A bemutatott törvényjavaslat két különálló részből áll: egyik része (1-6. §) vonatkozik a budapesti nagykörut mielébbi megnyitása végett teendő intézkedésekre, másik része pedig (7-9. §) tárgyazza a Budapest főváros dunajobbparti részének némely vidékén új épületekre nézve engedélyezendő adókedvezményeket.
A törvényhozás még 1871. évben az azon évi XLII. tc. által jóváhagyta, hogy a főváros pesti részét a földunától (a Margithidtól) az aldunáig (a teherpályaudvar táján) körben keresztülszelő főközlekedési nagykörut és annak bárányutczai kiágazása a fővárosi közmunkák tanácsa által készitett terv szerint létesittessék s egyuttal elrendelte, hogy az ut meghatározott szabályozási vonalának új épitkezések esetén épen tarthatása, illetve az e czélból esetenkint szükségessé váló kisajátitások költségeinek fedezésére az 1870:X. tc. alapján felvett kölcsönből előlegképen 900,000 frt folyóvá tétessék.
Ugyane czélra az 1872. évi állami költségvetésben (1872:VII. tc.) további 500,000 frt engedélyeztetett.
Ezen összesen 1.400,000 frtnyi összeget tevő előlegek a felmerült szükséghez képest a nagykörut különböző pontjain eszközölt kisajátitásokra tényleg felhasználtattak, azonban az 1873. év kezdetén kiütött nagy pénzügyi és hitelválság következtében beállott gazdászati pangás miatt minden vállalkozási kedv eltünvén s az épitkezés terén majdnem teljes szünet állván be, de másfelől az állam pénzügyei is nagyon kedvezőtlen állapotba jutván, melynél fogva alig lett volna indokolható, hogy kényszeritő szükség nélkül a nagykörut czéljaira újabb előlegek folyóvá tétessenek, a nagykörutra vonatkozólag is félbeszakadt minden tevékenység.
Az azóta lefolyt egész évtized alatt a nagykörut megnyitása tekintetében nem is történt más intézkedés, minthogy az osztrák-magyar államvaspálya-társaság budapesti indóháza előtti utszakasz egy még korábban kötött egyezmény értelmében szabályoztatott s néhány magántelek megvétetett, melyeknek tulajdonosai, mert nekik a szabályozási vonal épentartása érdekében az épitkezés megengedhető nem volt, az 1871:XLII. tc. 2. §-a értelmében telkeik kisajátitását követelték.
Az osztrák-magyar államvaspálya-társulattal az elébb érintett szabályozás iránt kötött egyezményből származó kötelezettségek megtarthatása végett az 1878:XII. törvénycikkel megengedtetett, hogy e czélból a fővárosi közmunkák tanácsának az államkincstárból 197,826 forintnyi előleg szolgáltathassék ki; az egyes telektulajdonosoktól megvenni kellett telkek kisajátitási árának fedezhetése végett pedig a kormány az 1871:XLII. tc. által teremtett helyzet kényszere alatt addig is, mig a nagykörut ügyének megoldása iránt javaslat vala tehető, a lefolyt évtized folyamában időről-időre megfelelő előlegeket nyujtott a fővárosi közmunkák tanácsának, melyek összesen véve 304,550 frtnyi összegre rugnak; ugy hogy a különféle állami előlegeknek teljes összege, melyek eddig részint törvények alapján, részint a kormány felelősségére a nagykörut czéljaira az államkincstárból folyóvá tétettek, 1.902,376 frtot tesz.
Ezen felül nehány százezer frtot a közmunkák tanácsa egyéb jövedelmi forrásaiból is költött a vállalatra, ugy hogy a nagykörutra befektetett összegek a 2.200,000 frtot meghaladják. Tényleg mégis a nagykörut ma is még oly kezdetleges állapotban van, hogy egy-két számba nem vehető rövid szakaszrészt kivéve, az utvonal megnyitva még sehol sincsen s nem is nyitható meg, mert a kisajátitások eddig a kinálkozott alkalom vagy felmerült szükséghez képest szórványosan eszközöltetvén, az utvonal megnyitásához szükséges terület összefüggő folytonosságban az ut egyik szakaszában sem áll a közmunkák tanácsa rendelkezésére.
E mellett azon feltünőnek látszható jelenséggel is találkozunk, hogy daczára az 1871:XLII. tc. által nyujtott adózási kedvezmények, a nagykörut egész hosszú vonalán, kivévén egy-két oly pontot, hol a nagykörut más élénkebb forgalmú utczát átszel, az 1871:XLII. törvény megalkotása óta lefolyt hosszú idő alatt majdnem egyetlenegy ház sem épült.
