1. § Fiume szabad kikötő területe 1891. évi julius hó 1-ével az osztrák-magyar vámterületbe olvad be.
Ezen naptól kezdve Fiuméban és ennek eddig a vámterületből kizárt környékén hatályba lépnek a határvámjövedékre vonatkozó mindazon törvények és rendeletek, melyek azon időben a magyar korona országainak egyéb területén is érvényesek lesznek.
1891. évi julius 1-sejétől kezdve vámköteles árúk Fiume és a vele határos községek területére vámmentesen csakis bizonyos, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőleg rendeleti uton megjelölendő, ezentul is vámkülzetnek tekintendő elkülönitett helyeken leendő raktározás vagy feldolgozás czéljából, ezeken kivül pedig csak vámhivatali ellenzár, illetve ellenőrzés alá helyezett köz- és magánraktárakba lesznek behozhatók.
2. § A kormány felhatalmaztatik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőleg a vámköteles árúknak az 1. §-ban emlitett s a volt fiumei vámkülzetben levő vámhivatali ellenzár vagy ellenőrzés alatt álló raktárakban leendő vámmentes raktározására és feldolgozására, valamint a hajóforgalom vámhivatali ellenőrzésére nézve az általános vámszabályok tekintetében szükség esetén könnyitéseket léptethessen életbe.
3. § 1891. évi julius hó 1-sején az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájában a következő változtatások, illetve bővitések lépnek érvénybe:
1. a II. tarifa-osztálynál (fűszerek) a következő 2. jegyzet veendő fel:
2. jegyzet. Fűszerek, illóolajok és essencziák készitésére; engedélyjegyek alapján, s a rendeleti uton meghatározandó feltételek és ellenőrzés mellett, a tengeren való behozatalnál vámmentesek.
2. A III. tarifa-osztálynál (déli gyümölcsök) a 11. tarifaszám (czitrom, limoni, narancs) után következő jegyzet törlendő s helyébe teendő:
Jegyzet: A termelési helyekről tengeren át Fiuméba és Triesztbe behozott és osztályozás végett kirakott déli gyümölcsökből (11. tarifaszám), a mennyiben ezek a kereskedelmi szerződések szerint nem vámmentesek, 30% mint kihányás, vámmentesen behozható.
A 14. a) tarifaszám után (mandula, száraz stb.) felveendő:
Jegyzet: Ugyanezek a fiumei és trieszti volt szabad-kikötők területén foganatositandó mandulaolaj-gyártásra, engedélyjegyek alapján s a rendeleti uton meghatározandó feltételek és ellenőrzés mellett vámmentesek.
3. A VII. tarifa-osztálynál (főzelék, gyümölcs, növények és növényrészek):
a) a 33. tarifaszám után (külön meg nem nevezett olajmag) a következő jegyzet veendő fel:
Jegyzet: Külön meg nem nevezett olajmagvak, a repcze (repczemag) és a mák kivételével vámmentesek.
b) a 37. tarifaszám után (külön meg nem nevezett növények és növényrészek száritva vagy elkészitve stb.) ujonnan felveendő:
Jegyzet: Ugyanezek száritva vagy felaprózva a tengeren való behozatalnál vámmentesek.
4. A X. tarifa-osztálynál (állati termékek) az 59. tarifaszám (szivacs 100 kilogr. 15 frt) törlendő és helyébe felveendő:
a) finom és durva szivacs, természetes állapotban, meg nem munkálva, nem tisztitva; durva szivacsok, tisztitva, tovább megmunkálva, de nem fehéritve 100 kilogr. 15 frt.
Jegyzet: finom és durva szivacs, természetes állapotban, megmunkálás nélkül használatra alkalmatlan, megmunkálás czéljából behozva külön engedély alapján és a rendeleti uton meghatározandó feltételek és ellenőrzés mellett a tengeren való behozatalnál vámmentes.
b) másféle szivacs 100 kilogr. 60 frt.
5. A XI. tarifa-osztályban (zsiradékok) a 70. tarifaszámhoz (pálmaolaj és kókuszdióolaj stb.) tartozó jegyzet törlendő.
6. A XII. tarifa-osztályban (zsiros olajok) a 72. tarifaszámhoz tartozó jegyzet a következőleg módositandó:
Jegyzet: a 72. t. sz. alatt felsorolt faolaj és földi dióolaj hivatalos ellenőrzés mellett emberi élvezetre teljesen használhatatlanná téve, ha a vámkezelés az erre külön felhatalmazott fővámhivatalnál történik, 100 kilogr. 80 kr.
