A telekkönyveket, kivéve a főváros dunabalparti részét (1874:XVII. tc.), még jelenleg is azon telekjegyzőkönyvek képezik, a melyek a helyszinelési munkálatok alapján felvétettek, az 1855. évi deczember 15-én (Királyhágón inneni részek) - illetve az 1870. évi február 5-én (erdélyi részek) kelt telekkönyvi rendelet értelmében közzététettek és a hirdetményi határidők lejárta után továbbvezetés czéljából az illető biróságoknak mint telekkönyvi hatóságoknak átadattak.
Az 1855. évi rendeletben a „telekkönyv”-nek követelményeire kellő figyelem fordittatott ugyan; mert annak 44. §-a intézkedik, hogy:
„A betáblázott követelések bejelentésére szabott hirdetményi határidő eltelte után a telekjegyzőkönyvekből a különös betétek szerkesztendők”, -
és részben magában az idézett rendeletben meg is tétettek a betétek tekintetében szükségesnek tartott intézkedések, részben pedig az előforduló tettleges viszonyokra kimeritő utasitások közzététele helyeztetet kilátásba; ámde az idézett § intézkedései egy telekkönyvi hatóságnál sem foganatosittattak.
A kormányrendszer változtával az 1860. évben és a későbbi években szervezett hatóságok pedig a betéteket nemcsak nem szerkesztették, de a telekjegyzőkönyvek vezetésében sem tartották meg pontosan az idézett rendelet II. részének intézkedéseit.
Ilyen csakis az ideiglenesség czéljaira felvett és az 1860-1867. évek alatt részben elhanyagolt, részben pedig rendetlenül és sok helyütt különféle nyelveken vezetett telekjegyzőkönyvekből összeállitott telekkönyveket vett át az 1867. évben a magyar felelős kormány.
Az akkori igazságügyminister, ámbár teljes tudatával birt a telekkönyv követelményeinek, mégis, miután az elsőfolyamodású biróságok a kormányzat első éveiben nem szerveztethettek, és csakis a telekkönyvvezetők tétettek bizonyos módozatok szerint állami kinevezéstől függővé: igen fontos egyéb teendőinek halmazában megelégedett oly intézkedésekkel, melyek a telekjegyzőkönyveknek pontosabb vezetését biztositották; sőt hivatali elődöm akkor, mikor az idézett telekkönyvi rendeletet az 1868:XLIII. tc. 12. §-a alapján több módositással az erdélyi részekre kiterjesztette, mellőzte mindazon szakaszokat, a melyekben a telekkönyvi betétek szerkesztésére nézve tétetik intézkedés, valószinűleg azon okból, mert a betéteket az ország egyéb részeiben és az erdélyi részekkel egyidejűleg szándékozott szerkeszteni; és mert az akkor fennállott pesti kir. itélőtábla területén a betétek az 1855. évi rendeletben foglalt intézkedésekkel a telekjegyzőkönyvekből már nem lettek volna czélszerűen szerkeszthetők.
Az 1872. évben az elsőfolyamodású biróságok szerveztettek. Azonban már ekkor az igazságügyi kormány az „általános polgári törvény” megalkotása tervével foglalkozott.
Ezen törvény új telekkönyvi rendtartást is szükségessé tesz, és habár a kilátásba vett rendtartás a végleges telekkönyvek összeállitását, illetve a betétek szerkesztését nem gátolhatja: mégis hivatali elődöm ösmerve a telekjegyzőkönyvek állapotát és a mellett az 1855. évi rendelet 44-46. §-ainak ki nem elégitő voltát, a betéteknek szerkesztésére nézve az elsőfolyamodású biróságok szervezése után sem intézkedett, valószinűleg azon reményben, hogy az általános polgári törvénykönyv nem huzamos idő alatt hatályba fog lépni, és annak alapján vagy talán különállóan új telekkönyvi rendtartás lesz hatályba léptethető, a melylyel ismét hatályba léptethetnek oly intézkedések is, a melyekkel a hiteltelekkönyv követelményeit kielégitőleg lesznek a betétek szerkeszthetők, illetve a végleges telekkönyvek összeállithatók.
Igy maradtak az ideiglenes telekjegyzőkönyek továbbra is használatban.
Ha nem is fektetek nagy súlyt a teljesitett helyszinelésnek nem ritkán tapasztalható hiányaira, melyek, ha a helyszinelés a szó szoros értelmében keresztülvitetett, az 1855. évi rendelet 21. §-a szerint, a telekkönyvi hatóság által hivatalból teendő intézkedések tárgyát nem képezhetik, - és csak szoritkozom:
a) a telekjegyzőkönyveknek már eddig is hangsúlyozott iediglenes minőségére;
b) azon rendszerváltozásokra, melyek az ország Királyhágón inneni részeiben a telekkönyvek behozatala óta bekövetkeztek;
c) azon különböző hatóságokra, a melyek a telekjegyzőkönyveket kezelték;
d) azon huzamos időre, mely az erdélyi részekben is a telekjegyzőkönyvek legnagyobb részének a közhasználatra lett átadása óta lefolyt; és
e) az időközben életbeléptetett állandó kataszterre, kénytelen vagyok - bár sajnálattal - nyilvánitani,
hogy telekjegyzőkönyveink a „hiteltelekkönyv” fogalom követelményeinek sok tekintetben meg nem felelnek, és
hogy a közönség jogos kivánalmait ki nem elégithetik.
Ugy ezen okok, mint a földhitel emelése és a nemzetgazdászat egyéb szempontjai mulhatatlanul megkövetelik, hogy a czélhoz vezető intézkedések megtétessenek.
Kétségtelen, hogy ha a törekvés csakis oda irányulna, miszerint a végleges telekkönyvek összeállitassanak, ez elérhető volna az által is, ha az 1855. évi deczember 15-én kelt telekkönyvi rendelet 44. §-a alapján a „különös betétek” szerkesztését elrendelném, ha továbbá ezen rendeletnek 44-47. §-ait, az 1868:XLIII. tc. 12. §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva az 1870. évi február 5-én kelt rendelet kiegészitéseképen az erdélyi részekre is kiterjeszteném, és ha az 1855. évi rendelet 47. §-a alapján az előforduló tettleges viszonyok figyelembevételével szükségesnek mutatkozó utasitásokat rendeleti uton kibocsátanám, miután magamat erre jogositottnak tekintem.
Ily intézkedéssel szemben azonban előtérbe lép azon kérdés: hogy a fennálló rendeletek alapján szerkesztett betétek és az azokból összeállitott végleges telekkönyvek kielégitenék-e a földhitel és a nemzetgazdászat, valamint a felek követelményeit és igényeit?
Ezen kérdésre pedig határozottan „nem”-mel kell válaszolnom.
A betétek tartalma lényegileg nem különböznék a telekjegyzőkönyvekétől.
A különbség ugyanis a kettő között csak az volna: hogy a betétekbe a telekjegyzőkönyvekből csak azon bejegyzések vétetnének át (telekkönyvi rend. 45. §), melyek még tényleg fennállanak.
Valószinű ugyan, hogy a betéteknek teljesitett szerkesztése után kitűzendő hirdetményi határidő alatt teendő felszólalások által több bejegyezés változást szenvedne és az által a telekkönyvi állapot a ténylegeset néhány telekkönyvben megközelitené: de ezen változás - illetve helyesbités által az állapot lényegesen nem változnék; és átalánosságban a telekkönyv a tényleges állapotnak hű tükre nem lenne.
A végleges telekkönyvek behozatala égető szükség ugyan, de hacsak a kettő között lehetne választanom:
hogy a telekjegyzőkönyvek vezettessenek-e továbbra is, vagy
a betétek a fennálló rendeletek szerint szerkesztessenek?
ugy mindenesetre az elsőt választanám: mert azon körülmény magában véve, hogy a telekjegyzőkönyvben mind bennfoglaltatnak azon bejegyzések is, a melyek már tényleg megszüntek, zavart a telekjegyzőkönyvek technikai vezetésében és áttekintésében csak kissé jártas egyénnek is egyáltalán nem okoz és csak nagyobb vigyázatot s fáradságot igényel.
A betétek szerkesztése pedig igen sok munkát és nagy költséget okozna a nélkül, hogy számbavehető eredményt hozna létre.
A közönség nagy részénél a telekkönyvi intézmény irányában fennállott közöny részben még jelenleg is tapasztalható.
azon gyakran tapasztalható tévhiedelem: hogy ha a szerzett jogok telekkönyvileg keresztül nem vitetnek, a jogszerző az adótól vagy illetéktől menekül, vagy hogy ha az illeték lefizettetett, a szerzett jog telekkönyvileg is teljesen biztositva van,
azon mulasztás, melynél fogva a halálozási esetek az illető hatóságokkal számos éveken át vagy épen nem, vagy csak elszórtan tudattattak, és ebből folyólag az örökösödési eljárás azon esetekben is, melyekben az hivatalból volt meginditandó, elmaradt,
az elmult időszak alatt több hatóságnak számos mulasztása, és
a szerzett jogok telekkönyvi keresztülvitele kieszközlésének avatatlan egyénekre lett bizása, valamint a keresztülvitellel megbizottaknak mulasztásai azt eredményezték, hogy a telekjegyzőkönyvek a tényleges állapotnak hű képét igen sok helyütt épen nem nyujtják.
Ha ezen baj eredetét csak néhány évre kellene visszavezetni, az talán törvényhozási intézkedés nélkül is orvosolható lenne; ámde a baj gyökerét igen sok esetben távol eső években, sőt a telekkönyveknek behozatali idejében kell keresni.
Mindezen bajok a fennálló rendeletekkel nem orvosolhatók.
Igen gyakori az eset, hogy a jog telekkönyvi érvényesithetése szempontjából a láncz összefüggéséhez szükséges izek össze nem szedhetők, és igy a jog telekkönyvileg keresztül nem vihető.
Ilyen, ismétlem, igen gyakori esetben az örökös vagy a szerző joga telekkönyvileg nem biztositható, a netaláni hitelező követelésére nézve ingók hiányában kielégitést nem szerezhet.
Szenved első sorban az érdekelt személy, de végső sorban az állam hitelképessége is; mert az illető ingatlan a forgalomból ki van zárva, az a földhitelnek tárgyát nem képezheti.
De más tekintetben sem szerezhetni hű képet az ingatlanok hitelképességéről; mert a közöny és mulasztás azt is eredményezték, hogy a telekkönyvileg bejegyzett terhek megszünte be nem kebeleztetett és a telekjegyzőkönyvekből kiirt terhek sokkal nagyobban, mint a tényleg létezők.
Az általános polgári törvénykönyv tárgyalása folyamatban van, de bármennyire siettessem is azon tárgyalást, tekintettel annak nagy fontosságára, nem helyezhetem kilátásba, hogy azon törvénykönyv minden részében rövid idő alatt törvény erejére emelkedjék.
Azt, hogy az általános polgári törvénykönyv hatálybalépte előtt, habár azon törvény javaslatában kifejezést nyert elvekre állapitva a telekkönyvi rendtartás külön készittessék, és ezzel összefüggőleg a végleges telekkönyvek, illetve a betétek szerkesztésére és további vezetésére tétessenek meg törvényhozásilag a kellő intézkedések, czélszerűnek épen nem tarthatom; mert a telekkönyvi rendtartáson a polgári törvénykönyv behozatala után okvetlenül változtatni kellene.
Ily körülmények között, ha az eddig részletesen felsoroltaknál egyéb indok nem is léteznék, már azoknál fogva is csak azt tarthatom eredményre vezetőnek, ha a betétek szerkesztésére és ezeknek, illetve a végleges telekkönyveknek további vezetésére czélszerű oly intézkedések léptetnek hatályba, a melyek a jelenlegivel hasonló állapot keletkezésének megakadályozására is alkalmasaknak mutatkoznak.
Van azonban még egy hatalmas emeltyű, mely ezen javaslatunk megtételét szintén követeli.
És ez az időközben életbelépett állandó kataszter.
Telekjegyzőkönyveinknek jelenlegi szerkezete és kiválóan azon körülmény, hogy azoknak tartalma a tényleges állapottól nemcsak egyes elszórtan fekvő ingatlanokra, de gyakran egész dülőkre, sőt községekre nézve is lényegesen eltér, lehetetlenné tette, hogy a kataszteri munkálatok a telekjegyzőkönyvi (A lap) adatokra fektetve vitettek légyen keresztül.
A kataszteri felmérést teljesitett vagy a régi felmérést helyesbitő közegek kénytelenek voltak új helyrajzi (helyszinelési) számokat alkalmazni.
Ezen új helyrajzi számok felhasználásával készittettek a kataszteri térképek.
De nem használhatta a kataszter a telekjegyzőkönyvi B lapot sem; mert az a tényleges állapottól, mint már fennebb emlitém, szintén sok esetben lényegesen eltérő adatokat tartalmaz.
Az államnak érdeke megkivánja, hogy az ingatlant terhelő adóhoz minél könnyebben jusson.
Ez pedig nem engedi meg, hogy adókötelezetteknek oly egyének nevei vétessenek fel a földadókönyvbe, a kiknek birtokjoga és azzal adókötelezettsége rég megszünt, a kik csak a telekjegyzőkönyvben szerepelnek tulajdonosokként.
Az adónak ily személyekre kivetése felszólalásokat, zavart és fáradságos munkát okozott és az adónak lassú lefolyását, valamint nehézkes behajtását eredményezte volna.
A kataszter munkájában czélhoz vezetően csak ugy haladhatott, ha a tényleges állapotot vette kiindulási pontul, azaz megegyzőleg teljesitette eljárását.
És ha feltételeztetik is annak lehetősége, hogy a kataszter a tényleges állapot felvételénél nem járt el kellő szigorral és jogilag bizonyitékot nem képező adatokkal is megelégedett, mégis határozottan állitható, hogy a követett eljárás adóügyi szempontból csakis alig számbavehető zavart és illetve pótmunkálatot okozott és fog okozni.
Tekintettel a czélra, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy teljesen tévesztett eljárás lett volna, ha a kataszteri munkálatok a telekjegyzőkönyvi állapotra fektetve vitettek volna keresztül.
Nem hagyhatom figyelmen kivül azt sem, hogy a birtokszabályozások következtében eddig teljesitett telekkönyvi átalakitások nagy részénél a birtokszabályozáshoz szükséges mérnöki munkálatoknál használt helyrajzi számok szintén nem tartathattak meg, de a telekjegyzőkönyvekbe önálló helyrajzi számok vétettek fel, és ennélfogva jelenleg azon állapot van, hogy ugyanegy ingatlan a telekjegyzőkönyvben, továbbá a földkönyvben és a földadókönyvben, illetve a telekkönyvi vázrajzban, a birtokszabályozási térképen és a kataszteri térképen külön-külön helyrajzi számokkal van megjelelve.
