1. § A szab. osztrák-magyar államvasuttársasággal az 1891. évi XXV. törvénycikk alapján 1891. évi június 7-én/julius 11-én megkötött szerződés jóváhagyatik és beczikkelyeztetik.
2. § Ezen törvény az országos törvénytárban való megjelenése napján lép hatályba, s végrehajtásával a kereskedelemügyi és pénzügyi m. kir. ministerek bizatnak meg.
mely egyfelől a magyar államot képviselő kereskedelemügyi és pénzügyi magyar királyi ministerek, másfelől a szabadalmazott osztrák-magyar államvasutársaság között ezen társaság magyarországi vasutvonalainak az engedélyszerü megváltási határidők beállta előtt és a vonatkozó megváltási határozmányoktól eltérőleg barátságos egyezkedés utján megállapitott beváltása és az ezzel kapcsolatos ügyek iránt az alant kitett napon a következőkben köttetett:
A magyar királyi kormány megváltja a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak Magyarország területén fekvő vasutvonalait s ehhez képest a szerződő felek egyetértőleg megállapitják, hogy ezen vasutvonalaknak a magyar királyi kormány által való beváltása az 1891-iki üzleti évvel és pedig ezen év január 1-ére visszaható erővel történjék.
A megváltás tárgyai a következők:
a) Az összes, bármely engedély alapján közforgalomban levő és a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság tulajdonát képező magyar vasutvonalak mindennemü ingó és ingatlan tartozékaikkal együtt; ideértve az ezen vonalokhoz 1890. évi deczember 31-én leltárilag beosztva volt forgalmi eszközöket, nemkülönben az anyagkészletet is, továbbá a Budapesten Teréz-körut 62. szám alatt fekvő igazgatósági épület, a hozzá tartozó berendezéssel és végül az épités alatt levő ipolyság-balassagyarmati és morvavölgyi vasutvonalak.
b) A társaság szabad magántulajdonából a lissava-aninai bányavasut anyagkészletekkel, forgalmi eszközökkel és egyéb tartozékkal együtt, továbbá a társasági hajóállomány tartozékával együtt, végül az 1890. évi deczember 31-iki társasági leltárban felsorolt és Magyarországban fekvő következő telkek és ingatlanok, és pedig:
1. Tótmegyeren telkek a rajtok levő három lakházzal.
2. Budapesten telkek a Rákoson.
3. Budapesten (Bulcsu-utcza) az „Erényi”-féle ingatlan.
4. Budapesten (Podmaniczky-utcza) a Rumbach-féle ingatlanból megmaradt két házhelycsoport.
5. Budapesten (körut) az ez idő szerint diszkertet képező 2.982/5. számu házhelycsoport.
6. Temesváron (Józsefváros) a 223., 224. és 225. számu Koronghy-féle ingatlanok az uri-utczában.
7. Temesváron (Józsefváros) telkek a Bega-csatornánál a rajtok levő tiz munkásházzal együtt.
8. Nagy-Kikindán a Gábor-féle egy lakóházból s telekből álló ingatlan.
9. Karánsebesen az 501. összeirási szám alatti lakóház kerttel.
10. Krusoveczen a 89. összeirási szám alatti lakóház kerttel.
11. Nyitrán az állomás mellett lakóház telekkel együtt.
12. Esztergom-Nánán telek a feladási épület mellett a rajta levő egyemeletes lakóházzal.
13. Vörösváron telek két egyemeletes szolgalakházzal, laktanyával és két gazdasági udvarral.
c) A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a m. kir. államkincstárral szemben fennálló s a budapest-balparti körvasut kiépitésére adott, évenkint 125,000 frtnyi évjáradékkal törlesztendő 2.500,000 frtnyi előlegre vonatkozó követelése, annak a jelen szerződés hatálybaléptekor fennálló összegében.
Az imént felsorolt összes megváltási tárgyak a jelen czikk első kikezdése értelmében abban a terjedelemben és abban a mennyiségben mennek át az állam tulajdonába, a melyben azok 1890. évi deczember 31-én leltárszerüen megvoltak, a nélkül azonban, hogy a szabadalmazott osztrák-magyar államvsuttársaság a megváltás tárgyainak minősége és értéke tekintetében szavatosságot vállalna.
A leltárak alapján netán felmerülő kifogásokat legkésőbb 1891. évi junius 30-ig lehet csak megtenni, e határidőn tul semminemü kifogásolásnak helye nincs.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasut-hálózatának különböző pénztáraiban 1890. évi deczember 31-én készpénzben vagy értékpapirokban megvolt pénztári készletek, ugyszintén a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság 1890. évi zármérlegébe fölvett követelései és tartozásai (adósok és hitelezők) a társaság vagyona, illetőleg terhe maradnak.
Az 1-ső czikkben felsorolt összes megváltási tárgyak megváltási ára hetvenöt éven át fizetendő 10.665,000 osztrák értékü forint, azaz: tizmillió hatszázhatvanötezer osztrák értékü forintnyi évi járadékban állapittatik meg.
