1. § A magyar földhitelintézet által a jelen törvényben meghatározott feltételek alatt engedélyezett szabályozási és talajjavitási kölcsönökre és az adott kölcsönök következtében keletkező jogviszonyokra, a nevezett intézetnek az 1871. évi XXXIV. tc. és az 1879. évi XLV. törvénycikkben (az 1881:LX. tc. 258. §-ában foglalt módositás szerint) biztositott külön jogai, megfelelő alkalmazással kiterjesztetnek azon kiegészitéssel, hogy jövőre a földhitelintézetre nézve az 1879:XLV. tc. által reá kiterjesztett 1878:XXV. törvénycikk némely szakaszainak azon határozatai helyett, melyek az 1887:XXVI. tc. által módositást szenvedtek, az ezen utóbbi törvényben foglalt határozatok (1887:XXVI. tc. 11. § a), b), c), e), f), g), h) pontjai, továbbá 47. és 48. §-ai) alkalmazandók.
2. § A hitelképesség azon határa, a meddig a magyar földhitelintézet egy-egy vizrendezési társulatnak kölcsönt rendszerint engedélyezhet, a társulati ártér katasteri tiszta jövedelmének tizenkétszeresében állapittatik meg.
Ha azonban egyes esetekben az előző pontban emlitett alapon engedélyezhető hitel a vizrendezési társulat hiteligényét nem fedezné, a kölcsön a társulati ártérnek, a nevezett intézet által eszközlendő becslés utján kideritett becsértéke 50%-áig emelkedhetik.
Az intézet által foganatositandó becslésnél ugy a kormánynak, mint a társulatnak képviselői részt vehetnek, a nélkül azonban, hogy ezek az intézetet a becsérték megállapitásában befolyásolhatnák vagy korlátozhatnák.
3. § A földhitelintézet a jelen törvény alapján engedélyezendő szabályozási és talajjavitási kölcsönök alapján szabályozási és talajjavitási zálogleveleket bocsát ki, azon kölcsönkövetelések erejéig, a melyek a jelen törvénynek megfelelően engedélyeztettek és a jelen törvényben megállapitott fedezettel birnak.
A jelen törvény alapján kibocsátott szabályozási és talajjavitási zálogleveleket köteles a földhitelintézet a forgalomból azon arányban visszavonni, a mely arányban a jelen törvény alapján engedélyezett és fedezetül szolgáló szabályozási és talajjavitási kölcsönköveteléseinek összege visszafizetés folytán, vagy más okból csökkent.
A földhitelintézetnek a jelen törvény alapján engedélyezett szabályozási és talajjavitási kölcsönkövetelései, a melyeknek alapján zálogleveleket bocsát ki, ezen záloglevelek összességének biztositékául szolgálnak; azokra végrehajtás nem intézhető, s azokra vonatkozólag a csőd folytán való értékesités eseteit kivéve, harmadik személyek jogokat egyáltalán nem szerezhetnek.
Egyébként az 1876. évi XXXVI. tc. 22-35. §-ainak a záloglevelek biztositására szolgáló rendelkezései - a 24. § első bekezdésének, a 29. § 4-ik pontjában a külön biztositásra rendelt alap elhelyezésére vonatkozó rendelkezésnek, a 32. § 4., 6., 7. pontjainak és a 34. § 1. és 5. pontjainak kivételével, - a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelő értelemben, - a jelen törvény alapján kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelekre is alkalmazandók.
4. § A magyar földhitelintézet az általa a jelen törvény értelmében engedélyezett kölcsönöket ugyancsak a jelen törvényben meghatározott elsőbbség fedezete alapján kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelekben adja, melyeknek készpénzzé tételét, illetve értékesitését bármely az intézet javára eshető nyeremény mellőzésével önmagának tarthatja fenn.
5. § Ezen szabályozási és talajjavitási záloglevelek kamatlába 4%-ban állapittatik meg; a kölcsönök törlesztési időtartama ötven (50) évnél hosszabb nem lehet. Az utólagos félévi részletekben fizetendő évi járadék, melyben a kamat, a tőketörlesztés és a kezelési költségjárulék is benfoglaltatik, minden névértékü 100 frt kölcsönösszeg után 4 3/4 forintnál, az ezen összegbe már betudott kezelési költségjárulék pedig 1/8%-nál nagyobb nem lehet.
