1. § A tisztek (hadbirák, lelkészek, orvosok és kezelőtisztek) örvegyei állandó évi nyugdijra birnak igénynyel, ha házasságuk akár a férjnek tettleges szolgálata (várakozási illetékkel szabadságoltatása) alatt, a hadseregnél, hadtengerészetnél és honvédségénél, akár a férjnek katonai szolgálatba lépése előtt köttetett és ha a férj vagy
a) ellenség előtt esett el, vagy ellenség előtt avagy máskép is saját hibája nélkül közvetlenül valamely katonai szolgálat teljesitésekor szenvedett sebesülés, vagy külső sérülés, vagy a szolgálati tartózkodásra kijelölt helyen uralkodó járványos vagy helyi, vagy kórházban való szolgálattétele következtében kapott ragályos betegség, vagy hadi fáradalmak következtében halt meg; vagy
b) tekintet nélkül a halál okára, annak idejében állandó katonai ellátás elnyerésére már törvényes igénynyel birt; vagy - bár a katonai jellegről való leköszönése után is - már annak élvezetében állott, vagy várakozási illetékkel való szabadságoltatása alatt kötött házasság esetében, ujabb szolgálatba lépése után még legalább három évig szolgált.
2. § A nyugállományban nősült, a tartalékba, valamint a honvédség szabadságolt állományába, továbbá a népfölkelés állományába tartozó, vagy szolgálaton kivüli viszonyban levő tisztek özvegyeinek is állandó évi nyugdijra van igényük:
a) ha a férj tettleges szolgálattételre való bevonulása után az 1. § a) pontjában felsorolt körülmények közt halt el; továbbá
b) ha a nyugállományba helyezett tiszt béke idején a tettleges állományba visszahelyeztetvén, a fennálló összetes-állománycsoportok valamelyikébe, vagy háboru esetében különleges szolgálattételre beosztatott, és halála a tettleges szolgálattétel ideje alatt, vagy legalább három évig folytatott tettleges szolgálat után az ujabbi nyugállományban következett be.
3. § Állandó évi nyugdijra való igényből ki van zárva azon özvegy:
a) a kinek házassága oly esetben, a midőn annak kötéséhez a katonai hatóság engedélye volt szükséges, a hadseregnél, hadtengerészetnél vagy honvédségnél a nősülésekre nézve koronként fennálló szabályok figyelembevétele nélkül, köttetett;
b) a ki ezen törvény életbeléptetése után a nyugdijról való lemondás mellett vagy az a) alatt emlitett szabályokban megállapitott számon felül lépett házasságra, a mennyiben férje nem az 1. § a) betüje alatt emlitett körülmények közt halt meg;
c) a ki férje halálakor azzal nem élt együtt, hacsak be nem bizonyitja, hogy az együtt nem élésnek nem ő volt az oka;
d) a kinek férje az osztrák-magyar monarchiából kivándorolt, vagy idegen állampolgárságot szerzett, vagy haláláig engedély nélkül vagy jogosulatlanul külföldön tartózkodott;
e) a kinek férje közvetlenül a tettleges katonai szolgálatból, de a katonai ellátásra való igény fentartása nélkül, vagy a katonai ellátásról való jogérvényes lemondás mellett a hadsereg (hadtengerészet), honvédség nyugállományából polgári állam- vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett át, azon esetre, ha ezzel az özvegy részére polgári ellátási igény egybe van kötve;
f) a kinek férje a tettleges szolgálattétel (várakozási illetékkel való szabadságolás) ideje alatt rendfokozatáról önként lemondott vagy attól megfosztották nyilvánittatott;
g) a kinek nyugállományban levő férje az e) betü alatt emlitett eseten kivül végkielégités mellett vagy a nélkül katonai nyugdijáról lemondott, vagy azt bűnvádi elitéltetés következtében elvesztette 1885:XI. tc. 5. §);
h) a kinek férje ellen, ennek halála előtt vagy után, de az özvegyi nyugdij engedélyezése előtt olynemü vádak merülnek föl, és bizonyittatnak be, melyek következtében az, ha meg nem halt, szolgálatából elbocsáttatott, illetőleg nyugdijától vagy rendfokozatától megfosztatott volna;
i) a ki ellen még férje életében elkövetett büntetendő cselekmény miatt oly bűnvádi itélet hozatott, mely a nyugdij elvesztését vonja maga után 1885:XI. tc. 35. §).
