1. § Az 1880. évi LXI. tc. hatályon kivül helyeztetik.
2. § Az 1875:XX. tc. bekezdése, valamint 1. §-a következőleg módosittatnak:
A vasutakon és a gőzhajókon, továbbá oly hajólevéllel ellátandó egyéb vizi jármüveken, melyeken idegen személyek és áruk dijszedés és gőzvontató erőnek alkalmazása mellett továbbittatnak, eszközölt szállitásnak a magyar korona területén belőli használatától az utasok és szállitók, illetve a szállitmányok átvevői, esetleg feladói által a következő adótételek fizetendők:
a) személyszállitásért a viteldijnak 18%-a;
b) az uti málhaszállitásért a málhának vitelbérmentes részét meghaladó tulsulya után számitott szállitási dijnak 18%-a;
c) külön személyvonatokért és személygőzhajókért az összes szállitási dijnak 18%-a;
d) gyorsszállitmányokért a szállitási dijnak 7%-a, teherszállitmányokért ugyanannak 5%-a;
e) gőzhajókon a külön cabin, vasutakon az alvó helyül szolgáló kocsiszakasz bérleteért a bérösszegnek 18%-a.
Ezen adótételek kiszámitásánál a fentebbi pontok alatt felsorolt dijakhoz és bérösszeghez a kezelési illeték és az érczpénz árkelete szerint időnkint meghatározott pótlék is mindig hozzászámitandó.
A mennyiben ily pótlék némely vállalatok által vagy némely szállitmányok után nem szedetik, az adó egyedül a vállalat által szedett fennemlitett dijak, bérösszeg és kezelési illeték alapján vettetik ki.
3. § Az 1875:XX. tc. 6. §-a következőkép módosittatik:
E törvény által meghatározott adóval nem rovatnak meg:
a) a királyi udvar;
b) a közös hadseregnek (tengerészetnek) és honvédségnek a szokásos katonai szállitási okmányok mellett eszközölt személy-, gyorsáru és teherszállitmányai;
c) a vasuti és hajózási vállalatok azon javakra nézve, melyeket egyedül saját épitkezéseikhez, a vállalat tárgyainak kiépitéséhez vagy fentartásához, vagy végre mint a vasuti s illetőleg hajózási üzletökhöz tartozókat saját vasuti vagy hajózási állomásaik egyikéről a másikra szállitanak; ellenben nem terjed ki a mentesség azon javakra, melyek, habár a vállalat tulajdonát képezik is, de szorosan véve nem a vasuti vagy hajózási vállalat üzletköréhez tartoznak;
d) a közuti vasutak;
e) a főváros és határának egyes részei között a személyszállitást közvetitő gőzhajók és vasutak;
f) azon révek, a melyeknél a révközlekedés gőzerővel tartatik fenn.
4. § Ha a hajózási szállitás nem rendes, közzétett dijak, hanem külön egyezményi összeg mellett történik, a hajózási vállalat tartozik az 1875:XX. tc. 8. §-ában meghatározott 14 napi határidőn belül a kikötött szállitási dij után az ezen törvény 2. §-a szerint járó adót az állampénztárba beszolgáltatni s legkésőbb 3 hó alatt az adó alapjául szolgáló egyezményi összegek tételenkinti kimutatását is a pénzügyminister által kijelölendő pénzügyigazgatóságnak beküldeni.
5. § A vasuti és hajózási vállalatoknak oly saját szállitmányainál, melyek a fentebbi 3. § szerint az adó alól mentesitve nincsenek, a 2. § szerint járó szállitási adó alapját a saját könyveikben netalán külön kitüntetett szállitási dij, ha pedig ily szállitási dij külön kitüntetve nincsen, az önköltségi tételek képezik, - s a vasuti és hajózási vállalatok az 1875:XX. tc. 8. §-ának megfelelőleg a saját könyveikben felszámitott szállitási dij vagy az önköltségi tételek alapján tartoznak az ezen törvény 2. §-a szerint járó adót az állampénztárba beszolgáltatni s a szállitmányokat nemenkint és mennyiségenként a szállitási utnak s az önköltségi tételeknek megjelölése mellett legkésőbb három hó alatt kimutatni.
6. § Külföldi hajózási vállalatok a magyar korona területén eszközölt személy- és áruszállitásokért a szállitási adót szintén megfizetni kötelesek. Ha a külföldi vállalatnak a magyar korona területén képviselője s az 1875:XX. tc. 3. §-a értelmében bemutatott dijszabályzata nincs, a szállitott árunak belföldön lakó feladója vagy átvevője tartozik a szállitási adót esetenkint lefizetni. E végből a feladástól vagy az átvételtől számitandó legkésőbb 24 óra alatt tartozik a feladó vagy átvevő az áru nemét és mennyiségét, a magyar korona területén belől eső szállitási utat és az ezen utrész után esedékes szállitási dijat - az e czélra kirendelt pénzügyi közegnek, vagy ha ily pénzügyi közeg kirendelve nincs, a községi előljáróságnak esetenkint bevallani s a 2. § szerint járó szállitási adót az ez által kijelölt közpénztárba befizetni.
Ugyanily módon a 2. §-ban körülirt egyéb vizi jármüvek tulajdonosai is kötelesek esetenként a bevallást teljesiteni és az adót azonnal lefizetni. - Az adó alapját ez esetekben a szállitási dijnak teljes összege képezi s ebből levonásba csakis azon összegek hozhatók, melyeket a hajótulajdonos a gőzvonó erő igénybevételeért más szállitási vállalatnak fizet, s melyek után az adót ezen szállitási vállalat tartozik megfizetni.
7. § A szállitási adó bárminemü megröviditéseért a vasuti és hajózási vállalatok tulajdonosai, valamint ezeknek igazgatói és kirendelt képviselői egyetemlegesen (külföldi hajózási vállalatok által eszközölt szállitásoknál pedig az áruknak a belföldön lakó feladói vagy átvevői egyénileg) felelősek és elkövetett megrövidités esetén a törvény szerint járó szállitási adón kivül jövedéki büntető eljárás utján a megcsonkitott adóösszeg 10-20-szoros összegében marasztalandók el.
8. § Az 1875:XX. törvénycikknek ezen törvény által nem módositott határozmányai továbbra is érvényben maradnak.
9. § A jelen törvény életbe léptének napját a pénzügyi minister a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministerrel egyetértőleg állapitja meg.
10. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister s a közmunka- és közlekedésügyi minister bizatnak meg.
