Az Egyptommal 1890. évi augusztus hó 16-án kötött kereskedelmi egyezmény ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Az egyezmény szövege a következő:
Az alulirottak: Rosty Zsigmond ur, Ő császári és apostoli királyi Felségének kamarása, az osztrák-magyar monarchia diplomatiai ügyvivője és főconsula Egyptomban és Zoulfikar pasa Ő Nagyméltósága, Ő Fensége az egyptomi Khedive kormányának külügyi ministere,
illető kormányaik által kellően felhatalmazva és Egyptomra nézve a császári firmánok által engedélyezett jogkör határain belül a következőkben állapodtak meg:
Az osztrák-magyar Monarchia és Egyptom között a kereskedés és a hajózás kölcsönösen szabad leend.
Az osztrák és magyar alattvalók Egyptomban és az egyptomiak az osztrák-magyar monarchiában hajóikkal és rakományaikkal mindazon helyeket és kikötőket szabadon látogathatják, a melyeknek felkeresése a nemzetbelieknek jelenleg meg van engedve, vagy jövőben meg fog engedtetni és a kereskedés és a hajózás tekintetében kölcsönösen ugyanazon jogokat, kiváltságokat, szabadságokat, kedvezményeket és mentességeket fogják élvezni, a melyeket a nemzetbeliek jelenleg élveznek, vagy jövőben élvezni fognak; ugyszintén nem vonhatók magasabb illetékek vagy dijak alá, mint a melyek a nemzetbeliektől szedetnek.
Egyptomnak bármely földterménye vagy iparczikkének, - érkezzék az bárhonnan, - az osztrák-magyar monarchiába való bevitele alkalmával, és viszont az osztrák-magyar monarchia bármely földterménye vagy iparczikkének, érkezzék az bárhonnan, Egyptomba való bevitele alkalmával nem lesz más vagy magasabb vámoknak alávetve, mint a melyeknek a többi idegen országokból eredő hasonnemü földterményeknek vagy iparczikkeknek bevitele alá van vetve; ugyszintén a szerződő felek bármely földterménye vagy iparczikkének bevitele ellen, - érkezzék az bárhonnan, - semmiféle tilalom sem lesz fentartható és elrendelhető, a mely egyszersmind a többi idegen országok hasonnemü földterményének vagy iparczikkének bevitelére nem alkalmaztatnék.
Ezen utóbbi határozat nem terjed ki az egészségügyi rendszabályokra, valamint egyéb oly tilalmakra, melyek a közegészség, az állategészség és a mezőgazdasági hasznos növények védelme érdekében szükségesek.
A jelen egyezmény határozatai alól ki vannak zárva: mindennemü dohány, a tümbeki, só, salétrom, natron és hasis; továbbá mindennemü fegyver, lőszerek, lőpor és robbanó anyagok.
Az Egyptomból az osztrák-magyar monarchiába, vagy az osztrák-magyar monarchiából Egyptomba való rendeltetéssel kivitt áruczikkek Egyptomban, illetve az osztrák-magyar monarchiában más vagy magasabb vámoknak, vagy illetékeknek nem vethetők alá, mint a melyek ugyanazon áruczikknek bármely más idegen ország felé irányuló kivitelekor jelenleg szedetnek, vagy jövőben szedetni fognak; szintugy a szerződő felek egyike sem rendelhet el a másik ellen oly kiviteli tilalmat, a mely egyenlő feltételek mellett ugyanazon áruczikknek a többi idegen országokba való kivitelekor nem alkalmaztatnék.
A szerződő felek mindegyike arra kötelezi magát, hogy a kereskedés, a hajózás, a be- és kiviteli vámoknak magassága, biztositása és beszedése, valamint az átvitel tekintetében a másik fél kivánságára annak alattvalóit, kereskedését és hajózását azonnal minden kárpótlás nélkül mindazon kiváltságokban, kedvezményekben vagy mentességekben fogja részesiteni, melyeket valamely más államnak jelenleg engedélyez, vagy jövőben engedélyezni fog.
A másik fél az ez iránti kivánság nyilvánitásának ténye által magára vállalja mindazon kötelezettségeket, melyek a vámszolgálat szabályozása, a tengerpart ellenőrzése és a rendészet tekintetében azon hatalmat terhelik, a melylyel egyenlő bánásmódban részesülni kiván.
