1. § Az 1887. évi XX. törvénycikk határozmányai a hadsereg, hadtengerészet és honvédség oly tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátására nézve is teljes mérvben alkalmazást nyernek, a kiknek ellátási igényei tekintetében, ama törvény 34. §. a) pontja értelmében, a régebbi szabályok azért maradtak mérvadók, mert férje, illetve atyja az 1887. ápril 30-ika előtt tényleges szolgálatban többé nem állott, hanem az emlitett napon már nyugállományban, illetőleg törvényesen engedélyezett állandó katonai ellátásban volt; de egyébként az özvegyek és árvák ellátására való igény tekintetében, a fentebb idézett törvény 1. §, illetőleg 20. §-ában kikötött feltételeknek teljesen megfelelt.
2. § Az előző §-ban megjelölt személyek után már özvegységre, illetve árvaságra jutottak ezen törvény hatályba lépésének napjával szintén az 1887. évi XX. törvénycikk határozmányai szerint járandó ellátás élvezetébe lépnek; özvegységük illetve árvaságuk előbbi tartamára azonban ez ellátásra igényük nincs.
Ha azonban már szabályszerü vagy kegyelmi ellátás élvezetében állanának: akkor azon esetre, ha a jelen törvényben megállapitott ellátási illetmény a hátrahagyott családra nézve együttvéve kedvezőbb, ezen ellátásban részesülnek; ellenkező esetben pedig mindaddig, mig ezen viszony áll fenn, eddigi járulékaikat tartják meg.
3. § A felmerülendő kiadási többet, az elől idézett törvény 36. §-ának határozmányai értelmében, a hadmentességi dijalap kamatjaiból fedeztetik.
4. § Ezen törvény a kihirdetés napján lép életbe; végrehajtásával a honvédelmi minister, - ki e végből a közös hadügyministerrel egyetértőleg intézkedik, - és a pénzügyminister bizatnak meg.
