1. § A távirda, a távbeszélő és villamos jelzők, illetve ezeknek felállitása, berendezése és üzletbentartása, - azoknak kivételével, melyek az egyes házak belsejében, ugyszintén más köz- vagy magánterület által el nem választott telken avagy összefüggő birtokon a közhasználat kizárásával terveztetnek, s melyeknek létesitése és használata semmiféle engedélyhez kötve nincs - az államnak fentartott jogai közé tartoznak.
Ennélfogva bárki másnak arra, hogy a magyar korona területén távirdát, távbeszélőt vagy villamos jelzőt létesithessen, berendezhessen és üzletben tarthasson, a jelen törvényben megállapitott engedélyt előzetesen kell kieszközölnie.
Az állami távirda, távbeszélő és villamos jelzők ezen jogi természetét nem változtatja meg azon körülmény, ha ezek üzlete bérbe adatnék vagy bármely egyéb módon más által gyakoroltatnék.
2. § Azon közhasználatu távirdáknak és távbeszélőknek mások részére való engedélyezése, melyek a magyar korona területén tulmenőleg terveztetnek vagy ezen területen belül egyenként tizezernél több lakossal biró oly városokat, illetve községeket kötnének össze, melyek állami távirdával vagy állami távbeszélővel már ellátva vannak, a törvényhozást illeti meg; minden más esetben az engedélyezés a közmunka- és közlekedésügyi minister hatásköréhez tartozik.
A vasutak és más közlekedési vállalatok üzleti távirdái, távbeszélői vagy villamos jelzői iránt, ugy a multra nézve, mint a jövőben az engedélyokmányok határozmányai mérvadók.
Ha valamely ilyetén berendezésről az engedélyokmány nem rendelkeznék és azt a forgalmi vállalat létesiteni kivánná, ehhez a közmunka- és közlekedésügyi minister engedélye előzetesen kieszközlendő.
A minister az ily engedély feltételeit külön fogja megállapitani.
Egyebekben a jelen törvény határozmányai alkalmazandók.
Azon esetekben, midőn a közszolgálat, közbiztonság, közegészség, árvédelem, vagy tüzoltás czéljaira szükséges távirda, távbeszélő vagy villamos jelző berendezések létesitéséről van szó, a közmunka- és közlekedésügyi ministernek jogában áll az engedélyezés feltételeit könnyiteni és a jelen törvény 3. §-ának egyes rendelkezéseitől eltérni.
3. § A közmunka- és közlekedésügyi minister által saját hatáskörében kiadható engedély-okiratban, a mennyiben az előző § kivételt nem tesz, minden esetre biztositandók a következők:
1. Az állam fentartott joga.
2. Az engedély időtartama, mely a közhasználatu berendezéseknél 50 éven, a magán-használatu berendezéseknél pedig 10 éven tul nem terjedhet.
3. Az államnak azon joga, hogy a közhasználatu berendezéseket tartozékaikkal együtt, az engedély tartamán belül is és az engedélyokiratban meghatározandó feltételek alatt beválthassa.
4. A közhasználatu berendezések az engedély lejártával összes tartozékaikkal együtt teljesen használható állapotban, ingyen és tehermentesen az állam tulajdonába mennek át.
A magánhasználatu berendezések az engedélyes tulajdonában megmaradnak. A mennyiben azoknak további, de minden egyes megujitás esetében 10 éven tul nem terjedhető fentartása, az engedélytartam utolsó évének első felében ki nem eszközöltetnék, illetve meg nem adatnék: az engedélyidő lejárta napjától számitandó 14 nap alatt lebontandók és eltávolitandók, mit ha az engedélyes tenni elmulasztana, az alábbi 11. § alkalmazható.
5. Az államrendészet érdekei.
6. A közmunka- és közlekedésügyi ministernek azon joga, hogy a közhasználatu berendezések használati dijait megszabhassa és módosithassa.
