1. § A jelen törvényben megjelölt segélyezési czélokra betegsegélyezési pénztárak szolgálnak.
2. § Betegsegélyző pénztárhoz kell tartozniok, nemre, korra és honpolgárságra való tekintet nélkül mindazoknak, a kik a magyar korona országai területén:
a) valamely az ipartörvény (1884:XVII. tc.) alá eső foglalkozásnál, ideértve még ugyanezen törvény 183. § d) és f) pontja alatt felsorolt vállalatokat is;
b) bányákban és kohókban vagy a bányatermékeket feldolgozó egyéb művekben, ugyszintén kőfejtő-, homok-, kavics- és agyagtermelő telepeknél;
c) nagyobb épitkezéseknél (57. §.);
d) a vasuti üzemeknél és ezek gyáraiban és műhelyeiben; a postánál, távirdánál, távbeszélőknél;
e) hajózásnál és a hajóépitésnél, valamint
f) a fuvarozásnál, szállitmányozásnál, raktáraknál és a kereskedelmi pinczészetnél
oly fizetéssel vagy bérrel vannak alkalmazva, melynek egy munkanapra eső összege 4 frtnál nem magasabb és a kikkel szemben a munkaadó a munkába álláskor világosan ki nem kötötte, hogy az alkalmazás nyolcz napnál rövidebb időre terjed.
A tengeri hajózásnál és a tengeri halászatnál alkalmazottakra a jelen törvény nem terjed ki.
3. § Alkalmazottakul tekintetnek a tanonczok, gyakornokok és más olyan személyek is, kik be nem fejezett kiképzésük miatt bért vagy fizetést épen nem vagy a szokásosnál csekélyebbet huznak.
4. § Szabad elhatározásuk alapján beléphetnek a betegsegélyző pénztárba és az illető pénztár, a mennyiben alapszabályai mást nem rendelnek, felvenni köteles mindazokat, a kik
a) a 2. §. alatt emlitett vállalatokhoz nyolcz napnál rövidebb időre szerződtek;
b) a 2. §. alatt felsorolt üzemeknél 1.200 forintnál magasabb évi, vagy 4 forintnál magasabb napi fizetést vagy bért élveznek;
c) azon egyének, kik házi iparral foglalkoznak;
d) önálló iparosok;
e) oly mezőgazdasági vállalatok munkavezetői és munkásai, kik az ipartörvény határozmányai alá nem tartoznak ugyan, kiknek belépését azonban a vállalkozó az illetők beleegyezésével óhajtja;
f) a 2. §. szerint betegség esetére biztositásra kötelezettek, valamint a jelen §. szerint saját elhatározásuk alapján biztositottak családtagjai;
g) mindazok, kiknek belépését az illető betegsegélyző pénztár alapszabályai megengedik.
5. § Az állami, törvényhatósági, községi és közalapitványi vállalatoknál, ideértve az állami vasutakat, postát, távirdát, távbeszélőt és a gyárakat is, végleges minőségben állandó fizetéssel alkalmazottak a jelen törvény értelmében szervezett betegsegélyző pénztárakba nem kötelesek belépni az esetben, ha az ezeknél érvényben álló szolgálati rendtartások szerint betegség esetében is illetményeik részükre a betegség kezdetétől számitva legalább husz héten át kijárnak.
6. § A 2. §-ban elősorolt egyéb vállalatok alkalmazottjai közül azokat, kik betegség esetében a munkaadótól teljes ellátást vagy fizetésüket szerződés szerint legalább husz hétre követelhetik; az iparhatóság, - a mennyiben ezen ellátást vagy fizetést kellőleg biztositva találja, - a betegsegélyző pénztárba való köteles belépés alól felmenti.
7. § Minden e törvény szerint fennálló betegsegélyző pénztár tagjainak legalább is a következő segélyezést köteles nyujtani:
a) ingyen orvosi segélyt, valamely a pénztár igazgatósága által kijelölendő és orvosi gyakorlatra jogosult orvos által, mely azonban egyfolytában husz hetet meg nem haladhat; szülés esetében ugyancsak ingyen a szükséges szülészeti támogatást és gyógykezelést;
b) gyógyszereket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket (szemüveg, mankó, sérvkötő stb.) husz héten át szintén ingyen;
c) táppénzt azon esetre, ha a betegség keresetképtelenséggel jár és három napnál tovább tart, a megbetegedés napjától számitva a keresetképtelenség tartamára, de ha a keresetképtelenség előbb véget nem érne, legalább husz héten át és pedig a járulék kiszámitásának alapjául vett összeg (16. §.) felével;
d) gyermekágy esetében gyermekágy-segélyt, mely a táppénzzel egyenlő összegben jár, már a lebetegedés első napjától azonban legalább négy hétig;
e) halálozás esetében temetkezési segélyt és pedig a járulék kiszámitásának alapjául vett összeg (16. §.) huszszoros értékéig.
8. § A betegsegélyző pénztár a rendelkezésére álló források mérvéhez képest és a jelen törvény III. fejezetében foglalt határozmányok keretében a megelőző szakaszban megállapitott segélyezésnél nagyobb segélyt is nyujthat tagjainak, mindazonáltal:
a) a nyujtandó táppénz nem haladhatja meg a járulék alapjául vett összeg (16. §.) 75%-át;
b) a betegsegélyezés egy évi időtartamon tul nem haladhat;
c) a temetkezési segély a járulék kiszámitásának alapjául vett összeg (16. §.) 40-szeresénél nagyobb nem lehet;
d) a biztositottal egy háztartásban élő családtagokat ingyen orvosi segélyben és gyógyszereknek ingyen kiszolgáltatásában részesitheti;
e) a biztositott családjában történő halálozási esetekben temetkezési segély nyujtható, mely azonban a 7. §. e) pontjában megállapitott összegnél nagyobb nem lehet.
Ezeken tulmenő segélyezést a betegsegélyző pénztár nem nyujthat és nevezetesen nem vonhatja működési körébe a rokkant-, özvegyi és árvaellátást, illetve segélyezést.
9. § Az alapszabályokban kimondható, hogy táppénzre nem tarthat igényt az, a kinél a betegséget saját szándékos cselekménye vagy önhibájából előidézett verekedés vagy kicsapongó életmód vagy iszákosság okozta.
A betegsegélyző pénztárnak azon joga, hogy ily esetekben a táppénzt elvonhatja, az alapszabályokban biztositandó.
10. § Addig is, mig a munkásoknak balesetek esetére való biztositása külön törvény által szabályozva lesz, a jelen törvény 7., illetve 8. §-ában megállapitott segélyezés azon betegségi, illetve halálozási esetekre is kiterjed, melyek balesetek által okoztatnak.
