1. § Az 1868. évi XIV. törvénycikk határozatai alapján megengedett saját használatra való dohánytermelés, valamint az ugyanezen tc. 8. §-ában felsorolt egyének által eddig az 1876:IV. tc. 6. §-a értelmében élvezett azon kedvezmény, hogy dohánytermésükből a törvényszabta fogyasztási illeték lefizetése mellett fejenkint 10 kilogrammig dohányt visszatarthattak, megszüntettetik.
Az, a ki a dohánytermésből valamit visszatart, a visszatartott mennyiség minden 500 grammja után jövedéki büntető eljárás utján 80 krnyi fogyasztási illeték és a fogyasztási illetéknek kétszeresétől négyszereséig terjedő pénzbüntetésben marasztalandó el; és ha ez a termelő tudtával történik, a termelési engedély tőle elvonandó.
Kivételesen érvényben tartatnak az 1876:IV. tc. 3. §-ának harmadik bekezdésében a volt határőrvidéken katonai rokkantaknak életfogytiglan nyujtott azon termelési engedélyek, melyek az 1873. évi október 1-ső napját megelőző időből keletkeznek.
2. § A dohánytermelés ezentul, ha a termelő hiteles térképen a terület nagyságát nem igazolja, csak arra alkalmas, talajviz (földárja) által nem veszélyeztetett, egészen száraz, a termelésre kellőleg előkészitett, ellenőrzés czéljából mindenkor megközelithető, könnyen felmérhető oly földterületeken engedtetik meg, melyek gyártásra alkalmas, jó égésü anyagot szolgáltatnak. Annak megállapitása, hogy melyek a termelésre alkalmas területek, bizottsági bejárás utján történik.
Uj termelőknek ezenkivül csak az esetre adható termelési engedély, ha kimutatják, hogy megfelelő nagyságu, zárral és ha kivántatik ellenzárral ellátható száritó-pajtával és elgendő nagy külön simitó-helyiséggel birnak, vagy ha arra kötelezik magukat, hogy a dohánytörésig száritó-pajtát és a simitásig külön simitó-helyiséget állitanak. Kisebb termelők ily száritó-pajtát és külön simitó-helyiséget többen együtt is állithatnak fel. Hogy a száritó-pajta és külön simitó-helyiség minden kat. hold után minő térfogattal birjon, azt a pénzügyminister rendeletileg állapitja meg.
Régi termelők az 1890. évi dohánytermelési engedély kérelmezése alkalmával lesznek kötelesek kimutatni, hogy ily száritó-pajtával és külön simitó-helyiséggel birnak, mert különben a termelésből kizárhatók.
Egy község határában lehetőleg csak vagy a kincstár számára, vagy pedig csak a külkivitelre adható termelési engedély, kivéve azon esetet, ha a kétnemü termelés egészen elkülönitett külterületen történik; ugyanazon termelő egy vagy egymással határos két különböző község határában a kincstár és kivitel részére semmi szin alatt sem kaphat termelési engedélyt.
Dohányt legkésőbb csak junius hó 30-ig szabad kiültetni.
3. § A termelő köteles ugy a földterület előkészitése, valamint az elvetendő mag, a palánták kiültetése, nemkülönben a simitás és csomózás tekintetében akképen eljárni, a mint azt a m. kir. pénzügyminister által kibocsátandó utasitás alapján az illetékes jövedéki hivatal dohányfajták szerint meghatározza és kellő időben kihirdeti; köteles továbbá a termelő a dohányvirágot, a magnevelésre szánt tőkék és kerti levelek kivételével, s azon leveleket, melyek beérése már nem várható, letörni, s a kacshajtásokat is a törésig mindig pontosan eltávolitani.
Azon termelők, a kik dohány között a szabályokban tiltott veteményeket termelnek kik a dohányt szabályellenesen kezelik, kik a növényágyi palántáknak megsemmisitését julius hó 5-ig elmulasztják, első izben 5-től 50 frtig terjedő pénzbüntetéssel sujtandók; ismétlés esetén a termelésből kizárandók, azok pedig, a kik a dohányt a jövedék kárára csalárdul csomózzák és bálozzák, és kik tartalomnélküli, gyártásra előnynyel nem használható anyagot termelnek, a dohánytermelésből kizárandók.
