1. § Valamely kiskoru ellen, ha elmebeteg, vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma (1877:XX. tc. 28. § a) pont), a gondnokság alá helyezési eljárás, a biróság által az e részben hatályban levő eljárási szabályok szerint, kiskoruságának idejében is meginditható. Ha pedig a biróság az állami elme-gyógyintézetnek vagy állami, törvényhatósági, vagy közkórházi jelleggel felruházott kórháznak igazgatósága által hivatalosan értesittetik arról, hogy valamely kiskorura nézve az 1877:XX. törvénycikk 28. § a) pontjában meghatározott esetek egyike látszik fenforogni, s az gyógykezelés végett az intézetbe bevétetett, az eljárást hivatalból meginditani, s erről az illetékes gyámhatóságot hivatalból értesiteni köteles.
A mennyiben az eljárás során az 1877:XX. tc. 28. § a) pontjában meghatározott esetek egyike bebizonyittatik: a biróság a kiskorunak azon időponttól kezdve, a melyben nagykoruvá fog válni, gondnokság alá helyezését rendeli el.
2. § Ezen gondnokság megszüntetésére nézve az 1877:XX. tc. 56. §-a és az e részben fennálló eljárási szabályok alkalmazandók. Az elrendelt gondnokság megszüntetése a gondnokság alá helyezettnek nagykoruvá válta előtt is kérhető.
3. § Az 1877. évi XX. tc. 28. § b) és c) pontjainak eseteiben a gondnokság alá helyezést, az 1877:XX. tc. 31. §-ában emlitett jogositottakon kivül, a gondnokság alá helyezendőnek házastársa is kérheti.
Ezen esetekben a gondnokolt saját kérelmére elrendelt gondnokság az idézett törvény 56. §-ának második kikezdése értelmében a gondnokolt kérelmére azonnal hasonlóan meg nem szüntethető, ha időközben a házastárs kérelmére kimondatott, hogy a gondnokság az ő érdekében is fennáll.
4. § Ha az 1877:XX. tc. 28. § b) és c) pontjainak eseteiben valakire nézve olyan körülmények forognak fenn, melyek folytán teljes elszegényedéstől, s ennélfogva attól lehet tartani, hogy az illetékes község a tartás által való megterheltetésnek leend kitéve: az illetékes gyámhatóság utasitása folytán a gondnokság alá helyezést az árvaszéki ügyész is kérheti.
5. § Az 1877. évi XX. tc. 28. § a), b) és c) pontjainak eseteiben, ha gondnokság alá helyezési eljárás folyamatba tétetett, és hitelt érdemlőleg olyan körülmények igazoltatnak, a melyekből a gondnokság alá helyezés esetének fenforgása valószinüséggel következtethető, s hogy a késedelem veszélylyel jár: a biróság jogositva van az itélet hozatala előtt bármikor az érdekeltek valamelyikének kérelmére, és szükség esetében a többi érdekeltek meghallgatása után, - ha pedig az eljárás hivatalból indittatott meg, hivatalból is zárlatot rendelni s azt telekkönyvileg feljegyeztetni.
6. § Ha a gondnokság alá helyezés az 1877. évi XX. tc. 28. §-ának a), b) és c) pontjai alapján elsőbiróságilag elrendeltetett és ezen itélet ellen felebbezés adatott be: a zárlat az érdekeltek valamelyikének kérelmére, s ha az eljárás hivatalból indittatott meg, hivatalból is a veszélyre való tekintet nélkül elrendelendő és annak telekkönyvi feljegyzése eszközlendő.
7. § Mindkét esetben a zárgondnok kinevezése s a zárlat foganatositása végett a gyámhatóság keresendő meg, egyszersmind az elrendelt zárlat a hivatalos lapban egyszer haladéktalanul közzéteendő, s a mennyiben utóbb a gondnokság alá helyezés jogerőre emelkedett, itélet által kimondatik: ennek a cselekvési képességre vonatkozólag az 1877. évi XX. törv. cz. 33. §-ában megállapitott joghatálya a zárlat elrendelését tárgyazó hirdetménynek a hivatalos lapba először történt beiktatását követő naptól számíttatik.
8. § Az 1877. évi XX. tc. 28. § a) pontjának eseteiben az, hogy a gondnokság alá helyezésnek, vagy az elrendelt zárlatnak hirlapi első közzétételét követő nap előtt kötött jogügylet érvényesnek tekinthető-e vagy nem, az e részben fennálló anyagi jogszabályok értelmében itélendő meg.
