A Rába folyó és mellékvizeinek kiöntései miatt már régóta nagy károkat szenved az érdekelt vidék. Országgyülés, kormány, törvényhatóságok, érdekeltek közel három évszázad óta sikertelen keresték a módot, mely által ezen folyóvizek kiterjedt vidékének árvizbajai orvosolhatók volnának.
Már az 1618. évi LIV. törvénycikk elrendeli a győri dunavidék megszemlélését s Győr és Moson vármegyék közmunkaerejének az ottani veszélyek elháritására leendő fölhasználását. Az 1622. évi XLII. törvénycikk pedig a Rába medernek s az újabban ásott malomárkoknak királyi biztosok felügyelete alatt eszközlendő szakértői megvizsgálását a végből rendelte el, hogy ezen királyi biztosok a folyómeder kitisztitásáról és az újabban létesitett árkok ásatásairól közvetlen Ő Felségéhez a királyhoz jelentést tegyenek, a szükséges munkaerőt Győr, Moson és Sopron vármegyék közmunkájából engedvén át.
Az 1635. évi LXIV. törvénycikk szerint, a Rába-medernek még be nem végzett kitisztításával és az ottani vizbajok elháritásával egy küldöttség bizatott meg; mig az 1638. évi XIII. és 1647. évi CXXIX. törvénycikkekkel a fennemlitett törvények a Rábavölgyön felmerült veszélyek indokából megújittatván, gróf Nádasdy Ferencz rendeltetett királyi biztossá. Végül az 1655. évi XXX. törvénycikk gróf Nádasdy Ferencz elnöklete alatt küldöttséget rendelt ki és pedig nemcsak a Rába folyó medrének kitisztitása, hanem a szükséges töltések felépittetése czéljából kellő intézkedések megtétele végett is.
Ezen törvényhozási intézkedések, valamint I. Lipót királynak 1699. évi julius hó 11-én kelt legfelsőbb rendelete folytán a küldöttség ugyanazon évi október hó 29-én gróf Nádasdy Ferencz elnöklete alatt megalakult s jelentésében kimondotta, hogy az árvizveszélyt egyedül a Rábán létező malmok okozzák, de mivel ezek a közszükség tekintetéből el nem távolithatók, a várkessői malmon felül levő s időközben betemetett „Ásvány” nevű árok, mely valaha a Rába fölösleges vizét a Marczal folyóba vezette, ismét fölnyitandó volna.
A helytartó tanácsnak 1759. évi február hóban Sopron, Vas, Győr és Veszprém vármegyékhez intézett rendelete folytán 1759. évi junius hó 17-én Szanyon és ugyanazon hó 21-én Egyeden küldöttségi tárgyalások folytattattak, s e küldöttség az 1699. évi Nádasdy-féle jelentést kiegészitőleg azt javasolta, hogy miután a Rábának vasmegyei oldalán az árvizet az „Ásvány” nevű árok elvezeti s az árviz ezen úton a Marczalba ömlik, hol az ilykép meggyűlt viz nagy kiterjedést nyervén, folyásában megállapodik, és tapasztaltatott, hogy még bizonyos árkok is húzattak, melyek a Rába vizének a Marczalba ömlését elősegítik: mindezen árkok betömendők.
Ezek után az egyes vármegyék a körülményekhez képest védekeztek; de a magánérdekek torzsalkodása alatt a vidék jólléte mindinkább hanyatlott s ha eszközöltettek is néha műszaki munkálatok (mint az 1792. évi általános lejtmérés s 1802-1803. években a malmok és malomgátak fölvétele) ezen munkálatoknak a magánérdekek harcza között nem lett eredménye. A Sopron, Vas, Veszprém és Győr vármegyék által 1822. évben eszközölt lejtmérések adatai a m. kir. helytartó tanácshoz felterjesztetvén, ennek folytán az 1832. évben a Rába folyón újabb felvételek rendeltettek el és Keczkés Károly főmérnök 1838. évben a Rába és Rábcza folyók szabályozásáról s a Hanság és Fertőtó lecsapolásáról egy részletes tervezetet készitett, melyet gróf Zichy Ferencz királyi biztos ugyanazon évben, majd gróf Pálffy Ferdinánd Lipót 1843. évben az érdekeltség elé terjesztett, s melyet az érdekeltség elvileg el is fogadott; a dolog érdemére azonban, főkép ugyanazon okoknál fogva, melyek miatt évszázadokon keresztül nem lehetett eredményre jutni, most sem történt semmi; sőt Győr és Moson vármegye a győri Duna-ág függő kérdése miatt is vonakodott a terv foganatositásához hozzájárulni.
Az ötvenes években fennállott cs. kir. helytartóság is rendelt el a Rába völgyén felvételeket, melyek alapján az országos épitészeti igazgatóság által új szabályozási terv készittetvén, ezt 1864-ben Skublics Gyula királyi biztos Sárváron az érdekeltek elé terjesztette. Az érdekeltség itt a szabályozás szükségét egyhangulag kimondotta, s a társulat megalakulására és az előmunkálatok teljesitésére gróf Batthyányi Géza elnöklete alatt bizottságot választott. Az ügy további fejlődése azonban ez alkalommal is elmaradt.
Ámde az egyidőre szünetelni látszó árvizbajok ismét, sőt nagyobb mérvben kezdtek előtérbe lépni.
Az érdekeltek a független magyar felelős ministerium megalakulása után számos panaszszal járultak a törvényhatóságok elé és a vizek szabályozását, a malomgátak rendezését, egyes, helyi bajok megszüntetését kérelmezték.
A Rába-szabályozási ügy újabb korszaka tulajdonkép Győr megye közönségének 1868. évi augusztus hó 3-án tartott közgyüléséből kelt felterjesztéssel veszi kezdetét, mely felterjesztésben a megye hangsúlyozván, hogy az érdekelt többi törvényhatóságoknak is régi törekvésük a Rába és mellékvizeinek szabályozása, azt kérelmezte, hogy mivel e szabályozás a nagy költségek miatt egyelőre nem remélhető, a Rábcza folyó azonban könnyebben volna rendezhető, ezen tetemes károkat okozó folyónak szabályozása czéljából kormánybiztos küldessék ki. E kérelemre Ürményi József tiszavölgyi királyi biztos 1868. évi augusztus hó 29-én kormánybiztossá neveztetett ki.
A kormánybiztos által vezetett tanácskozásokban ismét fölmerült az általános Rába-szabályozás eszméje.
Az összes Rába- és Rábcza-vidék érdekeltjei - előleges óhajtásukhoz képest - 1870. évi ápril hó 20-ára Szombathelyre összehivatván, egyhangulag kijelentették, hogy az általános Rába-szabályozást szükségesnek és előnyösnek tartják, azt elfogadják s a munkálatok kültségeihez, a haszon arányában hozzájárulnak; a műszaki terv elkészitését azonban állami közeg által s utólag megtéritendő államköltségen kérték foganatosittatni. E kérelemhez képest a közmunka- és közlekedési ministerium az általános szabályozási tervet alárendelt mérnökei által el is készittette s az idő 1873. évig a terv készitésével és az egyes helyi s részleges kérdések tárgyalásával tölt el.
