Az 1880:XX. törvénycikk értelmében a tiszavölgyi vizszabályozó-társulatok hitelszükségleteinek fedezésére létesitett kölcsönalapból ez idő szerint már csak mintegy 700,000 forint áll rendelkezésre, mely összeg az emlitett társulatok kölcsönszükségleteinek kielégitésére távolról sem elegendő.
Szeged város árvizkárosult lakosai az idézett törvénycikk alapján részükre fentartott 10 millió frtból tényleg csak mintegy 8.870,000 frtot vettek ugyan igénybe, az itt fenmaradt 1.130,000 frt tehát szintén a társulatoknak lenne kölcsönképen kiosztható, ez azonban az 1880. évi XX. törv.-czikk egyes határozmányainak módositását tenné szükségessé, de a társulatok hitelszükségletéhez mérten ezen összeg is igen jelentéktelennek és a pénzpiacz mai viszonyaihoz képest, a kölcsön drágának is mondható.
Az érdekelt társulatokkal e részben folytatott tárgyalások alapján ugyanis az ezek által még szükségelt kölcsönök összege egyedül a tiszavölgyi társulatoknál mintegy 18 millió forintra tehető, sőt e szükséglet a mult 1888. évi árvizek következtében, melyek elkerülhetlenné tették egyes társulatok védműveinek erősitését és kiegészitését, valószinűleg még jelentékenyen emelkedett.
Miután az oly fontos közgazdasági érdekeket szolgáló társulatok méltán igényelhetik, hogy a czéljaik elérésére szükséges pénzeszközöknek olcsó kölcsönök utján való megszerzésénél az állam által lehető támogatásban részesittessenek, s miután a tisza-szegedi kölcsönalapból eddig kölcsönt nyert társulatok ezen kölcsön elsőbbsége miatt is csak nagy nehezen vagy épen nem tudnának újabb szükségleteiknek megfelelő kölcsönhöz jutni: fontolóra vettem, vajjon czélszerű volna-e - az 1880:XX. törvénycikk példáján indulva - a szóban levő társulatok hiteligényeinek kielégitéséről egy újabb állami kölcsönalap alkotása utján gondoskodni?
Az e tekintetben figyelembe veendő körülmények beható megfontolása után azon eredményre kellett jutnom, hogy miután a vizszabályozási társulatok hitelszükségletét egyszer s mindenkorra pontosan megállapitani nem lehet, és mert a közmunka- és közlekedésügyi, valamint a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister urral egyetértőleg igen kivánatosnak találtam, hogy e kérdéssel kapcsolatosan a vizhasznositási és talajjavitási munkálatok költségeinek fedezésére, ugy az ilyen czélokra alakult társulatok, mint egyesek által igényelt hitelek ügye is, mely már hosszú idő óta a kormány beható tanulmányozásának és megfontolásának tárgyát képezte, rendeztessék, - oly megoldási módot kellett keresni, a mely mellett - a határozott összegű kölcsönalap által természetszerűleg vont korlátok mellőzésével - ugy a vizszabályozási, valamint a vizhasznositási és talajjavitási czélokra támasztható méltányos hiteligények kielégitése mindenkorra biztositva legyen.
Ilyen megoldási mód kinálkozik most az által, hogy a magyar földhitelintézet - minden, az intézet javára eshető nyereség mellőzésével - vállalkozott arra, hogy vizszabályozási, vizhasznositási és talajjavitási czélokra, valamint az ezen czélokra alakult társulatok eddigi terhesebb kölcsöneinek visszafizetésére, 4%-kal kamatozó s legfeljebb 50 év alatt törlesztendő kölcsönöket fog nyujtani, oly módon, hogy az ezen kölcsönök után az illető társulatok és egyesek által utólagos, félévi részletekben fizetendő évjáradék, beleértve a kamat, tőketörlesztés és 1/8% kezelési költségjárulékot, évi 4 3/4%-nál nagyobb nem lehet.
A magyar földhitelintézet ezen kölcsönöket, azok erejéig kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelekben adná, mely zálogleveleket ismét minden nyereség - nélkül maga a földhitelintézet fogná leszámitolni.
