A győr-sopron-ébenfurti vasut forgalmi eszközeinek, különösen pedig fedett teherkocsijainak állománya a folyton növekedő forgalom igényeivel szemben elégtelennek bizonyulván, a vasut-részvénytársaságot még az 1888. évben utasitottam, miszerint forgalmi eszközeinek szaporitásáról gondoskodjék.
A vasut-részvénytársaság ezen felhivás folytán 100 db. teherkocsit a Ganz és társa helybeli czégnél tényleg megrendelt s az 1889. év első felében már be is szállitott és használatba vett forgalmi eszközök beszerzéséhez a részvényeknek jóváhagyását az 1889. évi junius hó 22-én megtartott rendes közgyülésen kieszközölte, a mely közgyülés a forgalmi eszközök beszerzésére 190.000 forint hitelt szavazván meg, egyuttal elhatározta, hogy ezen költségek, valamint a vállalat érdekében jövőben szükséges beruházások költségeinek fedezhetése czéljából a társaság tényleg forgalomban levő első sorozatú elsőbbségi kölcsöneinek mintájára egy 3%-kal arányban kamatozó 1 millió o. é. forintnyi, vagyis 2 millió német birodalmi márkányi újabb elsőbbségi kölcsön vétessék fel.
A most emlitett közgyülési határozatnak jóváhagyását s ez alapon az új elsőbbségi kölcsön felvételének engedélyezését még az 1889. év junius havában a részvénytársaság azzal kérelmezte tőlem, hogy a kibocsátandó új czímletekre nézve ugyanoly adó-, bélyeg- és illetékkedvezmények adassanak meg, mint a mily kedvezményeket élveznek az 1872. évi XXVII. törvénycikk által beczikkelyezett engedélyokmány 28. §-a s illetve az 1874. évi XXX. tc. alapján a már forgalomban levő régi czímleteket.
Az új elsőbbségi kölcsön felvételének szükségességét illetőleg a következőket jegyzem meg:
Uj épitkezések és beszerzések költségeinek fedezésére a győr-sopron-ébenfurti vasut-részvénytársaság két rendbeli tartalékalap felett rendelkezik s illetve rendelkezett.
Az egyik tartalékalap az 1874. évi XXX. tc. 1. § C. bb. pontja értelmében képezve, az 1884. évi XV. tc. 2. §, illetve az érvényben levő társasági alapszabályok 26. §-a szerint eredetileg 567.706 aranyforint névértékű 3%-os társasági elsőbbségi kötvényekből állott, már az 1888. évi számadási főzárlat szerint is azonban ezen alap 139.000 frt névértékű kötvényre szállott le, a másik tartalékalap pedig az 1872. évi XXVII. tc. által beczikkelyezett engedélyokmány 16. §-ának 3-ik pontja értelmében az alaptőkéből készpénzben kihasitva s az alapszabályok 70. §-a értelmében az elsőbbségi kötvények évjáradékának fedezése után fenmaradó jövedelmi fölöslegből évenkint 2-5%-kal gyarapitva, az 1888. évi számadási főzárlat szerint 233.214 frt 83 krt tett.
Az első helyen emlitett tartalékalap terhére az 1884/87. évek alatt közgyülési jóváhagyás és ministeri engedély mellett különféle új épitkezések és beszerzések hajtattak végre, sőt az 1888. év végével mutatkozó 139.000 frtnyi maradvány is immár felhasználtnak, illetve lefoglaltnak tekintendő, a mennyiben ezen maradvány terhére, szintén közgyülési jóváhagyás és kormányi engedély mellett már az 1889. évben folyamatba tétettek a Rába-hidnak vasszerkezetre való átépitése 60.000 forint, s a lajta-ujfalusi határállomásnak kibővitése, átalakitása és felszerelése 41.000 frt költség erejéig.