Ebből az évi járadékból egy semmi szin és feltétel alatt fel nem emelhető és minden állami, községi vagy egyéb pótlék alól mentes 10%-os adóösszeg előzetesen levonandó, a melyben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, ugyszintén az elsőbbségi kötvények után járó tőkekamat- és járadékadó, valamint bármi néven nevezendő más adó, közteher és illeték, valamint minden ezek helyébe lépő vagy ezeken felül behozandó uj adó, közteher és illeték, ezeknek bármi néven nevezendő pótlékaival együtt benfoglaltatik.
Az ezen adóösszeg levonása után fenmaradó 9.598,500 forint, azaz: kilenczmillió ötszáz kilenczvennyolczezer ötszáz osztrák értékü forintnyi tiszta évi járadék minden a jelenben fennálló vagy a jövőben behozandó állami, községi és egyéb adók, pótlékok, közterhek és illetékek alul mentesen 1891. évtől 1965. év végéig, két egyenlő, minden év január 1-én és julius 1-én esedékes 4.799,250 forint, azaz: négymillió hétszázkilenczvenkilenczezer kettőszázötven osztrák értékü forintnyi előleges félévi részletben a budapesti m. kir. központi állampénztárnál vagy más közös egyetértéssel megállapitandó helyen, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság vagy jogutódjának, minden további, bármi néven nevezendő levonás nélkül s minden beszámitási vagy megtartási jog kizárásával kifizetendő.
Ha az évi járadék esedékességét közvetlenül megelőző hónapban az osztrák és magyar 8 forintos aranyoknak a bécsi tőzsdén jegyzett pénzárfolyamai átlaga 9.36 (117%), azaz kilencz forint 36 krajczárt (száztizenhét százalékot) meghaladja, a magyar kormány által a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak fizetendő illető részlet felemelendő azzal az összeggel, a melyet a beállott százalékos árfolyam-emelkedés 3,250,000 azaz: hárommillió kétszázötvenezer aranyforint után számitva eredményez.
Ha tehát például az évi járadék egyik részletének esedékességi határidejét közvetlenül megelőző hónapban az átlagos árfolyam 9.40 (117 1/2%) lenne, akkor a különbözetet a 117% és 117% 1/2% között, azaz 1/2 százalék 3,250.000 aranyforint után 16.250 osztrák értékü forintot tenne, a mely összeg a m. kir. kormány által minden további, bármi néven nevezendő levonás nélkül lenne kifizetendő.
Ezen az illető évjáradékkal egyszerre fizetendő többlet (felülfizetés) minden jelenlegi és jövendőbeli állami, községi és egyéb adók, pótlékok és közterhek, valamint minden bélyeg és illeték alól mentes és különösen nem esik az előbbiek szerint megállapitott 10%-os adó alá sem.
Az előző kikezdések értelmében az 1891. évre eső és netto összegben együtt 9,598.500 forint, azaz: kilenczmillió ötszázkilenczvennyolczezer ötszáz osztrák értékü forintot kitevő mindkét évjáradéki részlet az esetleg az előző megállapitások értelmében a 6,500.000 aranyforintnyi részösszeg után eső felülfizetéssel együtt egyszerre fizetendő le és pedig legkésőbb a szerződés jogerőre emelkedését követő második hónap első napján.
1891. évi január 1-től egész addig, mig a megváltási tárgyak a 6. czikk értelmében a magyar állam tényleges birtokába jutnak, az első czikkben felsorolt beváltási tárgyakra vonatkozó üzleti és épitési számadások a magyar állam számlájára fognak vezettetni.
Ezen számadásokat, valamint a társaságnak az üzletvezetést és az épitést illetőleg tett intézkedéseit is a magyar kormány legkésőbb csak 1891. évi junius 30-ig kifogásolhatja; ezen határidőn tul kifogásolásnak helye nincs.
A megváltási tárgyakból 1891. évi január 1-től elért bevételek a fentebbiekhez képest a magyar állam javára s viszont az 1891. évi január 1-től kezdve felmerült, illetve felmerülendő kiadások, különösen valamennyi fizetett adó- és illetékösszeg is ugyancsak a magyar állam terhére esnek.
Kivételt képeznek a tisztán társasági kiadások, milyenek a kamatok, törlesztések, szelvénybeváltási költségek, jegyzési dijak és szelvény-bélyegilleték, valamint a közös igazgatási szolgálati ágak költségei és az igazgató tanácsosok illetményei.
Az 1891. évi január 1-től épitkezési czélokra felhasznált és részint épitési, részint beruházási kiadások gyanánt elszámolandó anyagok a magyar állam részére az üzleti számla mellett vezetendő anyagszámla javára, az ugyanazon határnaptól kezdve újonnan beszerzett anyagok ellenben ugyanazon számla terhére fognak iratni.