Habár az 1873. évi nagy gazdasági válság bizonyára a nagykörut ügyének fejlődését is hosszabb időre megzsibbasztotta, az elébb emlitett jelenség egyedül ezen válság eredményének még sem tulajdonitható. Igazolja ezen állitást azon körülmény, hogy az épitési kedv- és vállalkozásnak nehány év óta történt felébredése óta, a főváros más területein ismét élénk épitkezési mozgalom tapasztalható s a sugárut az utolsó nehány év alatt mondhatni teljesen kiépült.
Az épitési hajlam hiányának oka a nagyköruton csak az lehet, hogy az utvonal nincsen megnyitva s az uttest nincsen elkészitve, mert valóban senkinek sincsen kedve olyan helyen épiteni, hol sem járda és kocsiut, sem vizvezeték, sem csatorna és világitás nincsen s melyhez jóformán alig lehet hozzájutni.
Hogy tehát az 1871:XLII. törvény szándéklatának beláthatlan hosszú idő leforgása előtt eleget lehessen tenni, mely bizonyára nem lehetett azon negativ czélra irányozva, hogy a nagykörut vonala csupán épen tartassék, hanem kétségtelenül az volt: hogy a nagykörut mielőbb megnyittassék és házakkal be is épittessék: - oly irányban kell intézkedni, hogy a nagykörut egyes szakaszaiban mielébb tényleg megnyitható s az uttest is elkészithető legyen.
Eddig azon kivül, hogy a befektetett összegek gyümölcsözés nélkül hevertek egy bevégzetlenül hagyott vállalatban, a nagykörut megnyitásának halasztásából nagyobb hátrányok nem keletkeztek; újabban azonban a fővárosnak nagy mérvben megnövekedett személy- és teherforgalma, kivált az indóházaknak, gyár- és ipartelepeknek és árúraktáraknak a város északi és délkeleti részén történt kétfelé csoportosítása következtében, nagyon kezdi már nélkülözni a tág és kényelmes közlekedési ut hiányát a külső városrészeket északról délfelé keresztülszelő s egyszersmind a külvárosokat egymással kapcsolatba hozó irányban; miután ezen forgalmat a létező keskeny, egymásnak meg nem felelő és sok helyütt nem is a kivánt irányban vezető külvárosi utczák czélszerűen és időtrabló fennakadások nélkül nem képesek többé közvetiteni.
De teljességgel halaszthatatlanná vált a nagykörut egész vonalának megnyitása azon kapcsolatnál fogva, melyben az a főváros csatornázási ügyének megoldásával áll.
A létesitendő új csatornázási rendszernek főalkatrészét a Budapest balparti városrész felső végétől a városon keresztül annak alsó végéig vezetendő fő gyüjtő-csatorna képezi, melynek a város legalacsonyabban fekvő vidékein kell elvonulnia azért, hogy a beleömlő a város pöczevizeit levezető mellékcsatornáknak természetes esésük legyen. A fő gyüjtő-csatorna iránya egyszersmind mérvadó volt a nagykörut vonala irányának meghatározásánál, mert a főcsatornát csak egy széles ut mentében lehet épiteni.
A főváros általános csatornázásának ügye annyira haladt, hogy már a részletes tervek kidolgozása van folyamatban s igy e műgyakorlati kivitele is legközelebb foganatba vehető lesz, mely természetszerűleg a fő gyüjtő-csatorna épitésével kezdendő meg. Hogy azonban ennek épitéséhez hozzá lehessen fogni, mulhatatlanul szükséges, hogy elébb a nagykörut vonala megnyittassék és annak egyes szakaszai successive kellő időben rendelkezésre álljanak, azon sorban és időben, a mint a fő gyüjtő csatornának az alsó végén megkezdendő épitése előre halad. Annál sürgősebb pedig, hogy a nagykörut megnyitása végett a szükséges intézkedések foganatba vétessenek, mert a kisajátitások esetleg birói közbenjárás mellett eszközöltetvén, huzamosabb időt fognak igénybe venni.
Az illetékes szakértői körök egybehangzó véleménye szerint Budapestnek kedvezőtlen egészségügyi viszonyai s más nagy városokéhoz aránylag nagy halálozási száma főleg a jelenlegi csatornázási hálózat czélszerütlenségének tulajdonitandó s a főváros egészségügyi viszonyainak állandó javulása s a halálozások számának csökkenése csak is helyes csatornázási rendszer életbeléptetésétől remélhető.
Ily viszonyok között azt hiszem sem a kormány, sem a törvényhozás nem vehetné magára a felelősséget azért, hogy a csatornázás művének végrehajtása a miatt szenvedjen halasztást, mert azon előfeltétel: a nagykörut megnyitása, melynek teljesedéséről az 1871:XLII. törvénycikk értelmében a fővárosi közmunkák tanácsa utján az államnak kell gondoskodnia, az állam részéről nem teljesittetett.