4. § Azon termelők, kik mások nevére kiállitott engedély felhasználásával, vagy kik nem az engedélyben meghatározott területen ültetnek dohányt, ha különben jövedéki áthágás miatt a dohánytermeléstől eltiltva nincsenek, illetve nem oly területen ültettek, mely a termelésből ki van zárva, kik tehát a saját nevükre, illetve a beültetett területre is kaphattak volna engedélyt, 10 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetésben marasztalandók el a dohánybeváltó felügyelőség által, melynek határozata ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye, ki a pénzbüntetésre nézve végérvényesen határoz. Azon termelők ellenben, kik saját nevükre, vagy a beültetett területre termelési engedély jövedéki áthágás vagy az illető területnek a termelésből való kizárása miatt nem kaphattak volna, azonkivül, hogy a dohánytermésük megsemmisittetik, jövedéki büntető eljárás utján az 1876. évi IV. törvénycikk 13. §-ának határozmányai szerint büntetendők és a termelésből mindenkorra kizárandók.
Azon termelők, kik az engedélyezettnél nagyobb területen termelnek dohányt, ha a beültetett terület az engedélyezett területet többel haladja meg, mint az 1876. évi IV. törvénycikk 15. §-ában engedélyeztetik, szintén jövedéki büntető eljárás utján az idézett törvénycikk 14. §-ában meghatározott pénzbüntetéssel fenyittetnek és a termelésből kizárhatók.
5. § Az összes termelő körzetekben és határokban, azon községek kivételével, melyek finom és középfinom kerti leveleket termelnek, vagy házi kertekben különös, a dohánygyártásra előnyösen használható, valamint burnótgyártásra alkalmas anyagot állitanak elő, ezentul uj dohánytermelési engedélyek csak azoknak adhatók, kik e czélra legalább egy katastralis hold kiterjedésü, és lehetőleg szabályos alaku, könnyen felmérhető területet szánnak. A területnek egy kat. holdig összefüggőnek kell lenni.
Kivételesen: az 1888-ik évre meghagyható a termelési engedély azoknál is, kik most egy holdnál kisebb területre birnak termelési engedélylyel.
6. § A ki termelésre engedélyt nyert, fel van jogositva dohánypalántákat e czélra különösen előkészitett ágyakban nevelni, s a netalán általa nem szükségelt fenmaradó fölösleget más termelésre jogosultnak átengedni.
Azok, kik dohányt nem termelnek, de valamely termelési körzetben dohánypalántákat elárusitásra kivánnak növeszteni, erre az engedélyt az illetékes dohánybeváltó felügyelőségtől megkaphatják, ha az 1868. évi XIV. tc. 4. §-ában meghatározott követelményeknek megfelelnek és a palánták nevelésére használandó ágyak fekvését és nagyságát pontosan megjelölő bejelentéseiket a községi előljáróság utján benyujtják.
7. § A dohánytermelésre és palánta-nevelésre való bejelentések beadására véghatáridőül a termelési évet megelőző deczember hó 31-ike szabatik meg.
A fentebbi határidőig a bejelentési iveknek megfelelő rovatai szabályszerüleg kitöltve, kis és nagyközségekben kizárólag csak a községi előljáróságoknál, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármesternél adandók be, később, vagy más helyen beadott bejelentések feltétlenül elutasitandók.
Kis- és nagyközségekben a községi előljárók, rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármesterek kötelesek a hozzájuk beérkezett termelési bejelentéseket a tekintetben megvizsgálni, vajjon a jelen törvény által kivánt adatok fel vannak-e véve és hitelesek-e, nem fordul-e elő bennök oly földrészlet, mely tulajdonságánál fogva ezen törvény 2. §-a szerint a dohányültetésből kizáratott; kötelesek továbbá a hiányosan kiállitott bejelentési iveknek kiegészitését eszközölni és az igy átvizsgált, illetőleg kiegészitett, aláirásaikkal megerősitett és a hivatalos pecséttel ellátott bejelentéseiket és pedig külön a kincstári, külön a külkiviteli dohánytermelésre és külön a palánta-nevelésre vonatkozókat, betüsoros jegyzék kiséretében minden hó végével, a deczember hóban beérkezetteket pedig legkésőbb január hó 4-éig a dohánybeváltó-felügyelőséghez beküldeni.
Ezen beküldés elmulasztása, vagy késedelmes teljesitése, a bejelentések rosszhiszemü megváltoztatása, az azokban kivánt adatok kihagyása, vagy kitörlése, épen ugy mint valótlan adatok bizonyitása vagy felvétele 5 frttól 100 frtig terjedő birsággal fog fenyittetni.
