Az Ő Felsége Ausztria Császárja, Csehország Királya stb. és Magyarország Apostoli Királya, továbbá Ő Felsége Németország Császárja, Poroszország Királya, Ő Felsége a Belgák Királya, Ő Felsége Dánia Királya, Ő Felsége Spanyolország Királya, Ő Nagyméltósága az amerikai egyesült államok elnöke, Ő Nagyméltósága a franczia köztársaság Elnöke, Ő Felsége Nagybritannia és Irland egyesült királyságok Királynéja, Ő Felsége Olaszország Királya, Ő Felsége Németalföld Királya, Ő Felsége Portugalia és Algarbia Királya, és Ő Felsége Svéd- és Norvégország Királya között egyrészről és Ő Felsége Marokko Sultánja között más részről Madridban 1880. évi julius hó 3-án kötött és Ő Felsége Ausztria Császárja, Csehország Királya sat. és Magyarország Apostoli Királya által Bécsben 1880. évi deczember hó 26-án kiállitott jóváhagyási záradékkal helybenhagyott egyezmény, ezennel az ország törvényei közé iktattatik, és annak I-ső czikkében hivatkozott franczia egyezmény hozzá csatoltatik.
Szövege a következő:
következik a meghatalmazottak megnevezése
ŐFelsége Németország Császárja, Porország Királya; Ő Felsége Ausztria Császárja, Magyarország Királya; Ő Felsége a Belgák Királya; Ő Felsége Dánia Királya; Ő Felsége Spanyolország Királya; Ő Nagyméltósága az amerikai egyesült államok Elnöke; Ő Nagyméltósága a franczia köztársaság Elnöke; Ő Felsége Nagybritannia és Irland egyesült királyságok Királynéja; Ő Felsége Olaszország Királya; Ő Felsége Marokko Sultánja; Ő Felsége Németalföld Királya; Ő Felsége Portugallia és Algarbia Királya; Ő Felsége Svéd- és Norvégország Királya;
Felismervén annak szükségét, hogy Marokkóban a védjog gyakorlata szilárd és egységes alapokon meghatároztassék, és hogy ezzel kapcsolatos bizonyos kérdések szabályoztassanak, az e czélból Madridban egybegyült értekezleten teljhatalmazottjaikká kinevezték és pedig:
a kik jó és kellő alakban kiállitott teljhatalmazásaik értelmében, a következő határozatokat állapitották meg:
A védelem engedélyezésének feltételei ugyanazok, a melyek a britanniai és spanyol szerződésekben a marokkói kormánynyal megállapittattak és a melyek az egyrészről ezen kormány, másrészről Francziaország és a többi hatalmasságok közt 1863-ban létrejött egyezményben foglaltatnak, azon módositásokkal, melyek a jelen egyezmény által azokhoz adatnak.
A külföldi képviselők, kik a küldöttség főnökei, tolmácsaikat és hivatalnokaikat szabadon választhatják akár a marokkói alattvalók, akár mások közül.
Ezen védett egyének semminemü illetéknek, adónak vagy dijnak alávetve nincsenek, kivéve azt, a mely a 12. és 13. czikkben állapittatik meg.
A marokkói Sultán államaiban székelő azon consulok, alconsulok vagy consulsági ügynökök, a kik a hivatal főnökei, a Sultán alattvalói közül csak egy tolmácsot, egy katonát és két szolgát választhatnak, kivéve, ha belföldi titkárra van szükségük.
Ezen védett egyének szintén nincsenek semminemü illetéknek, adónak vagy dijnak alávetve; kivéve azt, mely a 12. és 13. czikkekben állapittatik meg.
Ha valamely képviselő consulsági ügynöki hivatalra valamely tengerparti városba a Sultán alattvalóját nevezi ki: ezen ügynök ugyanazon fedél alatt lakó családjával együtt elismertetik és tiszteletben tartatik, és sem ő maga, sem családja semminemü illetéknek, adónak, vagy dijnak alávetve nincsen, kivéve azt, mely a 12. és 13. czikkben állapittatik meg; de nem áll jogában családján kivül a Sultán más alattvalóit védeni.