A fentebbi intézkedés mindazonáltal ki nem terjed:
1. azon kedvezményekre, melyek valamely szomszéd államnak a határszéli forgalom könynyitésére engedélyeztettek, vagy utóbb engedélyeztetni fognak, sem azon vámkedvezményekre vagy vámmentességekre, melyek csak bizonyos határvonalakra nézve, vagy bizonyos kerületek lakosai számára engedélyeztetnek.
2. Azon kötelezettségekre, melyeket a szerződő felek valamelyike már létesitett vagy jövőben létesitendő vámegylet alapján elvállalt.
Az osztrák, vagy magyar hajók Egyptomban és viszont az egyptomi hajók az osztrák-magyar monarchiában, tekintet nélkül elindulási kikötőjükre és rakományuk származási vagy rendeltetési helyére, a nemzeti hajókkal minden tekintetben egyenlő bánásmódban fognak részesülni.
Ezen határozat kiterjed a helyi kezelésre, a szerződő államok kikötőiben, medenczéiben, dockjaiban, réveiben és öbleiben szedett illetékekre vagy bárminemü más dijakra, a kalauzolásra és általában mindenre, a mi a hajózást illeti.
Minden hajó, a mely az osztrák, vagy a magyar törvények szerint osztrák, vagy magyar nemzetiségü hajónak tekintendő, valamint minden hajó, a mely az egyptomi törvények szerint egyptomi hajónak tekintendő, a jelen egyezményt illetőleg minden osztrák, vagy magyar, vagy egyiptomi hajónak fog elismertetni.
A jelen egyezmény határozatai alól azonban ki van véve a parthajózás, és a belvizeken való hajózás, melynek gyakorlására a szerződő államok illető törvényei lesznek irányadók.
A szerződő felek egyikének hajói által bevitt vagy kivitt áruczikkek az eredetre, vagy a származási helyre való tekintet nélkül, a másik fél területein más megszoritásoknak vagy magasabb illetékeknek nem vethetők alá, mint a melyek a nemzetbeli hajók, vagy bármely más állam hajói által bevitt vagy kivitt árúkra alkalmaztatnak.
Az osztrák-magyar monarchia alább felsorolt földterményei vagy iparczikkei Egyptomba való bevitelük alkalmával az érték után 10%-ot meg nem haladható vám alá fognak esni:
1. nemtelen fémek nyers állapotban részben vagy egészben megmunkálva, ideértve a gépeket és szerszámokat, a gép- és szerszámrészeket, a mezőgazdasági gépeket és eszközöket, a gőzmozdonyokat és vasuti vagy lóvonatu vasuti kocsikat, az apró árúkat és minden tulnyomó részben fémből - arany és ezüst kivételével - készült árúkat is;
2. közönséges késműves árúk, melyeknek nyelei, vagy markolatai nem aranyból, ezüstből, gyöngyházból, vagy teknősbéka-héjból készültek;
3. fonalak és fonadékok, kötelek és alattságok, tüllök, bársony és minden egyéb sima, áttört, vagy mustrás szövet fehéritve, vagy nem fehéritve, szinnyomatosan, vagy festve, bármily növényi fonó-anyagból készültek, mint pl.: pamutból, jutából, lenből, kenderből, rámiából, pálmalevél-rostból, áloéból, vagy hasonlókból;
4. a 3. pontban felsoroltakkal hasonnemü fonalak és szőtt árúk gyapjuból, vagy gyapjufonálból, kecskeszőrből, vigogneból, teveszőrből, vagy egyéb állati fonóanyagból, - selyem kivételével;
5. vegyes szövetek a 3. és 4. pontok alatt felsorolt anyagokból, vagy selyem és selyemhulladékok hozzáadásával, a mennyiben az utóbbiak a szövet összsulyának 20%-át tul nem haladják:
6. kőszén;
7. indigó;
8. rizs;
9. olajmagvak;
10. különféle czipészárúk, nyerges és egyéb bőrárúk;
11. finomitott czukor;
12. természetes vagy gyártott ásványvizek és pezsgő vizek;
sör;
13. iró- és nyomdapapiros;
szivarkapapiros;
itató papiros, csomagoló papiros, durva papiroslemez;
papiros tapéták;
különféle nyomtatványok;
14. műasztalos fa;
épitő és egyéb munkákhoz való fa,
butorok közönséges, vagy műasztalos fából (szövettel bevonva, vagy a nélkül);
faszerszámok és faárúk;
talyigák és kocsik;
árúk szalmából, nádból, kákából, fűzből, stb. stb.;
15. porczellán áruk;
mindennemü üvegáru, a táblaüveg kivételével;
16. mindennemü gyujtó (ideértve a taplót is);
17. kész fehérnemü, kész ruházat;
18. mindennemü lámpa és lámparészek;
tarbouch (vörös sipkák);
férfi és női kalapok.