Ezen birságok kiszabása és behajtása iránt a dohánybeváltó-felügyelőségnek a tényállást magában foglaló megkeresése folytán kis- és nagyközségekre nézve a főszolgabiró, rendezett tanácsu városokra nézve az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városok alkalmazottaira nézve pedig a közigazgatási bizottság intézkedik és II. fokban a pénzügyministeriumhoz ugy a fél, valamint a dohánybeváltó-hivatali felügyelő által is felebbezhető, még pedig az illető határozat kézhezvételétől számitott 15 nap alatt.
A megkereső dohánybeváltó-felügyelőséggel és a féllel az I. foku határozat azonnal közlendő.
8. § A községi előljáróknak, illetve polgármestereknek a fenti szakaszban reájuk rótt kötelességek pontos teljesitéseért a dohánybeváltó-felügyelőség részéről holdanként 20 krnyi jutalomdij engedélyeztetik, melynek fele az engedélyezés után, fele pedig a beültetés után fizettetik ki.
9. § A dohánytermelés, valamint a palánta-nevelés hivatalos ellenőrzés alatt áll, mely a dohánynyal beültetett területek felmérése, az ültetvények fejlődésének megfigyelése s a termés mennyiségének megállapitása által gyakoroltatik.
Az ebbeli felügyelettel járó költségek megtéritéseül az 1868. évi XIV. tc. 2. §-ában minden katastralis hold után 1 frttal megállapitott engedélyilleték ezennel 2 frtra s minden fél hold után 1 frtra emeltetik fel. Fél holdnál kisebb részletek fél holdnak, annál nagyobbak egész holdnak számitandók. A palánta-nevelésre kiadandó minden egyes engedély után az engedélyilleték 2 frtban állapittatik meg.
10. § A területfelmérést az ültetés befejezése után a községi előljáróság, illetve a polgármester egy kirendeltjének közreműködésével, a termelő vagy megbizottjának jelenlétében a pénzügyi közegek teljesitik.
A községi előljáróság, illetve polgármester kirendeltjének és a termelő vagy megbizottjának elmaradása a felmérést nem akadályozza.
11. § A várható dohánytermés a 10. §-ban meghatározott közegek által és az ott emlitettek jelenlétében s ha az utóbbiak, ámbár kellőleg meg lettek hiva, meg nem jelennek, ezek nélkül is felvétel utján állapittatik meg.
A pénzügyi hatóság fel van jogositva, a termést zöld állapotban is felbecsültetni, hogy abból a termés mennyiségére előlegesen is következtetés legyen vonható, köteles azonban a már felfűzött dohányt lehetőleg többször, mindenesetre azonban egyszer és pedig a törés befejezése és a zsinórokon vagy pálczákon levő levelek beszáradása után az egész termést száraz állapotban felvétetni.
Minden termelő köteles maga vagy megbizottja által a zsinórok, esetleg pálczák hosszát és számát, valamint a lehullt, esetleg ponyván száritott dohányt is a felvétel eszközlésére megjelenő pénzügyi közegnek szóval vagy irásban bevallani.
A pénzügyi közeg a termelő összes dohánykészletét megvizsgálja és megállapitja a zsinórok, esetleg pálczák számát, valamint próbamérlegelések alapján, a termesztett dohánynak súlyát fajtánként, levélminőségek szerint egészben, s ott, a hol a termelés részes kertészek által történik, kertészek szerint is elkülönitve.
A dohánytermelésnek ez uton végleg megállapitott mennyisége képezi a termelő által a kincstári raktárba beszállitandó mennyiséget és ez ugy a dohánytermelési kataszterbe, mint az engedélyívbe bejegyeztetik és a pénzügyi közeg, a községi kirendelt s a termelő vagy megbizottja által aláiratik.
Azon termelő, ki a zsinórok felvételét helytelennek tartja, a felvétel ellen 8 nap alatt a dohánybeváltó-felügyelőségnél panaszt emelhet.
12. § Azon esetre, ha a pénzügyi közegek által eszközölt zöld felvételnél kipuhatolt termésmennyiség és a törés befejezése után száraz állapotban elrendelt felvételnél talált termésmennyiség közt feltünő kevesblet mutatkozik, jogában áll a pénzügyi közegeknek a termelőt igazolásra felhivni, s a mennyiben az igazolást alaposnak nem találnák, ha megfelelő támpontok forognak fenn, jogában áll a dohánybeváltó-felügyelőségnek a tényleirás felvétele s a jövedéki büntető eljárás meginditása iránt intézkedni.