Azonban hivatalos müködése czéljára egy védett katonát tarthat.
Az alconsulságok ügyvivői, a kik a Sultán alattvalói, hivatalos müködésük ideje alatt ugyanazon jogokat élvezik, mint azon consulsági ügynökök, a kik a Sultán alattvalói.
A marokkói kormány elismeri a ministereknek, diplomátiai ügyvivőknek és más képviselőknek a szerződések által biztositott azon jogát, hogy szabadon választhatják azon egyéneket, a kiket vagy személyes szolgálatukra, vagy kormányuk szolgálatára alkalmaznak, ugy mind a mellett, hogy ezek Seikek, vagy a marokkói kormány más alkalmazottjai, jelesen lovas és sor-katonák ne legyenek, az őrizetükre kirendelt Maghazniákat kivéve. Ugyszintén nem alkalmazhatnak oly marokkói alattvalót, a ki hatósági üldözés alatt áll.
Magától értetik, hogy a védelem előtt megkezdett polgári perek azon biróságok előtt fejeztetnek be, a melyek az eljárást meginditották. A határozat végrehajtása meg nem gátolható. Azonban a marokkói helyi hatóság gondoskodik arról, hogy a hozott határozat azonnal közöltessék azon Követséggel, Consulsággal vagy consulsági Ügynökséggel, mely alá a védett egyén tartozik.
Ha a védelem alatt állott egyének pert kezdettek, mielőtt a védelem megszünt, ügyükben azon biróság itél, mely előtt az folyamatban van.
Az olyan személyek felett, a kik bűntett vagy vétség miatt üldöztetnek, a védjog nem gyakorolható, mielőtt az ország hatóságai által véghatározat nem hozatott, és ha elitéltettek, büntetésük végre nem hajtatott.
A védelem kiterjed a védett családjára. Lakása tiszteletben tartatik.
Megjegyeztetik, hogy a család csak a nőből, a gyermekekből és azon kiskoru rokonokból áll, a kik a védettel ugyanazon fedél alatt laknak.
A védelem nem örökölhető. Egyedül a Benchimolcsalád javára tartatik fenn azon kivétel, a mely már az 1863. évi szerződésben megállapittatott, de követendő előzményül nem szolgálhat.
Ha azonban a marokkói Sultán más kivételt engedne, a szerződő hatalmasságok mindegyike hasonló engedményt követelhet.
A külföldi képviselők irásban értesitik a Sultán Külügyministerét arról, hogy kit választottak hivatalnoknak.
Évenkint közlik a nevezett Külügyministerrel névjegyzékét azon személyeknek, a kik általuk vagy ügynökeik által a marokkói Sultán államaiban védetnek.
Ezen névjegyzék átküldetik a helyi hatóságoknak, a melyek csak az abba beirottakat fogják védetteknek tekinteni.
A consulsági ügynökök az általuk védett személyek névjegyzékét pecsétjükkel ellátva, minden évben átadják azon terület hatóságának, a hol laknak. Ezen hatóság a jegyzéket átküldi a Külügyministeriumhoz a végre, hogy a mennyiben az a szabályoknak meg nem felel, erről a képviselők Tangerben értesittessenek.
A consulsági tisztviselő köteles azonnal bejelenteni azon változásokat, melyek a consulátusa által védett személyzetben történtek.
A belföldi titkárok és tolmácsok belföldi cselédjei, bérlői és más hivatalnokai nem élvezik a védelmet. Ugyanez áll a külföldi alattvalók marokkói hivatalnokaira vagy cselédjeire is.
Azonban a helyi hatóságok a követség vagy consulság szolgálatában álló belföldi tisztviselőnek vagy az idegen alattvalónak vagy idegen védettnek hivatalnokát vagy szolgáját le nem tartóztathatják a nélkül, hogy erről előbb azon hatóságot nem értesitenék, a melytől a letartóztatandó függ.
