1888. évi XIX. törvénycikk indokolása

a halászatról * 

Általános indokolás

Hazánkban a halászat néhány évtizeddel ezelőtt a népies foglalkozásnak igen jelentékeny ágát képezte és ha nagy jövedelmet nem is hajtott, de táplálkozási szempontból igen fontos szerepe volt.

Mai napság a halállomány az ország legnagyobb részében annyira megfogyott, hogy az majdnem fényűző czikket képez, ugy hogy Budapest halpiaczát is alig képesek a magyar halászok a keresletnek megfelelő halfajokkal elegendő bőségben ellátni.

A halállománynak ezen óriási mértékben való megfogyatkozása különböző okokra vezethető vissza. Ezen okok egy része olyan, mely a haladó mezőgazdaságra, nevezetesen a nagyszámú halastavak lecsapolására, a roppant mérveket öltött folyószabályozásokra és a folyók forgalmának növekedésére, nemkülönben a hajók hajtásának gőzerővel való berendezésére vezethető vissza.

Amerika, Angol- és Németország példája azonban azt bizonyitja, hogy a forgalom és hajózás rendkivüli kifejlődése mellett is lehetséges virágzó haltenyésztést űzni, ha az oktalan halpusztitásnak eleje vétetik és oly intézkedések tétetnek, melyek a zsenge halivadékot a pusztitásra közreműködő számos ok és erő hatása elől bizonyos korig elvonják.

A halászati törvénynek tehát kettős feladatot kell megoldania. A halászati tilalmak által elejét kell vennie a rablóhalászatnak, a mi által a halállománynak mértéken alul való megfogyatkozása meggátoltatik; másrészről azonban oly intézkedéseket is kell tartalmaznia, melyek alkalmasak az okszerű haltenyésztésnek előmozditására.

A vadászati törvénynek kedvező hatása a vadállomány szaporitására már is általánosan érezhető, és alig szenvedhet kétséget, hogy czélszerű intézkedések által a halászatot is jelentékenyen lehet emelni, és közgazdasági fontos tényezővé fejleszteni.

Hogy azonban ez elérhető is legyen, arra mindenekelőtt a homályos halászati jogi viszonyokat kell tisztába hozni, mert a fennálló kételyek és zürzavaros fogalmak mellett senki sem hajlandó a haltenyésztésre nagyobb költségeket áldozni.

A javaslat feloszlik VII. fejezetre. Az I. fejezet tárgyalja a halászat jogát, mig a II. fejezet a halászat gyakorlását, a III. fejezet a halászati tilalmakat, a IV. fejezet a halászati társulatokat, az V. fejezet a hatóságokat és eljárást, a VI. fejezet a büntető-, s a VII. fejezet a zárhatározatokat öleli fel.

A halászati jog megállapitására nézve a tényleges állapotot fogadtam el irányadóul. Ennek felel meg azon elv, hogy rendszerint a halászat joga rendszerint a meder tulajdonosát illeti, a hol azonban igazoltatni fog, hogy valaki oly vizen gyakorol tényleg halászati jogot, melynek medre tényleg tulajdonát nem képezi, ezen joga elismertetik, és minden zaklatás ellen megvédelmeztetik, sőt a meder tulajdonos mindazon szolgalmak eltűrésére köteleztetik, melyekre az ily jogosultnak joga gyakorlása szempontjából szüksége van.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. §-ban azon átalános jogelv állapittatik meg, hogy a halászat a földtulajdon tartozéka és a meder tulajdonosát illeti; ezen intézkedés nemcsak a tulajdonjog átalános fogalmával és tartalmával egyezik meg, de czélszerűségi szempontból is teljesen indokolt. Ezenkivül megemlitendő e helyütt a vadászati törvény, mely hasonló intézkedést tartalmaz a vadászat jogára vonatkozólag. Régi jogfejlődésünk is leginkább ezen tendentiának felel meg.

A 2. §-hoz

A 2. § az árvizek kiöntéseiben a halászati jogot azon birtokosok részére biztositja, kiknek területét az árvizek elboritják; ezen intézkedés az 1. § folyománya, a mennyiben a kiöntések medrét az elöntött terület képezi, s igy az elöntött terület birtokosainak kell a halászat jogát biztositani. Kevés kivétellel ezen elv tartatott szem előtt eddig is oly helyeken, hol a halászat jogát a földesur magának tartotta fenn. Ezen kivül némi kárpótlást is nyujthat a halászat az elöntött területek tulajdonosának azon veszteségekért, a melyeket az árviz következtében általában s főkép terményekben szenved, igy méltányossági szempontból is helyes a javaslatban elfoglalt álláspont.

A második kikezdésben foglalt tilalom, mely szerint ily vizekből a halaknak a mederbe való visszatérését akadályozni tilos, a halászat érdekében szükséges, mert a halak ivarzás idején szivesen keresik fel az árterületet, hol ikráik lerakására alkalmas helyet, a fiatal nemzedék részére pedig bő táplálékot nyernek. Ha a felnőtt halacskáknak a mederbe való visszatérés lehetetlenné tétetnék, gyakran egész generatió pusztulna el. Ezen tilalom áthágása a 60. § szerint 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.