A „Rábaszabályozó-társulat” 1873. évi november hó 15-én alakult meg; ugyanazon évi deczember 4-én megválasztotta tisztviselőit s megalkotta alapszabályait.
Ezen alapszabályok szerint a társulat feladata Győr-Sopron, Veszprém és Vas megyék, valamint Győr szab. kir. város területén a Rábának mint főfolyónak, továbbá az emlitett törvényhatóságok, ugy Moson megye, Sopron és Ruszt szab. kir. városok területein a Rába által táplált, ezzel okozati egybeköttetésben levő kis Rábának, Rábczának és Répczének, a Marczal végszakaszának és a többi mellékfolyónak, nemkülönben a Fertő-tónak, a Hanságnak s egyéb belvizeknek tényleg összefüggő ártereit a mai kor műveltségének, az ipar, kereskedelem és a magasabb gazdászat kivánalmainak megfelelő együttes és összhangzó, mégis az egyes vizek vagy vidékek ártereinek külön sajátságait tekintetbe vevő munkálatok által ármentesiteni s egyelőre ezen ármentesitést és az e végett szükséges mederszabályozást magára a Rábára nézve Patty községig létesiteni.
A társulat működésére való felügyelettel Győr megye közönsége bizatván meg, az alapszabályok némi módositások után 1874. évi október hó 2-án 14,858. sz. alatt a közmunka- és közlekedési ministerium által helybenhagyattak s ugyanakkor Győr megye utján megküldetett a társulatnak az állami mérnökök által készitett általános szabályozási terv is.
A Rába-szabályozó társulat alapszabályszerű feladatának teljesitéséhez megalakulása után nyomban hozzálátott. Műszaki személyzetet szerződtetett a részletes szabályozási terv kidolgozására; másrészt pedig az ártérfejlesztési munkálatokat vállalat utján meginditotta.
Egyidejűleg azonban ezen előmunkálatok megkezdésével élénken foglalkoztatta az érdekeltséget a Rába-malmok eltávolitásának kérdése. Az 1699-ben kelt Nádasdy-féle jelentés óta ugyanis általános volt a nézet, hogy a malmok fenékgátjainak kihányatása által az árvizbajok legnagyobb része megszünik. Ezen hagyományos vélemény alapján tehát mind a társulat, mind a törvényhatóságok égető szükségnek tartották a Rába-malmok rendezését s az ügy a társulat kezdeményezésére hosszabb tanácskozás tárgyát képezte a közmunka- és közlekedési ministeriumban is, hol a malomgátak káros volta s rendezésüknek szüksége szintén elismertetett.
A minister a teendők iránt nyilatkozott s kijelölte a módot, mely által a kérdés megoldandó lett volna. Utasittatott nevezetesen a társulat, hogy a malmok ügyében az 1840. évi X. törvénycikk értelmében járjon el. A társulat azonban valószinűleg a tárgyalások hosszadalmasságának kikerülése végett nem az ajánlott utat követte, hanem az 1876. évi deczember hó 16-án tartott közgyülésén a malmokat egyezség utján határozta megszerezni s e határozatot a malomtulajdonosokkal kötött adásvevési szerződésekkel közel 340,000 frtra rugó vételáron csakhamar foganatositotta.
Ezen tény is lényeges befolyással volt azután a társulat bajainak, főkép pedig pénzügyi zavarának előidézésére. Mert tekintve a társulat 340,385 cat. holdnyi árterét, a malmokért kialkudott összeg megfizetése nem jelezhető ugyan nagy tehernek, de ezen összeghez járultak a társulat nagyszámú hivatalnoki személyzetének rendes fizetése s a költséges ártérfejlesztési munkák díjazására szükségelt nagyobb összegek, mely megannyi jelentékeny kiadás annál inkább terhes volt a társulati tagokra nézve, mivel az ártérfejlesztés még csak munka alatt levén, a költségjárulékok nem az összes árterületre, hanem csupán az alakuláskor önként bevallott s a valódinál jóval kisebb ideiglenes ártérre voltak kivethetők.
Ezen ártérbevallások sem történvén oly részletesen, hogy azok a kivetésre biztos alapul szolgálhattak volna, mihelyt a bevallott árterek tulajdonosai azt látták: mily sokba kerülnek maguk az előmunkálatok, sőt az ártérfejlesztés évekig huzódván: mily hosszú ideig lesznek ők kénytelenek az egész ártért illető terheket viselni, hivatkozva a kivetési alap igaztalan voltára, vonakodtak a kivetett összegeket befizetni.
Ilykép a társulat pénzügyi zavara mindinkább növekedett, a társulati kötelék bomladozni kezdett s e bomladozást némileg a malomgátak eltávolitása is elősegitette.
A malomgátak eltávolitása következtében ugyanis a felsővidék helyzete tűrhetőbbé vált, minek folytán az ott érdekeltek nem voltak többé hajlandók a Rába-szabályozás keresztülvitelére áldozatot hozni. - Holott a malomgátak eltávolitása a társulati tagok közös költségén történt - s a mily mérvben javult ez által a felső vidék helyzete, ép oly mérvben kellett súlyosbodni az alsó vidék helyzetének és igy a méltányosság, de az igazság is követeli, hogy az alsó vidék is a társulati tagok közös költségén mentesittessék, az az, hogy a társulat a malomgátak eltávolitásával tényleg megkezdett szabályozást fejezze is be.
A közmunka- és közlekedési minister a társulat helyzetén lehetőleg segiteni kivánt s a pénzbajok elháritására több izben nyujtott pénzelőleget; azonban a felső és alsó Rábavidék érdekeltjei közt történt teljes meghasonlás a társulat rendszeres működését nemsokára végleg megakadályozta ugy, hogy a társulatnak az 1879. évi február hó 20-án tartott közgyülésből kelt s Győr megye, mint felügyelő törvényhatóság által pártolt kérelmére a bonyolult ügyek rendezése czéljából kormánybiztost kellett küldeni.
A kiküldött kormánybiztos: gróf Szapáry István működése is nehezitve volt a malomgátak eltávolitása miatt, a mennyiben a társulati érdekeltekre kivetett s azok egy része által befizetett járulékok az időközben pert inditott malomtulajdonosok vételárkövetelései fejében biróilag lefoglaltattak. E mellett gondoskodnia kellett még a részletes szabályozási tervek elkészitése végett a társulat önkormányzati működése idejében szervezett nagyszámú hivatalnoki személyzet fizetéséről, valamint az ártérfejlesztési vállalat kielégitetlen követelésének fedezéséről is.
Mihelyt a szabályozási tervezet elkészült, a kormánybiztos nem késett azt az 1871. évi XXXIX. törvénycikk értelmében leendő tárgyalás végett Győr megyéhez, mint felügyelő törvényhatósághoz beterjeszteni, honnan e tervezet a benyujtott felfolyamodásokkal és a megye által hozott határozattal együtt a közmunka- és közlekedési ministerhez fölterjesztetett.
