelezettség betöltésére szorittatik, a forgalmi hitel megszilárditásának egyik nevezetes emeltyűjét képezi, a mire kivált tőke-szegény országban kiváló súly fektetendő. Az eljárásnak lehető olcsóvá tételét ugy a végrehajtatónak, mint a végrehajtást szenvedőnek jól felfogott érdeke teszi kivánatossá.
Vezérelvül szolgált ezeknél fogva a törvényjavaslat e czímének gyökeres átdolgozásánál, hogy a végrehajtási eljárás a jogbiztonság szükséges garantiáinak feláldozása nélkül legyen egyszerű, a kiméletet nem tekintő rögtönös eljárás veszélyeinek kikerülése mellett legyen lehető gyors, és mellőztessenek a felesleges költségek. Különösen a végrehajtási eljárás során használható jogorvoslatok szabályozásánál kiválóan szem előtt tartatott, hogy a kötelezettnek a jogbiztonság nem igényelte jogorvoslatok roszhiszemű felhasználásával, a kényszervégrehajtás jogosulatlan elodázására alkalom ne nyujtassék.
Bármennyire kétségtelen, hogy a végrehajtási eljárásnak önállóan működő végrehajtói közegekre való bizása mellett általán véve fontos okok harczolnak, mindamellett viszonyainkat és a rendelkezésre álló közegek szakképzettségét figyelembe véve, nem mutatkozik czélszerűnek a végrehajtási eljárásnak a birósági végrehajtókra való oly módon bizása, hogy a biróság által egyszerű végrehajtási záradékkal ellátandó végrehajtható közokmány alapján, a végrehajtási eljárás önálló vezetése, a birósági végrehajtók ügyköréhez utaltassék, és a biróságnak a végrehajtási eljárás során való intézkedése, az érdeklettek fellépésétől tétessék függővé. Egy ily gyökeres reform, mely nálunk egészen ismeretlen, az adott körülmények között csak a bonyodalmakat fogta volna nevelni, és pedig minden valószinűség szerint a nélkül, hogy ez által a birósági teendők kevesbedtek volna, mert épen az eljárás ismeretlensége és a közegek nem teljes megbizhatósága azt fogta volna eredményezni, hogy a birósági intézkedés nagyon gyakran vétetett volna igénybe. - Ennélfogva a törvényjavaslat ragaszkodik az életbe átment azon rendszerhez, hogy a végrehajtás a biróság által rendeltetik meg, s esetleg a foganatositás végett illetékes biróság, a végrehajtás elrendelésére illetékes biróság által megkerestetik, - a birósági végrehajtók pedig, mint a végrehajtás foganatositására illetékes biróságok rendszerinti kiküldöttjei, teljesítik a végrehajtási lépéseket. E mellett azonban a kiküldött jogköre lehetőleg tágittatott azon czélból, hogy a végrehajtási eljárás során a birósági teendők kevesbittessenek.
A törvényjavaslat ezen czíme, mely a biztositási végrehajtásra és a zárlatra, mint a tulajdonképeni végrehajtás sikerét biztositó előleges intézkedésekre is kiterjed, négy fejezetre oszlik.
Az általános határozatokat tartalmazó első fejezetben a végrehajtás elrendelésének előfeltételei és módozata, a végrehajtás elrendelésére és foganatositására illetékes biróságok, a végrehajtás foganatositásának általános szabályai, a végrehajtásnak a kiküldött részéről való beállitása, a csődnek a foganatositott végrehajtásra való hatálya, a végrehajtás egészbeni vagy részbeni megszüntetése és felfüggesztése iránti keresetek és ezeknek esetleges halasztó hatálya, a végrehajtási eljárás során használható jogorvoslatok, nevezetesen a birósági végzések elleni felfolyamodás, és a kiküldött eljárása, végzései és intézkedései elleni előterjesztés, ugy ezeknek halasztó hatálya, a végrehajtás további folyamának felfüggesztése azon esetben, ha a végrehajtás alapjául szolgáló birói határozat még jogerőre nem emelkedett, más birói határozat által hatályon kivül tétetik, a visszvégrehajtás esetei és módozata és azon kérdés nyer megoldást, hogy a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró felebbezés, igazolás, perújitás vagy semmitési per esetében, ha az esetleges visszvégrehajtási igény veszélyeztetése kimutattatik, az elrendelt végrehajtás foganatositása biztositék-nyujtástól tétethetik függővé.
A második fejezet, mely a készpénzbeli követelés behajtására irányzott kielégitési végrehajtásnak szabályait tartalmazza, az ingóságokra, ingatlanokra és haszonvételekre vezetendő végrehajtások tekintetében, az esetek különféleségeinek szem előtt tartásával szerkesztett kimeritő szabályokat állit fel. Az eljárás egyszerűségének, gyorsaságának és olcsóságának szempontjából megemlitendő már itten, hogy az ismeretlen igénylőknek csupán haszontalan költséget és felesleges időveszteséget okozó hirlapi hirdetmény általi felhivása teljesen mellőztetett; hogy az igényperbeli eljárás oly módon szabályoztatott, miszerint az e téren sajnosan észlelt visszaéléseknek lehetőleg eleje vétessék, s az igénypereknek gyors lefolyása biztosittassék; hogy az activ követelések lefoglalása, s a lefoglalt activ követeléseknek átruházása, vagy behajtás, esetleg árverés útján értékesitése kimeritően van szabályozva; hogy az ingatlanokra vezetett végrehajtási eljárás szabályai, a telekkönyvi rendelettel összhangba hozattak, a költséges helyszini becslési és tartozék-összeirási eljárás rendszerint mellőzendőnek állapittatott meg, hogy az árverés elrendelése a kiküldöttként működő egy birósági tag vagy kir. közjegyző teendő körébe utaltatott, hogy elegendő hosszú határidőnek biztositása mellett, rendszerint csak egyetlen árverési határnap kitűzése van előirva, hogy az ingatlan vételárának felosztása, valamint az ingatlanok haszonélvezetére vezetett végrehajtás is tüzetes szabályozást nyert.
A fentebb jelzetteken s a részlet során méltánylandó egyéb egyes intézkedéseken felül, a végrehajtási eljárás általános javitásának szempontjából kiváló figyelmet érdemel a második fejezet IV-ik része, mely az eskü alatti vagyon-felfedezés szabályozásával új biztositékot kiván felállitani arra nézve, hogy a készpénzbeli követelés behajtására irányzott végrehajtás esetében, a végrehajtást szenvedő a követelés fedezetéül szolgálható vagyonát eskü alatt felfedezni legyen köteles, s ez által megelőztessék az, hogy a végrehajtás alatt álló adós vagyonát, a következmények minden félelme nélkül vonhassa el a végrehajtás elől. Az eskü alatti vagyonfelfedezési kötelezettségnek kényszeritő eszközéül, miután ezen esetben a pénzbirságnak behajthatlansága miatt nincs sikere, a fogságot mellőzhetlenül kell alkalmazni, de csak oly módon, hogy csakis azon végrehajtást szenvedő ellen legyen fogságnak helye, a ki vagyonát felfedezni és e felfedezésére, esetleg tehát arra, hogy semmi végrehajtás alá veendő vagyona nincsen, az esküt letenni vonakodik. Ebben szembeszökőleg nyilvánul a különbség a személyes végrehajtás és az eskü alatti vagyonfelfedezés között; mert mig a személyes végrehajtás a fedezettel nem biró adósnak fogság alá vonását feltétlenül eredményezi, és igy méltatlan zaklatásoknak is tág tért nyujt, addig az eskü alatti vagyonfelfedezés mellett csak az kerülhet fogság alá, a ki az e tárgyban hozott birósági határozat jogerőre emelkedésének daczára vagyonát felfedezni, s felfedezést esküvel erősiteni vonakodik, a mi épen ezért a jóhiszemű adós zaklatására fel nem használható. Az általános hitel biztositása szempontjából ezen intézkedések felvétele, mely a külföldi tapasztalatok szerint czélszerűnek bizonyult, és a személyes végrehajtás eltörlése daczára legközelebb is a német birodalmi perrendtartásban fentartatott, bizonyára üdvös eredményű fog lenni nálunk is.
A harmadik fejezet a végrehajtás egyéb nemeinek, a negyedik fejezet pedig a biztositási végrehajtásnak és a zárlatnak szabályozását tartalmazza. E kérdések szabályozásánál is kiváló gond fordittatott arra, hogy az esetek különbféleségeire kiterjeszkedő kimeritő intézkedések felvétele által, a bizonytalanságnak eleje vétessék, s e tekintetben különösen figyelmet érdemelnek a javaslat azon intézkedései, melyek a zárgondnok jogkörét, számadási kötelezettségét, a zárgondnok esetleges elmozditását, a zárgondnoki dijak és költségek megállapitását tárgyazzák.
A perrendtartásnak tulajdonképeni kiegészitő részét képező örökösödési eljárást tárgyazó törvényjavaslat szintén munkában van; mig azonban ez előterjeszthető s törvényerőre emelhető lesz, az 1868. évi LIV. tc. IX. czímének az örökösödési eljárást tárgyazó VII. fejezetét a jogorvoslatok tárgyában szükségesnek mutatkozó és a zárhatározatok között felvett intézkedésekkel, ideiglenesen érvényben tartani kellett.
Ezen általános előterjesztés után áttérek a törvényjavaslat tartalmazta változtatások és pótlások közül a lényegesebbeknek és fontosabbaknak rövid részletes indokolására.
A 2. §-nál figyelembe vétetett, hogy a jogorvoslati rendszer átdolgozásából folyólag, a másodbiróság részint a felfolyamodás folytán felterjesztett ügyekben, részint azon felebbezett kérdések felülvizsgálatánál, melyekben a további felebbezés kizárva van, végérvényesen dönt; s ennélfogva megállapittatott, hogy ezen esetekben a kir. tábla akkor is öt tagú tanácsban határozzon, ha az ügy járásbiróságtól terjesztetett fel.
A 3. § az igazságszolgáltatás egyöntetüsége szempontjából egyes vitás jogkérdéseknek eldöntés előtt az egyesült polgári tanácsok teljes ülése elé terjesztését szabályozza. Ha ilynemű intézkedések szükségeseknek és czélszerüeknek mutatkoznak oly államokban, melyekben rendszeres magánjogi törvénykönyv van, nálunk ennek czélszerüségét és szükségességét kétségbe vonni még kevésbbé lehet, különben is a semmitőszéknek e részbeni gyakorlata tényleg czélszerűnek bizonyult.
A 6. §-ban szabályozva lőn azon eset, midőn az ügynek eldöntése a büntető törvények által tiltott cselekmény bebizonyitásától és beszámitásától függ ugyan; azonban a bűnvádi eljárás a tettes halála, avagy más ok miatt többé meg nem inditható. Ezen esetre a dolog természetéből folyólag a polgári biró hatáskörébe kelle utalni, hogy döntsön azon kérdések felett, melyek különben a büntető biró elébe tartoztak volna; de csak annyiban, a mennyiben azt a polgári ügy elbirálása szükségessé teszi.
A 8., 9. és 10. §-ban az eljárás félbeszakitása, felfüggesztése és egyesitése, az 1868. évi LIV. tc. 11., 12. és 13. §-nak megfelelő módositásával szabatosabb megoldást nyer.
A 12-ik §-ban a birtokbirósági hatáskör szabatosabban megállapittatván, kimondatott, hogy a telekkönyvi kitörlési perek is a birtokbiróság hatásköréhez tartoznak. Ezt különösen azon körülmény tette szükségessé, mert telekkönyvi hatósággal járásbiróságok is vannak felruházva; a telekkönyvi kitörlési pereket pedig fontosságuknál fogva egyes birósági elintézésre utalni czélszerünek nem mutatkozik.
A 14-40. §-ban a birói illetőség kérdése van sokkal kimeritőbben és tüzetesebben szabályozva, mint a most érvényben levő törvénykezési rendtartásban. - E szabályozásnál nemcsak a gyakorlat által kimutatott hibák és hézagok, hanem különösen az is figyelembe vétetett, hogy a birói illetőség az e részben más törvényhozások által általában elfogadott vezérelvek szerint szabályoztassék; mit különösen kivánatossá tesz azon körülmény, mert a lényegesen eltérő szabályozás a belföldi biróságok itéleteinek a külföldön való végrehajtása elébe gördithet akadályokat. - Nemcsak a személyes általános birói illetőség van tüzetesebben szabályozva, hanem a 19. §-ban a telep illetősége is megállapitást nyer; a 20. §-ban a szerződési, a 22. §-ban a sommás birtokháboritási, a 23. §-ban az örökösödési, a 25. §-ban a számadási perbeli, a 27. §-ban a birtokbirósági és a 29. §-ban az előjegyzés igazolási illetőség szabatosabban körüliratik. - A 35. §-ban a nemzetközi jog elvei szerint, a területen kivüliség jogát élvezőknek, a 36. §-ban a csász. és kir. ház tagjainak illetősége szabályoztatik és a 40. §-ban tüzetesen meghatároztatnak azon esetek, melyekben a megállapitott birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen.
A 43. és 44. §-ban a birói érdekeltség esetei és az e tárgyban való kifogás, melyet mostani törvénykezési rendtartásunk a birói illetőség elleni kifogások keretébe helytelenül utalt, külön van szabályozva, és megállapitva, hogy a biróküldési jogot, nem mint eddig, az igazságügyminister, hanem a legfőbb itélőszék gyakorolja. - Ezen változtatást eléggé indokolja az, hogy a biróküldés kérdésének alapját leggyakrabban a birói érdekeltség megállapitása képezi, ennek a birói hatóság köréből elvonása, és az administratió hatáskörébe való utalása pedig czélszerűnek nem mutatkozik.
Az 52. § a keresetlevél küllapjának kellékeit szabatosabban irja elő; az 53. § pedig a hiányosan beadott keresetnek vagy másnemű beadványnak rövid záros határidő kitűzése mellett hiánypótlás végett leendő visszaadását szabályozza, kimondván azon, különösen az elévülésre nézve is igen fontos elvet, hogy a kitűzött zárhatáridő alatt hiány pótolva beadott kereset vagy más beadvány jogi hatályára nézve ugy tekintendő, mintha első izben helyesen lett volna beadva. - Ezen intézkedés indokolásául elég legyen azt kiemelni, miszerint a jogbiztonság kivánja, hogy apró alaki hibák utólagos kijavitására a perjog módot nyujtson, nehogy az anyagi igazság lényegtelen alakszerüségeknek áldoztassék fel.
Az 57. §-ban a meginditott per egyoldalu letétele csak is az ellenirat beadásáig vagy az első tárgyalás megkezdéseig van megengedve. - Ha alperes a perbe belebocsátkozik (litis contestatio) akkor a per közösség válván, a felett egyik fél egyoldalúan nem rendelkezhetik. - Ezzel egyszersmind mellőztetik mostani törvénykezési rendtartásunk azon anomaliája, mely szerint a letett, tehát tulajdonképen biróilag el nem döntött perben perújitással lehet csupán fellépni.
A 62-ik §-ban a viszonkereset esetei tüzetesebben lőnek szabályozva, eloszlattatván ez által azon aggályok és pótoltatván azon hézagok, melyeket mostani törvénykezési rendtartásunk 76. §-a fenthagyott.
A 64. és 65. §-ban a szavatossági perek kiküszöböltetnek, s ezek helyébe az egyszerű perbejelentés intézménye fogadtatik el. A tapasztalás mutatta, mennyire bonyolitja a peres eljárást az, ha a felperes és alperes közötti jogviszony elbirálásának közébe egy másik, az alperes és a szavatos között fennálló jogviszony elbirálása ékeltetik. - Felperesnek semmi köze a szavatossal, mert ha lenne, akkor azt, mint alperestársat fogta volna perbe idézni; az alperes pedig a szavatos elleni igényének fentartása szempontjából eleget teszen, ha azt, a ki ellen esetleg szavatossági igényt kiván érvényesiteni, a pernek ellene lett folyamatba tételéről egyszerűen értesiti, s ezáltal módot szolgáltat arra, hogy szavatosa az ő védelmét átvállalhassa. Arra azonban semmi szükség nincsen, hogy az esetleg igen egyszerü alapper eldöntése azon ok miatt kesleltessék, mert az alperes és szavatos közötti azon kérdés, hogy utóbbi tartozik-e szavatossággal vagy pedig nem, vita tárgyát képezi, s esetleg talán csak igen hosszú bizonyitási eljárás során dönthető el.
A szavatossági pernek a perbejelentés általi helyettesitése igen egyszerűsiti az eljárást, s megszünteti azon jelenbeni anomáliát, hogy a sommás per, ha szavatosság esete forog fenn, rendes perútra teendő át.
A 67-ik § a törvényes képviselet eseteit szabatosabban irja körül; mig a 68-ik § az ügyvédi oklevéllel birókon kivül a biráknak, kir. ügyészeknek, kir. közjegyzőknek, nyilvános jogtanároknak és jogtudoroknak is megadja azon jogot, hogy saját s atyai hatalmuk alatt álló gyermekeik s illetve meghatalmazás esetében, nejök ügyeiben ügyvédi képviselet mellőzésével eljárhatnak.
A 75. §-ban a sommás eljárás alá tartozó ügyek tüzetesebben iratnak körül s az egyes birói rendes hatáskör 300 frt értékről 500 frt értékre emeltetik. Tekintettel arra, hogy a törvényszékek száma a törvényhozás által kevesbittetett, továbbá tekintve azt, hogy kivált némely törvényszéknek területe igen nagy s a székhely a közlekedési utak rosszasága miatt csak nehezen hozzáférhető, az egyes birói hatáskör ezen felemelése annál inkább indokoltnak mutatkozik, mivel a kisebb polgári peres ügyekben való eljárást szabályozó 1877. évi XXII. tc. által a járásbiróságok teendői kevesbedni, ellenben pedig a törvényszékek teendői szaporodni fognak.
A 93. §-ban az 1868. évi LIV. tc. 108. § által csupán a felsőbb biróságoknak megadott azon jog, hogy a tárgyalás kiegészitésére további bizonyitási eljárást rendelhessenek, az első biróságoknak is meg van adva. Ezt az eljárás gyorsitása és egyszerűsitése teszi szükségessé, mert jelenben az első biróságok a felek által előadottak alapján, az ügyet akkor is érdemleges itélettel kötelesek ellátni, ha semmi kétség sem forog fenn az iránt, hogy a másodbiróság a kellően ki nem fejtett perben az itéletet feloldani és póteljárást rendelni fog.
A 96. §-ban meg van állapitva, hogy azon peres ügyekben, a melyekben a tárgyalási vagy pertári határnapra egyik fél sem jelent meg, az ügynek ujra felvételét bármelyik fél három év alatt kérheti; ezen határidő eltelte után pedig a per ugy tekintetik, mintha meg nem indittatott volna. Ezen rendelkezés lényeges hézagot pótol, mert épen az elévülés kérdésének megbirálhatása szempontjából a perjognak kell megállapitani azon korlátot, a melyen belül az egyszer meginditott per az időleges szünetelés daczára felelevenithető. És ezen intézkedés joghátránynyal egyik félre sem jár, mert azon fél, a ki nem akarja, hogy a meginditott per három évig a törvény kedvezménye mellett szüneteljen, ezen három évi határidőn belül a pernek folyamatba tételét bármikor kérheti.
A 97. és 98. § szinte hézagot pótolnak, a mennyiben a perbeli birói egyességek kötésére tüzetes szabályozást állapitanak meg, s rendes perekben, egyesség kötése esetében, az ügyvéd általi képviseltetést mellőzhetőnek rendelik.
A 118., 122., 123. és 126. §-nál előforduló változtatások a pertári eljárás egyszerüsitése és gyorsitása szempontjából szükségesnek mutatkozott intézkedéseket tartalmaznak.
A 133. és 134. § a jegyzőkönyvi eljárás esetében is megengedi a végiratot és ellenvégiratot, továbbá a halasztást a 249. és 280. §-ban emlitett semmiségi keresetek eseteiben és akkor, ha a felek a jegyzőkönyvi tárgyalást, a pertári eljárás helyett maguk választották. Ezen esetekben nem forognak fenn oly indokok, melyek miatt a felektől a hosszabb határidő megállapitási és halasztási jogosultság megvonandó lenne.
Utóbbi esetben a végirat és ellenvégirat megengedése fontos a miatt, mert ha ez - mint jelenben van - kizáratik, a felek ezen egyszerübb eljárási mód választását épen a miatt veszik igen ritkán igénybe, mert a végirati és ellenvégirati joguktól magukat elzárni nem akarják.