A 3. §-hoz

A 3. § foglalja magában azon rendelkezést, mely azon volt földesurak érdekében vétetett fel a javaslatba, kik az urbéli viszonyok rendezése alkalmával akár ellenszolgáltatás mellett, akár a nélkül a halászat jogát saját részökre fentartották oly vizeken is, melyek medre már tulajdonukat nem képezi. Hogy azonban a törvénynek ezen, a jogfolytonosság szempontjából eredő intézkedése roszhiszeműleg fel ne használtassék, még talán évek mulva is perek ne támasztassanak oly vélt, vagy legalább is igényelt jogokért, melyek tényleg soha, vagy már igen hosszú idő óta nem gyakoroltattak s igy a jogbiztonság ne veszélyeztessék; másrészt pedig azon okból, hogy a törvény rendészeti része, mely a halászatot emelni van hivatva, végre is hajtassék: oly határok közé kellett az igazolási eljárást szoritani, melyek a jogos birtokost megvédik ugyan, de minden visszaélésnek s főkép a jogbizonytalanságnak lehetőleg elejét veszik. E kettős ok vezérelt akkor, midőn az igazolásra való jelentkezés idejét egy évre szoritottam, az igazolás feltételeül pedig a vizjogi törvény hasonló esetre szolgáló intézkedésének analogiájára (1885:XXIII. tc. 189. §) a kellő okmányokkal való igazolás, vagy a 20 évi háboritatlan tényleges gyakorlat kivántatik.

Igazolásra kell minden egyes jogosultat kötelezni, mert részökre a törvény kedvezményt biztositván, ezen kedvezmény igénybe vételét joggal saját kezdeményezésöktől kellett függővé tenni. A határidő egy évben azért állapittatott meg, mert az ügy érdekében áll ezen előzetes kérdések mielőbb leendő lebonyolitása. Az utolsó mondat azon kifejezése pedig, hogy az igénylők igazolni tartoznak, miszerint ezen jogukat akár maguk, akár más által 20 év óta háboritatlanul tényleg gyakorolták, azért vétetett fel, hogy már előre kizárassék azon feltevés lehetősége, mintha az, a ki másnak jogát annak nevében (például mint bérlő stb.), gyakorolta, most már a halászat jogát megszerezte volna.

A 4. §-hoz

A 4. §-ban foglalt eljárás teljesen megfelel annak, mely az 1885:XXIII. tc. 190. §-ában a törvény életbelépte előtt fennállott vizi-művek igazolására nézve foglaltatik.

Tárgyalás e szerint minden esetben tartandó még akkor is, ha észrevételek nem adattak volna be, ez által azonban sem munka-, sem költség-többlet nem okoztatik, mert a tárgyalások összesitve tarthatók, de különben is a már fennálló törvény analog intézkedésétől való eltérés nem látszik czélszerűnek.

A költség természetszerűleg az igénylőt terheli, a mi reá nézve sérelmessé annál kevésbé válhatik, mert az ellenfélnek nem is nyilik alkalma rosz akaratból a költséget nevelni.

Az 5. §-hoz

Az 5. §-ban foglalt azon intézkedés, hogy ez elsőfokú hatóság határozata ellen közigazgatási uton felebbezésnek hely ne adassék, indokolva van az által, hogy kivánatos az efféle ügyeknek minél rövidebb idő alatti keresztülvitele, s a felebbezés csak arra nyujtana alkalmat, hogy a kérdés végleges eldöntése hosszú időre elhalasztassék; azonkivül még bonyolódnék is az eljárás, mert például az időleges birtoklás tárgyában is külön kellene határozni. Mig azonban a közigazgatási uton való felebbezést minden joghátrány nélkül mellőzhetni vélem, nagy jogsérelmet látnák abban az érdekeltekre nézve, ha ily tisztán jogi kérdésekben a közigazgatási hatóság határozatában megnyugodni kénytelenittetnének. Ennélfogva szükségesnek találtam azon intézkedés felvételét, hogy a közigazgatási határozatban meg nem nyugvó fél, birtokon kivül a határozat kézbesitésétől számitott 3 hónap alatt jogai érvényesitése végett a biróságnál pert indithat. Szükséges volt a javaslatban azt is kimondani, hogy az igénylő csak birtokon kivül indithat a biróságnál pert, mert addig, mig a biróság máskép nem intézkedik, az alispáni határozatnak kell érvényt szerezni, a határidő kitűzése nemcsak a dolog természetében fekszik, hanem a jogi helyzet tisztázása érdekében szükséges az is, hogy ezen határidő minél rövidebbre szabassék meg.

A 6. §-hoz

A 6. § azon határozata, hogy a határidők elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs s a határidők elmulasztása a halászati jog elvesztését vonja maga után, a 3. és 5. §-ban foglalt intézkedések folyománya, s a halászati jogviszonyok rendezése érdekében kivánatos.

A 7. §-hoz

A 7. § megfelel a halászati jog rendezésénél alapul vett azon főelvnek, hogy a vizmeder, illetőleg a parti birtok s az illető vizterületre vonatkozó halászati jog, a mennyiben lehetséges egyesittessék; ennek önkéntes folyománya tehát az, hogy azon esetre, ha a parti birtokos megszerzi a halászati jogot, ezen halászati jog a meder tartozékává lesz és attól többé el nem választható.

A halászat gyakorlása körül fenforgó számos visszaélés megszüntetése végett szigorú rendszabályok életbeléptetése szükséges.