Akkori hivatalelődöm 1880. évi május hó 26-án tüzetesen és kimerítőleg határozott a terv fölött s a kormánybiztost a munkasorrend tárgyában javaslattételre hivta föl, mely felhivásnak a kormánybiztos az 1880-ik évben meg is felelt s egyuttal fölterjesztette az ártérfejlesztési munkálat felett hozott határozatát is, az ez ellen benyujtott felszólamlásokkal együtt. Mindezen iratok azzal az utasitással küldettek le Győr megye közönségéhez, hogy azok felett az alispán az 1871. évi XXXIX. tc. 15. §-a értelmében másodfokúlag határozzon.
Ezután az állásáról lemondott gr. Szapáry István kormánybiztos helyébe 1880. évi deczember hó 12-én Radó Kálmán neveztetvén ki, az új kormánybiztosnak tudtára adatott, hogy a kormány, tekintettel a Rábavidék árvizkárosult lakosainak inséges állapotára, nem követeli, hogy az alapszabályok értelmében ugy az ármentesités, mint a vizhasznositás szempontjából 12 millió forint költséggel tervezett, de az öntöző- és malomcsatornák kihagyása mellett kerekszámban 11 millió épitési költséggel engedélyezett összes épitkezések egymást követő sorban és szakadatlan összefüggésben végrehajtassanak, hanem a mennyiben a társulati tagok saját érdekeikre czélszerűbbnek tartanák, kész beleegyezni, hogy a Fertő-lecsapolás s egyéb apróbb vizeknek rendezése jobb időkre halasztassék és a működési programm egyelőre csak a már is művelés alatt álló területeknek az árvizek elleni biztositására s az ezzel szorosan összefüggő belvizlevezetésekre korlátoltassék.
Ehhez képest okvetlenül végrehajtandó munkálatok gyanánt a Rábának Sárvártól Győrig, a Rábczának Beő-Sárkánytól Győrig való szabályozása és védtöltésekkel való ellátása, a Hanság csatornának a pomogyi hidtól Kapiig való kiásása és az ezen munkákkal szoros összefüggésben levő belvizrendezési épitkezések, valamint a Győr város védelme, illetőleg a Marczal folyó bevezetése czéljából létesitendő épitkezések jelöltettek ki.
Az emlitett s első sorban végzendő munkálatokat illetőleg utasittatott a kormánybiztos, hogy e munkálatoknak nyilvános versenytárgyalás és vállalati uton leendő végrehajtása iránt intézkedjék, s miután a társulat 1880. évi szeptember hó 20-án tartott közgyülésében kijelentette, hogy ezen épitkezések költségeinek fedezésére kölcsönt föl nem vesz, az épitési költségek beszerzése czéljából a szükséges kivetéseket tegye meg, végre a munkák sorrendjére és végrehajtási idejére nézve a fentebb meghatározott munka-feladatnak megfelelőleg módositandó terv fölterjesztése mellett javaslatot tegyen.
Ez alkalommal a társulati működést megakasztó függő tartozások kiegyenlitésére 200,000 forint állami előleg folyósittatott oly feltétellel, hogy ez összeg a társulat egyéb állami tartozásaival együtt a társulat kivetési hátralékaiból fedeztessék.
Ezen rendelet folytán a kormánybiztos javaslatba hozta, hogy az elrendelt szabályozási munkák 6 év alatt létesittessenek és miután a társulat kölcsönt kötni nem akar, az általa 4.690,933 frt 15 krra előirányzott költséget pedig a társulati tagok még az esetben sem lennének képesek befizetni, ha az épitési időnek hosszabb, például 10 évnyi tartamára vettetnék is ki: a szükséges pénz 30-50 évi törlesztésre az állam által előlegeztessék.
Inditványát később oly értelemben újitotta meg, hogy az állam vagy vállaljon kezességet egy a társulat által kötendő kölcsön kamatjainak és törlesztési részleteinek pontos befizetéseért, vagy pedig maga nyujtson a társulatnak ily kölcsönt.
Minthogy ezek szerint a társulat tagjai az épitési költségeket kivetés utján közvetlen fedezni nem képesek, s minthogy kölcsönt - bármily módozatok mellett - a társulat csak közgyülési határozat alapján köthet, a közgyülésben pedig a többség az eddigi tapasztalatok után itélve, a kölcsön fölvételét meg nem szavazza, hanem e helyett a társulat feloszlatására törekednék: nem lehetett többé semmi kilátás arra, hogy az alsó Rábavidék érdekében immár halaszthatlan szabályozás kérdése a kormány erélyes közbelépése, esetleg törvényhozási intézkedés nélkül, társulati úton valaha kedvező megoldást nyerjen.
Különösen türhetlenné vált az alsó Rábavidék, a győrmegyei árterület és főleg Győr szab. kir. város helyzete, mert eme területek a malomgátak kihányása óta nagyobbmérvű árvizpusztitásokat szenvednek, mint azelőtt, a mennyiben a Rába-folyó felső- és középszakaszán a mederben volt lefolyási akadályok megszünvén, most kevesebb viz szorul ki a mederből s folyik másfelé, a mederben pedig rövidebb idő alatt érkezik Győr alá a viz, mint azelőtt.
Hivatalelődöm a hajdan jóllétnek örvendett Rábavidék további pusztulásának elejét veendő, az ármentesités ügyének tárgyalása végett a Rába-szabályozó társulat tekintélyesb érdekelteit, valamint a Rábavidék országgyülési képviselőit, nemkülönben a törvényhatóságok megbizottait 1882. évi január hó 11-ére értekezletre összehivta.
Ezen értekezleten a meghivottak mindannyian megjelenvén, kivétel nélkül egyetértettek abban: „hogy az alsó Rábavidéknek a malomgátak eltávolitása által veszélyessé vált helyzetén valamikép okvetlenül segiteni kell és hogy e segitség minden költséges beruházás kerülésével a legszükségesebb munkálatok végrehajtására szoritkozzék”.
Nem nyilvánult azonban egyetértés a teendők módjára nézve, mert eltekintve attól, hogy az érdekeltek egyike a régi állapotba leendő visszahelyezést, azaz a malmok és malomgátak visszaállitását kivánta, mely nézet egyébként az inditványozón kivül senki által sem pártoltatott; a többi érdekeltek véleménye kétfelé ágazott.
A felső Rábavidék nagybirtokosai azon nézetből indultak ki, hogy a Rába-szabályozó társulat még nem lépte át az előmunkálatok időszakát s ennek folytán a fölött: szabályozzon-e vagy nem? még mindig jogosult határozni - továbbá, hogy a kormánybiztos a szabályozási tervek megállapitására és elfogadására nem volt illetékes s hogy miután az érdekeltségre nagy terheket rovó szabályozási terv megállapitásánál nélkülözhetlen, hogy a terheket viselni hivatott érdekeltségnek nyilatkozatra alkalom nyújtassék, ugy ezen czélból, valamint annálfogva is, mivel a kormánybiztos működése a törvényszerű két éven már túlterjed, a kormánybiztos további működése megszüntetendő s a társulat önkormányzati joga visszaadandó volna; végül, hogy a malomgátak eltávolitása által az alsó vidékre nézve előidézett káros helyzet a kormány intézkedése folytán állott be, a mennyiben a malomgátak eltávolitását igaz, hogy az érdekeltek kérelmére, de mégis maga a közmunka- és közlekedési ministerium engedte meg, sőt állitásuk szerint rendelte el.