A társaság által 1891. évi január 1-től egész addig, mig a megváltási tárgyak a 6. czikk értelmében a magyar állam tényleges birtokába jutnak, az ipolyságh-balassagyarmati vasutvonal és a morvavölgyi vasut épitésére és berendezésére, valamint esetleg azok forgalmi eszközeinek beszerzésére forditott kiadások, nemkülönben az 1891. évi január hó 1-től a jelzett időpontig egyáltalában a magyar hálózaton beruházásokra forditott kiadások, - a forgalmi eszközöket is beleértve, - a társaságnak a magyar állam által készpénzben fognak megtérittetni.
Ezen kiadások összegének megállapitására a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak az emlitett épitkezésekről és beruházásokról vezetett számadásai mérvadók.
Ezen számadások legkésőbb csak 1891. junius 30-ig kifogásolhatók, ezen határidőn túl kifogásolásnak többé helye nincs.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a fentebbiek szerint fizetendő összeg beszerzése, valamint a magyar államnak az emlitett két vasutvonal teljes kiépitésére és esetleges egyéb beruházásokra még szükséges kiadások fedezése czéljából a szabadalmazott osztrák magyar államvasuttársaság a magyar államnak külön nyugtatványra 5,000.000, azaz: öt millió osztrák értékü forintnyi előleget nyujt.
Ezen előleg kamatoztatása és visszafizetése 1891. évtől egész 1965. évig bezárólag a magyar állam által fizetendő és az egész időtartamra minden adó, illeték és egyéb köztehertől, valamint minden bélyegilletéktől mentes 250,000, azaz: kettőszázötvenezer osztrák értékü forintnyi évjáradékkal történik, mely évjáradék félévi, minden év január 1-én és julius 1-én esedékes 125.000, azaz: egyszázhuszonötezer osztrák értékü forintnyi előleges részletekben a magyar királyi központi állampénztárnál, vagy valamely más, közmegegyezéssel megjelölendő helyen, minden bárminemü levonás nélkül és minden beszámitási és visszatartási jog kizárásával lesz a társaságnak, illetve jogutódának kifizetendő.
A fentjelzett előleg folyósitásának egyrészt, másrészt pedig az ezen előleg után az 1891. évre eső, összesen 250,000 azaz: kettőszázötvenezer osztrák értékü forintot tevő két törlesztési részlet megfizetésének egyidőben kell történnie az 1891. évre eső, a 3-ik czikk értelmében fizetendő két járadékrészlet kifizetésével és ezzel együtt egy időben teljesitendő, ugyancsak a magyar királyi központi állampénztárnál, vagy más, közmegegyezéssel megjelölendő helyen, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasutársaság által az ipolyságh-balassagyarmati vasutvonal és a morvavölgyi vasut épitésére és berendezésére, esetleges forgalmi eszközökkel együtt, valamint egyáltalában a magyar hálózaton beruházásokra, illetve forgalmi eszközökre forditott és ezen czikk értelmében a magyar állam által megtéritendő összegek megfizetése is.
A magyar állam kötelezi magát a szabadalmazott osztrák-magyar államvasut-társaság kivánságára a fentemlitett 5.000,000 azaz ötmillió osztrák értékü forintnyi előleget, illetve a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak az ezen előleg kamatoztatására és törlesztésére ezen czikk értelmében megállapitott évjáradékok megfizetése iránti követelését az ipolyságh-balassagyarmati és a morvavölgyi vasutról nyitandó vasuti telekjegyzőkönyvekben első helyen jelzálogilag biztositani.
A magyar állam fentartja magának a jogot, hogy a fentemlitett előlegnek azon részösszegét, mely az e végből felállitandó törlesztési terv szerint törlesztetlennek fog mutatkozni, előzetes, de csak minden év január 1-én és julius 1-én eszközölhető hat havi felmondás után bármikor egyszerre visszafizethesse.