Ha azonban a pénzpiacz viszonyaira való tekintettel a fent megállapitottnál alacsonyabb kamatlábu szabályozási és talajjavitási zálogleveleknek kibocsátása válnék indokolttá, ugy az előbbi pontban körülirt járadék arányosan megváltoztatandó, illetve leszállitandó lesz; a költségjárulék azonban ez esetben sem lehet 1/8%-nál magasabb.
6. § A földhitelintézet által a jelen törvény alapján engedélyezett szabályozási kölcsönök után fizetendő járadékok a társulatnak jogszerüen megállapitott árterébe eső birtokrészleten felül mindazon birtokrészletet terhelik, a melyek az árverés foganatositásával befejezett végrehajtásra vonatkozó végrehajtási zálogjog bekebelezése vagy végrehajtási jog feljegyzése alkalmával a társulatnak jogszerüen megállapitott árterébe eső birtokrészlettel együtt egy telekkönyvi jószágtestet képeznek. Ezen egész telekkönyvi jószágtesten az engedélyezett kölcsön után fizetendő járadékok oly dologi terhet képeznek, melyek az elsőbbséggel biró állami és községi adók után minden más adósságoknak még a telekkönyvileg bekeblezetteknek is megelőzésével elégitendők ki.
Ennélfogva ezen kölcsönnek évi járadékai az illető jószágtesten fekvő oly dologi terhet képeznek, melyek a kölcsönnel járó összes kötelezettségekkel együtt bármely birtokváltozás esetén az uj tulajdonosra áthárulnak. Ha ily birtokváltozás birói árverés utján történik, ezen dologi teher a vevőt az árverés napjától kezdve terheli s a kölcsönnek, a jogérvényes árverési napjától visszafelé 3 évre számitott járadékai, illetve részletei, nemkülönben a kölcsönjáradékoknak a törvényen és kötelezvényen alapuló járulékai, valamint a behajtási költségek az árverési vételárból oly előnyös tételként elégitendők ki, mely a fenti sorrendnek megfelel.
7. § A jelen törvény alapján a magyar földhitelintézettől kölcsönt vett társulatok mindaddig fel nem oszolhatnak, mig ezen kölcsönök tekintetében elvállalt összes kötelezettségeiknek teljesen eleget nem tettek.
8. § A jelen törvényben tárgyalt kölcsönök felvételére, legombolyitására, valamint az ily kölcsönökből törlesztendő korábbi kölcsönök és előlegek visszafizetésére vonatkozólag kiállitott mindennemü beadványok és okiratok, ideértve a kölcsönről kiállitandó főkötvényt is, ugy nemkülönben az intézet által ezen kölcsönügyekben jövendőre kiállitandó mindennemü okiratok és beadványok bélyeg- és illetékmentesek.
9. § A magyar földhitelintézet által a jelen törvény szerint kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek és az azokhoz kiadandó kamatszelvények a tőkekamat és járadék, valamint az általános jövedelmi pótadó és szelvénybélyegilleték alól, ugy minden más bélyegkötelezettség, illeték és adó alól felmentetnek és azok részére a teljes bélyeg-, illeték- és adómentesség a jövőre nézve is biztosittatik.
10. § Ugyanily bélyeg-, illeték- és adómentesség biztosittatik ezentulra a rendes jelzálogi kölcsönök alapján a magyar földhitelintézet és a kisbirtokosok országos földhitelintézete által eddig kibocsátott vagy jövőben az 1876:XXXVI. törvénycikk határozmányaihoz képest kibocsátandó, valamint az osztrák-magyar bank által alapszabályainak megfelelőleg eddig kibocsátott vagy a bankszabadalom tartama alatt ezentul kibocsátandó egyéb záloglevelek és ezek szelvényeire.
Az adómentesség kiterjesztetik mindazon záloglevelekre és azok szelvényeire, melyeket az 1876:XXXVI. törvénycikk határozmányaihoz képest oly jelzálogüzlettel foglalkozó részvénytársulatok és szövetkezetek bocsátottak vagy ezentul bocsátanak ki, melyeknek az 1876. évi XXXVI. tc. 4. és 11. §-ai értelmében alkotott tartalékalapja legalább 1.500,000 frtot teszen.