Az érdekeltek ezen része a Rába, Rábcza és Marczal-folyók egyesült szakaszának, vagyis az ugynevezett Rábatoroknak szabályozását, mely állitásuk szerint már nem magán, hanem állami érdeket képez, valamint a szükséges átmetszések létesitését államköltségen kivánta végrehajtani s a kormánybiztos fölmentésével a társulati autonomia visszaállitását kérte, minek megtörténte után az autonom társulatnak volna feladata az őt illető töltésépitési munkák iránt határozni.
Az érdekeltek másik része e nézeteket nem osztotta, mert szerinte a malomgátak eltávolitása, melynek sajnos következményeit az alsó Rábavidék érzi, nem tekinthető csupán előmunkálatnak, hanem a szabályozási művelet tényleges megkezdésének, miért is a társulat most már köteles a szabályozást legalább addig folytatni, mig az eddig történt intézkedések által veszélyeztetett vidék az árveszélytől mentesittetik; - mert továbbá az 1871. évi XXXIX. törvénycikk 25. §-a a kormánybiztost a kölcsönkötés jogának kivételével mindazon jogokkal fölruházza, melyeket a társulat közgyülése és választmánya gyakorol: igy tehát a tervek fölött való határozás jogával is és ugyanezen § megengedi, hogy a kormánybiztos működése két év lejárta után meghosszabbittassék, miért is a kormánybiztos működése törvényes, sőt mivel a társulat autonom működésétől a szabályozás keresztülvitelét szerintök várni nem lehet, kivánatos is; mert végül a malomgátak eltávolitása nem a kormány rendeletére, sőt inkább figyelmeztetése ellenére a társulat szabad elhatározásából történt, a mennyiben a kormány azon tanácsa, hogy a malomgátak az 1751. évi XIV. törvénycikk és az 1840. évi X. törvénycikk alkalmazása mellett successive távolittassanak el, esetleg módosittassanak figyelmen, kivül hagyatott s a társulat a malmok rögtönös beváltását s a gátaknak eltávolitását önkényesen eszközölte.
Az érdekeltek ezen másik része a szabályozási munkálatoknak kormánybiztos vezetése alatt a társulat terhére oly módon való folytatását és befejezését kivánta, hogy az ezzel járó költségek az érdekeltektől elviselhető részletekben hajtassanak be.
Az előadottakra nézve alább fogok részletesen nyilatkozni, hol a társulati közgyülésnek hasonnemű határozatáról leend szó. Itt csupán a következőket tartom szükségesnek megjegyezni:
Tagadhatlan, hogy Győr sz. kir. városnak és a vele összekapcsolt Győrsziget községnek, mint azon nagy vidék kereskedelmi központjának védelme országos érdeket is képez; ennélfogva indokoltnak látszik, hogy a jelenleg kedvezőtlen anyagi viszonyok közt levő Győr sz. kir. város és Győrsziget község biztositása czéljából a szükséges munkálatok a Rába szab. munkálatoktól elkülönitve állam-közegek felügyelete és vezetése alatt mielőbb végrehajtassanak és hogy ezen munkák költségeinek jelentékeny részét Győr sz. kir. városnak és Győrsziget községnek méltányos hozzájárulása mellett az államkincstár fedezze.
Győr sz. kir. városának és Győrsziget községnek árviz elleni védelmét szükségesnek tartom kiszakitani a Rába-szabályozási társulat teendői sorából; mert ha a szabályozási munkálatok rögtön megindittatnak is, azokat az általános érdek szempontjából megállapitott sorrend szerint kell végrehajtani, s nem lenne indokolható, hogy az összes érdekeltség költségére legelőször is csupán a Győrváros és Győrsziget község biztositása végett szükséges épitkezések létesittessenek, a melyek nagy része különben is kivül esnék az általános ármentesitési munkálatok keretén, addig pedig, mig az általános érdeknek megfelelőleg Győr felett a patona-győri csatorna kiásatik, a Rábcza folyó végszakasza rendeztetik s ezen vizmeder két partján, valamint a Duna mentén a védtöltések Győrtől lefelé oly magaslatig kiépittetnek, melyet már az árvizek meg nem kerülhetnek, Győr sz. kir. város és Győrsziget község folyton ki volna téve az árveszélynek; de különben is, nem tartanám helyesnek, hogy Győr sz. kir. város sorsa messze kiterjedő s nem is a városnak, hanem a Rába-szabályozó társulatnak felügyelete alá adandó védtöltések lelkiismeretesebb vagy hanyagabb gondozásától tétessék függővé.
Minden egyéb a Rába-szabályozó társulat által tervezett épitkezések tisztán helyi érdeküek levén, a kiöntések ellen biztositandó és megvédendő árterületek tulajdonosainak költségén létesitendők.
Azonban tekintettel a Rába és Rábcza alsó vidékének nyomasztó helyzetére, az utóbb emlitett helyi érdekű árvédelmi épitkezések végrehajtása sem halasztható tovább azon vidék elpusztulásának veszélye nélkül és miután részint a társulat keblében duló viszály, részint a folytonos árvizek által előidézett nehéz viszonyok folytán a Rábavidék magára hagyatva, nem lenne képes az ármentesitést, melynek költségei a Győr sz. kir. város és Győrsziget község biztositására szükséges kiadások levonása után is hat millió hatszázezer forintra vannak előirányozva, rövid idő alatt előteremteni, hivatalelődöm előterjesztése alapján a ministertanács 1882. évi január hó 25-én tartott ülésében elhatározta, hogy Győr városnak és Győrsziget községnek biztositása végett az emlitett városnak és községnek a költségekhez kellő mérvben hozzájárulása mellett s a mennyiben szükséges a törvényhozás jóváhagyásával a kormány részéről az intézkedések minden esetre megtétessenek; továbbá kimondotta, hogy ha a társulat a többi szabályozási és árvédelmi munkálatokra szükséges kölcsönt megszavazná, a kormány a kölcsön fölvételét kész közvetiteni s annak törlesztésére nézve biztositást vállalni. Ezen czélból a ministertanács megbizta hivatalelődömet, hogy a társulat közgyülésének összehivását rendelje el s annak a fennebbi megállapodást hozza tudomására; a Győrváros és Győrsziget község biztositása végett szükséges munkálatokon kivül a többi szabályozási és ármentesitési munkálatok kivitelére nézve a végleges elhatározást a ministertanács magának akkorra tartván fenn, midőn már a közgyülésnek a kölcsön tárgyában határozata tudva leend.
A ministertanács határozata folytán összehivatni rendelt társulati közgyülés 1882. évi május hó 25-én megtartatván, az a szabályozás költségeinek fedezésére szükséges kölcsön fölvételét megtagadta.
