I. Az 1885:III. törvénycikk 1. §-a az igazságügyministernek kötelességévé teszi, hogy a kir. törvényszékek és kir. járásbiróságok számának, székhelyeinek és területeinek megállapitása végett a javaslatot lehetőleg a kir. itélőtáblák szervezésére vonatkozó törvényjavaslattal egyidejűleg, legkésőbben azonban négy év alatt terjeszsze a törvényhozás elé.
A törvényben kijelölt négy év 1889. évi márczius havában letelvén, hivatalbeli elődeim nem voltak abban a helyzetben, hogy a kitűzött határidő alatt a törvényhozás által kivánt javaslatokat előterjeszthették volna. Közvetlen elődöm azonban még a meghatározott határidő letelte előtt kötelességszerűleg a képviselőház elé a 283. számú, de tárgyalás alá nem került javaslatot terjesztette, melyben előadva az 1885:III. törvénycikk 1. §-ában kivánt javaslatok előterjesztésének akadályait, újabb, még pedig a szervezendő kir. itélőtáblák működése megkezdésének napjától számitott két évi határidőt kért a kir. törvényszékek és járásbiróságok számának, székhelyének és területeinek megállapitásáról alkotandó törvényjavaslatnak előterjesztésére.
Minthogy a törvényhozás már három izben (1871:XXXII. törvénycikk 6. és 7. §-ai, az 1875:XXXVI. törvénycikk 4. §-a, az 1885:III. törvénycikk 1. §-a) utasitotta az igazságügyi kormányt a kérdéses javaslat előterjesztésére, és ez mindez ideig meg nem történhetett: ennélfogva elutasithatlan kötelességemül ismerem leplezetlenül feltárni az okokat, a melyek miatt a törvényhozás akarata ugy, miként ez a fentebb hivatkozott törvényekben kifejezésre jutott, eddig teljesithető nem volt. De egyuttal elérkezettnek látom az időt arra is, hogy már ne további határidőhöz kötött halasztást, hanem oly megoldást hozzak javaslatba, a mely a birósági szervezet állandóságához kötött és a törvényhozás többször ismételt kivánatainak is alapjául szolgáló igényeket - legalább részben - kielégiteni alkalmas.
Midőn a föntebb emlitett törvények előtérbe állitják annak szükségességét, hogy a kir. törvényszékek és járásbiróságok számát, székhelyeit és területköreit törvény állapitsa meg: ugy a törvényhozás bizonyára oly törvény megalkotását czélozza, a mely biztos adatokon és szilárd alapon állva, nem az ideiglenesség, de a tartósság, az állandóság jellegével birjon.
Ily törvény pedig nem létesülhet előtt, mint akkor, ha mindazok a feltételek teljesittetnek, a melyek a kir. törvényszékek és járásbiróságok számának, székhelyeinek és területeinek állandóságát biztositják.
Lényeges ok, a mi miatt az igazságügyi kormány a kivánt törvényjavaslatot elő nem terjesztette, volt az, hogy a közigazgatási és a törvénykezési beosztás között annyira kivánatos összhangnak létrehozatala még csaknem folytonos területi változtatásokat igényel, a mi sokkal czélszerűbben teljesithető kormányrendeleti, mint törvényhozási uton.
Legkevésbbé volt teljesithető a törvényhozás ama kivánata, hogy a törvényszékeknél és járásbiróságoknál szükséges birói létszám is törvényben állapittassék meg.
Azt, hogy minden egyes törvényszéknek és járásbiróságnak véglegesen hány biróra lesz szüksége, csakis akkor lehet megállapitani, ha a biróságok végleges hatáskörükben hosszabb ideig működve, több év pontos statistikai adatai fognak rendelkezésre állani.
Egyébiránt a birói létszám törvénybe foglalásának kivánságától, a mely az 1871:XXXII. törvénycikkben és az 1875:XXXVI. törvénycikkben kifejeztetett, az 1885-iki törvényhozás már el is állott, a mennyiben az 1885:III. törvénycikk 1. §-ában már nincs emlités téve a birói létszámról.
