Az 1881:LII. tc. 10. §-ába foglalt rendelkezéssel utasittatott a közmunka- és közlekedési minister, hogy a Tisza és mellékfolyói szabályozásának végleges rendezése és administrativ szervezése iránt, az érdekeltek meghallgatása után, a legközelebbi országgyülésnek törvényjavaslatot terjeszszen be.
A törvény rendelete, de a tényleg fenforgó szükségesség követelménye folytán is, még hivatali elődöm alatt elkészült a törvényjavaslat a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozásáról, ezen folyók völgyeinek ármentesitéséről, úgy szintén a vizszabályozó és ármentesitő társulatok igazgatási szervezéséről.
E törvényjavaslat először is az összes érdekeltséget képviselő tiszavölgyi társulat központi bizottságának lett kiadva azon felhivással, hogy a javaslat felett, az egyes érdekelt ármentesitő társulatok észrevételeit beszerezvén, e tárgyban maga a tiszavölgyi társulat is nyilatkozzék. Az egyes társulatok észrevételeinek beérkezése után, a tiszavölgyi társulat 1882. évi deczember 17-én tartott közgyülésében vette tárgyalás alá a törvényjavaslatot s e közgyüléséből terjesztette föl a társulatok nyilatkozatainak kiséretében saját véleményes jelentését. Ezután a végleges szövegezésre nézve az érdekeltségnek több jeles tagjával is tanácskozást folytattam s e különböző illetékes közegek véleményének meghallgatása és méltányos figyelembe vétele mellett elkészült a most beterjesztett törvényjavaslat.
A tárgyalások folyamán az administratiónak tervbe vett javitását illetőleg sok különböző eszme merült föl: ezek között a mederszabályozás és ármentesités teljes államositása is.
Nekem mindenek előtt a létező viszonyokat kellett szem előtt tartanom és azok alapján kifejezést kell adnom annak, hogy bármiként rendeztessék is a társulati igazgatás, a vezetésem alatt álló ministeriumra mégis nemcsak a műszaki teendőknek és a felügyelésnek, hanem a felelősségnek is tetemes része fog nehezedni.
Másfelől, tekintve az elérendő czélt, nem tartanám semmivel sem indokolhatónak azt, hogy az érdekeltek az első sorban őket megillető teendőknek saját jól felfogott érdekükben fekvő intézéseitől felmentessenek és azok helyét, még az alsóbb fokú igazgatási teendők közül is egészen az állam foglalja el.
Igaz ugyan, hogy az érdekeltek néha legalább is ignorálják azt, a mi saját érdekükben volna és ez által a közérdeket is sértik; ezt a tapasztalatot azonban nem vehetni alapul ahoz, hogy az érdekelteknek részvételét már most igazgatási szempontból is meg kell szüntetni; inkább oly törvényes intézkedéseket kell életbe léptetni, hogy azok által az érdekeltség kötelességének teljesitésére szorittathassék; a mulasztást követők ellen pedig a felügyeletet tartó államkormány tehesse meg a szükséges lépéseket és igy elejét vegye annak, hogy akár az egyesek és társulatok érdeke, akár pedig az összességnek közérdeke megsértessék.
Törekvésem tehát oda irányult, hogy a kérdéses igazgatás terén az érdekelteknek természetszerű tevékenysége biztosittassék, hatáskörük lehetőleg pontosan meghatároztassék, a felelősség világosan jeleztessék és mintegy okszerű munkafelosztás hozassék létre oly czélból, hogy valamennyi tényezőnek üdvös összmüködése lehetségessé váljék.
Jól tudom, hogy az igazgatási és főleg felügyeleti közegekre nézve is ellentétes felfogás jutott kifejezésre, természetes folyományaként ama kivánalomnak, hogy az államositás e téren keresztülvitessék. Nem is zárkózom el az ez irányban érvényesithető indokoknak méltánylása elől, azonban nézetem szerint számolni kell, ha czélt kivánunk érni a létező igazgatási szervezettel és tartózkodni attól, hogy valamely eddig még nem létezett igazgatási vagy felügyeleti közegnek közbetolása által p. o. a törvényhatóságok és a társulatok között az antagonismust szitsuk vagy épen az előbbieket az őket teljesen megillető felügyeléstől leszoritsuk.