11. § A táppénz, illetve a gyermekágy-segély heti utólagos részletekben, a temetkezési segély pedig legkésőbb a halálozást követő napon fizetendő ki.
Ha a betegsegélyző pénztárak tagjaikat orvosi segélyben és gyógyszerekben nem részesitik (7. §. a) és b) pont), a pénztárak a táppénzeket ezeknek törvény szerinti legkisebb összegének felével felemelni tartoznak.
12. § A 7. §. a)-c) pontjaiban megállapitott segélyezés helyett a segélypénztár által kórházi teljes ellátás nyujtható; azonban
a) azon betegnek, ki házasságban vagy családjának valamely tagjával egy háztartásban él, vagy egyébként házi ápolásban részesül, csakis akkor, ha a megbetegedett a kórházi ápolásba beleegyezik, vagy ha a betegség ragadós vagy olyan, hogy, hogy az kórházban való ápolást tesz szükségessé;
b) ellenben más betegeknek pénzben való segélyezés helyett feltétlenül kórházi ápolás nyujtható.
Ha azonban a betegnek hozzátartozói vannak, kiket addig keresetéből tartott fenn, ez esetben azon időre, a mig a kórházi ápolás tart, a kórházban való ingyen ellátáson felül még a 7. §. alatti táppénznek fele is kifizetendő hozzátartozói részére.
A kórházi ingyen-ápolás és ellátás alatt a betegnek a kórházba való ingyen beszállitása is értendő.
13. § A biztositottnak ezen törvényen alapuló igényei át nem ruházhatók, el nem zálogosithatók és le nem foglalhatók.
Minden oly intézkedés, illetve jogügylet, melylyel a biztositott a neki ezen törvény határozmányai, illetve az ezen törvény alapján megalakult pénztár alapszabályai értelmében járó segélyezésről mások javára egészben vagy részben lemond, érvénytelen.
14. § A segélypénztárak kötelesek tartalékalapról gondoskodni, mely legalább az évi kiadások utolsó öt évi átlagáig szaporitandó és erre addig, mig ezen összeget el nem éri, a jövedelemnek legalább egy tizedrésze forditandó (36. §.). Az itt megállapitott legcsekélyebb tartaléktőke-alap kétszeresén tul terjedő tartaléktőke csakis a kereskedelemügyi minister előzetes engedélye alapján gyüjthető.
15. § A tartalékalap elhelyezése és kezelése körül követendő eljárást a kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeleti uton szabályozza.
16. § A segélypénztárba való belépésre kötelezett tagok járulékai vagy az átlagos közönséges, vagy a valósággal élvezett napibér alapján állapittatnak meg. A béren felül vagy az e helyett szerződésileg megállapitott élelmezés egyenértéke is számba veendő.
Azt, hogy e két bér közül melyik veendő alapul, az illető pénztár alapszabályai határozzák meg.
Az átlagos közönséges napi bért, valamint az élelmezés egyenértékét bizalmi férfiak és az illető kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után az illető pénztár székhelye szerint illetékes iparhatóság időről-időre állapitja meg és pedig külön-külön a férfiakra, a nőkre és a 18 éven aluli alkalmazottakra nézve. Tanonczok-, gyakornokok- és mindazokra nézve, kik még tökéletlen kiképzés miatt semmi, vagy aránylag csekélyebb bért huznak, a 18 éven aluli alkalmazottakra megállapitott bér irányadó.
Ha az átlagos bér helyett az alapszabályokban a tényleg élvezett bérösszeg van megállapitva, az esetben a járulékok megállapitásánál alapul veendő bérösszeg az átlagos közönséges bérösszegnél kisebb és napi két forintnál magasabb nem lehet.
Fizetéseknél a fizetés összege veendő alapul minden levonás nélkül.
Lakbér, vagy a természetbeni lakás egyenértéke, pótlékok (az élelmezési pótlékok kivételével) és járulékok sem a bérösszeg, sem a járulék alapjául veendő fizetés megállapitásánál számitásba nem vehető.
17. § Ha a pénztár az alapszabályok értelmében a segélyezésnek a törvényszerü legcsekélyebb mértékét nyujtja, ugy a járulék a 16. §. szerint meghatározott napi bér, illetőleg fizetés 3%-át meg nem haladhatja. Ha pedig a pénztár az alapszabályok értelmében a törvényszerü legcsekélyebb mértéknél nagyobb segélyezést nyujt, ugy a járulék a 16. §-ban meghatározott napi bér, illetőleg fizetés 2%-át nem haladhatja meg.
Ha azonban a pénztár a 3%-ban megállapitott járulékokkal sem lenne képes a jelen törvény 7. §-ában megállapitott legcsekélyebb segélyezést teljesiteni s ha a törvényes legcsekélyebb segélyezés más pénztárral való egyesités utján sem lenne elérhető, ez esetben a járulék a kereskedelemügyi ministertől előzetesen kieszközölt engedély alapján 5%-ig emelhető fel.
18. § Közvetlenül a betegsegélyző pénztár megalakulása után 2%-nál magasabb járulék nem szedhető.
Ha az ezen magasságban megállapitott járulékokból befolyó bevételből a jelen törvény 7. §-ában megállapitott legcsekélyebb segélyezés nem fedezhető, ez esetben a járulék mérve a 17. §-ban megengedett legmagasabb százalékig emelhető fel.
Ha azonban vagy a tagok számának emelkedése, vagy a pénztár egyéb jövedelmi forrásai következtében a pénztár bevételei annyira növekednének, hogy a megállapitott segélyezés mérsékeltebb százaléku járulék mellett is biztossággal fedezhető, ez esetben a járulék százaléka leszállitandó.
19. § A jelen fejezetben megállapitott járulékok más czélra nem fordithatók, mint:
a) a jelen törvény 7., illetve 8. §-ában meghatározott segélyezésre;
b) a 14. §-ban megállapitott tartalékalap gyüjtésére és fentartására, esetleg a pénztári szövetségi tartalékalaphoz való hozzájárulásra;
c) a pénztár kezelési költségének és - a mennyiben a pénztár pénztári szövetséghez tartozik - az utóbbi kezelési költségeinek is fedezésére. A jelen fejezet értelmében megállapitandó járulékokon kivül a pénztár tagjaitól egyéb szolgáltatásokat nem követelhet.