II. Minthogy a kir. itélőtáblák szervezésére vonatkozó javaslatot előterjesztettem és mivel az 1885:III. törvénycikk 1. §-a vagylagosan azt a kivánságot fejezi ki, hogy a kir. itélőtáblák szervezéséről szóló javaslattal egyidejűleg terjesztessék elő a törvényszékek és járásbiróságok számának, székhelyeinek és területeinek megállapitására vonatkozó javaslat: ennélfogva kötelességem a törvényhozás figyelmét arra felhivni, hogy ha a törvényszékek és járásbiróságok számának, székhelyeinek és területeinek megállapitásáról alkotandó törvénynek minden egyéb föltétele már most teljesitve is volna: akkor is elkerülhetlenül szükségesnek tartanám, hogy a kir. táblák szervezése, sőt azok több évi működése előzze meg a kérdéses törvényjavaslat előterjesztését.
A szervezendő kir. itélőtáblák fogják ugyanis részben maguk, részben elnökeik utján a kerületükhöz tartozó biróságok fölött a felügyeletet gyakorolni.
Hiba volna ennélfogva, ha a kir. tábláktól és elnökeiktől szerezhető s ugy a személyzetre, mint a helyi viszonyokra vonatkozó alapos adatoknak felhasználása nélkül állapitaná meg a törvényhozás a törvényszékek és járásbiróságok székhelyeit és területeit. Nem is kételkedem abban, hogy a törvényhozás helyeslésével fog találkozni azon álláspontom, mely szerint a szervezendő kir. itélőtáblákon kinálkozó, teljesen megbizható igazságügyi szakközegek közremunkálása nélkül kellő alapossággal a kérdéses törvénynyel járó szervezeti és személyzeti változtatásokat keresztülvinni alig volna lehetséges.
III. Ĺttérve ezek után a jelen javaslat tartalmára, mindenekelőtt kiemelem, hogy a kir. törvényszékek és járásbiróságok működésének tizennyolczadik évében már alig elégedhetik meg a törvényhozás azzal, hogy a törvényszékek szervezetének állandóságához fűzött érdekek oltalma ismét csak a jövőben hozandó - és miként az eddigi tapasztalat mutatta - mindig elhalasztandó törvényre bizassék.
Szükséges ma már komoly fontolóra venni: nem lehetséges-e a törvényhozás által annyiszor kifejezett és alkotmányos országban teljes joggal is felállitott igényeknek - legalább némely ponton - már most meg is felelni.
A felől ugyan nem lehet kétség, hogy az 1871:XXXII. törvénycikk 6. és 7. §-aiban, továbbá az 1875:XXXVI. törvénycikk 4. §-ában és végre az 1885:III. törvénycikk 1. §-ában kifejezett kivánalomnak főczélja a törvényszékek és járásbiróságok számának, székhelyeinek és területeinek ugynevezett végleges megállapitása: mégis e kivánalom alapgondolata csak az, hogy e kérdések lehetőleg minél előbb vétessenek ki a kormány rendeleti jogköre alól és azok a törvény erejének védelme alá helyeztessenek.
Igy értelmezve a többször idézett törvényekben kifejezésre jutott kivánalom lényegét, szükséges azonnal reámutatnom, hogy e kivánalomnak törvényhozásunk már részben meg is felelt.
A törvényszékek és járásbiróságok számát ugyan is törvények állapitják meg (1871:XXXII. törvénycikk 1. §-a, 1873:XXVII. törvénycikk 15. §-a, 1875:XXXVI. törvénycikk 1. §-a, 1885:III. törvénycikk 2., 3. §-ai), következőleg e biróságok számán a kormány rendeleti uton nem változtathat, hanem e jogkör kizárólag a törvényhozást illeti.
