1890. évi XXIV. törvénycikk

az inséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt a Németbirodalommal 1889. évi november 10-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről * 

Az osztrák-magyar monarchia és a Német-birodalom meghatalmazottjai által, az inséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt, Bécsben 1889. évi november hó 10-én kötött egyezmény, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.

Ezen egyezmény szövege a következő:

Azon czélból, hogy az osztrák-magyar monarchia és a Német-birodalom inséges tengerészeinek bizonyos esetekben leendő segélyezése szabályoztassék, az e végre kellően meghatalmazott alulirottak, nevezetesen:

Ő nagyméltósága a császári ház és a külügyek cs. és k. ministere

és

Ő főméltósága a német császár és porosz király ő Felségének rendkivüli és meghatalmazott nagykövete a következőkben állapodtak meg:

Ha az egyik szerződő fél alattvalója, mint tengerész a másik szerződő fél hajóján szolgálván, hajótörés következtében vagy más okokból valamely harmadik államban, illetőleg ennek gyarmatain, avagy azon szerződő fél területén vagy gyarmatain, melynek lobogóját a hajó viseli, inséges állapotban visszamaradna; ugy azon szerződő fél, melynek lobogóját a hajó viseli, ezen tengerészt mindaddig segélyezni tartozik, mig az vagy ismét hajóra szegődik, vagy mig egyéb foglalkozást talál, vagy hazájába visszakerül, vagy mig meghal.

Feltételeztetik azonban, hogy az illető tengerész a neki kinálkozó első alkalmat felhasználja arra, hogy a segélyezésre kötelezett szerződő fél illetékes hivatalnoka előtt segélyre szorulását és ennek okait igazolja, valamint hogy a segélyre szorulás a hajón való szolgálati viszony megszünésének természetes következménye; ellenkező esetben a segélyezési kötelezettség nem áll fenn.

Ezen kötelezettség akkor sem áll fenn, ha a tengerész megszökött, vagy a hajóról valamely általa elkövetett bűntett vagy vétség miatt elbocsáttatott, vagy ha a hajót azért hagyta el, mert önhibájából támadt betegség vagy sérülés következtében a szolgálatra képtelenné lett.

A segélyezés magában foglalja az ellátást, ruházást, orvosi ápolást, gyógyszereket és az utazásra való költségeket; halál esetén a temetkezési költségek is fizetendők.

A jelen egyezmény az osztrák és a magyar törvényhozó testületek hozzájárulása és ő császári és apostoli királyi Felségének szentesitése után az osztrák magyar Monarchiában és a Német-birodalomban egyidejüleg lép hatályba és mindaddig érvényben marad, mig a szerződő felek egyike, egy évi felmondási idő mellett, az egyezmény hatályának megszüntetésére vonatkozó óhaját nem közli.

Minek hiteléül az alulirottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.

[Aláírások]