1. § Védjegyek alatt a jelen törvény értelmében oly jelvények, (jegyek, vignetták s effélék) értendők, melyek a kereskedelmi forgalomra szánt készitményeknek és árúknak más hasonló készitményektől és árúktól való megkülönböztetésére szolgálnak.
2. § A ki valamely védjegy kizárólagos használati jogát magának biztositani kivánja, azt a következő fejezetben foglalt határozatok értelmében be kell lajstromoztatnia.
3. § A belajstromozásból kizárva vannak, és ennélfogva a kizárólagos használati jog megszerzésére nem alkalmasak az oly védjegyek, a melyek:
1. kizárólag Ő Felségeiknek, vagy a királyi család valamelyik tagjának arczképéből állanak;
2. kizárólag állami és közhatósági czimerekből, valamint pusztán számokból, betükből vagy szavakból állanak;
3. a forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általánosan szokásosak;
4. erkölcstelen és közbotrányt okozó vagy közrend elleni ábrázolatokat vagy a tényleges üzleti viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felelő, és a fogyasztó közönségnek tévedésbe ejtésére alkalmas feliratokat vagy adatokat tartalmaznak.
4. § Az oly védjegyek, a melyeken Ő Felségeiknek vagy a királyi család valamelyik tagjának arczképe vagy valamely kitüntetés, a magyar állami vagy közhatósági czimer képezi a védjegy alkatrészét, csak az esetre lajstromozhatók be, ha a fennálló törvények vagy szabályok értelmében az azok használata tekintetében megkivánt engedély előzetesen igazoltatik.
5. § A betüket vagy szókat is tartalmazó védjegynek eszközölt belajstromozása nem képez akadályt, hogy más is áruinak megjelölésére saját nevét vagy czégét akár rövidebb alakban is használhassa.
6. § A belajstromozott védjegy használata rendszerint nem kötelező; azonban a kereskedelemügyi minister bizonyos árunemekre elrendelheti, hogy ilynemü árúk forgalomba bocsátásuk előtt a jelen törvény értelmében belajstromozott védjegygyel, rendeleti uton megállapitandó módon láttassanak el.
7. § Valamely védjegynek kizárólagos használati joga nem zárja ki azt, hogy ugyanazon védjegy más árunemre, más vállalkozó által ne használtassék. Ha az árunemek azonosságára nézve kétség támad, a kereskedelemügyi minister a kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után dönt (13. §,).
8. § Több védjegynek ugyanazon folyamodó nevére, a jelen törvény határozatai szerinti bejelentése, még az esetben is meg van engedve, ha rendeltetésük ugyanazon árunemekre való.
9. § A védjegy azon vállalathoz tartozik, melynek védelmére szolgál, ugyanazzal megszünik és birtokváltozás esetében az uj birtokosra átszáll.
Ez utóbbi esetben - hacsak a vállalatot az özvegy, kiskoru örökösök, hagyaték vagy csődtömeg nem folytatja, - az uj tulajdonos a birtok megszerzése után, különbeni törlés terhe alatt 3 havi határidőn belül a védjegyet saját nevére átiratni tartozik.
10. § Más termelő, iparos, vagy kereskedő nevét, czégét, czimerét vagy üzletének megnevezését, az illetők beleegyezése nélkül, árúk megjelölésére használni tilos.
11. § A mi ezen törvényben az árúk megjelöléséről mondatik: mindaz azok csomagolásain, tartályain, boritékain és az efféléken használt megjelölésekre nézve is áll.
12. § Azon szabályok, melyek bizonyos árúk különös megjelöléséről intézkednek, különösen a fémjelzési szabályok, jelen törvény által változást nem szenvednek.
13. § A védjegy, melynek kizárólagos használati jogát valaki a maga számára biztositani óhajtja, azon kereskedelmi és iparkamaránál, melynek területén az illető vállalat létezik, négy példányban bemutatandó.
Egy példány a kereskedelmi és iparkamaránál vezetendő lajstromhoz csatolandó, egy példány a következő szakaszban meghatározott záradékkal ellátva, a félnek visszaadandó, két példány pedig a kereskedelemügyi ministerhez felterjesztendő.
A fél egyuttal a védjegygyel biztositandó árunemeket megnevezni tartozik.