Ha a külföldi alattvalónál szolgálatban álló marokkói alattvaló valakit megöl, rajta testi sértést követ el vagy lakát megsérti, azonnal letartóztatandó, de erről a diplomatiai vagy consulsági hatóság, mely alatt a letartóztatott áll, haladék nélkül értesitendő.
Az alkuszok azon helyzetén, mely a szerződések és az 1863. évi egyezmény által szabályoztatott, változás nem történik; kivéve azt, mely az adókra vonatkozólag a következő czikkekben állapittatik meg.
Ingatlanok szerzésére Marokkóban minden idegennek joga van.
Az ingatlanok vétele a kormány előzetes jóváhagyása mellett történik és az ingatlanokra vonatkozó okiratok az ország törvényei által előszabott alakszerüségeknek vannak alávetve.
Az érintett jog iránt esetleg felmerülő minden kérdés ugyanazon törvények szerint döntendő el; fentartásával a szerződésekben biztositott, és a Külügyministerhez intézendő felebbezésnek.
A müvelés alatt levő földeknek külföldi és védett tulajdonosai vagy bérlői, valamint a földmiveléssel foglalkozó alkuszok a földadót fizetik. Arról, a mit birnak, minden évben jegyzéket nyujtanak be saját Consuluknak, és az adó összegét annak kezeihez fizetik le.
A ki hamis nyilatkozatot tesz, birság czimén kétszeresét fizeti azon adónak, melyet a be nem jelentett javakért szabályszerüen fizetni köteles lett volna. Visszaesés esetében ezen birság megkétszereztetik.
Ezen adó természete, módja, ideje és összege a hatalmasságok Képviselői és Sheriff Ő Felsége Külügyministere közt külön szabályzat tárgyát képezendik.
Az idegenek, védettek és alkuszok, ha teherhordó állatok birtokosai, az ugynevezett porta-dijat fizetik. Ezen dijnak, melyet a külföldiek és a belföldiek egyaránt fizetnek, hányada és beszedési módja szintén külön szabályzat tárgyát képezendik a hatalmasságok Képviselői és Sheriff Ő Felsége Külügyministere közt.
Az emlitett dij a hatalmasságok Képviselőivel kötött ujabbi megállapodás nélkül fel nem emelhető.
A különféle Követségek vagy Consulságok tolmácsainak, belföldi titkárainak és katonáinak közbenjárása olyan személyek érdekében, a kik a Követség vagy a Consulság védelme alá helyezve nincsenek, csak akkor engedtetik meg, ha a közbenjárók a Követség főnöke vagy a consulsági hatóság által aláirott okirattal vannak ellátva.
Minden marokkói alattvaló, a ki a külföldön honosittatott és Marokkóba visszatér, ha itt annyi ideig tartózkodott, a mennyi a honositásra rendszerint szükséges, köteles választani a között, hogy alá akarja-e magát teljesen vetni a császárság törvényeinek vagy el akarja-e hagyni Marokkót; kivéve ha igazoltatik, hogy a külföldi honosság a marokkói kormány beleegyezésével szereztetett.
A külföldi honosság, melyet a marokkói alattvalók valamely állam törvényeiben meghatározott szabályok szerint a mai napig szereztek, részükre fentartatik minden megszoritás nélkül.
Jövőre semminemü szabálytalan vagy félhivatalos védelem nem engedélyezhető. A marokkói hatóságok soha sem kötelesek más védelmeket - bármilyen legyen is azok természete - elismerni, mint a melyek határozottan ezen szerződésben megállapittattak.
Azonban a szokásjogon alapuló védelem gyakorlása fentartatik azon egyes esetekre, melyekben marokkói alattvalónak a külföldi hatalmasságok valamelyikének tett kiváló szolgálataiért való megjutalmazása, vagy más, minden tekintetben kivételes indok forog fenn. A szolgálatok természete és a védelem által leendő megjutalmazás szándéka a Külügyministerrel Tangerben előzetesen közlendő, hogy ez szükség esetén észrevételeit megtehesse; a végelhatározás mindazáltal azon kormánynak tartatik fenn, a melynek a szolgálat tétetett. Ezen védettek száma az egyes hatalmasságok részére a 12-öt meg nem haladhatja; és ezen szám, mint legmagasabb marad megszabva, ha csak a Sultán beleegyezése ki nem nyeretik.