20. § A 7. §-ban megállapitott legcsekélyebb törvényes segélyezésnek vagy pedig az addig fizetett járulékoknak a törvény korlátain belől való felemelésére irányuló javaslat fölött ugy a munkaadók, mint a kötelezett biztositottak külön-külön csoportokban szavaznak s a határozat érvényességéhez mindkét csoportban külön-külön a jelenlevők általános többségének hozzájárulása és a kereskedelemügyi ministernek jóváhagyása szükséges.
Kivételnek csak akkor van helye, ha a 2%-ot meghaladó többletet a munkaadó sajátjából - a biztositottak megterhelése nélkül - fedezi.
21. § Ha a legmagasabb törvényes összegben kivetett járulékok daczára, a pénztár a 7. §-ban megállapitott legcsekélyebb segélyezést nem lenne képes teljesiteni, ez esetben a pénztár feloszlatandó, illetve más pénztárral egyesitendő.
22. § A kötelezett pénztári tagok járulékait a jelen törvényben megállapitott időre, illetve az alapszabályokban megállapitott esedékesség szerint a munkaadó köteles fizetni; olykép azonban, hogy a járulékok egyharmadrészét sajátjából köteles fedezni, kétharmadrészét pedig a kötelezett biztositott tag béréből vagy fizetéséből levonhatja.
Ha a munkaadó ezen járulékot a fizetés-, illetve a bér kifizetésére nézve szokásban levő időpontban nem vonta volna le, későbben ezen részletet csak annyiban vonhatja le, a mennyiben a fizetés, illetve bér esedékessé válása óta egy hó még nem mult el.
A munkaadó és alkalmazottja között ezen intézkedéssel ellenkező szerződések, a mennyiben az alkalmazottra hátrányt háritanának, tilosak és érvénytelenek.
A 3. §-ban emlitett személyekért, a mennyiben e tekintetben a szülővel vagy gyámmal kötött szerződés másként nem intézkedik, az egész járulékot a munkaadó sajátjából tartozik fedezni.
A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy a pénzügyi ministerrel egyetértőleg rendeleti uton intézkedjék és szabályozza azt az eljárást, miszerint a járulékok befizetése a m. kir. postatakarékpénztárnál és ennek közvetitésével legyen eszközölhető.
E végből a kereskedelemügyi minister a betegsegélyző pénztárakat arra is kötelezheti, hogy azok a postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalmába a törvényes feltételek alatt tagul belépjenek.
23. § A pénztárba való belépésre nem kötelezett tagok fizetési kötelezettségét s a járulékok befizetésének feltételeit az alapszabályok határozzák meg. Ezen járulékokhoz a munkaadó külön szerződés fennállása nélkül sajátjából mivel sem köteles hozzájárulni.
Egyebekben a járulékok mérvére nézve a jelen törvény 16. §-ának, a betegsegélyző pénztár által nyujtandó segélyezésre nézve pedig a jelen törvény II. fejezetének határozmányai irányadók; mindazonáltal azon korlátozással, hogy a 4. §. f) pontja értelmében belépésre jogosult azon családtagok után, kik keresettel nem birnak, a járulék az átlagos közönséges bérösszeg felének alapján állapitandó meg; az ily biztositott családtagok közül azonban a 7. §. c), illetve a 8. §. a) pontjában megállapitott táppénzre csak a belépésre kötelezett tagnak vele egy háztartásban élő neje tarthat igényt.
24. § A betegsegélyző pénztárak javára eső járulék-hátralékok közigazgatási uton a közadók módjára hajtatnak be.
A jelen törvény VIII., IX. és XII. fejezetében tárgyalt pénztárak járulékhátralékai csak akkor lesznek közigazgatási uton a közadók módjára behajthatók, ha az ennek alapjául szolgáló kimutatás annak tanuságául, hogy az a pénztári könyvvel megegyez, az illetékes iparhatóság által hitelesitve lett.
Addig, mig a biztositott tag betegsége miatt a jelen törvény szerint keresetképtelennek tekintendő, sem ő, sem munkaadója járulék fizetésére nem kötelezhető (7. §.).
25. § A pénztári tagok, kik keresethiány miatt a jelen törvény 16. §-ában megállapitott legcsekélyebb tagsági dijat sem képesek megfizetni, tagsági jogaikat az utolsó befizetéstől számitva, még hat hétig élvezik.
26. § A munkaadó köteles minden nála alkalmazott, biztositásra kötelezett egyént, a munkába lépéstől számitandó nyolcz nap alatt az iparhatóság által meghatározandó módon a minden munkaadó számára az iparhatóság által már előre megjelent pénztárhoz bejelenteni.
E bejelentés elmulasztása esetében a munkaadó az ezen kihágásért reá kiszabandó büntetésen felül tartozik a munkába lépés napjától a bejelentés tényleges megtörténtéig, illetve a bejelentés elmulasztásának megállapitásáig terjedő időre eső járulékokat sajátjából befizetni és ezenkivül a bejelenteni elmulasztott biztositandónak a bejelentés előtt netalán bekövetkezett betegségből eredő költségeket, valamint az eljárási költségeket is megtériteni.
A pénztár megalakulásakor az első bejelentés eszközlése czéljából az iparhatóság által megfelelő határidő tüzendő ki s ez kellően közhirré teendő.
27. § A munkaadó tartozik a munkából kilépő kötelezett tagokat is, - ugyancsak nyolcz nap alatt - az illető pénztárnak bejelenteni. Ezen kötelezettség elmulasztása esetében a járulékokat a kilépés tényleges bejelentéseig sajátjából megfizetni köteles.
28. § A jelen törvényben megállapitott betegsegélyezést a következő pénztárak teljesitik.
1. kerületi betegsegélyző pénztárak;
2. vállalatoknál és gyáraknál alkalmazottak betegsegélyző pénztárai, ideértve a közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárait is;
3. épitési vállalatoknál alkalmazottak betegsegélyző pénztárai;
4. ipartestületi betegsegélyző pénztárak;
5. bányatársládák és
6. magánegyesülés utján létesitett betegsegélyző pénztárak.
29. § A kerületi betegsegélyző pénztárak a kölcsönösség alapján állanak.
30. § A kerületi betegsegélyző pénztárak számát, területét és székhelyét a kereskedelemügyi minister, a belügyi ministerrel egyetértőleg, rendeleti uton állapitja meg.
31. § A kerületi betegsegélyző pénztárnak tagjai:
a) a kerületben foglalkoztatott biztositásra kötelezett egyének, a mennyiben a 28. §-ban felsorolt és a kerületben létező pénztárak egyikénél a törvényben meghatározott módon és mérv szerint betegség esetére biztositva nincsenek; kivételt képeznek oly közlekedési vállalatoknak alkalmazottjai, mely vállalatok üzemköre több kerületi pénztárnak területére terjed ki; az ily alkalmazottakra nézve a 49. §. intézkedései mérvadók;
b) a 4. §-ban felsorolt mindazon egyének, kik e pénztárba önként belépnek.