Az árúknak az előzőkben használt megnevezése magában foglalja mindazon árukat, a melyek ezen vezérszók alatt a "Commerce extérieur de l'Égypte (importation) pendant l'année 1889." czimü részletes kimutatásban szerepelnek.
Minden egyéb áruczikkekre nézve az egyptomi kormány fentartja magának az illeték-kiszabás teljes jogát; az ezen egyéb áruczikkekre vonatkozó szabályzatok, valamint azok tarifaszerü beosztása, az osztrák és a magyar alattvalókra ugyanazon föltételek mellett fognak alkalmaztatni, mint az egyptomi nemzetbeliekre, vagy az ezen tekintetben legnagyobb kedvezésben részesülő idegen alattvalókra.
Az osztrák-magyar monarchia földterményei vagy iparczikkei után Egyptomban szedett értékvámok azon érték szerint fognak kivettetni, a melylyel a bevitt áru a feladás vagy a bevásárlás helyén birt; megtoldva még azon szállitási és biztositási költségekkel, a melyek az egyptomi kirakodási kikötőig felmerültek.
A kereskedő köteles bevallásában az árúk értékét kitüntetni. Ha a vámhivatal a kereskedő által bevallott értéket a vámilleték beszedésének alapjául el nem fogadja, akkor az áruküldeményt kisérő okmányoknak, mint: az áruszámlák, biztositási bárczák, levelezéseknek stb. előmutatását követelheti.
Ha a kereskedő ezen okmányokat nem mutatja be, vagy ha ezek elégtelenek, a vámhivatalnak szabadságában áll vagy az árut megtartani, megfizetvén a kereskedőnek az általa bevallott árt 10%-kal megtoldva, vagy a vámilletéket természetben beszedni.
Ha a vámhivatal az elővásárlási joggal él, az árunak a bevivő által bevallott árának kifizetése 10%-kal megtoldva, valamint az illető árúk után netalán már beszedett bárminemü illetékek megtéritése, a bevallásra következő két hét alatt teljesitendő.
A vámnak természetben való beszedése esetén, ha az árúk mind ugyanazon nemüek, a vámok beszedése a mennyiség arányában történik; az esetre pedig, ha az árúk különböző nemü tárgyakból állanak, a vámoknak természetben való beszedése csupán a vitás áruczikkek után történik, a kereskedő által megjelölt árak alapul vétele mellett.
Az érték után vámolandó főbb áruczikkek értékének a beviteli kikötőkben határozott időszakra való megállapitása czéljából az egyptomi vámigazgatás az ezen áruczikkek forgalmában érdekelt kiválóbb kereskedőket meg fogja hivni, hogy azokkal egyetértőleg a tarifa megállapittassék, melynek érvénye azonban tizenkét hónapot meg nem haladhat.
Az ekkép megállapitott tarifa az egyptomi vámhivatalok által az osztrák-magyar consulatussal Alexandriában közöltetni fog és a mennyiben az ellen a consulatus az ezen közlést követő tizennégy nap alatt óvást nem tenne, az az osztrák és a magyar termékekre és alattvalókra nézve hivatalosan elismertnek fog tekintetni.
A kivitel után Egyptomban az árúk értékének 1%-át meg nem haladó vám fog szedetni.
A kivitt áruczikkek értéke a vámhivatal által fog megállapittatni, a mely, a mennyire lehetséges, időszaki tarifákat fog felállitani.