Felemlitem még, hogy van oly eset is, miszerint az illető ingatlannak fekvése az emlitett térképeken különbözőleg van kimutatva.
Ez oly körülmény, melylyel szintén számolni kell.
De ha az utóbb felsorolt körülménytől eltekintenék is, vagy azt nagy részben csakis a telekkönyv vezetését, a technikát érdeklőnek jelelem is meg, kell hogy kiváló figyelmet forditsak az állandó adókataszter egyéb adataira, melyek a telekjegyzőkönyvekben részben teljesen hiányoznak, részben a telekjegyzőkönyvben foglaltaktól eltérők.
Kétséget nem szenvedhet, hogy azon adatoknál, melyek a telekjegyzőkönyvekben foglaltaktól eltérők, hitelességi szempontból a kataszteri munkálatoknak adandó az elsőség.
Igaz, hogy a mi az egyes ingatlanoknak tüzetes megjelölését (rendeltetését, művelési ágát, az illető dülőt) és a térfogatot illeti, - ezen adatok a kataszteri munkálatok alapján újabb törvény nélkül is helyesbithetők lennének.
De ennek keresztülvitetését a fennálló telekkönyvi rendelet szerint az érdekelt felekre kellene bizni, mert a hatóságnak ilynemű kérelme a telekkönyvi rendelet 60. §-a alá alig vonható. A felek ténykedésétől pedig, miután az e részben elkövetett mulasztások esetére kényszereszközök rendelkezése nem állanak, eredményt az eddigi tapasztalatokból kiindulva én nem várhatok.
És ha feltételeztetik is, a mi alig képzelhető, hogy az erre irányuló felszólitások kedvező eredményre vezetnének, a kataszternek egy igen lényeges adata: „a kataszteri tiszta jövedelem” a telekjegyzőkönyv A. lapjára a fennálló telekkönyvi rendelet keretében be nem jegyeztethetnék.
Ezen adatnak mellőzésével tett munkálat pedig czélhoz vezető nem lenne.
A hiteltelekkönyveknek az adókataszterrel való összhangzásba hozatalát ugy az egyeseknek, mint nemzetgazdászati szempontból az államnak jól felfogott érdeke követeli.
Ugyanezen érdekek követelik azt is, hogy az adókataszter jövőben a telekkönyvekkel összhangban vezettessék.
A jogi szempontok pedig mellőzhetlenné teszik oly állapotnak létrehozását, hogy ha valamely ingatlant illetőleg bármely okból bizonyitani kell, a bizonyitékok első sorban és kiválólag a telekkönyvekből és az azokra vonatkozó munkálatokból vétethessenek.
Európa államai közül többen hiteltelekkönyveiket a kataszteri adatokkal már részben összhangba hozták, részben pedig ezen munkálatok folyamatban vannak.
Létre kell tehát hozni nálunk is oly állapotot, hogy az ingatlanokat érdeklő adatokat ne a telekkönyvi, továbbá birtokbirósági és kataszteri hatóságoknál kellessék nagy munkával, idővesztéssel, és tekintve ezen hatóságok külön-külön székhelyeire gyakran nagy költséggel is összeszedni, de azokat a telekkönyvekből, illetve a betétekben, lehessen meglátni.
Végül felemlitem még, hogy a telekjegyzőkönyvekre fennálló kezelési rendszer mellett nincs kizárva a lehetőség, hogy egyes telekjegyzőkönyvek vagy lapok, nagyobb beszámitás alá eső vigyázatlanság nélkül is, eltévedjenek, elvitessenek vagy használhatlanná legyenek, illetve megsemmisüljenek.
Ily telekjegyzőkönyvek pótolhatására nézve intézkedik ugyan az 1880:XLVI. tc., de ily pótlásnak lehetőleg elejét venni a hiteltelekkönyv fogalma és az általános érdek követeli.
A jelen javaslatban czélul tűztem ki:
I. a telekkönyvi betéteknek szerkesztését,
II. ezen betéteknek olyan szerkesztését, hogy azok adatai a földadókönyv és állandó kataszter adataival összhangban legyenek, és hogy a telekkönyvi, illetőleg a betétekben foglalt állapot a tényleges állapottal lehetőleg egyezzék, és
III. olyan intézkedések tételét, a milyenek a telekkönyvi betéteknek a földadókönyv és állandó kataszter adataival összhangban vezetését a jövőre nézve egyrészt biztositsák, másrészt lehető biztonságot nyujtsanak arra nézve, miszerint ne létesülhessen oly tényleges állapot, mely a betétekben foglalt állapottól huzamosb időre eltérjen.
Részint ezen hármas főczél, részint egyéb indokok, melyeket az illető szakaszoknál fogok felemliteni, szükségessé teszik, hogy a telekkönyvi rendeleteknek egyes szakaszai módosittassanak, és hogy az intézkedések részben az adókataszteri nyilvántartásra is kihassanak.
Figyelemmel voltam azon községekre is, a melyekben a birtokszabályozás már keresztülvitetett, de a telekkönyvek még át nem alakittattak, és a melyekben a birtokszabályozás még keresztül nem vitetett, nehogy az átalakitással és a betétek szerkesztésével kettős munka okoztassék.
A jelen törvényjavaslatot három részre osztottam:
Az I. rész az általános intézkedéseket tartalmazza.
A II. részben az eljárás szabályoztatik.
És a III. részben foglaltatnak azon intézkedések, a melyekkel a telekkönyvi betéteknek a földadókataszterrel összhangban vezetését biztositani, s a telekkönyvitől eltérő tényleges állapotnak létesülhetését megakadályozhatni vélem, és a melyekkel a telekkönyvi rendeletek néhány szakasza módosittatik.
A kitűzött hármas czél elérhetése szempontjából ezen törvényjavaslatnál a következő elvekből indultam ki:
1. hogy az eljárás egyszerű és lehető rövid legyen; miért is a felekkel való hosszadalmas tárgyalásokat kerülni igyekeztem,
2. hogy a telekkönyveket a közönség az eljárás alatt is használhassa,
3. hogy a betétek szerkesztésénél első sorban a telekkönyvi, de a hol az adókataszterrel való összhangzásba hozatal végett elegendő bizonyitékok szolgáltatnak, a tényleges állapot is figyelembe vétessék.
4. hogy a munkálat külön költséges hivatalnoki szervezet felállitása nélkül a meglevő vagy esetleg szaporitandó birósági személyzet által végeztessék.
5. hogy egyrészt az eljárás a működés közben felesleges jogorvoslatokkal ne gátoltathassék, másrészt azonban azoknak, kik magukat a már szerkesztett betétek tartalma által nyilvánkönyvi jogaikban sértve érzik, sérelmeik orvosolhatására elegendő mód és alkalom nyujtassék,
6. hogy az egész eljárásban s a telekkönyvi rendeletek egyes §-ainak alkalmazásában is egyöntetűség jöhessen létre, és
7. hogy addig is, mig a polgári törvénykönyv megalkotása után és azzal összhangzásban az új telekkönyvi rendtartás létrehozatik, a jelenlegi telekkönyvi rendeleteknek némely hiányai az égető szükséghez képest pótoltassanak.
Végül szükségesnek tartom még kiemelni, hogy ha a polgári törvénykönyv hatálybalépte újabb telekkönyvi rendtartás létrehozását, a mi egyébiránt előre látható, szükségessé teendi is, azon rendtartás a telekkönyvi betétek vezetésére nézve fennálló és most hatályba léptetni javasolt intézkedéseket nem érintheti oly mérvben, hogy újabb telekkönyvek szerkesztése válnék szükségessé; és ezen okból egyáltalán nem tartanám indokoltnak a betétek vagy a végleges telekkönyvek tervezett szerkesztését azon időre halasztani, mikor az új telekkönyvi rendtartás hatályba léptethető lesz.
Ezek után előterjeszthetni vélem a javaslat egyes szakaszainak indokait.
Az egyes ingatlanokra vonatkozó adatokat és nyilvánkönyvi jogokat tartalmazó okiratot, mely kiválólag a telekjegyzőkönyv alapján fog szerkesztetni, „betét”-nek nevezem.
Beösmerem, hogy ezen név nem fejezi ki teljesen a fogalmat, melyet azon okirathoz kötünk, hogy az nyelvészeti szempontból is kifogás alá eshetik, és hogy az az 1855. évi telekkönyvi rendeletben használt „Einlage” kifejezésnek ugyancsak nyelvészeti szempontból kifogásolható forditása.
Ezeknek daczára használom e nevet azért, mert annak fogalmát a közönség majdnem harmincz évi időszak alatt már megtanulta; mert azon nevet használni annyival inkább megszokta, miután az tudományos művekben is folytonosan használtatik; mert továbbá ezen nevet a törvényhozás, ugy az 1874:XVII., mint az 1880:XLVI. törvénycikkekben is használta: és mert éppen nem tartom czélszerűnek, kivált az idézett törvénycikkek mellett a már megszokott jogász műszó helyett igen fontos ok nélkül újat használni.
„Új telekkönyv, végleges telekkönyv, új- vagy végleges telekkönyvi ív” a kifejezések, melyeket a fogalom meghatározására használni lehetne.
Ha azonban figyelembe veszem, hogy a „telekkönyv” fogalma alatt azon okiratoknak összegét értjük, a melyek az egy községhez tartozó ingatlanokra vonatkozó adatokat és nyilvánkönyvi jogokat tartalmazzák, - és hogy a betét nem egy, de mindenesetre legkevesebb három, sőt igen sok ívből állhat, ugy a fennebb irt okok fenn nem forgása esetében is el kellene ejtenem e kifejezések bármelyikének használatát, a telekkönyvi ív-ét pedig annyival inkább; mert az jobban pótolhatná a betét egyes (A. B. C.) alkatrészeinek megjelöléseül használt „lap” nevet.
Minthogy a polgárositott határőrvidéken kivül, hol csakis Pancsován, Fehértemplomban és Rudolfsgnadon vannak telekjegyzőkönyvek, még az ország egyéb részében is van néhány igen csekély számú község, melyek eddig helyszinelve nem lettek, minthogy továbbá az 1855. évi telekkönyvi rendelet 44. §-ának első bekezdésében a betéteknek szerkesztésére kimondott elvet fentartandónak vélem és minthogy az 1870. évi telekkönyvi rendeletből a most idézett és a 45-47. szakaszok kihagyattak: meg kellett határozni azon feltételt, mely a betétek szerkesztésének elengedhetlen kellékét képezi.
A betéteknek folyó számokkal leendő megjelölését azért vélem törvényben kimondani, mert ez a telekkönyvi rendeletben nincs meghatározva.
Ugyanezen indok és azon tapasztalat, hogy a nem jogász közönség a „telekkönyv” fogalmát a helyestől eltérőleg értelmezi, vezérelt, hogy a „telekkönyv” fogalma törvényileg határoztassék meg.
Nem ritka az eset, hogy oly puszták vagy szállások, a melyekhez tartozó ingatlanok vagy más község telekkönyvében vagy több község telekkönyveiben vannak felvéve, újabban községekké alakultak.
A kataszter sok esetben ily községekre nézve önálló munkálatokat készitett.
Részint ezen okból, részint pedig azért, hogy mindenik önálló községről külön telekkönyv legyen és az érdekelt felek ne legyenek kénytelenek a le- és hozzájegyzési eljárás utján eszközölni az önálló telekkönyvek alakitását, vétetett fel az ide vonatkozó intézkedés, miután a betétek szerkesztésekor az új telekkönyv a felek előnyére minden nagyobb fáradság és több költség okozása nélkül elérhető.
Az ily esetekre követendő eljárást részleteiben meghatározni azért nem javaslom; mert az esetek különféleségénél fogva nehéz lenne azokat kimeriteni és mindenre kiterjedőleg intézkedni.
A betét egyes lapjainak eddigi elnevezését az 1. §-hoz irtak hasonszerűségénél fogva megtartani inditványozom.
Az A. lapra nem tervezek több rovatot, mint az abba bejegyezni javasolt adatokhoz mulhatatlanul szükséges.
Az ingatlanok jogi természetének bejegyzését szükségesnek tartom; mert azzal oly köztörvényi jogok lehetnek összekötve, melyek a tervezett bejegyzés nélkül igen gyakran vitásokká válhatnak és igy a tervezett bejegyzés által sok esetben szükségtelen perlekedéseknek vétetik eleje.
A kataszteri térfogat és a tiszta jövedelemnek a birtokalapon bejegyzése, habár e két adat tényleges szerződési kikötés nélkül az átruházási jogügyleteknél felelősséget nem vonhat maga után, az általános indokolásban foglaltakon felül még azért is igen czélszerű, mert ezen adatoknak hiteles kimutatása a pénzintézetek részéről következetesen megkivántatván, a hitelkereső közönség azon adatoknak eddigi fáradságos külön megszerzésétől ez által felmentetik.
Ugy a külföldi, mint a hazai pénzintézetek és a venni szándékozó közönség sokkal nagyobb bizalommal fognak viseltetni telekkönyveink iránt, ha a kataszternek állami érdekekből lelkiösmeretesen gyüjtött emez adatait telekkönyvi betéteinkben bejegyezve látandják és a hitel alapja az eddiginél biztosabb lesz.
A váltsági összegeknek az illető ingatlan melletti bejegyzése mind az állam, mind az egyeseknek jól felfogott érdekében fekszik; ez utóbbiaknak különösen azért; mert ily váltsági összegek az illető ingatlanokat többnyire már a törvénynél fogva terhelvén, ugy a szervezési, valamint a kölcsönügyletek kötésénél arra az érdeklettek nyilván figyelmeztetve lesznek.
Ezen főszabályt képező intézkedés átvétetett az 1855. évi telekkönyvi rendelet 45. §-ából.
És ez igen helyes; mert ez által a betétek megszabadulnak azon elenyészett tételektől, a melyek a telekkönyvi állapot áttekintését a telekjegyzőkönyveknél szertelenül nehezitik és a telekkönyvi kezelésben nem jártas személyt gyakran a tulajdonos hátrányára zavarba ejthetik, illetve a hiteltől vagy a szerzéstől visszariaszthatják.
Ugyanezen szempontok vezérelték a törvényhozást akkor is, midőn az 1880:XLVI. törvénycikk 5. §-ában azon intézkedést tette, hogy: „ingatlanoknak birói végrehajtási árverésen való eladatása esetében a vevő a tulajdonjog bekebeleztetését elrendelő végzésnek jogerőre emelkedése után, a telekkönyvi hatóságtól kérheti, miszerint a megvett ingatlanokról a megszünt tételek kihagyásával új telekjegyzőkönyv szerkesztessék”.