A magyar földhitelintézet azonban ilyen jutányos kölcsönöket természetesen csak azon esetre lesz képes nyujtani, ha - a vizi társulatok kölcsöneire vonatkozólag az eddigi vagy ezentúl alkotandó törvényekben biztositott előnyök és jogoknak ezen kölcsönökre való kiterjesztése mellett - bizonyos kedvezményekben részesittetik.
Ezen kedvezmények legfontosabbika az lenne, hogy a magyar földhitelintézet által engedélyezendő ilyetén kölcsönök kamat- és tőketörlesztési járulékai, az illető társulat, vagy a földhitelintézet kivánságára a közadók módjára lennének - annak biztositása mellett - beszedendők, hogy ezen annuitási részleteket, a mennyiben azok az esedékességüket követő harmadik év ápril hava végeig a társulat által ki nem egyenlittetnének, az államkincstár saját jövedelméből tartozand fedezni.
Ezen, az államkincstár szempontjából súlyosnak látszó intézkedés horderejének megvilágitására legyen szabad felemlitnem, hogy miután a szóban levő kölcsönök 10%-a a földhitelintézet által tartalékalapként vissza fog tartatni, mely tartalékalapok kamatai és illetőleg a tartaléktőke is, az illető kölcsönök kamat- és tőketörlesztési részleteinél netalán mutatkozó hátralékok kiegyenlitésére lesznek forditandók; - miután továbbá az ilyen kölcsönök annuitási részletei fejében az illető társulat tagjaira eszközlendő kivetésnek - a szükséglet pontos befolyásának biztositása végett - legalább 5%-kal meg kell haladnia a tényleges szükségletet, - végre miután az állam ilyen fizetéseket különben is csak az illető társulat ellen érvényesitendő visszkereseti jogának fentartása mellett tartoznék teljesiteni, - azért előreláthatólag az emlitett kötelezettség nem fog az állam nagyobbmérvű megterheltetésével járni.
Fontosabb továbbá azon kedvezmény, mely szerint a magyar földhitelintézet által kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek és ezek kamatszelvényei részére teljes bélyeg-, illeték- és adómentesség engedélyeztetnék.
Ezen mentesség megadását azért kérem, mert a nélkül a vizszabályozási, vizhasznositási és talajjavitási czélokra olcsó hitelforrást nyitni egyáltalában nem lehetne, e téren pedig csakis az olcsó hitel biztosithatja az eredményt.
Sőt az általános földhitel olcsóbbá tétele végett - minek közgazdasági jelentősége talán bővebb indokolást sem igényel - ez alkalmat felhasználandónak véltem arra is, hogy a teljes bélyeg-, illeték- és adómentesség megadását a m. földhitelintézet, a kisbirtokosok országos földhitelintézete és az osztrák-magyar bank által a rendes jelzálogi kölcsönök alapján eddig kibocsátott vagy jövőben - az 1876:XXXVI. tc. határozmányaihoz képest - kibocsátandó egyéb záloglevelek és ezek kamatszelvényei részére, - továbbá az adómentesség engedélyezését mindazon záloglevelekre és azok szelvényeire is kikérjem, melyeket az 1876. évi XXXVI. tc. rendelkezései szerint oly jelzálogüzlettel foglalkozó részvénytársulatok és szövetkezetek bocsátottak vagy ezentúl bocsátanak ki, melyeknek a most idézett tc. 4. és 5. §-ai értelmében alkotott tartalékalapja legalább 1.500,000 frtot tesz.
Itt különben meg kell még jegyeznem, hogy a kérdéses mentességeknél tulajdonképen csak az adómentesség megadása képez az államkincstárra nézve jelentékenyebb áldozatot, azonban ezen áldozat is inkább látszólagos, minthogy a záloglevelek kamathozadéka után - az 1875:XXII. tc. értelmében fizetendő tőke-kamatadó tényleges befolyása - eddigi törvényeink keretében - egyáltalában nincs biztositva, a mennyiben ezen adó a záloglevelek birtokosai által - azok önkéntes bevallása alapján - fizetendő, annak be- vagy be nem fizetése tehát teljesen a záloglevélbirtokosok jó akaratától függ, ugy, hogy tényleg alig néhány fél vallja be a záloglevelekből eredő kamatjövedelmét, s az ezen kamatjövedelem után előirt adó alig képvisel számbavehető összeget.