11. § A jelen törvény alapján kibocsátandó szabályozási és talajjavitási és a fenti 10. § második bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelő, hitelintézetek által kibocsátott záloglevelek óvadékképeseknek és arra alkalmasaknak nyilvánittatnak; hogy azokba a községek, testületek, alapitványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885:VI. törvénycikk 13. §) pénzei, ugyszintén a hitbizományi és a letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy szolgálati és üzleti biztositékokra fordittathassanak akkor, a mikor a biztositékok az azok tekintetében létező szabályok szerint nem készpénzben teendők le.
12. § A magyar földhitelintézetet portomentesség illeti azon egyszerü és ajánlott levelezések tekintetében, melyeket a jelen törvény alapján keletkező kölcsönügyletek alkalmából akár az ország hatóságaival, akár a vizi társulatokkal folytat, ha az intézet ily levelei a boritékon ezen megjegyzéssel: „vizszabályozási” vagy „talajjavitási ügyben” el vannak látva.
13. § A vizi társulatok kölcsöneire vonatkozólag az eddigi vagy még alkotandó törvényekben biztositott előnyök és jogok, a mennyiben azok a jelen törvényben eltérőleg szabályozva nem lennének, a magyar földhitelintézet által a jelen törvény szerint adott kölcsönökre is kiterjesztetnek.
14. § A jelen törvény alapján kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek biztositékainak növelésére és a netaláni veszteségek pótlása czéljából a magyar földhitelintézet minden egyes, a jelen törvény szerint általa engedélyezett kölcsönnek 10%-át tartalékalap gyanánt visszatartandja. Ezen tartalékalap záloglevelekben tartandó vissza és mindenkor külön kezelendő.
Ezen tartalékalap fogja a jelen törvény alapján engedélyezendő kölcsönök, illetve kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek külön biztositása czéljából az 1876:XXXVI. törvénycikkben, valamint más törvényekben netán kikötött külön biztositék-alapokat helyettesiteni; miért is sem a nevezett intézettől, sem a kölcsönt vevő társulatoktól a jelen törvény tárgyát képező kölcsönök alkalmából más külön tartalék vagy biztositék képzése nem kivánható.
Az emlitett tartalékalap más, mint a jelen törvényben megjelölt czélokra sem fel nem használható, sem birói vagy közigazgatási uton le nem foglalható.
15. § A kölcsönjáradékok pontos befizetése esetében a magyar földhitelintézet köteles az emlitett tartalékalap félévenkint esedékes szelvény kamatait azok lejártakor és azon esetben, midőn a kölcsönjáradékok az egyenes adók módjára az arra hivatott közegek által szedetnek be, a pénzügyministernek előzőleg kieszközlendő hozzájárulása alapján a társulat rendelkezésére bocsátani.
A tartalékalapnak azon része, melylyel ez, idővel, a még meglevő kölcsöntőke-tartozásnak tiz százalékát meghaladja, százzal osztható kerek összegben, nemkülönben a kölcsön után fizetendő kezelési költségjáruléknak ezen tartalékalapra eső része szintén a társulat javát képező külön tartaléktőke képzésére forditandó; melynek első sorban rendeltetése az, hogy abból, oly esetekben, midőn a jelen törvény 19. és 21. §-ai értelmében megállapitott egyetemlegesség igénybevételének szüksége fordulna elő, a hiány fedeztessék.
A társulat kötelezettségének megszüntével ezen külön tartaléktőke az illető társulatnak a pénzügyminister előző hozzájárulása esetén szintén azonnal kiszolgáltatandó.
Ha a kölcsönjáradékok pontosan nem fizettetnének, akkor ugy a tartalékalap kamatai, mint a tartalékalapnak azon része, melylyel ez, idővel, a még meglevő tőketartozás 10%-át meghaladja, a hátralékok fedezésére forditandó; a kezelési költségjáruléknak a tartalékalapra eső része ez esetben az intézetet illeti.
A pénzügyminister ugy a jelen § első, mint annak második bekezdésében kikötött hozzájárulását megtagadhatja, illetve az esedékes összegeket az államkincstár javára bevételezni és a magyar földhitelintézet azokat beszolgáltatni köteles, midőn a társulati kölcsönjáradékok behajtását a pénzügyminister eszközölvén (28-31. §), az államkincstár a járadékhátralékok vagy veszteségek czimén a társulat ellen visszköveteléssel bir.