4. § A tisztek (tartalékos tengerészeti hadapródok) özvegyei, az elhalt férj rendfokozatához képest a következő nyugdijat kapják:
A XII. rangosztálynál (tartalékos tengerészeti hadapród) évi 200 frt;
| a XI. rangfokozatnál évi | 250 frt, | ||
| a X. rangfokozatnál évi | 300 frt, | ||
| a IX. rangfokozatnál évi | 350 frt, | ||
| a VIII. rangfokozatnál évi | 400 frt, | ||
| a VII. rangfokozatnál évi | 450 frt, | ||
| a VI. rangfokozatnál évi | 600 frt, | ||
| az V. rangfokozatnál évi | 800 frt, | ||
| a IV. rangfokozatnál évi | 1,200 frt, | ||
| a III. rangfokozatnál évi | 1,600 frt, | ||
| a II. rangfokozatnál évi | 2,000 frt, | ||
| az I. rangfokozatnál évi | 2,000 frt, |
Ha a férj halála bekövetkeztekor már a nyugállományban volt, az özvegyi nyugdij az elhalt által legutóbb huzott nyugdijat felül nem haladhatja.
A katonai állomány azon tisztjeinek özvegyei, kik háboru idején valamely fölöttes parancsnokságtól csapat (hajó) hadosztályon kezdve fölfelé, valamely rendfokozatuknál fogva őket még meg nem illető parancsnoksággal ideiglenesen vagy véglegesen felruháztattak, ha ezen felruházás nyilvánosan közzététetett és a férj ezen parancsnokság vezetése alatt az ellenség előtt elesett, vagy parancsnoksága tartamában az ellenség előtt kapott sebe következtében meghalt, a nyugdijat a férj legközelebbi magasabb rendfokozatának mértéke szerint kapják.
A népfölkelés tisztjeinek özvegyei a nyugdijat azon rangosztály szerint kapják, mely az elhalt férjet népfölkelési tiszti rendfokozatához képest a hadseregben megillette volna.
5. § Az előbbi § szerint kiszabandó évi nyugdijhoz azon özvegyet, kinek férje bebizonyithatólag az ellenség előtt esett el, vagy az ellenség előtt kapott sebesülés következtében egy év lefolyása alatt halt meg - 50 százalékos pótlék illeti.
6. § Azon özvegy, kinek férje polgári, állami, vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatban állott, ha férjének a katonai szolgálat ideje alatt történt halálakor a polgári ellátási szabályok szerint polgári nyugdijra igényt nyert is, csak az ezen törvény szerint őt megillető katonai özvegyi nyugdijat kapja. De ha ez a polgári ellátási szabályok szerint illetékes özvegyi nyugdijnál kevesebb, ugy az ezen és a részére engedélyezett katonai özvegyi nyugdij közötti különbség, a polgári javadalmazásból ráfizetendő.
Az ily özvegynek az előző § szerint a szabályszerü katonai nyugdijhoz mérendő 50 százalékos pótlékra való esetleges igénye minden esetben megmarad.
7. § Oly özvegyek, a kik saját állami, vagy ezzel egyenlő szolgálatuk után nyugdijra tartanak igényt, e mellett, a férjük szolgálata folytán őket megillető nyugdijat is huzzák.