Áttérve már most a részletekre:
az 1. § azon mellőzhetlen intézkedést tartalmazza, hogy a m. földhitelintézetnek eddig törvényileg biztositott külön jogai - megfelelő alkalmazással - az általa engedélyezendő szabályozási és talajjavitási kölcsönökre és az ezekből eredő jogviszonyokra is kiterjesztetnek;
a 2. § megállapitja azon határt, a meddig a m. földhitelintézet egy-egy vizszabályozási társulatnak kölcsönt engedélyezhet.
Ezen, a társulati ártér kataszteri tiszta jövedelmének tizenkétszeresében és illetőleg az árterület becsértékének 50%-ában megszabott határ, azon elv szem előtt tartása mellett, hogy az ilyen természetű kölcsönök csakis az azokból végrehajtott szabályozási munkálatok következtében előálló értéknövekedés erejéig terjedhetnek, - az eddig szerzett tapasztalatok alapján állapittatott meg.
A 3. § arról szól, hogy a m. földhitelintézet a szóban levő kölcsönöket az ezen kölcsönök fedezete alapján kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelekben adandja, és hogy ezen zálogleveleknek - minden nyereség nélkül való értékesitését önmagának tarthatja fenn.
A 4. § a kibocsátandó záloglevelek kamatlábát, valamint az engedélyezendő kölcsönök törlesztési időtartamát és módozatait állapitja meg s az érdekelt társulatokra nézve egyszersmind azon figyelemre méltó előnyt biztositja, hogy a kölcsöneik után fizetendő évjáradék - a közhitel olcsóbbá válta esetén - arányosan le fog szállittatni.
Az 5. § megfelel a Tisza árvédelméről szóló törvényjavaslat 62. §-ának s azon kivételes jogot kivánja biztositani a földhitelintézetnek, hogy a kölcsönjárulékok nemcsak az ártérbe tartozó parczellát, hanem azon egész jószágtestet jelzálogilag terhelik, melylyel ezen, az ártérbe tartozó parczella egy telekkönyvi jószágtestet képez.
Ezen ma általán fennálló rendelkezés változást szenvedhetne az esetre, ha valamely, az ártérbe tartozó parczella az 1886:XXIX. tc. határozmányaihoz képest elkülönittetnék. A vizszabályozási záloglevelek értékének megóvása érdekében czélszerűnek látszik tehát a mai állapotot az elkülönités utáni időre is fentartani.
Minthogy a tiszavölgyi társulatok központi bizottsága ezen kedvezménynek minden vizszabályozási kölcsönre való megadását kifogásolta, ellenben azt csakis a földhitelintézetnek, s csakis az általa nyujtott kölcsönök tartamára megadhatónak tartotta, a Tisza árvédelméről szóló törvénynek vonatkozó 62. §-a, mint kizárólag a földhitelintézetnek biztositott kivételes jog, ezen törvényjavaslat 5-ik §-aként vétetett ide át.
A 6. § a dolog természetéből folyó azon intézkedést tartalmazza, hogy a kölcsönt nyert társulatok mindaddig fel nem oszolhatnak, a mig kölcsöneiket teljesen vissza nem fizették.
A 7. §-ban a szóban forgó kölcsönök fölvételére és legombolyitására, valamint az ezen kölcsönökből törlesztendő korábbi kölcsönök és előlegek visszafizetésére vonatkozólag kiállitandó beadványok és okiratokra a bélyeg- és illetékmentesség megadását kérem, - méltányosnak tartván, hogy az érdekelt közhasznú s különben is súlyosan terhelt társulatok ezen költségek viselése alól fölmentessenek, és pedig annyival inkább, mert részben nem is új, hanem conversionalis hitelműveletre nézve adatik meg a mentesség.
