A honvédségről szóló 1868. évi XLI. törvénycikk ma már nagy részében elavult. Több szakasza mindjárt a hetvenes évek elejétől fogva többrendbeli, a jelen törvényjavaslat 26. §-ában elősorolt törvénycikkek által módosittatott.
E gyakori módositások részben az által is idéztettek elő, minthogy az eddigi törvény több oly intézkedést is tartalmaz, a mely szorosan véve nem abba való, s a melyről az egyes szakaszoknál közelebbről lesz szó.
Másfelől az 1868-ik év óta honvédségünk, - hazai véderőnk emez életképesnek bizonyult s a mai viszonyok közt immár nélkülözhetlen intézménye, - tagadhatlanul folytonos haladást és fejlődést mutat fel. S miután karöltve vele összes véderőnk fokozatos fejlődésnek indult s ez által egy új védtörvénynek megalkotása vált szükségessé: mindezeknél fogva a honvédségről szóló törvény is, a melynek több szakasza épen a védtörvényből van átvéve, teljes és alapos átdolgozást igényelt.
Ezen átdolgozás a honvédség hivatott szaktekintélyeivel folytatott beható tanácskozások alapján megtörténvén, annak eredménye a jelen törvényjavaslat.
Eme javaslat összhangzásba van hozva az általam egyuttal beterjesztett s a véderőről szóló törvényjavaslattal és az utóbbi által kijelölt határokon belől a honvédség saját belső ügyeit czélszerűen szabályozza.
A véderőről szóló törvényjavaslatból átvett szakaszoktól, illetőleg az azokban foglalt újitásoktól eltekintve, s annak fölemlitése mellett, hogy a jelen törvényjavaslat az egyes §-ok beosztásánál is az eddigi törvénynél rendszeresebb egymásutánt követ, az abban tervezett legfontosabb újitások a következőkben foglalhatók össze:
I. A honvédség belszervezete ş Felsége a király által a honvédelmi minister előterjesztésére állapittatik meg.
E részben ş Felségének legfőbb haduri jogai a törvényjavaslat 9. §-ában az eddiginél helyesebb alakban nyernek kifejezést.
Másfelől azonban teljes épségben fenmarad az alkotmányos ellenőrzés, melyet az országgyülés a költségvetés tárgyalásakor a költségek megszavazása vagy el nem fogadása utján gyakorol.
II. Az ezred-rendszer elfogadása, mely mint féldandár-rendszer 1886. évi julius 1-je óta van életbe léptetve, - a honvédség önálló szervezésének fentartása és hangsúlyozása mellett, - a törvényjavaslat 6. §-ában van kifejezve. Az ezredeken belől a honvédzászlóaljak területi beosztása, a szükséges változtatásokkal, lehetőleg megtartatik.
A honvéd-ezredek és zászlóaljak számának megállapitása a honvédségről alkotandó törvényben éppen ugy mellőztetik, mint a hogy a hadseregre nézve a védtörvényben mindenben mellőztetett. Ez által elkerülhető lesz a törvénynek gyakori szükségtelen módositása is.
III. A honvédség tartaléka hasonló alapon szerveztetik, mint a hadseregé, azon lényeges különbséggel mégis, hogy a honvéd már két év eltelte után helyeztetnék át a tartalékba (Törvényjavaslat 8. §-a). De még a két első szolgálati év sem fogna a tényleges szolgálatra teljesen igénybe vétetni, hanem a tényleges szolgálat, mely jelenleg az eddigi törvény (1868. évi XLI. tc.) 13. §-a, illetőleg az 1871. évi VI. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján, Ő Felsége jóváhagyása mellett - a tanzászlóaljakban és altiszti iskolákban való kiképeztetéssel együtt - 20 1/2 hónapban van megállapitva, jövőre is, már a költségekre való tekintettel, alig fogna ennél többre terjedni.
A jelen törvényjavaslat egyes szakaszaira és az azokban foglalt módositásokra nézve a következő indokokat van szerencsém előterjeszteni:
Az 1. § a honvédség rendeltetését az eddigi törvénynyel és a védtörvényjavaslattal megegyezőleg határozza meg. A honvédség azonban a fegyveres erőnek nem kiegészitő része, a mint az eddigi honvéd-törvényben mondatik, hanem egyik lényeges része. A honvédség külön póttartalékának felállitása iránt már az új védtörvény, illetőleg javaslat (4. és 5. §) intézkedik. Ezen póttartalék lesz tehát a honvédségnek kiegészitő alkatrésze.