A fentemlitett, épités alatt álló vasutak után járó 1891. évi január 1-én még befizetetlen volt 83,960, azaz: nyolczvanháromezer kilenczszázhatvan osztrák értékü forintnyi érdekeltségi hozzájárulásokat a szabadalmazott osztrák-magyar államvasutársaság minden további szavatosság nélkül átruházza a magyar államra.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság beleegyezik, hogy ezen szerződés jogerőre emelkedése, valamint az 1891. évre eső és a 3-ik czikkben megállapitott évjáradéknak az esetleges többlettel (felülfizetéssel) együtt leendő lefizetése után a magyar államnak tulajdonjoga a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak valamennyi Magyarországban fekvő közforgalmú vasutvonalára, valamint a többi megváltott ingatlanokra is, és pedig az emlitett vonalakra nézve 7., 12., 21., 39., 46., 47., 48., 52., 53., 55., 56., 57., és 62. számok alatt már nyitott, 92., 93., 94., 95., 118., 119., 121. és 125. számok alatt pedig még csak ezután megnyitandó központi vasuti telekjegyzőkönyvekben, illetve az illető helyi telekjegyzőkönyvekben további megkérdezés nélkül, de nem a társaság költségére, a magyar állam javára vasuttelekjegyzőkönyvileg, illetve telekjegyzőkönyvileg bekebeleztessék, de a 7., 12., 21., 39., 46., 47., 48., 52., 53., 55., 56., 57., és 62. számok alatt már nyitott és a 92., 93., 94., 95., 118., 119., 121. és 125. számok alatt ezután nyitandó központi vasuti telekjegyzőkönyvekbe bevezetett közforgalmu vasutvonalakra csak oly kikötéssel, hogy a tulajdonjog bekebelezésével egyidejüleg a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a 3. czikkben jelzett 9,598,500 osztrák értékü forint, azaz: kilenczmillió ötszázkilenczvennyolczezer ötszáz osztrák értékü forintnyi törlesztési évjáradéknak megfizetése iránti követelése és az ezen czikk végén emlitett többlete (felülfizetése) erejéig a magyar állam által ezennel megadott zálogjog az összes ezen szerződéssel megváltott közforgalmu vasutvonalakra a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság javára vasuti telekjegyzőkönyvileg közvetlenül a társasági elsőbbségi kölcsönhitelezők zálogjoga után, kiknek kielégitéseért a vonatkozó kötelezvényekben foglaltak értelmében továbbra is a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság felel, bekebeleztessék.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság kötelezi magát, hogy a szerződésnek jogerőre emelkedése után azonnal ki fogja állitani a magyar királyi kormány részére mindazon bekebelezési engedélyeket, illetve okmányokat; melyek szükségesek arra, hogy a magyar állam tulajdonjoga a beváltás tárgyát képező azon ingtlanokra, melyeknek telekkönyvi számai jelen szerződésben kitüntetve nincsenek, bekebeleztethessék.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság nem fog kifogást tenni, illetve egyetért azzal, ha a magyar királyi kormány a központi vasuti telekjegyzőkönyvekben az elsőbbségi kötvénybirtokosok javára bekebelezett zálogjog törlését kieszközli.
A magyar állam kötelezi azonban magát, hogy ezen törlés eszközlése előtt, illetve azzal egyidejüleg intézkedni fog az iránt, hogy az elsőbbségi kötvénybirtokosok jogai azon számszerü összeggel, melylyel ezen törlés bejegyzésének időpontjában fennállanak és a központi vasuti telekjegyzőkönyvekben zálogjogilag biztositva vannak, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a 3. czikkben megállapitott 9,598,500 o. é. forintnyi évi járadék, valamint az esetleges többlet (felülfizetés) erejéig az előző bekezdés szerint bekebelezett zálogjogára bélyeg- és illetékmentesen felülkebeleztessék, mihez a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság ezennel beleegyezését adja.
Ehhez képest a társasági elsőbbségi kötvények törlése után, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak az előbb felsorolt évjáradékok fizetésére való követelése, a társaság elsőbbségi hitelezőinek ezen évjáradékra felülkebelezett követelésével együtt, telekkönyvi rangsorban első helyen biztositott jelzálogi tétel gyanánt kell hogy jelentkezzék.
Mihelyt ezen szerződés jogerőre emelkedése és az 1891. évre eső s a 3. czikkben megállapitott évjáradéknak a netaláni többlettel (felülfizetés) együtt való kifizetése után, a magyar állam tulajdonjogának bekebelezését, illetve a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság részére a 3. czikkben megállapitott 9,598.500 forintnyi évjáradék s a netaláni többlet (felülfizetés) erejéig való zálogjognak, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság jelen megváltás tárgyát képező s a már megnyitott központi telekkönyvekben 7., 12., 21., 39., 46., 47., 48., 52., 53., 55., 56., 57. és 62. szám alatt bevezetett közforgalmu vasutvonalaira való bekebelezését elrendelő törvényszéki végzés a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak kézbesitve lett; a magyar királyi kormány által megállapitandó időpontban a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság kezelése és minden másnemü, a megváltás tárgyaira vonatkozó tevékenysége megszünik, és az 1. czikkben felsorolt összes megváltási tárgyak, összes tartozékaikkal együtt, a magyar állam tényleges birtokába mennek át a nélkül, hogy e végből valamely egyéb átruházási cselekményre szükség lenne.
A magyar állam, mint a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság jogutódja, 1891. évi január hó 1-én ez utóbbinak mindazon fennálló jogviszonyaiba lép, melyek a megváltás tárgyaira vonatkoznak. Különösen átveszi a már lefolytatott, vagy még függőben levő perekből és minden harmadik személylyel kötött szerződésekből eredő összes e részbeni jogokat és kötelezettségeket, mely czélból ezen szerződések külün jegyzékbe fognak foglaltatni. Épen úgy átmennek a magyar államra, az 1890. évi deczember 31-ével még le nem számolt s cartell-szerződésekből és kötelékekből eredő összes követelések és tartozások, valamint a refactiákból és vissztéritésekből származó kötelezettségek, tekintet nélkül arra, hogy azok mely évből erednek.
