1889. évi XXV. törvénycikk

az inséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt Spanyolországgal 1889 március 11-én kötött egyezmény becikkelyezéséről * 

Az osztrák-magyar monarchia és Spanyolország meghatalmazottjai által Bécsben, 1889-ik évi márczius hó 11-én kötött egyezmény ezennel az ország törvényei közé iktattatik.

Szövege a következő:

Azon czélból, hogy az osztrák-magyar monarchia és Spanyolország elhagyott tengerészeinek bizonyos esetekben leendő segélyezése szabályoztassék, az e végre kellően meghatalmazott alulirottak, nevezetesen:

Ő császári és apostoli királyi Felsége császári házának, valamint a külügyeknek ministere és

Ő Felsége Spanyolország Régens-királynőjének meghatalmazott nagykövete Ő császári és apostoli királyi Felségénél

a következőkben állapodtak meg:

Ha az egyik szerződő fél alattvalója, mint tengerész, a másik fél hajóján szolgálván - hajótörés folytán vagy más neki be nem tudható okból akár valamely harmadik hatalom területén vagy gyarmatain, akár azon szerződő fél területén vagy gyarmatain, melynek lobogóját a hajó viseli, inséges állapotban visszamarad, ugy ezen utóbbi szerződő fél ezt a tengerészt mindaddig segélyezni tartozik, mig az vagy ismét hajóra szegődik, vagy egyéb foglalkozást talál, vagy hazájába vagy annak gyarmataiba visszakerül, vagy végre mig meghal.

Feltételeztetik azonban, hogy az ily tengerész a hajón való szolgálat megszünésétől számitott két nap lejárta előtt - az erőhatalom esetét kivéve - az első kinálkozó alkalmat felhasználja arra, hogy a segélyezésre kötelezett szerződő fél illetékes hatóságai előtt segélyre-szorulását és ennek okait igazolja. Bizonyitani köteles továbbá azt, hogy a segélyre-szorulás a hajón való szolgálat megszünésének természetes következménye. Ellenkező esetben a tengerésznek a segélyezésre való joga nem áll fenn.

A tengerésznek ezen joga akkor sem áll fenn, ha a tengerész megszökött vagy a hajóról bűntett vagy vétség miatt elbocsáttatott, vagy ha a hajót azért hagyta el, mert önhibájából támadt betegség vagy sérülés következtében szolgálatra képtelen volt.

A segélyezés magában foglalja az ellátást, ruházást, orvosi ápolást, a gyógyszereket, az utazásra való költségeket, és halál esetén a temetkezési költségeket.

A jelen egyezmény az osztrák és a magyar törvényhozó testületek jóváhagyása és Ő császári és apostoli királyi Felsége megerősitése után az osztrák-magyar monarchiában és Spanyolországban egyidejüleg lép hatályba és érvényben marad mindaddig, mig a szerződő felek egyike egyévi felmondási idő mellett az egyezmény hatályának megszüntetésére vonatkozó szándékát nem közli.

Minek hiteléül az alólirottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel elláták.

[Aláírások]