Azon védettek, a kik a védelmet a jelen határozmány által a jövőre szabályozott szokás szerint nyerték meg, a nélkül, hogy az ezen osztályba tartozó tényleg védettek száma korlátoltatnék, magukra és családjukra nézve azon helyzetben maradnak, mely a többi védettekre nézve megállapittatott.
Marokkó elismeri a madridi értekezleten képviselt hatalmasságok jogát olyan bánásmódhoz, a milyenben a leginkább kedvezményezett nemzet részesül.
Jelen egyezmény meg fog erősittetni. A megerősitések Tangerben a lehető legrövidebb idő alatt ki fognak cseréltetni.
A magas szerződő felek kivételes megegyezése folytán a jelen szerződés határozatai a Madridban történt aláirás napján lépnek hatályba.
Ennek hiteléül az illető teljhatalmazottak jelen szerződést aláirták és azt czimeres pecsétjeikkel ellátták.
Aláírások
Kölcsönös egyetértéssel megállapitott Francziaország követsége és a marokkói kormány közt Tangerben 1863 augusztus 19-én.
A védelem egyéni és időleges. Ennélfogva nem alkalmazható a védett egyén rokonaira általában. Alkalmazható családjára, tudniillik, nejére és gyermekeire, a kik a védettel ugyanazon fedél alatt laknak.
Legfölebb életfogytig tartó, de soha sem örökölhető, azon egyedüli kedvezmény kivételével, mely a Benchimol családnak engedtetett, mely a tangeri állomás részére az alkusz-tolmácsokat atyáról fiura szolgáltatta és most is szolgáltatja.
A védett egyének két csoportra osztatnak.
Az első csoport azon belföldieket foglalja magában, a kik a követség és a franczia különféle consulsági hatóságok által alkalmaztatnak.
A második csoport azon belföldi megbizottakból, alkuszokból és ügynökökből áll, a kiket a franczia kereskedők kereskedelmi ügyleteiknél alkalmaznak.
Nem szükségtelen itt megemliteni, hogy kereskedői minősége csak annak ismertetik el, a ki akár saját nevében, akár mint bizományos, nagyban folytat beviteli vagy kiviteli kereskedést.
A franczia védelmet élvező belföldi alkuszok száma, minden kereskedőház részére kettőben állapittatik meg. Azon kereskedőházak, a melyeknek különböző kikötőkben telepük van, kivételesen minden telepnél két alkuszt alkalmazhatnak, a kik ezen a czimen a franczia védelmet élvezik.
A franczia védelemben nem részesittetnek azon belföldiek, a kik francziák által földmivelési vállalatoknál alkalmaztatnak.
Azonban tekintettel a dolgok jelen állására és egyetértőleg a marokkói hatósággal, fentartatik a legközelebbi szeptember 1-től számitandó 2 hónapon át, az előbbi szakaszban foglalt személyeknek ez ideig adott védelem kedvezménye.
Különben megállapittatik, hogy a francziák szolgálatában álló belföldi mezei munkások, pásztorok vagy más földmivesek a biróságok által bünperbe nem vonathatnak, a nélkül, hogy az illetékes consulsági hatóság erről azonnal ne értesittessék, a végett, hogy honosai érdekeit megóvhassa.
Az összes védett egyének jegyzéke az illető consulság által a helyi hatósággal közöltetik, a melynek azon módositások is tudtára adatnak, a melyek ezen jegyzék tartalmában későbben eszközöltetnek.
Minden védett egyén nevére szóló, franczia és arab nyelven kiállitott igazolványnyal láttatik el, melyben azon szolgálatok is felemlittetnek, melyek a kiváltságot biztositják.
Mindezen igazolványok Tangerben a franczia követség által állittatnak ki.