7. A közhasználatu berendezéseknek mindenki által egyaránt lehető használata az államrendészet által megkivánt korlátozások között (l. fent 5. pont).
8. Közhasználatu berendezéseknél az engedélyesnek azon kötelezettsége, mely szerint azon esetben, ha ugyanazon helység területén más közhasználatu távirda, távbeszélő, vagy villamos jelző berendezés léteznék, ezeknek a saját berendezésével leendő összekapcsolását a közmunka- és közlekedésügyi minister felhivására és az általa meghatározandó idő alatt saját költségén eszközölni tartozik.
9. Azon kikötés, hogy az engedély élők közti jogügylet utján, csak a közmunka- és közlekedésügyi minister engedélyével, illetve jóváhagyásával ruházható át másra.
4. § Ha vagy haláleset folytán, vagy birói árverés következtében az engedélyezett vállalat tulajdona más személyre menne át, valamint akkor is, ha az engedélyes ellen gondnokság rendeltetik, csőd nyittatik, vagy a vállalatra vagy tartozékaira végrehajtás vezettetik: ezen változások az illetékes hatóság, illetve biróság által a közmunka- és közlekedésügyi ministernek bejelentendők; önként értetvén, hogy ha a vállalat tulajdonjoga bármely czimen uj tulajdonosra menne át, ez által az engedélyokirat határozmányai változást nem szenvednek és az abban foglalt jogok és kötelezettségek érintetlenül maradnak.
A mennyiben halálozás esetében az engedély idegen állampolgárra szállna át, a közmunka- és közlekedésügyi ministernek jogában áll az engedélyt az idegen állampolgártól azonnal elvonni vagy saját választása szerint azt követelni, hogy az üzletvezetés oly belföldi állampolgár által gyakoroltassék, kinek személyében a közmunka- és közlekedésügyi minister megnyugszik.
5. § Az 1. és 2. § szerint az engedélyezés tárgyát képező berendezések létesitésére és üzletére vonatkozó müszaki és eljárási szabályokat a közmunka- és közlekedésügyi minister állapitja meg.
A huzalvezetés, felerősités és bekapcsolás tervei a közmunka- és közlekedésügyi minister előző jóváhagyását igénylik.
6. § Az 1881. évi XLI. törvénycikk rendelkezéseinek kiterjesztésével a távirdáknak felállitásán felül a távbeszélőknek és villamos jelzőknek közhasználatra való felállitása is azon vállalatok közé soroztatik, a melyekre nézve a idézett törvénycikk értelmében kisajátitásnak van helye.
A jelen törvényben tárgyalt berendezések az idézett törvény 6. §-ának rendelkezése alól kivétetnek.
A közutaknak, utczáknak és tereknek közhasználatu távirdák, távbeszélők, vagy villamos berendezések felállitására vagy áthelyezésére történő igénybevételének módozatait - figyelemmel a közlekedés akadálytalan fentartására - a közmunka- és közlekedésügyi minister esetről-esetre állapitja meg.
Ezen megállapitást megelőzőleg a törvényhatósági joggal biró városok területén a közmunka- és közlekedésügyi minister küldöttjének vezetése alatt bejárás tartandó, melyhez a Budapest szab. kir. fővárost érdeklő esetekben a fővárosi közmunkatanács, a főváros közönsége és a fővárosi állami rendőrség, a többi törvényhatósági joggal biró vagy legalább 10,000 lakossal biró rendezett tanácsu városok területét illetőleg az illető törvényhatóság és rendőri hatóság, illetve az emlitett rendezett tanácsu városoknál a polgármester meghivandó. E bejárás eredménye felett a közmunka- és közlekedésügyi minister határoz.
Midőn valamely állami berendezés létesitését a nevezett minister közérdekből sürgősnek jelenti ki, az előbbi pontban emlitett bejárás mellőzhető.
