A hazai ipar fejlesztésére szolgáló törekvések mindig ez ideig még azoknál az iparágaknál sem mutattak nagyobb eredményt, a mely iparágak fejlődésére a természetes előfeltételek: olcsó és kellő mennyiségű nyers anyag, az illető ipari czikk után élénk kereslet a belföldön, vagy kedvező kiviteli viszonyok megvoltak.
A fejlődés egyik főakadályát nagyobb egységes szervezettel biró központositott oly tőkeerőnek hiánya is képezi, a mely ipari vállalatok létesitésénél, vagy a már létezők pénzügyi segélyezésében és a kisebb iparnak adandó olcsó kölcsönökben keresett gyümölcsöző elhelyezést.
E hiányt ugy az érdekelt szakkörök, mint a kormány ismerték. Azok ebbeli tudatuknak kifejezést is adtak a mult év nyarán egybehivott szaktanácskozmány tárgyalásai alkalmával, a mikor is ipari vállalatok alapitását, vagy a meglevők pénzbeli segélyezését feladatává tevő nagyobb intézet alakulását kivánatosnak és szükségesnek jelezték, mig a kormány már huzamosabb ideje foglalkozik annak a kérdésnek tanulmányozásával, miként lehetne a tőkések érdeklődését ily elhelyezésre felhivni, és ily nagyobb szabású intézet létesitését - esetleg bizonyos kedvezmények kilátásba való helyezése által - előmozditani.
Időközben kapta a kormány monarchiánk egyik előkelő pénzintézetének azt az ajánlatát, hogy ez, illetőleg az általa vezetett és képviselt pénzcsoport hajlandó, bizonyos kedvezmények biztositása esetén Budapesten oly nagyobb szabású pénzintézetet alapitani, a mely hazai iparvállalatok alapitását, a meglevők pénzbeli segélyezését tűzi ki alapszabályaiban megállapitott működése czéljául.
Ennek az ajánlatnak alapján az intézetnek erre a czélra meghatalmazott képviselőjével tárgyalásokat folytattunk, a melyek folyamán megállapittattak a kedvezmények, azok mérve és időtartama, a melyeket a kormány ily intézet létrejötte esetén kilátásba helyezhet, illetőleg a melyek megadhatására felhatalmazást hajlandó kérni a törvényhozástól.
E felhatalmazást foglalja magában a törvényjavaslat.
A kedvezmények, a melyek a fennebbiekben megjelölt működéshez és ahhoz a feltételhez vannak kötve, hogy a részvénytársaság alakjában létesülő intézet alaptőkéje legalább tényleg befizetett öt millió forint legyen, a mely azonban tiz millióig felemelhető - a javaslat 1. §-ában foglaltatnak. Ezek a részvénytársaság megalakulásával járó ügyletek bélyeg- és jogilletékmentességére, továbbá a részvénytársaság alaptőkéjének hat száztóliját meg nem haladó azon jövedelmének a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, az általános jövedelmi pótadó, s az ezek után kivetett községi adók alul való mentességére vonatkoznak, a mely jövedelmet a részvénytársaság ipari vállalatok és gyárak létesitéséből, üzeméből, vagy már létező vállalatok pénzügyi segélyezéséből szerez, a mennyiben oly iparágakról van szó, a mely iparágak számára külön törvény állami kedvezményeket biztosit.
Az által, hogy az adómentesség csak azokra az iparágakra van kiterjesztve, a melyek külön törvényben kedvezményeseknek vannak megjelölve, ez a javaslat összeköttetésbe van hozva azzal a törvényjavaslattal, a melyet a hazai iparnak állami kedvezményekben való részletezéséről egyidejűleg terjesztünk a tisztelt képviselőház elé. Egységes és czélra vezető eljárás az ipari törekvések elősegitésében ugyanis csak ugy létesithető, ha az újonnan alakitandó intézetnek működése főleg oly iparágak fejlesztésére irányittatik, a mely iparágak nyers termelésünk földolgozásával szoros összeköttetésben vannak, illetve a melyek meghonositása és kiterjesztése a mellett, hogy számukra a természetes előfeltételek megvannak, - az eddigi tapasztalatok szerint első sorban ápolandó, a minek szüksége az épen emlitett törvényjavaslatban kerül kifejezésre.
A kedvezmények tizenöt évre adatnának, a mely időtartam egyfelől teljesen elegendő arra, hogy az intézet működése általában meghonosodjék, másfelől egyezik azzal, a mely a fenntebb emlitett s egyidejűleg beterjesztett törvényjavaslat szerint ipari vállalatoknak állami kedvezmények adhatók.
A részvénytőke 6%-át meghaladó, valamint más bevételi czímekből eredő jövedelme az intézetnek fennálló adótörvényeink alá esik. A mentessé teendő jövedelem mérve megfelel az u. n. polgári nyereség annak az átlagának, a melyre a pénzpiacz mai viszonyai szerint, az olykor nagyobb kárveszélynek kitett ingó tőke méltán számithat.
Ha figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy a kedvezmények megtagadása által az intézet nem jő létre, sem meglevő jövedelem feladásáról, sem elmaradt haszonról nem lehet szó. Mig tehát a kedvezmények megadása pénzügyileg teljesen aggálytalannak mondható, addig az államháztartás legsürgősebb követelményét s a kormány elsőrangú feladatát kell, hogy képezze, minden rendelkezésre álló eszközzel a vagyonosodás s általán közgazdasági állapotaink emelésén közremunkálni, a jövő számára új adótárgyakat teremteni. A közszolgáltatások mai, fokozott mérvben való igénybevétele mellett ugyanis az állam pénzügyi erejének fejlesztése nem új adók, vagy a meglevők fokozása, hanem egyedül a mai rendszer belterjes kihasználása, új értékek, adótárgyak teremtése által biztositható.
A 2. §-ban foglalt biztositás bővebb megjegyzésre alig szolgáltat okot.
A 3. §-ban ki van mondva, hogy a javaslatban foglalt kedvezmények nem birnak a privilegium termesztésével, mert minden más hazai pénzintézet, ha működését ugyanannyi alaptőkével s egyáltalán ugyanily feltételek mellett erre a térre terjeszti ki, hasonló kedvezményekben részesithető.
A 4. § utal arra a rendeleti uton szabályozandó eljárásra, a mely az intézetnek adóügyi szempontból való ellenőrzésére vonatkozik, mert a kormánynak lesz feladata az intézet működését figyelemmel kisérni, jelesül megállapitani: megvannak-e azok a feltételek, a melyek meglétéhez köti a törvény a meghatalmazást az állami kedvezmények megadhatására; mi képez adómentes, s mi adóköteles jövedelmet.
Ezt az eljárást magában ebben a javaslatban szabályozni mellőzhetőnek véltük egyfelől a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó határozmányaira, másfelől azokra való tekintettel, a melyeket adó- és illetékkezelési törvényeink állapitanak meg, s a melyek a kellő nyilvánosság mellett a rendeleti uton eszközlendő pótlásokkal és specialis intézkedésekkel a pénzügyi érdeket is teljesen megóvandják.
A végrehajtási záradékot magában foglaló 5. § közelebbi kifejtést nem igényel.
