Nemcsak a távirda, hanem a távbeszélő és a villamos jelző berendezések is a közönségnek majdnem napi szükségleteivé váltak, a mi, tekintve ezen berendezések rendeltetését, csak természetesnek mondható.
Mutatja ezt az ezen berendezések szaporitása és tökéletesitése felé törekvő irányzat, mely kiváló indokát szolgáltatja annak is, hogy az emlitett berendezések ügye elvégre is, - a mennyire az szükséges és lehetséges, - törvényhozási uton szabályoztassék.
A távirda már eddig is az állam fentartott jogának ismertetett el; nemzetközi szerződések csak megerősitették és törvényesitették ezen gyakorlatot.
Időközben a távbeszélő is gyakorlati alkalmazást nyert és mindinkább elterjedtek a villamos jelzők is. Tekintettel azon közös jellegre és közeli viszonyra, melyben ezen berendezések a távirdához állnak, s tekintettel különösen arra, hogy ezen berendezéseknek a távirdától esetleg eltérő kezelése súlyos visszahatással lehetne az állami távirda-intézetre és annak ugy működésére, mint pénzügyi eredményére, a távbeszélők és villamos jelzők a gyakorlatban már most is az állam fentartott jogai közé vannak bevonva és ha keletkeztek is ez utóbbiakra magánvállalatok, azok csakis a kormány által kiadott idevágó szabályrendeletek keretében és csakis ministeri engedély alapján indithatták meg üzletüket.
Ehhez képest, midőn a jelen törvényjavaslat szerkesztéséhez fogtam, kiindulási ponton nem lehetett más, mint az, hogy az államnak tényleg ugy is fentartott joga ezen emlitett berendezésekre világosan és törvényileg biztosittassék, követendő irányelvül az szolgálván, hogy ezen berendezések, mint közérdekűek, első sorban az állam által létesitendők és ugy az államnak, mint a közönségnek javára értékesitendők.
Ugy, mint eddig, - tehát jövőben is, a kormánynak feladatát fogná képezni, hogy ezen, az állam részére fentartott jogokat, a közérdek s a jelzett fontos forgalmi berendezések minél szélesebb körű kifejlesztése javára gyakorolja.
Másfelől azonban az elől sem lehetett elzárkóznom, hogy mig egyrészt a közérdek ezen berendezéseknek minél nagyobb mérvben való fejlesztését igényli, addig másrészt az ezen irányban nyilvánvaló kivánságoknak kizárólag állami költségen leendő kielégitése igen jelentékeny pénzügyi terheket róna az államra, melyek habár kétségkivül gyümölcsöző befektetést képeznének, az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében mégis megfontolandók.
Ha tehát e téren a haladást szerény mérvekre korlátozni nem kivánjuk, - nézetem szerint - czélszerű lesz a magán vállalkozásnak is teret nyitni, természetesen azon korlátok közt, a melyeket az állam közérdekei szempontjából megvonni és megóvni kell. És ez az, a mi ezen törvényjavaslatnak kiváló czélját képezi.
Áttérve a törvényjavaslat egyes §-aiban foglalt határozmányokra, a fentebb körvonalazott elveknek felel meg a törvényjavaslat 1-ső §-a, melyben egyfelől meghatároztatik az állam fentartott joga és másfelől kimondatik, hogy az államon kivül bárkinek másnak ahhoz, hogy a magyar korona területén távirdát, távbeszélőt vagy villamos jelzőt rendezhessen be, előző engedélyre van szüksége.
A 2. § közelebbről határozza meg az engedély megadására vonatkozó illetékességet s nevezetesen azon közhasználatú berendezésekre nézve, melyek a magyar korona területén tulmenőleg terveztetnek vagy ezen területen belől állami távirdával vagy állami távbeszélővel már ellátott nagyobb városokat, illetve községeket kötnének össze, - tekintve az ily berendezések kiváló fontosságát - az engedélyt a törvényhozásnak tartja fenn.
Egyéb esetekben az engedélyezés általában a közmunka- és közlekedésügyi minister hatáskörébe van utalva s ez alól csak a jelentőséggel nem biró, kizárólag magánhasználatra szolgáló berendezésekre nézve van kivétel téve, minők az egyes házak belsejében, ugyszintén más köz- és magánterület által el nem választott telken vagy összefüggő birtokon magánhasználatra szánt berendezések.
A vasutak- és más közlekedési vállalatoknak üzleti czélokra szükséges távirdái, távbeszélői és villamos jelzői iránt nagyobbrészt már az illető engedélyokmányok tartalmazván rendelkezést, ezeknek érvényben tartása ugyancsak a törvényjavaslat 2-ik §-ában mondatik ki, egyéb esetekben az engedély megadását a közmunka- és közlekedésügyi ministernek tartván fenn.