8. § Az özvegyi nyugdij megszünik:
a) az özvegy halálával;
b) ujra férjhezmenetelével:
c) az özvegynek a nyugdijról való időleges vagy állandó lemondásával;
d) az állam vagy valamely nyilvános intézet részéről való ellátás nyerésével, vagy apáczául való belépéssel oly zárdába, mely nem nevelésre vagy betegápolásra van hivatva;
e) az osztrák-magyar monarchiából való kiköltözéssel, vagy idegen állampolgárság szerzésével, valamint engedély nélkül vagy jogosulatlanul való külföldön tartózkodással;
f) oly bűnvádi elitéltetés esetében, melylyel a nyugdij elvesztése van összekötve.
9. § Oly özvegy, kinek nyugdija a 8. § b) pontja alatt emlitett „ujra férjhezmenetelével” megszünt, második férje halála után ismét annak élvezetébe lép, a mennyiben időközben oly körülmények fel nem merültek volna, melyek őt annak élvezetéből kizárnák.
Ha az özvegyet későbbi házasságból is állami nyugdij, vagy ezzel egyenlő ellátás illeti, ugy annak csak az utóbbira van igénye; de ha ez az előbb élvezett katonai nyugdijnál kevesebb, a különbség részére ráfizetendő.
10. § A tisztek árváinak és pedig a fiárváknak 20 éves, - leányárváknak 18 éves koruk betöltéséig, vagy korábbi ellátásukig állandó nevelési járulékra általában csak azon feltevés mellett van igényük, ha az 1. § szerint özvegyi nyugdijra igényt adó házasságból származnak, vagy a szülőknek ugyanily föltevés mellett később létrejött házasságával törvényesittettek.
Azon esetben
a) ha az atya ellenség előtt esett el, vagy az ellenség előtt szenvedett sebesülés, vagy hadi fáradalmak következtében halt el; - vagy
b) ha az árva szülőtlen; - vagy
c) ha az anya (mostoha anya) elhalt férje után az államtól a 3. § b), c), i) alatti esetekben nyugdijat nem élvez, vagy azt a 8. § f) alatti esetben elvesztette, - minden árvának van igénye nevelési járulékra; a b) és c) alatti esetekben azonban csak akkor, ha az atya elhalálozásakor állandó katonai ellátásra már törvényes igényt szerzett, vagy - habár a katonai jelleg letétele után - már annak élvezetében állott.
Minden más esetben nevelési járulék csak akkor jár, ha az özvegynek férje halálakor legalább három, még anyai ellátásban álló gyermeke van; vagy ha az özvegy két ily gyermek életbenléte mellett teherben van, azon gyermekei számára, kik a fent megjelölt kort még nem érték el, - a mennyiben az atya már elhalálozásakor állandó katonai ellátásra törvényes igényt szerzett vagy már annak élvezetében állott.
11. § A megelőző § rendelkezéséhez képest az ott megjelölt kor betöltéseig, vagy korábbi ellátásig élvezendő nevelési járulékban részesülnek azon árvák is, kik az atyának a nyugállományban, tartalékban, a honvédség szabadságolt állományában, vagy szolgálaton kivüli viszonyban kötött házasságából származnak, vagy a szülőknek ezen viszony tartama alatt bekövetkezett házasságával törvényesittettek, valamint a népfölkelés tisztjeinek árvái, ha az atya halála oly körülmények között következett be, melyek a 2. § szerint özvegyének állandó évi nyugdijra igényt adnak.
