Ezen egyezmény szövege a következő:
„A postai megbizások teljesitésére vonatkozó szolgálatnak szabályozása iránt az Osztrák-Magyar monarchia, Németország, Belgium, Egyptom, Francziaország, Olaszország, Libéria köztársaság, Luxemburg, Portugália és portugál gyarmatok, Rumánia és Svájcz között kötött
Alulirottak, mint a fenn elősorolt országok kormányainak meghatalmazottjai, közös egyetértéssel a megerősités fentartása mellett a következő „Egyezmény”-t kötötték.
A posta által beszedendő értékeknek kicserélését azon országok között, melyek abban megegyeznek, hogy e szolgálatot kölcsönösen ellátják, a jelen „Egyezmény” szabályozza.
1. A beszedés eszközölhető nyugták, számlák, bonok, váltók és általában minden kereskedelmi vagy egyéb pénzbeli követelésről szóló okmány alapján, melyeknek költséglevonás nélkül lefizetendő értéke egyenkint 1000 frankot, vagy ennek az egyes szerződő országok pénznemében megfelelő összeget meg nem halad. Az egyes postaigazgatások közös egyetértéssel ezt az összeget fel is emelhetik.
2. A szerződő országok postaigazgatásai magukra vállalhatják a kereskedelmi okmányok ovatoltatását is és közös egyetértéssel megállapithatják az e tekintetben szükséges intézkedéseket.
A posta által beszedendő értékösszeget a beszedéssel megbizott ország pénzértékében kell kifejezni.
1. A feladó a beváltandó okmányokat ajánlott levélben közvetlenül azon postahivatalhoz czimezve küldi, mely által az összeg beszedendő lesz.
2. Egy levél több, bár különböző adósokat terhelő értékeket is tartalmazhat, ha azok összegei egy és ugyanazon postahivatal által, egy és ugyanazon feladó javára szedendők be.
1. Az előző negyedik czikk szerint kiállitott küldemény után ugyanazon dij fizetendő, mint az ugyanoly sulyú ajánlott levélért. Ezen dij egészben a feladó ország postaigazgatása javára esik.
2. A feladónak a feladás alkalmával külön dijszedés nélkül feladó-vevény szolgáltatik ki.
Részletfizetések el nem fogadtatnak. Mindegyik érték egyszerre és teljes összegével váltandó be, különben visszautasitottnak tekintetik.
1. A beszedéssel megbizott postaigazgatás minden egyes beszedett érték összegéből 10 centimet, vagy ennek saját országa pénznemében megfelelő illetéket von le.
2. Ezen levont illeték az érdekelt postaigazgatások közt leszámolás tárgyát nem képezi.
Azon államok, melyek ez idő szerint kölcsönös forgalmukban az előző czikkben megállapitott tételnél magasabb beszedési illetéket vesznek, ezen magasabb illetéket ugyanazon forgalomban és feltéve, hogy a küldeményeknek az ötödik czikkben meghatározott dija 25 centime-ra van korlátozva, ideiglenesen továbbra is megtarthatják.
1. A beszedő postahivatal a beszedett összegből levonja:
a) a 7-ik, illetve 8-ik czikkben emlitett beszedési illetékeket;
b) az összegnek megfelelő postautalvány rendes diját, és
c) a netán felmerült bélyeg-illetéket;
a beszedő postahivatal ezután a fenmaradt összegről a feladó javára díjmentesen elküldendő postautalványt állit ki.
2. Azon értékek, melyek beszedhetők nem voltak, a feladó postahivatalhoz dij- és illetékmentesen küldetnek vissza. A beszedéssel megbizva volt postaigazgatás a be nem váltott értékeknek további megőrzésére, vagy a be nem szedhetés bármely okainak megállapitására nem kötelezhető.
1. A postautalványokra vonatkozó „Egyezmény” az előző 9-ik czikkben emlitett és a beszedett értékek összegének megküldésére szolgáló postautalványokra is mindabban alkalmazandó, a mi a jelen „Egyezmény”-nyel nem ellenkezik.
2. Ezen postautalványok a 2-ik czikk 1. pontjában megállapitott összeg erejéig állithatók ki.
1. Ha a beváltandó értékeket tartalmazó ajánlott levél elveszne, kivéve a vis major eseteit, a feladónak az alapszerződésben meghatározott feltételek alatt 50 frank kártalanitás fizettetik. Az alapszerződés 6. bis czikkében foglalt fentartás azonban a postai megbizásokat tartalmazó küldeményekre nem alkalmazható.