Ezen tartalékalapból tehát már csak alig számbavehető összeg áll rendelkezésre; s igy a további beruházások költsége, nevezetesen pedig a legutóbb, vagyis az 1889. év folyamán beszerzett forgalmi eszközök 190.000 frtnyi költsége is, a második helyen emlitett tartalék terhére lett volna utalandó, ezen fedezeti módozat azonban, figyelemmel arra, hogy a forgalmi eszközök szaporitásán kivül, a vasut-részvénytársaság részint közforgalmi, részint hadászati szempontból a pályatesten többrendbeli beruházást vett kilátásba, s ezek közt nevezetesen a Rába-parthoz egy szárnyvonalnak, s a Rába-parton egy rakodóhelynek kiépitését máris elhatározta, s az 1889. évi folyamán tényleg meg is kezdte, mely létesitmények a tartalékalapnak a forgalmi eszközök 190.000 frtnyi költségeinek fedezése után még rendelkezésre állandó mintegy 43.000 frtnyi maradványát, minden valószinűség szerint teljesen felemésztendik, s e szerint a fejlődő forgalom fokozottabb igényei folytán jövőben is minden esetre szükségessé váló további új beruházásokra, nem maradt volna megfelelő alap rendelkezésre, alkalmazható nem volt, hanem legczélszerűbbnek mutatkozott, hogy a második tartalékalap igénybevétele mellőztetvén, a már felhasznált első tartalékalap pótlásául a társaság által felvenni szándékolt új elsőbbségi kölcsön utján egy új beruházási alap képeztessék.
Bár ezek folytán az új kölcsön felvétele, s ez uton egy új beruházási tartalékalap képzése teljesen indokolt, mindazonáltal a jelen esetben a kölcsön felvétele az engedélyokmány 30. §-ának a) és b) pontjai, illetve a vasutengedélyezési szabályrendelet 10. §-ának i) pontja értelmében a kormány által saját hatáskörében azért nem volt engedélyezhető, mert egyrészt a társaság által kért bélyeg- és adókedvezmények miatt az engedélyokmány idevágó határozmányának alább kifejtendő értelmezése szerint a törvényhozás engedélyének kikérése szükséges, s mert másrészt a társaság részéről azon igény is támasztatott, hogy a felveendő új kölcsön az engedélyokmányszerű megváltási évjáradék majdani megszabásánál szintén számba vétessék, - mely kérelem közigazgatási uton szintén nem volt teljesithető.
Az engedélyokmány 28. §-a szerint a részvények szelvényei 30 évig adó-, bélyeg- és illetékmentesek, továbbá megengedtetik, hogy az első kiadású elsőbbségi és törzsrészvények, ideértve az ideiglenes jegyeket is, bélyeg- és illetékmentesen adassanak ki, s végre a tőkeszerzés czéljából kiállitandó minden szerződés, beadvány vagy bármely más okirat, bélyeg- és illetékmentes lesz.
Ezen határozatokból kifolyólag a társaság részéről elfoglalt azon álláspontra nézve, hogy az új czímletekre az adó- és illetékmentesség a fentidézett engedélyokmányi határozatok értelmében igénybe lenne vehető, alapos kételyek merültek fel, a mennyiben ugyanis az 1872. évi XXVII. tc. által beczikkelyezett engedélyokmány 28. §-a csak a törzs- és elsőbbségi részvények, s illetőleg az 1874. évi XXX. tc. B) pontja alapján az utóbbi czímletek helyébe lépett elsőbbségi kötvények első kihasitására, s azok szelvényeire nézve biztositja a bélyeg- és illetékmentességet, arról ellenben, hogy a későbbi tőkeszaporitás következtében kibocsátandó új czimletekre és szelvényeikre mindazon kedvezmények kiterjednek-e? sem az engedélyokmányban, sem az azt módositó későbbi törvényekben emlités téve nincs.
Az adó-, bélyeg- és illetékmentességnek a kibocsátandó új czímletekre leendő kiterjesztése tehát olykép volt megszoritandó, hogy az engedélyezendő adó-, bélyeg- és illetékmentesség az új czímletekre nézve is ugyanazon határidőkben járjon le, mint a régi, már forgalomban levő czímletekre.