Azon összegek, melyek az államkincstár ezen visszköveteléseinek fedezése után, illetve a leszámolás eredményéhez képest netán fenmaradnának, az illető társulatnak késedelem nélkül kiszolgáltatandók lesznek.
16. § Midőn valamely társulat, a mely a magyar földhitelintézettől a jelen törvény szerint kölcsönt kapott, adóvisszatéritésben részesül, akkor ezen adóvisszatéritési összeg mindaddig, mig ez az illető társulatnak kijár, a pénzügyminister által a nevezett intézetnél fizetendő, mely abból a lejárt kölcsönjáradéknak esetleg fedezet nélkül maradt részét kiegyenliti és a maradványt a társulat rendelkezésére bocsátani köteles.
Hogy mennyiben van helye annak, miszerint a pénzügyminister a magyar földhitelintézetnél fizetendő adóvisszatéritési összeget, vagy annak maradványát az államkincstár netáni visszkövetelései fedezésére is igénybe vehesse, azt a fenti 15. § ötödik bekezdése határozza meg.
17. § A kölcsönjáradékoknak a törvényes kulcs és módozat szerinti egyénenkinti kivetését a társulat eszközli.
Ugyancsak a társulat köteles a kölcsönjáradékokat beszedni, illetve behajtani és a befolyt összegeket a magyar földhitelintézetnél befizetni azon esetben és mindaddig, ha és a mig a nevezett intézet vagy a társulat a jelen törvény 28. és következő szakaszaiban szabályozott beszedési, illetve behajtási és befizetési módozatokat igénybe nem veszi.
Az egyénenkinti kivetés rendszerint a kölcsön után fizetendő évi járadék egész összegére kiterjed s a szükséglet pontos befolyásának biztositása végett mindazon esetekben, melyekben a társulat adóvisszatéritésben nem részesül, a kivetésnek a járadékot rendszerint 5%-kal meg kell haladnia, oly esetekben azonban, midőn a társulatot illető adóvisszatéritések a kölcsönjáradékot egészben vagy részben fedezik, a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg a pénzügyminister megengedheti, hogy az egyénenkénti kivetés a kölcsönjáradéknak csak azon részére szoritkozzék, mely az adó visszatéritésében fedezetet nem talál. Az egyénenkénti kivetésnek azonban ez esetben is rendszerint 5%-kal meg kell haladnia a kölcsönjáradékoknak az adóvisszatérités által nem fedezett részét.
Ha azonban ily eljárás mellett a kölcsön után fizetendő járadékok teljesen be nem folynak, jogában áll az intézetnek s illetőleg a földmivelésügyi ministernek az adóvisszatéritésnek a kivetésnél való számbavételétől eltekinteni, s a kölcsön után fizetendő évi járadék egész összegének kivetését követelni, illetőleg elrendelni.
Az egyénenkénti kivetésnek a pénzügyminister által megállapitott alakban összeállitott egy példánya a magyar földhitelintézetnek a kölcsön tényleges felvételét megelőzőleg megküldendő.
Uj árterek bevonása esetében az ennek megfelelően ujonnan eszközlendő egyénenkénti kivetés egy példánya, a pénzügyminister által megállapitott alakban, a nevezett intézetnek szintén megküldendő.
A járadékbefizetés utólagos félévi részletekben történik azon további módozatok, feltételek és következmények mellett, melyeket a jelen törvény, illetve a kölcsönfőkötvény megállapit.
Az elkésve befizetett járadékok után, azoknak lejárta napjától, a befizetés tényleges megtörténte napjáig 5% késedelmi kamat lesz a nevezett intézetnél fizetendő.
18. § Hátralékban maradt járadéki részletek behajtása végett az intézet a társulati tagok, illetőleg a társulati kötelékbe tartozó ártéri birtokok tulajdonosai ellen közvetlen végrehajtással csak akkor léphet fel, ha az illető társulat által a jelen törvény szerint felvett kölcsönnek az egymásután félévenkint esedékessé vált járadék-részletekből kiegyenlitetlenül maradt hátralékai együttvéve a kölcsönösszegnek három teljes félévi járadékát túlhaladó összegig emelkednének.