A kölcsön fölvétele ellen szavazó ártérbirtokosok ugyanazon érveket használták, melyeket a felvidéki nagybirtokos érdekeltek már az emlitett ministeri értekezleten is előadtak; tudniillik, hogy:
1. a társulatnak nincs törvényesen elfogadott terve;
2. visszaállitandó a társulat önkormányzata, hogy a tervek fölött határozhasson s az általa szükségesnek látott intézkedéseket megtehesse;
3. a Rába-szabályozás megszünt helyi érdek lenni, hanem országos szükség jellegével bir s mint ilyen amúgy is túlhaladván az ártérbirtokosok anyagi erejét, - az államkincstár költségén hajtandó végre.
Az ártérbirtokosok többségének ezen érveléseire, illetőleg állitásaira következőket jegyzem meg:
ad 1. Azon állitás, miszerint a társulatnak nincs törvényesen elfogadott terve, minden alapot nélkülöz, mert maga a társulat készitette a terveket, azokat választmánya által több izben módosittatta és 1879. évi február hó 20-án tartott közgyülésén, melyben kormánybiztos küldéseért folyamodott, a választmány által elfogadás végett bemutatott tervezetet nem vetette el, hanem annak elfogadása iránt hozandó érdemleges határozatát függőben tartotta. A társulat kérelmére kiküldött kormánybiztos az 1871. évi XXXIX. törvénycikk 25. §-ában gyökerező jogánál fogva folytathatta tehát a működést ott, hol az megszakadt s minden esetre jogositva volt az autonom társulat közegei által szerkesztett s a társulati választmány részéről letárgyalt tervezetet a felügyelettel és ellenőrzéssel megbizott Győr megye közönségéhez áttenni.
A megye törvényhatósági közgyülése az 1871. évi XXXIX. törvénycikk 12. §-a értelmében eljárván, a tervezetet az arra vonatkozó felszólamlásokkal és saját határozatával együtt helybenhagyás végett a közmunka- és közlekedési ministeriumhoz felterjesztette, hol azok felülbiráltattak s bizonyos módositások elrendelése mellett helyben is hagyattak. A tervezet megállapitása körül követett ezen eljárás törvényessége ellen minden kételyt eloszlat az 1871. évi XXXIX. törvénycikk 25. és 12. §-a. A 25. § második bekezdése szóról szóra igy hangzik: „a kormánybiztosnak feladata a társulat ügyeinek rendes kezelése iránt intézkedni és a kölcsönkötés kivételével mindazt végezni, mi a társulat választmánya és közgyülésére a törvény által kitűzve van”. E szerint tehát a kormánybiztosnak nemcsak joga, de kötelessége is volt az idézett törvénynek 12. §-a értelmében a társulat rendeletéből készült s a társulat választmánya által letárgyalt terveket a maga részéről egyszerűen elfogadva, vagy véleményes megjegyzései kiséretében, esetleg módositásokkal is a megye közönségéhez törvényszerű tárgyalás végett áttenni, honnan azok szintén a 12. § határozmánya értelmében terjesztettek fel további eljárás végett a közmunka- és közlekedési ministeriumhoz.
ad 2. A társulattól autonomiájának visszaállitása esetében, az eddigi tapasztalatokból itélve, nem lehet üdvös működést várni. Ujra kezdődnék az érdekek harcza a fölött: arányban fog-e állani az ármentesités eredménye a tervezett szabályozási és árvédelmi munkálatok költségeivel? Azok, a kiknek birtokaik a Rába felső szakaszának mentén feküsznek és a malomgátak kihányása folytán tűrhetőbb állapotba jutottak, nagyon hihető, hogy önérdekből és pedig nézetem szerint rosszul felfogott önérdekből ismét a társulat felbontására s az ármentesitési munkálatok abbanhagyására fognak törekedni, nem gondolván meg, hogy helyzetük a malomgátak eltávolitása folytán tűrhetővé vált ugyan, de azért az árviz pusztitásainak még mindig ki vannak téve, s ezek ellen csakis a Rába és mellékfolyóinak rendszeres szabályozása, a védtöltések felépitése s a belvizek levezetése által lehetnek teljesen biztositva. Minthogy pedig a felső Rábavidék érdekeltsége a társulat többségét képezi: az első közgyülés kétségkivül a társulat feloszlását határozná el és a kisebbséget képező alsó Rábavidék, mely a felső vidék bajainak némi orvoslására a malmok vételárához való hasonarányú hozzájárulása által áldozatokat hozott, az ennek folytán rosszabbá vált helyzetében teljesen magára hagyatnék. Ez pedig a közhatóság által el nem nézhető méltánytalanság lenne, mert itt nem arról van szó, hogy valamely ősi állapotban levő területen a vizszabályozó társulat meg se kezdje működését, hanem arról van szó, hogy a közös erővel meginditott s a felsőbb vidéknek már némi előnyt is nyujtó vizszabályozás az alsó vidéknek nagy kárára abbanhagyassék.
ad 3. Tagadhatlan, hogy a Rába-vidék ármentesitése ép ugy, mint általában minden ármentesités az államnak is érdekében áll. Hanem az államérdek itt csak közvetett, a mennyiben t. i. az ármentesités következményekép a vidék jólléte növekedik. Első sorban és közvetlen az ártérbirtokosok vannak az ármentesités által érdekelve, mit különben maguk is elismertek az által, hogy ármentesitő és vizszabályozó társulatot alakitottak. Ennélfogva nem tartanám indokoltnak, hogy az ármentesités költségeit, vagy azoknak nagyobb részét az államkincstár fedezze; miután sem a Rába, sem a Rábcza nem sorozhatók a hajózható folyamok közé, s nem is válnak hajózhatóvá a tervezett mederrendezés után sem. A nem hajózható folyóknál pedig az állam nem végeztet épitkezéseket s ha ezt a Rábánál tenné, méltán követelhetnék az ország többi részeiben levő kisebb folyók árjai által sujtott vidékek is, hogy hasonló kedvezményben részesittessenek, mi a közadók jelentékeny emelésére s azon igazságtalanságra vezetne, hogy árvizjárta területek értékének és ugy birtokosaik vagyoni helyzetének emeléséhez, ezen birtokosokkal hasonló, sőt esetleg ennél nagyobb arányban járulnának hozzá oly területek birtokosai is, melynek árvizveszélynek kitéve nincsenek, s az árvédelmi munkálatok által sem az értéknövekedés, sem a jövedelemszaporulat előnyeiben nem részesülnek.
A Rába folyó és mellékvizeinek rendezése tehát csak az ezen munkák jótéteményében részesülendő érdekeltség, illetőleg a Rába-szabályozó társulat feladata lehet.
A társulati közgyülésnek a kölcsön fölvételét megtagadó határozata után, a kormánynak azon meggyőződésre kellett jutnia, hogy az érdekeltség közt fenforgó viszonyokhoz képest a Rába és mellékvizeinek szabályozását nem lehet másképen foganatositani, mint ugy, ha e munkálat államilag hajtatnék végre, s a költségek kényszerkivetések útján szedetnének be.