Egyébiránt kérdés esetében a hatályon kivül helyezett telekjegyzőkönyvek rendelkezésre állandnak és igy tekintettel a felszólalási határidőre, jogsérelem magának a félnek mulasztása nélkül be nem következhetik.
Beható vita tárgyát képezte sokáig a szaktudódoknál és az illetékes köröknél annak eldöntése: vajjon a telekkönyvek személyi vagy dologi alapokra fektessenek-e, illetve a személyi vagy dologi lapok (Personal- vagy Realfolien) alkalmaztassanak-e, vagyis hogy ugyanazon személynek ugyanazon községbeli összes ingatlanságai összpontosittassanak-e egy birtoklapon, vagy minden jószágtestnek külön birtoklap nyittassék?
A telekkönyvek behozatalakor hazánkban a dologi lapok alkalmazása kezdett túlsúlyra emelkedni és midőn a helyszinelés megindult, kezdetben egyes telekkönyvi igazgatóságok kerületében minden jószágtestnek külön birtoklap nyittatott: azonban csakhamar meggyőződése szereztetett, hogy ily eljárás, kivált közbirtokossági községekben a kezelést szerfelett megnehezitené és az elvvel szakitottak, az annak alapjára fektetett munkálat megszüntettetett.
Végső sorban az előbbi nézet, mint a gyakorlati czélszerűségnek megfelelőbb, érvényre emelkedett.
Részemről is ezen nézetnek vagyok követője és a jelen javaslatban szükségesnek tartom alkalmat nyujtani a tulajdonosoknak, hogy több jószágtestből, ha telekkönyvi vagy jogbeli akadály fenn nem forog, egyet alakittathassanak vagy legalább összes községbeli ingatlanaikat egy birtoklapra vétethessék fel.
A két művelet együttes teljesitésének czélszerűsége nemcsak a munkaegyszerűsités és költségkimélés, hanem az által is indokolva van, hogy a telekjegyzőkönyveknek különállóan átalakitása ezen törvénynek foganatositását hosszabb időre egyenesen meggátolná.
Előreláthatólag fog tapasztaltatni a betétek szerkesztésekor oly eset, hogy a tagositás vagy kataszteri felvétel alkalmával a telekjegyzőkönyv szerint külön h. r. számokkal jelet több olyan részlet egyesittetett egy területté (részletté), a melyek különbözőleg voltak terhelve, vagy melyeknek bizonyos hányadára az, kinek javára a tag (egyesitett részlet vagy terület) a tagositáskor kihasittatott, még telekkönyvi tulajdonjogot nem szerzett és ilyent a betétek szerkesztésekor sem képes érvényesiteni. Kellett tehát gondoskodni oly czélszerű módról, melynek alkalmazása mellett egyrészt a nyilvánkönyvi jogok megóvassanak, másrészt pedig e törvény a telekkönyvi rendtartás szabályai értelmében foganatositható legyen.
Ezen intézkedést indokolja a tagositási munkálatokhoz azon tapasztalt hiánya, hogy a régi területek telekjegyzőkönyvszerűleg sem a felszámitásnál meg nem jelöltetnek, sem a kiosztási földkönyvben nincs kimutatva, hogy a kiosztott új terület, mely előbbi birtokrészleteket helyettesit.
Indokolja azon egyik főczél, hogy a hiteltelekkönyv és adókataszter adatai összhangban legyenek.
A szolgalmak a telekkönyvi rendelet 54. §-a értelmében csak a szolgalmi birtok C. lapján bejegyzendők, ily jognak az uralgó jószágtest birtoklapján bejegyzése nemcsak emelheti az illető jószágtest értékét, de minden esetben figyelmeztetésül szolgáland azoknak, kik az uralgó jószág tekintetében valamely jogügyletbe bocsátkoznak.
Egyes községekben elszórtan fordulnak elő oly jószágtestek, melyekről a teljesitett helyszinelési eljárás alkalmával a telekjegyzőkönyvek el nem készittettek.
Ezekre nézve tulajdonképen a helyszinelési eljárást és a telekkönyvi rendeletek I. részében meghatározott hirdetvényezést kellene alkalmazni.
Azonban, ha figyelembe veszem, hogy oly jószágtest csak igen kevés van, hogy továbbá az azt érdeklő viszonyok átalában ösmertek, és hogy épen nem volna okszerű olyan, többnyire csekély értéket is képviselő ingatlanok miatt, a költséges telekkönyvi hirdetvényi eljárást foganatositani és e miatt a betétek szerkesztését egy évig elhalasztani, annyival inkább javaslatba hozhatni vélem a tervezett eljárást; mert az részben megfelel a helyszinelési eljárási rendeletnek is, részben pedig a betétek szerkesztése után kibocsátandó hirdetvény határideje alatt a netalán sértett jogok orvoslására kellő alkalom nyilik.
Az ezen szakaszban emlitett jószágtestek fogalma alá vettem azokat is, a melyek a helyszinelési eljárás keresztülvitele óta keletkeztek, mint például: kiszáradt vizek medrei, zátonyokból lett szigetek, folyók partjainál földlerakodás stb. Ezek miatt sem tartom szükségesnek az emlitett hosszadalmas eljárást foganatositani, ámbár ezek vitásabb természetűek, mint az első sorban emlitett jószágtestek.
A 12-13. §-okhoz
A B. lap szerkesztésére nézve a 4. § kiegészitéseül részletesb utasitásokat tartalmaznak, melyek tekintettel ugy a telekkönyvi rendeletek, mint a jelen javaslat intézkedéseire indokolást alig igényelhetnek.
Ez okból csakis az „eredeti felvétel” jelzést és azon esetet vagyok bátor kiemelni, midőn valamely bejegyzés még nem emelkedett jogerőre vagy a bejegyzés csak előjegyzést tartalmaz.
Az elsőnek indoka inkább statisztikai, mint jogi szempontokban fekszik.
A folyamodással megtámadott bekeblezési (telekjegyzőkönyvi) tételnek a betétbe leendő bejegyzését, illetve átvitelét, jóllehet erre nézve a 4. § intézkedik, nagyobb világosság okából javaslom e helyütt is kimondani.
A 12. § utolsó bekezdésénél felmerülhet a kérdés: miért nem intézkedtem arra nézve, hogy a betétek szerkesztésekor, az azzal megbizott közegek a telekkönyvbeli bejegyzéseknek jogerejűsége vagy függőben léte után nézzenek?
Ily intézkedést felvenni a javaslatba részemről feleslegesnek tartok; mert a telekkönyvi rendeletek értelmében a bejegyzés által érintett tételeknél az illető lap jegyzetrovatában az illető tétel sorszáma kiirandó és ha e tekintetben mulasztás követtetett volna el, az egyes tételek átvezetésénél e mulasztásra okvetlenül rá kell jönni és a betét tervezeti ivében (22., 23. §-ok) netán fennállónak bevezetett tétel, a betét szerkesztésekor még mindig kihagyható; és mert a folyamodvány (felfolyamodvány) nyilvántartásba kell venni, a mi által a jogerejűség vagy függőben lételre nézve a kérdés megoldva leend; holott, ha a kutatásszerű utánnézés rendeltetnék el, az egyes tételeknél az okiratgyüjtemény nagy részének átvizsgálása válnék szükségessé, a mi igen nagy és fáradságos munkát okozna.
Jogsérelemről nem és csakis arról lehet szó, hogy esetleg megszünt tételek is fognak a betétekbe átvezettetni azon okból, mert egyes tételeknél az arra vonatkozó későbbi bejegyzések sorszámai a „jegyzet” rovatba be nem irattak, vagy a folyamodásokra (felfolyamodásokra) vonatkozó széljegyzetek mulasztásából át nem huzattak és ezen mulasztások a betétek tervezetének vagy magoknak a betéteknek szerkesztésekor elszórtan észre nem vétettek.
Én ezt oly bajnak nem tarthatom, hogy ez okból a rendszeres kutatást kellene elrendelni.
A 14-15. §-okhoz
Már az indokolás általános részében utaltam azon körülményre, hogy a telekjegyzőkönyvek a tényleges állapottól lényegesen eltérnek és azt is kiemeltem, hogy ezen javaslatnak egyik főczélja: a betéteket ugy szerkeszteni, miszerint azok a tényleges állapottal lehetőleg megegyezzenek.
Ezen czél elérésére szolgál a 14. § is.
Ily intézkedést mulhatlanul szükségesnek tartok. A nélkül a jelen javaslat czéltévesztett volna; mert csakis ez által lesz lehetővé azon zavaroknak megszüntetése, a melyek a közönség egy nagy részének a telekkönyvi intézmény iránt, bár sok esetben saját kárával tanusitott közönye és az átirásoknak elmulasztása által előidéztettek.
E czélnak minél biztosabb elérése szempontjából az állam részéről áldozat is hozatik, ugyanez azonban a telekkönyvek rendbehozatala által elérendő előnynyel és azzal, hogy egyuttal az adókataszter és a földadóügy is rendeztetik, teljesen ellensúlyoztatik.
Hogy az 1881:XXVI. tc. 2. §-a intézkedésének elég tétessék, - szükségesnek tartom a 15. § 2-ik bekezdésében foglaltakat javaslatba hozni.
A 16-17. §-okhoz
Ezen szakaszok indoka hasonszerű a 14. és 15. §-éval és azokban a 4. § kiegészitéseül részletes intézkedések tétetnek.
A stanciót vélem megadni a 17. § intézkedéséhez.
Ha a telekkönyvi tulajdonost, vagy a 17. §-ban meghatározott feltételek mellett a tényleges birtokost és a jelzálogos hitelezőt egyáltalán nem érheti hátrány a miatt, hogy a nem létező teher megszüntének bekeblezését nem kéri, az eddig átalában tapasztalt közönytől a bélyeg és illetékekben nyujtott kedvezmény daczára sem várok teljes eredményt.
És ha a betétekbe a megszünt terhek is át fognak vezettetni, és ily betétek alapján fognak az ország hitelképességének kimutatása czéljából a tárgyalás alatt levő táblázatok elkészittetni, ugy a fennálló terhekről hű képet nem fogunk nyerhetni.
A betétek kizárólag a telekjegyzőkönyvek és a kataszteri munkálatok alapján el nem készithetők; mert a kataszteri felvétel és esetleg a birtokszabályozás folytán a részleteknek nemcsak helyrajzi számai és térfogata, de helyi fekvése is változást szenvedvén, az azonositás csak a helyszinén ejthető meg, a tényleges állapot nyomozását pedig másutt, mint a helyszinén teljesiteni czélszerű épen nem lenne.
Ez okból a munkálatnak két részre osztása elkerülhetlen.
A javaslatban szabályozott munkálat keresztülvitelénél az alapok egyikét a kataszteri műveletek képezik és ismét vannak községek, melyekben a betétek az 1. §-ban meghatározott főfeltétel fennállása daczára czélhoz vezetőleg újabb figyelemreméltó munkálat nélkül nem szerkesztethetnének.
Ez okból meg kellett határozni a sorrendet, a mely szerint a községekben az eljárás keresztülviendő lesz.
Ezen sorrendnél főfigyelmet a kataszteri munkálatokra forditottam, miután azok nélkül az eljárás nem teljesithető; másodsorban figyelemmel voltam azon községekre, a melyeknek telekjegyzőkönyvei a keresztülvitt birtokszabályozás után még át nem alakittattak; mert ezek azokkal szemben, a melyekben a telekkönyvi átalakitás már megtétetett, nagy hátrányban vannak.
A 21. és 22. §-okhoz
A telekkönyveknek az adókataszterrel összhangzásba hozatalánál és összhangban tartásánál kiváló fontossággal bir a térképeknek ugyanazonossága; ez okból a kataszteri térképnek egy másodlata képezendi a hiteles telekkönyvi térképet.
Mihelyt az a telekkönyvi hatósághoz megküldetett, kezdetét veszi az eljárás első része: a tervezet készitése.
A birósági közeg mellé egy kataszteri közeget állandóan kirendelni nem tartok szükségesnek; mert olyan kellőleg elfoglalva nem is lenne és elégségesnek vélek oly intézkedést, hogy a kataszteri közeg szükség esetén rendelkezésre álljon.
Minthogy az eredeti telekjegyzőkönyvek a telekkönyvi hatóság helyiségéből már csak azért sem vitethetnek el, mivel ez által a telekkönyvi forgalom a szerkesztési munkálat egész tartama alatt fennakadna; ennélfogva a betét terve a telekkönyvi hatóság helyiségében készitendő el és pedig akként, hogy azon alkalommal csakis a telekkönyvi állapot veendő figyelembe, illetőleg a betétnek mind a három lapja, a megszünt tételek mellőzésével az I. részben adott megfelelő utasitások szerint szerkesztendő.
A 24-25. §-okhoz
Azon nap, melyen a birósági kiküldött eljárását a községben megkezdendi, lehető széles körben és akép teendő közzé, hogy arról az érdekeltek minél több módon értesülhessenek.
Részint tehát a felek érdekében, de azért is; mert a községben folytatandó tervezési munkának egyik feladata: a birtokrészleteknek azonositása és a betétek végleges szerkesztésének előkészitése; az értesitvénynek minél több módon leendő közzétételéről kellett gondoskodni; és másrészről a birósági kiküldöttnek rendelkezésére kellett bocsátani mindazon adatokat, melyek az azonositás alapját képezhetik.
A 26-27. §-okhoz
Hogy a birósági kiküldött a betét szerkesztésében szükséges adatokat pontosan összegyüjthesse, a felek által felmutatott okiratokat át kell vizsgálnia; mert csak azok alapján teheti meg a tényleges állapotra vonatkozó jegyzeteit.
Az okiratok közül tehát azokat, melyeket a bekeblezésre alkalmasnak tart, fáradság nélkül kiválaszthatja.
A kérvényt pótló jegyzőkönyv felvétele külön időt és munkát igényel ugyan, de e munkaszaporulat által ismét a betét szerkesztésére kirendelt bizottság munkája fog kevesbedni és okvetlenül előny, ha a betét a telekjegyzőkönyvi tételek alapján készithető, a mi a javaslat által, legalább részben elérhető.
A birósági kiküldöttnek a nyomozás-tételre utasitását és annak a rendszerintinél nagyobb hatáskörrel felruházását a kitűzött czél követeli.