Ezen kivül minden védjegyről nyomda utján való kihirdetésre alkalmas cliché mutatandó be, mely használat után a félnek visszaszolgáltatandó.
Olyan védjegyekről, melyek fém, agyag, üveg és efféle anyagokból álló árúkra alkalmaztatnak, a megfelelő védjegygyel bélyegzett próbanyomatok legalább három példányban melléklendők.
14. § A bemutatott védjegy mindenik példányára a kereskedelmi és iparkamarának ezzel megbizott közege:
a) a védlajstrom folyó számát;
b) a beérkezés napját és óráját;
c) annak nevét vagy czégét, kinek részére a védjegy belajstromoztatott;
d) a vállalatot és az árúkat, melyek megvédésére a védjegy szolgál, reájegyezni tartozik, és ezen reájegyzés a hivatalos pecsét alkalmazása mellett általa sajátkezüleg aláirandó.
A kereskedelmi és iparkamarák védjegy lajstromaiba az a), b), c), d) pontokban foglalt adatok beiktatandók és mindenki által megtekinthetők.
15. § Minden egyes védjegy lajstromozásaért 5 forint dij fizetendő, mely összeg a lajstromozást eszközlő kereskedelmi és iparkamara pénztárába folyik.
16. § A védjegyek lajstromozása a bejegyzés idejétől számitott tiz évről tiz évre a lajstromozási dij ujolag lefizetése mellett megujitandó, ellenkező esetben a védjegy oltalma megszüntnek tekintendő.
17. § A kereskedelemügyi ministeriumban központi védjegy-lajstrom vezetendő, melybe a kamaráknál bejegyzett védjegyek beérkezésük sorrendje szerint bejegyzendők.
A központi védjegy-lajstrom ugyanazon adatokat tartalmazza, melyek a kereskedelmi és iparkamaráknál a 14. § szerint vezetett lajstromokban foglaltatnak s mindenki által megtekinthető. A bejegyzett összes védjegyekről betürendes és folyton kiegészitendő lajstromok készitendők, melyek a közönség által a hivatalos helyiségekben megtekinthetők.
Ekkép kezelendők a 13. §-ban emlitett próbanyomatok is.
A védjegyeknek a központi védjegy-lajstromba történt bejegyzése után azok lenyomata a 13. §-ban emlitett clichék felhasználásával közzéteendő.
18. § A kereskedelemügyi minister értesiti, esetleg szakértők meghallgatása után, a védjegyoltalomért folyamodót arról, hogy ugyanazon árunemre nézve az általa ujonnan bejelentett védjegygyel azonos vagy hozzá hasonló védjegy már be van lajstromozva, a folyamodó belátására bizván azt, hogy bejelentését fentartsa, módositsa, vagy visszavonja.
Az, hogy a védjegy-oltalomért folyamodó erről értesittetett, egyidejüleg a már korábban belajstromozott illető védjegy tulajdonosával is közlendő.
19. § A védjegy kizárólagos használati joga a bemutatót azon naptól és órától kezdve illeti, a midőn a védjegyet a kereskedelmi és iparkamaránál bemutatta és e szerint itélendő meg az elsőbbségi igény, ha többen azonos védjegyet ugyanazon vagy különböző kereskedelmi és iparkamaránál jelentettek be.
20. § Hogy a védjegy a 9. § értelmében átirható legyen, a folyamodó által a vállalat megszerzése igazolandó.
Az átiratásnál ugyanazon dij fizetendő, mint a lajstromozásnál (15. §).
A megtörtént átiratás a feleknek kiadott igazolványra (13. § 2-ik bekezdése) ép ugy, mint a kereskedelmi és iparkamara lajstromába (14. §) és a központi védjegy-lajstromba is (17. §) bejegyzendő és közzéteendő (17. §)
21. § A védjegy törlendő:
a) a védjegy tulajdonosának kérelmére;
b) ha a lajstromozás a 16. §-ban foglalt határozatok ellenére kellő időben nem ujittatott meg;
c) ha az átiratás kellő időben nem kérelmeztetett (9., 20. §);
d) ha a kereskedelemügyi minister határozata szerint a védjegy a 3. és 4. § szerint nem volt belajstromozható;
e) a kereskedelemügyi minister által valamely védjegy használati jogának fennállása iránti vitás ügyben hozott és törlést rendelő határozat alapján (29. §).