A főelvek, melyeket a javaslat a halászat okszerű gyakorlása szempontjából érvényre juttat, a következők:

Miután a meder legtöbb esetben nagyszámú parczellákra osztva, számos birtokos tulajdonát képezi, ily eldarabolt vizmederben pedig a halászat okszerű gyakorlására szükséges intézmények nemcsak anyagi eszközök hiánya miatt, de technikai szempontokból sem létesithetők; elvileg ki kellett mondani, hogy csak azon tulajdonosok gyakorolhatják önállóan a halászatot, kiknek területén az okszerűen és a szomszédok sérelme nélkül űzhető. A kiknek területe ennél kisebb, azok kötelesek társulattá alakulni. Mekkora azon minimális terület, melyen a halászat okszerűen gyakorolható, ez csak a helyi körülmények figyelembevételével esetről-esetre lesz megállapitható. Természetesen kivételt képeznek ezen szabály alól az ugynevezett zártvizek, vagy melyek mesterségesen állittattak elő, mint a halastavak, vagy pedig egyéb haltartó vizektől teljesen el vannak különitve. Ezen vizek tulajdonosaira a társulati kényszer a dolog természete szerint nem alkalmazható. Gondoskodni kellett továbbá arról is, hogy oly területek, melyeken a halak ivarzanak és melyeken az ikra kifejlődhetik, a rendes gazdasági használat alól legalább az erre szolgáló idő alatt kivétessenek és kiméleti terekké nyilvánittassanak.

A 8. §-hoz

A 8. §-ban ki van mondva, hogy a ki halászni, vagy rákászni akar, halász-jegyet köteles váltani; a ki ezt elmulasztja, a 63. § értelmében kihágást követ el s 5 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntettetik. Ezen intézkedés a vadászati törvénynek megfelelően a jogosulatlan halászat ellenőrzése szempontjából szükséges.

A 9. §-hoz

A 9. §-ban azon halászati jogositottak részére, a kik a halászatot nem a meder tulajdonjoga czímén, hanem igazolás alapján gyakorolják, megállapittatik, hogy azon vizeket és vizrészeket, a meddig halászati joguk kiterjed, táblával jelölhessék meg.

A 10. §-hoz

A 10. § az iránt intézkedik, hogy a jogositott ily esetben a halászatot háboritlanul gyakorolhassa; viszont azonban a parti birtokos annak eltűrésére szorittatik, hogy a jogositott viztetületét táblával megjelölhesse (9. §), illetőleg, hogy a jogositottnak a vizhez való járást, valamint a halászati eszközöknek a partról a vizbe dobását és kihúzását megengedje (10. §). A partnak, illetőleg a medernek ezen szolgalomszerű korlátozása a törvényben kimondandó, mert e nélkül a jogositottnak a halászati joggyakorlata nem biztositható, másfelől pedig az ugyanazon területen többeket egymás mellett illető jogok gyakorlását akkép kell szabályozni, hogy ezen gyakorlásból származható surlódásoknak lehetőleg eleje vétessék.

A vizterületek határainak megjelölésére szolgáló táblák sértetlen állapotban leendő fentartása biztositandó lévén, a javaslat 61. § 4. pontja 50 frtig terjedő pénzbüntetést állapit meg azokra nézve, a kik ezen táblákat kárositási szándékból megsemmisitik, elveszik vagy más helyre átteszik; a 62. § 3. pontja pedig ezen táblák szándékos megrongálására vagy bemocskolására irányuló kihágás tekintetében 25 frtig terjedhető pénzbüntetést állapit meg.

A 10. § intézkedést tartalmaz még arra nézve is, hogy a halászatra jogositott által a parti birtokosnak okozott károk megtérittesenek; ezen intézkedés a vadászati törvény (1883:XX. tc.) 7. §-ának teljesen megfelel.

A 11-12. §-okhoz

A 11-12. §-ok a vizeket, a melyeken a halászat gyakorolható, két osztályba sorolják, t. i. zárt és nyilt vizekre.

A 11. § a) és b) pontja alatt körül vannak irva azon vizek, melyek zárt vizeknek tekintendők. Az a) pont alá tartoznak a halas-tavak, akár állanak halas-vizzel összeköttetésben, akár nem; ezen vizeknek a zárt vizek közé történt sorolása a dolog természetében feküdvén, ezen pont bővebb indokolást nem igényel; a b) pont szerint e csoportba mindazon vizek, árkok és vizfolyások (pl. a Ferencz-csatorna) tartoznak, melyek egy vagy több birtokos osztatlan tulajdonát képezve, természettől fogva, vagy mesterségesen ugy el vannak zárva a többi vizektől, hogy a halak azokból sem ki, sem azokba be nem mehetnek.

A javaslat azt az elvet foglalja magában, hogy zárt vizekben a halászat korlátlanul gyakorolható.

A 12. § szerint mindazok a vizek, a melyek a zárt vizek fogalma alá nem esnek, nyilt vizeknek tekintendők. A nyilt vizekben való halászat miként leendő gyakorlásának megállapitása a törvényjavaslat egyik legfontosabb, sarkalatos intézkedései közé tartozik.

