Az állami pénztáraknak tartalék-készletei azoknak 1875-ben, illetőleg a részben 1875-ik évi XLIX. törvénycikk alapján 1876-ban történt kiegészitése óta részben már felhasználtattak. Nevezetesen részben a legutóbbi 11 év folyamán elmaradt egyes jövedelmek pótlására lettek azok felhasználva, részben pedig oly, a költségvetés keretén kivül engedélyezett vagy pedig csak zárszámadásilag igazolt kiadások fedeztettek a tartalék-készletekből, melyekre külön fedezet nem nyujtatott.
Az 1876-iki zárszámadások szerint az állami pénztárak készletei - az állami vasutak pénzkészletei nélkül 27.060,225 frtot tettek, mig az 1885-iki zárszámadás szerint a pénzkészletek - szintén az állami vasutak készletei nélkül - 23.351,315 frtra apadtak, vagyis az apadás 3.708,910 frtot tesz.
Ezen kivül az 1885-iki zárszámadásban kimutatott pénzkészletek még 1886-ban is apadtak egyrészt a t. képviselőháznak is bejelentett hiteltúllépéseknek kereken 1.091,000 frt összegével, továbbá az aranyagió emelkedése s a papirjáradék-kötvények kibocsátása folytán az állami adósságoknál kereken 2.000,000 frtot tevő magasabb szükséglettel, másrészt pedig némely jövedelmi ágazatoknak más ágazatok többjövedelme által ellen nem súlyozott visszamaradása folytán.
Mint jelentékenyebb jövedelmi visszamaradásokat felemlitendőknek tartom a közös vámjövedelmek visszamaradását, melynek Magyarországra eső része 2.331,655 frtot teszem, továbbá az állami jószágok eladásánál s a telepesek által fizetendő vételárhátraléknál kereken 6 millió forintra tehető jövedelem-elmaradást, mely daczára annak, hogy ellenértéke megvan a megmaradt állami jószágokban s követelésekben, az elmaradt jövedelem pótlásául a pénztári készletek felhasználását tette szükségessé.
Mindezen körülmények immár azt teszik kivánatosság, hogy a mint ezt úgy az 1887-iki költségelőirányzat előterjesztésekor, valamint más alkalmakkal már a volt pénzügyminister úr is többszörösen jelezte, az állami pénztárak tartalék-készletei kiegészittessenek.
Jelenleg is változatlanul fennáll azon indok, mely a pénztári tartalék-készletek kiegészitése mellett az 1875-ik évi XLIX. tc. indokolásában felhozatott, jelesül, hogy az állami jövedelmek a naptári év 7 első hónapjában, mely időszakra pedig a kiadásoknak viszonylat tetemesebb része esik, aránylag sokkal kisebb mérvben folynak be, mint az év utolsó öt hónapjában, ugy, hogy tetemesebb pénztári készletek tartása mellőzetlen. Sőt fokozottabb mértékben áll fenn ezen indok ma, mint fennállott 1875-ben, mert az állami háztartás fejlődésével a szükségletek is nagyobbak.
Mig ugyanis az 1876-iki zárszámadás szerinti pénzkészleteknek fentebb 27.060,225 frttal kimutatott összege az 1876-iki költségvetési törvénynyel engedélyezett 232.796,328 frtnyi összes kiadásnak 11,624%-át tette, ugyanezen százalékot alkalmazva az 1887-ik évi költségvetési törvénynyel engedélyezett - 350,283,145 frtnyi kiadásra jelenleg kereken 40.716,000 frtot kellene a pénzkészleteknek tennie.
Ennélfogva nemcsak a némely jövedelmek elmaradása s egyes külön fedezettel nem biró kiadások fejében tényleg felhasznált készletek pótlása miatt kell kérnem a tartalék-készletek kiegészitését, hanem kérem s kérnem kellene azt különben is, ha a korábbi készletek egyátalán nem is érintettek volna, mert az állami háztartás kiterjedésével a pénztári készleteket is növelni kell.