Ezek szerint a törvényjavaslatban két momentum emelkedik ki: az egyik, hogy a társulatok autonomiája az eddigi gyakorlat és törvények szerint megmarad; azonban az autonom administratióban tapasztalt hiányok javittatnak; a másik: hogy a kormány ellenőrzési, felügyeleti és beavatkozási joga arra nézve, hogy a társulatok az administratiót jól, helyesen s törvényszerűen gyakorolják, a szükséghez képest erősittetik.
Meggyőződésem, hogy a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén, a Tiszavölgy helyzete javulni fog, bár tagadhatlan, hogy e mellett is marad még a kérdésnek oly része, mely megoldásra vár. Igen kivánatos például, hogy a tiszaszab. vállalat pénzügyi részének rendezése is mielőbb megoldásra jusson; várni azonban a most bemutatott törvényjavaslattal addig, mig az irányban is javaslat lesz tehető, nem tartottam indokoltnak; mivel a pénzügyi rendezés a vezetésem alatt álló ministeriumon kivül eső, egészen külön álló okoktól és körülményektől függvén, módozatainak megállapitása a dolog természeténél fogva huzamosabb időt igényel, s addig a most beterjesztett javaslatban foglalt előnyös intézkedések életbeléptetését elodázni nem lenne czélszerű. Ezen általános megjegyzések után bátorkodom a javaslat egyes szakaszait a következőkben bővebben felvilágositani.
A javaslat 1-ső §-a kimondja, hogy a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, ugyszintén mindezen folyók völgyeinek ármentesitése műszaki tekintetben egy egységes egészet képez, mely a közmunka- és közlekedési minister vezetése alatt hajtatik végre. Eddig a szabályozási, főképen pedig az ármentesitési munkálatok - daczára, hogy szerves összefüggésben állanak egymással s igy a siker nagy részben a végrehajtási sorozat helyességétől is függ, a társulatoknak alig korlátolt autonomiája mellett, igen sok esetben a kellő sorrend megtartása is összefüggés nélkül hajtattak végre. Mely eljárás folytán az igy végrehajtott ármentesitésen kivül eső nem egy vidék helyzete lesz rosszabbá téve, a mennyiben egy vidék sodortatott azon helyzetbe, hogy mások munkálatait, vagy mulasztásai következtében évekig kellett a rendesnél nagyobb mérvű árvizkárokkal és veszélyekkel küzdenie. A javaslatban foglalt határozmány helyes végrehajtása mellett jövőre a szabályozási és ármentesitési munkálatok létesitésénél ezen bajok elhárithatók lesznek. Az igy kellő figyelemben részesülendő munkálatok közül - az eddigi törvényes gyakorlatnak megfelelőleg - a hajózási, tehát országos érdekből szükséges mederszabályozást az állam saját költségén hajtja végre, az ármentesités vagy belvizrendezés czéljából szükséges mindennemű munkálatokat - tehát a tisztán csak ármentesités s nem hajózás czéljából szükséges mederszabályozást is - a társulatok lesznek kötelesek saját költségükön végrehajtani.
Egyik igen fontos és lényeges szakasza a törvényjavaslatnak a 2. §. E §-ban a módozat megállapitása mellett kimondatik, hogy a feladatuk megoldására nem alkalmas határok szerint alakult társulatok új beosztással szervezendők. Jelenleg vannak egyes külön álló oly társulatok, melyeknek árterülete annyira összefügg egymással, hogy ha az egyiknél töltésszakadás történik, a másik társulat árterülete vagy legalább annak egy része szintén árviz alá kerül, és igy, ha az egyik társulat védépitményeinek fentartását elhanyagolja, az ebből származó kárt nemcsak e társulat, hanem a szomszéd társulat is kénytelen elszenvedni, még azon esetben is, ha ez utóbbi védépitményeit teljes gonddal és nagy áldozattal fentartja és egyébként is teljesiti kötelességét. - Ily társulatok egyesitésének mindenesetre meglesz az az üdvös következménye, hogy a közös érdekeket védő művek egyöntetű kezelés mellett egyformán jókarban fognak tartatni, mi által az árterületek biztonsága nagy mérvben fog emelkedni. Ezen felül a kérdéses §-ban foglalt rendelkezés kellő végrehajtása által még különösen az igazgatási költségekben is megtakaritás lesz elérhető s a társulati igazgatás is egyszerűbb, sikeresebb leend.