A munka egyszerűsitése és lehető gyorssá tétele igényli, hogy a kiküldött a tervezet körüli eljárásnál végzésbeli elintézést ne tegyen és esetleg jogorvoslatokat előidézhető jegyzőkönyvi tárgyalásokat ne vezessen, hanem a tulajdoni változások és tehertételek megszünése tekintetében beható nyomozásokat téve, a körüli tapasztalatait csak a tervezeti ívekre jegyezze.
Hogy a tényleges állapot minél szabatosabban kipuhatoltassék és a betétek annak megfelelően szerkesztethessenek, - kötelességévé kellett tenni a birósági kiküldöttnek a községben még azt is nyomozni, hogy ha a telekkönyvi tulajdonos vagy a közbeneső, nyilvánkönyvön kivüli birtokos elhalálozott: annak hagyatéka le van-e tárgyalva? Vagy ha valamely ingatlan elárvereztetett: miért nincs a vevőnek tulajdonjoga bekebelezve?
E nyomozástól eredmény csak ugy várható, ha arról tárgy szerint elkülönitve pontos jegyzékek vezettetnek és azon jegyzékek az illető hatóságoknak gyors intézkedés végett megküldetnek.
Az eljárás természetéből, és a birósági kiküldött által szolgáltatandó anyag rendeltetéséből következik, hogy azon netaláni változások, a melyek a telekjegyzőkönyvekben a betét tervének elkészitése óta a községben teljesitendő eljárás végzéseig keresztülvitettek, a betéti terveken is foganatosittassanak.
A 30-32. §-okhoz
Nem tartalmaznak ugyan oly intézkedéseket, melyeknek indoka magából az eljárásból nem folynék, vagy a feladatban nem gyökereznék, - mégis bátorkodom megemliteni, hogy a munka tetemesen könnyittetik az által, ha a betétek szerkesztésével megbizandó biróhoz a tervezetet készitett birósági hivatalnok osztatik be; - mert ez már a tervezeti eljárás alatt oly tájékozást nyert, melynél fogva a szükséges felvilágositásokat rögtön megadhatja, - hogy továbbá tekintettel a szerkesztő bizottság feladatának nagy fontosságára és a felek érdekeire, arról kellett gondoskodni, miszerint az érdekelteknek minél biztosabban juthasson azon idő tudomására, melyben a szerkesztő bizottság működését a községben megkezdendi; mert csak igy vélem elérhetni azon czélt, hogy a valóságos tulajdonosok kinyomoztathassanak, az új betétekbe felvétethessenek, az elenyészett tehertételek pedig mellőztethessenek.
A 33-34. §-okhoz
A szerkesztőbizottság a rendelkezésére álló adatokból és egyik tagja: a volt birósági kiküldöttnek elébbi működése által kellő tájékozottságot szerezhet ugyan eljárására; mégis részint azért, hogy közelebbi tájékozottságát oly egyénektől szerezze, a kik a községben tisztességben tartatnak és a viszonyokat, legalább feltehetőleg teljesen ismerik, részint pedig azért, hogy az illető lakosság az érdekeit igen közelről érintő eljárás minden mozzanatában képviselve legyen: indiványozom, miszerint a bizottsághoz a községi előljáróság bizalmi férfiakat rendeljen.
A kitűzött czél nézetem szerint elvitázhatlanul követeli, hogy az eljárás minden tekintetben nyilvános legyen, a bizottság az érdekeltekkel folytonos érintkezésben álljon.
A bizalmi tagok feladata leend, a szükséges felvilágositásokat szolgáltatni, a jelentkezők személyazonosságát és esetleg a tényleges birtoklást, valamint annak jogczímét bizonyitani; azért mindazon esetekben, midőn e törvény értelmében jegyzőkönyv veendő fel, azt a bizalmi tagok is aláirni kötelesek.
Minthogy szükségesnek tartom, hogy az illető község az eljárás alatt folytonosan képviselve legyen és hogy a bizalmi férfiak a bizottságot eljárásuk teljes folyama alatt támogassák; részemről szükségesnek tartom kimondani azt is, hogy a bizottság a bizalmi tagok nélkül nem működhessék.
A 34. § intézkedése a feladat természetéből folyik.
Ugyancsak a felek előnyére és a kitűzött czél biztosabb elérése szempontjából javaslom, hogy a bejegyzéseket szorgalmazó felek kérelmeiről a bizottság jegyzőkönyveket vegyen föl.
Ez a bizottság eljárást tetemesen fogja ugyan lassitani és ebből folyólag az államra nem csekély kiadás fog háramlani; minthogy azonban az esetben, ha a tényleges állapotnak telekkönyvi keresztülvitele, a jelen törvényben nyujtott könnyebbség mellett is teljesen a felekre bizatnék, a czél vagy épen nem, vagy csak hosszabb idő mulva éretnék utól: az állam részéről ezen áldozatot is meghozandónak vélem.
A bizottság által felvett jegyzőkönyveket az elsőbbség szempontjából inditványozom a telekkönyvi hatósághoz naponta megküldetni.
A 36-39. §-okhoz
Hogy a tényleges birtoklás a betétek szerkesztésekor telekkönyvileg minél szélesebb körben keresztülvitethessék és a betétek, valamint az adókataszternek tartalma teljesen összhangzásba hozathassék, a telekkönyvi rendeletektől eltekintve, nemcsak meg kellett állapitani a feltételeket, melyek alatt a tényleges birtoklás telekkönyvileg keresztülvihetővé legyen; de azon feltételeket lehető könnyen teljesithetőkké is kellett tenni.
Az ide vágó intézkedések igen fontosak, a vagyonjogot minden esetben érintik; ennek daczára azonban nem tartok attól, hogy a javasolt intézkedések által sérelmek egyátalán, vagy oly sérelmek fognak okoztatni, a melyek a jelen javaslatban biztositott módon az érdekeket teljesen kielégitőleg nem lennének orvosolhatók.
Egyszeres telekkönyvön kivüli átruházásnál rendszerint csak alakszerű nehézség fog fenforogni.
Vagy az átruházási okirat nem bir azon kellékekkel, melyeket a telekkönyvi rendelet meghatároz és az illetők a hiányokat közönyből vagy költségkimélésből nem pótolják; vagy az átruházásról okirat egyátalán nem létezik és az illetők ugyancsak költségkimélésből s az illetékbüntetéstől való félelemből nem állitják azt ki utólag.
Ha létezik irásbeli szerződés, habár kellék-hiányokkal és tényleges birtoklás által támogattatik a jog, vagy ha okirat nincs és az átruházó beleegyezését a bizottság előtt nyilvánitja, - jogsérelemtől tartani nem is lehet; mert az első esetben nem feltételezhető, hogy a telekkönyvi tulajdonos a kellék-hiányokkal biró okiratot aláirta és a tényleges birtoklást tűrte volna; a második esetben pedig a bizottság előtt beleegyezését kényszer befolyása alatt tette volna.
Az inditványozott eljárás ez esetben nem egyéb, mint a kellék-hiányok elengedése, mely a második esetben az 1855. évi rendelet 121. §-ában is támpontra talál.
A telekkönyvi rendeletekben az okiratnál megkövetelt kellékeket leszállitani, ha a betétek már szerkesztettek és továbbvezetés végett az illető biróságoknak átadattak, nincs szándékomban; azonban a kitűzött czélra tekintettel teljesen indokoltnak tartom, hogy a betétek szerkesztésekor az idézett rendeletek szigorán, - ha az joghátrány nélkül tehető, könynyitve legyen.
Sokkal fontosabb tekintet alá jőnek oly esetek, a melyekben az ingatlan, nyilvánkönyvön kivül több átruházásnak képezte tárgyát és az összes átruházásokról okirtok, habár kellékhiányokkal is nincsenek, és az okiratok teljes hiánya az illetők beismerésével sem pótolható.
És ilyen esetek - valóban - igen nagy számmal lesznek.
Az indokolás bevezetésében ilyen esetekről már emlékeztem; itt még felemlitem, hogy vannak községek, melyeknek telekjegyzőkönyveiben egész időszakra kiterjedő szünet tapasztalható.
Szünetelt nemcsak az örökösödési eljárás és az ebből folyó ingatlan átruházások, de egyéb átruházások telekkönyvi keresztülvitele is.
Midőn bekövetkezett ismét azon idő, hogy ama község józan észszel fel nem fogható közönyéből felocsudott, az elmult időre a hiányok annyira felhalmozódtak, hogy azokat a telekkönyvi rendeletek keretében eltávolitani vagy pótolni nem lehetett.
Ezen két kérdéssel állunk szemben:
Fentartsuk-e továbbra is ezen, a magános s a közérdekre, valamint a hitelre és a nemzetgazdászatra minden tekintetben hátrányos állapotot?
vagy a felsorolt érdekekből mellőzzük a betétek szerkesztési idejére a telekkönyvi rendeleteket ott, a hol az joghátrány nélkül mellőzhető?
Ha nem mellőzzük ideiglenesen a rendeleteket és a czél elérése végett nem nyujtunk a feleknek könnyebbséget szerzett jogaik érvényesithetésére, a fennálló és a létrehozandó állapot között csak azon különbség lesz:
hogy a tényleges állapottól eltérő telekjegyzőkönyveink helyett, telekkönyvi betéteink lesznek.
A betétek tartalmazni fogják ugyan a földadó és állandó kataszter egyes adatait; de az egyéb igen is lényeges hátrányok még mindig meglesznek.
A szerzett jog igen számos telekkönyvi betétben nemcsak nem lesz nyilvánkönyvileg biztositva, de nem is lesz biztositható.
A hitelképesség bénitva marad.
Az ingatlanok megterheltetéséről hű képet nem fogunk nyerhetni.
A felelősség teljes tudatában a mellett kell nyilatkoznom, hogy a kérdésben levő művelet idejére enyhitsük a törvényerejű rendeletek szigorát, ha az joghátrány nélkül tehető.
Tudom, hogy ugyancsak a kitűzött czél elérhető volna az által is, ha oly községekben vagy oly ingatlanokra nézve, a melyeknél a telekjegyzőkönyvek a fennálló rendeletek keretében a tényleges állapottal összhangba egyátalán nem hozhatók, az új helyszinelést rendelném el, illetve erre nézve tennék javaslatot.
Ez esetben a telekjegyzőkönyvi állapottal természetesen teljesen szakitanánk, az A. lapot kivéve, üres lapokat tárnánk fel.
Az A. lap a kataszteri munkálatok alapján könnyen volna szerkeszthető, de a B. és C. lapokra bejegyzendő jogok érvényesitése a feleknek több utánjárást időt és költséget okozna és az egész művelet, tekintettel a hirdetményi határidőkre több időbe kerülne.
Eltekintve azonban mindettől és szakitva azon elvvel is, hogy telekkönyvi helyszinelésnek csak ott lehet helye, a hol még oly helyszinelés nem volt, azon nézetemnek adok kifejezést, hogy ily intézkedés a telekkönyv iránti bizalmat alapjaiban rázkódtatná meg.
Ujabbi helyszinelés mellett a joghátrányok alig volnának elkerülhetők.
Ha pedig az új helyszinelés csupán az A. lapra, természetesen a B. lapot is érintőleg terjesztetnének ki és a tulajdont korlátozó, valamint zálogjogokból azok, a melyek fennállanak, átvezettetnék, az esetben a kitűzött czél nem volna elérhető, jóllehet az eljárás technikai része nagyban hasonlitana az általam inditványozotthoz.
E mellett a B. és C. lapokon is a tényleges állapot legyen bevezetve: a betétek szerkesztését külön eljárásra kellene bizni.
És mennyi időbe, mennyi fáradságba és költségbe kerülne annak puhatolása, mily községekben, vagy mely ingatlanoknál van szükség új helyszinelésre?
A telekkönyvi betéteknek behozatala elkerülhetlen és elodázhatlan, azok tartalmát ki kell egészitenünk a kataszteri adatokkal és összhangba kell hozni a tényleges állapottal, hol az joghátrány nélkül tehető és a betétek, valamint a kataszteri munkálatok adatait egymással szintén lehető összhangba kell hozni.
Ezen czélt én csakis azon eljárás mellett vélem elérhetni, a melyet a javaslatban inditványozok, mert azon eljárás mellett, ismétlem, jogsérelem alig fog bekövetkezni, kivált olyan, a mely a törvény keretében nem lenne orvosolható.
A telekjegyzőkönyvileg fennálló jogok csak az esetben fognak a betétekből kihagyatni, ha azok átruházása vagy megszünte hitelt érdemlőleg bizonyitva lesz; ha ily bizonyitási eszközök nem lesznek, a telekjegyzőkönyvileg fennálló jogok a betétekbe is bejegyeztetni fognak (38. §).
A javaslatban felsorolt bizonyitási eszközök pedig kielégitők, miután azok mellett, eltekintve természetesen a büntetőjogi beszámitás alá eső visszaélésektől, joghátrány alig képzelhető.
A nyilvánkönyvön kivüli többszörös átruházások azon eseteire nézve, melyekben az átruházások mindenikéről okirat fel nem mutatható és az átruházások beleegyezése a bizottság előtt nyilvánitandó, a törvényjavaslat azon nézetből indul ki, hogy a közbeneső telekkönyvön kivüli átruházásoknak, kik a tényleges birtoklás ellenében semmiféle joglépést nem tettek és a tényleges birtoklást tűrik, érdeke aligha sértetik az által, ha a tényleges birtokos jegyeztetik be tulajdonosnak, ellenben a telekjegyzőkönyvileg bejegyzett tulajdonosnak joga megóvandó lévén, a tulajdoni jogát érvényesiteni szándékozótól a tényleges birtoklás igazolásán kivül az is követeltetik, hogy a telekkönyvi tulajdonos vagy igazolt örököse által tett átruházásról legalább előjegyzésre alkalmas átruházási okiratot mutasson fel.
A helyhatóság vagy a bizalmi tagok pedig bizonyitsák, hogy a közbeneső átruházásoknál tudomással birnak.
Miután ily esetek rendszerint nem nagy városokban, de kisebbekben és a szoros értelemben vett községekben fognak előfordulni, a közéletből pedig tudjuk, hogy oly helységekben az átruházásokról az előljáróságnak és a lakosok nagy részének, a szomszédoknak pedig mindenesetre tudomásuk van, s miután továbbá a tényleges birtoklás, illetve az ingatlannak a tényleges birtokosra átruházása igen sok esetben már a kataszteri felvételek alkalmával is igazoltatott és miután a kataszteri felvételek óta létrejött átruházások az illeték kiszabása végett a legtöbb esetben bejelentettek és a földadó-nyilvántartás is azok szerint igazittatott ki: alig feltételezhető, hogy mindez a telekjegyzőkönyvi tulajdonos tudta és beleegyezése vagy legalább tudta nélkül történhetett volna meg és ha tudta, hogy jogait, ha azok megsértettek, nem orvosolta volna.