Ily esetben jogositva van az intézet az összes esedékessé vált járadék és ennek járulékai behajtása végett a birói végrehajtást közvetlenül a hátralékban levő társulati tagok ellen megindittatni, s a mennyiben az illető társulat e czélra a hátralékok pontos és teljes kimutatását az intézettől vett felszólitás vétele napjától számitandó 90 nap alatt az intézethez be nem szolgáltatná, a hátralékok egész összegét a társulat összes tagjaira, illetőleg a társulati kötelékbe tartozó ártéri birtokok tulajdonosaira a fenti 17. §-ban emlitett kivetési kulcs szerint felosztani és az egyes tagokra ily módon eső összegeket azoktól végrehajtás utján behajtani.
Az ekként folyamatba tett végrehajtás meginditásakor még le nem járt, de annak folyama alatt esedékessé váló járadékok behajtása czéljából a végrehajtás az egyes társulati tagok ellen az őket terhelő évjáradéki részletek eredeti (17. §) egyénenkénti kivetése alapján inditandó meg.
19. § Ha az előző 18. § szerint a társulat tagjai, illetőleg a hátralékosok ellen vezetett és befejezett végrehajtási eljárás után a végrehajtásilag követelt összegből kiegyenlitetlen hátralék maradna, e hátralékot járulékaival és felmerült behajtási költségeivel a társulat megtériteni tartozik és a mennyiben e czélra a társulat közös alappal nem rendelkeznék, a hátralék a fennebb (17. és 18. § körülirt kulcs és mód szerint a társulat tagjaira, illetőleg a társulati kötelékbe tartozó birtokok tulajdonosaira kivetendő.
20. § Az igy kivetett pótlék az illető társulati tagnak az arányos szétosztás idejét megelőzőleg esedékessé vált utolsó félévi járadéki részletéhez csatoltatik és mint ennek kiegészitő alkatrésze az ezt megillető és a vizjogi törvényben meghatározott elsőbbségben részesül.
21. § Ha a hátralékok nem emelkednének oly összegig, hogy azok behajtása végett az intézet a fennebbi 18. § szerint a birói végrehajtást meginditani jogositva volna, de a kölcsönnek valamely félévi járadékából, ennek lejárati napjától számitva három év eltelte után is bármi okból még kiegyenlitetlen hátralék maradna, e hátralék a társulat tagjaira az előző 20. § szerint megállapitott eljárással és jogi következményekkel szintén kivetendő.
22. § A hátralékos követelés valódisága és fennállása tekintetében az intézet által kiállitott könyvkivonatok és számlák az 1871. évi XXXIV. tc. 7. §-a szerint teljes bizonyitó erővel birván: az egyes tagoktól, illetőleg a társulat kötelékébe tartozó ártéri birtokok tulajdonosaitól ez alapon a 17-20. §-ok értelmében követelt összegek behajtására nézve, az intézet jogositva van az 1871:XXXIV. tc. 1. §-a, illetőleg az 1871:XXXI. tc. 26. §-a c) pontja szerint illetékes biróságnál egyenesen a végrehajtást kérelmezni. Ezen végrehajtás foganatositására nézve a magyar földhitelintézet jelzálogkölcsöneire vonatkozólag megállapitott eljárásnak van helye.
23. § Az intézet követelése ellen azon kifogásnak, hogy a követelt összeg bárhol, - az intézet saját pénztárát kivéve - már kiegyenlittetett, helye nincs.
24. § A birói végrehajtás tényleges meginditását megelőzőleg négy héttel tartozik a magyar földhitelintézet erről ajánlott levelekben ugy a társulatot, mint a pénzügyministert értesiteni.
25. § A magyar földhitelintézet által birói végrehajtás utján beszedendő hátralékok után 6% késedelmi kamat számitható; azonkivül pedig a behajtási költségek is megtéritendők.
26. § A 18-20. §-ok értelmében eszközlendő kivetés megtörténtéről a társulati tagok a társulat utján értesitendők.
Az ezen kivetés, illetve az annak alapján a fenti 21-25. §-ok szerint foganatositandó behajtás következtében a társulati tagok között netán szükségessé válható leszámolást és kiegyenlitést maga a társulat eszközli.
A társulatnak ezen leszámolásból eredő követelései a fenti 20. §-ban meghatározott módozat szerint és elsőbbséggel érvényesithetők az illető társulati tagok ellen.