12. § Nevelési járulékra való igényből kizárvák:
a) azon árvák, kik a 3. § a) alatt jelzett föltevés mellett kötött házasságból származnak;
b) oly árvák, kiknek anyjuk a 3. § d), e), f), g), h) betüi alatt elősorolt okok miatt az állandó évi nyugdijra való igényből ki van zárva;
c) azon árvák, a kik ellen még atyjuk életében elkövetett büntetendő cselekmény miatt oly bűnvádi itélet hozatott, melylyel a nevelési járulék elvesztése van összekötve. (1885:XI. tc. 50. §)
13. § Ellátás alatt értetik:
A) fiárváknál:
a) valamely fizetéssel vagy dijazással járó nyilvános vagy magánszolgálat elnyerése;
b) valamely hatóságnál évi szolgálati átalánynak vagy csak napidijnak is elnyerése;
c) a hadseregbe (hadtengerészetbe) vagy honvédségbe havidijjal, vagy a legkisebb őrmesteri illetékkel való belépés;
d) a katonai nevelő- és képzőintézetbe egész kincstári vagy alapitványi helyre növendékül való fölvétel;
e) az állam által fentartott vagy legalább az állam felügyelete alatt álló oly nyilvános polgári-, nevelő-, képző- vagy ellátási intézetbe való fölvétel, melyben a fölvettnek minden szükségletei az intézet által fedeztetnek;
f) valamely papi növeldébe, intézetbe vagy zárdába való fölvétel;
g) valamely kereskedőnél, iparosnál vagy művésznél tanonczul való alkalmazás, addig, mig a tanoncz minden szükségletei a gazda által fedeztetnek; a tanonczságból a legények, segédek közé átlépés, vagy valamely üzlet megkezdése;
B) leányárváknál:
a) a férjhezmenetel;
b) apáczául belépés oly zárdába, mely neveléssel vagy betegápolással nem foglalkozik;
c) valamely katona-leányintézetbe egészen kincstári, vagy alapitványi helyre növendékül való fölvétel;
d) oly nyilvános polgári nevelő- vagy ellátási intézetbe való fölvétel, melyben a fölvettnek minden szükségletei az intézet által fedeztetnek;
e) valamely fizetéssel vagy bérrel egybekötött nyilvános vagy magánszolgálatba való belépés;
f) valamely üzlet megkezdése.
14. § Minden árva évi nevelési járuléka következőleg állapittatik meg:
| XII. rangosztályu tartalék tengerészeti hadapród után | 40 frt, | ||
| XI. rangosztályu tiszt után | 50 frt, | ||
| X. rangosztályu tiszt után | 60 frt, | ||
| IX. rangosztályu tiszt után | 70 frt, | ||
| VIII. rangosztályu tiszt után | 80 frt, | ||
| VII. rangosztályu tiszt után | 80 frt, | ||
| VI. rangosztályu tiszt után | 100 frt, | ||
| V. rangosztályu tiszt után | 150 frt, | ||
| IV. rangosztályu tiszt után | 200 frt, | ||
| III. rangosztályu tiszt után | 200 frt, | ||
| II. rangosztályu tiszt után | 250 frt, | ||
| I. rangosztályu tiszt után | 250 frt, |
Az árvák nevelési járulékának összege azonban az özvegyi nyugdij összegénél nagyobb nem lehet (4. és 5. §).
Ha az atya, illetőleg férj halála bekövetkeztekor már nyugállományban volt, a nevelési járulék és az özvegyi nyugdij összege az elhalt által legutóbb huzott nyugdijat felül nem haladhatja. Ezen esetek valamelyikének bekövetkeztekor, annak tartamára a nevelési járulékok összege megfelelőleg alább szállitandó, s a nevelési pótlék minden gyermek részére csak azon összegben szabandó ki, mely a nevelési járulékok leszállitott összegének a gyermekek számával való elosztása után mutatkozik.
15. § Az özvegy, özvegyi nyugdijából és az árvák részére engedélyezett nevelési járulékból nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének esetleg előbbi házasságából hátra maradt gyermekeit is eltartani köteles.
Ha valamely özvegy ezen kötelezettséget nem teljesiti, vagy más okok miatt a gyermekek az özvegytől házilag elválasztatnak s azok ellátása iránt a gyámmal egyezség nem éretik el, - a gyám az árvák részére engedélyezett nevelési járuléknak kiszolgáltatását vagy az özvegyi nyugdij megfelelő részének átengedését az árvák javára, a gyámhatóságnál kérelmezheti.