32. § A tagság kezdődik a belépésre kötelezett tagokra nézve a foglalkozásba való belépés napjával, a nem kötelezettekre nézve a pénztárba annak alapszabályai szerint történt felvétel napjától.
33. § Belépésre kötelezett tagok mindaddig, mig foglalkozásuk a kerületi pénztár területén tart, a kerületi pénztár kebeléből ki nem léphetnek, hacsak nem igazolják, hogy a 28. §-ban felsorolt egyéb pénztárak egyikéhez - figyelemmel a 74. §-ban foglalt korlátozásra - szabályszerüen átléptek.
Oly belépésre kötelezett tagok, kik a tagsági kötelezettséget megállapitó foglalkozásból kilépnek és nem lépnek át oly foglalkozásra, mely őket más kerületi pénztárhoz, vagy a 28. §-ban emlitett egyéb pénztárak egyikéhez való átlépésre kötelezi, továbbra is megmaradhatnak a kerületi pénztár tagjaiul mindaddig, mig a magyar korona országaiban tartózkodnak és a tagsági dijakat befizetik.
Ily tagok tagsági joga - a mennyiben a 25. §. esete fenn nem forog, - csak akkor szünik meg, ha a járulékokat négy egymásra következő héten át befizetni elmulasztják.
Nem kötelezett tagok az alapszabályokban meghatározott módon léphetnek ki. Egyébként az ily tagok önként kilépetteknek tekintendők, ha a járulékokat négy egymásután következő héten át befizetni elmulasztották.
34. § Belépésre kötelezett egyének után belépési dijak nem szedhetők.
Az önként belépőkre nézve a netalán szedendő belépési dijak az alapszabályokban állapitandók meg.
35. § A kerületi pénztár részére az alapszabályokat a kereskedelemügyi minister által közzéteendő minta szerint és a helyi viszonyok figyelembevételével, a kerületben összeirt belépésre kötelezett személyzet és a munkaadók részéről külön-külön választandó bizalmi férfiak, valamint az illető kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után, a kereskedelemügyi minister által e czélból megbizott iparhatóság alkotja meg és terjeszti fel a kereskedelemügyi ministerhez.
Az alapszabályok, ugyszintén azok bármely módositásának érvényességéhez a kereskedelemügyi ministernek a belügyministerrel egyetértő jóváhagyása szükséges.
36. § Az alapszabályokban mindenesetre a következőket kell megállapitani:
a) a pénztár szervezetét, tárgyát, czimét és székhelyét;
b) a járulékok nagyságát;
c) a betegségi esetek bejelentésének módozatait és a betegségi ellenőrzést;
d) a segélyezés kezdetét, minőségét és mérvét;
e) a tartaléktőke képzésének módozatait;
f) az igazgatóság szervezetét, megválasztásának módját, hatáskörét és működésének tartamát;
g) a felügyelő bizottság szervezetét, megválasztatásának módját s működésének tartamát;
h) a közgyülés mikénti összehivását, megtartásának helyét és idejét, hatáskörét, tárgyalási rendjét, a határozatok hozatalának módját és annak megállapitását, hogy mi történjék az esetben, ha az egybehivott közgyülés határozatképes nem volt;
i) a választott biróság alakitásának módját, annak hatáskörét s működésének tartamát;
j) az évi számadások készitésének és megvizsgálásának, ugyszintén a mérleg felállitásának módozatait;
k) az alapszabályok módositásánál követendő eljárást.
37. § Az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot a közgyülés választja és pedig a 38. és 39. §-ban foglalt határozatok szem előtt tartása mellett, külön a biztositott tagok és külön a nem biztositott munkaadók csoportja. Az igazgatóság hatásköre mindazon teendőkre kiterjed, melyeket az alapszabályok nem kizárólag a közgyülésnek tartanak fenn.
Az első igazgatóságot és felügyelő bizottságot a pénztár megalakulásakor a 35. §-ban megjelölt iparhatóság egy évre nevezi ki, mely időtartamot a kereskedelemügyi minister a viszonyokhoz képest meg is hosszabbithatja.
38. § A közgyülés áll:
a) az összes biztositott pénztári tagokból (a tanonczokat és gyakornokokat kivéve), illetve a pénztári tagok kiküldöttjeiből;
b) a nem biztositott munkaadókból, vagy ezek képviselőiből.
Ha a biztositottak száma a 300-at meghaladja, - a közgyülésen csak kiküldöttek jelenhetnek meg. - A nem biztositott munkaadók képviseltethetik magukat valamely alkalmazottjuk által.
A kiküldöttek számát, választásuk módját s működésük tartamát, ugyszintén a szavazás körül követendő eljárást a jelen törvény határozmányainak szem előtt tartása mellett az alapszabályok határozzák meg.
39. § A nem biztositott munkaadók a közgyülésben saját hozzájárulásuk arányában szavaznak, az igazgatóságban és a felügyelő bizottságban pedig legalább hozzájárulásuk arányában kell képviselve lenniök.
40. § A kerületi betegsegélyző pénztárt az iparhatóság, a kereskedelemügyi minister jóváhagyása mellett feloszlottnak nyilvánithatja, illetve más kerületi betegsegélyző pénztárral feltétlenül, valamely másnemű pénztárral pedig ennek hozzájárulásával egyesitheti:
a) ha a közgyülés fontos okokból a feloszlatást elhatározza;
b) ha a tagok száma állandóan százon alul apad;
c) ha az évi zárszámadásokból kitünik, hogy a pénztár a törvényes legmagasabb járulékok mellett sem képes a törvényes legkisebb segélyt nyujtani és a hiány sem a saját tartalék-alapból, sem a szövetség által nyujtandó támogatás utján sem pótolható.
41. § A feloszlatás elrendelésével egyidejüleg intézkedés teendő az iránt is, hogy a biztositásra kötelezett tagok más betegsegélyző pénztárhoz lépjenek át; az önkéntes tagok pedig, a mennyiben kivánják, ily pénztárhoz átléphessenek.
42. § A feloszlott betegsegélyző pénztárnak azon vagyona, a mely a biztositottak alapszabályszerü esedékes igényeinek és más tartozások kielégitése után fenmarad, aránylagosan azon betegsegélyző pénztárak közt osztandó fel, melyekhez a volt tagok átléptek.
43. § A kerületi pénztárak pénztári szövetségbe egyesülhetnek, melynek székhelyét, területét és hozzátartozó pénztárak jegyzékét a kereskedelemügyi minister rendeleti uton hagyja jóvá és teszi közzé.