27. § Félévi előzetes felmondás után, mely azonban ugy intézendő, hogy lejárata az intézetnél fizetni köteles egy járadék határnapjával összeessék, rendkivüli teljes vagy rész kölcsöntörlesztést a magyar földhitelintézet az adós társulattól dijtalanul elfogadni köteleztetik. Ez esetben azonban első sorban mindig a netalán hátralékban maradt kölcsönjáradékok fedezendők és pedig mindenkor készpénzben. A rendkivüli tőketörlesztés akár a jelen törvény alapján kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelekkel ezek névértékében, akár készpénzzel eszközölhető.
Ez utóbbi esetben az emlitett záloglevelek beváltásának 1/4%-nyi bankári dija az intézetnek megtéritendő.
28. § A magyar földhitelintézet vagy a kölcsönt vevő társulat bármikor kérheti, hogy a jelen törvény szerint adott kölcsön járadékai az egyenes adók módjára az erre hivatott közegek által hajtassanak be.
E kérelem a legközelebbi kölcsönjáradék esedékessé váltát megelőzőleg négy hóval terjesztendő a pénzügyminister elé.
A pénzügyminister az intézet igy előterjesztett kérelmének teljesitését az illető társulat egyidejü értesitése mellett elrendeli.
Ily esetben a jelen törvény szerint felvett kölcsön járadékainak kivetése és beszedése tekintetében a jelen törvény 17. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazása mellett általában azon határozmányok, melyeket a vizjogi törvény megszab, az alábbi módositásokkal és kiegészitésekkel szintén alkalmazandók.
29. § Az előző 28. § második bekezdésében emlitett és már az egyenes adók módjára beszedendő, illetve behajtandó kölcsönjáradék esedékessé váltának időpontjáig esetleg felmerült hátralékok és veszteségek pótlása iránti intézkedés és gondoskodás kizárólag a magyar földhitelintézetet illeti, ellenben az imént meghatározott időponttól kezdve, az egyenes adók módjára az erre hivatott közegek által tényleg beszedett, vagy behajtott kölcsönjáradékok, hacsak a pénzügyminister az intézettel más kiegyenlitési mód iránt meg nem állapodnék, a magyar földhitelintézethez minden hó végével beszolgáltatandók.
Az egyenes adók módjára eszközlendő eme beszedés, illetve behajtás folyamán netán keletkezett hátralékok fedezése tekintetében megállapittatik, - hogy a pénzügyminister minden egyes lefolyt évre eső kölcsönjáradéki hátralékokat, az azon évet követő harmadik év ápril hava végéig a magyar földhitelintézetnél, az illető társulat elleni visszkereseti jognak fentartásával, az állam egyéb jövedelmeiből egyenlitse ki.
Az államkincstár ezen visszkövetelésének érvényesithetése czéljából egyébiránt a társulatnak és tagjainak a jelen törvényben megállapitott kötelezettsége ezen esetekre is kiterjed, valamint kiterjednek azokra és ide értőleg alkalmazandók a jelen törvény 18-20. §-aiban foglalt határozmányok is.
Az ezek értelmében eszközlendő kivetés megtörténtéről a társulati tagok a társulat utján értesitendők.
Az ezen kivetés és az annak alapján eszközlendő beszedés, illetve behajtás következtében a társulati tagok között netán szükségessé válható leszámolást és kiegyenlitést maga a társulat eszközli.
A társulatnak ezen leszámolásból eredő követelései a fenti 20. §-ban meghatározott módozat szerint és elsőbbséggel érvényesithetők az illető társulati tagok ellen.
30. § A pénzügyminister intézkedni fog, hogy az illetékes kir. adófelügyelő a társulatnak félévenkint oly kimutatásokat küldjön, melyekből kitünjék, hogy az egy évnél régebben lejárt járadéknál mutatkozó hátralékok, mely társulati tagok tartozásaiból képződtek.
31. § Ha az ártéri birtokos az egyenes adók, községi pótlék és kölcsönjáradék, illetőleg társulati költségjárulék czimén fenlevő tartozásaira oly öszszeget fizet le, vagy attól ugyanezen czimeken oly összeg hajtatott be, mely ezen összes tartozásait nem fedezi, akkor a befizetett vagy behajtott összeg első sorban az állami és községi adók mult évekből származó hátralékainak másodsorban a kölcsönjáradék, illetőleg a társulati költségjárulék ugyancsak a mult évekből származó hátralékainak törlesztésére forditandó.