16. § Szülőtlen, valamint oly árvák, kiknek anyja vagy mostoha anyja ezen törvény 10. § c) betüje szerint özvegyi nyugdijra igénynyel nem bir, vagy a már kapott nyugdij élvezetéből kilép, a 14. §-ban megállapitott nevelési járulékhoz 50 százalékos pótlékot kapnak; azonban az árvák nevelési járulékának összege azon özvegyi nyugdijnál, mely az anyát vagy mostoha anyát illette volna (4. és 5. §) vagy melyben az már részesült - nagyobb semmi esetre sem lehet. Ha ezen eset állana be, ugy ennek tartamára az árvák nevelési járulékának összege azon összegre szállitandó le, mely özvegyi nyugdijul lenne esedékes, vagy - ilyenül már kiadatott, és ebből minden árva részére nevelési járulékul egyenlő rész szabandó ki.
17. § Azon árvák, kiknek atyja polgári - állami - vagy ezzel egyenlő szolgálatban állott, ha atyjuknak a katonai szolgálat tartama alatt bekövetkezett halálakor az illető polgári ellátási szabályok szerint a polgári javadalmazásból való ellátásra igényt nyertek is, csak az ezen törvény szerint részükre járandó nevelési járulékot kapják. De ha ez a polgári ellátási szabályok szerint illetékes nevelési járuléknál kevesebb, ezen és a jelen törvény szerint esedékes ellátási illeték közötti különbség, részükre a polgári javadalmazásból ráfizetendő.
18. § Ugy az özvegyi nyugdij, mint a nevelési járulék hónaponkint előre kiszolgáltatandó oszthatlan illeték, mely midőn halálozási negyed jár, a férj, illetőleg atya halálára következő negyedik hónap elsejével, ellenben a férj, illetőleg atya tettleges szolgálati illetékeinek vagy nyugdijának megszüntetésére következő hónap elsejével válik esedékessé.
A nevelési járulék, az anya vagy mostoha anya, és ha ez többé életben nem volna, vagy a gyermekek eltartásával és nevelésével megbizva nem lenne, a gyám kezeihez adatik ki.
19. § A nevelési járulék megszünik:
a) a 10. §-ban megjelölt kor betöltésével;
b) valamely ellátásnak korábbi elnyerésével, ennek tartamára;
c) az árva halálával;
d) a legalább 14 éves életkorban levő árva oly bűnvádi elitéltetésével, melylyel a nyugdij megszünik;
e) az osztrák-magyar monarchiából való kiköltözéssel vagy idegen állampolgárság megszerzésével, valamint engedély nélkül és jogosulatlanul külföldön való tartózkodással.
20. § A valóságos altiszt özvegye állandó évi nyugdijra igénynyel bir, ha az vele tettleges szolgálattétel ideje alatt a hadseregnél (hadtengerészetnél), a honvédségnél a házasságokra nézve koronkint fennálló szabályok figyelembe vétele mellett, az ezek által korlátozott számon belül a jelenleg érvényben levő nősülési szabályokban jelzett első módozat szerint lépett házasságra, vagy ezen első módozat szerint nősültek közé átvétetett, és mindkét esetben a tettleges szolgálat tartama alatt bekövetkezett halálakor állandó katonai ellátásra való törvényes igénynyel birt, vagy a tettleges szolgálaton kivül bekövetkezett halálakor valamely katonai rokkantház ellátási állományába fölvéve volt, vagy ezen ellátás helyett a rokkantházon kivül rokkantnyugdijban részesült.
21. § A katonai hatóság engedélyével vagy a nélkül megkötött házasság időpontjára való tekintet nélkül, állandó évi nyugdijra van igénye azon legénységi egyénnek (23. §) özvegyeinek is, a kiknek férje az 1. § a) alatt felsorolt körülmények közt halt el.