Az utóbbi években Budapest főváros közönsége, valamint a közmunkák tanácsa is többször intéztek felterjesztést a kormányhoz a nagykörut megnyitása, illetve az erre mekivántató anyagi eszközöknek a fővárosi közmunkák tanácsa rendelkezésére bocsátása végett; a kormány azonban tekintve azon nagy, több millió forintra rugó összeget, melylyel az 1871:XLII. tc. végrehajtásának folytatása és befejezése esetében, a dolgok előbbi állása mellett, midőn sem a sugáruti előleg maradványa még nem állott rendelkezésre, sem a fővárossal az alább emlitendő egyezmény létrehozva nem volt, az állam költségvetését habár több évre felosztott részletben meg kellett volna terhelni; tekintve továbbá azt, hogy a fővárosi csatornázás ügye is csak újabban jutott a mostani előrehaladott stadiumba, - a kormány mindezideig tartózkodott a nagykörut ügyében elhatározó lépést tenni s ez iránt a törvényhozás elé javaslattal lépni.
Most azonban a főváros áldozatkészsége folytán, valamint annálfogva, hogy az 1870:LX. tc. által a sugárut létesitésére adott előlegnek még vissza nem téritett 1.716,793 frt 14 krnyi maradványa is készpénzben rendelkezésre áll, a kormány azon helyzetben van, hogy oly megoldási módot hozhat javaslatba, mely mellett ezen függő kérdés véglegesen megoldható s a nagykörut teljesen megnyitható és elkészithető lesz aránylag nem nagy pénzügyi áldozattal és a nélkül, hogy az állam költségvetését bármely új kiadással meg kellene terhelni.
A kormány ugyanis azon nézetből indulva ki, hogy bár az 1871:XLII. tc. határozott rendelkezése szerint, valamint az 1870:X. tc. 3. § d) pontjának adott magyarázat értelmében a nagykörut létesitése az állam feladatát képezi, ezen nagy közlekedési ut megnyitása mégis első sorban a főváros érdekében van s annak javára szolgál, s ennélfogva méltányos hogy a főváros is annak létesitéséhez anyagi áldozatokkal járuljon, oda utasitotta a fővárosi közmunkák tanácsát, hogy a most emlitett méltányossági tekintetnél fogva, szólitsa fel a fővárost, hogy anyagi támogatással szintén járuljon a nagykörut létesitéséhez.
Ezen felszólitásnak csakugyan kedvező sikere lett, a mennyiben a főváros, daczára annak, hogy a törvény értelmében anyagi hozzájárulásra kötelezhető nem lett volna, nem ugyan készpénzbeli segélyt, de a következő nagyon értékes anyagi hozzájárulást ajánlott fel; nevezetesen:
1. lemondott a fővárosi közmunkák tanácsa javára a Dunaszabályozás által nyert telkekből a fővárost illető részről, mely lemondás a fővárosi közmunkák tanácsának számitása szerint körülbelül 825,140 frtnyi adományt képvisel;
2. késznek nyilatkozott magára vállalni a sugárut fentartását, mihelyt annak új burkolata elkészül, valamint annak idejében a nagykörut fentartását, melynek költségei az 1870:X. törvénycikknek adott magyarázat szerint a fővárosi közmunkák tanácsa által kezelt fővárosi pénzalapot terhelték volna, illetőleg a sugárutra nézve eddig tényleg terhelték is.
Ezen utfentartási költségeknek elvállalása a közmunkák tanácsát, illetve az általa kezelt fővárosi pénzalapot tetemes évi kiadásoktól menti fel, melyeknek tőkeértéke körülbelül 1 millió forintnak felel meg.
3. A főváros a nagykörut munkálataihoz következő jelentékenyebb munkák elvállalásával járul: elkészitteti a főgyüjtőn kivüli párhuzamos mellékcsatornákat, lefekteti a légszesz- és vizvezetéki csöveket, teljesitteti a járdák melletti fasorok ültetését, összhangzásba hozatja a keresztező utczák és utak niveauját a nagyköruttal s átalában rendezteti ezen utak és utczáknak a nagykörutba betorkolásait.
A most emlitett munkáknak teljesitésével a főváros körülbelül 440,000 forintnyi kiadást vállalt magára.
Mindezen anyagi áldozatot azonban a főváros csak azon határozott kikötés és feltétel mellett ajánlotta fel, hogy viszont a kormány a nagykörut létesitése végett szükséges intézkedéseket haladék nélkül foganatba véteti s a mű fennakadás nélküli folytathatását és mielőbbi befejezését a szükséges költségek megszavazása által törvénynyel biztositja.
