Számos nagyfontosságú politikai, közmivelődési és közgazdasági érdek sürgeti, hogy népszámlálások aránylag ne túlságos nagy időközökben foganatosittassanak. Ezen okból, de másrészt a népszámlálásokkal járó nem csekély költségeket is tekintve véve, az 1872-ben Szt.-Pétervárott tartott nemzetközi statistikai congressus oda nyilatkozott, hogy minden ország, ha nem is gyakrabban, - a mi különben kivánatos volna, - de legalább is 10 évenkint és pedig lehetőleg a 0-al záruló évek végén általános népszámlálást. S csakugyan a művelt államok közt egy sincs, a mely - nem ugyan ezen congressusi határozat által kötve, hanem saját jól felfogott érdekét követve, - népségének különböző fontos viszonyait legalább is 10 évenkint számba ne venné.
Sőt egyes államok, mint Német- és Francziaország, 5 évenkint tartanak népszámlálást, s legújabban Nagy-Britanniában is élénken sürgetik a népszámlálásoknak 5 évenkint való végrehajtását.
Magyarországon az utolsó népszámlálás 1881. elején tartatott, a mikor a népesség az 1880-ik év deczember hó 31-ének megfelelő állapot szerint iratott össze. Elérkezett tehát az ideje, hogy a népességnek különböző, ugy a törvényhozásra, mint a kormányzatra nézve tanulságos viszonyai ismét számba vétessenek és feldolgoztassanak. Ez annyival is inkább szükséges, mert habár sem az 1869:III, sem az 1880:LII. törvénycikkek, a melyek a korábbi népszámlálásokat elrendelték, nem intézkednek a népszámlálásnak 10 évenkint való ismétléséről, mégis vannak törvényeink, a melyek a legközelebbi népszámlálásra és a népszámlálásnak 10 évenkinti megújitására utalnak. Igy a véderőről szóló 1889. évi VI. tc. 14. §-a azt rendeli, hogy az „évi ujonczjutalék a magyar korona országai között egyfelől, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között másfelől, a népesség számaránya szerint és pedig mindenkor a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján osztandó fel”.
Ugyanezen szakaszban továbbá az is kimondatott, hogy a „megállapitott ujonczlétszám 10 évre érvényes”, - a miből önként következik, hogy a népszámlálásnak - már ezen czélból is - 10 évenkint ismétlődnie kell. Hasonnemű, de még határozottabb rendelkezést tartalmaz a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. tc. 24. §-a, elrendelvén, hogy „a bizottsági tagok száma az általános népszámlálást követő esztendőben a népszámlálás eredményéhez képest 10 évről 10 évre újra megállapitandó”.
A népszámlálás végrehajtása, tehát ugy a követendő módszer, valamint a kérdőpontok megállapitása, a kormány feladatát képezvén, ezuttal csak annyit szükséges megjegyeznem, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával kezdeményezett módszer, az egyéni számláló lapok rendszere, az akkor szerzett tapasztalatokra és elért eredményekre támaszkodva, a jövőben is fenn volna tartandó. Gondom lesz rá, hogy ezen most már kipróbált rendszer segélyével, a mely a népszámlálásnál bekerülő adathalmaznak legtökéletesebb kihasználását teszi lehetővé, az országos m. kir. statistikai hivatal a különböző közérdekű viszonyokat ez alkalommal is minél számosabb combinatióban dolgozza fel és bocsássa nyilvánosságra.
A népszámlálással rendszerint egybekötött állatösszeirást, tekintettel egyrészt azon nehézségekre, a melyeket az a népszámlálás keresztülvitelénél okozni szokott, másrészt az állatösszeirásra nézve lehető legkedvezőtlenebb időpontra, valamint azon körülményre, hogy az igy mellékesen végzett állatösszeirás ugy sem elégitheti ki a gazdasági szempontból hozzá kötött igényeket, s hogy az mint önálló művelet külön czélszerűbben foganatositható: a legközelebbi népszámlálás alkalmával mellőzendőnek vélném. A mivel kapcsolatban megemlitem, hogy az állatösszeirás már a legutóbbi népszámlálás alkalmával sem az eljárás helyességének tudatából tartatott fenn, mint inkább azon kényszerűségből, hogy a külön összeirás költségei elkerültessenek. Ennek következtében a felvétel már ekkor is csak kétféle házi állatra, a szarvasmarhára és juhokra szoritkozott és a gazdasági szempontból kivánatos részletezés sem volt keresztülvihető, ugy, hogy már 1884-ben új állatösszeirás vált elkerülhetetlenné.