A 140. §-ban két nevezetes változtatás foglaltatik. Elsőben is meg van engedve a birónak, hogy a mennyiben valamely vitás kérdés a külföldi törvények szerint döntendő el, a biró az általa ismert külföldi törvényt akkor is alkalmazhassa, ha az a felek által nem bizonyittatott. Ezt a külfölddeli érintkezés gyakori volta teszi szükségessé, - melynek figyelembe vételével valójában nem volna indokolható, hogy például egy Bécsben kelt végrendelet alaki kellékeinek megbirálásánál a magyar biró az általa jól ismert osztrák polgári törvénykönyvet ne alkalmazhassa, vagy a felek oda legyenek utalva, hogy esetről esetre a külföldi törvényeknek költséges és felesleges bizonyitékait állitsák elő.
A másik változtatás az, hogy mig most a külföldi okiratoknak bizonyerejét illetőleg, a viszonosság esetről esetre bizonyitandó, a törvényjavaslat szerint az e részbeni viszonosság vélelmezendő, s a külföldön kiállitott okiratok az illető állam polgáraira nézve csak akkor nem tekinthetők érvényeseknek, ha bizonyittatik, vagy köztudomású, hogy az illető állam polgárai a Magyarországban kiállitott okiratokat, Magyarország polgáraira nézve érvényeseknek el nem ismerik. A mai kor hangos követelménye, hogy a jogszolgáltatás terén lehetőleg romboltassanak le azon válaszfalak, melyek az egyes államok kölcsönös segély-nyujtásának útjában állanak. E szempontnak hódol a változtatás, midőn figyelembe véve azt, hogy a Magyarországban kiállitott okiratok bizonyitó ereje a külföldön rendszerint elfogadtatik, a viszonosságot feltételezendőnek, s a külföldi okiratokat bizonyitékul elfogadandóknak rendeli, mig a viszonosság fent nem léte nem köztudomású vagy nem igazoltatik.
Ez által a felek nehézkes és költséges bizonyitástól mentesittetnek.
A 149., 150., 151. és 152. §-ban a magánokiratoknak általában, és különösen a kölcsönökről kiállitott adósleveleknek bizonyitó ereje van tüzetesen szabályozva.
A magán-okiratnak bizonyitó erejére elégséges, ha azt a kiállitó önkezüleg aláírta, s csupán a kölcsönökről kiállitott adósleveleket illetőleg kivánja meg a törvényjavaslat, az okirat teljes bizonyitó erejéhez azt, hogy az vagy a kiállitó által önkezüleg irassék és aláirassék, avagy pedig a csupán önkezüleg aláirt adóslevél két tanuval előttemeztessék.
A teljes bizonyerőt illetőleg ezen szigor a kivételes tekintet alá eső kölcsön-jogügyleteknél indokolható ugyan, de annak egyáltalában minden magánokiratra kiterjesztett fentartása egyértelmü az élet viszonyainak figyelmen kivül hagyásával. Hisz tapasztalati adatok mutatják, hogy a mai forgalmi viszonyok közepette igen gyakran köttetnek jogügyletek levélváltásokkal, melyeket az érdeklettek aláirnak ugyan, de szövegét nem önkezüleg irják. Ezen okiratok bizonyitó erejét tehát a törvényhozás elfogadni kénytelen, ha csak az élet és törvény között szükséges összhang rovására nem akar intézkedni.
A 155-159. § a kereskedelmi könyvek által való bizonyitás kérdését, az 1875. évi XXXIII. tc. megfelelő intézkedéseivel összhangzóan szabályozzák.
A 183. §-ban a tanuk kihallgatása, a 196. §-ban pedig a birói szemle teljesitése tüzetesebben szabályoztatván, a 197. §-ban kimondatik, hogy a biróság, ha a szakértők véleményét kielégitőnek nem találja, tőlük újabb véleményt kérhet, vagy más szakértőket alkalmazhat. - Azon körülmény, hogy gyakran a vitakérdés eldöntésének alapjául csakis a szakértői vélemény szolgálhat, okvetlenül szükségessé teszi, hogy a biróság, a mennyiben az előtte fekvő szakértői véleményt az ügy alapos eldöntésének biztos alapja gyanánt elfogadhatónak nem tartja, vagy ugyanazon szakértőktől, vagy esetleg más szakértőktől is újabban kérhessen véleményt.
A 187. §-ba az 1874-ik évi XXXIV. tc. 49. §-a és az 1874-ik évi XXXV. tc. LVII. §-a alapján hézagpótlólag felvétetett, hogy az ügyvédek és a kir. közjegyzők a tanuskodást jogosan megtagadhatják azon körülményekre nézve, melyek tekintetében őket a törvény titoktartásra kötelezi.
A 203. § szerint azon életkor, melynek betöltésével az esküre bocsátásnak helye van, a 16-ik életév betöltésében azért lőn megállapitva, hogy a 171. §-nak a tanuság-tételre való bocsátását tárgyazó rendelkezésével összhang létesittessék. Ugyanezen szakasznak azon változtatása, hogy a nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekmény, vagy hamis eskü miatt elitéltek főesküre bocsáthatók, abban leli indokolását, mert a főeskü az ellenfél által kináltatik, vagy kináltatik vissza, - tehát csak az elitéltnek ellenfelét sujtaná, ha ő egyéb bizonyiték hiányában, a főeskü által bizonyithatástól azért esnék el, mert ellenfele nyereségvágy miatt elkövetett bűntettben vagy hamis esküvésben bűnösnek itéltetett.
A 208. § azon intézkedését, hogy a biróság feljogosittassék az eskü szövegét módositani, és a bizonyitandó döntő ténykörülményre szoritkozó szabatosb szerkezetben megállapitani, szükségessé tette azon körülmény, mert a felek által gyakran lényegtelen mellékkörülmények mesterséges beszövését tartalmazó, vagy nem világos szövegezéssel biró eskük ajánltatnak, s az ennek folytán megtett és letett eskü gyakran hamis esküvés iránti bűnfenyitői eljárásnak nyujt tápanyagot.
A 215. § nevezetes eltérést tartalmaz az 1868. évi LIV. tc. 235. §-ától. Ha ugyanis a bizonyitandó ténykörülményről csupán a bizonyitó ellenfele bir közvetlen tudomással, az eskü ennek megitélendő, s ő vagy az esküt letenni, vagy arra megesküdni köteles, hogy a kérdéses ténykörülményről tudomása nincsen. Ha ellenben a ténykörülményről csak a bizonyitó félnek van tudomása, a főeskű részére csak akkor itélhető meg, ha abba az ellenfél beleegyezik. Ezen változtatás megfelel a főeskü általi bizonyitás azon vezérelvének, hogy az, a kit a bizonyitási teher illet, más bizonyiték hiányában azt követelhesse, hogy a ténykörülményről tudomással biró ellenfele esküt tegyen.
A főeskü általi bizonyitás lényege épen abban áll, hogy a bizonyitó kinálja meg az esküvel ellenfelét; és igy egyfelől, ha a visszakinálás esete helyt nem foghat, igazságos, hogy a bizonyitó ellenfele vagy tegye le az esküt, vagy esküdjék meg arra, hogy neki a kérdéses ténykörülményről tudomása nincsen; másfelől pedig, ha a ténykörülményről csak a bizonyitónak van tudomása, nem lévén alkalmazható a főeskü általi bizonyitás főkelléke, az ellenfél megkinálása, ezen esetben a főeskü megitélhetését az ellenfél beleegyezéséhez kellett kötni. Ezen változtatás által czélszerűbben oldatik meg a kérdés, mint a mostani törvénykezési rendtartásunkban, mely a két lényegesen különböző esetet meg nem különböztetve - mindkét esetben a főeskü megitélhetését, a per körülményei szerint, a birói belátástól teszi függővé.
A 216. § szerint a részbizonyiték kiegészitése végett póteskünek van helye, ha valamelyik fél nyomós, de nem teljes bizonyitékokat hozott fel. A pótesküre vonatkozó ezen változtatás szükségesnek mutatkozott, mert hogy mi legyen tulajdonképen a fél-bizonyiték, tekintettel a bizonyitékok különböző nemeire, alig állapitható meg, és az új kereskedelmi törvény is a kereskedői könyveket nem fél, hanem részbizonyitéknak nyilvánitja.
A 218. §-ban a felfedező eskű, továbbá az, hogy ily eskűnek mikor van helye, végre az e tárgybani külön kereset és alkereset, úgy utóbbinak beadási határideje, tüzetes szabályozást nyer.
A 223. § szerint, ha az, a kinek az eskü jogérvényesen megitéltetett, a 202. §-ban emlitett büntethető cselekményekért a per folyama alatt itéltetnék el; feljogosittatik az ellenfél kérelmezni, hogy az eskü kivételének mellőzésével, az itélet hatályon kivül tétele mellett, az ügynek folytatólagos sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalása elrendeltessék, s annak folytán az ügy itélet által újabban döntessék el. Ezen új intézkedés felvétele szükséges, mert megtörténhetik, hogy azon fél, a kinek eskü itéltetett, az ügynek itélet alá bocsátása után marasztatik el hamis eskü vagy más büntetendő cselekmény miatt, s annál fogva a per során az esküre bocsátás elleni kifogás érvényesithető nem volt. És mert az elmarasztalás azonnali tudomására jutását feltételezni nem lehet, ezen folytatólagos eljárás megengedendőnek mutatkozik mindazon esetekben, melyekben a jogerejű elmarasztalás a per meginditása után történt; mig ellenkezőleg a per-meginditást megelőző jogerejű elmarasztalásból meritett kifogás, csakis a per során érvényesithető. Ha a bűnfenyitői marasztalás még jogerőre nem emelkedett itélet által mondatott ki, az ellenfél részére azon jogot, hogy az eskü-letételnek az itélet jogerőre emelkedéseig való felfüggesztését kérelmezhesse, azért kell megadni, hogy a jogerejű elmarasztalás utólagos bekövetkezése esetében, a folytatólagos eljárás és az itéletnek hatályon kivül tétele kérelmezhető legyen.
A 227. § szerint az eljárás befejezése után a peres ügy itélet által döntetik el, s ezen kivül itélet hozatik azon esetekben, melyekben ezt a törvény kifejezetten rendeli. Ezen esetek az alantabb éritendő semmitési eljáráson kivül azok, a melyekben mostani törvénykezési rendtartásunk 294. §-a felebbezést engedett meg. Ezen eseteknek itélet általi eldöntését a jogorvoslat szabályozásának egyszerűsitése tette szükségessé. Minden más esetben végzés hozatik. Annak kimondása, hogy a határozat helytelen elnevezése az ügy minőségét meg nem változtatja, azért mutatkozott szükségesnek, nehogy ily helytelen elnevezés esetében az eljárás megsemmisitése, s újabb határozathozatalnak megrendelése által, az eljárás szükségtelenül hosszabbá tétessék.
A 233. és 234. §-ok az ügyvédi díjak és költségek megállapitását szabályozzák. Mostani törvénykezési rendtartásunk azon intézkedése, hogy az ügyvéd díjai és költségei saját fele irányában a perben mindenesetre megállapitandók, czélszerűnek nem mutatkozott; mert a perben a fél az e részben vele érdekellentétben levő ügyvéd által képviseltetik; de nem is kielégitő az intézkedés, mert az itélethozatal utáni képviselet költségeire ki nem terjed. Ennélfogva csak elhalasztást eszközlő előleges megállapitási eljárás mellőzésével czélszerűbbnek mutatkozott annak kimondása, hogy egyesség hiányában az ügyvéd díjait a per birája előtt inditandó külön keresettel érvényesitheti, mely sommás vagy jegyzőkönyvi uton tárgyaltatik és itélet által döntetik el. Annak kimondása, hogy ha a fél meg nem jelent, úgy tekintendő, mintha a megállapitást a biróságra kivánta volna bizni, szükséges azért, hogy azon fél, a kinek más kifogása nincsen, minthogy a felszámitott költségeknek birói megállapitás alá való bocsátását kivánja, e végből megjelenni köteles ne legyen, és hogy azon fél, a ki csak azért nem jelenik meg, mert a gyakorlat folytán azon nézetben van, hogy a felszámitott összegek ugyis birói megállapitásnak tárgyát képezik, meg nem jelenése folytán érzékenyen ne károsittassék.
A 235. § szabatosan meghatározza, hogy az itéletben megszabott teljesitési határidő, vagy a feltétlen, valamint az eskütől feltételezett marasztalás esetében, mely napon veszi kezdetét, valamint az esetek különfélesége szerint azt is, hogy a birói határozat mikor emelkedik jogerőre. - Mindkét intézkedés nyilván való hiányt pótol, s utóbbi azért is kiváló fontosságú.
A 236. és 237. §-ban az itélet kiadványaiba becsuszott név, szám vagy tollhibák kiigazitására, és a kérelem valamely pontját illetőleg intézkedést nem tartalmazó itélet kiegészitésére nézve szükséges eljárási szabályok vannak felvéve. A kiegészités, mint az itélet alkatrésze, csakis itélet által rendelhető el. Azon intézkedés, hogy a kiegészités iránt beadott kérvény halasztó hatálylyal nem bir, szükséges azért, nehogy az ily kérelemmel az ügymenet késleltetésére visszaélni lehessen.
A 238., 240., 241., 243. §-ok a birói határozatok kézbesitésére vonatkozó s bővebb indokolást nem igénylő pótlásokat és változtatásokat tartalmaznak.
A 248. §-ban ismeretlen örökösök idézésére vonatkozó szabályok vétettek fel. Annak, hogy az örökösök ismeretlenek, a haláleset felvétellel vagy a hagyatéki biróság hivatalos bizonyitványával való igazolása, a jogbiztonság szempontjából kivántatik.
A 249. §-ban mostani törvénykezési rendtartásunknak megfelelően kimondva van, hogy ha felperes alperesnek tudvalevő lakhelyét elhallgatja és hirdetményi idézést eszközöl- az egész eljárás semmis, és felperes 500 frtig terjedő pénzbirságban marasztalható; egyuttal azonban megállapittatik azon eljárás, mely mellett a semmiség az itélet jogerőre emelkedése után érvényesithető. E részben contradictorius eljárás mellőzhető nem lévén, a megsemmisités kérelmezésére kereset, s annak folytán sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalás tartása, és a kérdésnek itélet által való eldöntése van előirva. - Hogy egyfelől e kereset meginditásában a jogosult korlátozva ne legyen, de másfelől a kereset meginditása felette hosszú idő után ne történhessék, ki van mondva, hogy a semmisitési kereset a helytelen eljárás tudomásra jutásától számitott 30 nap alatt, legkésőbb azonban az itélet jogerőre emelkedésétől 10 év alatt adandó be. A szakasz utolsó bekezdésének intézkedését a jogbiztonság teszi szükségessé.
A 250. § a postai uton való kézbesitést azon esetre korlátozza, ha a fél a vevényt a kézbesités napjának kitétele mellett sajátkezüleg aláirja; minden más esetben a küldemény a községben illetékes kézbesitő közegnek adatik át, ki a kézbesitést szabályszerűen teljesitve, a vétbizonyitványt közvetlenül a biróságnak küldi be. Ezen intézkedés szükséges azért, mivel kivált a vidéken a postai kézbesitések nem hit alatt szolgáló egyének által teljesittetnek; ezekre tehát oly fontos következményű eljárás, mint az el nem fogadott végzés otthagyásának tanusitása, kiszegzés stb. nem bizható; s különben is a postai ügykezelés hátrányára volna, ha a postai közegek ilyen teendőkkel terheltetnének.
A törvényjavaslat VI. czímének I., II. és III. fejezetei azon álláspont figyelembe vételével, melyet a külön semmitőszék megszüntetése s ebből folyólag a jogorvoslati rendszer átalakitása szükségessé tett, - újonnan átdolgoztatván, e részben az általános indokolás során előterjesztettek figyelembe vételével, a részletes indokolás a nevezetesebb egyes intézkedésekre szoritkozhatik.
A járásbirósági itéletek ellen a felebbezés bejelenthető ugyan a 255. § szerint azonnal az itélet meghirdetéskor, de e jogositvány mellett a 262. § világosan megadja azon jogot, hogy az itélet a kihirdetéstől vagy kézbesitéstől számitott 8 napon belül felebbeztethessék. Ezen változtatás indokolva van az által, hogy a vesztes félnek a meggondolásra s esetleg jogi vélemény kikérésére, az ügyvédnek vagy megbizottnak a megbizóval való érintkezésre elegendő idő engedtessék, minek elzárása csak a felebbezett ügyek szaporitását eredményezheti. E mellett a változtatás az ügymenetet nem is késlelteti, mert mostani törvénykezési rendtartásunk szerint is a szóval meghirdetett itélet ellen azonnal bejelentendő felebbezés indokolására 8 napi határidő van engedve.
A 264. § szerint, hacsak az ellenkező világosan kifejezve nincsen, az itéletnek valamennyi pontja felebbezettnek tekintendő. Ezen intézkedést indokolja az, hogy ez által az ügymenet egyszerűsbittetik, mintha ellenkezőleg az mondatik, hogy ha az itélet több pontból áll, világosan megjelölendő, hogy a felebbezés mely pontokra terjesztetik ki. Ugyanezen szakasznak azon intézkedése, hogy az itélet bármely pontja ellen használt felebbezésnek az eskű-letételre halasztó hatálya van, abban találja indokolását, hogy a felebbező ellenfele a felebbezésről rendszerint csak az eskü jelentkezési határidő után értesittetik és az is megtörténhetik, hogy bár az itéletnek csak egyes pontjai felebbeztettek, a másodbiróság valamely hivatalból észlelendő semmiségi panasz folytán az itéletet egészben megsemmisiti.
A 267. § szerint 200 frt összeget vagy értéket meg nem haladó követelés, továbbá bérelt laknak átadása vagy visszabocsátása s bizonyos életjáradékok s élelmezési követelések iránt inditott sommás perekben az első birósági itélet elleni felebbezésnek a kielégitési végrehajtásra halasztó hatálya nincsen. Czélja ezen intézkedésnek az, hogy ezen jelentéktelenebb s rendszerint egyszerűbb ügyekben a felebbezés az ügy húzására felhasználható ne legyen, s az ebből egyes esetekben netalán felmerülhető sérelmek megelőzése tárgyában a végrehajtási eljárást tárgyazó törvényjavaslatba intézkedés vétetik fel az iránt, hogy ilyen esetben, ha veszély igazoltatik, a végrehajtás elrendelése megfelelő biztositástól tétethetik függővé, esetleg a végrehajtást szenvedőnek megengedtethetik, hogy a fizetést birói kézhez letétel által teljesitse.
A 269. §-ban az eljárás semmiségét maga után vonó semmiségi okok vannak felsorolva s megjelölve azon esetek, melyek felebbezés esetében hivatalból figyelembe veendők. Az a)-n) pontokban tüzetesen felsorolt semmiségi okokon kivül szükségesnek mutatkozott az o) pont tartalmazta azon általános semmiségi ok felvétele is, ha a törvénykezési rendtartás lényeges szabályai megsértettek vagy figyelmen kivül hagyattak, és e miatt a peres ügy alapos eldöntése lehetetlenné vált. Az 1868. évi LIV. tc. alapján kifejlődött birósági gyakorlat, mely a 299. § 1-ső pontja alá vonta a semmiségi okok egész sorozatát, egy ilyen általános szabály felvételét eléggé indokolja, mely minden veszély nélkül felvehető akkor ha a per érdeme és az alaki kérdések felett ugyanazon biróság határoz.
A 275. § szerint a birói illetőség kérdésében a másodbiróság rendszerint végérvényesen határoz s a határozatnak a birói illetőséget tárgyazó része ellen további jogorvoslatnak csak azon esetekben van helye, a melyekben a 40. § szerint a birói illetőségtől való eltérés meg nem engedtetik. Tekintettel arra, hogy a birói illetőség kérdése által maga az ügyérdem még el nem döntetik, és a jelen törvényjavaslatban a birói illetőség szabályai tüzetesebben vannak megállapitva, ezen kérdésekben a másod birósági határozat elleni további jogorvoslat kizárása eléggé indokolva van.
A 276. §-ban a helybenhagyó másodbirósági itélet elleni további felebbezés a semmisitési eljárás során és azon esetekben van kizárva, a melyekben mostani törvénykezési rendtartásunk 294. §-a szerint két egyenlő végzés ellen további felebbezésnek helye nincsen.