7. § A ház- és földtulajdonosok és birtokosok kártérités nélkül eltürni tartoznak, hogy a közhasználatu távirdák, távbeszélők és villamos jelzők huzalai épületeik és földjeik felett a légürben a közmunka- és közlekedésügyi minister által esetről-esetre megállapitandó magasságban, a vállalat költségére elvezettessenek oly módon, hogy ez által az ingatlannak korlátlan használatában akadályozva ne legyenek.
A mennyiben épitkezések vagy átalakitások miatt a légürben vezetett huzaloknak magasabbra helyezése válnék szükségessé: ez az ingatlan tulajdonosának vagy birtokosának bejelentésétől számitott 45 nap alatt a vállalat által saját költségére foganatositandó.
8. § A közhasználatu távirdák, távbeszélők és villamos jelzők huzalainak a vállalat költségére az épületekre vagy azok tetőzetére való felerősitését és bekapcsolását, valamint az ingatlan korlátlan használatának akadályozása nélkül a föld alatt elvezetését, az épület- és földtulajdonosok és birtokosok eltürni kötelesek; azonban a huzaloknak felerősitése vagy bekapcsolása avagy a föld alatt való elvezetése által okozott káraiknak megtéritését, illetve az előbbi állapot helyreállitását követelhetik.
Az épület lebontása, átalakitása, felemelése vagy uj épület létesitése esetében, az épületre vagy annak tetőzetére felerősitett vagy bekapcsolt, illetőleg a föld alatt elvezetett huzalok az ingatlan tulajdonosának vagy birtokosának bejelentésétől számitott 45 nap alatt a vállalat által saját költségére eltávolitandók, illetőleg áthelyezendők.
9. § A 7. és 8. § második bekezdésében emlitett bejelentés módozatait, valamint a bejelentéstől számitott 45 nap sikertelen eltelte után a huzalok eltávolitásánál követendő eljárást a közmunka- és közlekedésügyi minister az igazságügyi ministerrel, illetőleg Horvát-Szlavonországok bánjával egyetértőleg kiadandó rendelet utján állapitja meg.
A 8. § eseteiben igényelhető kártalanitást, ha az érdekeltek között egyezség nem jő létre, a biróság állapitja meg. A huzalvezetés berendezése alkalmával okozott károk eseteiben a kártalanitás megállapitására az 1881. évi XLI. tc. II. és IV. fejezetének szabályai megfelelően alkalmazandók, s az e végből szükségeseknek mutatkozó eljárási különös szabályokat a közmunka- és közlekedésügyi minister, rendeleti uton állapitja meg.
A később okozott károk megtéritése egyezség hiányában a törvény rendes utján követelhető.
10. § Az állami távirdák, távbeszélők és villamos jelző berendezések törvényhatósági vagy községi adópótlékokkal vagy bármely más járulékokkal és illetékekkel meg nem terhelhetők. Ily állami berendezések bérlői azonban épen ugy, mint a hasonnemü közhasználatu vállalatok engedélyesei is, ebbeli tiszta jövedelmük után a fennálló adózási törvények értelmében ugy az állami adókat, mint az ezek után kivetett törvényhatósági vagy községi pótlékokat viselni tartoznak.
Kivétetnek ezen rendezés alól a közszolgálat, közbiztonság, közegészség, az árvédelem vagy tüzoltás és egyéb hasonló czélokra engedélyezett berendezések, melyek után semmiféle adó vagy illeték nem szedhető.
11. § A ki közterület által, vagy mások tulajdonát képező magánterület által elválasztott telkén vagy birtokán előzetes engedély nélkül távirda, távbeszélő vagy villamos jelző berendezést létesit, vagy engedély nélkül fentart, vagy a ki a magánhasználatu távirdát a magánhasználat természetével ellenkező módon használja, kihágást követ el és a közmunka- és közlekedésügyi ministernek illetve megbizott közegének inditványára 50 forinttól 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ezen kihágás eseteiben a kihágások tekintetében illetékes királyi biróságok itélnek.