Ellenben a székhelyek és területek tekintetében általában még ma is fennáll a kormány rendeleti jogköre (1871:XXXII. törvénycikk 1. §-ának második bekezdése, 1875:XXXVI. törvénycikk 1. §-a, 1885:III. törvénycikk 4. §-a).
A ministerium iparkodott is a törvényekben nyert felhatalmazás alapján a viszonyoknak megfelelőleg megállapitani a birósági székhelyeket és területeket.
Első izben, azaz: az 1871:XXXII. törvénycikk 1. §-a alapján a kir. törvényszékek és járásbiróságok székhelyeit az 1871. évi julius hó 10-én (R. T. 220. l.), a területeket pedig az 1871 évi november 2-án (1871. évi R. T. pótfüzet 1. l) kelt rendeletek állapitották meg.
Az 1875:XXXVI. törvénycikk felhatalmazván a minsiteriumot, hogy a törvényszékek számát (107 volt) 64-re szállithassa le, a megszüntetést két részletben vitte keresztül.
Első izben a kormány 1875. évi szeptember 30-án 20 törvényszéket (Abrudbányán, Belényesen, Budán, Csáktornyán, Esztergomban, Fogarason, Gyergyó-Szt.-Miklóson, Hajdu-Böszörményben, Hátszegen, Huszton, Nagy-Szöllősön, Naszódon, Pápán, Sepsi-Szt.-Györgyön, Szamosujváron, Szeniczen, Szolnokon, Tornán, Turócz-Szt.-Mártonon, Ungváron) szüntetett meg, 1875. julius 31-én kelt rendelet (R. T. 216. l.), másod izben (1876. április 15-én kelt rendelet R. T. 77. l.) 18 törvényszéket oszlatott fel, 4 törvényszéket pedig 2 új törvényszékké egyesitett, vagyis 1876. évi május 31-ével megszüntek a bajai, borosjenői, gyöngyösi, h.-m.-vásárhelyi, homonnai, kőrösbányai, magyar-óvári, makói, nagy-bányai, nagyenyegi, nagy-károlyi, nagy-szombati, orvaviszabányai, selmeczbányai, szent-gotthardi, szilágy-somlyói, verseczi, zsolnai törvényszékek.
A segesvári és medgyesi törvényszékek 1876. évi junius 30-ikával és Erzsébetvárosban, a liptó-szent-miklósi és az alsó-kubini törvényszékek a Rózsahegyen felállitott új törvényszékekké egyesittettek.
Az 1885:III. törvénycikk 2. §-a alapján a megszüntetett karczagi és jászberényi törvényszékek a szolnoki törvényszékké egyesittettek (1885. évi R. T. 505. és 506. l.).
A kir. járásbiróságoknak törvényszéki beosztását lényegesen módositották az 1875:XXXVI. törvénycikk alapján kiadott és föntebb kiemelt rendeletek.
A hetvenes évek második felében történt néhány székhelyváltoztatáson kivül (a sági járásbiróság Csepregre helyeztetett át, a sirokai járásbiróság helyett Lemesen állittatott fel új járásbiróság) nagyobb szabású változtatást vitt keresztül az 1878. évi 5.684. számú rendelet (R. T. 99. l.), melynek intézkedései közül a leglényegesebbek a következők:
Tiz járásbiróság (baróti, bolkácsi, hajduhadházi, kolozsi, kolozsvári, nagyváradi, nyitrazsámbokréti, parajdi, pánczél-csehi, széki) megszüntettetett és helyettük tiz új járásbiróság (csáki-gorbói, csákovári, hosszúasszói, kékesi, Kolozsvár városi, Kolozsvár vidéki, nagyajtai, Nagyvárad városi, Nagyvárad vidéki, oklándi) állittatott fel. Ugyanakkor több járásbiróság más törvényszékhez csatoltatott és számos község más járásbirósághoz osztatott be.