A 277. § szerint pedig teljes hitelű adóslevél alapján 500 frtot meg nem haladó kölcsön iránt inditott perekben van, a két egyenlő alsó birósági itélet ellen a további felebbezés kizárva. Ezen esetekben a jogorvoslat megszoritását a kérdésnek rendszerinti egyszerűsége indokolja.
A 280. §-ban a megsemmisitési eljárás van szabályozva azon esetre, ha valamely önképviseletre nem jogositott vagy jogi személy törvényes képviselőjének mellőzésével inditott pert vagy idéztetett perbe, és ha valamely félnek nevében egy harmadik meghatalmazás nélkül járt el. Ezen esetekben a sérelem az itélet jogerőre emelkedése után is orvoslandó lévén, az czélszerűen csak a semmitési eljárás rendszeresitésével eszközölhető. Az eljárásra nézve a 249. §-ban megállapitottak az e szakasznál felhozott indokokból alkalmazandók.
A 281. § megállapitván azon általános szabályt, hogy felfolyamodásnak rendszerint minden első birósági végzés ellen van helye, az e részbeni kivételek a 283-285. §-ban foglaltatnak. Mostani törvénykezési rendtartásunk mutatja, mily igazságtalanságokra és helytelenségre vezet azon álláspont, mely a végzés elleni jogorvoslatot általában kizárja, és taxative kivánja elősorolni azon végzéseket, a melyek ellen jogorvoslat megengedtetik. Ezért a javaslat az ellenkező álláspontot foglalja el; de hogy a végzések elleni felfolyamodásokkal visszaélés ne történhessék, a per folyama alatti közbeszóló végzések tekintetében világosan rendeli, hogy azok ellen külön felfolyamodásnak helye nincsen.
A 287. és 288. §-ban szabályul felállittatván, hogy a felfolyamodásnak halasztó hatálya nincsen, e szabály kivételéül rendeltetik, hogy rendes perekben a birói illetőségi kifogást elvető végzés elleni felfolyamodás elintézése előtt, az első biróság az ügy érdemében nem hozhat itéletet, és hogy azon végzés ellen, mely által birói letét kiutalványoztatik, vagy pénzbirság, avagy fogságbüntetés alkalmaztatik, halasztó hatálylyal biró felfolyamodásnak van helye. Az első eset most is igy van szabályozva, az utóbbi két esetben a halasztó hatályt a határozat fontossága indokolja.
A 289. § azon általános szabályt állapitván meg, hogy a másodbirósági végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincsen, a 290. § felsorolja azon fontosabb végzéseket, melyek ellen, további felfolyamodás engedtetik. Tekintettel arra, hogy a birósági végzések által az ügy érdeme rendszerint nem döntetik el, az eljárás egyszerűsitése teszi szükségessé, hogy a másodbirósági végzések ellen további jogorvoslat ne engedtessék meg. A 290. § 1., 2. és 3. pontjainak eseteiben azonban meg kellett engednie a másod birósági végzés ellen a további felfolyamodást, mert ezen végzések által a per érdemébe vágó intézkedések tétetnek. Ugyanezen § 4. pontja a 275. § rendelkezésének felel meg; miért is elégséges az ezen szakasznál felhozott indokolásra utalni.
A 292-300. §-ban az igazolásra vonatkozó intézkedések újabb szabályozást nyertek. Mostani törvénykezési rendtartásunk 315. §-nak a) pontjában foglalt perújitási eset, mely sajátlag perújitást nem képezhet, megfelelő helyére, az igazolás körébe vétetett át s a 292. és 293. §-ban az igazolás esetei szabatosan körvonaloztatván, a 294. §-ban kimondatott, hogy az igazolás az elmulasztott határidő utolsó napjától számitott 15 nap alatt, ha pedig a mulasztás a félnek később jutott tudomására, vagy az akadály később szünt meg, innét számitott 15 nap alatt, mindenesetre azonban az elmulasztott határnap vagy határidőtől számitott fél év alatt adandó be. Nehogy azonban az igazolási kérelmek nagyobb mérvű visszaélésekre felhasználhatók legyenek, a 300. §-ban megállapitott konoksági büntetésen felül, a 398. és 399. §-ban kimondatott, hogy a főügy további folyamában és a végrehajtásra csak azon igazolási kérelemnek van halasztó hatálya, mely az elmulasztott határidőtől vagy határnaptól számitott 15 nap alatt adatik be.
A 301. §-ban az új bizonyiték alapján való perújitás azon újabb bizonyitékokra van korlátozva, melyekre nézve a perújitó hitelt érdemlőleg kimutatja, hogy azokat az alapperben nem használhatta.
Az 1868. évi LIV. törvénycikk 315. §-a e) pontjának eltérő rendelkezése, mely új bizonyiték esetében a perújitást ezen korlátozás nélkül megadandónak rendeli, a jogbiztonság szempontjából nem szükséges s csak a perújitásoknak szükségtelen szaporitására szolgáltat alkalmat. A perújitás kérelmezésének ideje a polgári törvények szerinti elévülési határidő helyett, a semmisitési eljárás határidejével egyöntetűen, 10 évben állapittatott meg, mert a perújitás processualis határidőt az anyagi törvényekben megállapitott különböző elévülési határidőtől függővé tenni czélszerűnek nem mutatkozik. Esküvel eldöntött perekben a 304. § a letett eskü hamisságának bizonyitása nélkül is megengedőnek rendeli a perújitást, a mennyiben ez az eskü által bizonyitott ténykörülmény valódiságának kétségbevonása nélkül más okból kéretik. Ezen változtatás szükséges a végből, mert a peres kérdések eldöntése több különböző ténykörülménytől függhetvén, gyakran megtörténhetik, - hogy az eskü által bizonyitott ténykörülmény érintetlenül hagyása mellett, - ettől független vagy épen későbbi ténykörülményeknek újabban talált bizonyiték általi igazolása képezi a perújitás alapját. A 309. § megállapitja, hogy ha a bűnvádi kereset a tettes halála, elévülés vagy más ok miatt elenyészett, a perújitás bűnvádi eljárás nélkül is meginditható, mely esetben a bűnösség ténykérdése felett a perbiróság itél. Az 1868. évi LIV. törvénycikk 322. §-nak ezen pótlását ezen körülmény tette szükségessé, mivel a bűnvádi kereset elévülésén kivül a tettes halála vagy más körülmények, például elmebetegség, megkegyelmezés is gátolhatják a bűnvádi eljárás lefolyását.
A 311-350. §-ban a váltói peres eljárásokra vonatkozó intézkedések foglaltatnak.
A törvényjavaslat ezen részének alapjául az 1876-ik évi november hó 30-ik napjáról a váltóeljárás tárgyában kibocsátott igazságügyministeri rendeletnek a váltói peres eljárásra vonatkozó intézkedései vétettek; oly módon, hogy a perbeli eljárás általános szabályainak változtatott intézkedései következtében szükségesekké vált és egyébkint czélszerűnek mutatkozó módositásokkal és pótlásokkal lőn e rendelet tartalma a törvényjavaslat keretébe beillesztve.
A váltói eljárásra tartozó ügyekben felmerült ügyvédi díjak és költségek megitélése iránti kereseteknek váltói eljárásra való utalása, a 311. §-ban mellőzve van; mert az ügyvédi díjak és költségek megitélése iránti keresetekre nézve, a 233. § úgy is általában rövid jegyzőkönyvi eljárást ir elő; és igy a váltói ügyekben felmerült díjak és költségekre nézve váltói eljárást megállapitani annál kevésbé mutatkozott volna indokoltnak, mert ez által elvonatott volna a lehetőség, hogy az ügyvéd ugyanazon perbiróság előtt lefolytatott váltói és másnemű ügyeikben felmerült költségeit és díjait egy keresetben követelhesse.
A 221-ik §-ban megállapittatik, hogy sommás végzés kibocsátásának csak akkor van helye, ha az alperesnek az osztrák-magyar monarchia területén belül és pedig az első végzések kézbesitésére előirt szabályok szerint a nélkül kézbesithető, hogy e végből hirdetményi idézés lenne szükséges. Ennélfogva nincs helye sommás végzés hozatalának a 248-ik §-ban szabályozott hirdetményi idézés esetében, valamint akkor sem, ha annak kézbesitése az osztrák-magyar monarchia területén kivül lenne eszközlendő. - Hirdetményi idézés esetében a sommás végzés kibocsátása azért mutatkozott mellőzendőnek, mert a sommás végzés tartalmazta előzetes elmarasztalás azon feltevésen alapszik, hogy az alperes, ha kifogásai vannak, azokat a végzés vételétől számitott három nap alatt elő fogja adni, s ez által az ügyet újabb birói eldöntés tárgyává teendi. Ámde hirdetményi idézés esetében nincs meg a kellő biztositék az iránt, hogy az ily módon idézett ismeretlen tartózkodású alperes a kibocsátott sommás végzésről kellő időben fog értesülni; a kinevezett ügygondnok pedig gondnokoltjának jogviszonyait nem ismervén, azt sem tudhatja, tegyen-e és minő kifogásokat; mig a rendes tárgyalásra kitűzött s esetleg meghosszabbitható határnapig inkább valószinű, hogy alperes az idézésről értesülhet, védelméről gondoskodhatik, esetleg az ügygondnoknak utasitást adhat, vagy utóbbi e nélkül is szerezhet védelmi adatokat. - Az osztrák-magyar monarchia területén kivül kézbesitendő fizetés-meghagyás mellőztetett a végből, mert e részben külföldön eltérő jogszabályok állván fent, az illető külföldi az itteni eljárási törvények nem ismerése mellett, nem tudván a sommás végzés joghatályát, a kellő módon előterjesztendő kifogásoknak kellő időben való be nem adása által gyakran érzékeny sérelmet szenvedhetne.
A 323. §-ban a kifogásoknak ügyvédi ellenjegyzés nélkül való beadása azért engedtetett meg, mert különben tekintettel a kifogások beadására szolgáló határidő rövidségére, azok, a kik oly helyen laknak, a hol ügyvéd nem székel, jogaik gyakorlatában lehetnének akadályozva. Ezen intézkedés kapcsolatban a 328. § azon rendelkezésével, hogy a kifogások a tárgyalás első napján, a midőn az alperesnek már ügyvéd által képviselve kell megjelenni, módosithatók és pótolhatók, lehetővé teszi, hogy a váltóperbeli eljárás gyorsaságának sérelme nélkül alperesek jogai kellő védelemben részesülhessenek. A 324. és 325. § azon módositott intézkedései, hogy az alperesek némelyike ellen, vagy az együtt beperesitett váltók némelyikére nézve is elkülönitett sommás végzés legyen kibocsátható, úgy szinte, hogy különben alperesek részéről beadott kifogások esetleg elkülönitve legyenek tárgyalhatók, a váltóeljárás igényelte gyorsaságban találja indokolását.
A 339. §-nak a hirdetményi idézésre vonatkozó rendelkezései szükségesek a végből, hogy egyfelől mód nyujtassék arra, miszerint az ismeretlen tartózkodása váltókötelezettek, és az ismeretlen örökösök ellen a kereset a váltójogi rövid elévülési határidőn belül akadálytalanul meginditható legyen, másfelől pedig a hirdetményi idézés által való visszaélés lehetőleg meggátoltassék.
A 349. § azon rendelkezése, mely szerint az alapperbeli itélet jogerőre emelkedétől számitott három hónap alatt ügyvédi vétség miatt váltóeljárás alá tartozó ügyekben is megengedtetik, a perújitás abban találja indokolását, mert a váltóperbeli eljárási szigor az alapperben kell hogy irányadó legyen; de ez nem indokolja azt, hogy a köztörvényi eljárás alá tartozó ügyekben az ügyvédi vétség miatti perújitás, mely a köztörvényi eljárás alá tartozó ügyekben meg van engedve, de halasztó hatálylyal úgy sem bir, teljesen kizárassék.
A 351-370. §-ban a kereskedelmi peres eljárás az e tárgyban 1875. deczember 1-én kibocsátott igazságügyministeri rendelet vonatkozó intézkedései alapján, s a köztörvényi eljárásra vonatkozó módositások figyelembe vételével lőn szabályozva.
A kereskedelmi birósági hatáskör megállapitására nézve a 353. § azon változtatást tartalmazza, hogy a kereskedelmi törvény 258. § 1., 2. és 4. pontjaiban, valamint a 259., 260. és 261. §-ban felsorolt kereskedelmi ügyletekből felmerülő keresetek a kereskedelmi biróságok hatáskörébe utaltatnak, ha alperes kereskedő, tekintet nélkül arra, hogy czége be van-e jegyezve avagy pedig nem. A kereskedelmi törvény a czég bejegyeztetését minden kereskedőnek kötelességévé tévén, az, a ki ezen kötelezettségét teljesiteni elmulasztja, nem részesithető azon előnyben, hogy a reá nézve kereskedelmi ügyletet képező ügyletekből felmerülő peres kérdésekben kereskedelmi biróság elé idézhető ne legyen.
A 354. § 8. pontjában egyfelől a kereskedők között, másfelől a czégvezetők, kereskedelmi megbizottak, vagy a kereskedősegédek között ezen viszonyból származó minden keresetek, a kereskedelmi biróság elé utaltatnak; mi által az 1872. évi VIII. tc. tartalmazta ipartörvény 98. §-ának intézkedése alul a kereskedősegédek kivétetvén, ez a szorosabb értelemben vett iparosokon kivül csak a kereskedői tanonczokra marad hatályban. A kereskedősegédeknek nem ritkán igen fontos állása és a felmerült kérdések hordereje és bonyodalma teszi kivánatossá, hogy ezeknek peres ügyei az iparhatóságok vagy iparbizottságok hatásköre alól elvonassék. Ugyanezen szakasz 12. pontjában a gyár és kereskedelmi védjegyek, árújegyek, mustra és minta törvényes oltalmára nézve fennálló szabályoknak, valamint a szabadalmi jognak megsértéséből felmerülő kártéritési keresetek, szintén a kereskedelmi biróságok hatásköréhez soroztattak: minek indokául ezen kérdéseknek a kereskedelemre való jelentősége szolgál.
A 355. §-ban a kir. járásbiróságoknak a kereskedelmi ügyekben való hatásköre megszorittatott annyiban, hogy a biztositási és kiadói ügyletekből felmerülő kereskedelmi keresetek a járásbiróságoktól egészen elvonatván, ezek az értékre való tekintet nélkül, a kir. törvényszékek hatásköréhez utasittattak. Ezen rendelkezésnél a biztositási és kiadói ügylet jelentősége, és az vétetett figyelembe, hogy ez által a kereskedelmi törvénykönyv e részbeni új intézkedéseinek lehető egyöntetű alkalmazása, könnyebben és hamarább elérhető leszen.
A kereskedelmi eljárás alá tartozó ügyekben a birói illetőség általános szabályai általában alkalmazhatók lévén, a 357. §-ban csakis azon czélszerűségi indokokkal támogatott eltérő szabályozás lőn felvéve, hogy a 354. § 2., 5., 6. és 7. pontjaiban felsorolt perek kizárólag azon törvényszék illetőségéhez utaltatnak, melynél az illető czég bejegyeztetett vagy bejegyzendő lett volna, és hogy ezen illetőség fennáll akkor is, ha a czég kitöröltetett. Ezen perekben a kizárólagos illetőség megállapitásából folyik, hogy a 40. § szerint ezen megállapitott kizárólagos illetőségtől eltérésnek helye nincsen. Minden más kereskedelmi eljárás alá tartozó perekre nézve a 358. § kifejezetten kimondja, hogy a köztörvényi eljárás útján meginditott kereset nem utasitható vissza hivatalból azon ok miatt, mert e per kereskedelmi eljárás elé tartoznék. Ez által természetesen nem érintetik alperesnek azon joga, hogy az előirt határidőben a birói illetőség elleni kifogását ezen esetben is megtehesse.
A 369. és 370. §-ban a rendes eljárástól azon eltérés lőn felvéve, hogy az eskü letételi jelentkezést tárgyazó kérvény három nap alatt adandó be; megsemmisitési kereset, és a 301. § 2. és 3. pontja szerinti perújitás pedig az itélet jogerőre emelkedésétől számitott öt év alatt inditandó meg. Ezen rövidebb határidők a kereskedelmi eljárás röviditésében találják indokolásukat, mig a 370. § második bekezdésének intézkedését, különös tekintettel a kereskedelmi papirokra (354. § 9. pont) a kereskedelmi forgalom biztonsága teszi szükségessé.
A 372. §-ban a vásári biróságok hatásköre szűkebb korlátok közé vétetett, mint a minőt az 1868. évi LIV. törvénycikk 482. §-a megállapit. A forgalmi és közlekedési viszonyok alakulása a tulajdonképeni vásárok jelentőségére felette csökkentőleg hatott; s ez eléggé indokolja, hogy a kivételes jellegű vásári biráskodás hatásköre az országos- és hetivásárok alkalmával kiállitott nyerstermények és lábas jószágokat, úgy 200 frt értéket meg nem haladó más kiállitott árúczikkeket tárgyazó jogügyletekre szorittassék. Ezzel a mindennapi forgalom igényei eléggé megvédetnek s megelőztetik az, hogy nagyobb fontosságu kereskedelmi ügyleteknek elbirálása a vásári biróságok előtti alakszerűtlen eljárásra utaltassék. A 380. §-ban a vásári biróságok marasztaló itéleteinek végrehajtása annyiban módosittatott, hogy a vásár helyén talált ingó javak azonnal lefoglalandók ugyan, de a vásár helyén nyomban való eladás, csupán azon esetre szorittatik, ha a lefoglalt tárgyak el nem tarthatók. Ezen eseten kivül az azonnali árverés szükségtelen és igazságtalan szigornak mutatkozik.
A 383-397. §-ok a választott biróság előtti eljárás, az észlelt hiányok figyelembe vételével s a jogorvoslati rendszer változására való tekintettel, tüzetes szabályozást nyert. A választott biróság alakitása egyszerűbbé tétetett s kellő gond fordittatott arra, hogy valamelyik fél által választott biró lemondása vagy távolmaradása miatt, az eljárás meghiusitható ne legyen. A választott birósági eljárás gyorsitása végett a 388. §-ban kimondatott, hogy ha a biróság a felekkel egyetértőleg az eljárás módját meg nem állapithatja, jegyzőkönyvi tárgyalásnak van helye, úgy, hogy a periratok 15 nap alatt, a végirat és ellenvégirat 8 nap alatt igtatandó jegyzőkönyvbe. A 393. § f) pontjában kimondatott, hogy a választott biróság maga részére díjakat nem állapithat meg, mert ez által meg nem engedhető önbiráskodás gyakoroltatnék.
A 398-410. §-ban a felhivási és számadási perekben való eljárás szabatosabban lőn szabályozva s különösen a számadási perek két különböző fajára nézve, a mint t. i. vagy a számadásnak a számadásra kötelezett részéről való előterjesztése, vagy a számadó által beadott számadás helyeslése kéretik, - a dolog természetének megfelelően különittettek el az intézkedések. Különös figyelemre méltó, hogy a 403. § szerint, midőn a számadást követelő ad be felhivási keresetet, már ezen keresetében tartozik legjobb tudomása szerint felszámitani azon összeget, melyben alperest marasztalni kivánja azon esetre, ha a számadást elő nem terjesztené. Ezzel eléretik azon czél, hogy a felhivási keresetben az esetleges marasztalás kerete meg van állapitva, s azon alperes, a ki a határozott kérelem daczára sem terjeszti elő azon számadást, melyet előterjeszteni kötelessége, önmagának tulajdonithatja, ha nem védekezőnek tekintetik, és a felhivási kereset tartalmazta kérelemhez képest marasztatik. Ez mindenesetre czélszerűbb, mint az 1868:LIV. törvénycikk 520. §-nak intézkedése, mely szerint a felhivó követelését legjobb tudomása szerint akkor számitja fel, midőn az ellenfél az ellen már nem védekezhetik, minek alapján a semmitőszék ki is mondotta, hogy az ezen felszámitás alapjáni megállapitás csak biztositási jogot ad, de maga a követelés külön per-uton érvényesitendő.
A 411. §-ban az épitkezési felhivás szabályozása vétetett fel. Ezen szakasz intézkedését indokolja azon körülmény, hogy annak, a ki épitkezni akar, rövid eljárás mellett mód nyújtassék annak megállapitására, vajjon szomszédjának a tervezett épitkezés ellen van-e és ha igen, minő alapokon nyugvó kifogása, nehogy a költséges épitkezés közben vagy épen befejezte után támasztott kifogások által esetleg jelentékeny hátrányokat szenvedjen.