Mindazáltal czélszerűnek tartottam a Rába- és Fertővidék érdekeltségének tekintélyesebb és befolyásosabb tagjaival még egyszer előzetesen tanácskozni s e czélból őket mult évi szeptember hó 6-ára Budapestre egybehivtam.
Miután pedig ismeretes volt előttem, hogy az érdekeltek többsége főleg az előirányzott költségek mérve miatt riad a szabályozástól vissza s általában az érdekeltség bizonyos mérvben az állam anyagi támogatására tart igényt: nem lehetett kétségem az iránt, hogy bizonyos állami támogatásnak kilátásba helyezése az érdekeltekben kedvezőbb hangulatot keltene, mely minden valószinűség szerint a kérdés sikeres megoldását biztositaná.
E végből még az értekezlet előtt tárgyalásokat folytattam, melyeknek eredményeként kilátásba helyezhető volt, hogy a kormány hajlandó a törvényhozás fölhatalmazását kérni arra nézve, miszerint a tisztán ármentesitési s 6 év alatt létesitendő munkálatok költségeire felveendő 6.600,000 frtnyi kölcsön időközi kamatainak nagy része az államkincstárból fedeztessék s e czímen az érdekeltektől a munka végrehajtásának első 3 évében holdankint csak 15 kr., a végrehajtás további ideje alatt pedig holdankint csak 25 kr. szedessék.
Az állami támogatás e módja jelen esetben annál czélszerűbbnek látszott, mert az érdekeltek a teherviseléstől leginkább azon évekre nézve riadnak vissza, melyekben még a szabályozás előnyeit teljes mérvben nem élvezhetik.
A mult évi szeptember hó 6-án tartott értekezlet egybehivásánál különös tekintettel voltam arra, hogy ott minden ellentétes érdek képviseltessék s ugy a szabályozni kivánók, mint a szabályozást ellenzők közül a tekintélyesb társulati tagok részt vegyenek.
A törvényhatóságok képviselőin kivül 32 érdekelt jelent meg s általuk a Rába-szabályozó társulat holdszám szerinti többsége fölösen képviselve volt.
Az értekezlet folyama teljes és világos képét nyujtotta annak: mi fogna történni, ha a társulat autonomiája visszaállittatnék. A jelenvoltak egyértelműleg hangsúlyozták, hogy szabályozni okvetlenül kell; de mig az alsó vidék érdekeltsége a már törvényesen megállapitott szabályozási tervnek keresztülvitelét óhajtja s a társulati önkormányzat visszaállitását eredménytelen s igy káros idővesztéssel járó kisérletnek tartja, a felső vidék érdekeltsége ezen tervet határozottan elvettetni kivánja s a mellett harczol, hogy a társulat eddigi működése teljesen törvénytelennek s ennélfogva semmisnek tekintetvén, a társulat autonom jogainak gyakorlatába oly módon helyeztessék vissza, hogy az alapszabályokban kitűzött czél félrevetésével a társulat még ezután határozhasson a felett: minő munkákat akar keresztülvinni? Nyilvánvaló tehát, hogy az autonomia visszaállitása esetében, mint már fennebb emlittetett, az érdekeltségnek ezen utóbbi része többségre jutván, a társulat föloszlását erőszakolja ki, mely esetben továbbra is fenmaradna a mai tűrhetetlen állapot, miszerint a felső Rába-vidék birtokosai a Sopron megye által fentartott rosz vonalozású és nagyon hiányos töltések védelme alatt némileg mentve maradnának a közönségesebb árvizektől, mig az alsóbb győrmegyei terület továbbra is ki lenne téve az árviz pusztitásainak, mely baj jelen mérvében nem csupán a folyó természetes vizfolyási viszonyaiból származik, hanem sulyosbitva van az által, hogy a felső vidéken helyenkint töltések közé szoritott viz nagyobb tömegben ömlik az alsóbb vidékre és hogy a társulat a malomgátak elhányásával a vizfolyásnak a mederben szabadabb utat nyitva, a tervezet többi részét, mely hivatva lett volna az alsó vidéket az árvizek ellen biztositani, keresztül nem vitte.
Ily körülmények közt a társulati működéstől üdvös eredményt várni lehetetlen s hacsak a hajdan jobb létnek örvendett Rába-vidéket a végpusztulásnak martalékul adni nem akarjuk; nem marad egyéb hátra, mint a szabályozás és ármentesités halaszthatlan részét törvényhozási intézkedés alapján a társulati működés mellőzésével kormányközegek vezetése mellett az érdekeltek rovására keresztülvitetni.
Egyébiránt az alsó Rába-vidék érdekeltsége épen ugy, mint a felsővidéki érdekelteknek egy része az állam ezen közbelépését nemcsak kérelmezték, hanem magát a kilátásba helyezett állami támogatást is, mint a kormány erélyes intézkedéseinek jelzőjét és előfeltételét készséggel elfogadták.
Mielőtt a javasolt állami támogatásra s általában a kormány által kért törvényhozási intézkedésekre részletesebben áttérnék, legyen szabad a Rába-szabályozó társulat terveiről s ezeknek költségelőirányzatáról röviden nyilatkoznom.
A Rába-szabályozó társulatnak törvény szerint letárgyalt s elfogadott műszaki terve magában foglalja mindazon munkálatokat, melyek az egész Rába- és Fertő-vidék teljes ármentesitése, a belvizek okszerű levezetése s a Rába és mellékvizeinek hasznositása czéljából szükségesek.
A tervezetnek a műszaki tanács által történt helyesbitése alapján a vizhasznositási költséges épitkezések, valamint a Győr sz. kir. város és Győrsziget község árvédelme czéljából szükséges munkálatok kihagyásával a tervezet többi részének kiviteli költsége a regie-költségeken kivül kerekszámban tizenegy millió forintra irányoztatott elő.
Hivatali elődöm azonban már a tervezet helybenhagyása alkalmával kijelenté, hogy czélszerűnek tartja, miszerint e nagy terjedelmű munkák ne egyszerre indittassanak meg, hanem helyes sorozatban egymás után vétessenek foganatba és fejeztessenek be.
E kétségkivül helyes felfogás alapján a főterv két külön részre osztható.
Az egyik rész keresztülvitele, mely kizárólag az eddig is művelés alatt állott területek ármentesitését és a legszükségesebb belviz-csatornázásokat czélozza ugyan, mindazáltal a társulati összes ártér-vizviszonyaira kihat és
| az épitkezésekre | 6.028,500 frt - kr., | |
| a regie-költségekre | 571,500 frt - kr., | |
| Összesen | 6.600,000 frt - kr. |
költséget igényel.
A másik rész a belvizek teljes rendezését, a Fertő-tó lecsapolását foglalja magában és
| az épitkezésekre | 4.971,500 frt - kr., | |
| a regie-költségekre | 428,500 frt - kr., | |
| Összesen | 5.400,000 frt - kr. |
költséget igényel.