Ebből kiindulva feleslegesnek látszik az is, hogy a nyilvánkönyvön kivüli többszörös átruházások eseteiben a telekjegyzőkönyvi tulajdonos vagy annak igazolt örökösei által kiállitott s legalább telekkönyvi előjegyzésre alkalmas okiratnak létezéséhez is kössük a betétek szerkesztési ideje alatt a tulajdonjog telekkönyvi érvényesitését; mert ez esetre a közbeneső átruházásokra fennebb felhozottak a telekjegyzőkönyvi tulajdonosra is alkalmazhatók volnának tekintendők.
Ily intézkedést részemről nem javasolok; mert az által jogsérelem következhetnék be és a telekkönyvek iránti bizalom minden esetben szenvedne; megjegyzem egyébiránt, hogy az eddigi tapasztalat azt bizonyitja, miszerint az átruházást igazolható okiratok rendszerint a telekjegyzőkönyvön kivüli s közbeneső birtokosoktól hiányoznak.
Miután a fen körülirt eljárás közben is előfordulhat feldarabolás esete, a betét-szerkesztő bizottságot utasitani kellett, hogy ily esetben a 7. § értelmében járjon el.
A telekkönyvi rend. 168. §-a esetében nagy előnyére leend a szerkesztési műveletnek, ha a fenforgó hibát a bizottság saját körében szüntetheti meg.
Azon esetre pedig, ha ez nem sikerül, alkalmat kellett a jelentés megtétele által szolgáltatni a telekkönyvi hatóságnak, hogy a hiba addig, mig a betétek szerkesztésére kerül a sor, már kiigazitható legyen.
A 41-43. §-okhoz
A helyszini munkálat befejezte után a 35. §-nál már emlitett elsőbbség iránti tekintetből a tényleges birtoklásnak és a tehertételek mellőzésének telekkönyvi keresztülvitelére nézve tett nyilatkozatokról felvett s a telekkönyvi hatósághoz még be nem küldött jegyzőkönyvek azonnal beiktatandók.
A helyszini munkálat után, nehogy jogsérelmek okoztassanak, ismét a telekjegyzőkönyvek vizsgálandók meg.
Ha a tervezetnek bizottsági felülvizsgálata óta a telekjegyzőkönyvben az A. és B. lapokon változás be nem következett és figyelembe vehető tényleges birtoklás esete sem forog fenn, akkor a betétek A. és B. lapjai egyszerűen a tervezet alapján szerkesztetnek.
Ha a változás nem következett be, de figyelembe vehető tényleges birtoklás esete forog fenn, akkor a B. lapon tulajdonosul első sorban a tervezetben kimutatott telekjegyzőkönyvi tulajdonos és utána a tényleges birtokos jegyzendő be és pedig azért, hogy ha a telekkönyvi tulajdonos az utóbbi bejegyzés által magát nyilvánkönyvi jogaiban sértve érzi, a 47. § szerint kitűzött határidő alatt a telekkönyvi rend. 148. §-ának elve szerint törlési keresettel léphessen fel.
Ha a telekjegyzőkönyvben oly változás fordul elő időközben, a mely által a tervezett tartalma megváltozott, akkor a betétek B. és esetleg A. lapja is természetesen a telekjegyzőkönyvben talált állás szerint a jelen törvényjavaslat első részében adott utasitásokhoz képest szerkesztendő.
Ily esetben sokszor a tényleges birtoklás alapján szorgalmazott bejegyzés, telekkönyvi akadálynál fogva lehetetlenné váland; épen ez okból és mivel a telekkönyvi beadványok rangsorozata a benyujtás ideje által szabályoztatik, figyelmesen kinyomozandó: vajjon a 35. § alapján felvett jegyzőkönyv beiktatása előtt nem érkezett-e be oly beadvány, a melynek helyt adó elintézése a tényleges birtoklás telekkönyvi keresztülvitelét gátolná? - Igenlő esetben a külön jegyzőkönyvben foglalt kérelemre nézve az intézkedés természetesen az előbbi beadvány jogerejű elintézéseig elhalasztandó.
Telekkönyvi akadály fenforgása esetében a külön jegyzőkönyveknek javasolt rövidleges elintézése indokolva van az által, hogy a tényleges birtokos igényelt, de telekkönyvileg keresztül nem vitt jogán felfolyamodás utján ugy sem segithet, sőt a felfolyamodási út igénybevételére a telekkönyvi rend. 119. és 138. §-ai szerint jogositva sincs.
A tehertételek mellőzésére irányzott kérelmekről felvett külön jegyzőkönyvek hasonló tekintet alá esnek, mivel itt is a mellőzést előbb nyert nyilvánkönyvi jogok, például engedmény vagy alzálogjog bejegyzése szintén meggátolhatják.
A térképnek a betétekkel folytonosan összhangzásban kell lenni; miért is minden eldarabolás a térképen keresztülviendő.
A köz- és a magánérdek egyaránt elengedhetlenül követeli, hogy a telekkönyvi forgalom a legrövidebb időre se legyen megszakitva.
A telekkönyvi kérvények tehát folytonosan elfogadandók és a betétek szerkesztési munkálataira tekintet nélkül intézendők el.
Mig egyrészről mellőzni kellett minden intézkedést, mely a forgalom megakasztására alkalmas lenne, - másrészről arról kellett gondoskodni, hogy a nyilvánkönyvi jogok telekkönyvi keresztülvitelénél se jöhessen létre zavar, vagy oly állapot, mely a feleket tévedésbe ejthesse, felesleges munkát okozzon, vagy visszaélésekre is tért nyithasson.
E tekintetben czélhoz vezetőnek egyedül oly intézkedést tartok, miszerint, ha egy telekjegyzőkönyvre nézve a betétnek szerkesztése foganatba vétetik, az abban felvett ingatlanokra vonatkozólag a telekkönyvi hatóság által elrendelt bejegyzések többé nem a telekjegyzőkönyvben, hanem ennek széljegyzeteire figyelemmel már a betét illető lapján lesznek foganatositandók.
Ezen eljárással a szerzett jog telekkönyvi keresztülvitele esetleg huzamosabb időbe fog kerülni, mint akkor, ha a bejegyzés a telekjegyzőkönyvbe tétetnék, de az előnyök azon esetleges és figyelemre alig méltó hátrányt ellensúlyozandják.
A részletlajstrom a telekjegyzőkönyveknek - illetve vázrajzoknak eddig is kiegészitő részét képezte, azt mellőzni jövőre sem lehet.
Rovatai ugyanolyanok maradnak, mint eddig voltak.
A szakasz intézkedésében egyedüli újitás a valamely vasut vagy csatorna tulajdonát képező részleteknek helyrajzi számait tárgyazza.
Ha a tervezet intézkedés nem tétetnék, a részletlajstrom hézagos lenne és sokkal nehezebb volna abban a netaláni kihagyást ellenőrizni, a hibára rájönni. - Ezen kivül a kataszteri részletlajstrommal az összhang csak igy érhető el és tartható fenn.
A 46-47. §-okhoz
Ha a betétek szerkesztésére kirendelt bizottságnak intézkedései jogorvoslatokkal megtámadhatók volnának, ez a munkálatot ok nélkül nehezitené és gátolná.
És a bizottság összes intézkedése mindaddig, mig a betétek szerkesztését meg nem kezdi, inkább anyaggyüjtés, mint oly cselekmény, mely magában véve jogszerzés vagy jogsérelemre vezetne.
A bizottságnak jogokat érintő intézkedései tulajdonkép csak akkor kezdődnek, mikor a bizottság a betétek szerkesztéséhez tényleg hozzáfog; ezen intézkedések pedig csak akkor fognak tudomásra jönni, a mikor a betétek feltáratnak, és ezen időtől kezdve nyitva áll a felszólalási határidő is.
A bizottságnak csakis a 38. § alapján tett intézkedése vehető olyannak, mely jogorvoslat tárgyát képezhetné.
De a fél jogaiban ez esetben sem szenved, azok érvényesitésétől el nem üttetik, csupán a kivételes érvényesitéstől esik el.
Ez okokból elégségesnek tartom a netaláni jogsérelmek orvosolhatására a hirdetményi határidőt, a bizottság részéről szenvedett egyéb sérelmek orvosolhatására pedig a telekkönyvi hatóságnál a panasztehetést.
A hirdetményi határidők megszabásánál figyelme venni kellett egyrészt, hogy azok a felszólalások benyujtására elegendők legyenek, másrészt pedig, hogy az által minél rövidebb szünetelés idéztessék elő.
Már az 1855. évi telekkönyvi rendeletnek 46. §-ában a hirdetményi határidő 3 hónapban lett megszabva és ez azokra nézve, kik csak a telekjegyzőkönyvek és a betétek tartalmának netaláni eltérésénél fogva szólalhatnak fel, teljesen elegendő is, mivel ezek azt, hogy a telekjegyzőkönyvben bejegyzett valamely joguk mellőztetett, vagy helytelenül jegyeztetett be, nehézség nélkül kimutathatják és jogaikat igazolhatják; de miután a szerkesztési munkálatnál bizonyos feltételek mellett a tényleges állapot is figyelembe vétetett és a 14., 35. és 42. §-ok alapján teljesitett bekeblezések érvénytelenségének kimutatásához több adat és ezeknek megszerzéséhez több idő szükséges: az előző nyilvánkönyvi jogok tulajdonosainak időt s ezzel módot és alkalmat kellett nyujtani, hogy a tényleges állapot alapján tett bejegyzésektől, ha ez jogositlan, megmenekedhessenek.
Erre legalkalmasabb a telekkönyvi rend. 148. §-án alapuló törlési kereset és mivel erre, ismétlem, sokszor oly adatok szerzése szükséges, mely hosszabb időt vehet igénybe, a hirdetményi időt ezekre nézve egy évben véltem megállapitandónak, jóllehet ezen intézkedés következtében, miután azon határidő alatt a telekkönyvi jogok rendkivüli megtámadtatásoknak lehetnek kitéve, az illető ingatlanokra nézve a jogszerzésben a közönség természetszerűleg óvakodó lesz. - Hosszabb határidőt nem javaslok azért; mert igen kivánatos, hogy ily állapot minél rövidebb ideig tartson.
A hirdetményi határidő letelte után csak a rendkivüli út igénybevehetése szünik meg, ellenben a rendes perút nyitva marad.
A hirdetményi, illetve felszólalási határidő naptárilag van meghatározva; arra nézve tehát, hogy valamely felszólalási kérvény, vagy törlési kereset elkésetten adatott be, tévedés alig lehetséges és igy az elkésés alapján lett visszautasitás ellen sem szükséges a jogorvoslatot megengedni.
Hogy azoknak az érdeke, a kik szerzett jogaikat a telekjegyzőkönyvekben keresztül sem vitették, de azt bebizonyitva átruházták és azon volt joguknak más általi tényleges birtoklása ellen fel nem szólaltak, - vagy hogy azoknak az érdeke, a kik bejegyzésre, illetőleg a törlésre nézve beleegyező nyilatkozatukat a bizottság előtt önként előterjesztették, a betétek szerkesztésénél egyáltalában nem sérthető, kétséget nem szenved és igy egész felesleges lenne az ily személyek részéről netalán benyujtott felszólalási kérvényeket vagy törlési kereseteket tárgyalás alá vétetni.
A felszólalási lap a felszólalási kérvények és törlési keresetek nyilvántatására szolgál.
Annak vezetése, az egyszerű mintánál fogva sem terhes, sem nagy munkát vagy időt nem igényel; azon felekre nézve pedig, kik a felszólalási határidők alatt óhajtanak jogokat idő alatt tudomást szerezhetnek arról, hogy valamely nyilvánkönyv jog a kivételes idő alatt meg lett-e szerezni, azon lap igen előnyös szolgálatot teend; mert minden nehézség nélkül és igen rövid idő alatt tudomást szerezhetnek arról, hogy valamely nyilvánkönyvi jog a kivételes idő alatt meg lett-e támadva?
Iráshiba kiigazitása vagy oly intézkedés tétele czéljából, mely által mások nyilvánkönyvi joga nem érintetik, tárgyalást tartani felesleges volna; ellenben minden más esetben csak tárgyalás mellett intézhető el a felszólalás és pedig végzéssel, mert itt csak arról lehet szó: vajjon az új betét tartalma a régi telekkönyvi állapotnak megfelel-e vagy sem?
Minthogy ez esetben is, ugy mint a telekkönyvi rend. I. része alá eső ügyekben kiigazitásról van szó, a fokozatos felfolyamodást a harmadbirósághoz is megengedni kellett.
A felszólalási határidő alatt folyamatba tett törlési keresetek mint tisztán peres kérdések tárgyalásánál kivételt tenni nem látom szükségesnek.
Azok telekkönyvi kezelése a telekkönyvi rendeletekben emlitett törlési keresetekétől annyiban tér el, hogy a per feljegyeztethetése mellőztetett, miután a keresetnek a felszólalási határidő alatt meginditása már magában véve megadja a feljegyzés által biztositott jogi hatályt.
A telekkönyvi intézmény természetéből és a felszólalási határidők czéljából következik, hogy azon birói határozatok, a melyekkel a felszólalási kérelem teljesittetik, - vagy a törlési keresetnek hely adatik, jogerőre emelkedés után telekkönyvileg hivatalból és ne a fél külön kérelmére, keresztülvitessenek. Oly határozatokat azonban, melyekkel a felszólalási kérelem vagy törlési kereset elutasittatik, miután sem a kérvény, sem a kereset fel nem jegyeztetett, egész felesleges telekkönyvileg keresztülvinni.
Miután a felszólalási lap egyuttal nyilvántartási jegyzéket is képez, szükséges volt annak további vezetésére nézve is intézkedni.
Egyébiránt a hirdetményi határidő alatt felszólalásoknak és törlési kereseteknek a felszólalási lapon feljegyzése által azon előny is eléretik, hogy a betét lapjai szükségtelen feljegyzésekkel nem töltetnek be, - hanem ha alapos a felszólalás, csak a szükséges bejegyzés tétetik meg, ha pedig a felszólalásnak nincs alapja, a betét egészen érintetlenül marad.
A tapasztalás mutatja, hogy a telekkönyvi rend. I. része szerinti eljárás is szerfelett sok esetben teljesen alaptalanul vétetik igénybe és ez által egyrészt a feleknek oknélküli költség, a telekkönyvi hatóságoknak pedig felesleges és czél nélküli munka okoztatik.