Hasonló eljárás követendő, ha a törés utáni száraz felvétel és a beszállitott, illetőleg a külkiviteli kereskedőnek átadott vagy külföldre kivitt dohánymennyiség közt feltünő kevesblet mutatkozik.
13. § A hatóság elleni erőszak bűntettét követi el, és a mennyiben sulyosabb beszámitás alá tartozó eset nem forog fenn, az 1878:V. törvénycikk 165. §-a értelmében három évig terjedhető börtönnel büntetendő: a ki a dohánytermelés, kezelés vagy elárusitás ellenőrzésével megbizott pénzügyi vagy más hatósági közeget vagy kirendeltet a törvény vagy a hatóság meghagyásának vagy valamely intézkedésre kényszeriti, vagy pedig hivatalos eljárása alatt tettleg bántalmazza.
Ugyanezen büntetés alkalmazandó, ha a cselekmény a fentebbi közegek védelmére rendelt vagy megjelent személyek ellen követtetik el.
Horvát-Szlavonországokban ezen bűntettek (kihágások, vétségek) az ott érvényben levő büntető törvények értelmében büntetendők.
14. § Az anya- és csúcslevelek leszedése után a dohánytőkék azonnal és legkésőbb október hó 15-ik napjáig kiszántandók, vagy más uton eltávolitandók.
A gazdászati viszonyok által indokolt folyamodványra olyan termelőknek, kiknél csempészet vagy helytelen kezelés soha nem tapasztaltatott, a pénzügyminister a téli legeltetésre külön engedélyt adhat.
Sarjulevelek leszedése, oly esetekben, midőn az anyalevelek nem fejlődhettek (s az időjárás a sarjulevelek fejlődésére kedvező), oly termelőknek, kiknél csempészet vagy rossz kezelés soha nem tapasztaltatott, a pénzügyminister által szabályrendeletileg megállapitandó eljárási módozat mellett megengedhető.
A ki az ezen §-ban foglalt rendelkezéseknek meg nem felel, s a nélkül, hogy külön engedélyt kapott volna, a dohánytőkék eltávolitását elmulasztja vagy sarjuleveleket szed le, vagy végre feltételeket, melyek mellett az engedély adatott, meg nem tartja, a dohánytermelésből kizárandó.
15. § A termelő dohányterméséből senkinek bármily czimen, bármely csekély mennyiséget sem engedhet át, hanem köteles a nyert egész termést a megállapitott határidőben beváltás végett hiány nélkül a jövedéki raktárba beszállitani, illetőleg a termelésre következő év január végeig engedélyezett dohánykiviteli kereskedőnek átadni, vagy saját teljesen biztos és a pénzügyi hatóság által ellenzárral ellátott raktárába beraktározni, vagy külföldre kiszállitani.
Azon termelő, ki bármi czimen, bármely csekély mennyiséget valakinek átenged és a nyert egész termést a megállapitott határidőben beváltás végett hiány nélkül a jövedéki raktárba be nem szállitja, illetve engedélyezett dohánykiviteli kereskedőnek a termelésre következő év január hó végeig át nem adja, vagy saját teljesen biztos és a pénzügyi hatóság által ellenzárral ellátott raktárába be nem raktározza, vagy a termelésre következő év október hó végeig külföldre ki nem szállitja, azonkivül, hogy a dohánytermelésből mindenkorra kizáratik, az átengedett vagy be nem szállitott, illetve külkiviteli kereskedőnek át nem adott vagy külföldre ki nem szállitott dohánymennyiség minden 500 grammja után jövedéki büntető eljárás utján 80 krnyi fogyasztási illeték és a fogyasztási illetéknek kétszeresétől négyszereséig terjedő pénzbüntetésben marasztalandó el.
Azon termelő, a ki külkivitelre termelt dohányát a termelésre következő év január hó végeig teljesen biztos és a pénzügyi hatóság által ellenzárral ellátott raktárba be nem raktározta, vagy engedélyezett dohánykiviteli kereskedőnek át nem adja, a fenti büntetésen kivül, átadás vagy be nem raktározás elmulasztása miatt, a termelt egész mennyiség után minden hétre és annak minden métermázsája után 2 forint pénzbüntetésben elmarasztalandó.