Ezen § a) pontja azon intézkedést tartalmazza, hogy a halászat az arra jogositottak által önállólag csak az esetben gyakorolható, ha az a szomszéd birtokosok érdekeinek sérelme nélkül és okszerüen üzhető, ellenkező esetben a halászat a b) pont értelmében csak társulati uton gyakorolható.

Kétséget nem szenved, hogy a halászat gyakorlásának ezen megszoritása az egyesek akaratának szigorú korlátozásával jár; de másfelől az is kétségtelen, hogy ezen korlátozás nélkül pusztulásnak indult halászatunk felevenitése, s közgazdasági jelentőséggel biró termelési ággá emelése el nem érhető.

A törvényjavaslat intentiója tehát az, hogy a halászat minél nagyobb területeken egyöntetű kezelés mellett gyakoroltassék. S minthogy ez nagyobbrészt csak a halászatra jogositottak társulása által érhető el, szükséges, hogy minél nagyobb területek alakittassanak egy halászati társulattá, mert csak nagy, jövedelmet felmutatni képes társulatoktól lehet várni, hogy a kellő őrszemélyzetet alkalmazni lesznek képesek és oly intézkedéseket léptetnek életbe, melyek a halállományt szaporitják. A Balaton-melléki birtokosság máris egy társulattá alakult, hasonló társulat alakult Szepes vármegyében a Poprád és mellékfolyóinak halászati czélból való kihasználására. Ezen és ehhez hasonló társulatoknak kiván a javaslat jogi alapot teremteni, nem pedig apró társulatokban fecsérelni el az erőket.

A 13. §-hoz

Azon vizterületek, melyeken a halászat önállólag, vagy társulati uton gyakorolható, a javaslat 13. §-a szerint a minister által határoztatnak meg. Ezen intézkedést szükséges volt a javaslatba felvenni, mert a társulatok kiterjedésének megállapitásától függ első sorban az, vajjon a társulatok megfelelnek-e azon várakozásnak, mely hozzájuk a javaslat értelmében fűzve van.

A törvényjavaslat a halászat terjedelmének ily módon való megállapitását körülményeinknek leginkább megfelelőnek tekinti. Ugyanis: A társulat kiterjedésének megállapitásánál a vadászati törvényben keresztülvitt elvet - a terület minimumát - ez esetben alkalmazni nem lehetséges, mert a Duna a pisztrángos csermelyekkel, a Balaton néhány száz négyszögméternyi tóval egy sorba nem helyezhető. Éppen ugy erőltetett volna a folyó, vagy patak hosszasága szerint állapitani meg például kilométerekben azt a kiterjedést, mely önálló halászatra jogosit. Az önálló halászati terület kiterjedését bizonyos legkisebb, például 1,000 frtnyi haszonbér, vagy tiszta jövedelem alapján megállapitni, talán a gyakorlatban könnyebben alkalmazható, mint az előbbi módozatok bármelyike, azonban a halászat érdekeit éppen oly kevéssé mozditja elő, mint akár a terület, akár a hosszaság szerinti meghatározás, és mig egyik esetben igen sok, a másikban kevés lehet.

Ennélfogva a halászati társulatok kiterjedésének megállapitását is csak a ministerre lehet bizni, mert különben azok nem egységes elv szerint, hanem össze-vissza alakulnának és a halászat valódi érdekeit kevéssé mozditanák elő. Az irányt, melyet a minister a vizterületek, illetőleg a társulatok kiterjedésének megállapitásánál követelni fog, megállapitja a javaslat azon intézkedése, mely szerint a vizterületek az egynemű halfajok tenyésztésére alkalmas természetök szerint állapitandók meg. Az eljárás akár a felek kérelmére, akár hivatalból inditható meg, minden esetben azonban a közigazgatási bizottság meghallgatandó. Miután a halászati társulatok által magán érdekek nem sértetnek, hanem csakis a halászat gyakorlata szabályoztatik, azért ezen intézkedésből joghátrány senkire nem származhat.

A 14. §-hoz

A 14. § az okszerű haltenyésztés előmozditása szempontjából igen fontos intézkedést tartalmaz, a mennyiben kiméleti terek kijelölése nélkül a haltenyésztést emelni alig lehetséges, miután a folyók szabályozása következtében a természetes ivarzó helyek igen megfogytak. Szükséges tehát ily kiméleti tereket esetleg mesterséges uton is létesiteni, másrészről a meglevőket az engedély nélkül való halászat és ikraszedés ellen hathatósan védelmezni, mi a 24. §-ban foglalt tilalom által czéloztatik eléretni. A kiméleti terek kijelölésénél és kártalanitásánál ugyanazon eljárás követtetnék, melyet a vizjogi törvény 1885:XXIII. tc. a szolgalmak megállapitására és kártalanitására előir, azzal a különbséggel, hogy itt nem szolgalomról van szó, hanem csakis a mező- és erdőgazdasági használat korlátozásáról addig az ideig, mig a halzsengék kellőleg ki nem fejlődtek. Amerika, Anglia és Németország haltenyésztésük emelkedését jó részben a kiméleti terek gondos kijelölésének köszönhetik.

Az eljárás e részben a vizjogi törvény analogiájához képest I. fokon az alispánra, másodfokon a közigazgatási bizottságra, harmad- és utolsó fokon pedig a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerre bizatik.