A 8. § a m. földhitelintézet által kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek és ezek szelvényeinek bélyeg-, illeték- és adómentességéről, -
a 9. § pedig a m. földhitelintézet, a kisbirtokosok országos földhitelintézete és az osztrák-magyar bank által a rendes jelzálogi kölcsönök alapján eddig kibocsátott és ezentúl kibocsátandó záloglevelek és azok szelvényeinek bélyeg-, illeték- és adómentességéről, - valamint a más jelzálog-üzlettel foglalkozó részvénytársulatok és szövetkezetek által az 1876:XXXVI. tc. értelmében kibocsátott, vagy jövőben kibocsátandó záloglevelek és azok kamatszelvényeinek adómentességéről szól.
Azon indokokat, melyek alapján ezen mentességek engedélyezését kérem, fennebb bátor voltam előadni.
A 10. §-ban a m. földhitelintézet által kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek forgalomképességének emelése érdekében - és tekintettel azok teljes biztonságára - ezen zálogleveleket óvadékképeseknek és arra alkalmasaknak kérem kimondani, hogy azokra a községek, területek, alapitványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá a gyámoltak és gondnokoltak pénzei, ugyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy azok szolgálati és üzleti biztositékokra is fordittathassanak.
A 11. § szerint a m. földhitelintézetnek a kérdéses kölcsönök ügyében az ország hatóságaival és a vizi társulatokkal folytatandó egyszerű és ajánlott levelezéseire nézve portómentesség biztosittatnék.
Eme kedvezmény megadását azért kérem, mert a m. földhitelintézettől, mely a szóban levő kölcsönöket minden nyereség kizárásával fogja engedélyezni, méltányosan nem lehet kivánni, hogy ezen költségeket viselje, a földhitelintézet tehát kénytelen lenne azokat az érdekelt társulatok terhére átháritani, a mi nézetem szerint - a 7. §-nál jelzett indokokból - mellőzendő volna.
A 12. § kimondja, hogy a vizi társulatok kölcsöneire vonatkozólag az eddigi, vagy a jövőben alkotandó törvényekben biztositott előnyök és jogok - a mennyiben azok most eltérőleg nem szabályoztatnak - az itt szóban levő kölcsönökre is kiterjesztetnek.
A 13. § a kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek külön biztositásáról intézkedik, s kimondja, hogy a m. földhitelintézet által minden engedélyezett ilynemű kölcsön 10 %-a a tartalékalapként visszatartandó lesz, mely tartalékalap a szabályozási és talajjavitási zálogleveleknél helyettesiteni fogja a záloglevelekre nézve általában az 1876:XXXVI. törvénycikkben, valamint más törvényekben netalán kikötött külön biztositéki alapokat.
Az 1876:XXXVI. tc. 11. §-ának rendelkezései szerint a záloglevelek külön biztositására szolgáló alapnak a forgalomban levő záloglevelek 1/20-ad részét kell csak képeznie s ez az eddigi tapasztalatok szerint teljesen elegendőnek is bizonyult, - itt azonban - a szabályozási és talajjavitási kölcsönök különleges természetére való tekintettel - indokoltnak látszott, hogy az ezen kölcsönök alapján kibocsátandó záloglevelek külön biztositéka azok 1/10-ed részében, tehát kétszeres magasságban állapittassék meg. Másrészt azonban ily tetemes tartalékalappal szemben fölösleges lenne a társulatokat még a vizjogi törvény határozmányainak megfelelőleg az évi annuitással felérő külön tartalékalap létesitésére is kötelezni.
A 14. § az előbb emlitett tartalékalap mikénti kezelését és felhasználását szabályozza s a felhasználás tekintetében a pénzügyministernek - az államkincstár érdekében szükséges befolyást biztosit.
Ugyanezen szakasz oly czélból, hogy az egyetemlegesség igénybevételének czélja vagy mérve csökkentessék, egy külön tartaléktőke képzését is rendeli.
A 15. § azt rendeli, hogy az ilynemű kölcsönökben részesült társulatokat netalán megillető adóvisszatéritések nem közvetlenül az illető társulatnak, de a magyar földhitelintézetnek lesznek kiszolgáltatandók.