Az ily pénztári szövetségnek feladata:
a) külön szövetségi tartalékalap alkotása, ezen alapnak kezelése az egyes pénztárak szövetségi járulékainak meghatározása (14. és 15. §.);
b) az egyes kerületi pénztárak vagyonának (14. és 15. §.) közös elhelyezése;
c) az egyes kerületi pénztárak ügykezelésének ellenőrzése;
d) az össz-statistika összeállitása.
44. § A szövetség közgyülése, mely évenként legalább egyszer tartandó meg, a szövetséghez tartozó valamennyi kerületi pénztár kiküldöttjeiből áll. - A kiküldöttek számát a kerületi pénztár tagjainak számarányához képest az alapszabály olyformán határozza meg, hogy minden kerületi pénztár legalább egy kiküldött által képviseltessék.
A közgyülés föbb tárgyai:
a) az igazgatóság, felügyelő bizottság és választott biróság választása;
b) a szövetség tartaléktőkéjének alakitása, magasságának és hováforditásá megállapitása (14. és 15. §.);
c) a kiadások megállapitása és azoknak az egyes kerületi pénztárakra való kivetése; végre
d) a szövetség egyéb ügyeinek, mint pl. közös orvosok alkalmazása, gyógyszertárakkal kötendő szerződések stb. rendezése.
45. § A szövetségi választott biróság az egyes kerületi pénztáraknak egymás közötti és ezek, valamint a szövetség közötti vitás ügyekben itél. - Mindezen ügyek - különbeni elévülés terhe alatt - keletkezésük után egy éven belül meginditandók.
46. § Azon vállalkozó, kinek egy vagy több egymással szomszédos vállalata, üzeme vagy telepe van, a melyeken legalább 100 biztositásra kötelezett személyt foglalkoztat, jogositva van, vállalati, illetve gyári betegsegélyző pénztárt alakitani. - Ily pénztár létesitését a kereskedelemügyi minister csak az esetben tilthatja meg, ha ez által az illető kerületi betegsegélyző pénztár fennállása veszélyeztetnék.
A kereskedelemügyi ministernek valamely vállalati, illetve gyári betegsegélyző pénztár létesitését megtiltó rendelete indokaival együtt közzéteendő.
47. § Az iparhatóság ily vállalati betegsegélyző pénztár létesitését oly vállalkozónak is megengedheti, kinél száznál kevesebb biztositásra kötelezett személy foglalkozik, ha a vállalkozó a pénztár fennállása s kötelezettségei, illetve a törvényes legkisebb segélyezés teljesitése tekintetében kellő biztositékot nyujt.
48. § Ha valamely vállalat az alkalmazottak egészségére vagy testi épségére különös veszélylyel jár, az iparhatóság az illető vállalkozót külön vállalati betegsegélyző pénztár alakitására még az esetben is kötelezheti, ha a vállalatnál 100-nál kevesebb személy van alkalmazva.
Az ily meghagyásnak a kitüzött határidő alatt meg nem felelő vállalkozó kötelezhető, hogy a nála alkalmazottak bérének, illetve fizetésének 5%-ig terjedhető járulékot az illető kerületi betegsegélyző pénztárba fizesse be, mely esetben elveszti azon jogát is, hogy ezen járulékot egészen, vagy csak részben is alkalmazottjai béréből, vagy fizetéséből levonhassa.
49. § Minden a vállalatnál alkalmazott biztositásra kötelezett, a mennyiben a munkába lépés, illetőleg ujonnan alakult pénztáraknál az alapszabályok helybenhagyása idejében még nem tagja valamely a vállalat székhelyét magában foglaló kerületi vagy ipartestületi betegsegélyző pénztárnak, köteles a vállalati betegsegélyző pénztárba belépni.
Azon biztositásra kötelezett, a ki valamely vállalat vagy gyárból kilép és más vállalat- vagy gyárnál nyer alkalmazást, megszünik azon vállalati vagy gyári betegsegélyző pénztárnak tagja lenni, melyhez addig tartozott és szabad választása szerint vagy azon vállalat vagy gyár betegsegélyző pénztárába léphet be, melynél alkalmazást nyer; vagy azon kerületi, illetve ipartestületi vagy elismert jellegü (73. §.) pénztárba, melynek kerületében, illetve területén az illető vállalat székhelye van.
Tagjai lehetnek továbbá a jelen fejezetben tárgyalt betegsegélyző pénztárnak mindazok, kik a vállalatnál szolgálati viszonyban állnak, s kik az alapszabályok szerint elfogadhatók és önként belépnek.
50. § A pénztár alapszabályát a vállalkozó alkalmazottjainak vagy azok kiküldöttjeinek meghallgatásával késziti el, s terjeszti fel az iparhatóság utján a kereskedelemügyi ministerhez. A jóváhagyott alapszabályok csak a biztositott tagok kétharmadát képviselő közgyülésen, a vállalkozó hozzájárulásával módosithatók.
51. § Az alapszabályokban az igazgatóság elnöksége állandóan a vállalkozóra, vagy általa kijelölendő meghatalmazottjára ruházható.
52. § A mennyiben a vállalati betegsegélyző pénztár pénzkészlete a folyó kiadások fedezésére elégtelen, a vállalkozó köteles a hiányt kamat nélküli kölcsönnel pótolni, a melynek visszafizetésére nézve a pénztár és a munkaadó között megállapodás létesitendő. Ha azonban a pénztár törvényes kötelezettségei a járulékok törvényes legmagasabb összegéből állandóan nem fedezhetők, a hiányt a vállalkozó sajátjából köteles fedezni.
53. § A könyvvitelt és a pénztár kezelését a vállalkozó saját költségén tartozik teljesiteni. - A pénzkészlet gyümölcsöztetése a vállalkozóra bizatik és a pénztárnak ebből származható követelései csőd esetében az 1881:XVII. tc. 60. §. 1. pontjában, illetve Horvát-Szlavonországokra nézve az ott érvényben levő csődrendtartás 20. §-a 2. pontjában foglalt igényekkel egy osztályba sorolandók.
Az iparhatóság azon igényeket, melyek a pénztárt a vállalkozó ellen a pénztári kezelésből és a számadásokból eredőleg illethetik, per utján érvényesitheti.
54. § Több vállalati pénztár a vállalkozók beleegyezésével pénztári szövetséget alkothat, vagy a kerületi pénztárak szövetségéhez csatlakozhatik.