A 416. § azon újitása, hogy a holttá nyilvánitási ügyek azon esetben, ha az elhalálozás bebizonyitottnak mondatott ki, a kir. itélő táblához, és innét közvetlenül a legfőbb itélőszékhez felterjesztendők: indokolva van az által, mert a tapasztalás mutatja, hogy a hivatalból kirendelt házasságvédő vagy gondnok azon kötelességének, hogy az itéletet felebbezze - sok esetben csak ismételt birósági meghagyások után felel meg. A változtatás tehát a holttá nyilvánitási ügyek elintézése körül ez által felmerült késedelmet elenyészteti s az által, hogy az ügynek a kir. táblától a legfőbb birósághoz való közvetlen felterjesztését rendeli meg, ezen ügyek lefolyását jelentékenyen gyorsitja.
A 418. §-ban kimondatik, hogy holttá nyilvánitás esetében, elhalálozás napjának nem azon nap tekintendő, mely napon a holttá nyilvánitási itélet jogerőre emelkedett, hanem a holttá nyilvánitás előfeltételét képező időtartam leteltét, illetőleg halálveszély idejében ennek napját követő nap. Az 1868. évi LIV. törvénycikknek ellenkező intézkedést tartalmazó 528. §-a az osztrák polg. tkönyv 278. §-ából vétetett át, melynek helytelenségét úgy az elmélet, mint a gyakorlat kimutatja. És minthogy valamely elhalt vagy holttá nyilvánitott egyén után az öröklési jog attól van függővé téve, hogy az öröklésre hivatott az örökhagyót túlélje; a holttá nyilvánitás esetében vélelmezett elhalálozási napot, nem szabad a holttá nyilvánitási eljárás lefolyásának gyorsabb vagy lassubb esélyeitől függővé tenni. A 419. § midőn a tényleg megtörtént elhalálozásnak tanuk által, bizonyitását tárgyazó eljárást szabályozza, egy nagyon érzett hiánynak pótlását eszközli.
A 420-473. § a kiskorúság meghosszabbitása, az atyai hatalom megszüntetése és a gondnokság alá helyezés iránti eljárás szabályozását tartalmazza.
Ezen eljárás szabályozásának alapjául az e tárgyban 1878. ápril 20-án kibocsátott igazságügyi ministeri rendelet azonban részben nem jelentéktelen változtatásokkal vétetett alapul.
Azon vezéreszméből kiindulva, hogy a kiskorúság meghosszabbitásának a meghosszabbitott kiskorúság megszüntetésének, az atyai hatalom gyakorlata megszüntetésére, a gondnokság alá helyezésnek és az elrendelt gondnokság megszüntetésének kérdései nem tisztán magánjogi jellegüek; az eljárás oly módon lőn szabályozva, hogy a határozat alapjául szolgáló tényállás kideritésénél a biróság egyáltalában ne legyen kötve a felek előterjesztéséhez, hanem megtehesse mindazon intézkedéseket hivatalból is, a melyek a tényállás alapos felderitésére vezethetnek. - Különösen a törvényjavaslat 428., 429. és 430. §-ai tartalmazzák azon intézkedéseket, a melyek a fentebbi vezéreszméből kiindulva, szükségeseknek mutatkoznak. - Még tovább megy e részben a törvényjavaslat 453-ik §-a, mely azon esetben, ha állami elme gyógyintézet, avagy állami törvényhatósági vagy közkórházi jelleggel felruházott kórház igazgatóságának jelentése érkezik a birósághoz az iránt, hogy valamely elmebeteg gyógykezelés végett az intézetbe bevétetett, az eljárásnak hivatalból való meginditását irja elő. E kérdések fontosságának kellő méltatásán alapszik a 421., 436. és 448. § azon intézkedése, mely a kiskorúság meghosszabbitásának, a meghosszabbitott kiskorúság megszüntetésének és a gondnokság alá helyezésnek kérdéseiben az árvaszéki ügyésznek is kereset inditási jogot ad, mig az utóbbi szakasz azon rendelkezése, mely az 1877-ik évi XX. tc. 28. §-a b) és c) pontjának eseteiben a gondnokság alá helyezendő házastársának is kereseti jogot ad: a most idézett törvény 31. §-ának kézzel fogható hiányát pótolja.
Kiváló figyelmet érdemel még a 459. § rendelkezése, mely szerint az 1877-ik évi XX-ik tc. 28. § a), b) és c) pontjain alapuló gondnokság alá helyezési kérdésekben, ha a késedelem veszélye mutatkozik, a biróság akár az érdeklettek kérelmére, akár hivatalból az itélet hozatala előtt bármikor zárlatot rendelhet, ha pedig első biróságilag gondnokság alá helyezés elrendeltetett, a zárlatot hivatalból megrendelni tartozik. Mindkét esetben a zárlat közhirré teendő, telekkönyvileg feljegyzendő, és ha később a gondnokság alá helyezés jogerőre emelkedett birói itélettel kimondatik, ennek joghatálya a zárlat elrendelését tárgyazó hirdetménynek, a hivatalos lapba való beigtatását követő naptól számitandó. Szükségesek ezen intézkedések azért, mert e nélkül a gondnokság alá helyezés nem ritkán minden gyakorlati eredmény nélkül maradna; mig igy a zárlat alkalmazása által megelőzhetővé válik az, hogy addig, mig a gondnokság alá helyezési eljárás folyamatban van, annak gyakorlati hatálya előzetesen kijátszhatóvá ne váljék. Ezen szakasznak ezen további intézkedése, hogy az 1877. évi XX. tc. 28-ik § a) pontjának eseteiben a gondnokság alá helyezésnek vagy az elrendelt zárlatnak hirlapi közzétételét követő nap eltelte előtt kötött jogügylet érvényesnek tekinthető-e vagy nem az e részben fennálló törvények szerint itélendő meg, - azért volt felveendő, nehogy különben azon következtetésnek legyen helye, hogy a közzétételt megelőzőleg kötött jogügyletet azon alapon, mert a cselekvési képesség elmebetegség által kizárva volt, megtagadni nem lehetne. A zárlatot elrendelő végzés mint ideiglenes intézkedés ellen, melynek hatálya ugyis attól függ, hogy a gondnokság alá helyezés jogerőre emelkedett birói határozattal elrendeltetik-e? felfolyamodás azért nem engedtetik, mert e tekintetben, a fennforgó körülmények helyes méltánylása legczélszerűbben azon első biróságokra bizható, a mely előtt az eljárás folyamatban van, s mert a zárlat feltételes joghatálya miatt abból tulajdonképeni, jogsérelem senkire sem hárulhat.
A 474-480. §-ban a birtok-háboritási ügyekben követendő eljárás azon szempont figyelembe vételével szabályoztatik, hogy a tényleges birtok megvédése kellő és gyors oltalomban részesittessék. Minthogy ezen ideiglenes birtok-kereset a jogkérdést nem érinti, s rendszerint csak közvetlenül a háboritás ténye után hozható könnyen tisztára, a 474. §-ban megállapittatott, hogy ezen kereset a háboritás megtudásától számitott 30 nap alatt, de legkésőbb, a háboritástól számitott egy év alatt inditandó.
A 473. és 477. §-ban megállapitott pénzbirságokat a birtoknak a per folyama alatt vagy az itélet után megujitott háboritásától való megvédését teszi szükségessé. A 478. §-nak azon intézkedése, hogy az első birósági itéletnek azon része, mely a birtokállapot megvédését vagy visszaállitását tárgyazza, azonnal, a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtandó: az eljárás kivételességében, az igényelt gyorsaságban s a kérdésnek rendszerinti egyszerűségében találja indokolását.
A törvényjavaslat 489. §-a felsorolván azon végrehajtható közokiratokat, melyeknek alapján kielégitési végrehajtásnak van helye, a 490. § az esetek különféleségéhez képest megállapitja azt, hogy a végrehajtás elrendelésére mely biróság illetékes.
A 491. § meghatározza, hogy külföldi biróságoknak megkeresései vagy végrehajtási záradékkal ellátott végrehajtható közokmányai alapján, minő feltételek mellett van helye a végrehajtás elrendelésének. Azon előfeltételek, melyekhez a törvényjavaslat a külföldi biróságok határozatainak, vagy a külföldi biróságok előtt kötött perbeli birói egyezségeknek a belföldön való végrehajtását köti: lényegileg összevágnak az új német birodalmi perrendtartásnak rendelkezéseivel, a mit eléggé támogat azon körülmény, hogy az osztrák tartományok után épen ezen állammal állunk leggyakoribb forgalmi összeköttetésben. A viszonosság előfeltételének kikötése abban találja indokolását, hogy alig volna eszélyes dolog, ha hazánkban a végrehajtási jogsegély megadatnék oly államok határozatai alapján, a mely államok a mi biróságaink itéletei alapján hasonló jogsegélyt nem nyujtanak. - Az államszerződések eltérő intézkedéseire való utalás szükséges azért, hogy ez által mód nyujtassék oly nemzetközi szerződések kötésére melyek a külföldi itéleteknek belföldön és a belföldieknek külföldön való végrehajtását megkönnyitik. A 492. § az osztrák-magyar monarchia másik államában hozott itéletek és egyezségek alapján, ezen államok biróságainak megkeresésére a végrehajtás elrendelését a viszonosság előfeltétele alatt már felette megkönnyiti, s csupán azon egy esetben rendeli a végrehajtást mellőzendőnek, ha azon cselekmény, mely a végrehajtás útján érvényesittetni szándékoltatik, hazai tiltó törvénybe ütközik. E könnyités azon közjogi kapocsban és azon élénk forgalmi összeköttetésben találja magyarázatát, mely hazánk és a monarchia másik államának országai között létezik, s mely a kikötött viszonosság esetében, egyik államnak épen úgy, mint a másiknak javára válik. Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok birósági itéleteinek stb. végrehajtásáról külön intézkedni azért nem szükséges, mert ezen társországok biróságai közjoguan szerint külföldi biróságoknak nem tekinthetők. Valamely magyar honosnak személyállapota (status) felett a végrehajtható határozat-hozatala a hazai biróságok kizárólagos hatásköréhez tartozónak lévén tekintendő: az e tárgyban hozott külföldi itéletnek a belföldön való végrehajtását a törvényjavaslat 493. §-a meg nem engedhetőnek nyilvánitja.
A 494-500. § a végrehajtási kérelem kellékeit tüzetesen felsorolják és a végrehajtás elrendelését szabályozzák. Az eljárás egyszerüsitése szempontjából van előirva, hogy a biróság, a mennyiben saját hivatalos irataiból kipuhatolható, hivatalból tartozik azt kinyomozni, hogy a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló határozat kézbesittetett-e és nem adatott-e az ellen be, halasztó hatálylyal biró jogorvoslat?
Az 501-505. § intézkednek azon esetről, ha a jogositott vagy a kötelezett személyében változás történt. - Ha a végrehajtás alatt álló időközben meghal: a végrehajtást, tekintettel az érvényben levő magánjogi szabványokra, feltétlenül megengedni csak azon vagyontárgyakra lehet, melyek az örökhagyó hagyatékában találtatnak, vagy az örökhagyóról az örökösre természetben átszállottak. Ha tehát ezen esetben a végrehajtás nem ilyen vagyonra, hanem az örökösnek saját vagyonára vezettetett: az 584. § kifejezetten is megengedi az örökösnek, hogy saját vagyonának a végrehajtási zár alól való feloldását, igényper útján kérelmezhesse. - Ha pedig a végrehajtató az örökösnek saját vagyonára kivánja a végrehajtás elrendeltetni: ennek az 503. § szerint csak az örökös meghallgatása után, és csak annyiban adható hely, a mennyiben a fennálló anyagi jogszabályok szerint, az örökös az örökhagyó tartozásaiért felelős. Az 504. § a végrehajtás foganatositását azon esetben, ha a jogositott hal meg időközben, oly módon szabályozza, hogy egyfelől a végrehajtás veszélyt hozható késedelem és fennakadás nélkül legyen foganatositható, de másfelől az örökösöknek, s ezek között a netalán ismeretleneknek érdekei is kellően megvédessenek.
Az 506. § azon rendelkezése, mely szerint a végrehajtás foganatositására, ha e végből telekkönyvi bejegyzés szükséges, az illető telekkönyvi hatóság, minden más esetben pedig azon járásbiróság illetékes, melynek területén a végrehajtás foganatositandó -jelentékeny tényezőként fog ahhoz járulni, hogy a végrehajtási eljárás egyszerüsittessék, és hogy mellőztessenek azon, eddig sajnosan észlelt bonyodalmak, melyek az által okoztattak, hogy ugyanazon végrehajtást szenvedő ellen ugyanazon tárgyakra különböző birói hatóságoknak, járásbiróságnak, törvényszéknek - Budapesten pedig a kereskedelmi és váltótörvényszéknek kiküldöttjei is egyidejűleg teljesitettek birói végrehajtásokat; és hogy ha a végrehajtás ingókra és ingatlanokra foganatositandónak rendeltetett el, az ingóságokra vezetendő végrehajtás foganatositása végett is a dologi biróság kerestetett meg, a mely gyakran igen hosszú idő mulva intézkedett s sok esetben a végrehajtás foganatositásával a megkereső járásbiróságot bizta meg. - Minthogy a végrehajtás foganatositásának ugyanazon birói hatóságnál való központositása az eljárás egyszerüsitését nagyban - előmozditja, ugyanezen szakasz szerint Budapest fővárosában azon végrehajtások, a melyek nem telekkönyvi bejegyzés által teljesitendők, az igazságügyminister által e végből megbizandó, egy vagy két járásbiróság hatáskörébe utaltatnak. Az 507. § azon intézkedése, mely szerint, ha a végrehajtás csupán az azt elrendelő biróság mint telekkönyvi hatóság által foganatositandó a végrehajtási kérvény a biróság telekkönyvi igtató-hivatalába nyujtandó be szinte az eljárás egyszerüsitését és azt fogja eredményezni, hogy ezen esetben a végrehajtató már a végrehajtási kérvény beadásának időpontjában szerzi meg a telekkönyvi rangsorozati elsőséget.
Az 508-516. § intézkedései, melyek a végrehajtást rendelő végzések kiadmányozását a végrehajtás foganatositásának a kiküldött általi megkezdését, a végrehajtás foganatositásának idejét, és általános szabályait tárgyazzák, tüzetes indokolást nem igényelnek. Az 512. §-nak azon intézkedése, mely szerint a végrehajtási jog a követelés jogczímére és minőségére való tekintet nélkül, a rendes elévülési határidő alatt, tehát 32 év alatt, a hol pedig az osztrák polgári törvénykönyv van életben 30 év alatt évül el, czélszerűnek mutatkozik, azért, mert a birói határozatokban vagy a biróság előtti egyezségekben a követelések az előbbi jogczím különbözőségeitől többé nem függő alapot nyernek; mert a végrehajtási jognak rövid idő alatt való elévülée oda kényszeriti a végrehajtatót, hogy az elévülés félbeszakitása miatt magának felesleges költséget és a biróságoknak felesleges munkát okozó végrehajtásokat kisértsen meg, akkor is, a midőn annak eredménytelenségét önmaga is előre látja: és mert, hogy egy példára utaljak, nem igazságos, hogy egy kölcsön-kötelezvény alapján hozott köztörvényi marasztaló itélet 32, illetőleg 30 év alatt bármikor végrehajtható legyen, mig ellenkezőleg a szigorúbb váltóbeli marasztaló határozat végrehajthatósága 3 év alatt évüljön el.
Az 517. § szerint a költségeket a kiküldött állapitja ugyan meg, de ezen megállapitás az 515. § szerint a biróság által hivatalból vizsgáltatik felül. Szükséges ez a végből, hogy a netaláni visszaéléseknek eleje vétessék; s épen ezért kellett a túlságosan magállapitott és kifizetett költségvisszatéritésre nézve esetleg az ügyvédnek és a kiküldöttnek felelősségét is megállapitani.
Az 519. §-ban megoldást nyernek azon esetek, a melyekben a kiküldött az elrendelt végrehajtás foganatositását felfüggeszteni köteles, ha közokirattal igazoltatnak oly tények, melyek a végrehajtási jog megszüntét, vagy előleges szünetelését vonják maguk után. Minthogy azonban e részben a kiküldöttet döntő határozati joggal felruházni nem lehet: kötelességévé van téve, hogy a vonatkozó közokirat bemutatása mellett, 24 óra alatt a biróságnak jelentést tegyen, s a biróság az 520. § értelmében, a felfüggesztett végrehajtás folytatását van jogositva megrendelni.
Az 521. § a végrehajtást szenvedő ellen elrendelt csődnek a végrehajtásra való hatályát szabályozza. Tekintettel arra, hogy azon ténykérdés, vajjon és mennyiben foganatosittatott a kielégitési végrehajtás a csődhirdetmény kifüggesztése előtt? sok esetben nehezen volna tisztára hozható: czélszerűbbnek mutatkozott annak kimondása, hogy a csődhirdetmény kifüggesztésének napján foganatositott végrehajtásnak nincsen hatálya. A bizonytalanság megelőzése szempontjából ugyanez elv alkalmaztatott a csőd kifüggesztésének napján a telekkönyvi hatóságokhoz érkezett végrehajtási megkeresvényekre is. - Másfelől azonban a kételyek elháritása végett kifejezetten kimondatik ezen szakaszban, hogy a csődhirdetmény kifüggesztésének napját megelőzőleg foganatositott végrehajtásnak további folyamára az elrendelt csődnek befolyása nincsen.
A végrehajtásnak egészbeni vagy részbeni megszüntetésére vagy felfüggesztésére irányzott keresetek szabályozása az 522. és 523. §-ban nyer megoldást. E keresetek meginditását zárhatáridőhöz fűzni nem lehet, mert a kereset alapjául szolgáló ténykörülmények a végrehajtási eljárás folyamában is bármikor bekövetkezhetnek. Ha a végrehajtás itélet alapján rendeltetik el: a kereset megindithatónak van mondva nemcsak oly tények alapján, melyek az itélet hozatala után következtek be, hanem olyanok, alapján is, melyek oly időben történtek, hogy a per során már érvényesithetők nem voltak; mert ha például valaki az ügynek itélet alá bocsátása után biróságon kivül kiegyezkedik, de a per beállitását a felek elmulasztják, igazságtalan volna, hogy e meghozandó itélet alapján elrendelendő végrehajtás ellenében orvoslást ne nyerhessen. Az ilyen kereset meginditása folytán a végrehajtás további folyama külön kérelemre csak akkor függesztendő fel, ha a kereset közokirattal, vagy hitelesitett magánokirattal bizonyitott ténykörülményen alapul, avagy pedig ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtandó összeget vagy értéket készpénz, avagy óvadékképes állampapirok letétele által biztositja. Ezen intézkedés, valamint az 523. §-ban megszabott konoksági birság szükséges a végből, hogy a különben könnyen lehető visszaélések megelőztessenek.
Az 526-530. § a végrehajtási eljárás során használható jogorvoslatoknak szabályozását tartalmazzák. A kiküldött eljárása, végzése és intézkedése ellen a kiküldő biróság által elintézendő előterjesztésnek, a birósági végzések ellen pedig felfolyamodásnak adatik hely. Utóbbi jogorvoslatra nézve a polgári törvénykezési rendtartás intézkedései általában alkalmazandók lévén, e kérdésekben a kir. itélő tábla rendszerint végérvényesen határoz. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási eljárás során hozott végzések nem vitás kérdéseket döntenek el, hanem a jogérvényes itélet vagy egyezség tartalmazta kötelezettség-kényszer foganatositásának alakszerűségeit tárgyazzák: bizonyára nem szolgál a jogbiztonság rovására, hogy ezen esetekben a kir. táblai végzések ellen, további felfolyamodás rendszerint nem engedtetik. A körülmények által indokolt kivételeket a törvényjavaslat egyes intézkedései tartalmazzák.