A Rába-szabályozó társulat egész tervezetének keresztülvitele, tehát a felügyeleti költségekkel együtt kerekszámban tizenkét millió forintba fogna kerülni.
Nem alaptalan az érdekeltség nagyobb részének azon kifogása, hogy ezen teljes műszaki terv kiviteli költsége az ártérbirtokok jelen viszonyaihoz képest fölötte drága, azért egyelőre nem is lehet arról szó, hogy az érdekeltség már most az egész tizenkét millió forinttal, illetőleg annak évenkinti törlesztési hányadával megterheltessék.
Egyelőre elég lesz a legszükségesebb ármentesitési és belvizrendezési munkák kivitelét biztositani. Ezen munkák folytán az érdekeltek teherviselési képessége jelentékenyen fokozódván, annak idején nagyobb megerőltetés nélkül képesek lesznek majd a tervezet másik részét is keresztülvinni és igy feladatukat teljesen befejezni.
A legszükségesebb ármentesitési és belvizrendezési munkálatok és az azok kivitelére előirányzott költségek a következők:
| A Rába szabályozása és töltések közé vétele a magyar nyugati vasut sárvári hidjától a patona-győri csatornáig | 2.226,236 frt 11 kr. | |
| A patona-győri csatorna és töltései | 1.043,479 frt 78 kr. | |
| A Rábcza szabályozása Beő-Sárkányig és a hansági csatorna | 1.573,022 frt 02 kr. | |
| A Marczal végszakaszának rendezése | 491,924 frt 43 kr. | |
| A belvizek levezetésére szükséges munkák | 257,082 frt - kr. | |
| A kis Duna partján emelendő védtöltés | 436,754 frt 08 kr. | |
| Összesen | 6.028,498 frt 42 kr. | |
| Ezen összeghez a felügyeletre és egyéb regie-kiadásokra hozzászámitandó | 571,501 frt 58 kr. | |
| Az összes költség tehát kerekszámban | 6.600,000 forint. | |
A kormány által kilátásba helyezett s az érdekeltek nagy többsége részéről teljes megelégedéssel fogadott állami támogatás - mint fennebb emliteni szerencsém volt - az ezen munkálatokra felveendő kölcsön időközi kamataihoz való járulásban állana, a mi az érdekeltek részéről fizetendő 15 krajczár, illetőleg 25 krajczárnyi járulékok leszámitásával s azon feltevés mellett, hogy évenként csak a szükségnek megfelelő összegek vétetnek fel és az időközi kamat 6% leend - a hat évre terjedő munkálatok egész ideje alatt összesen mintegy egy millió forinttal terhelné az államkincstárt.
Azontúl pedig a 6.600,000 forintos kölcsön törlesztése lehetőleg 50 éven át évenként mintegy 412,500 frttal s holdankint átlag 1 frt 22 krral terhelné a társulat érdekeltségét, mely teher az akkor már ármentessé válandó területekre elviselhetlennek egyáltalán nem mondható.
Az előadottaknál fogva, hacsak a Rába és Rábcza vidékét a végpusztulásnak kitenni nem akarjuk, mellőzhetlen annak szüksége, hogy ezen vidék ármentesitése czéljából a Rába-szabályozó társulat által tervezett munkálatok azon része, melynek kivitele el nem halasztható, nevezetesen a fennebb 6.600,000 frttal költségelt épitkezések és érdekeltség terhére közigazgatási végrehajtás útján foganatosittassanak.
De épen az alsó Rábavidék birtokosságának mai szomorú viszonyai indokolják annak szükségét is, hogy az állam legalább a teherviselés legnehezebb időszakában, a munkálatok tartama alatt, mig t. i. a szabályozás hasznát a birtokosok nem élvezhetik, ezen birtokosokat méltányos anyagi támogatással is gyámolitsa.
Áttérve ezek után a Győr sz. kir. városnak és Győrsziget községnek árviz elleni biztositása iránt tervezett intézkedésekre, meg kell jegyeznem, miszerint tekintettel arra, hogy Győr sz. kir. városnak, mint kereskedelmi központnak s a vele összekötött Győrsziget községnek biztositása és emelése államgazdászati szempontból is fontos; továbbá, hogy a mellőzhetlen biztositási épitkezések költsége a város és község anyagi erejét túlhaladja: okvetlen szükségesnek látszik ezen munkálatot késedelem nélkül államköltségen végrehajtani; oly feltétellel azonban, hogy a költségeknek egy részét az érdekelt város és község vagyoni viszonyaikhoz mért arányos hozzájárulás útján megtéritsék.
Mihelyt ezen munkálatoknak az általános Rába-szabályozás munkálataitól leendő elválasztására s az állam költségén állami közegek által leendő végrehajtására nézve a kellő megállapodás létrejött, nem késtem a vonatkozó műszaki terveket elkészittetni s azokat a műszaki tanács által felülbiráltatni.
Győr szab. kir. város és Győrsziget község ármentesitendő területe a győri kis Duna jobb partján fekszik és a Rába és Rábcza folyók torkolata által három részre van különitve.
Ezen három területrész védelmére három körtöltés szükséges:
egy a Duna és Rába jobb partján elterülő nagyobb városrész biztositására;
egy a Rába és Rábcza közt fekvő győri „Ujváros” biztositására; s végül
egy a Rábcza és Duna közt elterülő Győrsziget község biztositására.
Ezen körtöltéseken kivül szükséges lesz a sétatéri kis hidat s a Rábczán átvezető két hidat fölmagasitani.
A Duna és Rába jobb partján létesitendő körtöltés a káptalandombtól kiindulva a győr-soproni vasut töltéseig követi a Rábaszabályozó társulat által a Rába jobb partján tervezett töltésvonalát; azután e vonaltól eltérve a győr-pápai országuton halad majdnem a Gándzsa érig, honnan egy 360 méter hosszú töltésvonal által köttetik össze a magyar nyugati vasut töltésével oly ponton, hol a vasuti töltés az eddig tapasztalt árvizek szinénél jóval magasabb. E ponttól kezdve a körtöltés kiegészitéseül szolgálnak az emlitett vasuti töltés s az ehhez csatlakozó árvizmentes magaslatok egész addig, hol a győr-budai országút az ugynevezett kiskuti magaslatra jut. Innen a győr-budai országuton halad a körtöltés a város széleig, s azután a város szélén a gőzhajó-állomáshoz fordul, melytől a kis Duna partján halad a püspöki várhoz vezető útig s itt ugyanazon magaslathoz köttetik, melynek rábaparti oldalából kiindult.
A Rába és Rábcza közt létesitendő győr-ujvárosi körtöltés a magyar államvasuti töltéstől a Rábcza torkolatáig s innen a Rábcza jobb partján Győr-Ujváros felső széléig követi a Rábcza-szabályozó társulat által tervezett töltésvonalat, azután az ugynevezett „Vasas” töltés felhasználásával a bécsi országuthoz csatlakozik, mely országut mintegy 1,300 méter hosszban kellőleg emelve fölhasználható s innen eltérve, a körtöltés a magyar államvasut töltéséhez csatlakozik.
