1. § Vasárnapokon, valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell.
Kivételt képez az üzleti helyiségek és berendezések tisztántartásához és helyreállitásához szükséges munka.
2. § Az ipari munkának szünetelése legkésőbb vasárnap reggeli 6 órakor kezdődik és megkezdésétől számitandó 24 óráig, de legalább is a szüneti napot követő reggeli 6 óráig tart.
3. § A kereskedelmi minister felhatalmaztatik, hogy saját hatáskörében rendeleti uton határozza meg:
a) azon iparnemeket, melyeknél azért, mert az üzem félbeszakitása lehetetlen, vagy a folytonos üzembentartást a fogyasztó közönség vagy a közforgalom igényei vagy valamely hadászati vagy egyéb közérdek, jelesen ipari indokok feltétlenül megkövetelik, az ipari munka az első szakaszban megjelölt szünnapokon is végezhető lesz;
b) azon módozatokat, melyek mellett azok a kisiparosok, kik maguk, segédek és tanonczok igénybevétele nélkül, lakásukon dolgoznak, a munkaszünet alól felmenthetők.
E rendeletek megállapitásánál a kereskedelemügyi minister a belügyi és földmivelésügyi ministerrel, Horvát-Szlavonországokra nézve a horvát-szlavon-dalmátországi bánnal egyetértőleg jár el.
A kereskedelemügyi minister ezen rendeleteket, valamint az ezeken később eszközölt módositásokat utólagosan az országgyülésnek bemutatni köteles.
4. § Azon iparnemeknél, melyeknél az ipari munka az előző pont szerint vasárnapokon is végezhető lesz, köteles az illető iparüző az ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondoskodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy teljes, vagy minden két hétben egy fél vasárnapon munkaszünetet élvezzenek.
5. § A bányászati és kohászati üzemekre, az állami pénzverdére, valamint az államegyedáruságokra és az azokkal összekötött vállalatokra nézve a kivételesen vasárnapokon is végezhető munka engedélyezése s illetőleg rendeleti uton való szabályozása iránt a jelen törvény 3. és 4. §-aiban foglalt elvek alapján a pénzügyminister intézkedik.
6. § A ki az 1., 2., 4. és 5. §-okban foglalt határozatokat megszegi, kihágást követ el és 1 frttól 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
E kihágás a közigazgatási hatóságoknak (1880:XXXVII. tc. (41. §), Horvát-Szlavonországokban az ott érvényben lévő határozmányok szerint illetékes hatóságoknak hatáskörébe utaltatik.
7. § Az 1868:LIII. tc. 19. §-ának második bekezdése és kapcsolatban ezzel az 1879:XL. tc. 52. §-a rendelkezése továbbra is érvényben marad.
A jelen törvény hatálya alá tartozó esetek (6. §) csakis ezen törvény határozatai szerint és az abban megjelölt hatóságok által birálandók meg és büntetendők.
Az esetben, ha valamely cselekmény ugy ezen törvény 6. §-ának, valamint az 1879:XL. tc. 52. §-ának határozatai szerint is büntetendő: az eljárásra csak a jelen törvény 6. §-ában megjelölt hatóságok az illetékesek.
8. § A jelen törvény a törvénytárban való megjelenése napjától számitandó három hó mulva lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi és a pénzügyi minister, Horvát-Szlavonországok területére nézve Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja bizatik meg.