A végrehajtási eljárás során használható jogorvoslatok halasztó hatályának megállapitásánál figyelembe vétetett az, hogy lehetőleg elzárassék módja annak, miszerint jogorvoslatok utján a kötelezettség teljesitése elodázható legyen. Ennélfogva úgy az előterjesztésnek, mint a felfolyamodásnak csupán az árverés foganatositására, a lefoglalt követelésnek a végrehajtatóra való átruházására, készpénz kiutalványozására és a marasztalási tárgynak átadására van halasztó hatálya; sőt ingóságokra vezetett végrehajtások eseteiben, a biróság végzése elleni felfolyamodás rendszerint csak a vételár kifizetésére, s nem egyszersmind az árverés megtartására bir halasztó hatálylyal. Ezen intézkedések, kapcsolatban az 529. § azon tartalmával, hogy a másodbiróság által elrendelt árverés, készpénz-kiutalványozás stb. tárgyában hozott újabb első birósági végzés ellen jogorvoslatnak helye nincsen; az igazságszolgáltatásunk hitelén érzékeny csorbát ejtő mesterkélt elodázásoknak bizonyára elejét fogják venni.
Tekintettel arra, hogy a jelen törvényjavaslat némely esetekben az első birósági itélet elleni fellebbezésnek sem ad a végrehajtásra nézve halasztó hatályt, hogy halasztó hatály nélküli igazolást ismer, és hogy a perújitásnak, semmisitési eljárásnak halasztó hatálya nincsen, az 531. §-ban szükséges volt intézkedni az iránt, hogy a megrendelt végrehajtás beállittassék akkor, ha a fent emlitett eljárások során oly első vagy másodbirósági - de még jogerőre nem emelkedett határozat hozatott, mely a végrehajtás alapjául szolgáló határozatot megváltoztatta, feloldotta, vagy megsemmisitette.
Ezen esetekben, valamint akkor is, ha a végrehajtás megszüntetését vagy felfüggesztését kimondó, még nem jogerejű itélet hozatott, azon alap, melyen a végrehajtás nyugszik, bár még nem jogerejű, későbbi határozattal megdöntve lévén; az igazság és czélszerűség egyaránt követelik, hogy a végrehajtásnak befejezése elhalasztassék. Ha pedig az érintett birói határozatok jogerőre is emelkedtek, és igy a végrehajtási eljárás alapja feltétlenül megdőlt: akkor az 53. § szerint, a mennyiben a végrehajtás már foganatosittatott, viszvégrehajtásnak van helye, mely azonban a jogbiztonság szempontjából harmadik személyeknél jóhiszeműen szerzett jogait nem érintheti. Az 533. § intézkedik az 531. § szerint beállitott végrehajtás folytatása tárgyában azon esetekben, ha azon későbbi határozat, mely a beállitás alapjául szolgált, nem emelkedett érvényre, hanem joghatályúvá vált azon előbbeni birói határozat, melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett.
Kiváló figyelmet érdemel az 534. § mely a végrehajtást szenvedőnek megengedi, hogy ha ő a végrehajtás alapjául szolgáló itélet ellen halasztó hatálylyal nem biró felebbezést vagy igazolást használ, vagy perújitást, avagy semmisitési pert indit, a mennyiben esetleges visszkövetelésének veszélyeztetését kimutatja, követelheti, hogy a kielégitési végrehajtás a végrehajtató által nyujtandó biztositástól tétessék függővé; ilyen biztositás nem nyujtása esetében pedig neki megengedtessék, hogy a végrehajtási összeget vagy tárgyat, illetőleg ennek egyenértékét birói kézhez tegye le. A perjogban bizonyos rendes és rendkivüli jogorvoslatok halasztó hatály nélkül engedtetnek meg a végből, hogy ezek a már megitélt követelés érvényesitésének elodázására rosszhiszeműen fel ne használtassanak. De, mert a halasztó hatálylyal nem biró ily rendes és rendkivüli jogorvoslatokat használó fél nyertes lehet; a mennyiben kimutatja azt, hogy visszkövetelési igénye veszélyeztetve van: joggal követelheti, hogy ellenfelének a végrehajtás csak akkor engedtessék meg, ha az ő viszkövetelési igényét biztositja; ha pedig ellenfele ezt nem teszi, neki álljon jogában az összeget vagy értéket birói kézhez letenni. Utóbbi intézkedés az, hogy a végrehajtás alatt állónak mindenesetre fizetnie kell, fizetni vagy végrehajtatónak, vagy a biróságnak kezeihez, - elegendő biztositékot nyujt arra nézve, hogy az 534. § mig egyfelől módot nyujt arra, hogy a végrehajtást szenvedő igazságtalan kárositástól mentesittessék, másfelől a kielégités elodázására roszhiszeműen fel nem használható; nem, annál kevésbbé, mivel világosan ki van mondva, hogy az e tárgybeli kérvénynek csak akkor van halasztó hatálya, ha a marasztalás összege, tárgya vagy egyenértéke a birói kézhez valósággal letétetett.
Készpénzbeli követelés behajtására irányzott végrehajtások eseteiben, a forgalmi hitel emelése szempontjából kiváló súly lévén arra fektetendő, hogy a követelés kényszer-végrehajtás útján minél könnyebben és minél előbb érvényesithető legyen: a végrehajtatónak az 535. § megadja azon jogot, hogy választása szerint a végrehajtást szenvedőnek ingóságaira vagy ingatlanaira, vagy egyidejűleg mindkét minőségű vagyonaira vezethessen végrehajtást; és mert ugyanezen oknál fogva meg van engedve, hogy a végrehajtás egyidejűleg különböző biróságok területén levő vagyonokra vezettessék: az 536-538. § a megfelelő intézkedéseket tartalmazzák arra nézve, hogy ha egyik biróság területén foganatositott végrehajtás során a követelés kielégitést nyer, a többi végrehajtások beállittassanak.
Ingóságoknak végrehajtás alá vonása helyszini összeirás által teljesittetik; a fennjelzett indokból a kijelölési jog a végrehajtatót, hivatalból teljesitett végrehajtások eseteiben pedig a végrehajtót illetvén. Az 539. § azon intézkedése, hogy a foglalás mellőzendő, ha az ingóságok oly csekély értéket képviselnek, hogy abból előreláthatólag nem több, mint az árverési költség kerülne ki, abban találja indokolását; mert ezen esetben a foglalás tényleges eredményre ugy sem vezetne, a jelentéktelen ingóságoktól a végrehajtást szenvedő megfosztatnék a nélkül, hogy a végrehajtató az által bármit is nyerne.
Az 540. § rendelkezést tartalmaz arra nézre, mely esetben lehet a végrehajtást oly ingóságokra vezetni, melyek nem a végrehajtást szenvedő birlalatában találtatnak. Az intézkedés által eléretni czéloztatik, hogy a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező, de másnak birlalatában levő ingó vagyon a végrehajtás alul feltétlenül elvonható ne legyen, s a roszhiszemű elvonás esetében, a birlaló kártéritési kötelezettsége megállapittassék.
Minthogy magánjogunk szabványai szerint a házastársak között kötelező vagyonközösség vagy vagyon-egység nincsen: az 541. § megállapitja, hogy a házasság tartama alatt a házastársak közös tényleges birtokában levő ingóságok bármelyik házastárs ellen vezetett végrehajtás esetében lefoglalhatók; természetesen fennmaradván a másik házastársnak azon joga, hogy igényper útján érvényesithesse az őt megillető tulajdonjogot. A foglalásnak a családi viszony igényelte korlátai az 541. §-ban szinte megállapitvák.
Az 543-545. § a végrehajtás alá nem vonható tárgyakat illetőleg jelenbeni perrendtartásunknak megfelelően intézkednek; a 546-552. § pedig a közszolgálatban levők fizetéseinek, nyugdíjainak, illetményeinek, stb. korlátolt végrehajtás alá vonására nézve az 1876. évi XXXI. törvénycikk intézkedéseit veszik át, megtoldva azon közérdek indokolta rendelkezéssel, hogy e részben eltérő egyezmények, és a végrehajtást szenvedő részéről való lemondás hatálylyal nem bir; s hogy a fizetésre eszközlött végrehajtásnak áthelyezés, magasabb fizetésbe lépés esetében, úgy a nyugdíj és végkielégitési jutalékra is hatálya van. Utóbbi intézkedésnek kifejezett felvételét az tette szükségessé, hogy mellőztessenek azon költségek, melyek az ismételt végrehajtások vezetése körül felmerülnek. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál alkalmazottak illetményeinek, továbbá a napidíjaknak és munkabéreknek bizonyos korlátig a végrehajtás alól való mentesitését figyelmen kivül nem hagyható méltányossági tekintetek, és az indokolja, hogy az ilyen még a jövőben kiérdemlendő illetményeknek egészben való végrehajtás alá vonása szükségszerűen azt eredményezné, hogy a végrehajtást szenvedő az alkalmazásból elbocsáttatnék, s a végrehajtató kielégitést még sem nyerhetne. Az 556. §-nak korlátozó intézkedéseit a jótékonysági illetmény természete, az 557. §-ban foglalt korlátozást a közérdeknek és a végrehajtató érdekének méltányos kiegyenlitése, az 558. § rendelkezését a biztositási díjak jogi természete, végre az 559. § korlátozását agricultur érdekeinknek szem elől nem téveszthető megvédése indokolja. Az 560. § rendelkezése a kereskedelmi törvénykönyv idevonatkozó intézkedéseinek szükségszerű folyományát képezi.
Az 562. § a felülfoglalást, az eljárás egyszerűsitésének szempontját szem előtt tartva, szabályozza. Az 564. §-ban a törvényes zálogjog tüzetesb körülirásánál a földbirtokosok jogos érdekeinek megvédése tartatott szem előtt. Az 565. § azon rendelkezése, hogy a készpénz, arany- és ezüstneműek, értékpapirok letételét a felek ellenőrizni, s esetleg a letétel elmulasztása esetében kártérités igényeinek különbeni elvesztése mellett bejelenteni tartoznak, szükségesnek mutatkozott azért, mert a biróságok a kiküldötteket a végrehajtási eljárás gyors folyamát gátló rendelkezések nélkül nem ellenőrizhetik oly joghatálylyal, mint azt a felek tehetik, és saját érdekükben tenni hivatva is vannak.
Az 567-570. § a lefoglalt ingóságoknak szoros zár alá vételét és elszállitását oly módon szabályozzák, hogy a végrehajtató jogos érdekének figyelemben tartása mellett a végrehajtást szenvedőnek, a korább foglaltatónak és az igénylőnek jogai is kellően méltányolva legyenek. - Ezért mutatkozott szükségesnek, hogy a lefoglalt ingóságoknak nagy költséget okozó, s gyakran felesleges, nem ritkán csakis bosszantásra czélzó elszállitását, esetleg a végrehajtást szenvedő meghallgatása után a biróság rendelhesse csupán el, s hogy a követelésnek vagy a becsértéknek biztositása esetében úgy a szoros zár, mint az elszállitás mellőzendő.
Az 571-575. § a végrehajtást szenvedő követeléseinek lefoglalására nézve szükséges rendelkezéseket tartalmaznak. Az 572. § azon intézkedése, hogy váltóbeli és más oly követelések, a melyek csak a követelésről kiállitott okirat birtokosai által érvényesithetők, csakis azon esetben vétethetnek foglalás alá, ha az okirat megtaláltatik: szükséges azért, mert a tapasztalás mutatja, hogy ilyen követelések a nélkül, hogy az okirat megtaláltatnék, gyakran vétetnek végrehajtás alá, mi csak bonyodalmakat szül a nélkül, hogy tényleges eredményre vezethetne. Az 573. §-ban a kereskedői könyveken alapuló követelés lefoglalására nézve megállapitott rendelkezésnél, a kereskedelmi törvénynek vonatkozó rendelete figyelembe vétetett. Az 576. § rendelkezését pedig az egyszerüsités és a költségkimélés indokolják.
Az ugyanazon végrehajtást szenvedő ellen egyidejűleg vagy egymásután teljesitendő több végrehajtásból keletkezhető bonyodalmaknak elejét venni vannak hivatva az 577-580. § tüzetes rendelkezései; különösen azon intézkedés, hogy az ugyanazon végrehajtást szenvedő elleni több végrehajtás foganatositásával, lehetőleg ugyanazon egy kiküldött bizandó meg.
Jelenbeni végrehajtási eljárásunkban sajnosan észlelt hibákat tartalmaztak azon intézkedések, melyek az igényperekre és az elsőségi bejelentésekre, ugyanezek tárgyában kibocsátandó hirdetményekre vonatkoznak. Az egészen különböző természetű két tárgynak, igénypernek és elsőségi kérdésnek összefoglalása zavarokra adott alkalmat; a hirdetményeknek hirlapi közzététele nemcsak felesleges költségeket okozott, de késleltette is az eljárást, és pedig a nélkül, hogy a jogbiztonság szempontjából erre szükség lenne. Az, a ki a lefoglalt ingóságokat mint sajátját igényli, rendszerint nem a hivatalos lap hirdetményéből értesül a foglalásról, s mindenesetre csak magának tulajdonithatja, ha sajátját kellő óvatosság és elővigyázat nélkül bizva idegen kézre, a foglalás tényéről nem értesül. Ezen észlelt bajok mellőzése és a végrehajtási eljárásra halasztó hatálylyal biró igényperek gyors lefolyásának biztositása képezik azon szempontot, mely az 581-592. § intézkedéseinek megállapitásánál irányadó volt. Ezért mellőztetik a 93. § szerint kibocsátandó felhivásnak hirlapi közzététele, s e helyett azon költséggel nem járó mód fogadtatik el, hogy a felhivás egy példánya a szokásszerű meghirdetés végett, az illető község-előljárósághoz küldendő meg, a mi a valódi igénynyel birók értesülésének bizonyára nyujtja annyi biztositékát, mint a költséges hirlapi hirdetés. Ezért van az 585. §-ban kimondva, hogy a végrehajtó további folyamára halasztó hatálylyal csak azon igénykereset bir, mely a foglalás befejezésétől számitott 15 nap alatt adatik be; de másfelől a jogbiztonság megóvása szempontjából megállapittatik az is, hogy az ezen határidő eltelte után meginditott igénykereset alapján is felfüggeszthető a végrehajtás, ha az igénylő kereseti jogosultságát valószinűvé teszi s egyszersmind az igénykereset elvesztése esetére megfelelő biztositékot ad. Az igényperbeli eljárás egyszerüsitése és gyorsitása szempontjából van megállapitva, hogy az igénykereset csupán a végrehajtató, s többszöri foglalás esetében valamennyi végrehajtató ellen együttesen intézendő, hogy a végrehajtató és végrehajtást szenvedő közötti jogviszony az igényper útján el nem döntetik s ennélfogva a végrehajtást szenvedő a tárgyalási határnapról csupán a végett értesittetik, hogy a végrehajtató jogának megvédése végett a perbe beállhasson; hogy halasztó hatálylyal biró igényperekben az igénylő által hivatott tanuk közül csak azok hallgattatnak ki, a kik a biróság területén laknak, vagy a kiket a hivatkozó fél legalább 8 nap s legfeljebb 15 napra kitűzendő határnapon előállit, végre, hogy igényperekben az igénylő igazolással nem élhet, perújitásnak pedig általában nincsen helye. Másfelől a jogbiztonság megóvása szempontjából van kimondva az, hogy ha valamely halasztó-hatálylyal nem biró igényperben hozott, még nem jogerejű itélet által az igény megállapittatik: az árverés foganatositása, vagy a megtartott árverésen befolyt még meglevő vételár felosztása felfüggesztendő. Az 582. § intézkedését az önképviseletre nem jogosultak érdekének megóvása tette szükségessé.
Az ingó árverési eljárást szabályozó 592-602. § a mostani végrehajtási eljárás rendelkezéseitől csak részben térnek el. Ha az elárverezendő ingatlanok becsértéke 1,000 frtot meghalad, az árverési hirdetménynek egyszer a hivatalos lapba való igtatása van megrendelve, hogy igy a vevők versenyére nagyobb alkalom nyujtassék. Mód van adva az érdekletteknek, hogy saját költségükre terjedtebb kihirdetést eszközölhessenek; tüzetesebben van szabályozva a nagy értékcsökkenés vagy aránytalan költségek nélkül el nem tartható ingóságok árverése, megállapittatván az érdeklettek jogainak megóvása szempontjából, hogy ha a becsérték az érdeklettek valamelyike részéről letétetik vagy biztosittatik, a megrendelt árverés foganatositása mellőzendő. A kedvezőbb eladás létesithetése szempontjából meg van engedve a biróságnak, hogy valamely érdeklett fél kérelmére - esetleg a többiek meghallgatása után a tételenkénti árverés helyett tömeges árverést rendelhessen, hogy az elárverezendő ingóságok rendkivüli minősége, avagy a körülmények által igényelt külön árverési feltételeket állapitson meg.
Az elsőbbségi bejelentvények és ezeknek elintézése úgy az árverésen befolyt vételár felosztása és a folytatólagos végrehajtás elrendelésének esetei a 603-611. §-ban van megállapitva. Az elsőségi bejelentés alakszerűséghez kötve nincsen; az árverés megkezdéseig a kiküldöttnél szóval is bejelenthető. A végrehajtási iratokból tudva levő korábbi foglaltatók elsőbbségi igényüket bejelenteni nem kötelesek. Ha a végrehajtató követelését megelőző korábbi foglaltató az iratokból ki nem tünik és elsőbbségi bejelentvény nem adatott be; valamint akkor is, ha a vételár-felosztásra nézve az érdeklettek között megállapodás jött létre, a vételárt a kiküldött osztja fel: ellenkező esetben azt a biróságnak bemutatva, a biróság az összes érdeklettek meghallgatása után állapitja meg a sorrendet, s a végzésnek vagy vonatkozó részeinek jogerőre emelkedéséhez képest eszközli a kifizetést. A jogbiztonság szempontja igényelte, hogy az általános szabálytól eltérőleg, a sorrend tárgyában a kir. tábla által hozott végzés ellen, a mennyiben az első birósági végzés megváltoztattatott, további felfolyamodás engedtessék, és hogy a felfolyamodásoknak a vonatkozó tételek kifizetését illetőleg halasztó hatály engedtessék. A folytatólagos végrehajtás szabályozásánál figyelembe vétetett, hogy a folytatólagos végrehajtás, a mennyiben annak esete fent forog, lehető gyorsan és akadályok nélkül legyen foganatositható. Ezért az esetek tüzetes szabályozása mellett, ha az árverés eredménye szerint a végrehajtató követelése ki nem kerül, a kiküldött az ugyanazon birósági területen levő más ingóságokra újabb kiküldetés nélkül foganatosithatja a folytatólagos végrehajtást; egyébként pedig ezt rendszerint a végrehajtás foganatositására illetékes biróság rendeli el, kivéve ha az iratok már a megkereső birósághoz visszaküldettek; vagy ha a végrehajtás foganatositása végett több biróság kerestetett meg és a folytatólagos végrehajtás azon indokból kéretik, mert a követelés a korábbi végrehajtások által fedezve nincsen. Ezen esetekben, a dolog természetéből folyólag, a folytatólagos végrehajtás elrendelése azon biróság hatásköréhez tartozik, mely az eredeti végrehajtást elrendelte.
A tapasztalás azt mutatván, hogy activ követeléseknek birói árverésen való eladása rendszerint nem vezet kielégitő eredményre, a lefoglalt activ követelésekre vonatkozó további eljárást szabályozó 614-622. §-ban szabályként van felállitva, hogy a lefoglalt activ követelés vagy a végrehajtatóra átruháztassék, vagy pedig annak behajtásával a végrehajtató, esetleg, a mennyiben kivüle mások is érdekelvék, gondnok bizassék meg. Behajtási megbizás esetében, ha a végrehajtatón kivül más nincsen érdekelve, a behajtott összeg felosztására határnap tűzetvén ki, az elsőségi kérdések oly módon intéztetnek el, mint az ingóságok árverésén befolyt vételárra nézve megállapitva van. Ha valamely bekeblezett követelés foglaltatik le, ennek behajtása is a fentebbiek szerint történik; minthogy azonban ezen esetben a kielégitési elsőség a telekkönyvi rangsorozattól függ, világosan kimondandónak mutatkozott, hogy ezen esetben a kielégitési sorrend a telekkönyvi rangsorozat értelmében állapittatik meg, és e végből a telekkönyv hitelesitett kivonata bemutatandó. A 614. § intézkedése szükséges a végből, hogy azon végrehajtató, a ki activ követelést foglalt le, tájékozhassa magát a nyert fedezet esetleges értéke iránt, s további lépéseit ehhez alkalmazhassa. - A 621. § kivételesen megengedi, hogy a lefoglalt követelésnek birói árverésen, avagy egyébként való értékesitését a biróság elrendelhesse, ha a követelés érvényesitése az idézett szakaszban felsorolt, avagy más okból nehézségekkel lenne összekötve. - Ezen esetekben, miután a végrehajtatónak mielőbbi kielégittetésre van joga, igazságtalan volna, hogy az árverés kizárásával követelésének érvényesitésétől hosszú időre elzárassék. - A 622. §-ban világosan ki van mondva, hogy életjáradékokból és más időről-időre bizonytalan ideig részletekben fizetendő követelésekből az árverés és értékesités mellőzésével, csak átruházás vagy behajtás útján szorgalmazhatja a végrehajtató követelése kielégitését. - Ezen intézkedés abban találja indokolását, mert oly követelés, melynek mennyisége meg nem határozható, megfelelő eredmény reményével értékesithetőnek nem tekintethetik.