Tekintve, hogy az 1871:XLII. tc. szerint és az 1870:X. tc. 3. §-a d) pontjának adott magyarázat értelmében a nagykörut és bárány-utczai kiágazásának megnyitása és ezen úttesteknek elkészittetése az 1870:X. tc. által teremtett fővárosi pénzalapot és miután az a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezik, az államot terheli és figyelembe véve a fennebb előadott indokokat, melyek a nagykörut megnyitását nemcsak égetően szükségessé, de jóformán halaszthatatlanná teszik, a kormány a fővárosnak elébb ismertetett ajánlatát mindenesetre felhasználandónak véli arra, hogy most a nagykörut ügye véglegesen megoldassék s annak létesitése biztosittassék; a mi e pillanatban az államkincstár részéről hozandó érzékenyebb áldozat nélkül lehető is.
A nagykörut létesitésének költségkérdése ugyanis most a következőleg áll:
| a kisajátitásokra, beleértve azon területek kisajátitási költségeit is, melyek már meg vannak szerezve, számittatik összesen | 5.077,768 frt 39 kr., | |
| az uttest elkészitésére előirányoztatik | 1.656,200 frt - kr., | |
| összes költség | 6.733,968 frt 39 kr. |
Minthogy a kisajátitásokra előirányzott költségekből a tényleg végrehajtott kisajátitásokra 2.203,935 frt már kiadatott, a nagykörut létesitésére valósággal már csak 4.530,033 frt szükséges; itt azonban a költségeknek a fedezettel való szembeállitásánál az összes szükséglet volt kimutatandó annyival is inkább, mert a közmunkák tanácsa az eddig teljesitett kisajátitásokat legnagyobb részben a nyert s fennebb kimutatott állami előlegekből fedezte, melyeket az államkincstárnak ismét megtériteni tartozik.
Az elébb kimutatott 6.733,968 frtnyi szükséglet fedezetére szolgálnak:
| 1. a telektulajdonosok által az 1871:XLII. tc. 7. §, illetőleg a jelen törvényjavaslat 3. §-a értelmében viselendő kisajátitási járulékok | 1.180,901 frt. | |
| 2. a telektulajdonosok által fizetendő járdafektetési járulékok mintegy | 120,000 frt. | |
| 3. a nagykörut megnyitása végett megszerzett s ismét eladható telekterületek értéke | 354,164 frt. | |
| 4. a Duna szabályozása folytán nyert telkek értéke | 3.683,973 frt. | |
| Összesen | 5.339,038 frt. |
E szerint fedezet nélkül áll: 1.394,930 frt; minthogy pedig a nagykörut némely pontján, a hol épitkezések történnek, az uttestet ideiglenesen el kell késziteni, csatornázás-, viz- és légszesz-vezetékkel kell ellátni, a fedezet nélküli költségek még mintegy 300,000 frttal szaporodni fognak, ugy hogy a teljes összeg, melyről fedezet hiányában gondoskodni kell, 1 millió 694,930 frtra rug.
A kormány ezen fedezeti hiány pótlása végett azt hozza javaslatba, miszerint azon 1.716,793 frt 14 krnyi előlegmaradvány, melyet a fővárosi közmunkák tanácsa az 1870:LX. tc. 2. §.-a értelmében a sugárut létesitésére nyert előlegből még vissza nem fizetett, de mely már készpénzben a fővárosi közmunkák tanácsa rendelkezésére áll, visszafizetési kötelezettség nélkül a nagykörut czéljaira engedtessék át.
Indokolható ezen átengedés az által is, hogy az átengedhető összeg mintegy maradványát képezi az 1870:X. tc. alapján felvett nyereménykölcsönnek, melynek törvényszerinti rendeltetése ugyis az volt, hogy abból a fővárosban létesitendő közmunkák költségei fedeztessenek. Meg kell ugyan jegyeznem, hogy miután az emlitett nyeremény-kölcsönalap már teljesen ki van meritve és az 1882. évi állami zárszámadás szerint véglegesen elszámoltatott, az itt szóban levő kölcsönmaradvány az állam rendes bevételei közé volna felveendő.
Különösen ajánlatossá teszi pedig épen ezen megoldási módot azon körülmény, hogy ilyen módon az állam költségvetését semmi új kiadással nem kell terhelni, hanem csakis az államot illető követelés engedtetik el.
A bemutatott törvényjavaslatnak első sorban czélja, hogy ezen előleg-maradványnak átengedése törvényhozásilag jóváhagyassék. De egyedül ezen előlegnek átengedésével a nagykörut fennakadás nélküli létesitése még nem volna biztositva, mert a fővárosi közmunkák tanácsa a nagykörut mentén kisajátitott telkek fel nem használt részének, valamint a Dunaszabályozás által nyert területek értékesitéséből befolyandó összegeket az 1871:XLII. tc. 6. § értelmében mindenekelőtt az eddig nyert előlegek törlesztésére tartoznék forditani; de az esetben is, ha ezen elsőbbség mellőztetik, valószinű, hogy a fedezetül kijelölt forrásokból várt bevételek nem fognak oly gyorsan befolyni, mint a hogy azt a nagyköruti munkálatok fennakadás nélküli folytathatása kivánná.