Az egyptomi kormány fentartja magának a jogot, hogy a kivivőtől a kivitelre szánt áruczikkekre vetett külön belső illetékek lefizetését igazoló bizonyitékok előmutatását követelje; ily bizonyiték hiányában az áruczikkek kivitele megtiltható.
A hajóba való átrakásra szánt árúk, akár történjék ezen átrakás közvetlenül hajóról-hajóra, akár pedig ugy, hogy az illető árúk vasuton érkeztek egyptomi területre, ugyszintén azon árúk, melyek a vámraktárakba való elhelyezésre vannak szánva, minden beviteli, vagy kiviteli vám alól mentesek.
Azon árúk azonban, a melyek az azokat szállitó hajókon való használatra vannak szánva, a kiviteli vámmal egyenértékü, azaz: az érték után 1%-nyi vámnak vettetnek alá.
Ha a szerződő felek egyikének területén, vagy területeinek egy részén valamely belföldi föld- vagy ipartermék után fogyasztási adó szedetik, a másik szerződő fél területeiről behozott ugyanoly nemü áruczikk azon kerületben, a melyben ezen adó beszedetik, egyenértékü adóval terhelhető; föltéve, hogy a többi idegen államokból behozott ugyanoly nemü áruczikkek is ugyanazon bánásmódnak vettetnek alá.
A fogyasztási, azaz a belső adók mérséklésének vagy megszüntetésének esetében, a másik szerződő fél földterményeinek, vagy ipartermékeinek behozatala után szedett egyenértékü adó egyidejüleg megszüntetendő, vagy a nevezett fogyasztási adók mérséklésének megfelelő arányban leszállitandó.
A fenti határozatok semmikép sem érintik a törvényhatóságok és községek azon jogát, hogy a törvényhatóság vagy község területére fogyasztás végett behozott italok és folyadékok, eledelek, takarmány, tüzelő szerek és épületanyagok után saját javukra községi, vagy fogyasztási illetékeket még akkor is szedhessenek, ha ott hasonnemü czikkek nem állitatnak elő.
Mindazonáltal, a mennyiben csupán ipartermékekről van szó, azok, ha azon törvényhatóság vagy község területén belől, a melyen községi vagy fogyasztási illeték szedetik, előállittatnak, egyenértékü adóval fognak terheltetni.
Önként értetik, hogy a szerződő felek egyikének földterményei vagy ipartermékei, a másik fél területén csak az esetben vethetők községi vagy fogyasztási illetékek alá, ha a törvényhatóság, vagy a község területére behozott ugyanolynemü belföldi, valamint a többi államokból eredő árúk ugyanazon illetékekkel terheltetnek.
A mellékilletékekre és vámpótlékokra, mint: hordás-, közraktár-, raktár-, rakpart-dij, gőzdaru, zsilip, tamkin, ólompecsét, árukiadási engedély, bevallási illeték, mérlegpénz, mérésdij és minden egyéb illetékre vonatkozó szabályzatok a szerződő felek mindegyikének vámhivatalai által a másik ország alattvalóira és áruira ugyanakkép alkalmazandók, mint a saját alattvalókra és a belföldi árúkra.
Az osztrák-magyar monarchiába egyptomi kereskedelmi utazók, vagy Egyptomba osztrák, vagy magyar kereskedelmi utazók által mustrák, vagy minták gyanánt bevitt vámköteles árúk vámmentesen fognak bebocsáttatni, ha az ismét kivitelük, vagy közraktárakban való elhelyezésük ellenőrzésére szolgáló következő alakszerüségeknek elég tétetik:
1. Mindazon kikötők, vagy egyéb helyek vámhivatali főnökei, a hová a minták, vagy mustrák bevitetnek, meg fogják állapitani az ezen czikkek után járó vámot. A kereskedelmi utazó az emlitett illeték összegét köteles a vámhivatalnál készpénzben letétbe helyezni, vagy annak megfelelő biztositékot adni.
2. Az azonosság biztositása végett minden egyes minta, vagy mustra, a mennyire ez lehetséges, bélyeggel vagy pecséttel jelölendő meg.