A 2. § a honvédségnek az ország határain kivül alkalmazhatását az eddigi törvény 3. §-ával megegyezőleg szabályozza. Az eddigi törvényszövegből csakis a „kivételesen” szó hagyatott ki, mivel ellentétben áll a honvédségnek az 1. §-ban meghatározott ama törvényes rendeltetésével, mely szerint az, háborúban, a hadsereg támogatására van hivatva.
A 3. § (új) a honvédség évi ujonczjutalékát, a védtörvényjavaslat 14. §-a értelmében, 12,500 főben állapitja meg.
A 4. és 5. §-ok, melyek a honvédségnek és póttartalékának kiegészitéséről szólanak, a védtörvényjavaslat 17. és 18. §-ából vétettek át. Az 5. § megfelelőleg kiegészittetett a g) ponttal.
A 6. § mely a régibb 7. és 8. §-ok helyébe lép, a honvédség területi beosztását szabályozza. E §-ban van elfogadva az ezred-rendszer, a honvédség külön önálló szervezésének kellő hangsúlyozása mellett; e rendszer - miként már emlitve volt - mint féldandár-rendszer már 1886. évi julius 1-je óta van életbe léptetve. E mellett, illetőleg ezen belül a honvéd-zászlóaljak területi beosztása, a szükséges változtatásokkal megtartatott. A honvédkerületek számát, a régibb 7. § módositásával, már az 1871. évi III-ik törvénycikk hét-ben állapitotta meg.
A 7. § (új) a honvédségbe való felavatás átalános kellékeiről, a védtörvényjavaslat 20. §-ával azonos.
A 8. § (régi 8. §) a honvédségi állomány különböző csoportjait és azok szolgálati kötelezettségét határozza meg. Ezen rendelkezések értelmében a honvédség tartaléka - mint már emlittetett - hasonló alapon volna szervezendő, mint a hadseregé, azon különbséggel, illetőleg kedvezménynyel mégis, hogy a honvéd már két szolgálati év eltelte után fogna áthelyeztetni a honvédség tartalékába. De még a két első szolgálati évet sem fogja a honvéd folyton fegyver alatt eltölteni, a miről alább a 9. §-nál még lesz szó. E részben tehát a jelen törvényjavaslat az eddiginél nagyobb terhet nem ró a honvédekre. - A honvédtartalék ilyetén szervezése rendkivüli előnyökkel jár nemcsak a honvédség fejlesztésére, hanem magukra a honvédség tagjaira nézve is. Ez által meg fogna szűnni a honvédek gyakori zaklatása, mely eddig az e részben nem egészen czélszerű törvényrendelkezések és a létszámviszonyok gyakori, feltünően nagy változásai folytán nem volt mindig elkerülhető. Szembetűnők az előnyök, melyeket a honvédség, a jelen törvényjavaslat elfogadása esetében, szolgálati és kiképezési viszonyaira nézve bizton várhat. A honvéd-tartalékosok részére pedig igen megnyugtató lesz azon tudat, hogy ugyanazon szabályozott viszonyokba és előnyökbe fognak lépni, melyeket a hadsereg tartalékosai élveznek. Ezen fontos újitástól eltekintve, mely a honvédségnek saját belügyét képezi és igy a védtörvényjavaslatban nem volt okvetetlenül tárgyalandó, a jelen 8. § nagyobbára az utóbb emlitett javaslat 8. §-ából, utolsó bekezdése pedig az eddigi honvédtörvény 9. §-a második bekezdéséből vétetett át.
A 9. § mely a régibb 6., 9., 10., 11., 12. és 13. §-ok helyébe lép, a honvédség belszervezete és tényleges szolgálata iránt rendelkezik, és átalában megfelel a mai törvényes állapotnak. A régibb 6. § egyébiránt, mely a honvédzászlóaljak és lovas-századok számát határozta meg, több törvénycikk, nevezetesen az 1871. évi V-ik 1872. évi II-ik, 1872. évi XVIII-ik s utoljára az 1873-ik évi XXXVI-ik törvénycikk által módosittatott, mely utóbbi szerint a honvédzászlóaljak száma 92-ben állapittatott meg. A jelen törvényjavaslatban a honvédezredek és zászlóaljak számának megállapitása épen ugy mellőztetik, mint a hogy a hadseregre nézve a védtörvényben mindenben mellőztetett. Ez által elkerültetik a törvénynek gyakori fölösleges módositása is. A régibb 9. §, mely a honvédtörzsekről szól, szintén már az 1871. évi IV-ik törvénycikk által, a honvédek tényleges szolgálata iránt rendelkező régibb 13. § pedig az 1871. évi VI-ik törvénycikk által lényegesen módosittatott. A jelen § egyébként, a miként már emlittetett, átalában megfelel a mai törvényes állapotnak. A honvédség békelétszámát, belszervezetét, az állomáshelyeket, az ujonczkiképeztetési rendszert Ő Felsége a Király, a honvédelmi minister előterjesztésére határozza meg. Másfelől azonban épségben fenmarad az országgyülés alkotmányos ellenőrizése, melyet az a költségvetés megvitatása alkalmával a költségek megszavazása vagy meg nem szavazása utján gyakorol. A honvédek tényleges szolgálata, az eddigi törvény 13. §-a és az 1871. évi VI. törvénycikk alapján, már eddig is Ő Felsége jóváhagyása mellett rendeleti uton szabályoztatott. Ezen szolgálat tartama a 8. §-ban meghatározott két évi kötelezettség idejére tényleg alig fog kiterjedni. Ĺtalában a tényleges szolgálatnak czélszerű, méltányos és kevésbé zaklató beosztása a jelen javaslatnak törvény erejére emelése után minden valószinűség szerint biztosan eszközölhető leend. Végre megjegyeztetik, hogy az eddigi törvény 9. §-ának második bekezdése, mely a hadsereg különleges fegyvernemeiből áthelyezett legénységet
külön rendeltetéséhez képest, külön rendeli nyilvántartatni, a 8. §-nál utolsó pontnak vétetett fel.