A 623. §-ban ki van mondva, hogy a királyi kisebb haszonvételek az ingóságokra előirt szabályok szerint vétetnek végrehajtás alá. - Igaz ugyan, hogy a királyi kisebb haszonvételek az ingatlannak tartozékát képezik, de mert nincs kimondva, hogy e tartozék az ingatlantól elválaszthatlan, az életben a királyi kisebb haszonvétel igen gyakori esetben képezvén külön adásvevés tárgyát, ma már igen sok ily jog van a birtoktól elkülönitve. - Ennélfogva az egyöntetü eljárás biztositása szempontjából mutatkozott szükségesnek annak megállapitása, hogy a királyi kisebb haszonvételi jog minden esetben mint ingóság veendő végrehajtás alá.
A 624. § azon intézkedését, mely valamely ingatlanra élők közötti jogügylet által szerzett jognak foglalás alá vételét tárgyazza, szükségessé tette azon körülmény, hogy nálunk még ez idő szerint is ingatlanok igen gyakran szereztetnek a nélkül, hogy a telekkönyvi átirás eszközöltetnék; sőt ha a szerző időközben adósságokba bonyolódik, az átirás szándékosan mellőztetik a végből, hogy ezen vagyonérték a hitelezők elől elvonassék.
A 626. § a biztositási végrehajtás útján lefoglalt ingóságokra vezetendő további végrehajtási lépéseket szabályozza. Ezen esetben a kielégitési végrehajtás a 490. § szerint illetékes biróság által rendeltetvén el, egyidejűleg ezen biróság az igénybejelentési felhivást kibocsátja, és a halasztó hatálylyal biró igénykereset beadására szolgáló 15 napi határidő a felhivás kifüggesztésének napjától számittatik. - Szabályul van kitűzve, hogy a felhivás kibocsátása előtt beadott és szinte halasztó hatálylyal biró igénykereset tárgyalására csak 15 nap lejártával tűzetik határnap. Miután azonban a biztositási végrehajtás foganatositása és a kielégitési végrehajtás elrendelése között igen hosszú időköz lehet és az igénylő igazságosan nem kényszerithető oda, hogy igénye ezen hosszú idő alatt érvényesithető nem lévén, függőben tartassék: meg van határozva, hogy ha az előbb beadott igénykeresetben az azonnali tárgyalás kifejezetten kéretik: a tárgyalásra a felhivás kibocsátása előtt is határnap tüzendő ki.
Készpénzbeli követelés behajtására a végrehajtásnak ingatlanokra való elrendelését, továbbá a végrehajtási zálogjog bekeblezését, esetleg az előjegyzett zálogjog igazolását és a végrehajtási jog feljegyzését a 627-631. § tárgyazzák. Az idevonatkozó intézkedések a telekkönyvi rendelet szabványainak és az 507. § azon rendelkezésének felelnek meg, hogy a végrehajtás csupán az azt elrendelő biróság mint telekkönyvi hatóság által foganatositandó: a kérvény a telekkönyvi hatóság igtató hivatalába adandó be. Ezen esetben a végrehajtás elrendelése és a végrehajtási zálogjog bekebelezése, esetleg az előjegyzés igazolása és a végrehajtási jog feljegyzése egy és ugyanazon végzésben rendeltetik el. Azon esetekre, ha a tulajdonjog a végrehajtást szenvedő javára csupán előjegyezve van, avagy ellen mint bekeblezett tulajdonos ellen másnak tulajdonjogra van előjegyezve, valamint azon esetre, ha a végrehajtást szenvedőre örökség vagy hagyomány útján szállott ingatlan még tulajdonát bekeblezve nincsen: a 630. és 631. § a telekkönyvi rendelet szabályainak megfelelően intézkednek.
A végrehajtási zálogjog bekeblezése, illetőleg feljegyzése után a további teendőket, az árverési határnapok kitűzését, s az árverés foganatositását a telekkönyvi hatóság kiküldöttje teljesiti. Ez által az ingatlan végrehajtási eljárás egyszerüsittetik, és a biróságnak teendői jelentékenyen kevesbittetnek. Minthogy azonban az ingatlan végrehajtási eljárás során a kiküldöttre fontos teendők vannak bizva: a 63. § megállapitja, hogy a jelzett további teendőkre egy birósági tag vagy kir- közjegyző küldendő ki, s csupán a telekkönyvi hatóság székhelyén kivül teljesitendő árverés tettleges foganatositásával bizhatók meg a birósági végrehajtók.
A 634. és 635. § a végrehajtást elrendelő s a végrehajtási zálogjog bekeblezését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését tárgyazó végzések elleni felfolyamodás jogorvoslatát szabályozzák. A felfolyamodás beadásának határideje az utóbb emlitett végzésekre nézve a telekkönyvi rendtartás intézkedésétől eltérőleg 8 napban, az egyöntetűség kedvéért, és azért lőn megállapitva, mert a 607. §- eseteiben a végrehajtás és telekkönyvi bejegyzés egy és ugyanazon végzés által rendeltetik el; tehát ugyanazon végzés különböző részei ellen különböző felfolyamodási határidő megállapitása czélirányos nem lenne.
A 637. § megszünteti mostani végrehajtási eljárásunk azon anomáliáját, mely szerint ha az ingatlan határozatlan hányadban van, a végrehajtást szenvedő nevére irva, a végrehajtató az összes érdeklettek ellen arány-megállapitási rendes pert tartozik lefolytatni. - Az összes érdekletteknek hivatalból kitüzendő jegyzőkönyvi tárgyaláson való meghallgatása, s a kérdésnek a netaláni bizonyítási eljárás után, esetleg a szakaszban felállított s a dolog természetén alapuló jogvélelem alkalmazása mellett itélet általi eldöntése, mind a jogbiztonságot eléggé megvédi, mind pedig a kérdésnek lehető gyors elintézését biztositja.
A 638-656. § az árverés elrendelése iránti jelentkezést, az árverés elrendelését, a hirdetmény kibocsátását és kézbesitését, az árversi feltételek és a kikiáltási ár megállapitását tárgyazó szabályokat tartalmazzák.
A végrehajtatónak és esetleg a végrehajtást szenvedőnek, jelentkezésére a kiküldött rendszerint becslés és helyszini tartozék-összeirás mellőzésével rendeli el az árverést; ennek foganatositására egyetlen határnapot tűz ki, és pedig ha a kikiáltási ár 1000 frtot meg nem halad, legalább 60 és legfeljebb 90 napra, ha pedig a kikiáltási ár 1000 frtot meghalad, legalább 90 és legfeljebb 120 napra. - Az árverési határnap kitűzése végetti jelentkezés alkalmával bemutatandó a telekkönyvi kivonatnak 15 napon belül, de mindenesetre a végrehajtási jog feljegyzése után hitelesitett kivonata, a kikiáltási ár megállapitására szükséges adatok, az árverési feltételek tervezete, és végrehajtási jog bejegyzését tárgyazó végzésnek a végrehajtást szenvedő vagy a részére kinevezett ügygondnok részére való kézbesitést tanusitó vétbizonyitvány. - A végrehajtást szenvedőnek jogában áll a most emlitett végzés kézbesitésétől számitott 8 nap alatt az általa viselendő költségeknek előleges fedezése mellett a tartozékoknak szabályszerű helyszini összeirását, és szabályszerű birói becslés eszközlését kérni, de ha a végrehajtást szenvedő ezen jogával nem él: a tartozék-összeirás és becslés mellőzésével a kikiáltási ár a jelentkezés alkalmával bemutatott adatok, névszerint az adónak 100-szoros, illetőleg 200-szoros összege, adómentes ingatlanoknál pedig a telekkönyvi hatóság által állandóan alkalmazott becsüsök által, vidéken pedig a községelőljáróság két tagja által kiállitott becslevél alapján a kiküldött által állapitandó meg. - Ha azonban az ingatlan kikiáltási ára 5000 frtot meghaladna, vagy igazoltatik, hogy az ingatlanon gyár vagy más oly rendkivüli épitmény van, mely az érték megállapitására döntő befolyású: a végrehajtató kérelmére helyszini tartozék-összeirás és becslés rendelendő el, és az árverési hirdetmény ennek megtörténte után bocsátandó ki. - Az árverési hirdetmény egyúttal az árverési végzés helyét pótolja; tehát ennek az érdeklettek esetleg az ügygondnok részére való kézbesitése és meghirdetése tüzetesen van szabályozva.
Mindezen intézkedéseknél kiválóan szem előtt tartatott, hogy az ingatlan végrehajtási eljárás a szerfeletti költségek terhe alul mentesittessék, és megelőztessék azon gyakran észlelt baj, hogy kivált kisebb ingatlanoknál az előnyös tételek a vételárt kimeritvén; az első helyen bekeblezett jelzálogos hitelező követelésének kielégitésére semmi sem maradt. - Ezért mellőztetik rendszerint a tartozék helyszini összeirása és a helyszini becslés; ezért van az egyetlen árverés rendszere elfogadva, úgy azonban, hogy erre elegendő hoszú határidő tűzetik; mi ellen alapos aggály annál kevésbé merülhet fel, mivel a tapasztalás mutatja, hogy az első árverés a költségeket tetemesen szaporitó merev formalismussá vált; a vevők rendszerint csak a másod-árverésre jelentek meg.
A 649-651. §-ban, azon esetre, ha a végrehajtást szenvedő valamely ingatlannak csupán határozott hányadbani tulajdonostársa, szabályul az van felállitva, hogy csak is az ő hányadára rendelendő el az árverés. - De akkor, midőn egészen jelentéktelen ingatlanoknak hányadáról, vagy természetben meg nem osztható kisebb ingatlanoknak hányadáról van szó, a fentebbi elvontan helyes szabály alkalmazhatásának a gyakorlati élet jól felfogott érdeke áll útjában. - Egy 150 frtos földnek tényleg ki nem szakitott negyedrészét, egy vidéki 1200 frtos ház és belteleknek 1/5-ét, egy budapesti 4000 frtos háznak 1/3-át, bizonyára senki sem fogja illő áron megvenni, arra legfeljebb a tulajdonostárs és az érdeklett jelzálogos hitelező fog árverelni, s épen ezért az ily ingatlanoknak egészben való árverése annál inkább megengedendőnek mutatkozott: mert a vagyonközösséget senki folytatni nem tartozván, azt a mint egyfelől a végrehajtás előtt a tulajdonostársak megszüntethették volna, ugy másfelől az árverés után annak megszüntetését követelheti a vevő is, a mi házaknál utóvégre is legtöbb esetben az egésznek elárverezésével fog eszközöltetni. - A tulajdonostárs érdeke eléggé meg van védve ezen esetben az által, hogy a végrehajtató követelését magához válthatja, hogy az ingatlanra árverelhet, és a vételárnak őt illető hányadát nem köteles befizetni.
A 654., 655. és 656. § telekkönyvi rendtartásunk intézkedéseinek kellő figyelembe vételével szabályozza az árverés elrendelését akkor, ha az ingatlanra tulajdonjog-igény, avagy folyamba tett per, továbbá zálog-visszaváltási jog van feljegyezve, avagy pedig szolgalmi jog bekeblezve. - A 657. § módot ad arra, hogy a szőlő-birtok vagy értékcsökkenés veszélyének igazolása esetében másnemű ingatlanság is, a végrehajtási eljárás folyama alatt, az elértéktelenitéstől zár alá vétel által óvassék meg.
A 658. § a kiküldött intézkedései és végzései elleni előterjesztéssel kapcsolatos felfolyamodást és az árverési feltételek módositását tárgyazó kérvényt szabályozza. - Az előterjesztésnek felfolyamodással való összekapcsolását megrendelni azért mutatkozott szükségesnek, mivel kivált telekkönyvi hatósággal felruházott járásbiróságoknál a kiküldött birósági tag vagy ugyanaz vagy hasonhatáskörű egyes biró levén azzal, a ki az előterjesztés elintézésére hivatva van: a kiküldött intézkedései és végzései által netalán okozott sérelemnek az előterjesztés folytáni orvoslására biztosan számitani nem lehet, - de különben is ezen esetben a felfolyamodásnak az árverés megtartására úgy is halasztó hatály lévén, tulajdonitandó az által, hogy az előterjesztés felfolyamodással összekapcsoltatik, az eljárást rövidittetni is fogja; sőt tekintve azt, hogy az árverési határnap aránylag elég hosszú időre tüzetik ki, számitani lehet arra, hogy miután az ügyviteli szabályokba felveendő leszen miszerint az ily felfolyamodások a másodbiróságoknál soron kivül lesznek elintézendők, az árverési határnap bekövetkeztéig az előterjesztéssel kapcsolatos felfolyamodás legtöbb esetben jogérvényesen felül birálva leszen; a mi természetesen az előterjesztéssel kapcsolatos felfolyamodások eseteit tetemesen meg fogja kevesbiteni.
A 659. és 660. §-ban a végrehajtatók csatlakozása azon esetben, ha ugyanazon ingatlanra többen vezetnek végrehajtást: azon nézpont figyelemben tartásával szabályoztatik, hogy a felesleges költségek, szükségtelen újabb hirdetmény kibocsátása stb. mellőztessék. A 661. § az ingatlan végrehajtás által netalán sérelmet szenvedett harmadik személy érdekeinek megóvására nyujt módot. Ilyen eset lehet például, ha a végrehajtást szenvedővel azonos nevű harmadik személy ingatlanaira vezettetik végrehajtás. Hogy az ilyen kereset az ügy elhuzására felhasználható ne legyen, másfelől azonban a kimutatott jogos igénytől a sikeres megvédés el ne vonassék: a biróság belátására van bizva, hogy az igény alaposságának kimutatása esetére az árverést vagy feltétlenül, vagy megfelelő biztositék letétele mellett felfüggeszthesse.
A 662-668. § az árverés foganatositása körüli eljárásra vonatkozó s jó részben az eddigi eljárásnak megfelelő szabályokat, a szükségesnek mutatkozó pótlásokkal tartalmazzák. Tekintettel arra, miszerint annak megállapitása, hogy a kikiáltási áron alul a birtok csak akkor üttetik le, ha legalább két átverelő van: az árverés eredményének biztositékául azért nem tekinthető, mert minden vevőnek módjában áll maga mellett még egy másik árverelőt felléptetni, s tekintve azt, hogy ezen korlátozó intézkedés az árverezni szándékozók részvételét csökkentené, a 664. §-ban a kétely mellőzése szempontjából világosan kimondatott, hogy az ingatlan a kikiáltási áron alul akkor is leütendő a legtöbbet igérőre, ha ő volt az egyedüli árverelő. Az árverés megtartásának lehető biztositékául - mi a versenyt jelentékenyen emeli - az is meg van állapitva, hogy a kikiáltási ár fokozatos leszállitása közben a végrehajtató igéret-tétel előtt is csak akkor van jogositva az árverést felfüggeszteni, ha a kikiáltási ár fokozatosan ennek felén alul szállittatott le. A 667. §-ban a meghatalmazott általi árverés szabályoztatván, a hitelesitett különös meghatalmazás bemutatására 8 napi határidő azért adatott, mert kivált vidéken foganatositott árveréseknél szabályszerű meghatalmazás kiállítása nehézségbe ütközik; s lehetnek esetek, melyekben a venni szándékozó azt, hogy vevőül ő kiván fellépni, a meghatalmazás hitelesitésével előlegesen tudomásra hozni nem is akarja. Egyébiránt azon intézkedés, hogy a meghatalmazó vagy vevő társ a leütéskor azonnal megnevezendő, és hogy ha 8 nap alatt a meghatalmazás be nem mutattatik, egyedüli vevőnek az igérettevő tekintendő, úgy a bonyodalmaknak, mint a visszaélés lehetőségének elejét veszi.
A 669. § az árverés sikertelensége vagy elhalasztása esetében az újabb árverés kitűzését szabályozza. Egyszerűsités szempontjából a kiküldött az iratokat három hónapig magánál tartja, és jelentkezésre újabb határidőt tűz, mely azonban tekintettel arra, hogy már egy hosszabb árverési határnap volt kitűzve, 30 napra tűzendő ki. A 3 hó eltelte után a kiküldött az iratokat visszamutatja, és az árverés feljegyzése töröltetik, újabb árverés ezen esetekben a telekkönyvi hatóságnál kérendő, s oly módon tűzendők ki a határnapok, mint az első árverésre megállapitva van.
A 670. és 671. §-ban az árverési eljárás elleni jogorvoslat kérdése van megoldva. Tekintettel arra, hogy az árverési vételek bizonytalansága a vevők versenyére felette lankasztólag hat, figyelembe véve az árverési eljárás lényeges mozzanatait, tüzetesen meg vannak állapitva azon esetek, melyekben az árverés megsemmisitendő.
A 672. § azon intézkedése, hogy előterjesztéssel kapcsolatos felfolyamodás esetében a vevő kérelmére a zárlat veszély igazolása nélkül elrendelendő, indokolását találja abban, mert különben a jogorvoslat csupán a birtokban maradás és használhatás szempontjából alaptalanul és igen gyakran használtatnék. A 673. § a vevőnek a bérlővel szembeni jogait a bérleti viszony követelményeinek megfelelően szabályozza.
A 677. és 678. § a feltételeket meg nem tartó legtöbbet igérő elleni viszárverés elrendelését, foganatositását és következményeit tárgyazzák. A feltételeket meg nem tartó árverelő jogos igénynyel nem birhat arra, hogy kötelezettségének nem teljesitéséből esetleg hasznot húzzon, és ezért világosan ki van mondva, hogy ha az ingatlan újabban magasabb árért adatnék el; a többlet őt nem illeti. Szabályozva van az is, hogy a korábbi vevő által megtéritendő különbözet erejéig bármely érdekelt fél kérelmére, biztositási végrehajtás rendelendő; s a megtéritendő összeg az érdekeltek meghallgatása után végzésileg állapitandó meg. A kérdés egyszerüsége ezen esetben a rendes peres eljárás alakszerűségeit mellőzhetővé teszi.
Fontos intézkedést tartalmaz a 679. § mely szerint ha a birtok a kikiáltási ár kétharmadán alul adatott el, s 8 nap alatt a bánatpénz letétele, és az általa viselendő újabb árverési költségek előlegezése mellett oly ajánlat tétetik, mely a legtöbbet igérőnek ajánlatát ennek egy negyed részével meghaladja, a leütés hatálytalannak nyilvánitandó és 30 napra újabb árverés tüzendő ki. Más törvényhozások példájára való tekintettel ezen intézkedésnek felvétele czélszerűnek mutatkozik azért, mert gyakran elegendő komoly venni szándékozók hiányában ingatlanok igen olcsó áron adatnak el; s sokan, a kik az árverés eredményéről utólagosan nyernek értesülést, hajlandók a birtok valódi értekét inkább megközelitő magasabb igéretet tenni, a mi úgy a végrehajtást szenvedőnek, mint a jelzálogos hitelezőknek érdekében áll. De ezen intézkedés azt is fogja eredményezni, hogy a komoly venni szándékozó, nehogy az eredményt kétessé tegye, nem fogja a versenyhiányt kiaknázni, meg fogja igérni a kikiáltási ár két harmadrészét, vagy esetleg olyan összeget, hogy az ezen szakasz szerinti felül-igérettől tartani ne kelljen. Viszont azon körülmény, hogy az utólagos igérő a bánatpénz letétele mellett, legalább egy negyed részszel tartozik többet igérni, biztositékot nyujt a vevőnek arra nézve, hogy valami egészen jelentéktelen összeg felüligérete által, vétele meghiusittatni nem fog.