2. Ha a beszedett összeg elveszne, azt azon postaigazgatás, melynek kezelése alatt az elveszett, megtériteni tartozik.
A postaigazgatások sem a megbizásokat, vagy értékeket tartalmazó ajánlott leveleknek, sem az illető postautalványoknak késedelmes szállitásából netán eredő következményekért szavatolással nem tartoznak.
A jelen egyezmény határozatai, a szerződő országok azon jogát, hogy a postai megbizások nemzetközi szolgálatát javitsák, vagy szükebb egyesületet alakithassanak, meg nem szoritják.
A jelen „Egyezmény” nem korlátolja a szerződő országok saját törvényhozásait mindabban, a mi ezen „Egyezmény”-ben rendezve nincs.
1. Önként értetik, hogy azon esetekre, melyekre a jelen „Egyezmény” nem intézkedik, mindegyik postaigazgatás a belföldi forgalomban érvényes szabályokat alkalmazza.
2. Mindazonáltal sem a feladó, sem a rendeltetési hely állama a jelen „Egyezmény”-ben elősorolt dijakon és illetékeken felül más bárminemü dijat vagy illetéket nem szedhet.
Mindegyik postaigazgatás az azt igazoló rendkivüli körülmények között a postai megbizási szolgálatot ideiglenesen, részben vagy egészben azon feltétel alatt megszüntetheti, hogy intézkedéséről az érdekelt postaigazgatást vagy postaigazgatásokat haladéktalanul, szükség esetén távirati uton értesitse.
1. A szerződő országok postaigazgatásai a postai megbizási szolgálattal mindazon postahivatalaikat felruházzák, melyek nemzetközi postautalványokat közvetitenek.
2. A szerződő postaigazgatások közös egyetértéssel állapitják meg a megbizások feladási és szállitási módját és minden egyéb részletes intézkedéseket és szükséges rendszabályokat, melyek a jelen „Egyezmény” végrehajtására szükségesek.
Az egyesület azon országai, melyek jelen „Egyezmény”-hez még nem járultak, csatlakozhatnak ahhoz, ha azt az alapszerződésben az általános postaegyesülethez való csatlakozásra nézve előirt módon kérik.
1. Az alapszerződésben emlitett összejövetelek közti időben mindegyik postaigazgatásnak joga van, hogy a többi érdekelt igazgatásoknak a nemzetközi posta-iroda utján a megbizói szolgálatra nézve javaslatokat tehessen. Ezen javaslatok elfogadottaknak tekintetnek, ha hozzájárul:
1-ször, a jelen egyezmény 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 18., 19. és 20. czikkek módositására nézve valamennyi szavazat.
2-szor, a 17-ik czikk módositására nézve a szavazatok kétharmada.
3-szor, a jelen „Egyezmény” határozatainak magyarázatára nézve, az egyszerü általános többség.
2. Az elfogadott határozatok az alapszerződésben előirt módon, a két első esetben diplomatiai nyilatkozat, a harmadik esetben egyszerü közlés által megerősittetnek.
1. A jelen „Egyezmény” 1886 április 1-én lép hatályba.
2. Ezen „Egyezmény” ugyanoly tartalmu, mint az alapszerződés, - épségben maradván mindegyik országnak azon joga, hogy kormánya által a svájczi szövetség kormányához egy évvel előre intézett nyilatkozattal ezen „Egyezményről”-től visszalépjen. Ezen utolsó év alatt az „Egyezmény” teljességében érvényben marad; a végelszámolás és a kiegyenlités az év letelte után történvén.
3. A jelen „Egyezmény” hatálybalépése napjától kezdve az egyes szerződő kormányok, vagy igazgatások közt korábban megállapitott intézkedések, a mennyiben azok a jelen „Egyezmény”-nyel össze nem egyeztethetők, megszünnek, - épségben maradván a 13-ik czikkben kikötött jogok.
4. A jelen „Egyezmény” minél előbb megerősitendő. A megerősitő okmányok Lissabonban cseréltetnek ki.
Minek hiteléül a fent elősorolt országok meghatalmazottjai a jelen „Egyezmény”-t aláirták.
[Aláírások]