A járásbirósági szervezet tekintetében lényeges változást jelentenek azok a rendeletek is, a melyek az 1885:III. törvénycikk alapján adattak ki (1885. junius 29. R. T. 780. l., 1885. szept. 13. R. T. 1.142. l.). E rendeletek szerint tiz új járásbiróság (Budapest főváros VII. kerületében, Nagy-Ilondán, Perlakon, Szepes-ňfalván, Rétságon, Tisza-Füreden, Tisza-Lökön, Ujbányán, Vizaknán és Zsibón) állittatott fel.
A kormányrendeletek közül ezek volnának a legfontosabbak, a melyek a törvényszékek és járásbiróságok székhelyeinek és területeinek megállapitására vonatkoznak.
Ezeken kivül még számos rendelet adatott ki, a melyekkel a kormány ugy az egyes járásbiróságok székhelyeiben, mint területeiben a czélszerűség által követett változtatásokat megtette és különösen számos község átcsatolása iránt vált szükségessé az intézkedés.
Az előadottak tanusitják, hogy a kormány a folytonosan oda törekedett, hogy a szerzett tapasztalatokhoz képest az igazságszolgáltatás érdekeinek megfelelőleg állapittassanak meg a székhelyek és területek.
Az nem szenvedhet kétséget, hogy a területek tárgyában még hosszabb ideig gyakori változtatás válik szükségessé, miből önként következik, hogy a járásbiróságok székhelyeinek módositását is gyakrabban megkövetelik a változó közlekedési és egyéb a terület meghatározásánál figyelembe veendő viszonyok.
A közigazgatási szervezetnek kilátásba helyezett átalakulása kétségtelenül területi változásokkal is fog járni és igy a közigazgatási és törvényhozási beosztás között annyira kivánatos összhangnak létrehozatala, az a fontos érdek, hogy a járásbirósági székhelyen a közigazgatás összes ágainak járási hivatalai és közegei lehetőleg összpontosittassanak számos községnek, néha egész vidéknek más birósági székhelyhez csatolását, vagy épen a járásbiróság székhelyének megváltoztatását teheti szükségessé. De a közlekedési eszközök folytonos fejlődése, az ezek által befolyásolt gazdasági és culturális élet folyton változó követelményei - miként ezt a mindennapi tapasztalat bizonyitja - gyakrabban teszik szükségessé a birósági területek és néha a járásbirósági székhelyek módositását. A kir. itélőtábláknak több vidéki székhelyen felállitása szintén több ily természetű változtatásokat vonhat maga után.
Mindezeket figyelembe véve, mindenesetre czélszerű, ha a ministerium rendeleti jogköre a birósági területek és a kir. járásbiróságok székhelyei tárgyában teljes épségében fenhagyatik. Különben is alig lehet a törvényhozásnak feladata, hogy egyes községeknek sűrűn változó beosztásával foglalkozzék.
Másként áll a kérdés a törvényszékek székhelyeire nézve.
A birósági székhelyek állandóságának vagy ideiglenességének kérdése közelről érinti a birák áthelyezhetlenségéhez kötött érdekeket is és igy alig vonhatja bárki is kétségbe ama kivánalom jogosságát, hogy az elsőfokú kir. birósági szervezet fennállásának csaknem két évtizedet elért időszakában legalább a kir. törvényszékek székhelyeinek kérdése már ne függjön a kormány rendelkezésétől.
A törvényszéki székhelyekről való rendelkezési jogot csak addig helyes a kormány hatalmi körébe utalni, a mig előreláthatólag a viszonyok ideiglenessége sürűn teszi szükségessé a székhelyek változtatását. Mihely azonban ezek az inkább expeditiv természetű okok megszünnek: elodázhatlan kötelesség a törvényhozás által különben is mindig csak ideiglenesnek jelzett állapotot megszüntetni. Ma már, midőn a kormány a gyökeresebb változtatásokat a törvényszéki székhelyek tekintetében keresztülvitte, nincs semmi különös ok arra, hogy ez az ideiglenes állapot meghosszabbittassék, mert habár az ország némely részében mindenesetre szükséges leend a kir. törvényszékek székhelyeinek módositása is, mégis e változtatások az eddig megállapitott székhelyek legnagyobb részét kétségtelenül érintetlenül hagyják.