3. A bevivőnek engedélyjegy vagy bizonyitvány adandó, melynek a következőket kell tartalmaznia:
a) a behozott minták vagy mustrák jegyzékét, mely részletesen feltünteti az áruczikkek nemét, valamint az azonosságuk megállapitására szolgálható különös ismertető jeleket;
b) a minták, vagy mustrák után fizetendő vámösszeget feltüntető kimutatást, valamint azon körülmény felemlitését, vajjon ezen összeg készpénzben tétetett-e le, vagy óvadék által biztosittatott-e?
c) a minták vagy mustrák ismertető jegygyel való ellátásának módját feltüntető kimutatást;
d) a határidő megjelölését, mely tizenkét hónapnál többre semmi esetre sem terjedhet és a melynek lejártával, ha nem igazoltatik, hogy a minták, vagy mustrák korábban ismét kivitettek, vagy közraktárban elhelyeztettek, a letett vámösszeg a kincstár javára megtartatik, vagy ha az iránt biztositék adatott, behajtatik. A bevivőtől a bizonyitvány, vagy az engedély-jegy kiállitásáért, vagy az azonosság megállapitására szolgáló bélyegért semmiféle illeték nem fog követeltetni.
4. A minták vagy mustrák isméti kivitele a belépti vámhivatalnál, ugy bármely más vámhivatalnál történhetik.
5. Ha a minták, vagy mustrák a kiszabott határidő [3. d) pont] eltelte előtt valamely kikötői, vagy bármely más vámhivatalnál isméti kivitel, vagy közraktárban való elhelyezés végett bemutattattak, az illető vámhivatal főtisztviselői tartoznak maguknak szemle utján meggyőződést szerezni arról: vajjon az előttük felmutatott czikkek csakugyan azok-e, a melyek részére a belépti engedély-jegy kiszolgáltattatott. Ha az azonosság megállapittatik, a vámhivatal főtisztviselői bizonyitani fogják az ismét kivitelt, vagy a közraktárban történt elhelyezést, és a letett vámösszeget visszaadják vagy a biztositék kiadása végett a szükséges intézkedéseket meg fogják tenni.
Az egyptomi vámhivataloknál mindennemü szemle, valamint vámfizetés alól a be- vagy kivitelkor fel vannak mentve a főconsulok és valóságos consulok (consules missi) személyes használatára rendelt tárgyak és czikkek, a mennyiben ezen közegek egyéb foglalkozással nem birnak, kereskedéssel vagy iparral nem foglalkoznak és Egyptomban ingatlanokat sem nem birnak, sem nem mivelnek.
Az egyptomi kormánynak jogában áll bárminemü oly szabályzatokat életbe léptetni, a melyek a közigazgatás rendes menetének biztositására, a csempészet megakadályozására rendelvék, szintugy a közegészség és az ország biztonsága érdekében bármily intézkedéseket tenni; ezen szabályzatok az osztrák és magyar hajókra és alattvalókra teljes joggal alkalmazhatók, föltéve, hogy azok a többi nemzetek hajóira és alattvalóira is egyenlően alkalmaztatnak.
Az emlitett szabályzatok, ide értve a hajók feletti felügyeletet, a csempészett árúk kipuhatolását, vagy nyomozását, valamint a hamis bevallás és csempészet, vagy csempészeti kisérlet, csalás vagy csalási kisérlet, vagy a szabályzatok ellen való bármely kihágás esetén az ezen szabályzatok értelmében alkalmazható birságok vagy egyéb büntetések szintugy, mint a közegészség és a közbiztonság érdekében netán elrendelt intézkedések az osztrák és magyar alattvalókra ugyanazon feltételek mellett alkalmazhatók, mint a saját nemzetbeliekre.
Ha az egyptomi hatóságok egy osztrák vagy magyar alattvaló lakásában, vagy egy, valamely egyptomi kikötőben időző osztrák, vagy magyar hajón kutatást kivánnak eszközölni, a kutatást elrendelő megbizásnak másodlata, a melyben a kutatás napja és órája feltüntetendő, kellő időben kézbesitendő az osztrák-magyar consuli hatóságnak, a mely, ha azt szükségesnek találja, magát képviseltetheti. Mindazonáltal a consuli hatóság távolmaradása, föltéve, hogy ez kellőképen értesittetett, a kutatás elhalasztására, vagy megakasztására semmi esetre sem szolgálhat indokul. Ily kutatások csak a nap keltétől nap nyugtáig eszközölhetők.