A 15. §-hoz

A 15. § a kiméleti terek határainak táblákkal leendő megjelölése iránt intézkedik; mely intézkedés biztositására a 61. § 4. pontja, valamint a 62. § 3. pontja az ezen táblákra vonatkozólag felmerülhető kihágások megbüntetéséről gondoskodik.

A halászati tilalmakról szóló III. fejezet azon korlátozásokat foglalja magában, melyek a halászat védelmezése szempontjából kivánatosak. Ezen korlátozások fontosságát kellőleg indokoltnak fogjuk találni, ha figyelembe veszszük, hogy a halállomány tapasztalható apadására semmi sem gyakorol közvetlenebb és károsabb befolyást, mint épen a folytonos, kiméletet nem ismerő, a mellett minden kigondolható eszközzel űzött halfogás vagyis az u. n. rablóhalászat.

Ennek teljes megszüntetése, ugymint átalában a fogásnak czélszerű és helyes korlátok közé való szoritása, minden halászati törvénynek sarkalatos törekvését képezi.

Az okszerű védelem elveit a javaslat a következő alapokra fekteti:

a szaporodásra való tekintettel az ivarzás idejét magában foglaló tilalmi időszakot állapit meg, a melynek tartama alatt a halfogás teljesen szünetel;

a halak kifogását a halak nagyságától minimális méretektől teszi függővé, a melyek mellett feltételezhető, hogy az illető hal fajfentartási ösztönének már megfelelt, és végre

használaton kivül helyezi azon fogási módokat, a melyek a tapasztalás szerint károsaknak bizonyultak.

A védelem csakis a gazdaságilag fontosabb halfajokra terjesztetik ki, részint mert az elő nem soroltak piaczi kereslet tárgyát alig, vagy csak oly mértékben képezik, hogy fogásukat rendszeresen űzni különben sem szokás, - részint mert annyira ragadozó természetűek (pl. a csuka, harcsa, menyhal), hogy a többiek elterjedésére való tekintettel védelmezésük nem kivánatos.

A javaslat összes ide vonatkozó intézkedései szakértők és az illetékes szaktestületek meghallgatásával állapittattak meg.

A 16. §-hoz

A tilalmi időszakot feltüntető 16. §-nál szem előtt volt tartandó, hogy a halak ivarzási ideje a kor, az időjárás és a viz természetéhez képest ugyan változik s ingadozásoknak van alávetve; az egész országra egységes tilalmi időszaknak meghatározása mindazáltal indokoltnak látszik, mert ha egyes vidékekre nézve talán valamivel hosszabb is a tilalmi időszak, a nagyobb kimélet, a halállomány növekedésében nyilvánvaló nagyobb hasznot is fog eredményezni. A tilalom áthágása a 60. § értelmében 100 frtig büntetendő.

A 17. §-hoz

A 17. szakaszra nézve a rendkivüli körülmények által szükségesnek mutatkozó rendkivüli intézkedések voltak irányadók, e § ugyanis a ministert indokolt esetekben a tilalomnak 3 évre leendő kiterjesztésére hatalmazza fel.

A 18. §-hoz

A 18. § azon méreteket tünteti fel, a melyeken alól az illető halfaj ki nem fogható, illetve ha kifogatott volna, kellő kimélet mellett okvetlenül a vizbe visszahelyezendő. E tekintetben azért kellett intézkedni, mert a kellő nagyságot el nem ért példányok kifogása, ivaréretlenségük miatt, mindenkor a tenyészanyagot kevesbiti, oly csorbát okozva a halállományban, a melyet pótolni nehezen és csak hosszú idő multával lehet, másrészt pedig, mert az ilyen példányok értéke aránylag is kisebb, mint a teljesen kifejlődötteké, minélfogva kifogásuk a jövedelem tekintetéből is megakadályozandó volt. A tilalom áthágása 100 frtig büntettetik (60. §).

A 19. §-hoz

A 19. § a rákot veszi védelmébe, mint oly vizi állatot, a mely keresett piaczi árút képez és vizeinkben sikerrel tenyészthető.

A rákokra nézve előirt tilalmi időszak és a minimális nagyság meg nem tartása kihágást képez s büntetéséről a 60. § intézkedik.

A 20. §-hoz

Hogy a megelőző szakaszok általános intézkedései mellett, az intenzivebb halászati viszonyokra törekvő mesterséges haltenyésztés, avagy más vizek benépesitését czélul tűző törekvések túlságosan megnehezitve ne legyenek, a 20. §-ban kimondatott, hogy a felügyelő hatóság ezek érdekében kivételeket engedélyezhet. A hatósági engedély kikérésének mellőzése a 61. § szerint 50 frtig büntetendő.

A 21. §-hoz

A 21. § azon intézkedéseket tartalmazza, a melyek a használatban lévő káros fogási módok megszüntetését, illetve korlátozását czélozzák. Az éjjeli halászat megszüntetése az ellenőrzés szempontjából volt szükséges. A legutolsó kikezdésben a tisztogatást eszközöltetőkre vonatkozó kötelezettség kimondásával elkerülhető lesz azon hátrány, mely a tisztogatással mindenkor együtt jár, s abban nyilvánul, hogy a kellő gondozás hiányában elpusztulni engedik az összes ott előforduló halzsengéket. Az ezen §-ban foglalt tilalmak áthágása az f) pont kivételével 100 frtig (60. §), az f) pontban foglalt azon tilalom pedig, mely szerint a halakat elkábitó, megmérgező és robbanó szerek használata eltiltatik, miután ezen szerek által a halak tömeges pusztitása idéztetik elő, s igy ezen kihágás szigorúbb büntetés alá veendő, a javaslat 59. §-a szerint 200 frtig büntetendő.