A jelenlegi pénzkészletekre való tekintettel legalább 20 millió forintra tehető azon összeg a melylyel a pénztári készleteket növelni kellene azért, mert a készletek fedezetül felhasználtattak, továbbá azért, hogy a készletek az állami gazdálkodás mai terjedelmével némileg arányba hozassanak. De még ennél a 20 millió forintnál is nagyobb összeget vélek beszerzendőnek azért, mert az állami pénzekkel egyesitve lettek s időközben részben állami czélokra használtattak fel az állam által átvett, de külön rendeltetéssel biró s az előálló szükséghez képest ezen külön rendeltetésekre fel is használandó idegen pénzek is; jelesül a rába-szabályozási kölcsönnek még fel nem használt s mintegy 1.200,000 frtot tevő része, a tetemes-bégavölgyi vizszabályozó társulat kölcsönéből a társulatnak még kijáró kereken 850,000 frt, s a tiszai alapnak az állam által használt, még igénybe nem vett része kereken 5.700,000 frt.
Ezen kivül az sem hagyható figyelmen kivül, hogy 21.000,000 frtot tevő kincstári utalvány van forgalomban s ezen függő tartozás nagyobb mérvben előálló kielégitésének eshetősége is nagyobb pénztári készletek tartását teszi indokolttá.
Hogy az államháztartás mindezen esetleg előállható kötelezettségeinek is pontosan megfelelhessen, 32 millió forintra teszem azon összeget, mely a tartalékkészletek fejében beszerzendő lenne.
Kétségtelen ugyan, hogy tetemes azon megterheltetés, mely ezen összeg beszerzése által az államkincstárra állandóan fog nehezedni, de másrészt nem hagyható figyelmen kivül, hogy az állami háztartás rendes menetének biztositása követeli ezen áldozatnak meghozatalát, továbbá, hogy az új kiadással szemben némely kiadásoknak - mint például az aranybeszerzésnek - kellő időben való fedezhetése által sok kiadás a mostanihoz képest gazdaságosabban is lesz eszközölhető.
Ezen 32 millió forint beszerzése esetén rendkivüli eseményeket kivéve, az állam nemcsak kötelezettségeit lesz képes minden fennakadás és a váratlan pénzbeszerzésekkel járó nagyobb áldozatok nélkül pontosan teljesiteni, hanem bizton remélem, hogy ezen tartalékkészletek arra is elegendők lesznek, hogy államháztartásunk egyensúlyának helyreállitásáig a költségvetési törvény keretén kivül nem leend többé szükség hasonló fedezeteket kérni a törvényhozástól.
Áttérve a törvényjavaslat részleteinek indokolására, az 1. §-ban a 32 milliónak hitelművelet utján való beszerzésére kérek felhatalmazást, nem jelölve meg a hitelművelet módját, hogy szabadságom legyen a hitelművelet azon módozatához folyamodni, mely ugy a jelenlegi viszonyokat, mint a maradandó terheltetést tekintve, a legelőnyösebben fog kinálkozni.
Az elszámolás iránt intézkedik, s a bevételeket, mint „átmeneti bevételt”, - a most számszerűleg meg nem állapitható és épen ezért zárszámadásilag igazolandó kiadásokat pedig, miután állandó megterheltetést fognak képezni, a „rendes kiadásoknál” az állami adósságok azon czíménél rendeli elszámoltatni, a mely adósság módjára fog az új hitelművelet megköttetni.
Utasitja a kormányt, hogy a hitelműveletről még az 1887-iki zárszámadás beterjesztését megelőzőleg, legkésőbb a folyó év végéig tegyen az országgyülésnek jelentést, mivel daczára annak, hogy az államkincstárra igen terhelő körülmények között csak az elodázhatlan szükséglet erejéig szándékom a felhatalmazással élni, - remélhető, hogy ezen ideig a hitelművelet elfogadható feltételek mellett lebonyolitható leend.
A szokásos végrehajtási rendelkezést foglalja magában.
