A m. kir. államvasutak déli vonalhálózatának nagymérvű fejlődése és az ezen vonalak által közvetitett fiumei forgalomnak évről-évre való növekedése, valamint a déli államvasuti vonalok műhelyberendezésének tökéletlensége mind nyomatékosabban követelik, hogy különösen a határőrvidéki vasutak megépitése következtében jelentékenyen megnagyobbodott államvasuti déli csoport számára egy kellően felszerelt főműhely létesittessék s hogy Zágrábban is megfelelő állomás rendeztessék be.
Ez irányban köztem és a horvát-szlavon-dalmát bán ur között már hosszabb ideig folytak tárgyalások, melyek azonban a legújabb időig nem vezethettek eredményre, mert habár ezen épitkezések szükségességéről mindinkább meggyőződtem, számolnom kellett azok körülménynyel, hogy ezen épitkezések jelentékeny költséget okoznak s hogy akkor, midőn az állami költségvetés más, már folyamatban levő és sürgősebb államvasuti beruházásokkal ugy is terhelve van, ezen újabb költségekkel az államháztartás mérlegét tovább terhelni nem lehet.
Mindazonáltal elrendeltem az emlitett épitkezések kivitelével összefüggő előkészitő intézkedéseket s nevezetesen számitásokat tétettem a kérdéses épitkezések által igényelt költségek mérvére nézve, a mely számitások szerint a zágrábi külön állomás kereken 1,000.000 frttal, a főműhely előállitása pedig mintegy 1,400.000 frttal lett előirányozva; együttvéve tehát mintegy 2,400.000 frtra tehető azon összeg, melyet a jelzett épitkezések igényelnek.
Tekintettel egyfelől ezen kétségkivül jelentékeny összegre, másfelől az ország pénzügyi helyzetére, oly módozatot kellett keresnem, mely, a mig egyrészt lehetségessé teszi ezen régen kivánatosnak jelzett, most azonban már elodázhatlan épitkezések létesitését, addig másrészt államháztartásunk helyreállitott egyensúlyát sem zavarja meg s az állami költségvetést nem érinti, a mennyiben oly fedezeti forrásokat vesz igénybe, melyek az állam számitásba vehető rendes bevételi forrásain kivül esnek.
Ehhez képest kilátásba vettem, hogy a szóban forgó épitkezések azon összegek terhére létesittessenek, melyek az 1880. évi XLIII. tc. 4. §-a értelmében, a határőrvidéki alap részére a sunja-határszéli vonalszakasz épitése czéljából előlegeztettek s a mely előlegek visszafizetésének módozata az 1887. évi XLVI. tc. 3. §-a szerint, a mitrovicz-vinkovczei vasutvonal kiépitésének biztositása alkalmával rendezendő. Az eddig eszközölt leszámolások szerint ezen előlegek összege 2,118,072 frt 04 kr., a mely összegnek a határőrvidéki alap pénzkészletéből való visszatéritése iránt a horvát-szlavon-dalmát bán úrral a tárgyalásokat meginditván, a bán úr kijelentette, miszerint a határőrvidéki alap ama quotájában, mely a volt horvát-szlavonországi határőrvidék területén épitendő vasutakra van szánva s a melyből a kincstári előleg megtéritendő lenne, ez idő szerint a még folyamatban levő határőrvidéki vasutépitkezések és a jövő év folyamán munkába veendő mitrovicz-vinkovczei vasutvonal költségszükségletét meghaladó nagyobb összeg nem áll rendelkezésre, minélfogva nincs azon helyzetben, hogy a föntebb emlitett kincstári előleget egészben és egyszerre megtérithesse; mindazonáltal az általam kitűzött czélok megvalósithatása érdekében készségét jelentette ki arra nézve, hogy a jelzett épitkezések fejében a kérdéses kincstári előleg részletekben való lerovásául a határőrvidéki beruházási alap jövő évi költségvetésébe 300.000 frt s az épitkezés előhaladásához és az alapból rendelkezésre bocsátható pénzkészletek mérvéhez képest további megfelelő összegek a következő évekre is fölvétessenek.
Tekintettel arra, hogy a bán ur ezen ajánlata lehetővé teszi azt, hogy a szóban forgó épitkezések, első sorban természetesen az állomási épitkezések késedelem nélkül megindittassanak és az előlegmegtéritések mérve szerint fokozatosan végrehajtassanak; s tekintve, hogy ezen ajánlat a kincstári előlegek mielőbbi megtéritésének biztositása szempontjából is előnyösnek jelezhető: azt jelen előterjesztésem alapjául elfogadtam annyival is inkább, mert a kérdéses épitkezések a m. kir. államvasutak szempontjából is égető szükséget képeznek elannyira, hogy azok költségeinek fedezetéről a legrövidebb idő alatt minden körülmények között gondoskodni kellene.
A zágrábi külön állomás kiépitésének sürgős volta eléggé kitünik abból, hogy a déli vasut zágrábi állomásán, melyen ma a közös szolgálat a nevezett vasut közegei által teljesittetik, a zágrág-károlyvárosi vonal átvétele, vagyis 1880. év óta semminemű lényegesebb kibővitési munkálat nem teljesittetett és pedig azért, mert a külön pályaudvar létesitése már akkor szóba jött és azóta ugyszólván állandóan napirenden van; ennélfogva a déli vasut nem volt hajlandó saját állomásán oly épitkezéseket végrehajtani, melyek a külön állomás kiépitése után reá nézve teljesen értéktelenekké válnának; azon mértékben tehát, a melyben a m. kir. államvasutak fiumei forgalmi iránya mindinkább kifejlődött és Zágráb ezen összes forgalomnak átmeneti csomópontjává vált, a zágrábi közös állomáson a forgalom lebonyolitása tekintetében egy, már csaknem tarthatatlan helyzet állott elő, mely visszás állapot legújabban a bród-gradiskai vonal és a sziszek-zágrábi péage-forgalom megnyitása következtében még inkább fokozódott.