A 22-23. §-okhoz

A 22. és 23. § a minister jogköréhez utalt kivételeket tartalmaznak. A dolog természeténél fogva ugyanis lehetetlen az összes fogási módokat, avagy az e czélból használt eszközök ellenőrzési módját oly részletességgel körülirni, a mint a törvény szempontjából és a siker érdekében kivánatos lenne. Világos, hogy az eszközök használatának túlságos korlátolása éppen ugy lehet hátrányos is, mint akár a tilalom teljes hiánya, de sőt merülhetnek fel esetek, a midőn az előző szakaszokban eltiltott fogási módok vagy eszközök hasznos czélok elérésére is előnynyel volnának alkalmazhatók. Minthogy ezekre mindenkor a helyi körülmények szolgáltatják az irányadó támpontokat, a helyes megoldás csakis rendeletileg lesz eszközölhető.

A 24. §-hoz

A kiméleti terekre nézve a 24. §-ban megszabott tilalmak (halászat, vadászat, békafogás, csonakázás, fürdés, kavics- és iszapszedés stb.) ezen helyek rendeltetéséből folynak. Csakis ugy lesznek a kiméleti terek a halak menedékhelyévé, ha a halaknak nyugalom biztosittatik. A kiméleti terek tulajdonosainak ezen korlátozása, a halászat érdekében indokolva van, a javaslat 54. §-ában mindazáltal az iránt is intézkedik, hogy a tulajdonosok ezen korlátozás fejében megfelelőleg kártalanittassanak.

A javaslat ezen §-a továbbá intézkedést tartalmaz arra nézve is, hogy a halászatra jogositott a kiméleti téren a halakra kártékony állatokat elejtheti. Ezen intézkedés indokolását abban találja, hogy a tapasztalás szerint a halak veszélyes ellenségét képező vidrák és viziszárnyasok a kiméleti helyeket sűrűen látogatják, s vérengzésük által érzékeny kárt okoznak; meg kellett tehát adni a módot a halászatra jogosultaknak arra, hogy halállományukat, az emlitett állatok elejtésével is megvédelmezhessék. Az ezen §-ban foglalt tilalmak áthágásának 100 frtig terjedhető megbüntetéséről a 60. § intézkedik.

A 25. §-hoz

Az a tilalom, mely a halak árulására és szállitására nézve a 25. §-ban kimondatik, önkéntes folyománya a tilalmi időszaknak (16. §) és a minimális méretek (18. §) megállapitása iránt tett intézekedéseknek. Ezen tilalom áthágására a 60. § 100 frtig terjedhető pénzbüntetést állapit meg.

A 26. §-hoz

Mivel azonban a zárt vizekben a 11. § szerint a halászat korlátlanúl gyakorolható, a belőlük kifogott halak szabad árulása és szállitása tekintetében előforduló visszaélések meggátlására a 26. §-ban - kimondandó volt, hogy a halászatra jogositott a tilalmi idő alatt a zárt vizekből kifogott halak származását szállitás vagy eladás esetén a község előljáróságától kiállitott bizonyitványnyal igazolni tartozik. Ezen kötelezettség elmulasztása kihágást képez, s a 62. § szerint 25 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

A halászati társulatok a vizjogi törvényben (1885:XXIII. törvénycikkben) meghatározott vizhasználati társulatok mintájára vannak szervezve. Leglényegesebb ismertető jelök, hogy kényszer-társulatok, melyek az érdekeltek vizterület szerinti többsége által is megalakithatók. Tagadhatlan, hogy ezen intézkedés némi korlátozás a tulajdon fölött való szabad rendelkezési jognak, de el kellett fogadni, ha el akarjuk érni a czélt, hogy egy ma elhanyagolt, még hosszú időn át alig jövedelmező őstermelési ágat életképessé tegyünk.

A 27-43. §-okhoz

A vizjogi törvénynek intézkedései majdnem szóról-szóra, s csak kevés részben a halászati szempontok által igényelt némi szövegezésbeli változtatással vétettek át. Igy

a javaslat 27. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 71. §-ának
a javaslat 28. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 69. §-ának
a javaslat 29. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 72. §-ának
a javaslat 30. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 133. §-ának
a javaslat 31. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 77. §-ának
a javaslat 32. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 83-84. §-ának
a javaslat 33. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 85. §-ának
a javaslat 34. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 87. §-ának
a javaslat 35. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 88. §-ának
a javaslat 36. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 89. §-ának
a javaslat 37. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 90. §-ának
a javaslat 38. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 91. §-ának
a javaslat 39. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 92. §-ának
a javaslat 40. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 94. §-ának
a javaslat 41. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 137. §-ának
a javaslat 42. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 102. §-ának
a javaslat 43. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 127. §-ának

A vizjogi törvény intézkedéseivel megegyező a most elősorolt §-ok indokolást nem igényelnek.