9. § A zárlatot rendelő végzés ellen felfolyamodásnak van helye, melynek azonban az elrendelt zárlat foganatositására, telekkönyvi feljegyzésére és közzétételére halasztó hatálya nincsen.
Egyébként a biróság előtti eljárás, jelesen a zárlat elrendelése, annak feloldása és a végzések elleni felfolyamodás tekintetében, az 1881. évi LX. tc. IV. czim 2-ik fejezetének rendelkezései, ellenben a zár alá helyezett vagyon kezelésére, a zárgondnok jogaira és kötelességeire, kinevezésére és elmozditására, ugy számadásaira és dijaira az 1877. évi XX. törvénycikknek a nagykoruak gondnokságára vonatkozó rendelkezései a dolog természetének megfelelően alkalmazandók.
10. § Mindazon esetekben, melyekben gyám- vagy gondnokrendelés szüksége forog fenn, kötelesek a gyámság vagy gondnokság alá helyezendőnek rokonai vagy más vele közel viszonyban álló egyének, ugy az illetékes községi előljáróság is az esetet a gyámhatóságnak bejelenteni. (1877:XX. tc. 42. §)
11. § Az 1877:XX. tc. 28. § d) pontja esetében, ha a távollevő kiskoru leszármazóinak tartásáról és neveltetéséről nem gondoskodott, ezek az illetékes árvaszéktől, ha reá vannak szorulva, tartási illetőleg neveltetési költségeket követelhetnek.
Az erre vonatkozó kérelmet a kiskoru leszármazók törvényes képviselője van hivatva előterjeszteni s a kérelem felett a távollevő gondnoka is kihallgatandó.
Az ily költségek rendszerint a távollevő vagyonának jövedelméből utalványozandók, egyedül elkerülhetlen szükség esetén levén maga a törzsvagyon igénybe vehető, mely esetben az árvaszék végzése a közigazgatási bizottsághoz, ez utóbbinak végzése pedig a belügyministerhez felülvizsgálás végett hivatalból felterjesztendő.
A belügyministeri véghatározattal elégedetlen félnek a birói ut fentartatik.
12. § A távollét miatt gondnokság alá helyezettnek vagyonából, ha a gondnokolt legalább öt év óta távol van és tartózkodási helye ismeretlen, leszármazói az illetékes árvaszéktől, ha reá vannak szorulva, a jövőjük megállapitására, névszerint kiházasitásra, hivatali vagy házassági ovadékra, önálló ipar kezdésére vagy más ilynemü czélokra szükséges anyagi segély nyujtását követelhetik. Ezen segély azonban semmi esetre sem lehet nagyobb azon törvényes osztályrésznél, mely a távollevő vagyonának állaga arányában a követelőt megillethetné.
Az árvaszéknek a távollevő gondnoka s az összes érdekeltek meghallgatásával hozott végzése a közigazgatási bizottsághoz, s ez utóbbinak végzése a belügyministerhez felülvizsgálás végett hivatalból felterjesztendő.
A belügyministeri véghatározattal elégedetlen félnek a birói ut fentartatik.
13. § Az 1877. évi XX. tc. 295. §-a következőleg módosittatik:
Egyénenkénti rendszernél az egyes gyámoltak vagy gondnokoltak pénzei elkülönitve vagy
1. jóhitelü pénzintézetekbe adandók, a 291. §-ban emlitett felelősség mellett, vagy
2. magyar állampapirok és az állam által kamataikra nézve biztositott értékpapirokba, melyek az állam által ovadékképeseknek elismertettek, vagy a magyar földhitelintézet zálogleveleibe fektetendők; vagy
3. ingatlan vagyonra a becsértéknek a 289. §-ban érintett mértékéig azonban csak első helyen leendő telekkönyvi bekebelezés mellett esetleg a gyámgondnok javaslatára kölcsön adhatók; vagy
4. a hazai intézetek oly zálogleveleibe is fektethetők, melyek a kormány által e czélra elfogadhatóknak jelentetnek ki; végül
5. a mennyiben egyelőre egyik sem volna eszközölhető, kamatozó letétként a kir. adóhivatalba szállitandók.
A gyámság vagy gondnokság megszüntével a 2., 3. és 4. alatti kötvények természetben adandók át az illetőknek.
14. § Ezen törvény végrehajtásával a belügyminister és az igazságügyminister bizatnak meg.
