1. § A győr-sopron-ebenfurti vasutnak az 1884. évi XV. törvénycikk 1. §-a szerint 16,181.929 frttal ezüstben megállapitott névleges befektetési tőkéje egy millió frttal, vagyis 17,181.929 frtra ezüstben felemeltetik, s a vasut-részvénytársaság által ezen tőkeemelés fejében 1,000.000 o. é. aranyfrtnyi vagy 2,000.000 német birodalmi márka összeg erejéig felvenni szándékolt és 3%-tólival aranyban kamatozó uj elsőbbségi kölcsönre az 1872. évi XXVII. törvénycikk által törvénybe iktatott engedélyokmány 28. §-a szerint biztositott adó-, bélyeg- és illetékmentesség kiterjesztetik; oly megszoritással azonban, hogy az emlitett mentesség a már forgalomban levő czimletekre nézve fennálló hasonló kedvezményekkel egy és ugyanazon határidőben járand le.
Az állami megváltási jog érvényesitése esetében a minimalis megváltási ár megállapitásánál az ezen tőkeemelésre eső évi járadéki részlet szintén számbaveendő lesz, ugy azonban, hogy ezen évjáradéki részlet nem 5%-tólival ezüstben, hanem az 1884. évi XV. törvénycikk 3. §-ában foglalt rendelkezéshez képest 3%-tólival aranyban fog számittatni.
A kereskedelemügyi minister mindazonáltal felhatalmaztatik, hogy a fentebb engedélyezett állami kedvezmények érvényesitését az alább következő szakaszok szerint a vasutrészvénytársaságra rótt kötelezettségek pontos teljesitésétől tegye függővé.
2. § Az 1. § szerint kibocsátandó uj elsőbbségi kötvények csak a kereskedelemügyi minister előző engedélye mellett lesznek értékesithetők, s az ezen értékesitésből befolyó összegek csak a nevezett minister által esetről-esetre engedélyezendő beruházásokra lesznek felhasználhatók.
3. § A győr-sopron-ebenfurti vasut-részvénytársaság az 1872. évi XXVII. törvénycikk 1. §-a, illetve az ezen törvénycikk által beczikkelyezett engedélyokmány szerint köteles lévén a részére engedélyezett vasutat Ebenfurt irányában az ország határáig kiépiteni, a vasutrészvénytársaság ezen kötelezettség teljesitése fejében a Lajta-Ujfalu-ebenfurti összekötő vasutvonalnak magyar területre eső részét a kereskedelemügyi m. kir. minister által kitüzendő záros határidő alatt tulajdonjogilag megszerezni s azt többi vasutvonalaival telekkönyvileg egyesiteni tartozik; mely vételügylet befejeztével ezen vonalrészre nézve is, ugy az állami megváltási és szállományi jog tekintetében, mint egyáltalában, az 1872. évi XXVII. tc. által törvénybe iktatott engedélyokmány határozmányai lesznek érvényesek. Ugyancsak az emlitett vételügylet befejeztével, az annak tárgyát képező vonalrészre annak idejében közigazgatási uton kiadott engedélyokirat hatályon kivül lesz helyezendő.
4. § Köteles leend a vasut-részvénytársaság, saját vasutvonalain személy- és podgyászforgalmában a m. kir. államvasutak zóna-dijszabási rendszerét a kereskedelemügyi minister által kitüzendő záros határidő alatt életbe léptetni; felhatalmaztatván a kereskedelemügyi minister, hogy ezen alkalomból a vasut-részvénytársaságot, ugy mint esetleg más hasonló helyzetben levő társasági vaspályákat is, az engedélyokmányban előirt IV. osztályu kocsik járásától, illetve az ezeknek megfelelő dijszabás alkalmazása alól felmenthesse, s egyuttal megengedhesse, miszerint a podgyász-dijszabás szabadsuly biztositása nélkül legyen felállitható.
5. § Ezen törvény az országos törvénytárban történt megjelenése napján lép hatályba, s végrehajtásával a kereskedelemügyi és pénzügyi m. kir. ministerek bizatnak meg.