A 44. §-hoz

Ezen intézkedéseken kivül a társulatokról szóló fejezet 44. §-a a halászat bérbeadása iránt intézkedik. Ennek szüksége akkor áll elő, ha az egy halászati testet képező területek birtokosai társulattá alakulni akarnak, vagy a megalakult társulat törvényszerű kötelességeit nem teljesiti. Ily esetben az illető területen a minister rendeletére a halászati jog gyakorlása bérbeadandó.

A 45-58. §-okhoz

A bérbeadásnál a vadászatról szóló 1883:XX. törvénycikk 3. §-ának, illetőleg a községekről szóló 1886:XXII. törvénycikk 120. §-ának analogiájához képest, a javaslat a bérbeadás módozatait állapítja meg. A bérbeadásnál követendő eljárás csak annyiban tér el a vadászati, illetőleg a községi törvény emlitett rendelkezésétől, hogy mig egyfelől a községi, illetőleg vadászati törvény szerint a bérbeadás a községi képviselő-testület, - a javaslat szerint a bérbeadás az alispán (polgármester) hatáskörébe utaltatik, felebbezés esetén pedig másodfokban a közigazgatási bizottság; harmad s illetőleg végső fokon a törvény végrehajtásával megbizandó szakminister illetékes. Ezen eltérő intézkedést a javaslatba azon okból volt szükséges felvenni, mert, mint a javaslat 12. és 13. §-ánál kifejtettem, a halászati társulatokat nagyobb vizterületeken szándékozom felállittatni, ennek önkéntes folyománya az, hogy a bérbeadás is a társulara nézve megállapitandó nagyobb kiterjedésű, előbbivel teljesen azonos nagyságú vizterületeken veendő foganatba. Minthogy pedig a legtöbb esetben a halászati jog tulajdona nem a községet illeti, s előreláthatólag több község, sőt nincs kizárva az eshetőség, hogy két vagy több törvényhatóság területén lesz szükséges a bérbeadás iránt intézkedni, - ez okból a bérbeadásnál való eljárásra a községi képviselő-testületek mellőzésével, de az érdekeltek meghallgatása mellett, csak az alispánt (polgármestert) lehet megbizni; az esetben pedig, ha két vagy több törvényhatóság volna érdekelve, a javaslat 46. §-ában előirt eljárás alkalmazandó.

A javaslat szerint a bérbeadás a minister rendeletére történik. Ezen intézkedés azért szükséges, mert a 13. § szerint a minister feladatai közé soroltatott azon vizterületek megállapitása, a melyeken a halászat csak társulat által gyakorolható; ennek önkéntes folyománya tehát az, hogy oly esetben, a midőn a halászat társulati uton nem gyakorolható, a ministernek kell intézkednie az iránt, hogy a halászat az illető területen az okszerű halászat kivánalmainak megfelelően egységes kezelés mellett gyakoroltassék.

A halászat jövedelme a javaslat szerint bérbeadás esetén a birtokosok közt birtokaránylag elosztandó. Ha azonban az arány nem volna megállapitható, akkor az egész összeg a vadászati törvénynyel megegyezőleg a községnek szolgáltatandó ki. Ezen intézkedés által a halászati tulajdonosok csak látszólag károsodnak, mert a községi pótadóhoz ugy is mindannyian hozzájárulni tartoznának és igy a halászatból befolyó jövedelem a pótadó összegét fogja csökkenteni, a mennyiben pedig a birtokosok ezen intézkedést magukra nézve sérelmesnek találnák, mindig módjukban áll 6 év leforgása után halászati társulattá alakulni és ügyeik és jövedelmeik kezelését átvenni.

A hatóságok és az eljárás megállapitása hasonlókép a vizjogi törvény (az 1885:XXIII. tc.) mintájára, lehetőleg a benne foglalt intézkedéseknek nagyrészt szó szerinti átvétele mellett eszközöltetett. Oly ügyekben, melyekben jog megállapitásának kérdése forog fenn, az alispán és a közigazgatási bizottság, oly ügyekben, melyek kizárólag rendőri természetűek, a főszolgabiró és alispán illetékessége állapittatott meg, mindkét esetben a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister mint harmadfokú hatóság szerepelvén.

A javaslat 45. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 157. §-ának
A javaslat 46. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 158. §-ának
A javaslat 47. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 161. §-ának
A javaslat 48. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 163. §-ának
A javaslat 49. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 164. §-ának
A javaslat 50. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 165. §-ának
A javaslat 51. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 166. §-ának
A javaslat 52. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 168. §-ának
A javaslat 53. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 169. §-ának
A javaslat 54-55. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 170. §-ának
A javaslat 56. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 171. §-ának
A javaslat 57-58. §-a megfelel az 1885:XXIII. tc. 177. §-ának

A vizjogi törvény intézkedéseinek változatlanul történt átvétele indokolását leli abban, hogy a halászati ügyek annyira kapcsolatosak a vizjogi törvényben szabályozott vizhasználati ügyekkel, hogy a hatósági illetékességre és eljárásra nézve is hasonló intézkedések teljesen jogosultak.

Némi eltérés a vizjogi törvénynek a kártalanitási eljárásra vonatkozó 170. és 171., illetőleg a javaslat 54-56. §-ainál mutatkozik csupán, a mennyiben a halászati javaslat értelmében kártalanitás csak a mező- és erdőgazdasági használatnak a kiméleti időszak tartama alatt való korlátozása miatt állapitható meg.