A mennyiben fenálló szerződések alapján a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság osztrák hálózata részére szükségleti czikkek magyar állomásokon adandók át, a magyar királyi kormány az emlitett szerződések tartamára, a megváltott vonalakon továbbra is ugyanazokat az önköltségi dijtételeket fogja engedélyezni, a melyek mellett a kérdéses czikkek eddig szállitva lettek.
Ugy nemkülönben azon szállitási vagy másnemü kedvezmények, a melyek a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság osztrák hálózatának szánt szükségleti czikkek szállitói részére, a nevezett társaság megváltás alá kerülő magyar vonalain, a vonatkozó szállitási szerződésekben biztositva lettek, ezen szerződések tartamára érvényben maradnak.
Ugyanezen határozmányok viszont érvényesek mindazon szállitásokra nézve is, a melyek fennálló szerződések alapján a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság osztrák vonalain, ezen társaság beváltás alá kerülő magyar vonalai részére eszközlendők.
Valamennyi erre vonatkozó szerződés ugyancsak külön jegyzékbe lesz foglalandó.
Minthogy a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság magyar vonalai után fizetendő adók az 1884. évtől kezdve csak ideiglenesen vettettek ki, s az adóelőirás mérve tekintetében a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság részéről felszólalások történtek, - ezen ideiglenes kivetés, melynek alapján a befizetések eddig eszközöltettek, - kölcsönös egyetértéssel véglegesnek ismertetik el, - és a magyar királyi kincstár az 1890. év végéig már előirt, illetve befizetett adókon felül a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságtól többé mit sem követelhet, viszont azonban a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság sem követelhet a magyar királyi kincstártól adóvisszatéritést.
A magyar királyi kormány kötelezi magát a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság összes hivatalnokait és egyéb alkalmazottait, a kik a megváltás alá kerülő tárgyaknál alkalmazva vannak, a megváltás tárgyainak a 6. czikkben megállapitott birtokba vétele idejében részükre járó minden néven nevezendő illetményekkel és szerzett összes jogaikkal átvenni.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság nyugdij-alapjának az 1890. év végével mérlegszerüleg kimutatott vagyonából, az ezen alap tulajdonát képező s Budapesten, Teréz-körút 54., 56., 58. és 60. számok alatt lévő házak, azoknak az 1890. évi deczember hó 31-éről szóló mérlegben kitüntetett 802,127 forint 68 krajczári könyvszerü összértékében, továbbá az alapnak az 1890. évi deczember 31-éről szóló mérlegben árfolyam szerinti értékben kimutatott értékpapirjaiból, valamint az alap követeléseiből és készpénz-álladékából álló 2,871.932 forint 94 krajczárnyi, szóval kétmillió nyolczszázhetvenegyezer kilenczszázharminczkét forint 94 krajczárnyi összegének 40%-nyi hányada, vagyis készpénzben 1,148.773 forint 18 kr., azaz: egymillió egyszáznegyvennyolczezer hétszázhetvenhárom forint 18 krajczár osztrák értékben fog a magyar államnak a magyar királyi államvasutak nyugdíjalapja részére átutaltatni, illetőleg a megváltott vonalaknak a magyar állam tényleges birtokába való átvétele napján készpénzben kifizettetni.
Ugyancsak a magyar állam javára esnek 1891. évi január hó 1-től kezdve, a magyar állam által átvett társasági hivatalnokok befizetései, - a társaságnak a megváltott magyar vonalak és a megváltott egyéb tárgyak üzleti számláján elszámolt alapszabályszerü hozzájárulásai, - valamint a fentemlitett s a magyar állam birtokába átutalt vagyonrész jövedelme is. Ily jövedelemnek a nyugdíjalap tulajdonát képező fentemlitett házaknak, a kezelési költségek, adók, közszolgáltatások és mindennemü terhek levonása után mutatkozó hozadéka - 1891. évi január hó 1-től számitva, - és az átutalt 1,148.773 forint 18 krnyi készpénzösszeg 5%-os kamata, ugyancsak 1891. évi január hó 1-től a fizetés napjáig számitva lesz tekintendő.
A magyar állam viszont 1891. évi január hó 1-től kezdve átvállalja a megváltás alá kerülő tárgyaknál alkalmazott mindazon társasági hivatalnokok összes igényeinek kielégitését, a kiknek szolgálati viszonya a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársasággal szemben csak 1890. évi deczember hó 31-ike után bontatott fel vagy fog felbontatni; ugyanazon mérvben, a mily mérvben ezen igényeket a társaság nyugdíjintézetének alapszabályai a nyugdíjalap tagjai és illetőleg ezek hátrahagyottjai javára meghatározzák; továbbá az 1890. év végével összesen 889,792 forint 27 krajczárral osztrák értékben már megállapitott illetőleg folyósitott nyugdíjaknak 30%-át, vagyis 266,937 forint 68 krajczár, azaz: kétszázhatvanhatezer kilenczszázharminczhét forint 68 krajczárt osztrák értékben és pedig az illető nyugdíjasoknak egyénenkénti átutalásával.