A 10. § (régibb 2. §) a honvédség tartalékának és póttartalékának mikénti behivhatását szabályozza. E részben ş Felsége intézkedési joga épen ugy, mint a hadseregre nézve, fennáll. Az egészségügyi szolgálatra kijelölt és kiképezett honvédeknek a magyar vörös-kereszt-egylet intézetei részére mozgósitás esetében minden körülmények között való átengedése azon okból vétetett fel ezen §-ba, mivel különben ezen, épen a hazai véderő érdekében alakult és működő egylet nem érhetné el magasztos czéljait. A póttartalékosoknak az időszaki fegyvergyakorlatokra való behivása a védtörvényjavaslatból vétetett át és már ott indokoltatott. ş Felsége intézkedési joga, a tartalék első évfolyamának és a póttartalék két legifjabb évfolyamának kivételes behivása tárgyában, az 1888. évi XVIII. törvénycikk rendelkezéseinek hasonlatossága szerint, a jelen §-ban a honvédségre nézve is fentartatik. Ugyanazon indokok, a melyek az utóbb emlitett törvény megalkotását eredményezték, a honvédségnél is fennállhatnak. Előreláthatólag azonban a kivételes behivás, minthogy a honvédség tényleges szolgálata e törvényjavaslat értelmében biztos alapokon lesz rendezhető, a honvédségnél csak a legritkább esetben fogna igénybe vétetni. A póttartalékosokra nézve egyébiránt, a kik tényleges szolgálatot különben nem teljesitenek, ezen intézkedés legkevésbé sem tekinthető méltánytalannak.
A 11. és 12. §-ok (újak) megfelelőleg kiegészitve, a véderőről szóló törvényjavaslat 23., illetőleg 21. §-ából vétettek át. A 12. § utolsó bekezdése elvileg szintén teljesen megfelel az utóbb emlitett törvényjavaslat ide vágó rendelkezéseinek.
Az egyévi önkéntesekről intézkedik a 13. § (új) s e részben utal a védtörvényjavaslat vonatkozó §-aira. A honvéd egyévi önkéntesek, az 1882. évi XXXIX. törvénycikk 4. §-a nyolczadik bekezdése értelmében, már eddig sem választhatták az állomáshelyet, minthogy ez a honvédség sajátos viszonyainál fogva gyakorlatilag kivihetetlen volt. Jövőre a védtörvényjavaslat szerint a hadseregnél is átalában meg fogna szünni a helyőrség választhatása, és csak némely, nagyon kivételes esetben maradhat vissza, a csapat helyőrség változtatása esetében, az egyévi önkéntes előbbi állomáshelyén. A honvédségnél ezen eset a gyakorlatban elő sem fordulhat, minthogy a honvéd egyévi önkéntesek, kiképeztetésök czéljából, egyes főbb pontokon összpontosittatnak.
A 14. § (régibb 14. §) a honvéd tartalék és póttartalék fegyvergyakorlatait szabályozza. Ezen § két első bekezdése, csekély s lényegtelen irályi módositással, az 1873. évi XXXII. törvénycikkből szószerint, - harmadik, negyedik s ötödik bekezdései pedig a véderőről szóló törvényjavaslat 54. §-ából vétettek át.
A póttartalékosoknak fegyvergyakorlatokra való behivása - a mint már emlittetett - szintén már az utóbbi javaslatban mondatott ki és indokoltatott.
A 15. § (régibb 15. §), az ellenőrzési szemlékről, azonos a védtörvényjavaslat 55. §-ával.