55. § A vállalati (gyári) pénztárt az iparhatóság feloszlathatja, illetve annak más pénztárral való egyesitését elrendelheti:
a) ha a vállalat, melyre nézve létesült, megszünt;
b) ha az alkalmazottak száma állandóan annyira apad, hogy a 46. §-ban emlitett feltételek többé fenn nem állnak s a vállalkozó a kellő biztositékot nyujtani nem akarja vagy nem képes;
c) ha a vállalkozó a kellő könyvvitelről és pénzkezelésről nem gondoskodik és
d) ha a közgyülés a vállalkozóval egyetértőleg a feloszlást kimondja. - A feloszlott vállalati pénztár vagyonának hováforditására nézve a 42. §. irányadó.
A jelen szakasz c) pontjának esetében az iparhatóság a vállalati betegsegélyző pénztár feloszlatásával egyidejüleg a vállalkozóra a 48. §. második bekezdésében körülirt kötelezettségeket róhatja s neki ujabb vállalati betegsegélyző pénztár felállitását megtilthatja. - Ezenfelül felelős marad a vállalkozó a kellő könyvvitel és pénzkezelés elhanyagolása folytán a vállalati betegsegélyző pénztárnak okozott kárért.
56. § Egyebekben a vállalati betegsegélyző pénztárakra is a jelen törvény 29., 32., 33., 34., 36., 37., 38., 39., 41., 43. és 45. §-aiban foglalt határozatok megfelelően alkalmazandók.
57. § Ha közuti, vasuti, vizi vagy erőditési épitkezéseknél, illetve épitkezések keresztülvitelére alakult más hasonló, nem állandó jelleggel biró vállalatoknál hosszabb időn át a munkások nagyobb száma alkalmaztatik, az iparhatóság az épitési vállalkozót, illetve vállalatot betegsegélyző pénztár létesitésére kötelezheti. - Az iparhatóság által a fenforgó viszonyokra való figyelemmel több épitési vállalkozó, illetve vállalat egy közös pénztár létesitésére kötelezhető.
58. § Azon épitési vállalkozó, a ki az iparhatóság által a betegsegélyző pénztár megalakitására és fentartására vonatkozólag kiadott utasitásoknak meg nem felel, köteles az összes nála alkalmazott biztositásra kötelezetteknek, illetőleg azok hátrahagyottjainak a jelen törvényben meghatározott legkisebb segélyezést sajátjából és minden levonási igény nélkül nyujtani.
59. § Az épitési betegsegélyző pénztárba belépni köteles minden az épitkezésnél alkalmazott, ki igazolni nem képes, hogy a vállalat székhelyét magában foglaló kerületi, vagy más, a jelen törvény értelmében (28. §.) szervezett helybeli betegsegélyző pénztárnál már biztositva van.
Az ily ideiglenes jellegü épitési vállalatoknál alkalmazottak a kerületi betegsegélyző pénztárba való belépésre nem kötelezhetők.
60. § Épitési pénztárak tartalék-alap gyüjtésére nem kötelezhetők.
61. § Az épitési pénztárt az iparhatóság feloszlathatja:
a) ha az épitkezés megszünt;
b) ha az épitési vállalkozó, illetve vállalat a kellő könyvvitelt vagy pénzkezelést elhanyagolja. - Az utóbbi esetben a vállalkozót, illetve a vállalatot az 58. §-ban meghatározott felelősség terheli.
Ezen kivül felelős marad a vállalkozó a kellő könyvvitel és pénzkezelés elhanyagolása folytán az épitési betegsegélyző pénztárnak okozott kárért.
A felosztás után esetleg fenmaradó vagyon hováforditása iránt az alapszabályok rendelkeznek. - Ily rendelkezés hiányában a maradvány az illető kerületi pénztárba fizetendő be.
Az épitési vállalkozót, illetve vállalatot a maradvány nem illeti meg.
62. § Egyebekben az épitési vállalatoknál alkalmazottak betegsegélyző pénztáraira nézve is a jelen törvény 29., 32., 33., 34., 36., 37., 38., 39., 50., 51., 52. és 53. §-aiban foglalt határozatok megfelelően alkalmazandók.
63. § Azon ipartestület, melynek tagjainál összesen kétszáznál több segédmunkás (segéd és tanoncz) foglalkoztatva van, ipartestületi betegsegélyző pénztárt alakithat.
64. § Az ipartestületi betegsegélyző pénztárba való belépésre kötelezve van minden segéd vagy tanoncz, ki az ipartestület valamely tagjánál van alkalmazva; ha nem tudja kimutatni, hogy a munkaadó székhelyét magában foglaló kerületi vagy más, a jelen törvény (28. §.) értelmében szervezkedett helybeli vállalati, illetve elismert jellegü (73., 74. §.) betegsegélyző pénztárnak vagy bányatársládának (70. §.) már tagja.
65. § A pénztár első alapszabályait az ipartestület békéltető bizottsága az összes segédekkel, illetve megbizottakkal együttesen állapitja meg és terjeszti fel jóváhagyásra a kereskedelemügyi ministerhez.
66. § Az ipartestületi betegsegélyző pénztár szervezetét, annak alapszabályait, a közgyülést, az igazgatóságot s a felügyelő bizottságot, illetőleg a jelen törvény VII. fejezetében foglalt határozmányok irányadók, oly kiegészitéssel, hogy az igazgatóság elnöke mindig az ipartestület elnöke, vagy helyettese, s hogy a pénztárnak tanoncztagjai a segélyezésre vonatkozó igényen kivül egyéb jogokat nem gyakorolhatnak.
67. § Az ipartestületi betegsegélyző pénztárak egymás között, ugyszintén a kerületi pénztárakkal szövetségi pénztárt alakithatnak.
68. § A pénztár feloszlatható, illetve más betegsegélyző pénztárral egyesithető:
a) ha az ipartestület feloszlattatik;
b) ha a pénztár tagjainak száma állandóan százon alól csökkent;
c) ha a pénztár kötelezettségeinek eleget tenni nem képes.
A feloszlott pénztárnak esetleg fenmaradt vagyona iránt az alapszabályok rendelkezhetnek; ily rendelkezés hiányában a maradék az illetékes kerületi pénztárnak adandó át. - Más pénztárral való egyesités esetében a betegsegélyző pénztár vagyona azon betegsegélyző pénztárnak adandó át, melylyel egyesittetett.
69. § Egyebekben az ipartestületi betegsegélyző pénztárakra is a jelen törvény határozmányai irányadók.
70. § A bányatörvény alapján létesitett, ugyszintén a jelen törvény 72. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelő bányatársládák tagjai a 49. §-ban emlitett esetek kivételével nem kötelesek más betegsegélyző pénztárba belépni.
