A selyemtenyésztés Magyarország déli vidékein és a volt határőrvidéken a jelen század elején nagy lendületet nyert, mely tetőpontját érte el a 40-es években, a midőn a termelt gubók értéke 800,000 frtot ért el.
Ezen időben lépett fel a hernyók közt a „foltkór” betegség, mely oly pusztitást okozott a tenyésztésben, hogy az ipar rohamosan csökkent, és végre, az 50-es évek vége felé, majdnem teljesen megszünt.
Pasteur vizsgálódásai nyomán megállapittatott, hogy a „foltkór” betegség a beteg peték által terjesztetik, és hogy az egészséges petékből származó hernyók ezen betegségnek nincsenek alávetve; megállapittatott továbbá az is, hogy a betegség górcsövi vizsgálat utján már a pilléken fölismerhető, s igy azután lehetséges az, hogy a beteg pillék petéi a tenyésztésből kirekesztetvén, csakis egészséges peték használtatnak tenyésztésre.
Ezen fölfedezés következtében a selyemtenyésztéssel foglalkozó országokban, kivált Francziaországban és Olaszországban, külön intézetek állittatnak fel, melyekben selymérpillék megvizsgáltattak és csakis az egészséges pillék petéi kerültek forgalomba, illetőleg tenyésztésre.
Ezen eljárás meghonositása czéljából a kormány 1872-ben Szegszárdon selyemtenyésztési intézetet állitott, melynek ugyanezen eljárás tétetett feladatává. Azonban - miután ez intézet kellő szakerőkkel nem rendelkezett; - továbbá, mert az intézet működésével nem járt karöltve a tenyésztők oktatása és selyemtenyésztési szakismeretek terjesztése: - az ipar meghonositását czélzó törekvések sikerre nem vezettek, mindaddig, mig 1880-ban a selyemtenyésztés a jelenlegi alapon az ipar összes föltételeit felkaroló módon nem szerveztetett.
Habár a külföldön, nevezetesen azon országokban, melyekben a selyemtenyésztési ipar századok óta virágzott és már ezreknek kizárólagos kenyérkeresetét képezte, az emlitett intézetek felállitásával a bajt elháritani és az ipart újonnan feléleszteni sikerült, - azért nálunk, hol az ipar csakis mellékkeresetet képez, s hol az egész ügyet rendszeresen vezető vállalkozók még nem találkoztak, szükséges, hogy a kormány vegye kezébe a tenyésztés ügyét és fejleszsze oly fokra, hogy az a népben erős gyökeret vetve, idők folytában népünk jövedelmező és gazdaságos foglalkozásává legyen.
Ugyanazért nemcsak az ipar egyik főfeltételét képező szakismeret terjesztése, valamint a selymérek táplálkozásához szükséges szederlevelek biztositása czéljából a szederfa-tenyésztés emelése kell, hogy a kormány feladatát képezze, hanem a kormánynak az ipar üzleti részét is irányitania kell. Nevezetesen szükséges, hogy a selymérpete teljesen megbizható módon állittassék elő oly egészséges minőségben, mely a tenyésztés eredményét biztositja, s ez által egyszersmind biztositékot nyújt arra nézve is, hogy a tenyésztéssel foglalkozók a tenyésztést sikeres foglalkozásnak tekintsék, és attól el ne kedvetlenittessenek.
Ha a selymérpetének akár készitése, akár kiosztása magánosoknak megengedtetik, ez a czél, az eddigi tapasztalatok szerint, veszélyeztetve van.
A vállalkozó, a ki esetleg rosz vagy beteg petét oszt ki oly czélból, hogy az azok után termelt gubót beváltsa és azon nyerészkedjék, nincsen érdekelve abban, hogy a termelő egészséges pete után nagyobb mennyiségű gubót állitson elő, miután ő csakis a kész gubót váltja be, és az ő szempontjából inkább hajlandó lehet arra, hogy hibás, tehát kevés értékű petét oszszon ki a tenyésztők között, miután az ilyen jelentékenyen kevesebb költséggel kapható vagy állitható elő. A magánvállalkozók részéről fenyegető ezen veszély kiváltképen áll a külföldi vállalkozókra nézve, kik a selyemiparral foglalkozó országokban nehezebben értékesithető 2. és 3-ad rendű petéket behozván, emlitett üzletökre nézve nálunk hálás talajt lelhetnek.
Ezen indokok valának irányadók a jelen törvény 1. §-ára nézve, melyben kimondatik, hogy selyembogarakat tenyészteni csak egészségeseknek ismert petékből szabad.
A 2. §-ban hasonló indokból ministeri engedélytől tétetik függővé a selyempete készitése, árulása és kiosztása. Ugyanezen §-ban a gubó vételára és beváltására vonatkozó hasonló intézkedés azon indokból vétetett föl, miután előfordultak oly esetek, hogy a kormány által kiosztott peték után termelt gubókat a magánvállalkozók váltották be. Minek magyarázata abban fekszik, hogy a kormány a jelentékeny költséggel készitett petéket a tenyésztőknek díj nélkül osztván ki, a petekészitésre forditott költség csak ugy térülhet meg, ha a gubó megfelelő alacsonyabb áron váltatik be.
Önként értetik, hogy a magánvállalkozó, ki a petét sem nem termelte, sem ki nem osztotta, tehát kinek a pete költségébe nem került, az illető termelőtől a gubót jelentékenyen magasb áron képes beváltani, mi, ha megengedtetnék, a kincstárra a petekészités évről-évre fokozódó, utóbb elviselhetlen, terhet róna.
A 3. §, tekintettel arra, hogy a magánvállalkozás egyelőre nem lesz képes azon föltételeknek eleget tenni, melyek mellett petetermelés megengedhető, - utasitja a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministert, hogy jó petéknek a kivánt mennyiségben való előállitásáról gondoskodjék.
A 4. § büntető intézkedései a törvény ellen kihágást elkövetőkkel szemben részletesb indokolást nem igényelnek.
A külön indokolást szintén nem igénylő 5. § szerint ezen törvény végrehajtása a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerre ruháztatik.