Az itt előadott körülmények között most már tehát lehetetlen kitérni az elől, hogy vagy a jelenlegi zágrábi közös állomás megnagyobbittassék, vagy pedig a régi tervezett külön állomás kiépittessék. A közös állomás megnagyobbitását azonban kizártnak kell tekintenem és pedig nemcsak azért, mert legújabban a déli vasut azon álláspontot foglalta el, hogy a kibővités költségeit a m. kir. államvasutak viseljék, ezen költségek pedig - tett számitások szerint - mintegy 800.000 frtra, tehát oly összegre rugnának, mely a külön állomás költségeit már nagyon megközeliti, hanem s főleg azért is, mert a jelenlegi közös állomás Károlyváros-Fiume felé fejállomást képez, mely állapotnak további fentartása ugy a polgári, mint a katonai forgalom szempontjából felette hátrányos lenne és mert ugy forgalmi, mint egyéb közérdekű szempontokból is igen fontos az, hogy a m. kir. államvasutak zágrábi csomópontja, illetőleg ottani állomás szolgálati függetlenittessék.
Pénzügyi szempotból jelentőséggel bir továbbá még azon körülmény is, hogy a zágrábi külön állomás kiépitése után a m. kir. államvasutak mentesülni fognak azon jelentékeny tőkejáradéktehertől, melyet ma a közös használat czímén a déli vasutnak fizetnek, és a mely ma is már jelentékeny, de még nagyobbá válhatnék p. o. akkor, ha a közös létesitmények 800.000 frt költségösszeggel a déli vasut által bővittetnének ki.
A zágrábi főműhely szükségességét igazolja azon körülmény, hogy az államvasuti déli, ugyszintén a volt katonai határőrvidéken épült államvasuti vonalaknak egyáltalán nincs főműhelyük, hanem minden nagyobb javitás végett a mozdonyokat és kocsikat mai napig vagy a budapesti, vagy a szegedi főműhelyekbe kell felszállitani, a mi a helyzet tarthatatlanságát e részben is, ugy gazdálkodási, mint kezelési és forgalmi szempontokból eléggé jellemzi. Épen ezért a déli vonalok főműhelyének kérdése már 1880. év óta folyvást napirenden van s habár annak elhelyezésére csomóponti jellegénél fogva Zágráb városa kezdettől fogva legalkalmasabbnak tartatott, mindazonáltal nehézséget képezett az, hogy egyelőre legalább lehetetlenség ezen műhely személyzetét csakis ottani munkásokból állitani egybe s a nem horvát-szlavon munkások gyermekeinek a magyar nyelvben való oktatása akadályokba látszott ütközni, mely nehézség azonban, tekintettel arra, hogy a bán urtól vett megnyugtató kijelentés szerint Zágrábban egy magyar népiskolának berendezése, az ottani iskolatörvények határozmányaival ellentétben nincs, megszüntnek tekinthető.
A fentebb jelzett 2,400.000 frtnyi befektetési költségből mintegy 2,118.000 frt az itt szóban forgó kincstári előlegeknek ezen czélra való átengedése utján találna fedezetet, a fenmaradó 282.000 frt pedig annak idejében külön fedezetet igényelne, remélem azonban, hogy ezen előirányzati többlet az épitkezés kivitelénél megtakaritható lesz.
A törvényjavaslat 3. §-a szerint fölhatalmazást kérek arra is, hogy a kassa-oberbergi vasut elsőbbségi kölcsöneinek conversiójából eredő s az 1889. évi X. tc. 2. §-a értelmében az államkincstár javára eső nyereményösszeget a m. kir. államvasutak mozdonyállományának szaporitására felhasználhassam.
A m. kir. államvasutak mozdonyállománya köztudomás szerint oly csekély, hogy ezen körülmény méltatásával mintegy 150 új mozdony fokozatos beszerzésére az illető évi állami költségvetések tárgyalása alkalmával már a törvényhozás is megadandónak találta az elvi engedélyt.
Ezen mozdonyok beszerzése lassúbb fokozatban történik; másfelől azonban az államvasutaknak üzlete folytonos emelkedést és fejlődést mutat, mely a gyorsabb beszerzést igényli és kellően indokolja.
Ily körülmények között és tekintve az állam pénzügyi helyzetét: a kérdéses nyereményösszeget alig lehetne üdvösebb czélra fölhasználni, különösen, ha számba veszem, hogy a gyorsvonati mozdonyok szaporitása egyenesen halaszthatatlan; minthogy a m. kir. államvasutak jelenlegi mozdonyállománya az eddigi igényeknek is alig volt képes megfelelni.
Az emlitett nyereményösszeg az osztrák kormánynyal még folyamatban levő tárgyalások eredményéhez képest 740.000-745.000 frtot tesz, melyből mintegy 18-20 mozdony lenne beszerezhető.
Még annak megemlitése mellett, hogy a m. kir. államvasutak zágrábi állomásának és főműhelyének kiépitését nemcsak helyi természetű, hanem általános forgalmi érdekek is javasolják, s a szóban forgó, különben is szükséges épitkezések által a magyar korona ezen országainak régi kivánságai teljesittetnek, van szerencsém a tisztelt házat kérni, hogy ezen törvényjavaslatot, mely újabb terhet államháztartásunkra nem hárit, hanem lehetővé teszi, hogy az állam némely követelései hasznos és szükséges beruházásokba fektettessenek, elfogadni méltóztassék.