A 16. §-hoz (régibb 22. és 23. §) megjegyeztetik, hogy a nem tényleges tisztek és legénység viszonyai és kötelességei a többször emlitett védtörvényjavaslat 62. és 63. §-aiban részletesen szabályozva vannak, s ennélfogva, azok ismétlése helyett, elegendőnek látszik a vonatkozó §-okra utalni.
A 17. § (régibb 16. és 28. §-ok) a honvéd tisztek kinevezése és szolgálati alkalmazása iránt rendelkezik. A honvéd tisztikar átalában ugyanazon védköteles elemekből egészittetik ki, mint az egész honvédség (Lásd a jelen törvényjavaslat 4. §-át.). A tisztek kineveztetését és előléptetését egyébiránt az e részben fennálló katonai rendeletek részletesen szabályozzák. Ezen szempontokból tehát a honvéd tisztikar kiegészitéséről szóló s különben is részben elavult régibb 16. § egészen ki volt hagyható.
A 18. § a honvédség szolgálati s vezény-nyelvét, zászlóját, jelvényeit, némely irályi jelentéktelen javitással, egészen olyképen állapitja meg, mint az eddigi 18. §-ban történt.
Az illetékekről szóló 19. § azonos a régibb 19. § első bekezdésével. A honvédorvosi tisztikar ujjászervezése az 1885. évi XVI. törvénycikk által történt, s e törvény továbbra is hatályban marad. A régibb 19. § utolsó bekezdése, mint teljesen fölösleges, kihagyatott.
Az ellátási igények iránt rendelkező 20. § a régibb 20. §-t foglalja magában, kibővitve az időközben hozott külön törvényekre való utalással.
A költségek viseléséről szóló 21. § teljesen megfelel a régibb 21. §-nak.
A 22. §, mely a honvédség minden ügyeinek a honvédelmi minister által való intézéséről és a honvéd-főparancsnok hatásköréről szól, lényegileg megfelel a régibb 25. és 26. §-oknak. Minthogy pedig a honvédség minden ügyei a honvédelmi minister hatáskörébe tartoznak, ezen hatáskörnek a régibb 25. §-ban foglalt s különben is hiányos részletezése a jelen törvényjavaslatból kihagyatott.
A 23. § a honvédségnek és tisztjeinek állását a hadsereg irányában szabályozza, és a mai gyakorlatnak megfelelő némely királyi módositással lényegileg ugyanoly intézkedéseket tartalmaz, mint az eddigi honvédtörvény 17. és 27. §-ai. Kihagyatott, mint merőben fölösleges, a régibb 27. § harmadik bekezdése.
A fegyelmi büntető joghatóságot szabályozó 24. §, szabatosabb szövegezés mellett, teljesen megfelel a régibb 29. §-nak.
A 25. § (régibb 24. §), mely a kivándorlás czéljából kért elbocsátások tárgyában követendő elveket állapitja meg, a honvédség viszonyainak megfelelő módon kiegészitve, a védtörvényjavaslat 64. §-ából vétetett át.
A 26. §-ban elősoroltatnak azon törvények, melyek a jelen javaslat elfogadása és törvény erejére emelése esetében hatályukat vesztik. A honvédorvosi tisztikar újjászervezéséről szóló 1885. évi XVI. törvénycikk, mely ezek között nem foglaltatik, továbbra is hatályban marad.
Végre megemlitendő, hogy az eddigi honvédtörvény 30., 31. és 32. §-ai a következő okokból hagyattak ki.
Kihagyatott az altisztek kinevezéséről szóló régibb 30. §, minthogy ez oly alárendelt részlet, melyet a törvénybe fölvenni fölöslegesnek látszik. Egyébiránt ez iránt a katonai szabályok részletesen intézkednek, az altisztek létszáma pedig és az ezzel járó költség az évenkénti költségvetésben az országgyülés jóváhagyása alá terjesztetik.
Kihagyatott a régibb 31. §, minthogy a viszony a közös hadügyminister irányában már a védtörvényben (védtörvényjavaslat 57. §) van szabályozva. Ennek ismétlése tehát e helyütt mellőzhető.
Kihagyatott a nemzeti őrseregről szóló 1847/8. évi XXII. törvénycikk eltörlését kimondó régibb 32. § minthogy ezen eltörlés kimondása óta már húsz év telt el s igy annak újabb kimondása - tekintettel az időközben a népfölkelésről megalkotott törvényre is - tárgytalan és fölösleges volna.
A felhozott indokok alapján a jelen törvényjavaslatot, a mely honvédségünk folytonos fejlődését és haladását czélozza, elfogadás végett ajánlani bátorkodom.