Ezen pénzbüntetést közigazgatási uton a dohánybeváltó-felügyelőség rója ki s a kirótt birság ellen 15 napon belül a pénzügyministerhez van felfolyamodásnak helye, ki arra nézve végérvényesen határoz.
Ugyancsak ezen pénzbüntetéssel büntetendő azon külkiviteli kereskedő is, a ki az általa átvenni kötelezett dohánytermést, a termelőtől a termelésre következő év január hó végeig át nem veszi, illetőleg azt beraktározásra el nem fogadja.
A dohányjövedéki igazgatóság a dohány átadására, illetőleg átvételére kitüzött határidőt, a félnek a határidő lejárta előtt legalább 8 nappal benyujtandó indokolt kérelmére meghosszabbithatja.
16. § A dohánytermelő nemcsak a 11. §-ban elrendelt hivatalos eljárás utján megállapitott és az engedélyivbe bejegyzett, hanem az egész dohánytermés mennyiségének hiány nélküli beszállitásáért feles kertészeivel együtt egyetemlegesen felelős.
Azon feles kertész, a ki dohányjövedéki kihágás miatt elmarasztaltatott, az elmarasztalásról vett hivatalos értesülés után, a szerint, a mint ezt ezen értesités a csempészet mértékéhez képest megállapitja, a dohánytermelő által, a dohánytermelési engedély különbeni elvonásának terhe alatt a szolgálatból azonnal vagy legkésőbb újévkor elbocsátandó.
Az ezért elbocsátott kertész a dohánytermelőtől elbocsátása miatt semminemű kártéritést nem követelhet.
Ha a bejegyzett mennyiségnél kevesebb szállittatik be, a hiány után kiszabható fogyasztási illeték és pénzbüntetés-összeg erejéig a beszállitott dohánymennyiség beváltási ára biztositékul visszatartható.
A dohánykiviteli kereskedő is köteles a dohánybeváltó-felügyelőség előzetes megkeresése folytán a dohánytermelőnek a szerződésszerűen adott előlegen kivül még kijáró vételárból a megkeresésben kitett összeget a kincstár biztositására visszatartani.
17. § Az ültetvények felmérésénél és a termés felvételénél, köteles a termelő személyesen megjelenni, vagy magát megbizott által képviseltetni, mert ennek elmulasztása esetén az eljáró közegek eljárása ellen kifogást nem tehet.
Ha a már felvett és beszállitandó dohány a tulajdonos hibáján kivül csökkentetnék, vagy pedig megsemmisittetnék; köteles a termelő a kárositás napját, mivoltát és terjedelmét a dohánybeváltó-hivatalnak a községi előljáróság, illetve polgármester utján három nap alatt bejelenteni.
Ez utóbbi esetekben az engedélyivbe bejegyzett és beszállitandó termésmennyiségnek helyesbitése, illetve annak meghatározása, vajjon és mily mérvben szállitható az le? a megejtett beható vizsgálat eredményéhez képest, első sorban a dohánybeváltó-felügyelőséget, második sorban pedig a dohányjövedéki központi igazgatóságot illeti.
A községi előljárók, illetve polgármesterek kötelesek a fentemlitett káresetre vonatkozó bejelentéseket a dohánybeváltó hivatalhoz 48 óra alatt beterjeszteni. Ezen beterjesztés elmulasztása esetében a községi előljárók, illetve polgármesterek a jelen törvény 7. §-a szerint büntetendők, ha pedig alapos gyanu van arra, hogy csempészkedés esete forog fenn, az 1886:XXII. és XXIII. törvénycikkben megállapitott eljárás szerint fegyelmi uton büntetendők.
18. § Az ültetvények felmérésénél, valamint a várható termés felvételénél követelendő részletes eljárást a pénzügyminister által kiadandó utasitás szabályozza.
19. § Azon községek előljáróinak, illetve azon városok polgármestereinek kirendeltjei, melyekben dohány termeltetik, kötelesek a termelőkkel a beváltó bizottság előtt megjelenni, illetve a dohányszállitmányt a termelési helytől a beváltási állomásig, vagy a külkiviteli kereskedő által pénzügyi közeg ellenőrzése mellett történő átvételéig, csempészet, vagy elidegenités megakadályozása czéljából kisérni, a dohánybeváltás egész tartama alatt közreműködni és a beváltási ár megtörtént kifizetéséről a kellő elismervényt aláirni.