Ezen átutalás a méltányosság követelményei szerint, és az illető nyugdíjasok illetőségének lehető figyelembe vételével lesz eszközlendő.
Az ezen határozmányok értelmében a magyar állam számlájára olyan hivatalnokoknak, illetve ezek hátrahagyottjainak 1891. évi január hó 1-től kezdve kifizetett összegek, a mely hivatalnokok szolgálati viszonya a társasággal szemben csak 1890. évi deczember hó 31-ike után szünt meg, a nyugdíjalapból a magyar állam részére átutalt vagyonhányad kifizetése alkalmával ennek terhére viszont követelésbe veendők, és illetőleg a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak megtéritendők lesznek.
A magyar állam ugyanezen határidőben ki fogja fizetni az 1890. évi deczember hó végével már fennálló nyugdíjak fejében a fentiek szerint 266,937 forint 68 krajczárral osztrák értékben átvállalt 30 százalékos hányadból 1891. évi január hó 1-től kezdve időarányosan megállapitott részösszeget, s a mennyiben az egyénenkénti átutalás még keresztülvezetve nem volna, az esedékes további részleteket a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak havonként ki fogja fizetni.
A mi a társaság szolgáinak és munkásainak nyugbéralapját illeti, ezen alapnak az 1890. év végével mérlegszerüleg kimutatott vagyonából, az alap tulajdonát képező budapesti házak, azoknak az 1890. évi deczember 31-éről szóló mérlegben 171,479 frt 39 krral kimutatott könyvszerü értékében, továbbá az alapnak az 1890. évi deczember 31-éről szóló mérlegben 2.164,073 forint 73 krajczárnyi, azaz: kétmillió egyszázhatvannégyezer hetvenhárom forint 73 krajczárnyi osztrák értékü egyenlegösszeggel mutatkozó ingó vagyonából 24%-nyi hányad, vagyis: 519,377 forint 70 krajczár, azaz: ötszáztizenkilenczezer háromszázhetvenhét forint 70 krajczárnyi osztrák értékü készpénzösszeg fog a magyar állam részére átutaltatni és illetőleg a megváltott vonalaknak a magyar állam tényleges birtokába való átmenete napján készpénzben kifizettetni.
Ugyancsak a magyar állam javára esnek 1891. évi január hó 1-től kezdve, a nyugdíj-alapra vonatkozólag fennebb megállapitott módozatok megfelelő alkalmazása mellett a befizetések, hozzájárulások és az átutalt vagyonrész jövedelmei is.
Ennek ellenében a magyar állam 1891. évi január 1-én átveszi a megváltás alá kerülő összes tárgyaknál szolgálatban álló azon nyugbérintézeti tagok összes igényeinek kielégitését, a kiknek szolgálati viszonya 1890. évi deczember 31-ike után bontatott vagy bontatik fel; ugyanabban a mértékben, a melyet a társasági nyugbéralap alapszabályai a nyugbéralap tagjai, illetőleg azok hátrahagyottjai számára megállapitanak; átveszi továbbá a magyar állam az illető nyugbéresek egyénenkénti átutalása mellett az 1890. év végével már hatályban állott, vagyis kiutalványozott 617,012 forint 88 krajczárnyi, azaz: hatszáztizenhétezer tizenkettő forint 88 krajczárnyi nyugbérek 24%-át, vagyis 148,083 forint 09 krajczár, azaz egyszáznegyvennyolczezer nyolczvanhárom osztrák értékü forint 09 krajczárnyi összeget.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság által 1891. évi január 1-étől a magyar állam terhére kifizetett nyugbérek, valamint az 1890-ik év végével már hatályban állott nyugbéreknek a magyar állam által átvett részlete tekintetében a nyugdíjalapra vonatkozó fentebbi határozmányok megfelelően alkalmazandók.
A mennyiben a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság vagy annak nyugdíj-, illetve nyugbéralapja valamelyik átvett, illetve átutalt hivatalnok, nyugdíjas vagy nyugbéres, illetőleg ezek hátrahagyottjai által igénybe vétetnék, illetőleg fizetésre köteleztetnék, ez esetben a fizetés a magyar állam terhére fog történni.
A végből, hogy a magyar királyi kormány az arad-temesvári vasutat mielőbb megválthassa, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság meg fogja a szükséges intézkedéseket tenni, illetve az arad-temesvári vasuttársaságnál megfelelő módon oda fog hatni, hogy ez a törlesztési terv szerint 1891. évi szeptember 1-én még fenmaradó 16,470 darab 3.294,000 osztrák értékü ezüst forint névértékü elsőbbségi kölcsön-kötvényt soronkivüli kisorsolás, illetve felmondás utján, 1892. évi márczius 1-én való esedékességgel visszaváltása.