A 680-694. § az elárverezett ingatlan vételárának felosztására vonatkozó eljárást, lényegében jelenbeni eljárásunknak megfelelően, azonban a szükségesnek mutatkozott szabatosbitásokkal és pótlásokkal szabályozzák. A 680. § szerint a sorrendi tárgyalásra a kir. adófelügyelő rendeltetik meghivatni, mert habár ezen tárgyalásoknál a kincstárt a törvényhatósági ügyészek képviselik: miután ezeknek az adó és illeték-hátralékok nyilvántartása nem tartozik hatáskörükhöz, a kincstár érdeke követeli, hogy a sorrendi tárgyalást rendelő végzés az adófelügyelőnek kézbesittessék, ki azután saját hatáskörében foghat intézkedni, hogy a képviseletre hivatott törvényhatósági ügyészség, az adó és illeték-kimutatások beküldése mellett, a megjelenéssel megbizassék.
A jelzálogos hitelezők előtt kielégitendő előnyös tételek közé a végrehajtató költségei közül csupán az árverés hirdetése és foganatositása körül felmerültek soroltatnak, mert csak ezeket lehet olyanoknak tekinteni, a melyek mint a jelzálog értékesitése végett szükségesek, a jelzálogos hitelezők előtti kielégitést méltán igényelhetnek. A 681. §-nak az élők közötti vagyonátruházási illetékre vonatkozó megszoritó intézkedését indokolja azon körülmény, mert különben rövid időközökben egymásután ismételt többszöri vagyon-átruházás által a jelzálogos hitelezőknek előbb szerzett jogai meghiusittathatnának. A szőlő-dézsma, urbéri és más hason természetű váltságok és vizszabályozási költségeknek hátralékai, csak annyiban soroztatnak az előnyös tételek közé, a mennyiben 3 évnél nem régiebbek; mert ezeknek messzebb kiterjedő kiváltságot adni, mint az állami adóknak, nem lehet, és azon jogositott, a ki a hátralékokat felszaporodni engedni, a károsodást önmagának kell, hogy tulajdonitsa.
A 682. § az egyetemleges jelzálogokból folyó igazságtalan károsodások megelőzése szempontjából rendeli, hogy ha több jószágtest vételára egyidejüleg kerül árfelosztás alá, az ezekre egyelemleg bejegyzett tehertételek a jelzálogok vételárából aránylag elégitendők ki. Ha azonban az ily ingatlanok árverése és árfelosztása nem egyidejüleg történik: az egyetemleges zálogjoggal biró hitelezőt, tekintettel telekkönyvi törvényeinkre, nem lehet korlátozni abban, hogy követelését az elárverezett ingatlan vételárából egészen követelje; hanem a későbbi hitelezőknek a károsodás elleni megóvása szempontjából mégis felvétetett azon intézkedés, hogy ezek jogositva legyenek, a sorrendi tárgyalásig az egyetemleges jelzáloggal biró és előttük bekebelezett jelzálogos hitelező követelését magukhoz vállani.
A jelzálogos követelésekkel egyenlő rangsorozatban csupán az árverés napját megelőző három évről hátralévő és az árverés napjától tovább folyó kamatok sorozása és kifizetése van rendelve; mert habár néha megtörténik, hogy adóssági pereknek ingatlan végrehajtással való befejezése három évnél hosszabb időt veszen igénybe: ezt oly kivételes esetnek kell tekinteni, a melynek rendszerint a hitelező vagy képviselője részéről való mulasztás vagy nem elég gondos utánjárás az oka; s ilyen ritka kivételek miatt hosszabb időre való kamathátralékoknak a tőkével egyenlő elsőséggel való sorozását a későbbi jelzálogos hitelezők érdekének szem előtt tartásán kivül azért sem tanácsos megállapitani, mert ez az ingatlan hitel csökkenésére szolgál; a mennyiben, ha például 5 évi kamatnak ad a törvény kielégitési elsőséget, mindenki, a ki már terhelt valamely ingatlanra akar kölcsön adni, az előző tehertételeket öt évi kamatokkal együtt fogja számitásba venni. Ugyancsak az ingatlan hitel-megóvása és a telekkönyv nyilvánosságának megvédése szempontjából mellőztetett a perköltségeknek a tőke rangsorozatába való sorozása; mellőztetett annál inkább, mivel a kölcsönadók a perköltségeknek a tőkével egyenlő rangsorozatát biztosithatják az által, ha a zálogjog bekebelezése alkalmával az esetleg felmerülő perköltségek fedezési összegét is bekebeleztetik.
A 685. §-ban világosan ki van mondva, hogy a sorrendi tárgyalást a biró vezeti, mert a kifizetési sorrend tervezetének megállapitása ily módon egyszerübben és könnyebben eszközölhető, mintha a tárgyalás birói vezetés nélkül a felekre bizatik. A 687. §-ban a sorrendi végzés elkészitésére a tárgyalás napjától számitott 8 nap van adva; mert a tapasztalás mutatta, hogy a mostani eljárásban e végből megszabott 3 nap nem elegendő. A 688. § tüzetes szabályozást tartalmaz arra nézve, hogy a sorrendi tárgyalás során tett kifogások következtében az esetek különbféleségéhez képest a felek melyike utasitandó perre. A 690. § a sorrendi végzést illetőleg, ha az első biróság végzése a másodbiróság által megváltoztatott, kivételesen a harmadbirósághoz további felfolyamodást enged; mit a sorrendi végzés kiváló fontossága eléggé indokol. A sorozott követelések kifizetésére vonatkozó intézkedéseknek, (691. és 692. § szem előtt tartatott az, hogy ha a beadott felfolyamodás vagy a perre utasitás csupán a sorrendbe utóbb sorozott egy vagy több követelést érinti, e miatt el ne halasztassék az előbb sorozott azon követelések kifizetése, a melyekre a felfolyamodás, vagy perre utasitás eredménye befolyással nem lehet; a további kifizetések pedig fokozatosan eszközöltessenek, a mint a felfolyamodás elintézése vagy a perek egyikének vagy másikának eldöntése, esetleg a per meg nem inditása, a sorozott követeléseket egyikét vagy másikát kifizethetővé teszi. Azon intézkedés, hogy a kifizetés rendszerint a felek részére kiadandó utalvány folytán az adóhivatalnál történjék, a pénzkezelés biztosságában találja indokolását; kivételesen azonban a kifizetésnek a biróság vagy a kir. közjegyző általi foganatositása is felvétetett; mert némely telekkönyvi hatóság székhelyén, nem lévén adóhivatal, a kifizetés utalványozás által czélszerűen nem eszközölhető; nagyobb vételárak felosztásánál pedig a kir. közjegyzők megbizhatók a nélkül, hogy a felmerült költségek általi terheltetést a felek megéreznék. A 693. és 694. § az alaptalan kifogásokat támasztóknak a kamat-különbözet megtéritésére s ennek, úgy a perköltségeknek biztositására vonatkozó kötelezettségét s ha nyilván alaptalan per indittatott, 500 frtig terjedhető konoksági büntetés alkalmazhatását állapitják meg. Ezen intézkedések szükségesek a végből, nehogy alap nélkül meginditott ilyen perek által mások minden sujtó következmény nélkül akadályozhatók legyenek abban, hogy jogos követelésükhöz hozzá juthassanak.
A 695-698. § az önkénytes árverést tárgyazzák. Az 1868. évi LIV. tc. 462. §-a csupán a bekeblezésekkel és betáblázásokkal terhelt ingatlanok önkényes árvereztetéséhez ad a tulajdonosnak jogot; ezen intézkedéstől eltérőleg, jelen törvényjavaslat az önkénytes árverésnek két módozatát állapitja meg: egyiket úgy, hogy a jelzálogos hitelezők kielégittetésüket csupán a vételárból követelhessék; másikat pedig úgy, hogy a netaláni tehertételek az árverési vevőre is átmenjenek. Első esetben az önkénytes árverésnek és az ezt követő vételár-felosztásnak, a végrehajtási árverésre és árfelosztásra előirt szabályok szerint kell történni, nehogy a jelzálogos hitelezők jogaikban sérelmet szenvedjenek. És mert megtörténhetnek, hogy a tulajdonos az önkénytes árverést oly időpontban kérné, a midőn az eladásra épen kedvezőtlen körülmények forognak fent, a 696. § bármelyik jelzálogos hitelezőnek feltétlenül megadja azon jogot, hogy az árverésnek félévre való elhalasztását kérelmezhesse. Ennél hosszabb elhalasztási időt vagy épen az önkénytes árverés ellenezhetésének jogát a jelzálogos hitelezőknek megadni azért nem czélszerű, mert egyfelől módot kell adni az adósságokkal terhelt ingatlan tulajdonosának, hogy a több oldalróli végrehajtások megelőzhetése végett önmaga kérhesse az ingatlannak eladását; másfelől pedig a félévi elhalaszthatáshoz való jog elegendő időt ad a jelzálogos hitelezőknek, hogy az árverésre előkészülhessenek. Ezen határidő alatt, ha az önkénytes árverési jog meg nem adatnék is, módjában állana a tulajdonosnak hitelezőinek egyikével egyértelmű megállapodásra jutva, a végrehajtási árverést vinni keresztül, a mit a jelzálogos hitelezők meg nem akadályozhatnak. A második esetben ha az önkénytes árverés a terhek érintetlenül hagyása mellett kéretik, a tulajdonosnak feltétlen jog adatik az árverési feltételek megállapitására, s azon összeg meghatározására, melyen alul az ingatlan el nem adható; mert ezen árverés a telekkönyvileg érdeklettek jogaira befolyással nincsen; s épen ezért mellőztetik a jelzálogos hitelezők értesitése is.
Az ingatlanok haszonvételére és függő terméseire vezetett végrehajtás szabályozását a 699-704. § foglalják magukban. Azon esetben, ha az ingatlannak csupán haszonélvezete s nem egyszersmind tulajdonjoga illeti a végrehajtást szenvedőt (hitbizomány, özvegyi jog), a végrehajtás ezen módozatai kiváló fontossággal bir. Az ily haszonélvezet leggyakoribb esetben az időtartamot illetőleg is bizonytalan levén, annak lefoglalása és árverési uton való értékesitése sem a hitelezőknek, sem a végrehajtást szenvedőnek jól felfogott érdekeivel nem egyeztethető össze. Ezért van a törvényjavaslatban a végrehajtás azon módozata megállapitva, mely szerint a haszonvétel zár alá vétetik, a zárgondnok által vagy házilag vagy bérletileg kezeltetik és a befolyt jövedelem azután a végrehajtatónak, s ha a telekkönyvbe bejegyzett haszonvételt telekkönyvi bejegyzések terhelik: az ingatlan vételár-felosztás szabályainak alkalmazása mellett a hitelezőknek kielégitésére fordittatik.
Ha pedig a végrehajtást szenvedőt a tulajdon és a haszonvétel is illeti: a 702. § jogot ad a hitelezőnek, hogy a haszonvételre, akár az ingatlanra vezetendő végrehajtással egyidejüleg, akár a nélkül vezessen végrehajtást; de mert az ilyen végrehajtás mások jogainak sérelmére nem szolgálhat: világosan ki van mondva, hogy ez az ingatlannak árverését nem akadályozza s ezen esetben az árverés napján még be nem szedett függő termésre és esedékessé nem vált bérösszegre a haszonélvezeti végrehajtás hatálylyal nem bir.
Minthogy ezen esetben a haszonélvezetre vezetett végrehajtás által felmerült zárlati költségek a függő terméssel együtt eladott ingatlan értékét emelik; ezen költségeknek az előnyös tételek közé sorozása indokolt, azon rendelkezés pedig, hogy azon végrehajtató követelése, a ki csupán a haszonélvezetre vezetett végrehajtást, az összes jelzálogos hitelezők követelése után sorozandó, a jelzálogos hitelezők jogait nem érinti. Ha azonban maga az ingatlan nem árvereztetik el, a 703. § szerint azon jelzálogos hitelező, a kinek javára a végrehajtási jog korábban van bejegyezve, mint a függő termés elválasztatott és a bérösszeg esedékessé vált, követelheti, hogy a függő termés jövedelme, vagy a bérösszeg a végrehajtató követelésének kielégitésére egyelőre ne fordittassék, hanem letétbe helyeztetvén, ha maga az ingatlan egy év alatt elárvereztetik, az ingatlan vételárához csatoltassék.
Ezen intézkedés által, egyfelől azon jelzálogos hitelezők érdeke, a kik a függő termés elválasztása, vagy a bérösszeg esedékessése előtt már végrehajtási joggal birnak, kellőleg megóvatik; másfelől pedig megszüntettetik azon helytelenség, mely fennáll jelenben, hogy a függő termésre sem a jelzálogos, sem a személyes hitelező biztosan végrehajtást nem vezethet. Az elválasztás vagy esedékesség napján még végrehajtási joggal nem biró jelzálogos hitelezőnek ezen jog azért nem adatik meg, mert ha a végrehajtó a haszonvételre végrehajtást nem vezetett volna, az elválasztás vagy esedékesség perczében azzal a tulajdonos rendelkeznék a nélkül, hogy a végrehajtási joggal nem biró jelzálogos hitelező az elválasztott termésből, vagy beszedett bérösszegből kielégittetést követelhetne.
A 705-711. §-ban az általános indokolás során már okadatolt eskü alatti vagyonfelfedezésnek szabályozása tartalmaztatik. - Azon adós ellenében, a ki az e tárgyban hozott birói határozat jogerőre emelkedése daczára vagyonát felfedezni és felfedezésére az esküt letenni vonakodik, hogy a törvény rendelkezésének hatálya biztosittassék, a fogságot kell, mint kényszeritő eszközt, alkalmazni, miután az ellen, a kinél végrehajtási alap nem találtatik, pénzbirság alkalmazása sikertelen lenne. - A törvényjavaslat ezen fogság leghosszabb tartamát fél évben állapitotta meg; mert az elégnek mutatkozik arra, hogy a törvényben előirt vagyon-felfedezési kötelezettségnek hatályos kényszer-eszközévé legyen; s épen mert a fogság által a végrehajtást szenvedő csupán a vagyon-felfedezésre szándékoltatik szorittatni, mihelyt vagyonát felfedezte és az esküt letette, szabadon bocsátandó. A 710. § korlátozó intézkedése, mely szerint vagyon-felfedezés és fogság ismételve csak akkor alkalmazható, ha kimutattatik, hogy a végrehajtást szenvedő később vagyont szerzett, az által van indokolva, nehogy a vagyon-felfedezés ismétlése czéltalan zaklatásnak képezze kutforrását. A 711. § 1. pontjának kivételét a mentelmi jog, a 2. pontot a közérdek, a 3. pontot a dolog természete indokolja.
A készpénzbeli követelés behajtására irányzott kiváló horderejű végrehajtáson kivül a végrehajtás egyéb nemei: ugymint bizonyos ingó vagyonnak vagy határozott fajú ingóságot bizonyos mennyiségének átadása, valamely ingatlanra vonatkozó tulajdoni vagy más dologi jog megszerzése, valamely ingatlannak vagy dologi jognak birtokába való behelyezés, valamely munka vagy másnemü teljesités, valaminek türése vagy abban hagyása - a jelen fejezetben lényegében az 1868. évi LIV. tc. intézkedéseinek megfelelően szabályoztatik; e mellett azonban a szükségesnek mutatkozott pótlások és módositások a törvényjavaslatba felvétettek.
Ha a végrehajtás tárgyát bizonyos ingó vagyonnak, vagy határozott fajú ingóságok bizonyos mennyiségeinek átadása képezi: a kiküldött ezeket elismervény mellett azért adja a végrehajtatónak csupán ideiglenesen át, mert a végrehajtás netaláni helytelenségének és szabálytalanságának előterjesztés és folyamodás útjáni orvosolhatására módot kell a törvénynek nyujtania. E mellett figyelembe veendő, hogy a végrehajtási eljárással harmadik személyek jogai is sértetnek, melynek megvédése iránt a 714. § rendelkezik. E védelem illusoriussá válnék akkor, ha a végrehajtás tárgya a végrehajtatónak azonnal átadatnék s feltétlen rendezése alá bocsáttatnék.
A 715. § azon esetben, ha a végrehajtás tárgya meg nem találtatik, megengedi a végrehajtatónak, hogy a végrehajtás tárgyának hivatalból kinevezett egy szakértő közbejöttével megállapitandó értéke erejéig azonnal biztositási végrehajtást intézzen; s azután a biróság sommás tárgyalás s esetleg rendszeres szakértői bizonyitás után végzésileg állapitja meg a végrehajtás tárgyának egyenértékét. A végzés ellen halasztó hatálylyal biró felfolyamodás engedtetik, s ha a másodbiróság megváltoztató határozatot hoz, további felfolyamodásnak van helye. A végzés jogerőre emelkedése után a megállapitott készpénzbeli egyenérték kielégitési végrehajtás útján hajtatik be. Czélja ezen intézkedésnek egyfelől az, hogy mellőztesék az 1868. évi LIV. törvénycikk 384. §-ának azon intézkedése, mely szerint ezen esetben a végrehajtató a végrehajtás tárgyát - akár van arra szüksége, akár nem, megszerezni köteles s kiadásait s kárainak megtéritését csak azután követelheti; másfelől pedig, hogy eleje vétessék annak, miszerint a végrehajtható határozattal biró hitelező a készpénzbeli egyenérték iránt egy újabb alakszerű pert legyen kénytelen lefolytatni, midőn az egyenérték a felek meghallgatása és esetleg rendszeres szakértői bizonyitás után könnyen megállapitható. A jogorvoslat iránti intézkedés a végzés fontossága által indokoltatik. Azon esetre pedig, ha alperes már az itéletben bizonyos vagyon átadására vagy a megállapitott készpénzbeli egyenérték fizetésére vagylagosan köteleztetett: a 717. § azt rendeli, hogy a választási jog a teljesitési határidő alatt az alperest, ezen határidő után pedig felperest illeti. Ezen intézkedést fel kellett venni a kétely elháritása végett és azért, mert szemben azon marasztalttal, ki a vagylagos marasztalás egyikét sem teljesiti, a végrehajtató nem lehet azon bizonytalan helyzetben, hogy ne tudja, mire vezetheti a végrehajtást.
Ha valamely ingatlannak vagy dologbeli jognak birtokába való helyezés képezi a végrehajtás tárgyát: a 719. § szerint a kiküldött a helyszinére kitüzött végrehajtási határnapról a végrehajtást szenvedőt vagy perbeli képviselőjét ajánlott levélben előre értesiteni köteles. Ez szükségesnek mutatkozik a végből, mert a birtokba-helyezésnél az ingatlan azonossága, hatása és más fontos kérdések veendők figyelembe, tehát a végrehajtató jelenlétének biztositása szempontjából, a határnap előzetes tudtul adását igényelheti annál inkább, mivel itt a dolog természetéből folyólag, a végrehajtási határnap előleges bejelentése veszélylyel nem jár.
A 720. § szerint valamely teljesités, türés vagy abbanhagyásra irányzott végrehajtásnál a végrehajtást szenvedő erre pénzbirsággal szoritandó; de a végrehajtatónak ugyanezen eljárás eredménytelensége esetében, mint annak előrebocsátása nélkül is jogában áll, a készpénzbeli egyenérték erejéig biztositási, és az egyenérték megállapitása után kielégitési végrehajtást oly módon vezetni, mint azon esetre, ha a végrehajtás tárgyát valamely ingóságnak átadása képezi, a 715. §-ban megállapitva van.
A marasztalás daczára késedelemben lévő végrehajtatónak ezen jogot megadni azért kellett, mert a munkateljesités igen gyakran felette sürgős, tehát a végrehajtató érdeke megkivánja, hogy ő esetleg a munkát más által teljesittetve, a végrehajtást szenvedőtől a készpénzbeli egyenérték megtéritését követelhesse a nélkül, hogy előbb őt a munka teljesitésére pénzbirsággal szorittatni legyen kénytelen.
A jogszolgáltatás biztonsága követeli, hogy a jogkereső félnek a törvény által mód és alkalom nyujtassék, bizonyos esetekben előleges biztositékot nyerni az iránt, hogy megitélendő igénye kényszer-végrehajtás útján érvényesithető leend. Ilyen előleges biztositási intézkedés mostani eljárási szabályunknak megfelelően kettő van felvéve, t. i. a biztositási végrehajtás és a zárlat; mindkettő azonban tüzetesebben szabályoztatik a jelen törvényjavaslatban, mint az 1868. évi LIV. törvénycikkben szabályozva van.