Ezen eljárásokért a pénzügyminster által rendeleti uton meghatározott utiköltség és napidijban részesülnek.
20. § A külkivitelre termelt dohány a külkiviteli kereskedő részére történt átadás után is, egész a külföldre való szállitásig, továbbra is hivatalos ellenőrzés alatt áll, és az erre vonatkozó ellenőrzési szabályok a pénzügyminister által rendeleti uton fognak kiadatni.
A külkiviteli kereskedő az általa átvett dohánynak ugyanazon mennyiségben külföldre való szállitásáért az általa alkalmazottakkal egyetemlegesen felelős, és az általa átvett dohánymennyiségből a rendeti uton megállapitandó súlyapadás levonása után hiányzó mennyiségnek minden 500 grammja után jövedéki büntető eljárás utján 80 krajczár fogyasztási illeték, és a fogyasztási illetéknek kétszeresétől négyszereséig terjedő pénzbüntetésben marasztalandó el.
Azon külkiviteli kereskedő, a ki a rendeleti uton kiadandó ellenőrzési szabályokban foglalt határozmányokat meg nem tartja, vagy meg nem tartatja, 50 forinttól 500 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, melyet közigazgatási uton a dohánybeváltó-felügyelőség állapit meg. Az ez által megállapitott pénzbüntetés ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van felfolyamodásnak helye, ki arra nézve végérvényesen határoz. Ha ezen kihágást a külkiviteli kereskedő maga, vagy az ő tudtával alkalmazottja követi el, a fennebb emlitett pénzbüntetésen kivül külkiviteli kereskedési engedélyét is elveszti.
21. § Kis- és nagyközségekben a községi előljáróság, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármesterek kötelesek felvigyázni arra:
1. hogy a község, illetve város határában engedély nélkül dohány ne ültettessék;
2. hogy az egyes termelők által dohányültetésre csak az engedélyezett területek és csak azon földrészletek használtassanak, melyekre az engedély szól;
3. hogy oly talajok, melyek a jelen törvény 3. §-a szerint a dohánytermelésből kizárattak, dohányművelés alá ne kerüljenek;
4. hogy gabona-nemüek és repcze tarlójába ugyanazon évben dohány ne ültettessék;
5. hogy a községben dohánycsempészet, akár leveles, akár vágott dohánynak, akár pedig a magyar korona országainak gyáraiból vagy raktáraiból nem származó gyártmányoknak házalás vagy nyilvános vásáron való eladása által, vagy bármely más módon ne üzessék;
6. hogy csempészet czéljából a község határából dohány el ne hurczoltassék, továbbá, hogy más községekből elcsempészett dohány a község határán való átszállitásánál segédeszközeivel együtt letartóztassék.
A községi előljáróságok, illetve polgármesterek kötelesek a fentebbi pontokban felsorolt, bármikor észrevett kihágásokat a jelen törvény 7. §-ában megszabott birság terhe alatt, a csempészet tárgyát képező dohánynak vagy dohánygyártmányoknak lefoglalása mellett, a pénzügyőrségnek azonnal tudtára adni, és azonkivül a csempészet megakadályozására, ha szükséges, a csendőrséget is igénybe venni.
22. § Kis- és nagyközségekben a főszolgabirák és azok tiszti személyzete, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármesterek és azok tiszti személyzete, valamint a csendőrség, és a fővárosban a m. kir. államrendőrség is kötelesek a csempészet minden nemének megakadályozása körül nemcsak közreműködni, hanem a tettesek kinyomozása, elfogatása, a csempészet tárgyainak és segédeszközeinek lefoglalása által közvetlenül is a csempészet elfojtásában eljárni.
Minő esetekben tartozik a csendőrség önállóan eljárni, a kiadandó utasitásban fog megállapittatni.
A feljelentő a feljelentett vagy felfedezett kihágási esetek után befolyt birságokból a szabályszerű feljelentési s tettenérési jutalékra igénynyel bir.
A csendőrség tagjai ezen igényöket törvényes felsőbbségök utján érvényesithetik.
A szolgabirák és azok tiszti személyzetének, a rendezett tanácsú, valamint a törvényhatósági joggal felruházott városok polgármesterei és azok tiszti személyzetének, ezen szakaszban megszabott kötelességek körüli minden mulasztása, a pénzügyi hatóság megkeresése folytán, az 1886. évi XXII. és XXIII. törvénycikkben megállapitott eljárás szerint fegyelmi uton büntetendő; a csendőrség és a fővárosi államrendőrség mulasztása pedig illetékes megfenyités végett előljáró hatóságuknak bejelentendő.