7. A XX. tarifa-osztálynál (mézgák és gyanták), a 118. tarifaszámnál (kopálgyanta stb.) ujonnan felveendő:
Jegyzet: A tengeren való behozatalnál vámmentes.
4. § 1891. évi julius 1-én az 1868. évi XXXVI. tc., mely által a vámkülzetekből eredő némely áru vámkezelése szabályoztatott, hatályon kivül lép s annak helyében a következő határozatok lesznek érvényesek.
A III. vámtarifa-osztály (déli gyümölcsök), továbbá a 30. tarifaszám (dió és mogyoró) alá tartozó árúk, valamint a 34. tarifaszám alá eső ánizs, koriander, édes kömény, kömény, lóheremag, mustármag (az őrlött mustár is hordókban), továbbá külön meg nem nevezett magvak, az 51. tarifaszám (fris halak) és a XII. vámtarifa-osztály (zsiros olajok) alá tartozó árúk, a 104. tarifaszám alatt foglalt medveczukor és a 342. a) tarifaszám alá sorozott közönséges szappan, a mig és a mennyiben ezen árúk a legnagyobb kedvezésben részesülő országokból való behozatalnál szerződésszerű, nem határkedvezmény gyanánt korlátolt vámmérséklést vagy vámmentességet élveznek, ezen vámkezelésre a Fiumén vagy Trieszten át tengeren való behozatalnál is igényt tarthatnak, még pedig származásukra és arra való tekintet nélkül, hogy e behozatal a vámterületre közvetlenül, avagy a vámkülzeti területen való raktározás után történt.
A kormány felhatalmaztatik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőleg, a szerződéses vámtételek módositásainak alkalmából az előbbi bekezdésben felsorolt árúk lajstromát megfelelőleg kiegészitse.
A fentebb megállapitott kedvezményből az ott megnevezett árúk ki vannak zárva, ha oly országokból származnak, a mely országokból az árúk az osztrák-magyar vámterületbe való behozataluknál az 1882. évi XVI. törvénycikkbe iktatott vámtarifa-törvény III. czikke alapján az illető általános vámtételnél magasabb vámdij alá vonandók.
5. § Legkésőbb 1891. évi augusztus hó 1-én, - és ha esetleg előbb, úgy a rendeleti uton meghatározandó napon, - a vámterületre nézve érvényben levő vagy a jelen törvény 2. §-a szerint külön meghatározandó feltételek mellett életbe lép a volt szabadkikötő területe és az osztrák-magyar vámterület között a szabad forgalom mindennemű árúk tekintetében és minden irányban.
Az 1891. julius hó 1-seje és a jelen §. első bekezdésében kilátásba helyezett határnap közötti időközben a volt szabadkikötő területéből az osztrák-magyar vámterület felé irányuló forgalom csakis a következő feltételek mellett engedtetik meg:
a) a fogyasztási adónak alávetett következő tárgyakra nézve, ugymint:
1. az 1888. évi XXIII. tc. 1. §-ában meghatározott minőségü belföldi (répaczukor, nádczukor) czukorra nézve az emberi élvezetre nem alkalmas szörpnek egyedüli kivételével akkor, ha előzetesen az ily czukor után 100 kilogrammonként a 11 frtnyi fogyasztási adó lefizettetik és ha az idézett törvény 2. §-ában engedélyezett kiviteli jutalom visszafizettetik;
2. másféle belföldi eredetü czukorra nézve, ha előzetesen az az után járó fogyasztási adó lefizettetik és pedig:
minden 100 kg. tömör czukor után 3 frttal;
minden 100 kg. hig állapotban levő czukor után 1 frttal;
3. azon ásványolajra nézve, mely finomitás (tisztitás) utján belföldön állittatott elő és melynek sürüsége 12 Réaumur hőfok mellett 880 foknál (a tiszta viz sürüsége 880/1000 részénél) nem nagyobb, ha előzetesen a fogyasztási adó minden 100 kilogramm után 6 frt 50 krral lefizettetik;
b) minden illetékfizetés nélkül mindazon egyéb árúkra nézve, melyeknek belföldi eredete hiteles kereskedői könyvek, eredeti áruszámlák vagy más bizonyitékok által hitelesen beigazoltatik, illetve egyébként kétségen kivül helyeztetik; végül:
c) ugyancsak minden illetékfizetés nélkül mindazon külföldi eredetü árúkra nézve, melyek beviteli vám alá nem esnek, vagy a melyek már elvámoltattak, illetve a melyek vámja hivatalosan előjegyzésbe vétetett.