A mi a társaság azon igényét illeti, hogy a felveendő új kölcsön az engedélyokmányszerű megváltási évjáradék megszabásánál számba vétessék, ez méltánylandó ugyan, szükséges volt azonban ez iránt is a törvényhozás engedélyét kikérni, mert az 1884. évi XV. tc. 1-ső §-ában megállapitva lévén azon tőke, mely az állami megváltás esetén fizetendő évjáradék megszabásánál alapul veendő, ezen tőkének közigazgatási uton való felemlése helyt nem foghat.
Mielőtt azonban az adó-, bélyeg- és illetékkedvezményeknek az új kölcsönre való kiterjesztését s a társaság utóbb érintett igényének figyelembevételét kilátásba helyeztem volna, a közérdek szempontjából a társaság irányában többrendbeli követelményt támasztottam, mely követelményeknek a társaság kész lévén megfelelni, a társasággal a következő megállapodásokat létesitettem, ugymint:
1. Azon feltevésben, hogy a felvenni szándékolt új elsőbbségi kölcsön az engedélyokmányszerű megváltási évjáradék megszabásánál számitásba fog vétetni, a vasut-részvénytársaság kötelezte magát, hogy a m. kir. államvasutakon jelenleg érvénybe álló zónadíjszabást a személy- és podgyász-forgalomban ugyanazon díjtételek átvétele mellett, legkésőbb folyó évi augusztus hó 1-ig saját vonalain is életbe fogja léptetni, ugy azonban, hogy a díjszámitás tekintetében a vasut külön állása érintetlenül maradjon, - s hogy a társaság az engedélyokmányban a IV. kocsiosztályra előirt díjtétel alkalmazásától, valamint a podgyász-szabadsúly biztositása alól fel legyen mentve.
2. A felveendő kölcsön értékesitése és felhasználása tekintetében a vasut-részvénytársaság csakis esetről-esetre kikérendő ministeri engedély alapján fog eljárni, önként értetődvén, hogy a zónadíjszabás-rendszer életbeléptetése folytán az állomásokon netán szükséges berendezések és átalakitások, ugyszintén a forgalmi eszközök szaporitásának vagy tökéletesbitésének költségei a felveendő új kölcsönből lesznek fedezendők.
3. A vasut-részvénytársaság azon engedélyokmányszerű kötelezettség teljesitése fejében, mely szerint vasutját Ébenfurt irányában az ország határáig kiépiteni volt köteles, elvállalja azon kötelezettséget, hogy a Wien-Pottendorf-Wiener Neustadti vasut-részvénytársaság tulajdonát képező s a győr-sorpon-ébenfurti vasutrészvénytársaság által ez idő szerint albérben tartott Lajta-Ujfalu határszéli vasutvonalat, a fenforgó viszonyok méltatásával kitüzendő záros határidőig tulajdonul megszerzi s a megvásárolt vonalat a győr-sorpon-ébenfurti vasut kiegészitő része gyanánt a központi telekkönyvbe bevezettetni fogja.
Az elősorolt megállapodások a közérdeket s az államkincstár érdekeit egyaránt kielégitik, mert egyrészt a magyar kir. államvasutak zónadíjszabási rendszerének a győr-sopron-ébenfurti vasuton leendő életbeléptetése az illető vidéknek kétségkivül nagy előnyére szolgáland, s ekként egy újabb lépés tétetik a személy- és podgyász-díjszabás egységesitése felé, mivel szemben a IV. kocsiosztály végleges kiküszöbölése annál kevésbbé jöhet tekintetbe, mert e kocsiosztály közlekedtetésétől mindazon vasutak, melyek engedélyokmányainak szövegezése ezt megengedte, már évek előtt felmentettek s mert másrészt a győr-sopron-ébenfurti vasutnak az osztrák vasuthálózathoz való csatlakozása elvégre az államjogi helyzetnek megfelelő megoldást nyer.