23. § A magy. kir. postánál, továbbá az állami és magánvasutaknál, ugyszintén a gőzhajózási társulatoknál alkalmazottak kötelesek, minden tudomásukra jutott csempészetet azonnal feljelenteni, s a mennyiben a magyar korona országainak gyáraiból vagy raktáraiból nem származó dohánynak vagy dohánygyártmánynak forgalomba hozataláról tudomással birva, azt fel nem jelentenék, első esetben 10 frttól 500 forintig terjedő birsággal, ismétlés esetében pedig azon felül még állomásukról való elbocsátással büntetendők.
A birságot közigazgatási uton a dohánybeváltó-felügyelőség állapitja meg, melynek határozata ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye, ki arra nézve végérvényesen határoz. - Az elbocsátási határozat kimondására az illetők fegyelmi hatósága illetékes.
A feljelentők a feljelentett vagy felfedezett kihágási esetek után befolyt birságokból a szabályszerü feljelentési s tettenérési jutalékra igénynyel birnak.
24. § Vendéglősök, korcsmárosok, kávéház és minden más nyilvános helyek tulajdonosai, valamint a hajós-kapitányok is 50 frttól 500 frtig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt felelősek azért, hogy üzletük helyiségeiben, illetőleg hajóikon akár alkalmazottjaik, akár pedig idegenek által nem a magyar korona országainak gyáraiból vagy raktáraiból származó dohány, vagy dohánygyártmány másoknak el ne árusittassék.
Ismétlés esetén, a fentebb emlitettek, ha az elárusitásról tudomásuk volt, ezen pénzbüntetésen kivül, egy hónapig terjedő elzárással (fogságbüntetéssel) is fenyithetők.
Ezen büntetések jövedéki büntető eljárás utján állapittatnak meg.
25. § A jövedéki hatóság engedélye nélkül kizárólag a dohány iparszerü gyártásához szolgáló gépeknek, szerszámoknak és eszközöknek birtoklása, előállitása, árubabocsátása vagy külföldről való behozatala tilos.
26. § A dohánynak élvezetre való készitése, - a mennyiben jelen törvény és az azzal fentartott szabályok kivételt nem engednek, - kizárólag az állam gyárainak van fentartva.
Tilos tehát dohányt iparszerüleg, vagy egyáltalában mások részére dijazásért fedolgozni (gyártani).
Tilos az illetékes hatóság engedélye nélkül oly eszközöket és szerszámokat birlalni, előállitani, vagy külföldről behozni, melyek kizárólag a dohány feldolgozására szolgálnak.
27. § Tilos továbbá a kincstár által dohánygyártmányainak csomagolására, felszerelésére és a szivarkák készitésére használt nyomtatványoknak és hüvelyeknek utánzása, valamint ily utánzott nyomtatványok és hüvelyeknek külföldről való behozatala, birtoklása, áruba-bocsátása és felhasználása is.
Továbbá tilos szivarkáknak bármily módoni dijazás mellett, vagy eladás végett mások részére való készitése avagy készittetése.
28. § Ezen tilalmaknak áthágói a bűntárgynak elkobzása mellett jövedéki büntető eljárás utján 50 frttól 1000 frtig terjedő pénzbüntetéssel rovandók meg.
Mindazon egyének, kik a jelen törvény kihirdetése után három hónap leteltével a 25. és 26. §-ban emlitett tárgyak birtokában találtatnak, a bűntárgyak elkobzása mellett a fennebb meghatározott pénzbüntetés súlya alá is esnek.
29. § A magyar korona országainak raktáraiból származó dohánygyártmányoknak tilos módon történő forgalomba hozatala, az 1876. évi IV. törvénycikk 11. § b) pontjában megszabott fogyasztási illetéknek alapul vétele mellett, a most idézett törvény 17. § a) pontja szerint büntetendő.
30. § Az 1868. évi XIV. és az 1876. évi IV. törvénycikknek, valamint az azok alapján érvényben levő szabályoknak mindazon rendeletei, melyek a jelen törvény által meg nem változtatnak, továbbra is érvényben hagyatnak.
31. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg, a ki Magyarországra nézve a belügyministerrel s Horvát-Szlavonországokra nézve a bánnal egyetérőleg jár el.