Ennek meggátlása czéljából már az első biróságot szükségesnek tartom azon hatósági körrel felruházni, hogy a felszólaló vagy törlési keresetet inditó ellen esetleg pénzbirságot szabhasson ki.
A pénzbirságot, ha a felet ügyvéd képviseli, azért inditványozom közvetlenül az ügyvéd ellen kiszabandónak; mert a betétnek a telekjegyzőkönyvveli összehasonlitásából és a vonatkozó iratokból az ügyvéd azonnal láthatja: fenforog-e valamely téves bejegyzés?
Ha tehát az ügyvéd az érintett adatokból az ellenkezőről győződik meg, köteles a feleket alaptalan kivánságaikról felvilágositani és a képviseletet megtagadni.
A törlési pereknél előfordulhat, hogy a félnek helytelen informatiója által az ügyvéd - a mennyiben a betét és telekjegyzőkönyvből a valódi tényállásról meg nem győződhetik, megtévesztetik; ily esetre az ügyvéd részére ügyfele ellen a pénzbirság tekintetében a viszkereseti jogot biztositottam; hogy azonban az e részben folyamatba teendő kereset tényálladéka lehetőleg tisztázva legyen, az ügyvédnek kötelességévé vélem tenni, a mit az ügyvéd az ügy elvállalásakor rendszerint ugy is megtesz, a tényállás felvételét.
Az egyes községekhez tartozó ingatlanokról felvett betéteknek bekötése mindenesetre emeli a telekkönyv iránti bizalmat; mert az által az egyes lapok és betétek elveszése lehetőleg megelőzve lesz.
A bekötés minél czélszerűbb módozatainak rendeleti uton megállapitása az igazságügyministerre volna bizandó: mert az inkább közigazgatási és tulajdonkép iparügyi kérdés lévén, nem volna előnyös, az ipar haladásával czélszerűbb módozatok életbeléptethetését törvényhozási intézkedések által lassitani.
A telekkönyvekről eddig is készitettek betüsoros névjegyzékek. Ezeknek fentartását, illetve szabályozását a rend és az ügykezelés könnyitése követeli.
Hogy egy község különös betéteinek szerkesztésére vonatkozó összes ügyiratok, odaértve a külön jegyzőkönyveket is, egy csomóban rendezve őriztessenek, nemcsak előnyös, hanem elkerülhetlenül szükséges is; mert a tervezetek főleg a legközelebbi időben az azonosság megállapitásánál sokszor igen becses adatokat fognak szolgáltatni; a külön jegyzőkönyveknek pedig a felszólalások és törlési keresetek elintézésénél gyakran döntő szerepük leend.
A javaslatban igyekeztem ugyan mindazon esetekre nézve intézkedni, a melyek a telekkönyvek rendbehozatalánál, - illetve a betéteknek a kataszteri adatokkal és a tényleges állapottal összhangba hozatalánál fenforoghatnak, és azon nézetben vagyok, hogy a javasolt intézkedésekkel - kivéve a 38. § esetét - sikerülni is fog a kitűzött czélt elérni; mégis miután, mint ezt már az indokolás bevezetésében is bátor voltam hangsúlyozni, egyes telekjegyzőkönyvekben a legnagyobb szabálytalanságok fordulnak elő és bekövetkezhetik az eset, hogy a tapasztalandó szabálytalanságokat, illetve a kitűzött czél elérését gátló akadályokat megszüntetni, a törvényjavaslatban közelebbről meghatározott esetekre tervezett intézkedésekkel lehetetlen lesz; és miután a szabálytalanságok oly sok irányúak lehetnek, melyek a törvényben előre kimeritően meg sem oldhatók; elkerülhetlenül szükséges, hogy az igazságügyminister ily esetekben a helyszinelési szabályoknak, továbbá a jelen törvény és a telekkönyvi rendeletek hatályban maradt intézkedéseinek megfelelő alkalmazásával intézkedés-tételre felhatalmaztassék.
Részemről különben azon elvnek vagyok követője, miszerint ha valamely kérdés törvényhozásilag szabályoztatik, azon kérdés vagy magában az illető törvénycikk, vagy az azt hatálybaléptető által minden részleteiben oldassék meg. Azonban lehetnek esetek, melyekre nézve ezen elv czélszerűen nem alkalmazható és ilyennek tartom az 55. §-ban szemügyre vettet is.
Ily felhatalmazások discretionális természetűek mindig és különösen az, a jelen esetben kért, melyben a hiteltelekkönyvek rendezése képezi annak czélját.
Azonban részint a ministeri felelősség, részint pedig azon határok, a melyek között a felhatalmazást megadatni kérem, kellő kezességet biztositanak a tekintetben, hogy az a törvénytől eltérő intézkedésekre alapul nem fog vétethetni és kizárólag a tárgyra, az elérni óhajtott czélra fog felhasználtatni a nélkül, hogy jogok sértethetnének, vagy hogy a vélt sérelemre az orvoslási út elzárathatnék.
A jelen javaslat I. és II. részében inditványozott intézkedésekkel, a 38. § esetét kivéve, elérhetőnek vélem azt, hogy a betétek a kataszteri adatokkal összhangban és a tényleges állapotnak megfelelőleg szerkesztethessenek.
Hogy az ily módon szerkesztett telekkönyvek ugy a magán, mint a közhitelt és a nemzetgazdászat egyéb érdekeit emelni és a kisbirtokosok osztályát a drága pénztől és az uzsorától nagyrészt megmenteni fogják, azt e helyütt is bővebben fejtegetni felesleges lenne.
Mindazon előnyöknek azonban, a melyek a betétek tervezett szerkesztése által eléretni fognak, csak akkor lesz valódi és a jövőre is kiható becsük, ha a létrejött állapot állandósittatik.
Az állandósitást, vagyis a betéteknek a jövőben is a kataszteri adatokkal összhangban és a tényleges állapotot visszatükrözőleg leendő vezetését ugy vélem elérhetni, ha egyidejűleg oly intézkedések is hatálybaléptetnek, a melyek előreláthatólag kellő biztonságot fognak nyujtani arra nézve, hogy telekkönyveinkben, illetve az egyes betétekben ne létesülhessen oly zavart állapot, mely a katasztertől és azzal együtt a tényleges viszonyoktól eltérő legyen.
Ez a főczél, mely mint már az indokolás bevezetésében is emlitetett, a III. részben foglalt javaslatoknál vezérelt.
A második czél az, hogy a telekkönyvi rendeleteknek egyes szakaszai módosittassanak.
Erre indokult szolgált, hogy a telekkönyvek iránti bizalom és azzal a hitel ez uton is megszilárdittassék, - hogy az egyes szakaszok alkalmazásában egyöntetűség éressék el, - hogy azok egyéb törvényeinknek megfeleljenek, hogy a telekkönyvi ügyvitel az érdekelt felek előnyére is könnyittessék, - hogy más országok törvényhozásainak e téren tett és előnyösnek bizonyult intézkedései meghonosittassanak, - hogy a birtokos és hitelre szorult osztálynak érdekei a hitelezők önkényétől függőben ne maradjanak és hogy a zúgirászatnak eleje vétessék.
A betétek szerkesztése által az ideiglenességre szánt telekjegyzőkönyvek érvényüket vesztik és a végleges telekkönyv jön létre.
A telekkönyv iránti bizalom megszilárditása és a birtokos osztály hitelének megállapitása mulhatlanul megkövetelik, hogy oly telekkönyvvel szemben hatályát veszitse minden kivételes eljárás.
Ilyen kivételes eljárás az is, mely a telekkönyvi rendelet I. részén alapul.
Ennek a végtelenségig fentartása, eltekintve a fentebb irtaktól, még azért sem szükséges; mert a hirdetményi idő a telekkönyvi rendelet 3. §-án alapuló igényeknek érvényesitésére teljesen elegendő; és mert az azon idő alatt esetleg érvényesiteni elmulasztott jogoknak védelmére a rendes per utja kizárva nem leend.
Bátorkodom e helyütt felhozni azon tapasztalatot is: hogy az utóbb bejelentett igények, különösen a kiigazitási kereseteknek legnagyobb része alaptalan, vagy olyan, mely az ősiségi nyilt parancs szerint már elenyészett jogok felélesztését czélozza.
Minthogy tehát jogsérelemről tartani nem lehet, egészen felesleges, hogy a kérdéses kivételes eljárás, mint jogvédelmi eszköz a hirdetményi időnél továbbra fentartassék.
A dolog természetében rejlik ugyan, hogy ha valamely jognak telekkönyvi keresztülvitele czéloztatik, az illető telekkönyvi testek megjelenésénél minden esetben azon helyrajzi számokra tétessék hivatkozás, a melyek a telekkönyvi betétekben szerepelnek, mégis tekintettel különös a telekkönyvi betéteknek szerkesztését közvetlenül követő időre, szükségesnek tartom e részben határozott utasitást adni.
A kérdésessé vált azonosság határozottabb kimutathatása czéljából pedig szükséges, hogy a hatályon kivül helyezett telekjegyzőkönyvek tartalmára és az ingatlanoknak azokban foglalt megjelölésére is hivatkozni lehessen.
A vázrajz kellékei a telekkönyvi rendeletben csak annyiban vannak megjelelve, hogy azoknak az eredeti okiratok mintájára kell kiállitva lenni.
Hogy a közönség e tekintetben teljes tájékozottsággal birjon: szükséges azon egyéb kellékeket is meghatározni, a melyekkel a vázrajznak birnia kell a czélból, miszerint az a le- és hozzájegyzés alapjául szolgálhasson, nehogy e felek határozott intézkedések nemlétében, esetleg jogaik hátrányára visszautasittassanak, mi jelenleg épen nem ritka eset.
Minthogy pedig a rendelkezésre állandó telekkönyvi térképek szabályszerű felmérés útján készittettek, a lejegyzésnek azon térképen keresztülvihetése szempontjából meg kellett határozni, hogy a vázrajzok műértelemmel és a kataszteri térkép készitésénél használt léptéknek (scala) alkalmazásával készittessenek; mert más léptékkel vagy műértelem nélkül készitett vázrajzot nem lehetne használni - illetve olyannak alapján a lejegyzést lehetetlen volna a telekkönyvi térképen keresztülvezetni.
Az 1855. évi telekkönyvi rendelet 56. §-ának d) pontja szerint valamely terhelt jószágtestből lejegyzés, csak a nyilvánkönyvi hitelező beleegyezésével és kivételes esetben a hitelező előleges meghallgatása mellett hozott birói határozat alapján tehető.
A rendeletnek ezen intézkedése igen absolut, az ingatlanok forgatására igen zsibbasztólag hat.
A jelen javaslat 59. §-ának czélja, hogy a törvényerejű rendeletnek ezen, a hitelre szorult birtokos osztály érdekeit a hitelezőknek teljesen és minden helyes ok nélkül feláldozó intézkedését enyhitse a nélkül, hogy a hitelezők szerzett jogai sérelmet szenvedhessenek.
Az által, hogy a jószágtestből lejegyzett részre, a zálogjog is átvitetik, a szerzett jog nem szenved és nem is változik.
A lejegyzés által csakis egyetemleges jelzálog-testek keletkeznek és a többi nyilvánkönyvi jogok, péld. szolgalmak, haszonélvezet stb. érintetlenül maradnak.
Azon netaláni ellenvetés, hogy a telekkönyvi jószágtest egészben nagyobb biztositékot nyujt a hitelezőnek, czéfolatát találja azon mindennapi tapasztalatban, hogy a jószágtestek részletekre osztása által az ingatlanok értéke, vagyis az összérték emelkedik.
Legyen szabad e helyen kiemelnem az 1881:LX. törvénycikk 155. § 2-ik bekezdését is.
A törvényhozást azon intézkedésnél, melylyel a végrehajtatónak azon jogot adta, hogy ha a törvényileg egy telekkönyvi jószágtest különböző részlet számok alatt bejegyzett több birtoktestből áll, az egyes részleteknek árverés alá külön bocsátását kérheti, csak azon tapasztalat vezérelhette, hogy az egyes részletek könnyebben és jobb árban vétetnek meg, mint a gyakran nagy telekkönyvi jószágtest.
És ha áll ez, ugy állnia kell azon vélelemnek is, hogy a jószágtestből való lejegyzés által, ha a terhek átvitetnek, a jelzálogos hitelező szerzett joga nemcsak nem sértetik, de az még nagyobb biztositékot nyer.
Az 1855. évi rendeletnek ezen intézkedése a nemzetgazdászat érdekeibe ütközik, annak hátránya régen tapasztaltatott. Ez inditotta hivatali elődömet, hogy a telekkönyvi rendeletnek az erdélyi részekre kiterjesztése alkalmával az 1870. évi rendelet 56. §-ának d) pontjába a javaslattal megegyező intézkedést vett föl.
A tervezett intézkedés által az is eléretik, hogy a két kir. itélő-tábla kerületében egyenlő jogszabályok lesznek érvényben.
Az osztrák-magyar bank, továbbá a földhitelintézet és a kisbirtokosok országos földhitelintézete, valamint az ezekkel hasonló jogokkal felruházandó hitelintézetek követeléseivel terhelt ingatlanokra nézve, tekintettel azon intézetek alapszabályaira, kivételt kellett tenni.
A 60-65. §-okhoz
Az 1855. évi telekkönyvi rendelet intézkedései szerint egyáltalában nem lehetséges valamely jelzálogul szolgáló jószágtestnek egyes részeit a hitelező beleegyezése nélkül tehermentesen lejegyezni, vagy azokat csere utján megváltoztatni.
Az erdélyi részekben hatályban levő telekkönyvi rendelet az 56. § d) pontjában a tulajdonosok érdekeit már szintén felkarolta; mert ha a tulajdonos bebizonyitotta, hogy a kért lejegyzés által a hitelezők biztossága nem szenved, a telekkönyvi hatóság a hitelezők meghallgatása után a viszonyok méltányos tekintetbevételével a tehermentes lejegyzést elrendelhette.
Ezen intézkedés, mint már emlitve volt, a tulajdonos érdekeire is tekintettel volt, de ez sem kielégitő, miután a jelzálogul szolgáló jószágtest egyes részeinek csere általi megváltoztathatására nézve világosan nem rendelkezik.
Következtetni lehet ugyan, hogy a tehermentes lejegyeztetés elrendelhetésére megállapitott elvek a csere általi megváltoztatás eseteire is alkalmazandók, de czélszerűbb minden kételyt kizárólag intézkedni.