A törvényjavaslat 3. §-ában felhatalmaztatik a közmunka- és közlekedési minister, hogy azon területeket, a melyek eddigelé védtöltések által biztositva nincsenek, e végett hivatalból valamely társulathoz csatolhassa, esetleg az ilyen árterületek érdekeltségét társulattá alakithassa. Ezen intézkedés nemcsak maguknak ezen védtelen területeknek áll érdekében, hanem szükséges az a már védtöltésekkel biró társulati árterületek érdekében is. Mert bárha ily esetben a társulat rendesen árterületének határán a folyómenti védtöltés-vonalat valamely természetes magaslattal összekötő kereszttöltés által védi meg területét a nyilt folyószakaszon kitört árviz ellen, mégis már magának ezen kereszttöltésnek felépitése is oly költséget okoz, mely nem lett volna szükséges, ha a töltés-vonal a folyó mentén szakadatlan folytonosságban felépült volna; ezen felül az ily kereszttöltés az előtte elterülő sikviz hullám-rombolásai miatt rendszerint csak aránytalan költekezés mellett védhető meg s tartható fenn. E 3. § továbbá arra is felhatalmazza a közmunka- és közlekedési ministert, hogy oly esetekben, midőn egy és ugyanazon terület nemcsak egy, hanem több folyó kiöntéseinek van kitéve s az ezen folyók elleni árvédelemre alakult több társulat keretébe be van vonva, az ilyen területeket az illető társulatok közt ossza meg, illetőleg a társulatok közti határvonalat állapitsa meg. Ehez hasonló intézkedést - vonatkozva a temes-bégavölgyi és felső-torontáli társulatok határaira - az 1882. évi XXVI. törv.-czikk 3. §-a is tesz. Ez intézkedés által egyszerűbb kezelés s a birtokosoknak gyakran súlyosan érzett több oldalról való zaklatása is megszűnik.
A 4-ik § a társulati közgyülésben gyakorlandó szavazási jogot szabályozza. Eddig a legtöbb társulatnál a szavazási jog a katasztralis vagy magyar hold aránya szerint volt megállapitva. A jelen javaslat ettől eltérőleg a becsholdat, illetőleg értékemelkedést veszi alapul s ez az igazságot jobban is megközeliti. Ugyanis az érdekeltség törvény szerint a társulati költségekhez haszonaránylag járul, igazságos tehát, hogy jogait is ezen arány szerint gyakorolhassa.
Az 5-6. §-okhoz
Az 5. és 6. § a társulati közgyülésnek és választmánynak az eddigi törvényekben előirt teendőit egésziti ki. Lényeges intézkedés e §-okban az, hogy a társulati költség-előirányzat a megelőző év kellő szakában felterjesztendő a közmunka- és közlekedési ministerhez, s a mennyiben a társulat a felterjesztett előirányzat szerint a szükséges munkák költségfedezetéről nem gondoskodott volna, a minister a szükséges összegnek az előirányzatba való felvételét elrendelheti. Ezen intézkedéssel eleje lesz véve annak, hogy a társulatok némely szükséges munkának a maga idején való elvégzésére képtelenek, mert a szükséges költség az előirányzatba föl nem vétetett. Lényeges e §-okban az is, hogy egyrészt a választmány elé az eddigieknél lényegesebb feladat teljesitése tűzetik, egyuttal azonban kimondatik, hogy a választmány tagjai a választmány kötelességének pontos teljesitéseért felelősek. A felelősségnek világos megjelölése egyik alapját képezi a jó igazgatásnak.
A 7-10. §-okhoz
A 7., 8., 9. és 10. §-ok a társulati tisztviselőkre nézve foglalnak magukban határozatokat. Ezen §-okban gondoskodva van arról, hogy minden társulat a megfelelő tiszti személyzettel birjon. Ugy ez, mint az eddigi szokástól eltérő azon intézkedés, hogy a társulatok két főtisztviselőjének, az igazgatónak és főmérnöknek állása állandósittatik, valamint, hogy a mérnöki szakszemélyzettől elméleti és gyakorlati minősités követeltetik, a társulati administratio javulására lényeges befolyással leend.
A társulatok pénzügyeinek gondosabb kezelése czéljából, s hogy az árterületek nagyobb összegekkel hosszabb időre ne terheltessenek, a 11. § az indokolt kivételek megengedésével kimondja, hogy csak a meglevő védműveknek az eredeti méreteken túl menő erősitése és tökélyesitése, valamint az új munkáknak költségei fedezhetők kölcsön utján; egyéb szükségletek azonban, mint az igazgatási, védelmi s helyreállitási költségek rendszerint kivétesek utján fedezendők.