A biztositási végrehajtás esetei a 721-725. §-ban vannak felsorolva. Teljes bizonyerejü okirattal igazolt készpénzbeli követelés iránt, veszély igazolása esetében, csak a kereset beadásával egyidejüleg, vagy a kereset beadása után engedtetik meg a biztositási végrehajtás; - mert miután eddigi eljárásunk is helyesen csak lejárt követelésre engedett biztositási végrehajtást, a kereset folyamatba tételét épen úgy, mint a váltó-eljárásnál eddig is volt, a biztositás feltételéül tűzni, már csak az egyszerüsités szempontjából is czélszerünek mutatkozott. Feltétlen marasztaló itélet alapján halasztó hatálylyal biró fellebbezés vagy igazolás beadása esetében, veszély igazolása nélkül elrendelendő biztositáson kivül, a törvényjavaslatba még felvétetett, hogy feltétlenül marasztaló első birósági itélet alapján, veszély esetében a fellebbezési határidő eltelte előtt is elrendelendő a biztositási végrehajtás, mert egy még nem jogerős első birósági itélet bizonyára nyujt annyi alapot a biztositás elrendelésére, mint egy teljes bizonyitó erejű magán okirat. Ha a per tárgyát nem készpénz, hanem határozott fajú ingóságoknak bizonyos mennyisége képezi: ennek a biróság által megállapitandó egyenértéke erejéig ugyanazon feltétel erejéig adatik hely a biztositási végrehajtásnak, mint készpénzbeli követeléseknél.
Ezen kiterjesztést a forgalom igénye indokolja. - Lejárt bérleti és haszonbérleti követeléseknél veszély igazolása nélkül csak azon tárgyakra engedtetik meg a biztositási végrehajtás, a melyre a bérbeadónak vagy haszonbérbeadónak törvényes zálogjoga van; haszonbérleti követeléseknél azonban ugyanazon tárgyakra veszély igazolása esetében a legközelebb lejárandó félévi haszonbérösszeg erejéig is hely adatik a biztositási végrehajtásnak. Utóbbi intézkedés agricultur érdekeink figyelembevételével azért vétetett fel, - hogy a haszonbérbeadónak mód adassék veszély esetében megakadályozni azt, hogy a haszonbérlő a törvényes zálogjoggal terhelt ingóságokat a haszonbérösszeg esedékessége előtt eltávolithassa, elidegenithesse és
ez által a haszonbérbeadót tetemesen megkárosithassa. Lakbérleteknél ilyen intézkedés nem szükséges; mert a tulajdonosnak a kézi zálog eltávolitását, a kiköltözést tényleg megakadályozni hatalmában áll. A 725. § tartalmazta új intézkedés a közérdek megóvásában találja indokolását.
A 727. § rendeli, hogy a mennyiben a biztositási végrehajtás a veszély kimutatásától függ: az vagy feltétlenül vagy azon feltétel alatt rendelendő el, hogy a biztositást kérő a biróság megállapitásától függő biztositéki összeget tegyen le. Ezen intézkedés felvétele azért mutatkozott szükségesnek, mert a veszély kimutatásának biztos adatait megállapitani alig lehet s mert ugy a biztositásnak elegendő alap nélkül való elrendelése, mint az elrendelés előfeltételének túlszigorú megbirálása érzékeny jogsérelmet okozhat. A biztositék letételétől függő biztositási végrehajtás elrendelése, kapcsolatban azon következményekkel, melyek a nyilván valótlan vagy megszünt követelés fedezetére kért biztositás esetében, a kérvényezőt sujtják, módot fog adni a birónak, hogy e feltétel alatt akkor is elrendelje a biztositási végrehajtást, ha a veszély-kimutatásnak praegnans adatai nem feküsznek előtte; mert a biztositást kérő által leteendő biztositék garantiát nyujt arra nézve, hogy alaptalanul és szükségtelenül nem fog a biztositási végrehajtás foganatosittatni.
A 729. § jogot ad annak, a ki ellen biztositási végrehajtás rendeltetett, hogy akár a foganatositás előtt, akár a foganatositás után, a biztositandó összeget készpénzben, vagy óvadékképes értékpapirokban letegye. Ezen intézkedés a biztositási végrehajtás alatt álló érdekében vétetett fel, hogy módjában álljon ezen úton a biztositási végrehajtás alól menekülni, esetleg pedig a foganatositott biztositás feloldását vagy a zálogjog előjegyzésének törlését eszközöltetni.
A 730. § mellőzi a mostani eljárásunkban ismert kifogást; hanem azon félnek, a ki ellen a biztositási végrehajtás rendeltetett, felfolyamodási jogot enged azon esetre, ha a biztositási végrehajtás a törvény rendelete ellenére rendeltetett el, vagy ha a követelés már az előtt teljesen fedezve volt. A kifogások helyett a felfolyamodás azért tétetett, mert ez az eljárást egyszerüsiti, a jogorvoslatokat egyöntetüvé teszi; azon rendelkezés pedig, hogyha a felfolyamodáshoz új okiratok csatoltatnak, a felterjesztés előtt az ellenfél meghallgatandó, a kifogások feletti tárgyalását elegendően pótolja.
A 732. § megállapitja, hogy a foganatositott biztositási végrehajtás a pernek jogerejű birói határozattal való eldöntéseig hatályban marad, tehát azon esetben sem oldandó fel, ha az alsóbiróságnak még jogerőre nem emelkedett itéletével a biztositást kérő, keresetével elutasittatott, vagy azon itélet, melynek alapján a biztositási végrehajtás rendeltetett, feloldva, póteljárás rendelése mellett megsemmisitve vagy még jogerőre nem emelkedett itélet által megváltoztatva lett. A biztositási végrehajtásnak az a czélja, hogy a hozandó itélet végrehajtása előlegesen biztosittassék. Ha tehát egyszer a törvényben előirt feltételek létezése esetében a biztositási végrehajtás megrendeltetett és foganatosittatott: czélszerünek mutatkozik annak hatályát a közbeeső, de még nem jogerejű ellenkező birói határozatok daczára fentartani addig, mig a per jogérvényes birói határozattal el nem döntetik. Az ellenkező rendelkezés a biztositások gyakori feloldása és ismételt elrendelésére vezetne, s gyakran azt eredményezné, hogy a hitelező már biztositott követelésétől csak azért esnék el, mert a másodbiróság nem úgy határozott, miut az első és harmadbiróság.
Minthogy bérleti követeléseknél és a 725. § eseteiben a biztositási végrehajtás kereset meginditása nélkül is megrendelhető; a 733. § intézkedik, hogy ezen esetekben 30 napi zárhatáridő alatt, a követelés érvényesitése iránt kereset inditandó, avagy megfelelő más eljárás teendő folyamba. Ha ez nem történik, akkor a foganatositott biztositás feloldandó, melyre nézve az idézett szakasz a szükséges intézkedéseket tartalmazza.
Azon sérelem elháritása szempontjából, mely abból következik, ha nyilván valótlan vagy megszünt követelés fedezésére eszközöltetik biztositási végrehajtás, a 734. § meghatározza a biztositást kérőnek kártéritési felelősségét és azt, hogy a biztositást kérő ezen felül 500 forintig terjedhető pénzbirságban marasztható. A kárkövetelés érvényesitése és a birság kiszabása tárgyában az idézett szakasz, a dolog természete által indokolt egyszerübb eljárást állapit meg.
A zárlat eseteit a 735. § sorolja fel. Az a) pontban foglalt zárlati eset megfelel az 1868. évi LIV. tc. 324. §-ának. A b) pont szerint zárlatnak van helye, egyedileg meghatározott dolog vagy jog iránt inditott perben hozott feltétlenül marasztaló első birósági itélet alapján, ha alperes halasztó hatálylyal biró felebbezéssel vagy igazolással él, mert ezen esetben a kielégitési végrehajtás sikerének zárlat alkalmazása általi biztositása ép oly alapon nyugszik, mint egyedileg meg nem határozott pertárgyra nézve, ugyanezen esetben a biztositási végrehajtás elrendelése. A c) pont esetét a közérdek megóvása, a d) pont esetét pedig az indokolja, hogy ha a birtok vitássá válik, és meg nem állapitható, kit illet a valódi birtok; épen a birtok vitás volta teszi a zárlatot nélkülözhetetlenné. Az e) pont szerint a jelzálogos hitelező kérelmére a jelzálog állagának és tartozékának biztositására veszély igazolása esetében elrendelendő zárlat szükséges azért, hogy ez által mód nyujtassék arra, hogy a jelzálogos hitelezők a jelzálog állagának és tartozékának elértéktelenitésétől megóvassanak; a mi, kivált ha jelzálog erdőből vagy szőlőből áll, kiváló fontosságú.
A 736. § megállapitván a zárlat elrendelésére illetékes biróságot, a 737. §-ban ki van mondva, hogy a zárlat csupán a 735 § b) és c) pontjainak eseteiben rendelendő el, az ellenfél meghallgatása nélkül, az a), d) és e) pontok eseteiben pedig rendszerint az ellenfél meghallgatandó, s csak, ha a késedelem veszélylyel járna, rendelhető el a zárlat előlegesen, ezen meghallgatás nélkül. A zárt kérő ellenfelének meghallgatása azért szükséges, hogy a biró az ellenfél védőinek meghallgatása után dönthessen a felett, vajjon a zárlat esete fenforog-e? Ez által a zárlat elrendelése utáni kifogási eljárás mellőzhetővé válik. És mert, ha a késedelem veszélylyel jár, a zárlat meghallgatás nélkül előlegesen is elrendelhető: a meghallgatás rendszeresitése semmi érdeket nem veszélyeztet. Azon intézkedés, hogy a 735. § a) és e) pontjának eseteiben a zárlat, vagy feltétlenül vagy biztositék-nyujtásnak feltétele alatt rendelendő el, ugyanazon alapon nyugszik, mint a biztositási végrehajtásra vonatkozó megfelelő intézkedés.
A zárlatot rendelő végzés elleni jogorvoslat a 741. §-ban oly módon van szabályozva, mint a biztositási végrehajtást rendelő végzés elleni jogorvoslat, itt tehát elégséges az utóbbinál felhozott indokolásra utalni.
A 743. § a zárgondnoknak adandó kezelési utasitást, a zárgondnok jogait és kötelességeit, a 744. § a zárgondnoknak elmozditását; a 745. § a zárgondnok számadási kötelezettségét, a 746. § a zár tartama alatt jövedelemként befolyt ingóságok értékesitését, a 747. § a zárgondnoki számadások elintézését, a 748-750. § pedig a zárgondnoki díjak és költségek kérdését szabályozzák. Mindezen rendelkezések mostani törvénykezési rendtartásunkban élénken érzett hiányt pótolnak s a dolog természetéből folyván, bővebb indokolást nem igényelnek.
A 751. § netalán felmerülhető kétely elháritása szempontjából kifejezetten rendeli, hogy a zárgondnoki utasitásokra, a zárgondnok jogaira és kötelességeire, a zárgondnok elmozditására, a jövedelmi tárgyak értékesitésére, a zárgondnoki számadások elintézésére, a zárgondnoki költségek és díjakra vonatkozó intézkedések, a dolog természetének megfelelően alkalmazandók azon zárlati esetekben is, melyeknek a kielégitési végrehajtás során van helye.
A 752. § azon intézkedését, mely a törvény hatályba léptének megállapitására vonatkozik, indokolja azon körülmény, hogy tekintettel azon előintézkedésekre, melyeket a semmitőszék és legfőbb itélőszék megszüntetése mellett, a m. kir. legfőbb itélőszék újjá szervezése igényel, a törvény életbeléptének határnapját magában a törvényben czélszerűen meghatározni alig lehet.
A 753. §-ban az 1868. évi LIV. törvénycikknek azon intézkedései tartatnak fenn, melyeket azon körülménynél fogva, mivel nem ezen törvényjavaslat szerinti eljárásokat tárgyaznak, részben pedig átmeneti jellegöknél fogva az átdolgozott törvényjavaslat keretébe czélszerűen beilleszteni nem lehetett.
A 754. §-ban az örökösödési eljárást illetőleg az 1868:LIV. tc. 559-594. §-nak ideiglenes érvényben tartása mondatik ki, addig, a mig e tárgyban a már folyamatban levő előmunkálatok alapján új törvény hozatik. A jogorvoslati rendszer átalakitása folytán nélkülözhetlen intézkedések e szakaszba felvétettek s egyszersmind megváltoztattatott az 1868; LIV. tc. 581. §-ának azon helytelen intézkedése, hogy a gyakran igen fontos perre utasitó végzés ellen jogorvoslatnak helye nincsen.
A 755. §-ban a szabad királyi s törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsi városoknak jog adatik, hogy a bel- és igazságügyminister helybenhagyása mellett lakbérleti szabályokat állapithassanak meg. A lakbérleti ügyeknek a helyi viszonyokhoz mért czélszerű szabályozása ezen ügyekben az eljárást felette megkönnyiti s sok bonyodalomnak veszi elejét, a ministeri jóváhagyás pedig elegendő kezességet nyújt arra nézve, hogy a czélnak meg nem felelő vagy épen az igazság követelményeibe ütköző szabályrendeletek megállapittatni nem fognak.
A 755. §-ban a pesti árú- és értéktőzsdének, valamint a vidéki termény és gabona csarnokoknak külön birósága fent tartatik, mert e biróságoknak, mely kivált a terménykereskedés nevezetes emeltyűjét képezi, mellőzése czélszerűnek nem mutatkozik. Azonban e kivételes biróságok létjogosultságának figyelemben tartásával, hatáskörük világosan az 1875. évi XXXVII. tc. 258., 259. és 260. §-ban foglalt kereskedelmi ügyletekre korlátoltatott s a 757-759. §-ban felvett intézkedések által e hatáskör megtartásának és a jogbiztonság egyébb lényeges követelményeinek biztositékai megállapittattak. Nevezetesen kimondatott, hogy e biróságok itéletei ellen 3 nap alatt beadandó felfolyamodásnak van hely-e s a hatáskör áthágása, úgy a megjelölt egyéb lényeges alaki sérelmek esetében, az eljárás megsemmithető. Hogy azonban e felfolyamodás visszaélés alapját ne képezze, kimondatott ezen ügyek soronkivüli elintézése és az, hogy e kivételes biróságok biztositási végrehajtást rendelhetnek el. Szabályoztatott az igazolás-megsemmitési eljárás és perujitás kérdése, megállapittatott: hogy az itélet alapján kielégitési végrehajtást csak a rendes biróságok rendelhetnek el és tekintettel arra, hogy a biróságok hatásköre nem csupán kereskedőkre szorittatott, s tekintettel azon nagy területre, melyre e biróságok hatásköre kiterjed, a 756. §-ban a feleknek korlátlan képviseltetési jog engedtetett; végre a 760. §-ban a birák és birósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. évi VIII. tc. e kivételes biróságok biráira is kifejezetten kiterjesztetett.
A 761-763. §-ban a foganatban levő perekre és végrehajtásokra nézve a szükséges átmeneti intézkedések vannak megállapitva. Ezen átmeneti intézkedések szabályozásánál vezérelvül az szolgált, hogy a folyamatban levő ügyekben a további eljárás, a mennyiben ez bonyodalom és a jogbiztonság koczkáztatása nélkül történhetik, az új eljárási szabályok szerint folytattassék. Minthogy azonban jelen törvényjavaslat a végrehajtási eljárásra nézve gyökeres reformokat állapit meg: a törvény hatályba léptének napján függőben levő végrehajtási ügyekre jelen törvényjavaslat intézkedéseit feltétlenül alkalmazni nem lehet; hanem a végrehajtási eljárás egyöntetűségének előnyeit szem előtt tartva, s figyelembe véve a végrehajtási eljárás egyes önálló részeit (foglalás, árverés, árfelosztás, igényper, végrehajtás megszüntetése és felfüggesztése iránti kereset) a 762. § a) b), c) és d) pontjaiban tüzetesen meg van állapitva, hogy a folyamatban talált végrehajtási ügyekre a jelen törvényjavaslat rendelkezései mind mérvben alkalmazandók.
A folyamatban levő, és a korábbi jogszabályok szerint folytatandó végrehajtási ügyekben használandó perorvoslatokra nézve a 763. §-ban ki van mondva, hogy e részben a jelen törvény rendeletei a dolog természetének megfelelően alkalmazandók; mert a jelen törvényjavaslatnak ide vágó czélszerűbb intézkedéseit a folyamatban levő végrehajtási ügyekre is alkalmazni lehet, a nélkül, hogy ez által bonyodalmak idéztetnének elő.
A 763. § második bekezdésének rendelkezését indokolja az eljárás egyszerüsitésének, s minden nem telekkönyvi bejegyzés által teljesitendő végrehajtások összpontositásának czélszerüsége, ide értve a folyamatban levő végrehajtási ügyeket, jelesen a váltóvégrehajtási ügyeket is. - Különben is a törvényjavaslat 506. §-ból következik, hogy a törvényszékeknél alkalmazott birósági végrehajtók a járásbiróságokhoz lesznek beosztandók, minek folytán a törvényszékek nem fognak oly közegekkel rendelkezni, melyek az ily végrehajtási eljárások teljesitésére hivatva vannak.
A törvényjavaslatnak a perorvoslatokra vonatkozó intézkedéseiből folyólag a magyar kir. Curia két önálló osztályának, a semmitőszéknek és a legfőbb itélőszéknek egyesitése válván szükségessé, - e tekintetben, figyelembe véve egyfelől azt, hogy kivált a felsőbb biróságok birói szervezetének gyakori megbolygatása úgy az igazságszolgáltatás, mint a birói függetlenségnek megóvása szempontjából lehetőleg mellőzendő; továbbá, hogy a magyar kir. Curia birói létszáma mindaddig meg nem állapitható, mig az új eljárási törvény életbeléptetése utáni igazságügyi statistikai adatok nem állanak rendelkezésre; végre figyelembe véve azt is, hogy a kir. itélőtáblák szervezésének kérdése is a legalaposabb megfontolást igényli, midőn a törvényjavaslat 764-ik § a megbizza az igazságügyministert, hogy jelen törvény hatályba léptének napjától számitott két év mulva a m. kir. Curia és a kir. táblák - tehát az egész felsőbb biróság újabb szervezése iránt törvényjavaslatot terjesszen elő, addig, mig ennek folytán a törvényhozás a szervezetet állandóan megállapitandja, a magyar kir. Curiái, a semmitőszék és legfőbb itélőszék összes birói tagjainak egyesitésével, tehát a legfelsőbb biróságok birói tagjainak és a létszámnak egyelőre érintetlenül hagyásával létesiti.
A semmitőszékhez előadás végett ideiglenesen beosztott királyi táblai birák a királyi táblánál előállandó munkatöbblet figyelembe vételével oda visszahelyezendők lesznek; és ha netalán a m. kir. Curia birói létszáma e mellett is nagynak mutatkoznék; ezen ideiglenesen a megüresendő állomások be nem töltésével lehetend segiteni.
A 766., 767. és 768-ik §-ban a kisajátitási, a Curia biráskodási, a fegyelmi birósági és azon egyéb ügyek nyernek megfelelő szabályozást, melyek a kir. semmitőszéknek, vagy a m. kir. Curia két osztályának hatásköre alá külön törvény által utasittattak. A 769. § félreértések kikerülése végett kimondván, hogy a polgári peres eljárásban az osztrák magyar bankot és a magyar földhitelintézetet megillető kiváltságos jogok a törvényjavaslat által nem érintetnek: megállapitja egyszersmind azon módositásokat, melyek a törvényjavaslat folytán a fentebbi kiváltságokat tárgyazó külön törvényekben szükségesnek mutatkoznak.
A 770. §-ban kimondatik, hogy a törvény hatálya a polgárositott határőrvidékre is kiterjed. Ezt, tekintettel az oly annyira kivánatos jogegységre, indokolni nem szükséges, és a kiterjesztés, tekintve azt, hogy a törvénykezési rendtartás egészen tüzetes revisió alá vétetett, nehézségbe nem is ütközik. Csupán az életbeléptetési és átmeneti intézkedéseknek megfelelő külön szabályozása mutatkozik szükségesnek, mely az ottani viszonyok kellő méltánylatát igényli s ezért tartalmazza a 770. § azon intézkedést, hogy e területre nézve az életbeléptetési nap külön leend meghatározandó és az életbeléptetési s átmeneti intézkedések rendeleti uton megállapitandók. A 771. § tartalmazta felhatalmazások szükségesek azért, mert a kereskedelmi és váltóügyekben követendő peren kivüli eljárást és az ügyviteli szabályokat az új törvényben kellend alkalmazni.
