1890. évi XXI. törvénycikk

a katonai behivási parancs iránt tanusitott engedetlenség és az erre csábitás megbüntetéséről * 

1. § A katonai (honvéd) esküvel kötelezett egyén, a ki a behivási parancsnak nem engedelmeskedik, ha a mulasztás nem vétlen és 8 napnál tovább tart, katonai bűntettet követ el a következő esetekben:

1. ha a behivási parancsot az illetékes parancsnokság a sorhadi (honvéd tényleges) szolgálat teljesitése czéljából adta ki;

2. ha a behivás Ő Felsége a király parancsára a közös hadseregnek, hadi tengerészetnek vagy honvédségnek hadilétszámra való részleges vagy teljes kiegészitése végett adatott ki;

3. ha mozgósitás esetében a behivási parancs a még állományba nem vett ujonczokhoz vagy póttartalékosokhoz vagy

4. ha mozgósitás esetén a behivási parancs valamely katonai szolgálatra kötelezett, nyugalmazott vagy szolgálaton kivüli viszonyban levő tiszthez intéztetett.

Ezen bűntett három hónaptól egy évig terjedő börtönnel, elrendelt mozgósitás vagy háboru esetében pedig egy évtől öt évig terjedő börtönnel büntetendő.

2. § Azon katonai (honvéd) esküvel kötelezett egyén, ki a behivási parancsnak nem engedelmeskedik, ha a mulasztás nem vétlen, katonai vétséget követ el a következő esetekben:

1. ha a behivási parancs az 1. §-ban meghatározott feltételek mellett bocsáttatott ki és a mulasztás nyolcz napnál tovább nem tart;

2. ha a behivási parancs a katonai kiképzés vagy az időszaki fegyver (szolgálati) gyakorlatok czéljából adatott ki;

3. ha a behivási parancs a kivételes tényleges szolgálattételre a tartalékhoz vagy póttartalékhoz az 1888. évi XVIII. vagy a honvédségi törvény alapján intéztetett.

Ezen vétség egy hónaptól három hónapig terjedő fogsággal büntetendő.

3. § A katonai (honvéd) esküvel nem kötelezett azon katonai (honvéd) egyén, a ki a behivási parancsnak mozgósitás esetében vagy háboru idején nem engedelmeskedik; ha a mulasztás nem vétlen, és nyolcz napnál tovább tart, bűntettet, a mulasztás más eseteiben vétséget követ el.

A bűntett büntetése hat hónaptól két évig terjedő börtön;

a vétség büntetése egy hónaptól három hónapig terjedő fogság.

4. § A népfölkelési törvény értelmében kötelezettség alatt álló azon egyén, a ki a kibocsátott felhivás után a behivásnak nem engedelmeskedik, a mennyiben mulasztása nem vétlen, vétséget követ el; ha azonban a mulasztás 8 napnál tovább tart, a cselekmény bűntettet képez. A vétség büntetése: egy hónaptól három hónapig terjedő fogság, a bűntetté: hat hónaptól két évig terjedő börtön.

5. § Az 1., 2., 3. és 4. §-ban meghatározott büntetendő cselekmények miatt a büntető eljárás a katonai (honvéd) biróságok hatásköréhez tartozik.

6. § A ki mást, habár eredmény nélkül, a jelen törvény 1-4. §-aiban meghatározott bűntett vagy vétség elkövetésére csábit, bűntettet, illetőleg vétséget követ el, és azon büntetendő cselekménynek tettesére megállapitott büntetéssel büntettetik, a mely cselekményre a csábitás irányult.

A csábitás büntetendő cselekményei fölött a fennálló hatásköri szabályok szerint, vagy a katonai (honvéd) vagy a polgári büntető biróság itél.

7. § Ha a csábitás büntetendő cselekménye fölött polgári büntető biróság itél, a fogság és a hat hónapon aluli börtön helyett fogházbüntetést alkalmaz és a cselekmény az utóbbi esetben is vétséget képez.

Az 1878:V. tc. 452. §-a hatályon kivül helyeztetik.

8. § A jelen törvény büntető határozatai csak akkor alkalmazandók, ha a behivási parancs iránt tanusitott engedetlenség, vagy az arra való csábitás sulyosabban büntetendő cselekményt nem képez.

9. § A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister és az igazságügyminister bizatnak meg; Horvát-Szlavonországban a polgári büntető biróság hatásköréhez (6. § második bekezdés) tartozó csábitás büntetendő cselekményeire nézve a jelen törvénynyel azonos büntető határozatok autonom törvény által állapittatnak meg.

A honvédelmi minister az e tekintetben szükséges intézkedéseket a közös hadügyministerrel egyetértve teszi meg.