Ha azonban a társulati kölcsönjáradékok ezen hátralékai nagyobb összegre rugnának, mint a milyet még a jelen törvény 14. §-ában emlitett tartalékalap kamatjai, illetve az egész tartaléktőke (15. §.) sem lennének képesek fedezni, akkor a magyar földhitelintézet kérelmére a pénzügyminister intézkedni fog, hogy az adózó társulati tagok által befizetett, vagy az azoktól beszedett összeg azon arányban forditassék az állami és községi adó, valamint a kölcsönjaradéki s illetőleg társulati költségjárulékai hátralékok fedezésére, a mely arányban az illető társulati tag ezen adóhátralékai egyfelől és ugyanannak kölcsönhátralékai és társulati költségjárulékai együttvéve másfelől egymáshoz viszonylanak.
A hátralékok kiegyenlitése után befizetett összegek első sorban a folyó évre közigazgatásilag előirt és esedékessé vált adók és állami és községi pótadó-tartozások, másodsorban a társulati kölcsön folyó évi esedékessé vált járadékának, illetőleg a folyó évre esedékessé vált társulati költségjárulékok fedezésére forditandók.
Midőn valamely társulatnak más, mint a jelen törvény szerint felvett kölcsöne is lenne, a kölcsönjáradékokra eső összeg mely kölcsönjáradék javára leendő forditásának sorrendjét a kölcsönnek kelte állapitja meg.
32. § Ha a fenti 28. és következő §-ok szerinti behajtási mód mellett a kölcsönjáradékok után 3 félévi részlettel felérő hátralékok maradnának a magyar földhitelintézetnél kiegyenlitetlenül, az intézet számára mindig fenmarad a jog a közvetlen végrehajtást - ha ezt czélszerünek találná - a jelen törvény 17-25. §-ai értelmében igénybe venni.
33. § Az 1885:XXIII. tc. hatálya alá tartozó talajjavitási munkálatok (patakszabályozás, vizmosások megszüntetése, lecsapolás, mocsár-kiszáritás, alagcsövezés, sankolás és öntözés) költségének fedezésére az országos culturmérnöki hivatal vezetése alatt készült terv és költségvetés alapján és a nevezett hivatal szoros felügyelete és ellenőrzése alatt a jelen törvényben tárgyalt kölcsönben, az abban körülirt módozatok mellett az e czélra alakult társulatok is részesithetők.
34. § A hitelképesség azon határa, a meddig a magyar földhitelintézet talajjavitási kölcsönt engedélyezhet, azon egész telekkönyvi jószágtest kataszteri tiszta jövedelmének hatszorosában állapittatik meg, mely az alábbi 35. és 36. §-ok értelmében a kölcsön biztositékául szolgál.
35. § A földhitelintézet által talajjavitás czéljából engedélyezett kölcsön után fizetendő járadékok a talajjavitási műveletbe beleeső birtokrészleten felül mindazon birtokrészletet terhelik, a melyek a 36. §-nak megfelelő telekkönyvi kitüntetés alkalmával a talajjavitási műveletbe belevont birtokrészlettel együtt egy telekkönyvi jószágtestet képeznek. Ezen egész telekkönyvi jószágtesten az engedélyezett kölcsön után fizetendő járadékok oly dologi terhet képeznek, melyek az elsőbbséggel biró állami és községi adók, ugyszintén az illető jószágtestet netalán terhelő vizrendezési kölcsönjáradékok és társulati költségjárulékok után minden más adósságok, még a telekkönyvileg bekeblezetteknek is megelőzésével elégitendők ki.
Ennélfogva ezen kölcsönnek évi járadékai az illető telekkönyvi jószágtesten oly dologi terhet képeznek, melyek a kölcsönnel járó összes kötelezettségekkel együtt bármely birtokváltozás esetén az uj tulajdonosra áthárulnak. Ha ily birtokváltozás birói árverés utján történik, ezen dologi teher a vevőt az árverés napjától kezdve terheli s a kölcsönöknek a jogérvényes árverés napjától visszafelé három évre számitott járadékai, illetve részletei, nemkülönben a kölcsönjáradékoknak a törvényen és kötelezvényen alapuló járulékai, valamint a behajtási költségek, az árverési vételárból oly előnyös tételként elégitendők ki, mely a fenti sorrendnek megfelel.