Ezen csatlakozás kérdését illetőleg még a következőket emlitem fel:
A győr-sopron-ébenfurgi vasut engedélyezése alkalmával feltételeztetett, hogy a vasutnak a Lajta folyó áthidalásával Ébenfurtig s esetleg tovább Sct.-Pölten felé való folytatása az osztrák kormány által engedélyeztetni fog, e feltevés azonban nem valósult meg, hanem a vasutnak az osztrák hálózattal való forgalma mai napig egy Lajta-Ujfalu és Ébenfurt közt még 1871. évben kiépült, s korlátolt közforgalomra berendezett kőszénpálya által következtettetik.
Ezen összekötő vonal 0.954 kilométer hosszú magyarországi részének, mint kőszénpályának megépitésére és forgalomban tartására a másolatilag mellékelt okirat szerint Schoeller Gusztáv és Skene Ágoston az 1871. évben közigazgatási uton nyertek engedélyt, mely 90 évre szóló engedélyben mindazonáltal a nyilvános személy- és árúforgalomban szedhető maximális díjtételek is megállapittatván, ez alapon a kőszénpálya annak idején a nyilvános forgalom számára is megnyittatott.
A kőszénpályát az engedélyesektől később a Wien-Pottendorf-Wierer-Neustadti vasut-társaság tulajdonul megszerezte, a nélkül azonban, hogy a tulajdon átruházáshoz magyar kormányának engedélye kieszközöltetett volna és ugyanazon módon jutott az a most nevezett vasuttal együttesen a cs. kir. szab. déli vasut birtokába, mely azt később az ébenfurg-wittmannsdorfi helyi érdekű vasutnak albérletbe, ez utóbbi pedig a győr-sopron-ébenfurti vasutnak további albérletbe adta, mely utóbb albérleti viszony előbb csak ideiglenesen, rendeztetett, később azonban egy 1884. évi márczius hó 1-én kötött s ministeri jóváhagyás végett bemutatott szerződés utján véglegesen lett volna rendezendő.
Lényegileg az albérleti szerződés ellen nem lehetett ugyan kifogásom, mindazonáltal, miután magyar területre eső vasutvonal tulajdonának kormányi engedély nélkül történt tulajdoni elidegenitése elvi okoknál fogva kifogásolandó volt, minthogy továbbá azon helyzet, miszerint a magyar és osztrák vasuthálózat közt egy fontos közforgalmi útirány egy kőszénpálya által közvetittessék, már magában véve is módositást igénylő visszás állapotnak tekintendő, s minthogy végre az állami megváltás és szállitmányi jog szempontjából is fontossággal bir, hogy a kérdéses vonalrész jogviszonyai olykép rendeztessenek, miszerint az a központi vasuti telekkönyvbe legyen felvehető, - mindezeknél fogva az albérleti szerződés jóváhagyásának függőben tartása mellett a győr-sopron-ébenfurti vasut-részvénytársaságot oda utasitottam, hogy az ébenfurt-neufeldi összekötő vonal magyar területre eső részének tulajdonul leendő megszerzése iránt a kellő lépéseket tegye meg.
E részbeni utasitásom folytán s miután a kérdéses vonalrész megszerzéséhez az osztrák kormány elvi hozzájárulás is kieszközöltetett, a győr-sopron-ébenfurti vasut-részvénytársaság a vonal megvásárlása iránt tárgyalásokat inditott meg a Wien-Pottendorf-Weiner-Neustadti vasuttal, s a bérleti viszony folytán érdekelt cs. kir. szabadalmazott déli vasuttal, a mely tárgyalások még eddig be nem fejeztettek ugyan, de miután az emlitett két vasut elvileg a vonalrész eladásához szintén hozzájárult, alapos a kilátás arra, hogy az e részben a kormány által folyton szorgalmazott tárgyalások már a legrövidebb idő alatt a kivánt sikerre fognak vezetni.