A mennyire a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság az arad-temesvári vasut szóban forgó elsőbbségi kölcsön-kötvényeit természetben át nem adná, az azok beváltására még szükséges készpénzt az arad-temesvári vasutnak, esetleg a magyar királyi kormánynak osztrák-értékben idejekorán rendelkezésére fogja bocsátani.
Az összes elsőbbségi kötvényeknek 1892. márczius 1-én esedékessé váló szelvényeit az arad-temesvári vasut tartozik beváltani, ennek ellenében a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság az ezen szelvényeknek 1892. évi január 1-től 1892. évi márczius 1-ig terjedő időre eső rész-összegét az arad-temesvári vasutnak 1892. évi márczius 1-én készpénzben fogja megtériteni.
Továbbá kötelezi magát a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság, hogy az arad-temesvári vasut összes, 11,406 darab részvényét az 1892. évi julius 1-én esedékes szelvényekkel együtt legkésőbben 1892. évi márczius 1-én a magyar állam tulajdonába fogja átadni.
Ennek ellenében a magyar királyi kormány 1892. évi márczius 1-től kezdve, bezárólag 1958. évi szeptember 1-ig a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak vagy jogutódjainak, 288,745 forint osztrák értékü évi járadékot, minden év márczius 1-én és szeptember 1-én esedékes, minden állami és községi, valamint bárminemü más adó, közteher, bélyeg és illeték alul mentes 144,372 forint 50 krajczár osztrák értékü, azaz: egyszáznegyvennégyezer háromszázhetvenkettő forint 50 krajczárnyi félévi részletekben, a melyek elseje 1892. évi márczius 1-én és az utolsó 1958. évi szeptember 1-én váland esedékessé, minden bárminemü levonás nélkül és minden beszámítási és megtartási jog kizárásával Budapesten a m. kir. központi állampénztárnál vagy más, egyetértőleg megállapitandó helyen fog kifizetni.
A magyar kir. kormány kötelezi magát, hogy legkésőbb 1892. év végéig a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni, hogy a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak az előbb emlitett 288,745 osztrák értékü forint évi járadék fizetésére vonatkozó követelése zálogjogilag, és a nélkül, hogy ebből a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságra vagy az arad-temesvári vasutra bárminemü bélyeg és illeték fizetése háramolnék, a m. kir. kormány választása szerint vagy első helyen az arad-temesvári vasut vonalára, vagy a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság beváltás alá kerülő vonalaira, közvetlenül a 3. czikkben meghatározott járadék biztositására az 5. czikk értelmében biztositott zálogjog után bekebeleztessék.
A m. kir. pénzügyminister úr hajlandó a most fennálló szelvény-bélyegilleték átalányozását megengedni, és a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság az e czélból kipuhatolandó tőkeösszeget közvetlenül a m. kir. központi állampénztárba fogja befizetni.
A társaságnak Magyarországban fekvő és a megváltás tárgyát nem képező uradalmai, bánya- és kohóművei a bogsán-resiczai, bogsán-moraviczai és resicza-szekulibányavasutakkal együtt a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság teljesen szabad magántulajdona maradnak és általa egészen saját belátása szerint kezelhetők, ugyszintén egészben vagy részben elidegenithetők.
Abban az esetben, ha a társaság az emlitett ingatlanokat tulajdonában megtartja, azok részére legkésőbben 1892. évi julius 1-ig az együttes tanácsnak, illetőleg az alapszabályok megváltoztatása esetére, a társaság ennek helyébe lépő képviseletének közvetlenül alárendelt, s az utóbbi által kinevezendő üzletvezető igazgatóság fog Budapesten felállittatni.
Ha ez igazgatóság részére csak egy igazgató rendeltetnék ki, ennek magyar állampolgárnak kell lennie.
Ha az igazgatóság több tagból állana, ugy legalább a tagok fele magyar állampolgár legyen.
Ha pedig az utóbbi esetben vezénylő igazgató rendeltetnék ki, ennek szintén magyar állampolgárnak kell lennie.
Hivatalnoki állások újra betöltésénél a társaság magyar állampolgárokra lehetőleg tekintettel lesz.
A m. királyi kormány a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság e műveit és uradalmait különösen a termények értékesitése és a díjszabások tekintetében minden megengedhető támogatásban és pártolásban fogja részesiteni.
A megváltás alá kerülő társasági vonalak beruházási és üzleti szükségleteinek fedezésénél a magyar királyi kormány ugyancsak első sorban tekintettel lesz a szóban forgó művek terményeire, a mennyiben a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság a vele versenyző vállalatoknak a társaság tudomására hozandó feltételeit ár és minőség tekintetében kész elfogadni.
Ha a szóban forgó szükséglet fedezése nyilvános ajánlati versenytárgyalás útján történnék, úgy az előbb emlitett kedvezmény csak akkor érvényesül, ha a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság az ajánlati versenytárgyalásban részt vesz s a mennyiben ez alkalommal más részről olcsóbb ajánlat tétetik, kész a vele versenyző vállalatnak a társaság tudomására hozandó feltételeit ár és minőség tekintetében elfogadni.
