Több egy évtizednél mult el, mióta a határőrvidék feloszlatására s ezen vidéknek a magyar birodalom többi részeivel való egyesitésére nézve az első elhatározó lépés megtörtént; de százados, a népéletben mély gyökereket vert s a köz- és magánélet minden viszonyait átható intézményeknek megszüntetése s helyettük újaknak behozatala veszélyes rázkódtatások előidézése nélkül csak nagy óvatossággal s lassan történhetik.
A határőrvidéknek feloszlatása és teljes beolvasztása és csak fokozatosan volt keresztülvihető.
Első sorban meg lett szüntetve a katonai határőrrendszer, a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj, továbbá a varasd-szent-györgyi és a varasd-kőrösi két határőrezredben, Ivanics várában, Belovár, Zengg és Sziszek katonai községekben. Ezen vidékeknek polgárositása és részint közvetlenül, részint Horvát-Szlavonországok utján közvetve Magyarországgal való egyesitése már teljesen végrehajtva és befejezve van.
Ezen határőrvidéki részek bekeblezéséről az 1873. évi XXVII. és XXVIII. törvénycikkek intézkednek.
Hátra maradt még a horvát-szlavon határőrvidék nagyobb részének polgárositása. Végre a mult 1881. évben, miután következetes egymásutánban megtörtént minden szükséges előintézkedés, elrendeltethetett ezen határőrvidéki résznek is Horvát-Szlavonországokkal, s ez által a magyar korona országaival való tényleges egyesitése.
Erről intézkedik Ő Felségének 1881. julius 15-én kibocsátott s A) és B) mellékletben csatolt legfelsőbb rendelete és leirata.
Ezen legfelsőbb intézvények értelmében 1881. augusztus hó 1-ével megszünvén a zágrábi csász. és kir. főhadparancsnoknak közigazgatási hatásköre, a kérdésben levő határőrvidéki részek közigazgatásának vezetését a horvát-szlavon-dalmát bán vette át, egyelőre mint királyi biztos, mig t. i. a közigazgatás tényleges egyesitésének műve teljesen végrehajtva nem lesz.
Ezzel beállott a volt katonai határőrvidék polgárositása nagy művének végrehajtásában az utolsó, remélhetőleg rövid átmeneti stádium, s igy nem sokára be fog következni azon rég óhajtott állapot, midőn az alkotmányos élet megnyilván, a volt horvát-szlavon határőrvidék ezen részének lakossága számára is, a magyar korona országainak minden polgára gyakorolhatni fogja alkotmányos jogait.
A jelen törvényjavaslat czélja, hogy az emlitett volt határőrvidéki részeknek visszacsatolása a törvényben igtattassék. A kormány czélszerűnek látta ezt ugyanazon módon tenni, mint az az 1871. évben polgárositott és bekebelezett horvát-szlavon határőrvidéki részekre nézve történt.
A most bekebelezett részek szintén Horvát- és Szlavonországokhoz csatoltatnak s igy az egyesités művének végrehajtása s az arra vonatkozó viszonyok rendezése is Horvát- és Szlavonországok kormányzatának és országgyülésének autonom jogköréhez tartozik. Ezért az e tárgyban kibocsátott legfelsőbb rendelet és leirat, hasonlóan az 1873-ban követett eljáráshoz, nem igtattatik be egész terjedelemben a magyar törvények közé; hanem miután az emlitett királyi kiadványok oly intézkedéseket is tartalmaznak, melyek a magyar korona országait közösen is érdeklik, az itteni törvényben a többször idézett királyi kiadványoknak csak azon határozatairól történhetik intézkedés, melyek az 1868:XXX. törvénycikkben megállapitott közös törvényhozás alá tartozó viszonyokról rendelkeznek.
Egyébiránt a most benyujtott törvényjavaslat majdnem egészen megfelel az 1873:XXVIII. tc. szövegének.
Igy a részletes intézkedéseket illetőleg is, melyek a most bekebelezett határőrvidéki részek lakosságának a határőrrendszer megszüntetése alkalmával adott ideiglenes természetű adózási és egyéb kedvezmények biztositását tartalmazzák, a törvényjavaslat 4., 7. és 8. § teljesen megegyeznek az 1873:XXVIII. tc. 3., 4. és 5. §-aival; a törvényjavaslat 5. §-a át van véve egészen az 1881. jul. 15-iki A) alatt mellékelt csász. és királyi rendeletből, miután czélszerűnek tartatott, hogy ezen kedvezmények a törvényben magában kimondva legyenek.
A 3. § arról intézkedik, hogy a most bekebelezett határőrvidék közigazgatási kiadásai mily módon állapittassanak meg s miképen fedeztessenek.
Tekintve, hogy Horvát-Szlavonországokkal a pénzügyi egyezmény csak nem régiben lett újra megállapitva és nem volna czélszerű most megint ez ügyben új tárgyalásokat kezdeni Horvát- és Szlavonországokkal, főleg pedig tekintve, hogy a mostani átmeneti helyzet az új pénzügyi egyezményre nézve biztos alapokat ugy sem nyujthatna: legczélszerűbbnek mutatkozott az új pénzügyi egyezmény megújitásáig ezen ügyet akként rendezni, hogy a most bekebelezett határőrvidék közigazgatásának azon ágai számára szükséges kiadások, melyek az 1868:XXX. törvénycikk értelmében Horvát- és Szlavonországok önkormányzatába tartoznak, a pénzügyminister és a horvát bán által közösen évenkint állapittassanak meg, természetesen az ezen vidékből származó összes állami bevételek a magyar államkincstárt illetik.
Miután a határőrvidéki beruházási alap számlájára épült vasutak épitésénél a zágrábi főparancsnokot, mint a határőrvidék közigazgatásának főnökét, az 1877:XXVI. és 1880:XLIII. törvénycikkek értelmében közreműködési jog illette meg, természetes, hogy ezen jog jövőre átszáll a horvát bánra.