Ennélfogva a törvényjavaslatban (2. §) szükséges volt intézkedni arra nézve is, hogy a közmunkák tanácsa a nagyköruti terjedékek, valamint a Dunaszabályozás által nyert telkek értékesitéséből befolyandó összegeket 3.114,799 frt 25 kr. erejéig - vagyis azon összeg erejéig, mely az eddig adott 1.902,376 frtnyi állami előlegek, valamint a jelen törvényjavaslat szerint véglegesen átengedendő 1.716,793 frt 14 krnyi előlegmaradvány leszámitásával a nagy-körut létesitésére előirányzott 6.733,968 frt 39 krnyi költség fedezésére szükséges, - az előlegek törlesztése előtt is ismét a nagykörut czéljaira felhasználhassa; továbbá, hogy a közmunkák tanácsa a munkák akadálytalan folytathatása czéljából szükséges pénzeket esetleg az emlitett értékek alapul vétele mellett a kormány jóváhagyásával hitelművelet utján szerezhesse be.
Hogy ezen értékek alapján a fővárosi közmunkák tanácsa kölcsönt nyerhessen, szükséges volt a kölcsönadó biztositására kimondani, hogy kölcsönvétel esetén a szóban levő jövedelmi forrásokból származó bevételek, első sorban a felveendő kölcsön kamatait és törlesztési járulékainak fedezésére forditandók.
Ezen szakaszra nézve megjegyeztetik még, hogy az eddig adott kincstári előlegek az 1881:XXXI. törvénycikkel lettek kamatmenteseknek nyilvánitva.
Midőn a nagykörut létesitése költségeinek fedezéséről törvényjavaslat terjesztetik elő, kivánatos, hogy egyszersmind az 1871:XLII. törvénycikknek azon rendelkezései is módosittassanak, melyek czélszerütleneknek bizonyultak.
A tapasztalás ugyanis mutatta, hogy az út meg nem nyitásán kivül még más, az 1871:XLII. tc. határozmányaiban rejlő akadályozó körülmények is vannak, melyek a nagyköruton való épitkezésre a kedvet csökkentik.
Ilyenek az 1871:XLII. tc. 7. §-ának azon intézkedése, hogy a körut egyes szakaszainak, illetőleg bárány-utczai kiágazásának teljes kisajátitása után a köruton, illetve kiágazásán homlokzattal biró házak vagy telkek tulajdonosai az illető szakasz költségeihez 1/4-ed részben tartoznak járulni.
Ezen határozmány egyrészt nem igazságos és méltányos arányban osztja meg a ház-, illetve telektulajdonosokra háramló terhet; másrészt pedig bénitólag hat az épitkezési kedvre.
A törvény idézett szakasza szerint ugyanis a nagykörut a következő önálló szakaszokra van felosztva:
a) a Dunától a váczi-utig (mostani Lipót-körut);
b) a váczi-uttól az új sugár utig (Teréz-körut);
c) a sugár-uttól a kerepesi-utig (Erzsébetkör-ut);
d) a kerepesi-uttól az üllői utig (József-körut);
e) az üllői-uttól a Dunáig (Ferencz-körut);
f) a három bárány-utczai kiágazásra.
Az 1871:XLII. törvénycikk szerint minden önálló szakasznak kisajátitási költségei külön számitandók fel s a telektulajdonosok telkök homlokhossza arányában azon szakasz kisajátitási költségeinek 1/4-ed részét tartoznak megtériteni, melyben telkük fekszik.
Igy azonban felette aránytalanul oszlanának meg a terhek; mert ezen megosztás szerint a kisajátitandó telkek becsűértékét véve alapul, esnék a telkek homlokzathosszának egy-egy folyó ölére:
| a Lipót-köruton | 242 frt 40 kr. | |
| a Teréz-köruton | 255 frt 50 kr. | |
| az Erzsébet-köruton | 299 frt 58 kr. | |
| a József-köruton | 347 frt 45 kr. | |
| a Ferencz-köruton | 305 frt 01 kr. | |
| a bárány-utczában | 160 frt 38 kr. |
Ezen aránytalanság, miután a keletkezendő új telkek értékére befolyással nem biró azon körülményből származik főleg: hogy valamely szakaszban több vagy kevesebb telket s több vagy kevesebb fennálló épületet kell-e kisajátitani, - annál méltánytalanabb, mert épen azon utszakaszokban legmagasabb a kisajátitási járulék, melyben a telkeknek aránylag legkisebb értékük van s legalacsonyabb ott, hol a telkeknek legnagyobb az értéke, t. i. a sugár-utat átszelő Teréz- és Erzsébet-körutakon s a váczi-körutat az osztrák-magyar államvaspálya-társulat indóházával s a Teréz-köruttal összekötő bárány-utczában.