Az előbb emlitett kedvezmények arra az esetre is érvényben maradnak, ha a kérdéses társasági vállalatok egy vagy több, ujonnan létesitendő avagy már fennálló magyar részvénytársaságra ruháztatnak át, feltéve, hogy ezen társaságok az ügyvezető igazgatóságra, valamint ujonnan kinevezendő hivatalnokaikra nézve a magyar állampolgárság tekintetében fennebb megállapitott határozmányokhoz alkalmazkodni fognak és az őket képviselő igazgatóság felerészben magyar állampolgárokból álland.
Az ilyen átruházást tárgyazó minden jogügylet, okmány, beadvány és bejegyzés, különösen az adásvételi szerződés, - a társasági szerződés kötésének vagy megváltoztatásának kivételével, - továbbá maga az átruházási jogügylet és ennek nyilvánkönyvi keresztülvitele, teljes bélyeg- és illetékmentességben részesül.
Mihelyt a megváltás alá kerülő tárgyak a 6-ik czikk értelmében a magyar állam tényleges birtokába átmentek, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság köteles a megváltott tárgyak épitésére és üzletére vonatkozó összes ügyiratokat, okmányokat, könyveket, számadásokat és egyéb feljegyzéseket a magyar királyi kormánynak átadni.
Az igazgató-tanács irattára, valamint a budapesti igazgatóságnak a bécsi igazgatósággal és igazgató-tanácscsal, ugy nemkülönben az együttes tanácscsal és a párisi bizottsággal folytatott levelezése és a társaság általános ügyeire vonatkozó ügyiratok a társaság birtokában maradnak.
Ezen ügyiratok és okmányok megőrzésére, valamint a társasági igazgatóságnak Budapesten tartandó ülései számára a magyar királyi kormány a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a budapesti igazgatósági épületben 1892. év végéig megfelelő helyiségeket fog díjtalanul rendelkezésére bocsátani.
A magyar királyi kormánynak átadott ügyiratok és könyvek a kereskedelmi törvényben meghatározott megőrzendők és a társaság által betekinthetők.
A magyar királyi kormány a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a jelen szerződésre, az ezen szerződésből kifolyó vagyonátruházásokra, valamint minden a jelen szerződéssel összefüggésben álló, vagy annak végrehajtása alkalmából kiállitandó mindennemü okmányokra (szerződésekre, jegyzőkönyvekre, beadványokra, ezek mellékleteire, átadási jegyzékekre, leltárakra, bekebelezési és törlési nyilatkozatokra, valamint a bárminemü fizetésekről, különösen a megállapitott évjáradékok kifizetéséről szóló nyugtákra stb.), végül mindennemü telekkönyvi átirásokra, bekebelezésekre, különösen az elsőbbségi hitelezők felülkebelezésére nézve a teljes bélyeg- és illetékmentességet biztositja.
Jelen szerződés a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságot kötelezi, mihelyt a részvényesek közgyülése ahhoz hozzájárult, a magyar államot pedig, mihelyt a szerződő ministerek a törvényhozásnak e részben kieszközlendő felhatalmazása alapján jelen szerződést aláirják.
Ha mindkét előfeltétel legkésőbb folyó évi julius 15-ig be nem következik, jelen szerződés nem létezőnek tekintendő.
A jelen szerződésnek a társaság által való aláirása időpontjától kezdve a megváltás alá kerülő tárgyaknak a 6-ik czikk értelmében a magyar állam tényleges birtokába való átmeneteléig joga van a magyar királyi kormánynak a megváltás alá kerülő társasági magyar vasutvonalaknak, nemkülönben a többi megváltási tárgyaknak kezelését és üzemét, illetve épitését e czélból kirendelendő közegeivel felügyeltetni.
A jelen szerződés két eredeti példányban és pedig az egyik a magyar kir. kormány, a másik a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság részére állittatik ki s annak hatályba lépésével a magyar állam és a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság közt 1882. évi junius hó 8-án kötött és az 1882. évi XLV. törvénycikkbe beczikkelyezett szerződés határozmányai hatályukat vesztik; ugyanez áll a társaság megváltott magyarországi vasutvonalaira vonatkozó engedélyek, illetve engedélyezési határozmányok tekintetében is, ugy, hogy a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a magyar állammal szemben semminemü ezekből eredő joga vagy kötelezettsége többé fenn nem áll.
A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak szabadságában áll alapszabályait magyarországi vasuthálózatának megváltása után saját belátása szerint megváltoztatni, azonban a mennyiben a társaság saját érdekeivel megegyeztethetőnek találja, a társasági szervezetnek dualisztikus alapja fentartandó lesz.
Végül közös egyetértéssel megállapittatik, hogy a jelen szerződésből netán eredő vitás kérdések a budapesti királyi törvényszék által döntendők el.
[Aláírások]