22. § A törlés mind a kereskedelmi és iparkamara lajstromába, mind az ott levő védjegyre (14. §), mind a központi védjegylajstromba is bejegyzendő és közhirré teendő (17. §).
23. § A ki másnak kizárólagos használati jogát képező védjegygyel jogtalanul ellátott árut, ezt tudva, forgalomba hoz, vagy árul, továbbá az, a ki valamely védjegyet ily czélból utánoz, a védjegyhamisitásnak vétségét követi el, és ötszáz forinttól kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; visszaesés esetében, ha az utolsó büntetés kiállása óta tiz esztendő még el nem telt, három hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forinttól kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A mennyiben a cselekmény a büntető törvénykönyv szerint sulyosabb beszámitás alá esik, különösen a mennyiben a büntető törvénykönyv 379. és következő szakaszai szerint csalás bűntette vagy vétsége is forog fenn: a büntető törvénykönyv rendelkezései alkalmazandók.
24. § A 23. §-nak határozata alkalmazandó azok ellen is, kik belföldi termelő, iparos vagy kereskedő nevével, czégével, czimerével vagy üzletének elnevezésével jogtalanul megjelölt árukat, ezt tudva, forgalomba hoznak vagy árulnak; továbbá azok ellen, a kik ily czélból a felsorolt jelzéseket tudva, előállitják.
25. § Nem zárja ki a 23. és 24. §-okban meghatározott cselekmények büntethetőségét, ha a védjegy, név, czég, czimer vagy a vállalat üzletének elnevezése, csekély változtatással vagy oly annyira nem eléggé észrevehető módon használtatik, hogy a közönséges vevő az árúk közti különbséget csak különös figyelem reáforditásával ismerheti fel.
26. § A 23. és 24. §-okban meghatározott vétségek megbüntetése - Horvát-Szlavonországokban is - a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik.
27. § A 23. és 24. §-okban meghatározott vétségek csak a sértett fél inditványára büntetendők.
Az itéletben a sértett félnek a tárgyalás folyama alatt kifejezett kivánatára kimondandó, hogy az utánzásra vagy jogtalan megjelölésre kizárólag vagy különösen alkalmas szerszámok és készülékek az emlitett czélra hasznavehetetlenekké tétessenek; továbbá, hogy az utánzott védjegyeknek és jogtalanul készitett megjelöléseknek netán meglevő készletei megsemmisittessenek, és hogy a jogtalanul alkalmazott védjegyek és megjelölések az elitéltnek birtokában levő árúkról, illetőleg burkolataikról, még az esetben is eltávolittassanak, ha ezen eltávolitás az árúk megsemmisitését okozná is.
A sértett félnek a tárgyalás folyamata alatt kifejezett kivánatára megrendelendő továbbá: hogy az itélet egész terjedelmében indokaival együtt, az elitéltnek költségén közhirré tétessék. A közzététel módja és határideje a sértett fél kivánatának tekintetbevételével az itéletben megállapitandó.
A polgári magánjog szerint a sértett felet megillető kártérités helyett, ez utóbbinak a tárgyalás folyama alatt kifejezett kivánatára, a büntető biróság az elitélt ellen, az itéletben a büntetésen kivül, a fenforgó összes körülmények méltatásával szabad meggyőződése szerint a sértett fél javára ötezer forintig terjedhető kártéritési összeget is megállapithat.
Ha ugyanazon vétségért többen itéltetnek el, az elitéltek a kártéritési összegért egyetemlegesen felelősek.
A kártéritésre vonatkozó fentebbi határozatok akkor is alkalmazandók, ha a 23-ik § második bekezdésének rendelkezése folytán a vádlott sulyosabb beszámitás alá eső és a büntető törvénykönyvbe ütköző valamely cselekmény miatt itéltetik el.
28. § A sértett félnek jogában áll a 27. § 2-ik bekezdésében emlitett tárgyakra nézve a büntető itélet meghozatala előtt a lefoglalást, külön őrizet alá vételt és más olyan intézkedések foganatositását kérelmezni, melyek által a büntetendő cselekmény ismétlése megakadályoztatható.