A közmunka- és közlekedésügyi minister az engedély nélkül létesitett berendezést az illető közigazgatási (rendőri) hatóság utján azonnal lezáratja, egyszersmind a berendezőt felhivja, hogy a berendezést a felszólitás vétele napjától számitandó 8 nap alatt távolitsa el, mit ha meg nem tenne, e berendezés a panaszolt fél költségére ugyancsak a rendőri hatóság által azonnal eltávolitandó lesz.
A kihágás jogerejü megállapitása után a fél tulajdonát képező berendezési és felszerelési anyagok az eljáró hatóság által el is árverezhetők és a befolyandó összeg a pénzbüntetés és az eljárási költségek fedezésére forditandó.
12. § Azon büntető határozatok, melyek a távirdák megrongálói ellen a közbiztonság szempontjából a büntető törvényekben alkottattak s érvényben fennállanak, a távbeszélők és villamos jelzők megrongálóival szemben is érvényesek, illetve ezekre is kiterjesztetnek.
13. § A magyar korona területén netán már létező engedélyezés alá eső és nem az eddig érvényben volt szabályrendeletek alapján létesitett távirda, távbeszélő, vagy villamos jelző berendezések birtokosai a jelen törvény életbelépése napjától számitandó 45 nap alatt tartoznak a közmunka- és közlekedésügyi ministerhez engedélyért folyamodni, minek elmulasztása esetén, vagy ha a minister az engedélyt megtagadná, köteles a birtokos a fenti határidő lejártával, illetve az elutasitó ministeri rendelet vétele napjától 8 nap alatt az egész berendezést saját költségén eltávolitani, ellenkező esetben az előző 11. § határozmányai alkalmazandók.
14. § A közterületeken a villanyvilágitások, ugyszintén bármely másféle villanyvezetékek csak ugy létesithetők és helyezhetők el, hogy azoknak berendezése és nevezetesen a villamáramnak vezetése által a közhasználatu távirdák, távbeszélők és villamos jelzők müködése meg ne akadályoztassék és meg ne zavartassék.
E végből a villamvilágitási vagy egyéb villamvezetéki berendezések, kiviteli, valamint azoknak később bármikor czélba vett módositásának, kiegészitésének stb. tervei a közmunka- és közlekedésügyi ministert előző jóváhagyása alá terjesztendők.
Ha a minister a tervek és jelesen a vezeték-elhelyezés módjának megbirálása alapján arról győződnék meg, hogy a vezeték elhelyezése és általában a tervezet kivitele, a már létező közhasználatu távirda, távbeszélő, vagy villamos jelző működését megakaszthatná, vagy megzavarhatná, ugyszintén azon esetben, midőn ezen hátrányok utólag, azaz: akkor keletkeznének, mikor a villamvilágitás vagy más czélu villamvezetés már müködésben van, megkövetelheti, hogy az, a ki a villamos világitást, vagy az egyéb villamos vezetést létesiteni kivánja, illetve fentartja, saját költségén a terveket, illetve a vezeték elhelyezését kellően módositsa, áthelyezze és mindazon óvintézkedéseket foganatba vegye, melyeket a minister elrendel.
Az ellen, a ki a közmunka- és közlekedésügyi minister előző jóváhagyása, vagy a minister által a fenti bekezdés értelmében támasztott kivánság foganatositása nélkül létesit, módosit, vagy fentart villamos világitást, avagy egyéb villamvezetéki berendezést, a jelen törvény 11. §-ában körülirt büntetés és eljárás alkalmazandó.
15. § A jelen törvény a törvénytárban történő megjelenése napján lép életbe és az igazságügyi ministerrel és Horvát-Szlavonországokra nézve a bánnal egyetértő végrehajtásával, a közmunka- és közlekedésügyi minister bizatik meg.
