Általános volt a panasz, hogy az 1875:XXXII. törvénycikknek az ellátásra vonatkozó rendelkezései nem eléggé méltányosak és az állami tisztviselők nyugdíjazása érdekében alkotott törvény rendelkezései által előtérbe állitotta annak szükségét, hogy a néptanitókra nézve is lehetőleg hasonló intézkedés tétessék.
Az 1875:XXXII. törvénycikk módositásánál tehát főelvül szolgált: hogy az új törvény intézkedései lehetőleg megközelitsék az állam alkalmazottjai nyugdíjazásáról szóló törvény rendelkezéseit, és hogy a néptanitói nyugdíj- és gyámalapból ellátásra igényt tartók érdekeiről méltányosabb gondoskodás történjék ugy, hogy azok az eddiginél nagyobb tényleges fizetésükhöz arányositott nyugdíjat nyerjenek a nélkül, hogy járulék czímén nagyobb százalékkal terheltetnének, sőt ezen százalék lehetőleg leszállittassék.
Ezen törvényjavaslat csak módositása lévén az 1875:XXXII. törvénycikknek a megváltozandó szakaszok megjelölése, és hatályon kivül helyezése mellett magában foglalja az ezek helyébe lépő szabványokat.
A törvényjavaslat egyes szakaszainak rendelkezéseit a következőkben van szerencsém indokolni.
A tanitóképezdék mellett fennálló gyakorló iskolák tanitói, mint a képezdei tanszemélyzet státusához tartozók, ez ideig az orsz. tanitói nyugdíjintézetbe nem vétettek fel, s végellátási igényeik a képezdei tanárokhoz hasonlóan az 1885:XI. tc. értelmében biráltattak meg.
Minthogy azonban a gyakorló iskolák tananyaguknál fogva a népiskolák körébe tartoznak, és tanitóiktól csakis népiskolákra való képesités kivántatik, a gyakorló iskoláknál jövőben alkalmazandó tanitóknak nem az 1875:XXXII. tc., hanem a gyakorlat alapján kifejtett kiváltságos állapota megszüntetendő volt már azért is, mert a gyakorló iskolától való áthelyezés alkalmával a végellátási igények elbirálása mindenkor nehézségekbe ütközött.
A tanitói nyugdíjtörvény hatálya alá vonandók voltak még az emberbaráti tanintézetek, az alsó fokú szakiskolák, milyenek az alsó fokú kereskedelmi és iparos, földmívelési és szőlészeti iskolák, ugyszintén egyes szakokra (méhészet, gyümölcsészet) rendszeresitett és állandó minőségben alkalmazott vándortanitók, mert róluk, mint részben későbben keletkezettekről az 1875:XXXII. tc.-ben egyáltalában nincs emlités téve, holott ezen tanintézetek is tanfolyamuknál fogva a népoktatási iskolák közé sorolhatók, méltányos tehát, hogy az ily szakiskoláknál alkalmazott és például a javitó intézetbeliek, siketnémák, vakok és hülyék tanitásával foglalkozó tanitók is felvétessenek a nyugdijra jogositottak sorába, hogy végellátásukról szintén gondoskodva legyen, és ez által esetleges félreértésekre alkalom ne nyiljék.
Nagyobb világosság kedveért a jogositottak közé fel kellett venni még a népoktatási tanintézetek körébe tartozó iskolák azon alkalmazottjait is, kik nem elemi, hanem középiskolákra birnak képesitéssel.
Többször előfordul ugyanis, hogy különösen polgári iskoláknál oly egyének alkalmaztatnak, kik középiskolákra nyertek képesitést. Nem volna méltányos, ha ezek nem részesittetnének ugyanazon elbánásban nyugdijazás esetén, mint az elemi iskolák tanitói.
A magyar nyelv tanitása tárgyában hozott 1879. évi XVIII. tc. azon követelményét, hogy, a tanitó az állam nyelvét beszédben és irásban tanitási képességgel birja, a nyugdíjra való jogosultság, előfeltételei közé kellett sorolni, mert mint későbbi törvényes rendelkezés az 1875:XXXXII. törvénycikkben helyt nem foglalhatott, már pedig mint oly kellék, mely a tanitóságra való képesitésre nélkülözhetlen, kell, hogy a tanitói minőségből való jogok megszerzésénél is figyelembe vétessék.
Az 1875:XXXII. tc. 9. §-a hatályon kivül volt helyezendő, mert e szakasz rendelkezései egyrészt az állam alkalmazottjaira vonatkozó 1885. évi XI. törvénycikk 24. §-ában foglalt rendelkezésekkel összehangzóan kivántam szövegezni és mert másrészt azokra nézve, kik 300 forintnál kevesebb fizetést élveznek, az 1875:XXXII. törvénycikkben is benfoglalt kedvezmény épségben volt tartandó, t. i., hogy az ily jogosultak részére 40 évi szolgálat után 300 frt legkisebb nyugdíj biztosittassék ez után is.
E szakasz a nyugdíjkiszabásnál számbavehető illetményeket sorolja elő, lényegileg teljesen megegyezően az állami alkalmazottak végellátásáról szóló 1885:XI. törvénycikk 13. §-ának határozmányaival, miért is az bővebb indokolást nem igényel.
Az ezen szakaszban elősorolt illetmények azonban csak annyiban számithatók be, a mennyiben azok a kántori vagy egyéb minőség után járó javadalomtól elkülönitve tisztán tanitói javadalmat képeznek.
A 4., 5., 6., 7. §-okhoz
A tanitók özvegy nejeinek és árváinak végellátására, valamint a nőtanitók igényeinek meghatározására vonatkozó és fenti §-okban foglalt intézkedések megfelelnek az 1885:XI. törvénycikknek az állami alkalmazásban levő nőkre, illetve árvákra vonatkozó rendelkezéseinek.