Eltérés történt még a javaslat 57. §-ánál a halászatrendőri ügyek ellátására hivatott hatóságok megjelölésére vonatkozólag a vizjogról szóló 1885:XXIII. törvénycikk 177. §-ában foglalt határozatoktól, annyiban, hogy mig a vizjogi törvény szerint a hasonló természetű ügyek a rendezett tanácsú városokban első fokon a polgármester illetékességi körébe tartoznak, ezen javaslat szerint a magyar büntető-törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880:XXXVII. törvénycikk 42. §-ának megfelelőleg a most már kinevezett s qualificatióhoz kötött rendőrkapitányokra bizatnak, mert feltételezhető, hogy ők a rendőri kihágások körüli eljárásnak gyakorlatában vannak s tőlük gyorsabb és egyöntetűbb eljárást lehet várni, nem is emlitve a más természetű kihágásokkal előforduló halmazati eseteket.

Csupán a fővárosra nézve nem tartom kivánatosnak az 1880:XXXVII. törvénycikk 42. §-ának fentartását, hogy t. i. a halászat-rendőri kihágások fölött is a fővárosi rendőrség biráskodjék, mivel a fővárosi rendőrség, mint állami intézmény nem áll a fővárossal, mint municipiummal oly szoros és szerves összefüggésben, mint a más városi rendőrkapitányok, mint municipalis közegek saját városukkal.

A büntető határozatok az egyes kihágásokra azok fokához képest 5-200 forintig terjedő pénzbüntetést foglalnak magukban.

Az 59-64. §-okhoz

A javaslatban megállapitott pénzbüntetések legfőkép azokra a kihágásokra vonatkoznak, a melyek a törvényjavaslat egyes §-aiban ilyesekül megjelölve vannak. Ezeken kivül büntető határozatokat tartalmaz az 59. § 2-ik pontja; továbbá a 61. § 2. pontja és a 62. § 1. pontja. Ezen intézkedések által a halászatra jogositott engedélye nélkül űzött halászat - s annak minősitett eseteire, a kihágás természetéhez képest 25 frttól 200 frtig terjedő pénzbüntetés volt megállapitandó. Büntető határozat foglaltatik továbbá a javaslat 61. § 3. pontjában azokra nézve, a kik a halászati haszonbérlőt a halászat vagy rákászat gyakorlásában akadályozzák. A 64. § végül kimondja, hogy attól, a ki 2 éven belül halászati kihágásért 2 izben volt büntetve, a halászjegy újabb kiállitás 3 évig terjedhető időtartamra megtagadandó.

A törvényjavaslatba foglalt büntető határozatok által mindazon esetekről gondoskodva van, a melyekre a törvény szigorát alkalmazni szükséges.

A 65. §-hoz

A 65. §-ban a befolyó büntetéspénzek tekintetében azon intézkedés foglaltatik, hogy ezen pénzek felerészben az országos közgazdasági alapot, felerészben pedig azon község szegényalapját illetik, melynek területén a kihágás elkövettetett. Minthogy a halászati ügy a jelen törvényjavaslat értelmében, közgazdasági szempontból czéloztatik rendeztetni, kétségtelen, hogy a befolyó büntetéspénzek első sorban is a közgazdasági érdekek gyámolitására hivatott orsz. alapot illetik meg: tekintettel azonban arra, hogy a kihágások szigorúbb ellenőrzése remélhető az esetben, ha a büntetéspénzek egy részének a községi szegényalap javára leendő forditása engedélyeztetik, a büntetéspénzek felerészének a községi szegényalapok javára leendő forditását indokoltnak tartom.

A 66-68. §-okhoz

A jelen fejezetben foglalt büntetések tekintetében az eljárás s az átalános elvek ugyanazok, a melyek a kihágásokról szóló törvényeinkben kimondattak, egyedül azzal a különbséggel, hogy a harmadfokú hatóság, nem a belügy-, hanem az illető szakminister (66-68. §). Ezen intézkedés a vizjogi törvénynek hasonló intézkedésére való tekintettel továbbá indokolást nem igényel.

A 68. § azt nem intézkedést tartalmazza, hogy az országos határt képező folyókon a halászatnak egyöntetű elvek alapján leendő gyakorlása érdekében a szomszédos államokkal egyezség kisérlendő meg. Azon esetre, ha az egyezség nem sikerül, szükséges a ministernek felhatalmazást adni, hogy a törvény intézkedései alól a szükségesnek látszó kivételeket engedélyezzen. Ezen intézkedés indokolását abban találja, hogy saját honpolgáraink helyzetét a szomszédok előnyére nem lehet súlyosbitani.

A 69. §-hoz

A halászatra vonatkozó jogviszonyok tisztázása a halászati ügy rendezésének egyik első, legsürgősebb feladata lévén, a 69. §-ban szükséges volt kimondani, hogy a halászati jogokra vonatkozó 1-7. §-ok a törvény kihirdetése után azonnal életbe lépnek; a törvényjavaslat többi intézkedéseinek életbeléptetése, az életbeléptetéssel járó huzamosb időt igénylő munkálatokra való tekintettel, a szakminister hatáskörébe volt utalandó.

Tekintettel az előadottakra, kérem az országgyülést, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék.


  Vissza az oldal tetejére