Ezen aránytalanságon akképen lehet segiteni, ha az egész körutnak és bárány-útczai kiágazásának kisajátitási költségei minden szakaszra nézve egyformán osztatnak meg, a mi azzal is indokolva van, hogy az egyes telektulajdonosok nem az egyes szakaszoknak, hanem voltaképen az egész körut megnyitásának veszik hasznát.
De a most szóban levő szakasznak határozmánya bénitólag is hat az épitkezési kedvre az által, hogy a tényleges kisajátitási költségeket vevén alapul, a telektulajdonosokra a járulékok csak akkor vethetők ki, ha valamely önálló utszakasz már teljesen ki van sajátitva. Mindaddig, mig ez meg nem történik, a telektulajdonosok nem tudhatják, hogy e czímen mily összeg fogja őket terhelni; már pedig kétségtelen, hogy a telektulajdonosok terheik ismerete nélkül alapos számitást nem tehetvén, tartózkodnak az épitkezésbe bocsátkozni s ez által újabb bizonytalan mennyiségű terheket magukra vállalni, másfelől az olyanok is, kik szeretnének épitkezni, de a nagyköruton telekkel nem birnak, nem hajlandók ott vásárolni telkeket, mert nem tudják, hogy a vételáron felül a kisajátitási járulék czímén még mily terhet lesznek kénytelenek magukra vállalni.
Ezen bizonytalanságban rejlő épitkezési akadályt az által lehet elháritani, ha a kisajátitási járulék részben a kisajátitásokra tényleg már kiadott összegek, részben pedig a még kisajátitandó telkek becsüértéke alapján előre meghatároztatik, a mely előzetes meghatározásnak még azon nevezetes előnye is van, hogy igy a kisajátitási járulékoknak befizetése azonnal követelhető, mihelyt valamely szakaszon az utvonal a forgalomnak átadatik s az egyik utszakasz járulékaiból befolyó pénzek a következő utszakasz megnyitási költségeinek fedezésére fordithatók.
Az imént előadottak értelmében van a törvényjavaslat 3. §-ában az 1871:XLII. tc. 7. §-ának módositása inditványozva és a telektulajdonosok által fizetendő kisajátitási járulék azon számitás alapján, hogy a nagykörut létesitésére szükséges terület kisajátitására az ismét eladott terjedékekből bevett összegek levonásával tényleg már 2.107,873 frt 82 kr. adatott ki s a tett számitások szerint az ismét eladandó terjedékek árának levonása mellett kisajátitásokra még 2.615,730 frt 56 kr. lesz kiadandó, a körut és bárány-utczai kiágazásána mindkét oldalán alakulandó telkek homlokzatvonalának hossza pedig összesen 4,098 ölet tesz, folyóölenkint 288 frt 16 krban megállapitva.
E § további részében meg van határozva, hogy ezen kisajátitási járulék mikor fizetendő be. A fizetési határidő megállapitásánál figyelembe vétetett, hogy e járulék viszontszolgáltatás természetével bir s igy jogosan csak akkor követelhető, midőn az annak ellenében kilátásba helyezett munkálatok végre vannak hajtva s az illető utszakasz a forgalomnak átadatott.
A fizetéseknek részletekben való teljesitése, valamint azon határozmány, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben 5%-nyi kamatoknak megtéritése mellett fizetési haladékok engedélyezhetők, a telektulajdonosok könnyebbségére vétettek fel a törvényjavaslatba.
A 4. § intézkedik arra nézve, hogy ezen kisajátitási járulékok miképen hajtandók be.
Az 5. §-ban foglalt bélyeg- és illetékmentesség megadása azért szükséges, mert különben a fővárosnak ezen czímeken kiadásai volnának, holott a főváros épen az államkincstár érdekében hoz áldozatot akkor, midőn a Dunaszabályozás által nyert telkek őt illető részéről a fővárosi pénzalap javára ellenszolgáltatás nélkül lemond a kölcsönművelet illetékmentességét, illetőleg pedig az ügy érdeke kivánja, hogy ezen kölcsönt a fővárosi közmunkák tanácsa minél előnyösebb feltételek mellett köthesse meg.