Ezen intézkedés a kölcsönök évjáradékai pontos lerovásának nagyobb biztositása végett mutatkozik kivánatosnak.
A 16. § a kölcsönjáradékok egyénenkénti kivetése és beszedése tekintetében szükséges intézkedéseket tartalmazza, azon esetekre nézve, midőn az állami behajtás igénybe nem vétetik.
Ezen szakasz az eddig szerzett tapasztalatokra támaszkodva elrendeli egyuttal, hogy azon társulatoknál, melyek adóvisszatéritésben nem részesülnek, a külön járadékok pontos befolyásának biztositása végett a kivetésnek a tényleges szükségletet legalább 5 %-kal meg kell haladnia.
Ugyanezen szakaszban felhatalmazást kérek továbbá arra nézve, hogy oly esetekben, midőn a társulatot megillető adóvisszatéritések a kölcsönjárulékot egészen, vagy jelentékenyebb részben fedezik, a közmunka- és közlekedésügyi ministerrel egyetértőleg megengedhessem, hogy az egyénenkénti kivetés a kölcsön évjáradékának csak azon részére (+ 5%) szoritkozzék, mely az adóvisszatéritésben fedezetet nem talál.
A 17. és 18. §-ok a hátralékban maradt járadékrészletek végrehajtás utjáni beszedésénél követendő eljárást szabályozzák, kellő figyelemre méltatván a vizi társulatok különleges viszonyait, a mennyiben a 17. § rendelkezései szerint a dologi végrehajtás csak akkor inditható meg, ha az egymás után félévenkint esedékessé vált járadékrészletekből kiegyenlitetlenül maradt hátralék együttvéve, az illető kölcsön három teljes félévi járadékát túlhaladó összegig emelkednék.
A 19. § a kivetett évjárulékoknak - a vizjogról szóló 1885:XXIII. tc. 121. §-ában már biztositott elsőbbségét állapitja meg.
A 20. § azon hátralékok mikénti beszedéséről intézkedik, a melyek behajtása végett a birói végrehajtás meg nem inditható.
A 21. § a magyar földhitelintézeti követelések fennállásának igazolása és azok beszedése tekintetében már törvénybe iktatott intézkedéseket az itt szóban levő kölcsönökre kiterjeszti.
A 22. § azt rendeli, hogy a kölcsönjáradékok közvetlenül a magyar földhitelintézet pénztáránál fizetendők.
A 23. és 25. §-ok indokolást nem igénylő alaki intézkedéseket foglalnak magukban.
A 24. § följogositja a magyar földhitelintézetet, hogy a birói végrehajtás utján beszedendő hátralékok után 6% késedelmi kamatot számithasson és kimondja, hogy a behajtási költségek az illető társulat által megtéritendők.
A 26. § a kölcsönvevő társulatok részére azon nagyfontosságú jogot biztositja, hogy kölcsöneiket egészben, vagy részletekben a lejárat előtt is díjtalanul törleszthetik.
A 27. § elrendeli, hogy a kölcsönjáradékok - a földhitelintézet, vagy az illető társulat kivánatára - az egyenes adók módjára, az erre hivatott közegek által hajtandók be, - kimondván egyszersmind, hogy ily esetekben, a kölcsönjáradékok kivetése és beszedése tekintetében - az alábbi §-okban foglalt módositásokkal és kiegészitésekkel - a vizjogi törvény, illetve a Tisza völgyének árvédelméről szóló törvény idevágó határozmányai alkalmazandók.
A 28. § szabályozza a társulat, illetve a földhitelintézet által eszközölt beszedésről az állami behajtásra való átmenetnél követendő eljárást, - a fennebbi 17-19. és 25. §-okban foglalt határozmányokat kiterjeszti az állami behajtás eseteire is, legfontosabb intézkedése azonban e szakasznak az, mely szerint az egyenes adók módjára eszközölt behajtás folyamán évről-évre netalán fenmaradt hátralékok, az illető évet követő harmadik év ápril hava végeig, az állam jövedelmeiből egyenlitendők ki, természetesen az illető társulat elleni visszkereseti jog fentartásával.