71. § A bányatársládák szervezetét, a segélyezés mérvét, a járulékok nagyságát és a kezelés módozatait a bányatörvény, illetve az érvényben álló kormányrendeletek szabályozzák.
72. § Ha azonban valamely, a bányatörvény alapján létesitett társláda az általa gyakorolt betegsegélyezést a bányászati és kohászati iparban alkalmazottakon és hozzátartozóikon kivül másokra is kiterjeszti, illetve tagjaiul másokat is felvesz; ez esetben ezen tagokra nézve a járulékok legmagasabb és a segélyezés legcsekélyebb mérve tekintetében a jelen törvény határozmányaihoz köteles alkalmazkodni.
73. § A kereskedelemügyi minister, a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után és a belügyministerrel egyetértőleg a magánegyesülés utján létesitett azon betegsegélyző pénztárakat, melyek legalább 200 taggal birnak, a mennyiben alapszabályaikat a jelen törvény értelmében módositják, illetve megállapitják; a jelen törvény által elismert betegsegélyző pénztárak sorába tartozóknak jelentheti ki s a betegsegélyző pénztárakra nézve a törvényben megállapitott jogokat az ily elismert pénztárakra is kiterjesztheti azon további feltétel alatt, hogy ugy a segélyezés legkisebb, mint a járulékok legmagasabb mérvére nézve a jelen törvény II. és III. fejezete határozmányainak magukat alávetik.
74. § Az ily elismert jellegü betegsegélyző pénztárak tagjai más betegsegélyző pénztárba a 49. §-ban foglalt esetek kivételével belépni nem tartoznak.
Kerületi, ipartestületi és bánya-betegsegélyző pénztár tagjai ily egyleti pénztárba nem léphetnek át.
75. § Az iparhatóság az elismert jellegü egyleti betegsegélyző pénztárt feloszlathatja:
a) ha a közgyülés a feloszlatást az alapszabályok értelmében elhatározza;
b) ha tagjainak száma 100-on alul csökkent;
c) ha a pénztár törvényes kötelezettségének többé meg nem felelhet.
Ha az egyleti pénztár a betegsegélyezés czéljától eltérő czélokat követne, a kereskedelemügyi minister, a belügyministerrel egyetértőleg az elismert jelleget megvonhatja.
A mennyiben a feloszlott egyleti pénztár más egyleti pénztárba be nem olvad, a fenmaradó vagyon, ha az alapszabályok máskép nem intézkednek, első sorban az illető kerületi pénztárnak adandó át. Ha a feloszlott egyleti pénztár több kerületre terjedt, az iparhatóság határozza meg, mily pénztárnak vagy pénztáraknak adandó a fenmaradó vagyon.
76. § Azon vitás kérdések, melyek általában a munkás és munkaadó között a visszatartott betegsegélyezési járulékok tekintetében támadnak, valamint azok, melyek a betegsegélyző pénztár és a munkaadók között az utóbbit terhelő befizetési kötelezettség iránt keletkeznek, az iparhatóság, illetve az ipartestületi békéltető bizottság által az 1884:XVII. tc. 176. §-a szerint döntetnek el.
Ellenben azon vitás ügyek, a melyek biztositott személyek és a betegsegélyző pénztár között a nyujtandó segély tekintetében forognak fenn; a pénztári alapszabály szerint alakitott választott biróság hatáskörébe tartoznak.
A választott biróság határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye és a határozatok közigazgatási uton hajtatnak végre.
77. § A jelen törvény szerint elintézendő ügyekben, a mennyiben a jelen törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1884:XVII. tc. VII. fejezetében megállapitott iparhatóságok az ott megállapitott módozatok szerint járnak el.
78. § A mennyiben a betegsegélyző pénztár kerülete több iparhatóság területére terjedne ki, az illetékesség tekintetében a következők állapittatnak meg:
a) a munkaadó és a biztositandó, illetve biztositott közti vitás ügyekben az ipartörvény szerinti illetékesség irányadó:
b) a betegsegélyző pénztár és a munkaadó, illetve a biztositandó vagy biztositott közti vitás ügyekben a pénztár székhelye szerint illetékes iparhatóság jár el s jogerős intézkedéseit a többi iparhatóság végrehajtani köteles.
Oly pénztárakra nézve, melyek még nem alakultak meg, illetve a melyeknek székhelye még nem állapittatott meg, az illetékes iparhatóságot a kereskedelemügyi minister rendeli ki.
79. § A jelen törvény szerint szervezett betegsegélyző pénztárak első sorban a székhely szerint illetékes iparhatóság felügyelete és ellenőrzése alatt állnak.
Az iparhatóságnak szigoru kötelessége a törvény és az alapszabályok rendelkezéseinek pontos foganatositását ellenőrizni, és joga van ezek foganatositása czéljából az e tekintetben felelős egyénekre az 1884:XVII. tc. 165. §-ában meghatározott pénztárba fizetendő és az ott megjelölt czélokra forditandó, 100 frtig terjedhető birságot, illetve behajthatatlanság esetében 14 napig terjedhető elzárást szabni ki.
Az iparhatóság ezenkivül jogositva van a betegsegélyző pénztár könyveit, számadásait, levelezéseit és többi irományait bármikor megtekinteni és megvizsgálni; a pénztári közegek egybehivását elrendelheti és azokat maga is egybehivhatja, azoknak üléseiben mindig részt vehet, sőt az üléseket saját közegei által vezetheti, s a mennyiben annak szüksége fenforogna, a pénztár kezelését az alapszabályszerü kötelességüket nem teljesitő pénztári közegek, vagy a pénztár költségére saját közegei által eszközöltetheti.
Ha pedig az igazgatóság, a felügyelő-bizottság vagy a választott biróság megválasztása a közgyülés részéről, vagy a közgyülési kiküldöttek megválasztása a biztositottak, vagy a munkaadók részéről megtagadtatnék; ezen közegeket, illetve a közgyülési kiküldötteket az iparhatóság ideiglenesen ki is nevezheti.
A pénztári kezelésben tapasztalt rendetlenség, vagy visszaélés esetében az iparhatóság a kereskedelemügyi ministernek és a mennyiben bűntett vagy vétség jelenségei forognának fenn, az illetékes biróságnak azonnal jelentést tenni tartozik.
80. § A kereskedelemügyi minister a pénztári számadások alakját, módját és ellenőrzését rendeleti uton állapitja meg s a pénztárak kezelését, ugyszintén azt, vajjon az iparhatóságok által gyakorlandó felügyeletet és ellenőrzést azok kellőleg gyakorolják-e? bármikor megvizsgáltathatja.