A fentiek előadása után s a vonalrész megvásárlásának sikerülte reményében, szükséges volt, hogy a megvásárlandó vonalrészre, - a kőszénpályára kiadott épitési és üzleti engedély visszavonása mellett, -. a győr-sopron-ébenfurti vasutnak, az 1872. évi XXVII. tc. által beczikkelyezett engedélyokmánya kiterjesztessék.
A IV-ik kocsiosztály járatásának kérdését illetőleg még megjegyzem, hogy ezen engedélyokmányszerű kötelezettség alól a zónadíjszabás átvétele esetére azon többi vasutakat is felmenteni kivánnám, melyeknél ezen kocsiosztály még alkalmazásban van, miért is a törvényjavaslat idevágó pontjának oly szövegezést adtam, mely által a jelzett értelemben való eljárásra általában felhatalmazást nyernek.
Az előadottak alapján van szerencsém az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak elfogadásra ajánlani.
Épitési engedély,
melylyel Schoeller Gusztáv és Skene Ágoston urakat ezennel feljogositom, hogy az Ébenfurtról Újfalvára tervezett vasutnak Magyarországon kőszénbánya-vonalat képező részét a következő feltételek mellett épithessék ki s tarthassák forgalomban: 1-ször. Valamint az épitésnél, ugy az üzletnél is fennálló törvényeket, rendeleteket s kormány-intézkedéseket kötelesek szem előtt tartani, s az építést a jóváhagyott tervek és azon határozmányok alapján eszközölni, melyek a vonalnak folyó évi ápril hó 3-án megejtett előleges bejárása alkalmával megállapittattak s ugyanakkor a % alá hiteles másolatban zárt jegyzőkönyvbe felvétettek. 2-szor. Az emlitett bánya-vasut legfeljebb két év alatt adandó át a forgalomnak. 3-szor. Mindazon feltételek, melyek más pályák beszakadása - a postaszállitás, távirda felállitásra, árszabály leszállitás, katonaság, felügyelő állami tisztviselők és szolgák szállitása, állam-felügyelet, a pályának az állam részéről leendő beváltása s végre az államnak szállományi joga tárgyában az 1870:XXVII. tc. által beczikkelyezett valkány-perjámosi vasut engedélyokmányának 8., 10., 11., 15., 16., 17., 21., 24. és 25. §-ban megállapittattak, a jelen pályára nézve is érvénynyel birandnak. 4-szer. A szállitási díjak a következőknél magasabbak nem lehetnek. - A) személyeknél mértföldenkint
I. osztályban 36 kr. ezüstben,
II. osztályban 27 kr. ezüstben,
III. osztályban 18 kr. ezüstben,
IV. osztlyban 10 kr. ezüstben.
B) Árúknál vámmázsa és mértföldenkint 3 kr. ezüstben. C) Egész kocsirakodásoknál gabona, só, tüzi- s épületfa, vas- és vasgyártmányok 2.5 kr. D) Szintén egész kocsirakodásoknál szén, koaks, sajtolt tőzeg érczek, mész- és épületkő 2 kr. Az árszabásoknak országos értékre átszámítását illetőleg más pályákra nézve hozott határozatok e pályára nézve is érvénynyel fognak birni. Ha a vasuti szállitási díjakat a törvényhozás szabályozná, a szabály a jelen pályára is érvényes leend. 5.ször. Az engedélyesek a kisajátitási jogot az 1868:LV. tc., valamint az általános bányatörvény értelmében igénybe vehetik. 6-szor. A jelen engedély tartama a pálya megnyitásától számitott 90 évre szabatik meg. Végre 7-szer. Kötelesek az engedélyesek a pálya megnyitását megelőzőleg annak műtanrendőri bejárásaért folyamodni: ugy nemkülönben a menetrendet s az árszabást jóváhagyás végett bemutatni.
