1. § Ingó tárgyak árverésével üzletszerüen foglalkozni csak külön engedély mellett szabad.
2. § Ezen engedélyt a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. minister adja.
Ezen engedély meghatározott területre és legfölebb 25 évre kizárólag is adható.
3. § A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. minister a kir. belügyi ministerrel megállapitja az árverési vállalat üzleti szabályzatait, a szedhető dijakat és a vállalat által leteendő biztositékot.
4. § Az engedélyezett árverési vállalat müködésének megkezdésével müködési területén az ingó tárgyakra vonatkozó minden nyilvános árverés rendszerint az árverési csarnokokban eszközlendő.
Ezen határozat alól mindazonáltal a birói vagy más közhatósági árverések, valamint a vasutak és a gőzhajózási vállalatok által az üzletszabályzat határozatai értelmében eszközölt árverések az illetékes hatóság további intézkedéseig kivétetnek.
Azon ki nem váltott zálogtárgyak, melyek az 1881:XIV-ik törvénycikk 15. §-a értelmében árverés utján értékesitendők, azon területeken, melyeken a jelen törvény értelmében árverési csarnokok létesittettek: ezen árverési csarnokokban árverezendők.
Az eljárásra nézve a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy az 1881:XIV-ik törvénycikk 16-21. §-aiban foglalt intézkedéseket rendeleti uton módosithassa.
Azt, hogy az árverés alá bocsátandó ingó tárgyak közül, melyek nem szállitandók az árverési csarnokba, a 3. §-ban megjelölt hatóságok az engedélyokmányban határozzák meg.
5. § Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon dalmátországi bán intézkedik mindazon ügyekben, a melyek a jelen törvényben a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint a belügyi ministereket illetik.
6. § Jelen törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi és a belügyi minister, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon dalmátországi bán bizatik meg.