Ezen intézkedésről különben már a jelen indokolás általános részében volt szerencsém szólani, azért annak bővebb méltatását itt mellőzhetőnek vélem s csupán azt kivánom megjegyezni, hogy az államkincstár eme fizetési kötelezettségének terhét igen enyhiti az alábbi 30. § azon intézkedése is, mely szerint az ártérbirtokosok által esetről-esetre befizetendő, vagy azoktól behajtandó évjárulékok első sorban mindenkor a mult évekből származó hátralékok kiegyenlitésére forditandók, a mennyiben ily eljárás mellett harmadévi hátralék fenmaradásának a lehetősége csaknem kizártnak tekinthető.
A 29. § kötelezi a pénzügyministert intézkedni az iránt, hogy az érdekelt társulatok az illetékes kir. adófelügyelők utján félévenként oly kimutatásokat kapjanak, melyekből kitünjék, hogy az egy évnél régebben lejárt járadékoknál mutatkozó hátralékok mely társulati tagok tartozásaiból képződtek.
A 30. § a vizi társulatok azon régi kivánságának kiván megfelelni, hogy az ártérbirtokosok által közadóbeli tartozásaik, az őket terhelő kölcsönjáradék-részletek és társulati költségjárulékok fejében befizetett, vagy azoktól ugyanezen czímeken behajtott összegek az emlitett tartozások fedezésére aránylagosan megosztassanak.
A vizjogról szóló 1885:XXIII. törvénycikk 122. §-ának 3. pontja fölhatalmazza ugyan a pénzügyministert, hogy ezen ügyet az illető társulatok meghallgatása után rendeleti uton szabályozza, a kérdés nagy fontosságára való tekintettel azonban kivánatosnak tartom, hogy az törvényileg rendeztessék.
A megoldás módját illetőleg csupán azt vagyok bátor megjegyezni, hogy midőn az ezen szakaszban javasolt intézkedések elfogadását kérem, elmentem a legszélső határig, a meddig az államkincstár érdekeinek veszélyeztetése nélkül menni lehet.
A 31. § a magy. földhitelintézetnek megadja azon - nézetem szerint - egyáltalában meg nem tagadható jogot, hogy az állami beszedés mellett is, a mennyiben a kölcsönjáradékok után 3 félévi részlettel felérő hátralékok maradnának, a közvetlen végrehajtást a 17-25. §-ok értelmében igénybe vehesse.
A 32-38. §-ok a magyar földhitelintézet által talajjavitási czélokra engedélyezendő kölcsönökre vonatkozó külön intézkedéseket tartalmazzák, igy:
a 32. § meghatározza, hogy mely társulatok és mily föltételek alatt nyerhetnek ilynemű kölcsönöket;
a 33. § megszabja, hogy az ilyen kölcsön a talajjavitási művelet körébe bevont telekkönyvi ingatlanok kataszteri tiszta jövedelme hatszorosát meg nem haladhatja.
E határ a 2. §-nál emlitett elv szem előtt tartása mellett állapittatott meg.
A 34. § a vizi társulatok kölcsönei részére eddigi törvényeink által biztositott elsőbbségét kiterjeszti a talajjavitási kölcsönök és illetőleg az azok után fizetendő járadékokra.
E szakasz ama határozmánya, hogy a talajjavitási kölcsönök után fizetendő járadék azon egész telekkönyvi birtokon fekvő terhet képez, a melynek hacsak egyes parczellája is a foganatositandó talajjavitási műveletbe beleesik, újitást nem képez s csak szabatosabban körülirja a telekkönyvi rendtartásunkban, valamint a végrehajtási eljárásról szóló 1881:XL. tc. azon elvet, hogy jelzálog és illetőleg végrehajtás és árverés tárgyát csak az egész telekkönyvi jószágtest képezheti.
A 35. § elrendeli, hogy mindazon telekkönyvekben, a melyekben talajjavitási kölcsönnel terhelt jószágtestek foglaltatnak, kitüntetendő, hogy az illető terület talajjavitás tárgyát képezi.
Ezt a földhitel érdekében tartom szükségesnek.