Mely okok miatt nem tartom az időt elérkezettnek arra, hogy az eddig megállapitott székhelyek, mint ugynevezett végleges székhelyek, beczikkelyeztessenek. ezeket már föntebb előadtam.
Egyébiránt annak a czélnak elérése végett a jelenleg rendelettel megállapitott törvényszéki székhelyeket is a törvény ereje védje, nem föltétlenül szükséges, hogy azok egyenkint törvénybe foglaltassanak.
A jelen javaslatban ajánlott mód, mely szerint jövőre a jelenlegi törvényszéki székhelyeken nem lehet másként, mint törvényhozási uton változtatni, a törvény erejének védelmét biztositja ama törvényszéki székhelyek részére is, a melyek eddig csak rendelettel állapittattak meg.
Ezekben előadtam általánosságban okaimat, a melyek alapján a jelen javaslatnak elfogadását kérni szerencsém van, de egyuttal kötelességemül ismertem legalább főbb vonásokban összefoglaló jelentést tenni azokról az intézkedésekről is, a melyek a törvényszékek és járásbiróságok száma, székhelyei és területkörei tárgyában történtek és megjelöltem azokat az akadályokat is, a melyek a kormányt a törvényhozás által különböző határidőkhöz kötött s a jelen indokolás során többször kiemelt javaslat előterjesztésében gátolták.
Ezekhez az egyes szakaszok felvilágositásául csak néhány megjegyzést kell fűznöm.
1. § Öt törvényszék, u. m. a budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék (1871:XXXI. tc. 9. §, 26. § stb.), a karánsebesi, fehértemplomi, pancsovai (1873:XXVII. tc. 15. §), továbbá a szolnoki (1885:III. tc. 2. §) jelenleg is törvénybe van foglalva. Ezeken kivül szintén törvény (1880:XXXVII. tc. 39. §) ruházza fel a budapesti és marosvásárhelyi kir. törvényszékeket a külön ügybirósági hatáskörrel, tehát székhelyeikről közvetve szintén törvény szól. Hasonlóképen a pestvidéki kir. törvényszék is fölemlittetik az 1881:XVII. tc. 72. § második bekezdésében. Ellenben a többi törvényszéknek székhelye csak rendeletben jelöltetett ki. Ez is egyik ok, hogy az az épen nem indokolható állapot, mely szerint csakis néhány törvényszék székhelye legyen a törvény erejének védelme alá helyezve, megszünjön.
E szakasznak czélját egyébiránt már föntebb kifejtettem.
2. § A járásbiróságok székhelyeit és területeit, továbbá a törvényszékek területeit a ministerium az eddigi törvényes felhatalmazások alapján is rendelettel változtathatta meg. E szakasz tehát az általános indokolásban bővebben előadottak alapján tulajdonképen az eddigi felhatalmazásokban foglalt jogkör fentartását czélozza.
3. § Az általános „hatályon kivül helyezés”záradékon felül e szakasz még a könnyebb áttekinthetőség szempontjából részletesen is felsorolja a törvényeknek hatályon kivül helyezett rendelkezéseit.
4. § A jelen szakasz a szokásos végrehajtási záradékot tartalmazza.
az igazságügyminister mellett még a ministeriumot is azért szükséges a végrehajtással megbizni, mert a jelen javaslat 2. §-a szerint a járásbiróságok székhelyeit, területeit és a törvényszékek területeit a ministerium változatathatja meg. Ennek az intézkedésnek oka pedig az, hogy a birósági székhelyek és területek megállapitásánál a többi kormányzati ág hatásköréhez tartozó viszonyokra (közlekedési eszközök stb.) de főleg a közigazgatási és törvénykezési beosztás között szükséges összhangra különös figyelmet kell forditani.