A 12-19. §-okhoz
A 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18. és 19. §-ok a társulati ártérfejlesztéssel, osztályozással és kivetésekkel foglalkoznak. Mindezek tekintetében az eddigi törvények intézkedései elégtelenek s annyira homályosak is voltak, hogy például az ezen ügyekben illetékes forumok iránt sem volt tiszta tájékozás szerezhető. E §-ok az ártérfejlesztés, osztályozás és kivetések körüli eljárást világosan szabályozzák s hivatva vannak a társulatok anyagi ügyeinek alapjául szolgáló ezen eljárást érdemileg és alakilag javitani. A 12. §-ban kimondatik, hogy az ártérfejlesztés alapjául az ártérfejlesztésig tapasztalt legnagyobb árvizszin veendő. A legutóbbi időig számos ellentmondást okozott s az ártérfejlesztési munkák foganatositását akadályozta az, hogy a vizszintmagasság nem volt megállapitva, miután az érdekeltek rendszerint nem tudtak a felett megegyezni, hogy mely vizszin alapul vétele mellett fejlesztessék az ártér. Szükséges tehát e szakasz határozmánya s hogy épen a tapasztalt legnagyobb vizszin mondatik ki alapul, ez nézetem szerint a leghelyesebb, mivel bármi okból állott is elő a magas vizállás, az árvizvédelmi társulatnak az ellen kell védekezni, s ha e védelem elégtelen, mindazon területek kárt szenvednek, a melyeket a legmagasabb árviz elborithat; különben ez irányban már az 1881:LII. tc. 2. §-a is hasonló szellemben határozott. Az emlitett többi §-ok a követendő eljárást szabályozzák s ezek bővebb felvilágositást alig igényelhetnek, csakis a 14. § végpontjára, mely az alispán, esetleg szükséges helyettesitéséről szól, kivánom megjegyezni, hogy ez intézkedést az ügyek gyorsabb lebonyolitása czéljából fel kellett venni. Több nagy társulatnál ugyanis már eddig is azon tapasztalat szereztetett, hogy az alispán maga csak igen fogyatékosan képes megfelelni törvényszabta feladatának. Sokszor megtörténik, nevezetesen a nagyobb társulatoknál, hogy 20-30, sőt több községben kell műszaki szemlét tartani. Midőn a szemle megtartása - különösen több felszólamlás esetén - már egy községben is hosszabb időt vesz igénybe, nehogy az ügyek sokasága miatt az ártérfejlesztés lebonyolitása évekre elhuzódhassék, szükséges az alispánnak kivételes helyettesitéséről is gondoskodni.
A törvényjavaslat 20, 21, 22. és 23. §-aiban oly intézkedések terveztetnek, a melyeknek erélyes végrehajtása mellett a törvényjavaslatban foglalt határozmányok foganatositása biztosittatik. A 20. § szerint ugyanis, ha a törvényjavaslat 2. és 4. §-ai szerint újra szervezendő, vagy hivatalból alakitandó társulat a kitűzendő határidőig alapszabályait meg nem alkotná - s a választmányt meg nem választaná, vagy működését tényleg meg nem kezdené, a társulati tisztviselőket a minister fogja alkalmazni, s e tisztviselők az ő utasitásai szerint tartoznak eljárni. Ily esetekben mégis az érdekeltség méltányos kivánalmainak érvényesitése czéljából, a társulati ügyekben való véleményadás végett, a minister az ártéri nagyobb birtokosokból s az érdekelt költségek képviselőiből bizottságot alakit.
A 21. § szerint pedig, ha a minister azon meggyőződést szerezné, hogy valamely társulat a társulati védművek jókarban tartására és felügyeletére szükséges költségfedezetet előirányzatába fel nem vette, jogositva van a szükséges összegnek az előirányzatba való felvételét és a társulati tagokra való kivetését hivatalból elrendelni, s ebbeli rendeletének törvényszerű végrehajtásaért a választmány felelős.
A 22. § intézkedik, hogy az esetben, ha a társulat törvényszerű kötelezettségének eleget nem tenne, vagy a felügyeletet gyakorló kir. folyammérnök által helyszini vizsgálat alapján szükségesnek jelzett munkákat a kellő időben meg nem inditaná, vagy a kellő gyorsasággal végre nem hajtaná, - a minister ezen kötelezettség teljesitésére, valamint a folyammérnök által szükségesnek jelzett munkák végrehajtására záros határidőt tűzhet ki. Ha a társulat kötelezettségének a kitűzött záros határidő alatt sem tenne eleget, a minister az 1879:XXXIV. tc. 14. §-a, illetőleg az 1871:XXXIX. tc. 24. §-a értelmében intézkedik.
Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy a közigazgatási uton végrehajtandó munkákra szükséges összeget az érdekeltségre a végrehajtás meginditásakor azonnal és pedig, ha másként nem lehet, vagyis ártérfejlesztés és kivetési kulcs nem léte esetében ideiglenesen az ártérbe eső földbirtok után fizetendő földadó arányában kivethesse. Az illetéktelenül beszedett járulékok megtéritése vagy kiegyenlitése csak a műszaki ártérfejlesztés befejezése és a kivetési kulcs megállapitása után fog megtörténni. Ez intézkedést fel kellett venni, mert a hasonló végrehajtás utján eddig létesitett csaknem minden munkánál az tapasztaltatott, hogy a munkálatokra kiadott kincstári előlegek az ártérfejlesztés és kivetési kulcs hiányában vagy későn, vagy egyáltalában nem voltak behajthatók.
A társulati ügyek rendesebb vezetésére s a törvény szigorúbb végrehajtására szolgál a 23. § is, melyben a társulati tisztviselőknek fegyelmi vizsgálat alá vonhatása mondatik ki.
Mindezen kivételes jellegű intézkedések egyébiránt biztositják a czél elérését és a kormánynak lehetővé teszik, hogy azon felelősség tudatában, melyről már tettem emlitést, megtehesse mindazt, a mi az ügy érdekében szükséges, és pedig azon perczben, a melyben az érdekeltek maguk kötelességük teljesitését elhanyagolják vagy elmulasztják.
A 24. § a társulatok által az állami felügyeletért gátkilométerenkint fizetett 1 frtnyi évi átalányt az 1879:XXXIV. tc. 15. §-ával szemben 3 forintra emeli fel. Ez intézkedés abban találja indokolását, hogy az ezen felügyeletet közvetlenül gyakorló kir. folyammérnöki hivatalok közegeinek a társulatok érdekében teendő utazásai a jelen törvényjavaslat életbeléptetése esetén meg fognak szaporodni, az eddig fizetett 1 frtnyi átalány pedig a jelenlegi korlátoltabb utazás költségeinek fedezésére sem elégséges.
A 25-31. §-okhoz
A törvényjavaslatnak II. fejezete, illetőleg 25., 26., 27., 28., 29., 30. és 31. §-a a tiszavölgyi társulatról és ennek központi bizottságáról rendelkezik. Az összes tiszavölgyi társulatok közös érdekeinek gondozására hivatott tiszavölgyi társulat s központi bizottsága lényegében ugyanazon feladat teljesitésére, a mint a jelen javaslat előir - eddig is létezett s működött. Azonban e §-okat még is fel kellett venni a jelen javaslatba egyrészt azért, mivel erre az 1880:XX. törvénycikk 19. §-a határozott utasitást foglal magában, másrészt azért, mivel a törvényjavaslat a mostani tényleges állapotot némileg mégis módositja. Lényegesebb módositás az, hogy a központi bizottság elnökét a minister nevezi ki (eddig a társulat által választatott) s a központi bizottság tagjai lesznek a Tisza és mellékfolyóinak felügyeletével megbizott kir. középitészeti felügyelők is. Ez intézkedés által úgy a társulat, mint központi bizottságának tárgyalásai szakszerűség tekintetében nyerni fognak s egyuttal a kormányt megillető befolyás is inkább biztositva lesz.
Végül a törvényjavaslat III. fejezete a 32., 33., 34. és 35. §-ban foglaltak által a gátrendőrségről szóló 1871:XL. tc. tapasztalt hiányait kivánja javitani. Ezen §-ok közül a 32. § a társulatok kötelességévé teszi, hogy a védekezéshez szükséges anyagokat és eszközöket a rőzse kivételével, a megelőző év deczember 20-ig, a rőzse-anyagot pedig minden év február 20-ig beszerezzék, a védgátak mentén czélszerűen elhelyezzék és annak megtörténtét az illetékes királyi folyammérnöki hivatalnak bejelentsék. Mulasztás esetén pedig a minister felhatalmaztatik az anyagoknak a társulat terhére való beszerzésére.