Ugyanezen szakaszban felhatalmazást kérek az igazságügyminister részére, hogy az erre vonatkozó eljárást - a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel és a magyar földhintézettel egyetértőleg - rendeleti uton szabályozhassa.
A 36. § elrendeli, hogy a talajjavitási kölcsönök alapján foganatositott munkálatoknak az illetők által jó karban tartását - a kölcsön teljes visszafizetéséig - az országos culturmérnöki hivatal tartozik ellenőrizni és hogy azon esetre, ha valamely társulat vagy birtokos a jó karban tartást elhanyagolná, az e czélból szükséges költségösszegek a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által vetendők ki s a 26. és következő szakaszok megfelelő alkalmazása mellett szedendők be.
Ezen intézkedést azon már ismételten hangsúlyozott elv teszi szükségessé, hogy az ilynemű kölcsönök csakis az azokból foganatositott munkálatok következtében előálló értékemelkedés erejéig terjedhetnek, vagyis, hogy e kölcsönöknek csakis az általuk elért értékemelkedés adja meg a jogosultságot, ezen elv pedig csak ugy érvényesülhet, ha a vonatkozó munkálatok jó karban is tartatnak.
A 37. § kimondja, hogy az ilynemű kölcsönökben árvédelmi vagy talajjavitási munkákat létesiteni szándékozó egyesek és érdekeltségi csoportok is részesithetők.
Ezt azért tartom szükségesnek, mert nem lenne méltányos, hogy a társulatok részére biztositott előnyökből, a velök hason czélokra törekvő egyesek és érdekeltségi csoportok kirekesztessenek.
Minthogy azonban az egyesek és érdekeltségi csoportoknak adandó kölcsönök engedélyezése módját és feltételeit előre tüzetesen meghatározni nem lehet, e szakaszban felhatalmazást kérek egyuttal, hogy azt a közmunka- és közlekedésügyi és illetőleg a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel és a m. földhitelintézettel egyetértőleg állapithassam meg.
A 38. §-ban felhatalmazást kérek a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister részére, hogy a talajjavitási kölcsönök engedélyezésére, kiszolgáltatására és ellenőrzésére vonatkozó eljárást különös tekintettel arra, hogy a fölvett kölcsönök más, mint a kitűzött czélra fordithatók ne legyenek, a pénzügyministerrel és a magy. földhitelintézettel egyetértőleg rendeleti uton szabályozhassa.
De - e szakasz második bekezdése szerint - már a törvényben kimondandónak vélem, hogy a kölcsönök kiszolgáltatása minden esetben akként szabályozandó, hogy a kiszolgáltatás ne előre a kölcsönvevő kezéhez történjék, hanem hogy a kölcsön csak a munka teljesitésének arányában legyen a culturmérnöki hivatal láttamozása ellenében egyenesen a kitűzött czélra forditható.
Ezt a 36. §-nál jelzett elv érvényesitésének biztositása végett tartom szükségesnek.
A 39. § csupán azon magától értetődő elvet fejezi ki, hogy a társulatok és harmadik személyek között már keletkezett jogviszonyok és szerzett jogok itt nem érintetnek.
A 40. §-ban felhatalmazást kérek arra nézve, hogy a közm. és közlekedésügyi és illetőleg a földm., ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg a fennebbi szakaszokban javasolt határozmányokat azon társulatoknál is alkalmazhassam, a melyek nem a magyar földhitelintézettől vesznek föl kölcsönöket, a mennyiben természetesen ugy az illető társulat, mint a hitelező pénzintézet az ugyanezen szakaszokban előirt kötelezettségeknek magát aláveti.
Ezt azért kérem, mert nem tartanám méltányosnak, hogy a m. földhitelintézet köcsönei részére biztositott előnyöktől elüttessenek azon pénzintézetek, a melyek ugyanilyen feltételek alatt nyujtanak kölcsönöket, és mert ily módon esetleg a pénzintézetek között - a vizi társulatokra nézve igen jótékony - verseny fog kifejlődhetni.
A 41. § az életbeléptetés határidejét és a végrehajtási záradékot foglalja magában.