Önként értetik azonban, hogy a fentebbi határozat nem alkalmazható azon esetben, a midőn a kutatás valamely közraktárban, vagy raktárban, vagy oly hajón végzendő, a mely valamely egyptomi kikötőben bármi okból huszonegy napnál tovább tartózkodott; ily esetben nem szükséges a kutatásról az osztrák-magyar consuli hatóságot értesiteni.
Ezenkivül az egyptomi kormány az osztrák-magyar consuli hatóságok értesitése nélkül valamelyik egyptomi kikötőben időző, vagy a Suez-csatornán átmenő osztrák vagy magyar hajóra őröket állithat.
Csempészet gyanuja esetén az egyptomi vámközegek minden kétszáz tonnánál kisebb köbtartalmu osztrák vagy magyar hajót, mely bármely egyptomi kikötő vizein kivül tartózkodik, vagy a parttól 10 kilométernyi távolságon belül halad, feltartóztathatnak és lefoglalhatnak. Kétszáz tonnánál kisebb köbtartalmu osztrák, vagy magyar hajók ezen távolságon tul is feltarthatók és lefoglalhatók, ha azok üldözése a tengerparttól tiz kilométernyi távolságon belül kezdetett meg.
A jelen czikk 3. és 4. bekezdésében fölemlitett esetek kivételével, az egyptomi vámközegek által egy kétszáz tonnánál nagyobb köbtartalommal biró osztrák vagy magyar hajó le nem tartóztatható és foglalható.
Minden könnyebbség, melyet az egyptomi kormány jövőben a vámszabályzat tekintetében bármely más idegen hatalom alattvalóinak, hajóinak, hajózásának és kereskedésének engedélyezne, az osztrák és magyar alattvalókat, hajókat, hajózást és kereskedést is megilleti, a melyek mindazon kedvezmények jogszerü élvezetébe lépnek.
Az előző czikkek határozatai azonban ki nem terjednek:
1. azon különös megállapodásokra, a melyek Egyptom és a török birodalomnak a magas porta közvetlen igazgatása alá helyezett egyéb részei, avagy Egyptom és Perzsia közt jelenleg fennállanak, vagy jövőben létrejönnének;
2. azon intézkedésekre, a melyeket az egyptomi kormány a Sudánnal való forgalomban a belföldi vagy külföldi árúkat illetőleg tesz.
A jelenlegi vámtarifában a VI. czikk által történt módositások hatálya függőben marad mindaddig, mig az emlitett módositások a többi érdekelt hatalmakra is alkalmazhatókká válnak.
Megállapodás történt az iránt, hogy ezen időköz alatt az osztrák és magyar árúk Egyptomba való bevitelüknél a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet áruival egyenlő bánásmódban fognak részesülni és hogy a VI. czikkben felsorolt árúk semmi esetre sem fognak magasabb vámoknak alávettetni, mint a melyek az idézett czikk által megállapittattak.
A jelen egyezmény határozatai kiterjednek az osztrák-magyar monarchiára, valamint azon területekre, a melyek az osztrák-magyar vámterülethez jelenleg tartoznak, vagy jövőben tartozni fognak.
A jelen egyezmény 1891. évi január hó 1-én lép életbe és ugyanazon naptól kezdve tiz éven át érvényben marad. Ha azonban a szerződő felek egyike sem nyilvánitaná tizenkét hónappal az emlitett tiz évi időszak lejárta előtt a jelen egyezmény megszüntetése iránti szándékát, az érvényben marad azon naptól számitva, a melyen a szerződő felek egyike azt felmondandja, egy év lefolytáig.
Az osztrák-magyar monarchia azonban fentartja magának a jogot, hogy a jelen egyezménytől 1891. évi január hó 1-je előtt az esetre visszaléphessen, ha az az osztrák és a magyar törvényhozó testületek által jóvá nem hagyatnék.
Minek hiteléül az alulirottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláirások]
