1. § Azok a kártalanitási igények, a melyek az italmérési jog kártalanitásáról szóló 1888. évi XXXVI. tc. 13. §-a, illetve az 1889. évi V. tc. 1. §-a értelmében csak azért nem voltak érvényesithetők, mert az 1889. évi április hó 30-áig a kir. adófelügyelőnél irásban be nem jelentettek; ezen törvény alapján tárgyalás alá veendők, de csakis oly esetekben, melyekben a kártalanitási igények, nem ugyan a törvénynek megfelelő módon és időben a kir. adófelügyelőnél, de mégis irásban, az 1889. évi deczember hó 31-éig, valamely hatóságnál vagy hivatalnál bejelentettek, s melyekben a fennebbiek szerint eszközölt bejelentések tárgyalás alá vételét az érdekeltek legkésőbb az 1890. évi szeptember hó 30-áig a pénzügyministernél irásban kérelmezik. Ugyancsak az 1890. évi szeptember hó 30-áig a pénzügyministernél bejelenthetők - és ezen törvény alapján tárgyalás alá veendők - a községeknek az 1888. évi XXXVI. tc. hatályba lépte előtt szerzett italmérési jogukra vonatkozó és az idézett törvény alapján érvényesiteni elmulasztott kártalanitási igényeik is.
2. § Ezen igények tárgyalásánál és megállapitásánál az 1888. évi XXXVI. tc. intézkedései követendők, a következő eltérésekkel:
1. A kártalanitás csakis az 1888. évi XXXVI. tc. 3. és 8. §-aiban megjelölt alapokon eszközölhető, ellenben a hivatkozott törvénycikk 6., 7., 9. és 10. §-ai ezekben az esetekben nem alkalmazhatók.
2. Ha ezen igények folytán a kártalanitás összegének egyezségi megállapitása nem sikerül, a felett, a közigazgatási bizottság albizottságának mellőzésével, a pénzügyminister határoz.
3. § Ezen törvény, a történt törvénytárba fölvételével azonnal életbe lép és végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.