A győrszigeti körtöltés a Rábczán épült alsó hidtól a már létező töltés vonalában, ennek felmagasitása és megerősitése mellett a zsidó temetőig s innen a Rábcza bal partján ismét a Rábczán épült alsó hidig halad.
A körtöltések koronája általában az eddigi legnagyobb viz fölött 1 méter magasra és 4 méter szélességgel terveztetik.
Mélyebb helyeken a töltés száraz felőli oldalán a koronával 2,3 méterrel alacsonyabb, 3 méter széles padka által erősittetik meg.
A győr-bécsi és győr-soproni országutnak körtöltésül felhasznált részei a közlekedés igényeinek megfelelően 9 méter széles koronával lesznek kiépitendők.
A rábamenti töltések lábai kőhányással erősittetnek meg s a töltés vizfelőli oldalán kőburkolatot nyerend. A „Vasas” töltés azon szakasza is, mely erős hullámverésnek van kitéve - mintegy 1,600 méter hosszban kőburkolattal fog elláttatni.
A Győr sz. kir. város és Győrsziget község árvédelmi biztositására szükséges munkálatok költségei:
| a győrvárosi körtöltés | 113,417 frt 38 kr. | |
| a győr-újvárosi körtöltés | 197,193 frt 98 kr. | |
| a győr-szigeti körtöltés | 69,962 frt 88 kr. | |
| a hidak felemelése | 8,000 frt - kr. | |
| összesen | 388,574 frt 24 krban | |
| irányoztatnak elő, mely összeghez a felügyeletre s előre nem látható kiadásokra hozzászámitandó lévén | 38,000 frt - kr. | |
| az összes szükséglet | 426,574 frt 24 krra |
tehető.
Ezen költségösszeg fedezéséhez Győr szab. kir. város és Győrsziget község, valamint Győr megye közönsége mint érdekeltek, önkéntes megajánlási nyilatkozataikhoz képest körülbelül a költségek 29%-ának erejéig hozzájárulni hajlandók.
Állana pedig ezen hozzájárulás Győr szab. kir. város részéről 34 éven át fizetendő 4,500 frt évjárulékból és a város által újabban végrehajtott, a tervezetbe illő s 25,000 frttal számbavehető árvédelmi épitkezésekből, továbbá Győrsziget község részéről 30 éven át fizetendő 800 frt évjárulékból, végül Győr vármegye részéről 24 éven át fizetendő 800 frt évjárulékból.
Az érdekeltek elmenvén azon határig, meddig helyzetükben és anyagi viszonyaik között elmehettek s melyen túl további terheltetésük igen súlyossá válnék, ajánlataikat elfogadásra alkalmasaknak vélem.
Az előadottak alapján a törvényhozás fölhatalmazása kéretik:
1. hogy a közmunka- és közlekedésügyi minister a Rába folyó szabályozását Sárvártól Győrig, a Rábcza folyó szabályozását Beő-Sárkánytól Győrig, a hansági csatorna kiásását Pomogytól a Rábczáig, a Marczal folyó végszakaszának rendezését, valamint az ezen munkálatokkal szoros kapcsolatban álló belviz-csatornázásokat legfeljebb hat év alatt, a Rába-szabályozó társulatnak helybenhagyott tervei alapján, kormánybiztos által végrehajthassa és a kész épitményeket a munkálatok befejezése után, a Rába-szabályozó társulatnak saját költségén leendő további fentartás végett átadhassa;
2. hogy Győr szab. kir. városnak és Győrsziget községnek árviz ellen való biztositása czéljából szükséges munkálatokat még a folyó év végeig állami közegek által végrehajthassa és a kész épitményeket a munkálatok befejezése után Győr szab. kir. városnak és Győrsziget községnek saját költségükön leendő további fentartás végett átadhassa;
3. hogy a pénzügyminister a Rába és mellékfolyói szabályozásának költségeire 6.600,000 frtban, a Győr szab. kir. város és Győrsziget község árvédelmére szükséges munkálatok költségeire 426,000 frtban, összesen tehát 7.026,000 frtban előirányzott effectiv szükséglet fedezésére a Rábaszabályozó társulat érdekeltségeinek s illetőleg Győr szab. kir. város és Győrsziget községnek terhére kölcsönt vehessen fel, melynek a Rába-szabályozó társulat érdekeltségét terhelő része, a társulat ártérfejlesztése alapján megállapitott terület lekötése által is biztositható; s végül
4. hogy a Rába-szabályozó társulat érdekeltségére eső kölcsönrész időközi járulékainak az érdekeltek a munka végrehajtásának első három évében évenkint és holdankint 15 krajczárnyi, a többi évében pedig évenkint és holdankint 25 krajczárnyi hozzájárulása által nem fedezett részét a munkálatok tartama alatt, valamint a Győr sz. kir. város és Győrsziget község védelmi munkálataira eső kölcsönrésznek az ezen érdekeltek és Győr vármegye önkéntes hozzájárulása által nem fedezett részét is az államkincstár törleszsze.
A Rába-szabályozó társulat érdekeltségére a munkálatok tartama alatt kivetendő ideiglenes, valamint azok befejezése után megállapitandó végleges járulékok, nemkülönben Győr sz. kir. város, Győrsziget község és Győr megye hozzájárulásai a közadók módjára fognának behajtatni.
Ki kell kérnünk ezeken felül a törvényhozás fölhatalmazását az iránt is,
5. hogy a közmunka- és közlekedésügyi minister az érdekelteknek, méltányossági tekintetekből, az ügyek vezetésére befolyást engedendő, a Rába-szabályozó társulat ügyeinek vezetése czéljából a munkálatok végrehajtásának egész tartamára kirendelendő kormánybiztos oldala mellé az ártér nagyobb birtokosaiból s az érdekelt községek képviselőiből véleményező bizottságot alakithasson és ennek hatáskörét és ügyrendét megállapithassa; valamint, hogy
6. a társulat teherviselési kulcsát ezen véleményező bizottság meghallgatása mellett s a kormánybiztos előterjesztése folytán, a munkálatok befejezése előtt véglegesen megállapithassa.
Ezen legutóbb emlitett fölhatalmazásra azért van szükség, hogy a társulati ártér osztályozása ellen fölmerült panaszok, a mennyiben jogosoknak bizonyulnak, orvosolhatók legyenek s egyes ártérbirtok netán túlságos és méltánytalan megterheltetésének eleje vétessék.
A Rába-szabályozási munkálatok tartamának hat évben történt megállapitását a munkák helyes sorrendje és a lehető költségkimélés indokolja; a Győr sz. kir. város és Győrsziget község árvédelme czéljából tervezett épitkezések befejezését pedig azért kellene még a folyó év végéig eszközöltetni, hogy a védművek már az 1886. évi tavaszi árvizek ellen kellő biztonságot nyujthassanak.
Midőn tehát a fennebb előadottak értelmében a Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról, valamint Győr sz. kir. város és Győrsziget község árvédelmi biztositásáról szerkesztett törvényjavaslatot ezennel bemutatnók; annak elfogadását tisztelettel kérjük.