Ezen kérvény a biróság részéről azonnal elintézendő, de szabadságában áll a kérelmezett foglalást, illetőleg külön őrizet alá vételt vagy a kivánt más intézkedéseket a sértett féltől bekövetelendő biztositék letételétől függővé tenni.
Ha a sértett fél a 23-ik és 24-ik §-ok eseteiben kártéritési követelését a polgári biróság előtt érvényesiti, a biróság a kár ténye és mennyisége felett a fenforgó körülmények alapján saját belátása szerint határoz.
29. § Azon kérdés felett, vajjon megillet-e valakit a védjegy kizárólagos használati joga, valamint ezen jognak elsőbbsége és átruházása felett; továbbá a felett: vajjon valamely lajstromozott védjegy egy harmadik személy által más árunemekre használatba vehető-e vagy sem (7. §), a kereskedelemügyi minister határoz.
Ha a bűnvizsgálat folyama alatt (23. és 24. §) oly kérdés merül fel, melynek előzetes eldöntése az előbbi kikezdés szerint a kereskedelemügyi minister hatásköréhez tartozik, ez esetben a büntetőbiróság az illető adatok közlésével e kérdés előzetes eldöntésére a nevezett ministert felkérni és határozatát bevárni tartozik.
30. § Az 1878:V. tc. 413. §-a a jelen törvény életbeléptével hatályon kivül helyeztetik.
31. § Ha a kereskedelmi minister a 6. § alapján bizonyos árunemekre elrendeli, hogy azok forgalomba bocsátásuk előtt az általa meghatározott módon belajstromozott védjegygyel láttassanak el: az, a ki ezen rendeletet megszegi kihágást követ el; és az 1884:XVII. tc. 157. §-a d) pontjának megfelelőleg husz forinttól kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, és azonkivül az illető árúk mindenkor elkobozandók.
Ezen kihágásokban a biráskodásra az 1884:XVII. tc. 166. §-ában meghatározott iparhatóságok illetékesek, a melyek a hozzájuk utalt ipar-kihágási ügyekben előirt eljárást követik.
32. § Külföldi vállalatok védjegyeinek, valamint a nevek, czégek, czimerek vagy más üzleti megnevezések védelmére nézve az illető államokkal kötött államszerződések, illetőleg egyezmények irányadók.
Hogy milyen feltételek alatt legyenek az Ő Felsége többi királyságai és országai területén lajstromozott védjegyek, továbbá az ottani termelő iparos vagy kereskedő neve, czége, czimere, vagy üzletének megnevezése a jelen törvényben biztositott védelemben részesitendők, az a vám- és kereskedelmi szövetség határozmányai szerint itélendő meg.
33. § Az eddigi szabályok alapján bejegyzett védjegyek közül azon védjegyek, melyeknek lajstromozása óta jelen törvény életbeléptetéséig a 16. §-ban megállapitott tiz év még nem járt le, ezen határidő leteltéig, ujolagos lajstromzás nélkül is a jelen törvény alapján érvényesitendő védelemben részesülnek.
Ellenben azon védjegyek, melyek a jelen törvény életbeléptetése előtt 10 évnél régibb idő óta lettek lajstromozva, az eddigi lajstromokból a jelen törvény hatályba léptétől számitott három hó elteltével törlendők, ha az illető védjegytulajdonosok ezen határidő alatt védjegyük ujabb belajstromozását nem kérték.
Jelen törvény életbeléptetése előtt védjegy-bitorlás miatt meginditott tárgyalások az eddigi szabályok szerint és az eddigi illetékes hatóságok előtt befejezendők.
34. § A mennyiben a jelen törvényben a fennálló magánjogi vagy büntető törvényekre történik hivatkozás, ez alatt Horvát-Szlavonországokra nézve az ott fennálló magánjogi és büntető törvények értendők.
35. § Ezen törvény kihirdetése napjától számitandó három hó mulva lép életbe, és végrehajtásával a kereskedelemügyi és igazságügyi ministerek, Horvát-Szlavonországokra nézve pedig, a kereskedelemügyi minister, ki e tekintetben Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyértőleg jár el, bizatnak meg.