36. § Az esetre, ha talajjavitási munkálat czéljából kölcsön vétetett fel, mindazon telekkönyvi jószágtestnél, a melynek habár csak egy parczellája is a müveletbe esik, kitüntetendő az a körülmény, hogy az illető terület talajjavitás tárgyát képezi.
Felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy az erre vonatkozó eljárást a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg a magyar földhitelintézet meghallgatása után rendeleti uton szabályozza.
37. § A talajjavitás czéljából a magyar földhitelintézet által engedélyezett kölcsönök alapján foganatositott munkálatoknak az illetők által jó karban való tartását azon egész időn keresztül, mig az engedélyezett kölcsön teljesen vissza nem fizettetik - az ez iránt részletesen megállapitandó szabályok szerint az orsz. culturmérnöki hivatal tartozik ellenőrizni.
Ha valamely társulat vagy birtokos a jó karban tartást elhanyagolná, az e czélból szükséges összegeket a földmivelésügyi minister veti ki és azok beszedése, illetőleg behajtása a jelen törvény 28. és következő §-ainak megfelelő alkalmazása mellett történik.
38. § A jelen fejezetben tárgyalt kölcsönökben talajjavitási munkákat létesiteni szándékozó egyesek és érdekeltségi csoportok is részesithetők.
Az ily kölcsönök engedélyezésének módját és feltételeit, figyelemmel a jelen törvény ide érthető határozataira, a pénzügyminister, a földmivelésügyi és igazságügyi ministerrel egyetértőleg a magyar földhitelintézet meghallgatása után, állapitja meg.
Egyes egyének vagy érdekeltségi csoportok részére engedélyezett ilyetén kölcsönöknél a járadékokat a magyar földhitelintézet a kötelezettektől közvetlenül maga hajtja be.
39. § A földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy a talajjavitási kölcsönök engedélyezésére, kiszolgáltatására és ellenőrzésére vonatkozó részletes eljárást, különös tekintettel arra, hogy a felvett kölcsönök más, mint a kitüzött czélra fordithatók ne legyenek, a pénzügyi és igazságügyi ministerrel egyetértőleg, a magyar földhitelintézet meghallgatása után, rendeleti uton szabályozza.
A kölcsönök kiszolgáltatása minden esetben akként szabályozandó, hogy a kiszolgáltatás ne előre a kölcsönvevő kezéhez történjék, hanem hogy a kölcsön csak a munka teljesitésének arányában legyen a culturmérnöki hivatal láttamozása ellenében egyenesen a kitüzött czélra forditható.
40. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg a jelen törvénynek 7., 8., 9. és 13. §-aiban, a 14. § harmadik bekezdésében, továbbá a törvény 16. s 28-31. §-aiban foglalt határozmányokat azon társulatoknál is alkalmazhassa, a melyek nem a magyar földhitelintézettől vettek vagy vesznek fel kölcsönöket; ha ezt az érdekelt társulatok kérnék és ugy ők, valamint a nekik kölcsönt nyujtó intézetek magukat a jelen törvény határozmányainak s különösen a 2., 3., 4. és 5. §-okban, a 14. § első és második bekezdésében, a 15-ik és 27-ik §-okban foglalt határozmányoknak alávetik. A fentebb idézett törvényhatározmányok kiterjesztésének a 9-ik §-ban, valamint a 29. § második bekezdésében biztositott kedvezmény kivételével az esetben is helye van, ha a kölcsönt nyujtó intézet nem vizszabályozási záloglevelekben, hanem kötvényekben vagy készpénzben adja a kölcsönt.
Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminister, hogy egyetértőleg a földmivelésügyi és igazságügyi ministerrel azon társulatoknál, melyek részint a jelen törvény szerinti kölcsönnel, részint más kölcsönnel lennének terhelve, a különböző kölcsönjáradékok behajtása, ugyszintén azoknak elsőbbségi igénye és biztositékai körül a létező törvények netáni különböző intézkedései nyomán esetleg felmerülő eltéréseket a jelen törvény korlátai között szabályozhassa.
41. § Ezen törvény a törvénytárban történő megjelenése napján lép életbe és végrehajtásával a pénzügyminister, a földmivelésügyi minister és az igazságügyi minister bizatnak meg.