A már fennebb elősorolt akadályokon kivül, melyeknek elháritását ezen törvényjavaslat czélozza, neheziti a nagykörut gyors kiépitését az 1871:XLII. tc. 8. §-ának azon kikötése is, mely szerint az emelendő új épületnek legalább 48 láb magassággal kell birnia, hogy a rendkivüli adómentességben részesülhessen. Mert tényleg a nagyköruti telektulajdonosok nagy része nincsen olyan helyzetben, hogy egyszerre kétemeletes házatt épithessen, pedig a nagykörutnál a főczél az, hogy egyáltalában minél előbb kiépittessék s a szépészeti szempontok nem szerepelhetnek oly mértékben, mint például a sugárutnál. A nagyköruton uralkodó viszonyoknak megfelelőbb azon kikötés, mely a jelen törvényjavaslat 6. §-ába felvétetett s mely szerint a rendkivüli adómentességre oly, legalább 11.38 méter (36 láb) magasságú egyemeletes épületek is igényt tarthatnak, melyek a második emelet felépitésére alkalmas alapfalakkal birnak.
Végre kivánatosnak mutatkozik azon határidőre nézve is, mely alatt valamely épületnek fel kell épülnie, hogy rendkivüli adómentességet nyerjen, újabb meghatározást venni fel. Mert a nagyköruti telkeken voltaképen csak akkor lesz lehetséges haszonnal épitkezni, ha az ut megnyittatik és elkészittetik, következőleg, ha az 1879:XLII. tc. által 1891. évi junius hó 10-éig meghosszabbitott 10 évi határidő a törvény eddigi rendelkezése szerint számittatnék, akkor a törvényhozás az épitkezésre tulajdonképen csak annyi időt engedne, a mennyi az ut kiépitése és a 10 évnek a mostani törvény szerint számitott lejárata közt van.
A fennálló törvénynek ily értelmű módositását a 6. § második bekezdése tartalmazza.
Azon örvendetes haladással szemben, mely a főváros dunabalparti részén az épitkezés terén észlelhető, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a dunajobbparti, vagyis a budai részen az épitkezési kedvnek és vállalkozásnak még előjelei sem mutatkoznak, daczára annak, hogy az 1870:X. tc. 3. §-ában felsorolt munkálatok végrehajtásával, nevezetesen a forgalom és közlekedés biztositása végett épitett Margit-hid megnyitásával, a Dunának a főváros közti szakaszában szabályozásával, a rakpartok és ezzel kapcsolatban a rakparti utaknak kiépitésével s egyéb szükséges munkálatok végrehajtásával mindazon előfeltételek valósultak, melyek ezen városrész fejlődéséhez megkivántatnak.
Ezen szomorú jelenség kétségkivül abban leli magyarázatát, hogy a dunajobbparti ingatlanok sokkal csekélyebb jövedelmet nyujtanak, mint az ipar, kereskedelem és forgalom gyúpontját képező dunabalparti részen levők, mig az épités semmivel sem olcsóbb, sőt a budai várban ezen városrész fekvésénél fogva még drágább is.
Szükséges tehát már a főváros egyenletes fejlődése szempontjából is, hogy az épitkezéseknek előmozditása végett legalább a budai oldal azon részein, melyeknek kiépitése első sorban kivánatos, az állam részéről nyujtandó kedvezmények által oly viszonyok teremtessenek, melyek között a tőkének épitkezésekbe való befektetése e városrészekben is megfelelő jövedelmezéssel kecsegtethessen.
Ez pedig csakis azon esetben remélhető, ha az 1871:XLII. törvénycikkben a sugáruti és nagy-köruti épületek részére biztositott adózási kedvezmény a városrészekre is kiterjesztetik, a mint ez a főváros közönsége, valamint a fővárosi közmunkák tanácsa is ismételve szolgalmazták a kormánynál.
Azon városrészek, illetőleg utczák, melyekre nézve az adózási kedvezménynek az érintett indokokból való kiterjesztése szükséges, a következők: a budai rakpart, vagyis a közvetlenül a Dunára homlokzattal biró telkek a császár-fürdőtől a Gellért-rakpartig, a II-ik kerületi Zsigmond-utcza mentén létesitett margithidi feljárók mindkét oldalán, valamint a primás-utcza mindkét oldalán fekvő telkek; végre a vár.
Az itt felsorolt városrészek azonban az adandó adózási kedvezmény feltételei tekintetében különböző szempontok alá esnek.
A budai rakpartnál az ötlik fel, hogy mig a Duna pesti partjának legnagyobb részén, mondhatni az összekötő hidtól a tömő-térig hatalmas palotasor vonul végig, innen pedig a Margithidig terjedő szakasznak az állandó országháznak ide történt tervezése és közelebb várható felépitése folytán gyors fejlődése egész biztosan várható, addig a szemben levő budai rész, daczára az 1875:IV. tc. 2. §-ának a) pontja alatt engedélyezett, azonban az 1877. évi augusztus 1-ső napjáig teljesen lakható állapotba nem helyezett épületekre nézve már igénybe nem vehető 25 évi adómentességnek, - kis rész kivételével, - a legszerényebb igényeket sem képes kielégiteni.