6. § 1. A fiumei szabadkikötő területén 1891. évi julius 1-én talált vámköteles külföldi eredetü árukészletek az ezen napon az osztrák-magyar vámterületbe való behozatalra nézve érvényes illető vámtételek szerint (beleértve a vámtarifának az ezen törvény 3. §-ában megállapitott módositásait) vámolandók el. A fiumei szabadkikötő területén 1891. évi junius végén talált árúk elvámolása és előjegyzése alkalmával, azoknak valamely a legnagyobb kedvezésre jogosult országból való származása bebizonyitottnak tekintetik. A belföldi származásu czukorkészletek, valamint a belföldön finomitott s legfelebb 880° sürüségü ásványolaj-készletek pedig a jelen törvény 5. §-ának a) pontja alatt felsorolt feltételek fenforgása esetén, az ott meghatározott adótételek szerint adóztatandók meg.
2. Mindazonáltal bárkinek jogában áll az utólagos vám-, illetve adófizetés alá eső árúkat egészen vagy részben külföldre vagy a jelen törvény 1. §-ában emlitett helyek valamelyikére, illetve az ellenőrzés alatt álló raktárak egyikébe a kiszállitás megtörténtének vagy az emlitett helyekre és raktárakba történt betározásnak szabályszerü igazolása mellett kiszállitani.
Az árunak külföldre vagy valamely nyilvános közraktárba történt ily kiszállitása esetén, az illető áru az azt terhelő vám-, illetve adókötelezettség alól mentessé válik. - Az esetben, ha az áru hivatalos ellenzár, illetve ellenőrzés alatt álló magánraktárba tároltatik be, az árut terhelő vám- és adókötelezettségre nézve legfelebb 2 évre terjedő fizetési halasztás áll be, s a vám- és adótartozás azon részletekhez mérten fizetendő le, illetve hozandó leirásba, melyekben az áru a magánraktárakból a vámterület szabad forgalmába bocsáttatik, avagy külföldre vagy valamely nyilvános közraktárba kivitetik.
3. A pénzügyigazgatásnak fentartatik azon jog is, hogy oly feleknek, kik áruikat ellenzár, illetve ellenőrzés alatt álló raktárakba betárolni nem kivánják, kikre nézve azonban az áruikat terhelő vám-, illetve adótartozás egyszerre való lerovása terhes lenne, biztositék mellett megfelelő, de egy évet tul nem haladható fizetési halasztásokat engedélyezhessen.
7. § A kormány felhatalmaztatik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőleg az előbbi §-ban szabályozott utólagos elvámolás, illetve utólagos megadóztatás módozatai, valamint ezen utólagos elvámolás, illetve megadóztatás alá eső egyes árunemek és árumennyiségek tekintetében esetleg engedélyezendő mentességek iránt rendeleti uton intézkedjék.
8. § Az árukészletek megállapitásánál a következő elvek irányadók:
1. Minden fél szavatol azon bevallás teljességeért és helyességeért, mely általa a jelen törvény 7. §-a alapján a pénzügyigazgatás által kibocsátandó rendelet határozataihoz képest benyujtandó.
A bevallás elmulasztása, valamint az árukészletek eltitkolása, illetve helytelen bevallása, az érvényben levő jövedéki büntető eljárási szabályok határozmányai szerint és pedig a külföldi elvámolatlan árúk tekintetében, - mint törvényellenes behozatal által elkövetett csempészet, a belföldi származásu czukor és finomitott ásványolajkészletek tekintetében pedig mint sulyos jövedéki kihágás fog büntettetni.
2. A felülvizsgálat eszközlésével megbizott közegeknek az összes meglevő árukészletek és az összes helyiségek, akár használtatnak ezek árúk betárolására, akár nem - megmutatandók, illetve kivánatra hozzáférhetőkké teendők.
3. Az áru tulajdonosa köteles az áru megvizsgálásához szükséges segédkezéssel szolgálni vagy ezen segédkezés azonnali előállitásáról gondoskodni és az áru mennyisége vagy sulya megállapitásához megkivántató - birtokában levő edényeket, mértékeket, mérlegeket és sulyokat rendelkezésre bocsátani.
9. § Jelen törvény 1891. julius 1-én lép hatályba és végrehajtásával a kereskedelemügyi és a pénzügyi miniszter bizatik meg.