22. § Állandó évi nyugdijra való minden igényből ki van zárva azon özvegy;
a) kinek férje a tettleges katonai szolgálattétel után vagy a hadsereg (hadtengerészet), vagy honvédség ellátási állományából az állandó katonai ellátásra való igény fentartása nélkül, illetőleg minden katonai ellátásról való jogérvényes lemondás mellett polgári állam- vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett, ha ezzel az özvegy részére járó ellátási illeték várhatása van összekötve;
b) kinek katonai ellátás élvezetében álló férje - az a) betü alatt emlitett esetben kivül - végkielégités mellett vagy a nélkül a katonai ellátásról lemondott vagy azt bűnvádi elitéltetés következtében elvesztette (1885:XI. tc. 5. §);
c) kinek férje ellen halála előtt vagy azután, de még az özvegyi nyugdij engedélyezése előtt olynemü vádak merültek föl és bizonyittattak be, melyek következtében ha meg nem hal, az ellátás élvezetétől megfosztatott volna;
d) a 3. § c), d) és i) pontjai eseteiben.
23. § Az özvegyet, a férje által halála idejében viselt valóságos rendfokozatra való tekintettel megillető évi nyugdij összege következőkép állapittatik meg:
| gyalogos vagy vele egyenfokozatu özvegye részére | 24 frt; | |
| őrvezető vagy vele egyenfokozatu özvegye részére | 32 frt; | |
| tizedes vagy vele egyenfokozatu özvegye részére | 40 frt; | |
| szakaszvezető vagy vele egyenfokozatu özvegye részére | 48 frt; | |
| a legkisebb őrmesteri zsold élvezetében állott őrmester, vagy ezzel egyenfokozatu özvegye részére | 60 frt; | |
| a többi őrmester és ezzel egyenfokozatu özvegye részére | 80 frt; | |
| a hadtengerészet főhajómestere vagy ezzel egyenfokozatu özvegye részére | 100 frt; | |
| hadapród özvegye részére | 100 frt. |
A népfölkelés altisztjei és egyéb legénysége özvegyei részére a nyugdij szintén az elhalt férj által a népfölkelésben viselt valóságos rendfokozat után szabatik ki.
24. § A bebizonyithatólag az ellenség előtt elesett, vagy az ott kapott sebesülés következtében egy év lefolyása alatt elhalt személyek özvegyei a szabályszerü évi nyugdijhoz (23. §) 50 százalékos pótlékot, és ha egyáltalában keresetképtelenek és vagyontalanok, keresetképtelenségök és vagyontalanságuk tartamára, ezen felül évi 48 frt segélyt kapnak.
25. § A legénységi állomány egyéneinek özvegyei ujból való férjhezmenetelük esetében egy évi nyugdijösszegből álló végkielégitést kapnak.
26. § Altisztek oly árvái, kik a 20. § szerint özvegyi nyugdijra igényt adó házasságból származnak, vagy a szülőknek ugyanily föltevés mellett bekövetkezett házasságával törvényesittetettek, a 10. §-ban felsorolt határozatokhoz és megszoritásokhoz képest, és pedig fiárvák 16 éves, - leányárvák 14 éves koruk betöltéséig, vagy korábbi ellátásukig, nevelési járulékot kapnak, ha atyjuk a tettleges szolgálattétel ideje alatt bekövetkezett halálakor állandó katonai ellátásra igénynyel birt, vagy a tettleges szolgálaton kivül bekövetkezett halálakor valamely katonai rokkantház ellátási állományába fölvéve volt, vagy ezen ellátás helyett a rokkantházon kivü rokkant-nyugdijban részesült.
27. § A 26. §-ban megjelölt kor betöltéseig, vagy korábbi ellátásig tartó nevelési járulékot kapnak azon árvák is, a kik az atya által második módozat szerint, vagy a tettleges szolgálattétel idején kivül kötött házasságból származnak, vagy a szülők utóbb bekövetkezett házasságával törvényesittettek, ha az atya halála az 1. § a) pontjában megjelölt körülmények közt következett be.