Az állatösszeirás helyett azonban szükségesnek tartom az épületek tüzetesebb felvételét. Egyrészt azért, mivel az épületekre, különösen a lakóházakra vonatkozó viszonyok szorosan összefüggnek a népességi viszonyokkal, másrészt, mert magukban véve is nagy culturalis és közgazdasági érdekkel birnak, s felderitésük a középitészeti és tűzkárrendészetre, különösen pedig a tűzkár elleni biztositásra nézve rendkivül becses és tanulságos.
Minthogy a javaslat különben megfelel az 1880. évi népszámlálásról szóló 1890:LII. törvénycikk kereteinek, ezen lényegesebb szempontok kiemelése és lényegesebb eltérések kifejtése után az egyes szakaszok alig szorulnak tüzetesebb indokolásra.
Az 1. § azonos az 1880:LII. t.-cz, megfelelő §-ával.
A 2. § a lakhelyek helyett, tekintettel arra, hogy az összeirást az összes épületekre kivánom kiterjeszteni, a köz- és magánépületeket vettem fel. Ugyanezen szakaszból a fentebb kifejtett okokból a némely házi állatok összeirása elmaradt.
A 3. §-ban foglalt módositást, a mennyiben e § a népszámlálás vezetésével és a felette való felügyelettel a közigazgatási bizottság helyett a törvényhatóság első tisztviselőjét, illetőleg Horvát-Szlavonországokban az alispánság és városi tanács helyett a megyei, illetve városi hatóságot bizza meg: Magyarországra nézve a czélszerűség, Horvát-Szlavonországokra nézve pedig a közigazgatásnak időközben bekövetkezett ujjászervezése indokolja. A szakasz azon újabb rendelkezése, „hogy az eljárás további részleteit a kereskedelemügyi minister rendeleti uton állapitja meg”, megfelel az 1880-iki számlálásnál is követett eljárásnak, s mint ilyen külön indokolásra nem szorul.
A 4. § azonos a régi törvény 4. §-ával.
Az 5. § megfelel a régi törvény 6. §-ának.
A 6. §, a mennyiben a népszámlálás foganatositásából eredő költségek fedezetéről szól, megfelel a régi törvény 7. §-ának. - A költségeket azért kellett 50.000 frttal magasabban, kerek 200.000 frtban előirányozni, mert már az 1880-iki népszámlálás költségei is az előirányzatot jóval meghaladták és tényleg 189.506 frt 90 krt tettek. Tekintve pedig, hogy Magyarország népessége az utóbbi 10 év alatt a népesedési mozgalom feljegyzései szerint több mint egy millióval szaporodott, a várható nagyobb kiadások fedezésére legalább is 200.000 frtnyi rendkivüli hitelről kellett gondoskodni.
A 7. és 8. §-ok megfelelnek az előző törvény 5. §-ának, csakhogy ennek rendelkezéseit, tüzetesebben és szabatosabban fejezik ki. A régi törvény azon büntetendő cselekvényekre nézve, melyeket kihágásnak minősitett, és azon mulasztásokra nézve, melyek a belőlük eredő költségek megtéritésének kötelezettségét vonják maguk után, összesitve tartalmazott rendelkezéseket. Ezen különböző természetű rendelkezéseket, melyeknek egyike büntetésről, másika a kártéritésről szól, ugy a dolog természeténél fogva, mint tekintettel az eljárás különbözőségére is, két külön §-ba kellett foglalni. Netaláni kételyek megelőzése végett szükségesnek láttam továbbá ugy a büntetés kiszabására, mint a kártéritési összeg megállapitására hivatott elsőfokú és felebbviteli hatóságokat, valamint a végérvényesen megállapitott költség behajtásának módozatát is tüzetesebben meghatározni. - A 7. §-ból a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó rendelkezést - mint feleslegeset - kihagytam, mert e részben a kihágásokról szóló 1879:XL. tc. 20. és 22. §-ai amugy is tartalmaznak általános rendelkezést.
A javaslat 9. és 10. §-ai, mint a melyek a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkoznak, külön indokolásra nem szorulnak.
Kérem a t. képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék.