A 33. § szerint az illetékes járási szolgabirák (rendezett tanácsú városokban a polgármesterek) kötelesek a társulati igazgató megkeresése folytán az érdekelt és a védművekhez legközelebb eső községek összes munkaerejét minden év deczember 10-ig községenkint össszeirni s az ekként készitett összeirást a társulati igazgatónak ugyanazon határidő alatt rendelkezésére bocsátani. A társulati igazgató pedig köteles az igy összeirt véderőnek árvizveszély esetén czélszerű alkalmazása iránt intézkedni s erről az illetékes községi előljáróságot deczember 30-ig értesiteni. A közerő összeirása és felosztására vonatkozó kimutatás egy-egy példánya a fentebbi határidő alatt az illetékes alispánnak és járási tisztviselőnek, valamint az illetékes folyammérnöki hivatalnak megküldendő. Ezen 33. és az előző 32. §-ban foglalt intézkedés mellett alkalom nyujtatik a folyammérnöki hivatalnak, hogy a védekezés czélszerű berendezése iránt ideje korán meggyőződést szerezhessen s eleje vétetik azon már sok nagy veszélyt okozó bajnak, hogy némely társulatok a védanyagok beszerzéséről az árviz bekövetkezésével, tehát elkésve intézkednek, mi által az anyagbeszerzés is rendszerint nagyobb költséggel jár.
A 34. § által az 1871:XL. tc. 23. §-a a szükséghez képest kiegészittetik. Az 1871:XL. tc. 23. §-a a következőleg szól: „Elérvén az áradás azon pontot, melyen a viz az előtért már elboritotta és a gáthoz ért, a nyert tudósitás alapján pedig még följebb emelkedés is várható, a társulati megbizott minden gátőr mellé a folytonos felvigyázatra és mutatkozó hiányok azonnali kiigazitására a társulati mérnök felülvigyázata mellett a szükséges személyzetet kirendeli.” A törvény ezen intézkedése általában véve elvileg egészen helyes ugyan, végrehajtásánál azonban a részletekben hiányosnak mutatkozott. Ugyanis az ezen §-ban jelzett vizállásnál már csakugyan szükséges, hogy sokszor nagyobb számu munkás rendeltessék ki. Miután azonban egyrészt ezen jelzett vizállás mellett az árvizveszély nincs oly fokon, hogy az ingyen közerő törvényesen kirendelhető volna, másrészt pedig gyakran megtörtént, hogy a társulatok maguk pénzért sem tudtak megfelelő munkást szerezni, nehogy munkáshiány miatt baj keletkezzék, s nehogy a társulatok épen a komoly és sürgős munka s a veszély perczében túlzott munkabérkövetelések által terheltessenek, a törvényjavaslat 34. §-a kimondja, hogy ily esetekben a hatóságilag megállapitott munkabérnek a társulat általi megfizetése mellett a társulati megbizott által kijelölt számban a munkaerő hatóságilag kirendelendő.
A 35. § a védekezési intézkedések vezetését teljes felhatalmazással, de egyuttal felelősség alatt is kizárólag a társulati igazgatóra és főmérnökre bizza. - Ez által egyrészről a társulatok és közegeik közt az árviz ideje alatt rendszerint előforduló ellenkezések megszünnének, másrészről pedig megszünvén a védekezési intézkedéseknek testületileg való vezetése is, az bizonyára sokkal gyorsabb és megfelelőbb lesz, s ezenfelül a netán előforduló mulasztások oka is sokkal könnyebben kipuhatolható lévén, a felelősség tudata is fokozottabb leend.
Ezekben bátor voltam előadni azon részleteket, melyeket a törvényjavaslat tartalmaz. Nem kétlem, hogy a törvényjavaslat intézkedéseinek tényleges alkalmazása lényeges és előnyös befolyást fog gyakorolni az annyira veszélyes elemek leigázására alakult s alakitandó társulatok igazgatására épen ugy, mint a védekezési munkálatoknak erélyes és műszakilag is megfelelő végrehajtására.
Nézetem szerint e törvényjavaslat tartalmazza mindazon intézkedéseket, melyekre a jelenleg létező viszonyok tekintetbe vétele mellett szükség van, s hiszem, hogy a korábbi intézkedéseket ezekkel pótolva, az ország egy nagy vidéke a romboló árvizek ellen mindinkább biztositva lesz s a Tisza és mellékfolyói völgyén megnyugtatóbb helyzet, jobb és állandóbb gazdasági viszonyok fognak bekövetkezni. Ezen meggyőződésben tisztelettel kérem a beterjesztett törvényjavaslatnak elfogadását.