28. § A folytatólagos nevelési járulékra való igényből ki vannak zárva:
a) azon árvák, kiknek anyjuk a 3. § d) és a 22. § a), b), c) betüi alatt elősorolt okok valamelyike miatt az állandó évi nyugdijra való igényből ki van zárva;
b) azon árvák, kik ellen még atyjuk életében elkövetett büntetendő cselekmény miatt oly bűnvádi itélet hozatott, melylyel a nevelési járulék elvonása össze van kötve (1885:XI. tc. 50. §).
29. § Ellátás alatt értetik:
A) fiárváknál:
a) a hadseregbe (hadtengerészetbe), vagy honvédségbe, zsoldélvezés mellett való belépés;
b) a 13. § A) a), b), d), e), f) és g) pontjai alatt felsorolt ellátások valamelyikének elnyerése.
B) Leányárváknál:
a) valamely nyilvános nevelő- vagy ellátási intézetbe való felvétel, melyben a felvettnek minden szükségletei az intézet által fedeztetnek;
b) a 13. § B) a), b) és c) pontjai alatt felsorolt ellátások egyikének elnyerése.
30. § Minden legénységi árva 24 frt évi nevelési járulékot kap, azonban a nevelési járulékok és az özvegyi nyugdij (23., 24. §) összege évi 180 frtot tul nem haladhat. Ha ezen eset következnék be, ugy annak tartamára csupán az özvegyi nyugdij és a 180 frtnyi összeg közti különbség szabandó ki nevelési járadékul az összes árvák részére, s az nekik egyenlő részekben utalványozandó.
31. § Szülőtlen, valamint oly árvák, kiknek anyja, vagy mostoha anyja ezen törvény szerint özvegyi nyugdijra igénynyel nem bir, vagy a már kapott nyugdij élvezetéből kilép, a 30. §-ban megállapitott nevelési járulékhoz 50%-os pótlékot kapnak, de a nevelési járulékok összege 180 frtot tul nem haladhat, miért is ötnél több ebben részesitendő árva létezése esetében a nevelési járulék minden árva részére csak azon összegben szabandó ki, mely a 180 forintnak az árvák számával való elosztásakor mutatkozik.
32. § Ugy az özvegyi nyugdij, mint a nevelési járulék hónaponkint előre kiszolgáltatandó oszthatlan illeték, mely a férj, illetőleg atya halálára következő hónap elsejével válik esedékessé.
A nevelési járulék az anya, vagy mostoha anya, de ha ez többé életben nem volna, vagy a gyermekek eltartásával és nevelésével megbizva nem lenne, a gyám kezeihez adatik ki.
33. § Jelen törvény 6., 7., 8., 15., 17. és 19. §-ainak határozványai a legénységi egyének özvegyeire s illetve árváira is alkalmazást nyernek.
34. § Oly özvegyek és árvák netáni ellátási igényeire nézve, kiknek férje, illetve atyjuk ezen törvény életbeléptének napja előtt:
a) a hadsereg, hadtengerészet vagy honvédség tettleges szolgálatában már nem állt;
b) vagy meghalt: az eddigi szabályok maradnak érvényben.
Ellenben alkalmazandók jelen törvény határozatai az 1882. évi XXIV. törvénycikk értelmében ideiglenesen ellátott özvegyekre és árvákra.
35. § Azon tisztek és legénység özvegyei és árvái, a kik valamely fölszerelt hadihajón tengeri vész alkalmával vesztették életüket, ellátási igényeikre nézve azon özvegyekkel és árvákkal egyenlők, a kiknek férje, illetőleg atyja ellenség előtt esett el.