81. § A betegsegélyző pénztár évi számadásai s azok alapszabályszerü megvizsgálásának eredménye legkésőbb a következő év márczius hó végeig az iparhatóságnak bemutatandók. Az iparhatóságnak egyébként joga van évközben is zárlatok bemutatását követelni.
82. § A pénztár köteles a kereskedelemügyi minister által rendeleti uton szabályozandó statistikai kimutatásokat vezetni és azokat évenkint a hatóságnak bemutatni.
83. § Kihágást követ el, és a mennyiben a büntető törvények szerint sulyosabb beszámitásnak, illetve büntetésnek nem lenne helye:
a) 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, ki a 26. §-ban körülirt bejelentést elmulasztja, vagy azzal késik:
b) 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a pénztári tag, a ki betegség szinlelése által a betegsegélyző pénztártól bármiféle segélyezést igénybe vesz;
c) 200 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó, a ki a 22. §. szerint tiltott szerződést köt, vagy a ki a nála alkalmazott pénztári tag javára, tudva, a ténylegesnél magasabb bért vagy fizetést számit be.
84. § Az előbbi szakaszban emlitett kihágási esetekben az 1884. évi XVII. törvénycikkben megállapitott iparhatóságok járnak el a jelen törvény XIV. fejezetében megállapitott illetékesség és módozatok szerint.
A pénzbüntetések azon kerületi pénztár javára folynak be, a melynek kerületében a marasztaló elsőfoku iparhatóság székel.
85. § A jelen törvény szerint szervezett betegsegélyző pénztárak nem tekinthetők a kereskedelmi törvény alapján alakult szövetkezeteknek. - Tartozásaikért csakis a pénztári vagyon erejéig felelősek.
A jelen törvényben szabályozott betegsegélyző pénztárak és biztositott tagjaik közötti jogviszonyok megállapitására és lebonyolitására vonatkozó minden tárgyalás és okmány, ugyszintén a munkaadók és pénztárak által a jelen törvény értelmében teendő bejelentések, kimutatások és beadványaik, ezek mellékleteivel együtt, illeték- és bélyegmentesek.
A pénztárak az 1875. évi XXII. tc. 2. §-ának 7. pontja értelmében a tőkekamat- és járadékadó és az 1875. évi XLVII. tc. 2. §-ának 4. pontja alapján az általános jövedelmi pótadó alól fel vannak mentve.
Ugyszintén felmentetnek az ezen adók utáni törvényhatósági és községi pótlékoktól.
Az 1875:XXIV. törvénycikk alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek által az 1875. évi XXVII. tc. határozmányai alá eső bányavállalatok által, nemkülönben a III-ad osztályu kereseti adó alá eső iparosok, kereskedők, gyárosok és egyéb vállalatok által a jelen törvény következtében fizetendő járulékok és összes költségek oly üzleti kiadásoknak tekintendők, melyek az 1875. évi XXIV. tc. 4. §-a s az 1875:XXVII. tc. 6. §-a értelmében a vállalatok nyers jövedelmének s illetőleg az 1875:XXIX. tc. 15. §-a értelmében a kereseti tiszta nyereménynek megállapitásánál levonásba hozandók.
86. § Jelen törvény hatályba léptének idejét a kereskedelemügyi minister, a belügyministerrel és a mi Horvát-Szlavonországokat illeti, a horvát-szlavon-dalmátországi bánnal egyetértőleg állapitja meg és teszi közzé.
Ezen naptól fogva az 1884. évi XVII. tc. 142. és 143. §-ai hatályon kivül helyeztetnek.
87. § A jelen törvényben foglalt határozmányok mellett az 1876. évi XIV. tc. 15. §-ának 3-ik bekezdése ezen utóbbi törvény hatályának területére nézve ezentul is érintetlen marad.
88. § A jelen törvény életbeléptetésekor fennálló azon vállalati és gyári betegsegélyző pénztárak, ideértve a magánkezelésben álló közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárait is, továbbra is mint ilyenek fennállhatnak, ha az illető pénztár tagjainak száma legalább 100, továbbá, ha a vállalat vagy üzem nem időszakokhoz kötött, hanem folytonos és ha a pénztár alapszabályait a jelen törvényben s különösen annak II., III., IV. és VIII. fejezeteiben foglalt határozmányoknak megfelelően módositja.
Az ehhez képest módositott alapszabályok a jelen törvény életbeléptétől számitandó három hónap alatt az iparhatóság utján, számadások és egyéb kimutatások kiséretében a kereskedelemügyi ministerhez átvizsgálás és jóváhagyás végett fölterjesztendők.
89. § A jelen törvény életbeléptetésekor fennálló épitési, ipartestületi és magánegyesülés utján létesitett azon betegsegélyző pénztárak, a melyek a jelen törvény keretében óhajtanak müködni, kötelesek a jelen törvény határozmányainak megfelelően módositott alapszabályaikat, ezen törvény életbeléptétől számitandó három hónap alatt az iparhatóság utján, számadásaik és egyéb kimutatásaik kiséretében, a kereskedelemügyi ministerhez átvizsgálás és a pénztár további működhetésének megbirálása végett fölterjeszteni.
Ha a jelen törvény értelmében való sikeres működésük biztositottnak látszik, a kereskedelemügyi minister az ily pénztárt az alapszabályok jóváhagyása mellett a jelen törvény értelmében elismert jellegünek jelentheti ki.
90. § Az állami kezelésben álló vállalatoknál, ugyszintén az állami üzemeknél és gyáraknál már fennálló betegsegélyző intézetek, illetve pénztárak - a bányatörvény alapján álló bányatársládák kivételével - a jelen törvény hatályba léptétől számitandó hat hó alatt a jelen törvény s nevezetesen a VIII-ik fejezetben foglalt határozmányainak megfelelően átalakulni tartoznak.
Az állam kezelése alatt álló vállalatok, üzemek és gyárak kebelében szervezett, illetve szervezendő betegsegélyző pénztárak tekintetében a jelen törvény szerint az iparhatóságokra bizott teendőket a kereskedelemügyi minister, illetve azon minister gyakorolja, kinek tárczájához az illető vállalat tartozik.
91. § Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán intézkedik mindazon ügyekben, a melyek a jelen törvényben a kereskedelemügyi és belügyi ministernek vannak fentartva. - Az elsőfoku hatóságok Horvát-Szlavonországokban az ottani közigazgatási szervezetnek megfelelően a horvát-szlavon-dalmátországi bán által jelöltetnek meg.
92. § A jelen törvény végrehajtásával a kereskedelemügyi, a belügyi és a pénzügyi minister, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán bizatik meg.