Hogy a budai rakpart is a pestinek megfelelő képet nyujtson, szükséges, hogy legalább 48 láb magasságú kétemeletes házakkal épittessék be. Ezért van a törvényjavaslat 7. §-ának 1. pontjában az itt emelendő házakra nézve a rendkivüli adózási kedvezmény megadása a 15.17 méternyi (48 láb) magassághoz kötve.
A Margithid II. ker. Zsigmond utczai feljárójánál tekintetbe jön, hogy az ott levő házak a feljáró létesitése következtében majdnem eltemettettek és a közlekedő uttól annyira elzárattak, hogy azokhoz másként, mint gyalog hozzáférni sem lehet s e mellett a kocsi-feljárók mégis annyira szűkek, hogy a Margithid mellett mindinkább fejlődő forgalom igényeinek alig felelhetnek meg; a primás-utcza pedig oly keskeny, hogy abban kivált mióta a közuti vaspálya egyik vonala is arra vezet a közlekedés majdnem életveszélylyel jár.
Ezen utczáknál tehát főleg a közlekedés szempontja irányadó és a javaslatba hozott adózási kedvezménynek czélja az, hogy az ottani háztulajdonosok új épitkezésekre buzdittatván, ennek folytán ezen utczák megfelelő módon szabályozhatók legyenek. Ennélfogva figyelenbe véve azt is, hogy ezen vidéken nagyobb házak ugy sem fognának épülni, az adózási kedvezményt nem volna czélszerű szigorúbb feltételekhez kötni, mint ahoz, hogy az emelkedő új épülett legalább egy emeletes legyen (7. § 2. p. b.).
A budai vár egész területe ódon, alacsony és szabálytalan házaival jelenleg valóban az elhagyatottság képét nyujtja, s a lakások is ezen házakban, valamint csin, ugy a kényelem tekintetében nélkülözik mindazon kellékeket, melyeket a lakók a mai kor fogalmai szerint igényelhetnek. Ezen állapot annál kevésbbé megfelelő, minthogy épen ezen városrészben van a fejedelmi palota s az ország kormányának székhelye is nagyobb részt itt van.
Nagyon kivánatos tehát, hogy a városrész diszesebb külalakot nyerjen, de szükséges volna az is, hogy tekintettel az itt levő számos kormányhivatalra a lakások száma szaporodjék.
Figyelembe véve azonban, hogy épen itt az épitkezés az épitési anyag szállitásának nehézségeinél fogva jelentékenyen drágább, mint a főváros bármely más pontján, mig a bérjövedelem sokkal csekélyebb, már csak azért is, mert kereskedés itt alig lévén a házak legjövedelmezőbb forrása, a boltok értékesitése csak kivételesen fordul elő, egyáltalában nem remélhető, hogy a várban az épitkezés terén különös kedvezmények nyujtása nélkül még hosszú ideig valamely számbavehető lendület álljon be.
Ez indokolja a törvényjavaslat 7. § 2. a) pontjában inditványozott adózási kedvezményt, mely a várra nézve azon feltételhez van kötve, hogy az emelendő épületek legalább két emeletesek legyenek.
A 7. § 2. a) és b) pontjaiban emlitett részeken az adókedvezmény alá eső épületek mérték szerinti magasságának minimuma nincsen megállapitva azon oknál fogva, hogy ily módon is a feltételnek enyhébbé tétele által az épitkezés lehetősége könnyittessék.
A 8. § azon indok mellett, melyből a budai rakpartra nézve az adókedvezmény javaslatba hozatik, magában értetődő határozmányt tartalmaz s bővebb indokolást nem igényel.
A 9. § méltányossági szempontból vétetett fel tekintettel azokra, kik a törvényhozás által megadandó adózási kedvezmény reményében az épitkezést netán már 1883. vagy 1884-ben, a jelen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése előtt megkezdették.
A 10. § netáni kételyek felmerülhetésének kizárása érdekében vétetett fel.
A tisztelettel előadottak alapján s a nagykörutra vonatkozólag javaslatba hozott határozmányokat illetőleg különösen azon már fennebb is kiemelt indoknál fogva, nehogy a nagykörut megnyitására nézve az állam részéről elvállalt kötelezettségnek késedelmes teljesitése miatt a kormányra és a törvényhozásra szálljon a felelősség, a főváros egészségügyi viszonyaira nézve oly fontos új csatornázási rendszer életbeléptetésének hátráltatásáért, - bátor vagyok a bemutatott törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani.