Tekintettel végre a közszolgálat, közbiztonság, közegészségügy, árvédelem s tüzoltás követelményeire, illetve közérdekű voltára, ezen 2-ik § szerint a minister az ily czélú berendezésekre való engedély megadásánál a föltételek könnyitésére s a törvényjavaslat 3-ik §-ának egyes rendelkezéseitől való eltérésre hatalmaztatik fel.
Az előbb emlitett „helyközi” berendezésekre nézve önként érthetőleg a törvényhozás azon előterjesztés nyomán, melyet a közmunka- és közlekedésügyi minister teend, esetről-esetre fogja megállapitani az engedélyezés feltételeit is; a 3. §-ban ennélfogva csak a minister részére fentartott engedélyezésnél az állami közérdek szempontjából okvetlenül érvényesitendő feltételek vannak megállapitva.
A 4. § bővebb indokolást nem igényel.
Az 5. § tekintve ezen intézmények közérdekű voltát, a távirda részére az 1881. évi XLI. tc.-ben már biztositott kisajátitási jogot a közhasználatú távbeszélőkre és villamos jelzőkre is kiterjeszti, mig a közutaknak, utczáknak és tereknek a közhasználatú berendezések czéljára való igénybevétele fölött tekintettel az akadálytalan közlekedés követelményeire is, esetről-esetre a közmunka- és közlekedésügyi minister fogna határozni.
Hogy továbbá a nagyobb városok rendezési és szépitési érdekei is a lehető figyelemben részesüljenek, e § megállapitja, hogy az érdekelt hatósági közegek bevonásával előzetes bejárás tartandó, a melynél tehát az emlitett érdekek érvényesithetők lesznek. Viszont halasztást nem türő sürgős esetekben, p. o. hadászati szempontból szükséges vonalak felállitásánál ettől el kellett tekinteni.
A törvényjavaslat 6. §-a, tekintettel az állami intézmények jellegére, ezen berendezésekre is kiterjeszti azon általános határozmányt, mely szerint állami tulajdon, törvényhatósági vagy községi adópótlékokkal, vagy bármily más járulékokkal és illetékekkel meg nem terhelhető; másrészt azonban önként következik, hogy az állami berendezések bérlői, valamint a hasonnemű közhasználatú vállalatok engedélyesei az ebbeli tiszta jövedelmük után a fennálló adózási törvények értelmében, ugy az állami adók, mint az ezen adók után kivetett törvényhatósági vagy községi pótlékok viselésére kötelesek.
A közszolgálati, közbiztonsági, közegészségügyi s hasonló czélokra szolgáló ily berendezések, ugy, a mint azokra nézve már a törvényjavaslat 2. §-a is kedvezményt tartalmaz, a 6. §-ban minden adó vagy illetékkötelezettség alól is kivétetnek, mi bővebb indokolást alig igényel.
A 7-8. §-okhoz
A 7. § és a 8. § az elkerülhetlenül szükséges büntető határozatokat tartalmazzák.
Fontosabb intézkedést foglal magában a törvényjavaslat 9. §-a. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a villamvilágitási berendezések s egyéb villamvezetékek áramjai a távirda, távbeszélők és villamos jelzők vezetékeiben keringő áramokra zavaró hatással lehetnek. Hogy tehát ezen utóbbi közérdekű intézmények használata meg ne akadályoztassék, meg kell adni a módot, hogy mindezen berendezések czélszerűen és egymást működésükben meg nem zavarva létesittethessenek. E czélból a törvényjavaslat 9. §-a értelmében a villamvilágitási stb. berendezések kivitelére, valamint azoknak később bármikor czélba vett módositására nézve a kormánynak a kellő befolyás van biztositva, a mennyiben ily esetben a közmunka- és közlekedésügyi ministertől előzetesen a tervek jóváhagyása eszközlendő ki s a minister, ha a már létező távirda, távbeszélő stb. berendezések érdekében e tervek módositását szükségesnek találja, vagy ha az emlitett hátrányok utólag mutatkoznak, midőn a villamvilagitás stb. már működésben van, a szükséges változtatásokat követelheti, az ellen pedig, ki ezen rendelkezéseknek meg nem felel, a fent emlitett 7. §-ban körülirt büntető eljárást alkalmazhatja.
A 10-11. §-okhoz
A 10. §, tekintettel az e téren keletkezhető újabb találmányokra, a törvény hatályát ezekre is kiterjeszti, illetve a ministeriumot e kiterjesztésre felhatalmazza, mig a 11. § a szokásos végrehajtási megbizatást állapitja meg.
Ezek után tisztelettel kérem a tisztelt képviselőházat, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot, mint a mely létező hézagot pótol, ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék.