A hitelezőknek jogait és minden szerzett jogot megvédeni a törvénynek okvetetlenül feladata, de e védelem czélszerűen nem mehet túl a jogosság határán. És ha ezen szempontból tárgyaljuk a kérdést, okvetlenül azon megoldásra fogunk jutni, hogy a hitelre szorult tulajdonosok érdekeit a hitelezők érdekeinek ok nélkül feláldozni nem kell és nem lehet és hogy a tulajdonosok érdekeit a hitelezőkével szemben megvédeni a törvényhozásnak szintén elhárithatlan feladata.
Nem szenved kétséget, hogy a hitelezőnek bekeblezett zálogjoga az illető jószágtest minden részére kiterjed.
De ezen szerzett jogból, ha csak a tulajdonosok és közvetve a nemzetgazdászat érdekeit a hitelezők önkényének teljesen alárendelni nem akarjuk, nem lehet következtetni azon jogra, hogy a hitelező feltétlen beleegyezése nélkül a terhelt jószágtestből lejegyzés egyátalán nem tehető, annak egyes részei csere utján meg nem változtathatók.
A zálogjog szerzésének egyedüli czélja a hitelező biztositása. Ha e czélt tekintjük, a hitelező jogait csak azon határig kell a törvénynek védeni, hogy a biztositék csorbát ne szenvedjen.
Ha ezen a határon túlmegy a védelem, czéltévesztett az és ok nélkül jogokat áldoz fel.
A javasolt intézkedések nemcsak kötelességévé teszik a tulajdonosnak, hogy azt bizonyitsa, miszerint a kérelmezett tehermentes lejegyzés vagy a csere által a hitelező, illetve biztositéka nem szenved, de alkalmat is nyujtanak a hitelezőnek arra, hogy a tulajdonos bizonyitékait megczáfolja.
Sőt a hitelezők jogait még azon esetben is védi a javaslat, ha a hitelezők a kért lejegyzés vagy csere ellen egyátalán fel nem szólalnak, a mennyiben a biró kötelességévé teszi, hogy az esetleg nem éber hitelező érdekeire is felügyeljen és ugy ezen érdekeknek, mint a kérelt mező által felhozott bizonyitékoknak mérlegelésével hozza meg határozatát, mely ellen a hitelező a harmadbirósághoz is felfolyamodással élhet.
A hitelező, ha esetleg három biróság határozataival sem látná jogát továbbra bizotositottnak, követelését felmondhatja.
A javaslat nem engedi a hitelező jogát sérteni vagy veszélyeztetni, hanem védelembe veszi a tulajdonos jogait is és pedig nemcsak annak érdekében, de a nemzetgazdászat érdekében is.
Igy, például a kataszteri tiszta jövedelem, vagy a földadó alapján egy 100,000 frtra becsült jószágtestre 15,000 frt kölcsön erejéig van a zálogjog bekeblezve.
A tulajdonos azon jószágtest egy részét, a mely ugyanazon alapokon 5,000 frt értéknek felel meg, igen előnyösen eladhatja, vagy a gazdaság helyesebb vitele czéljából, avagy a tagositás küszöbén szintén czélszerűen más, hasonértékű vagy talán még értékesebb ingatlannal megcserélheti.
Az első esetben a jószágtest értéke 5,000 frttal csökken, a másodikban nem változik lényegileg, de sőt a helyesebb gazdálkodás szempontjából emelkedik.
A hitelező biztositéka az első esetben még mindig teljes, a másodikban nem változik, de sőt emelkedik; ő azonban sem az egyikbe, sem a másikba nem egyezik.
Jogos volna-e a tulajdonos és közvetve a nemzetgazdászat érdekeit a hitelező önkényének alárendelni? nem szükséges-e a kérdést a hitelező vonakodása esetében vagy annak önkényével szemben a biróság cognitiója alá bocsátani?
Lehet-e ily esetekben a hitelező jogainak sérelméről vagy csorbitásáról szó?
Bizonyára nem.
Akkor volna jogsérelem vagy csorbitás, de a tulajdonossal szemben, ha a javaslat nem ily irányban intézkednék.
Ausztriában 1869 óta van hason törvény hatályban s az erdélyi részekben majd 14 év óta áll fenn hason intézkedés; a miatt tudtommal panasz még sincs, azoknak megváltoztatása nem szorgalmaztatott.
A másik lényeges intézkedése az idézett §-oknak, jelesen a 63-iknak az, hogy a jelzálog tulajdonosa az emlitett esetekben jogositva van a hitelezőknek követeléseit, ha a fizetési határidő még be sem következett volna is, kifizetni és a hitelező köteles a fizetést feltétlenül elfogadni.
A tulajdonosnak érdekei ezen intézkedés által sem részesülnek a hitelező jogainak sérelmére előnyben.
A hitelezővel szemben e tekintetben a czélszerű jogvédelem csak annyiból állhat, hogy a hitelezőnek idő engedtessék arra, miszerint tőkéjét, mely váratlanul rendelkezésére jut, gyümölcsözőleg elhelyezhesse.
Ha ezen túlmenne a védelem, már mások jogai szenvednének sérelmet.
A javaslat szerint a fizetés napjától számitva egy félév adatik a hitelezőnek e czélra és ez tökéletesen elégséges.
Azon félévre pedig a kikötött 2% teljes kárpótlást nyujt; mert a váratlanul lefizetett tőkét a hitelező 4% mellett mindig elhelyezheti ideiglenesen.
Sőt ezen intézkedés mellett a hitelező még némi nyereségben is részesülhet, ha tőkéjét a félév lejárta előtt gyümölcsözőleg végleg elhelyezheti.
A többször idézett két telekkönyvi rendelet 70. §-a is eltér egymástól.
Az 1855-iki szerint az okiratnak oly nyelven kell kiadva lenni, hogy az per esetében a határozathozatalra alapul szolgálhasson, különben annak hitelt érdemlő forditványa is beadandó.
Ebből arra kell következtetni, hogy az okirat, ha nem a biróság ügykezelése nyelvén van szerkesztve, hiteles forditásban is bemutatandó.
Az erdélyi részekben fennálló telekkönyvi hatóságoknál az okirat hiteles forditásban is csak akkor mutatható be, ha az az ott nem divatozó nyelven van szerkesztve.
Ha egyéb szempont nem forogna is fenn, már az magában véve, hogy a két királyi tábla kerületében e tekintetben nem egyenlő jogszabályok állnak fenn, szükségessé teszi az intézkedést.
Azonban vannak egyéb szempontok is, melyek mulhatlanul megkövetelik, hogy mindkét rendeletnek hiányos, illetve téves intézkedése megfelelően módosittassék.
Az 1868:XLIV. tc. 11. §-a szerint a telekkönyvi hivataloknál az illető biróságnak ügykezelési nyelve használandó.
Az nem képezheti kérdés tárgyát, hogy az e. f. biróságoknál az ügykezelési nyelv kizárólag a magyar.
Ebből kiindulva, és más álláspontra nem helyezkedhetem, a telekkönyvi betétekbe bejegyzés csak magyar nyelven lesz tehető.
Minthogy továbbá, ha az okirat per tárgyát fogja képezni, azon per szintén csak magyar nyelven lesz vihető: okvetlenül szükséges, hogy
a telekkönyvi bejegyzés czéljából bemutatott okirat magyar nyelven legyen kiállitva, vagy ha ez más nyelven állittatott ki, ahoz hiteles magyar forditvány csatoltassék.
Nehogy kétség merüljön fel arra nézve, hogy a hiteles forditmány kiállitására ki jogosult: szükségesnek vélem azt a törvényben meghatározni.
Ezen § intézkedése az ingatlan forgalmát nem fogja akadályozni; mert az ügyvédek, közjegyzők és községi, valamint körjegyzők mind birják a magyar nyelvet. Ha pedig az okiratot maguk a felek és pedig olyanok szerkesztik, kik a magyar nyelvet nem birják - annak magyar forditmányát könnyen megszerezhetik.
A telekkönyvi rendeletek 74. §-án alapuló biztositás csak feltételes és annak hatálya az örökségnek átadásától kezdődik.
Azon biztositás kizárólag az adós örökös ellen irányul és a hagyatékot illetőleg fenforgó igényekre, illetve a hagyatéki ügynek vagy az örökösödési pernek akár egyezség, akár itélet által leendő elintézésére, vagyis az örökös társak érdekeire legkisebb befolyással sincs.
Ebből folyólag, ha oly egyezséggel, végzéssel vagy itélettel fejeztetett be a hagyatéki ügy, illetve az örökösödési per, melynél fogva az adós örökös azon ingatlanhoz, a melyre a hitelező biztositására bejegyzés tétetett, örökösi joga fejében tulajdonjogot nem nyert, intézkedni szükséges arra nézve, hogy a kérdéses bejegyzés, mely az új tulajdonost ugy sem terheli, hivatalból megszüntettessék és ne legyen a tulajdonos kénytelen azt költségére szorgalmazni és a telekkönyvi állapotot esetleg hosszadalmasabb eljárás mellett tisztázni.
Ez okból javaslom a 67. §-t.
Az 1855. évi t. r. 121. §-a szerint az egyes biróságoknál a telekkönyvi kérelmek szóval is jegyzőkönyvbe adathatnak. Ezen intézkedésnek indoka mindenesetre abban keresendő, hogy a forgalom könnyittessék és oly személyeknek, kik vagy költségkimélésből, vagy lakhelyeik távolsága miatt a telekkönyvi kérvény szerkesztéséhez értő egyénhez fordulni nem akartak, maguk pedig a kérvény szerkesztéséhez nem értettek, alkalom nyujtassék szerzett jogaik telekkönyvi bejegyeztetésére.
Ezen intézkedést, - eltekintve az esetek csekély számától, melyekben a jogügyletet kötött személyek mindenike ismeretes a biró előtt, részben czéltévesztettnek kell kijelentenem: mert az azonosság beigazolása többnyire nagyobb költséget okoz, mintha a fél kir. közjegyzőhöz vagy ügyvédhez fordul.
Tekintettel pedig arra, hogy az ügyvédek száma időközben tetemesen szaporodott és kir. közjegyzők is elég számban vannak alkalmazva, ily intézkedést fentartani feleslegesnek is látszik.
A tapasztalat azt bizonyitja, hogy az idézett rendelet kedvezménye a felek által csak a legritkább esetekben vétetik igénybe.
Az erdélyi részekre érvényben levő telekkönyvi rendelet 12. §-ában a kérdéses intézkedés már nem foglaltatik és e miatt panasz vagy előterjesztés nem tétetett.
Ezen indokokból az idézett rendelet kérdéses intézkedését kihagyandónak véltem.
A második lényeges intézkedése ezen §-nak az, hogy a telekkönyvi kérvénynek kir. közjegyző vagy ügyvéd által kell ellenjegyezve lenni.
Ezen intézkedés ama biztosságot, melyet a telekkönyvi ugynevezett tabuláris ügyekben megállapitani szükséges volna, nem nyujtja ugyan, azonban azt a fenforgó viszonyok között mégis előnyösnek és részben czélhoz vezetőnek kell tekintenem.
A telekkönyvi kérvények ugyanis természetüknél fogva azonnal - tárgyalás nélkül - érdemileg elintézendőnek és a biró nincs abban a helyzetben, hogy a mellékelt okiratok valódiságát megbirálhassa, hanem csak az elébe terjesztett okirat tartalmára és előszabott külalakjára lehet tekintettel. A külalakra nézve az aláirás tekintetében, hogy valamely magánokirat bekeblezés alapjául szolgálhasson, a telekkönyvi rendelet 82. §-ának b) és c) pontja csak azt kivánja, hogy az okirat a kibocsátó által sajátkezűleg aláirva, illetőleg kézjegyével ellátva és két aggálytalan férfi tanu által előttemezve legyen. Ily intézkedés mellett nem lehetetlen, hogy a bekeblezés hamis okirat alapján rendeltetik el; minek egyik következményeként kell tekintenünk a gyakori törlési pereket. Ha azonban a telekkönyvi tulajdonos vagy egyéb telekkönyvi jogosult a telekkönyvi állapotot minduntalan nem vizsgálja, bekövetkezhetik az is, hogy a telekkönyvi rendelet 150. §-ában kijelölt 3 év elmulván, a harmadik személyek által szerzett nyilvánkönyvi jogoknál fogva a hamis okirat alapján szenvedett jogsérelmét többé nem orvosolhatja.
Ennek elejét venni - és ez igen kivánatos lenne - a szakkörök nézete szerint legbiztosabban az által lehetne, ha a közjegyzői kényszer behozatnék, vagyis hogy bekeblezés csak közjegyzői okirat alapján lenne elrendelhető.
A szakkörök második módszerként, melylyel a fenforgó bajnak szintén nagy részben elejét vehetni, az okiraton előforduló névaláirásoknak, kézjegyeknek vagy keresztvonásoknak közjegyzői hitelesitését jelölték meg.
Igaz, hogy ha a telekkönyvi érdekelt jogaira felügyel, hátrány nem érheti, mégis a szakkörök kivánatának részben eleget óhajtottam tenni és midőn az elmult évek folyamán a kir. közjegyzőkről intézkedő törvény módositására nézve az országgyüléshez javaslatot nyujtottam be, abban a másodsorban emlitett módszereknek megfelelő intézkedést is felvettem.
Általánosan tudva van, hogy az emlitett javaslat kérdéses intézkedése a közönségnél átalában viszhangra nem talált és indokolt előterjesztések tétettek azon szakasznak mellőzése czéljából, miután az által a közönség nagyobb része az ingatlan és telekkönyvi jogok forgalmát nehezitve, az ügyvédség pedig részben érdekeit sértve látta.
A jelen javaslatban nyilt tér, arra nézve, - hogy a tervezett intézkedést valódi helyén felvegyem.
A szakértekezlet, mely ezen javaslatot tárgyalta, szintén csakis az emlitett közjegyzői kényszer által vélt legbiztosabban czélt érheti, tekintettel azonban a fenforgó körülményekre és viszonyokra a kérdéses intézkedést elejtendőnek vélte és abban állapodott meg, hogy a fenforgó czél megközelitő elérhetése végett az aláirásoknak, illetve kézjegyeknek vagy keresztvonásoknak közjegyző általi hitelesitése kivántassék meg; egyuttal azonban, miután ez kisebb értékű ingatlanok átruházásánál vagy csekélyebb kölcsön-jogügyletek biztositásánál a szegényebb osztályt aránytalan kiadásokkal sujtaná, és tekintettel arra is, hogy ha az aláirás a közjegyző által hitelesittetik, azonossági tanukul többnyire községbeliek és legtöbb esetben az előljárók szoktak alkalmaztatni: a szakbizottság azon nézetének is kifejezést adott, hogy költségkimélés végett oly jogügyleteknél, melyeknek értéke 1,000 frtot meg nem halad, vagy melyeknek tárgya valamely becsértéket nem képvisel, az aláirások hitelesitése a községi előljárók által is eszközöltethessék.
