1882. évi XVIII. törvénycikk indokolása

az ásványolajvám felemeléséről és az ásványolajadóról * 

Általános indokolás

A kőolaj első rendű világitási anyag, mely magában véve és más világitó anyagokkal szemben aránytalanul csekély árú, és könnyen megszerezhető is lévén, a fogyasztók vagyoni helyzete arányában nyilvánuló szükségletnek megfelelő nagymérvű kelendőségnek örvend.

E czikk pénzügyi vámra kiválólag alkalmas, és a jelenleg 100 elegy súlyú kilogrammonként megállapitott 3 frtnyi vámnál jóval magasabb vámot is annál inkább elbir, mert azt a czikk árában a fogyasztók szükségletük arányában fogván viselni, annak terhe érzékeny hatását vesztve megoszlik, és mert a tett tapasztalatok szerint attól sem lehet tartani, hogy e czikknek magasabb vám által bekövetkező, bár tetemes megdrágitása a fogyasztás korlátozását vonhatná maga után.

A kőolajvám felemelése pedig szükségképen megkivánja, hogy mindazon ásványolaj, mely belföldön finomitás (tisztitás) utján előállittatik, bel-fogyasztási adó alá vétessék, nehogy a belföldi ásványolaj-ipar, mely leginkább Gácsországban virágzik, magas védvám oltalma alatt a külföldi kőolaj versenyképességét és ezzel közvetve a vámjövedelmet veszélyeztesse.

Ezen tekintetek, és az államháztartás szükséglete által indittatva, a kőolajvám felemelése és az ásványolaj-adó behozatala iránt, már a lefolyt országgyülés elé terjesztettem törvényjavaslatot, melyet az országgyülés el is fogadott ugyan, de a mely törvényerőre nem emeltetett, miután hatályának az osztrák-magyar vámterületre kellett volna kiterjednie, az osztrák birodalmi tanács azonban az ottani kormány által elébe terjesztett hason törvényjavaslat felett nem határozott.

Nehogy az államkincstár a magasabb kőolajvám és a tervezett ásványolaj-adóból várt jövedelmet tovább is nélkülözni legyen kénytelen, az időközben változott viszonyokra való tekintettel az osztrák kormánynyal folytatott hosszabb tárgyalások alapján, vele egyetértőleg a mellékelt törvényjavaslatot állapitottam meg, melyet van szerencsém a következő megjegyzések kiséretében bemutatni.

A kőolajvámra nézve általános elvi jelentőségű intézkedése a törvényjavaslatnak: hogy az elegysúlyú tételek elejtésével, a vámot a kőolaj tiszta súlya után szabja meg, miután az elegysúlyú vámtételek mellett a vámilletéknek mentől nagyobb részben megtakaritása czéljára, kőolaj, részint a szokottaknál könnyebb tartályokban, részint külön tartályok nélkül, e czélra berendezett vasuti üstkocsikban is hozatott be: tehát oly szállitási mód kezd lábra kapni, mely az elvámolásnál jelenleg mérvadó elegysúly megállapitását neheziti, másfelől pedig, - a szokásos göngysúly mérvének leszállitásával, - a vámilleték mértékét is csökkenti, ez által pedig nemcsak a vámjövedelmet koczkáztatja, hanem a vám terhére nézve is egyenlőtlenséget idéz elő, és méltán attól tarthatni, hogy ezen visszásság a vámtételek felemelése esetében mindinkább nagyobb mérveket fog ölteni.

A belfogyasztási adót illetőleg adótárgyként a világitásra és eladásra alkalmas kész termény tartatott meg, a mennyiben az ekként választott adóztatási rendszer elvileg a legigazságosabb és általa nemcsak azon gyakorlati előny éretik el, hogy a nyers anyag az ellenőrzés és adóztatás alól ment, hanem a nyers anyagból nyerhető, világitásra alkalmas, olaj különböző mennyiségének meghatározása körüli nehézségeknek is eleje vétetik, és ezenkivül az által, hogy a belföldön finomitott ásványolajnak külföldre adómentes kiszállitása megengedtetik, a kiviteli jutalékok kérdése is érintetlen marad, mely más fogyasztási adónemeknél nem csekély visszásságokra vezetett.

Az 1. §-ban foglalt vámtételek, valamint azokkal kapcsolatosan a belfogyasztási adónak a 2. §-ban szabott mérvének megállapitásánál azon elv tartatott szem előtt, hogy a belföldi ásványolaj-ipar fennállása biztosittassék, ne nyujtassék azonban részére oly magas védvám, hogy annak oltalma alatt képes legyen a külföldi kőolajat a belföld piaczáról leszoritani és ez által a különben várható nagyobb vámjövedelmet koczkáztatni.

A tiszta súlyú vámtételek megállapitásánál átlag 20 százaléknyi göngysúly vétetett számba, s kivétel csak is az 1. § jegyzetének 2. sz. a. tétetett a romániai eredetü nehéz nyers kőolajra nézve, melynél a kedvezményes 68 krnyi vámtétel 13%-nyi göngysúly számitása mellett állapittatott meg, a mi által hazai ásványolaj-finomitó vállalataink fennállása teljesen biztositva van.

Szintúgy a belföldi ipar érdekében méltányossági tekintetekből az 1. § jegyzetének 3. sz. a. vámmentesen hagyatott az ipari czélokra csekély mennyiségben behozni szokott - világitásra nem szánt kőolaj, a mint a hason czélra forditandó belföldi ásványolaj részére is az 5. §-ban adómentesség biztosittatott.

A belfogyasztási adónak a 2. §-ban 100 tiszta súlyú kilogrammonként 6 frt 50 krban történt megállapitása az e tekintetben mérvadónak ismert előbb emlitett elvnek teljesen megfelel, és a mint ez által az 1. §-ban foglalt vámtételekkel szemben, meg van adva a belföldi ásványolajipar fennállásának biztositására igényelt mérvű vámoltalom; úgy másrészt ezen oltalom mértékében a belföldi ásványolaj versenyképessége és vámjövedelmünk is, kellő biztositékot talál.

A törvényjavaslat egyéb rendelkezéseire s jelesen a bel-fogyasztási adóra nézve a 3-5. §-okban, továbbá az ásványolaj-adónak biztositása és beszedése tekintetében a 6-26. §-okban s végre a büntetési- és zárhatározatok iránt a 27-43. §-okban foglalt határozmányokra nézve, - a mennyiben az adótárgy minősége és az adó természete egyes változásokat nem igényelt, - a többi fogyasztási adók iránt követett alapelvek nyertek alkalmazást.

Végre, - áttérve a törvényjavaslat által elérendő pénzügyi eredményre, - kiemelendőnek tartom, miszerint tekintettel arra, hogy az osztrák-magyar vámterületre

az 1878. évben 1.045,114 mm.
az 1879. évben 863,011 mm.
az 1880. évben 1.023,836 mm.
összesen 2.931,961 mm.
vagyis évenként átlag 977,320 mm. kőolaj hozatott be, s hogy a magyar szent korona országai területén finomitás utján előállitott ásványolaj mennyisége évi 24,000 métermázsára terjedhet, a vámjövedelemben Magyarország részére eső többlet évenkint aranyban 1.534,292 forintra, vagyis ezüstben


1.795,239 frtra,
a belfogyasztási adóban elérendő összeg pedig 156,000 frtra,
az összes bevételi többlet tehát 1.951,239 frtra

tehető.