36. § Mindazon, jelen törvény életbelépte előtt kiszabott és eddig is katonai és hadtengerészeti özvegyeknek és árváknak, a közös pénzügyministerium javadalmazásából fizetett ellátási illetmények és kegydijak; valamint az ezen törvény életbelépte után közös hadseregbeli és hadtengerészeti tiszti és legénységi özvegyek és árvák részére, ezen törvény alapján kiszabandó ellátási illetmények ezentul is a közös pénzügyi tárczát, illetve a hadmentességi alapot terhelik; nemkülönben ezen tárczát, illetőleg alapot terhelik továbbá a hadsereg és hadtengerészet nyugdijazott tisztjei, tettleges és nyugdijazott hivatalnokai és rangosztályba nem sorozott havidijasai, özvegyei és árvái részére, ezen törvény életbelépte után, de az eddigi szabályok szerint kiszabandó ellátási illetmények és kegydijak.
Ezen költségek fedezésére a közös pénzügyministerium, költségvetésében az 1885-ik évre katonai és hadtengerészeti özvegyek és árvák nyug- és kegydijai fejében engedélyezett 1.320,000 forintnyi összeg jelen § utolsó bekezdésében kijelölt időpontig évről-évre átalányképen változatlanul felvétetik: mig a fenti összegen tul felmerülendő szükséglet a hadmentességi alap kamatjaiból nyer fedezetet.
Szintén a hadmentességi alap kamatjaiból fedezendők az ezen törvény életbelépte után honvéd- és népfölkelési tiszti és legénységi özvegyek és árvák részére ezen törvény szerint; továbbá nyugdijazott honvédtisztek és legénység, tettleges és nyugdijazott honvédhivatalnokok és dijosztályba nem sorozott havidijasok özvegyei és árvái részére, ezen törvény életbelépte után, de az eddigi szabályok szerint kiszabandó ellátási illetmények és kegydijak.
Honvédtisztek, hivatalnokok és rangosztályba nem sorolt havidijasok özvegyei és árvái részére jelen törvény életbelépte előtt kiszabott és a honvédelmi tárcza javadalmazásából fizetett ellátási illetmények ezentul is azon tárczából fedezendők.
Ezel az 1880. évi XXVII. tc. 5. §-a második pontja alatti rendelkezés a békében elhalt hadseregbeli, hadtengerészeti és honvédségi tiszteknek és legénységnek jelen törvény szerint ellátandó özvegyeire és árváira kiterjesztetik.
Háboru esetében a hadmentességi dijalap az idézett tc. 7. §-ához képest szükségelt ellátási illetmények fedezésére egészben is kimerithető.
Azon időponttól fogva pedig, midőn a hadmentességi dijalap évi kamata 6 millió o. é. frtra emelkednék, a katonai özvegyek és árvák minden ellátási illetményei csakis a hadmentességi dijalapból fedezendők; a közös pénzügyi, valamint a honvédelmi ministeri tárcza javadalmazását tehát ezen időtől fogva, e czimen semmiféle kiadás nem terhelendi.
37. § Eltünt és fogyatékba vett oly tisztek és legénységi egyének özvegyei és árvái, a kik eltünésük alkalmával katonai illeték (havidij, zsold, nyugdij) élvezetében állottak, ha egyébként a törvényes feltételek megvannak, a jelen törvény által megállapitott ellátásban ideiglenesen mindaddig részesitendők, a mig a férj, illetve atya elő nem kerül, vagy törvényesen holtnak nem nyilvánittatik.
38. § Ezen törvény a hadsereg (hadtengerészet) és honvédség, a legfelsőbb udvartartásnál tettlegesen alkalmazott, valamint a testőrségek, koronaőrség és a méneskar katonai osztályai állományába tartozó tiszteknek és legénységi egyéneknek özvegyeire és árváira is alkalmazandó.
A m. kir. csendőrségi személyek özvegyeinek és árváinak ellátási igényei külön törvények által szabályoztatnak.
39. § Ezen törvény a kihirdetés napján lép életbe, végrehajtásával a honvédelmi minister - ki e végből a közös hadügyministerrel egyetértőleg intézkedik - és a pénzügyminister bizatnak meg.