A jelen törvényjavaslatnak czélja nemcsak az, hogy a telekkönyvek az adókataszterrel és lehetőleg a tényleges állapottal összhangzásba hozassanak, hanem az is, hogy azon összehangzás folytonosan fentartassék. Ez okvetlenül szükségessé teszi, hogy a bejegyzés kérelmezése könnyű legyen.
Ha a kir. közjegyzők nagyobb számban lennének alkalmazva, az aláirás-hitelesitési kényszer a telekkönyvi bejegyzés könnyűségét nem akadályozhatná; a kir. közjegyzők jelen száma mellett azonban az ajánlott intézkedést, mely nézetem szerint a fennebb emlitett baj ellen csak kisebb részben nyujt segélyt, előnyösnek nem tekinthetem és ez okból azt mellőzendőnek vélem.
Az esetleges visszaélések meggátlására kis fokban szolgál az ellenjegyzési kényszer is; két baj ellen pedig, melyek a telekkönyvi beadványoknál naponta előfordulnak, biztos óvszert nyujt.
A telekkönyvi jogokat szerzett személyek igen nagy része ugyanis jogaik telekkönyvi keresztülvitele végett szakavatlan zúgirászokhoz vagy részben szakavatott ugyan, de szintén zúgirászokhoz fordul.
Az első esetben következik a telekkönyvi hatóságnak visszautasitása, a minek ismét rendszerinti következménye a további lépések elmaradása és a telekkönyvi állapotnak a ténylegestől eltérése.
Mindkét esetben pártolásban részesül a zúgirászat, elvonatik a kir. közjegyzőktől és ügyvédektől az anyagi előny és bő alkalom nyujtatik a tiltott cselekmények űzésére.
Ugy a kir. közjegyzői mint az ügyvédi kamarák átalános óhajának teszek eleget, midőn a zúgirászat meggátlása czéljából ezen javaslatot teszem, a melyet annál nyugodtabban terjesztek elő; mert egyuttal felhatalmazást is kérek, hogy a telekkönyvi beadványok szerkesztése stb. alkalmából szedhető díjakat rendeleti úton az illető hatóságok meghallgatása után szabályozhassam.
Meg vagyok győződve, hogy azon díjak nem fogják a feleket terhelni és elejét veendik netaláni túlságos követeléseknek.
Ugyancsak a bejegyzési kérelmezésnek könnyüvé tétele indit arra, hogy a kisebb 200 frt értéket képviselő vagy szolgalmi jog bejegyeztetése végett a kérvény szerkesztését szintén határozott díj mellett a községi, illetve a körjegyzőre bizni inditványozom.
A §-nak kivételes és egyéb intézkedései a fennálló törvényeknek hasonszerű intézkedésein alapulnak.
A telekkönyvi rend szabályain egyáltalában nem alapul némely telekkönyvi hatóságnak azon eljárása, hogy oly esetben, midőn a tulajdonjog bekebelezése, a telekkönyvi rendelet 55. §-a értelmében csak lejegyzés utján eszközölhető, a lejegyzést akkor is elrendeli és a lejegyzett ingatlanokat más telekjegyzőkönyvbe viteti át, midőn valamely bekebelezési kellék hiánya miatt csak a tulajdonjognak előjegyzését lehetne elrendelni.
A telekkönyvi rendeletnek ezen helytelen alkalmazásából számtalan zavar s a legtöbb esetben az következik, hogy ha az előjegyzés nem igazolás miatt törültetik, az új telekjegyzőkönyvet megszüntetni, a lejegyzett ingatlanokat pedig természetesen más alakban ismét az előbbi telekjegyzőkönyvbe visszavinni és az előbbbi telekkönyvi jószágtesthez hozzájegyezni kell.
De még helytelenebb az erdélyi részekben fennálló telekkönyvi rendeletre hivatkozólag követett azon eljárás, hogy a különben lejegyzendő részekre a tulajdonjogi előjegyzés ugyazazon telekjegyzőkönyvben rendeltetik el és foganatosittatik, mert ez a telekkönyvi rendeletnek szabályait egészen halomra dönti és különösen az 57. §-nak alkalmazását lehetetlenné teszi.
Határozottan ki kell tehát mondani, hogy oly esetben, melyben a tulajdonjogi bejegyzésnek csak bejegyzés mellett van helye és a bekeblezési kellékeknek csak egyike is hiányzik, az előjegyzés sohasem rendelendő el, hanem a kérelem egészen elutasitandó.
És ez nem is lehet máskép, mert eldarabolás esetében, ha a vázrajz hiányzik vagy nem szabályszerű vagy a közös tulajdonos beleegyezése ki nem mutattatott, ez ugy is a teljes elutasitást vonja maga után, ha pedig a jelzálogos hitelezők beleegyezése hiányzik, ily esetről a jelen javaslat 60-65. §-aiban tétetik intézkedés; oly hiány tehát, mely esetleg az előjegyzést eredményezhetné, csak a szerzési okiraton fordulhat elő; ha pedig a szerző az átruházót szabályszerű vázrajz aláirására bizhatta, ugyanazon fáradsággal tőle a bekeblezésre alkalmas új okiratot, illetőleg nyilatkozatot is megszerezheti.
Indokait leli azon kitűzött czélban, hogy a telekkönyvi betétek és az adókataszter egymással folytonos összhangban legyenek.
A telekkönyvi betétek életbelépte közvetlenül követő időben igen gyakran elő fog fordulhatni azon eset, hogy az ügy felvilágositása végett a hatályon kivül helyezett telekjegyzőkönyv betekintése is szükséges leend.
Ily szükség fenforgása az első biró által könnyen felismerhető és ez esetben köteles lesz a kiadó hivatalnak megadni a kellő utasitást, hogy az illető betéten felül a megfelelő telekjegyzőkönyv hitelesitett másolata is csatoltassék a felterjesztéshez.
A törlési keresetek kivételes természetűek és csakis a telekkönyvi tulajdonos, illetőleg egyéb nyilvánkönyvi érdekelt jogának megóvására szolgálnak, sőt már czímük is mutatja, hogy tárgyuk csakis az lehet, miszerint egy bekeblezett jog a reá vonatkozó, eredetileg érvénytelen vagy megszünt bejegyzések alul azoknak egyszerü törlése által mentesithessék.
Ezen majdnem félreismerhetlen fogalom és czél daczára nemcsak több első, hanem a felsőbb biróságoknál is előfordulak esetek, - hogy az oly személyek által eredeti érvénytelenség alapján inditott törlési kereseteknek is hely adatott, a kik épen ugy, mint a megtámadott telekkönyvi tulajdonos az előbb telekkönyvi tulajdonossal szerződtek, de tulajdonjogi bekeblezés kieszközlésével a megtámadott alperes által az osztrák polgári törvénykönyv 440. §-a szerint megelőzve lettek, sőt a törlési perben hozott itéletben a jogtalanul törlést kérők részére egyuttal a tulajdonjog is megitéltetett.
Ily eljárás a törlési pernek fenn ecsetelt jogi természetével már akkor is merőben ellenkezik, ha a törlés egy nyilvánkönyvi joggal nem biró személy keresete folytán rendeltetik el; de a helytelenség meghalmozódik a tulajdonjognak megitélése által; mert
1. a törlés által feléled az előzőnek nyilvánkönyvi joga, ez utóbbinak perbe idézése nélkül tehát ugyanennek feléledt jogát másnak odaitélni képtelenség; de az előző, vagyis az, kinek nyilvánkönyvi joga a törlés által feléled, a tkvi rendelet 150. §-a szerint a törlési perbe nem is idézhető.
2. A telekkönyvön kivül álló szerződő fél a megtámadott nyilvánkönyvi jogosulttal semmiféle jogügyleti viszonyban nem állván, ez ellen csak roszhiszeműség esetében léphet fel és ekkor is kereseti kérelem csak oda irányulhat, hogy ez neki a roszhiszeműleg szerzett tulajdonjogot átengedni tartozzék.
3. Ha a nyilvánkönyvön kivül álló személy van oly helyzetben, hogy szerződési jogát az előző és a roszhiszemű nyilvánkönyvi jogosult ellenében kimutatni képes, akkor ismét képtelenség, sőt a telekkönyvi rendelet szabályaiba ütközik, a törlést és a tulajdonjognak megitélését is kérni, mert a telekkönyvi szabályok értelmében, ha a telekkönyvi tulajdonos változik, az előbbi tulajdonos nem töröltetik, hanem az új tulajdonos a B. lapon egyszerűen bejegyeztetik.
Ily helytelen felfogásoknak megszüntetése és egyöntetű eljárás elérése végett a telekkönyvi rendeletnek 148. §-át pótolni, illetve annak intézkedését értelmezni kellett.
Harmadik nyilvánkönyvi jogosultak a telekkönyvi rend. 150. §-a értelmében szerzett nyilvánkönyvi jogaik tekintetében 3 éven át mindig bizonytalanságban vannak, mert ha előzőjük telekkönyvi joga az érintett idő alatt eredeti érvénytelenség miatt megtámadtatik és annak érvénytelensége kimutattatik, az ő jogaik is menthetlenül törültetnek. Ezen a telekkönyvi publicitást korlátoló időszak tehát akkor, a midőn a nyilvánkönyvileg érdekelt, a bekeblezésről szabályszerűleg értesittetett, épen a publicitás szempontjából leszállitandó, mivel semmi ok sincs ilyenkor arra, hogy a kellőleg értesitett nyilvánkönyvi jogosultnak 3 év adassék annak meggondolására: vajjon akarja-e a telekkönyvi rend. 148. §-án alapuló törlési keresetet meginditani vagy sem és addig az azon bekeblezésre vonatkozó további bejegyzések folytonos bizonytalanságban lebegjenek.
Ha az értesitett nyilvánkönyvi jogosult az ellen elrendelt bekeblezést érvénytelennek tartja, elegendő ideje van megtámadási szándékát 15 nap alatt bejelenteni és magát a törlési keresetet 60 nap alatt benyujtani, azontul harmadik személyek nyilvánkönyvi jogai - a rosszhiszeműséget kivéve - megtámadhatlanokká válnak.
A 73-74. §-okhoz
A 68. §-ban a telekkönyvi rendeletek 121. §-ának módositását javasolom ugyan, de ez által a szerzett jogok telekkönyvi keresztülvitele véleményem szerint megnehezitve nem lett, mert a javaslat csakis oda irányul, mint már kifejteni bátor voltam, hogy a telekkönyvi keresztülvitel avatatlan egyénekre ne bizassék, a mi által a felek is gyorsabban fognak czéljukhoz jutni.
A 70. §-ban tett javaslat által pedig az is el fog éretni, hogy az adókataszteri nyilvántartásban az adókötelezett személyére nézve változás csak azután lesz tehető, ha az illető ingatlanra szerzett tulajdonjog telekkönyvileg keresztülvitetett.
Ezt szükséges azért is tenni, mert a közéletben a csekélyebb műveltségű egyéneknél majdnem naponta tapasztalható, hogy a szerzett jog telekkönyvi keresztülvitelét azért nem szorgalmazzák, mert a födladó a jogügyletre vonatkozó okiratnak illetékkiszabás végett lett bemutatása után a szerzőre kivetettvén, az szerzett jogára nézve tévesen teljes biztonságban véli magát; holott ha a földadó a szerzett jog telekkönyvi keresztülviteléig a telekkönyvi tulajdonostól fog követeltetni, ez vagy serkenteni fogja a szerzőt jogának telekkönyvi keresztülvitelére vagy az illető hatóságnál bebizonyitandja a terhelt ingatlan átruházását, a mi által a szerző ugy az illeték, mint a telekkönyvi keresztülvitel szempontjából már ez által ellenőrizve lesz.
Mindkét javaslat alkalmas módszert nyujt arra, hogy a betétek szerkesztése folytán a ténylegessel lehetőleg összeegyeztetett telekkönyvi állapot egymástól ismét eltérővé ne legyen.
Ha ezen két eszköz nem használ, a jelen javaslat egyik főczéljának elérhetése szempontjából ki nem kerülhető a harmadik: t. i. a birságolás. Ez látszólag megsértése a szerző, illetve a jogosult azon törvényes jogának, hogy jogát tetszése szerint telekkönyvileg érvényesithesse vagy ezt mellőzze.
De ha az emlitett egyik főczél mellett figyelembe veszszük, hogy ezen joggyakorlás mulasztása kizárólag csekélyebb értelmiségű egyéneknél fordul elő, kik saját érdeküket felfogni nem képesek és jogaikat folyton veszélyeztetik, nem lesz a javasolt intézkedés túlságos gyámkodásnak vehető, ha az államhatalom ily egyéneket - miként ez a legműveltebb államokban törvény által kimondva van - kényszereszközzel is gyámolitani fog.
A mulasztások nyilvántartására pedig legalkalmasabbnak mutatkozik a javasolt jegyzéket venni; mert ismét a tapasztalás mutatja, hogy a szerződések az illeték kiszabása végett újabb időben rendszerint bemutattatnak.
A tervezett intézkedéssel a telekkönyvi hatóságok teendői szaporodni fognak ugyan, de e munkaszaporodás, tekintettel a többször emlitett egyik főczélra, számitásba alig jöhet.
Már az általános részben indokoltam.
Budapest főváros Duna-balparti részének telekkönyve azon részletes városhatósági felmérésen alapulván, melyet az adókataszter is helyesnek fogadott el, a nagy gonddal és szabatossággal szerkesztett betéteket használaton kivül helyezni és csupán azért, mert a kataszteri tiszta jövedelem rovata hiányzik, új betéteket szerkeszteni s ebből folyólag új felszólalási interregnumot előidézni czéliránytalan volna; miért is ki kellett mondani, hogy a jelen törvény I. és II. része csak annyiban alkalmazandó, hogy a kataszteri tiszta jövedelem összege a meglevő betétek A. lapjainak „jegyzet” rovatába beirandó; hogy továbbá csakis új betétek nyitása esetében lesz a hiányzó rovatot tartalmazó új alakú nyomtatvány használandó és hogy a meglevő betétek bekötendők.
A javaslatban inditványozott intézkedések teszik szükségessé, hogy a végrehajtással az igazság-, bel- és pénzügyi ministerek együttesen bizassanak meg.