Azon indokok, melyek az állami alkalmazásban levő nők részére végellátásuk tekintetében jogokat biztositottak, mérvadók voltak a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél is és pedig annál fokozottabb mértékben, ennyiben a tanitónők a tanitókkal azonos befizetéseket teljesitvén, mathematikai szempontból teljesen egyforma jogokra is tarthatnának igényt.
Ha mindazonáltal bizonyos figyelmen kivül nem hagyható társadalmi tekinteteknél fogva, a tanitónők özvegyen maradt férjei rendes özvegyi ellátásban részesithetőknek nem találtatnak, ugy némi ellenérték fejében a tanítói nyugdij-törvény által általában nem biztositott temetkezési átalány ily esetben a férj részére megadatik, másrészt pedig árváik épen arra való tekintettel, hogy özvegyen maradt atyjok, a törvény korlátozása miatt, özvegyi ellátás fejében az orsz. tanitói nyugdíjalapot nem terheli, az 1875:XXXII. t -cz. 24. § 2. pontjának megfelelőleg teljesen szülőtlen árváknak tekintendők és gyámpénzök is e szerint szabandó meg.
A teljesen szülőtlen árvák gyámpénzét az 1875:XXXII. tc. 19. § az árvákat megillető 25 forintnyi gyámpénznek kétszerezése, vagyis 50 forintra, ha mindkét szülő tanitó volt, akkor 75 forintra emeli.
Ezen utóbbi intézkedés azonban nem felel meg sem az igazságnak, sem a számtani követelménynek, mert ha a tanitói pályán működő egyik szülő után a 25 forintnyi alaptétel kétszerese, vagyis 50 forint jár, úgy, ha mind a két szülő tanitó volt, 100 forint adandó épen úgy, mintha mindkét szülő nem egy, hanem két családot alkotott volna, mert ellenkező esetben a tanitói pályán működőknek egymás közötti házassága indokolhatlan hátránynyal járna.
Minthogy azonban az 1875:XXXII. törvénycikknek a végellátásoknak meghatározott összegekben való megállapítására vonatkozó sarkalatos elvét a jelen törvény megváltoztatván, a fizetés arányában való végellátás elvét állapítja meg; módosulnia kellett az özvegyek és árvák ellátására vonatkozó intézkedésnek is és pedig az 1885:XI. tc. határozmányainak megfelelőleg.
Ezek szerint az árva-gyámpénz 25 forintnyi alaptétel helyett az özvegyi ellátás 1/6-ban állapítandó meg, melyhez szülőtlen vagy a törvény értelmében olyanokul tekintendő árváknál még 25 forint, ha mindkét szülő tanitó volt, mindenik szülő után igényelhető rendes árva gyámpénzen kivül még 25-25 forint, vagyis 50 forint jár.
A törvényben meghatározott gyámpénz nem elegendő arra, hogy a tanitóárvák abból tápláltassanak, ruháztassanak és a törvény követelte nevelésben részesittessenek. Terhére vannak tehát azoknak, kik rokonság vagy egyéb kötelék folytán a gyámság elvállalására kötelezvék. E kényszerhelyzetből a legtöbb esetben oly viszonyok keletkeznek, melyek miatt az árva környezete, sőt maga a társadalom iránt is az elkeseredés csiráját viszi magával ki az életbe és miután rendesen a létért való küzdelemhez megkivántató eszközök megszerzésére elégséges neveltetésben nem részesült, igen nagy százaléka az ily szülőtlen árváknak a társadalom terhére esik és az ily elemek szolgálhatják a társadalmi rendbontó eszmék terjesztőinek nem csekély contigensét. Mig ellenben közvetlenül állami gyámság alá helyezve, az árvaházakban oly irányú nevelésben részesittetnének, minőt az illető árva képessége s az állam érdeke leginkább indokolttá tenne.
Ezen okok szolgáltak mérvül a teljesen szülőtlen árváknak feltétlenül, az egy szülővel biró árváknak pedig a szülői jogok tiszteletben tartásával a törvényben megjelölt feltételek esetén árvaházakban leendő nevelésére.
A dolog pénzügyi oldalát tekintve, önként az a kérdés merül fel, hogy az árvaházak létesitésére és az árvák nevelési költségeire van-e fedezet és mennyibe kerülne egy árvának nevelése évenként?
Ezen kiadások fedezésére az orsz. tanitói nyugdíjalap azon rendkivüli jövedelmei és előre nem látott bevételei forditandók, melyek a nyugdijalap állapotát előtüntető mathematikai mérlegben számitásba nem vétethettek.
Az árvaházak felállitására és az azokban elhelyezendő árvák eltartására szükséges összeget előzetesen pontosan meghatározni nem lehet. Irányadó pontokul szolgálnak azonban a következő adatok:
Az 1890. év végével gyámolitott árvák közül 471 szülőtlen árva volt, ezek közül azonban csak 186 volt teljesen szülőtlen, meg 276 olyan, kinek egy szülője él, de e törvényben körülirt indokok miatt szülőtlenekül lévén tekintendők, szintén magasabb gyámpénzben részesülnek, 9 pedig olyan árva, kinek mindkét szülője a tanitói pályán működvén, kétszeres gyámpénzre tarthatnak igényt.
Első sorban tehát a 186 árva jő számitásba, ezek közül is levonandó a 3 éven alóliak, hozzászámitva a mindkét szülő után jogosult 9 árvát, valamint a 276-ból azokat, kiket a jelen törvény 8. § értelmében életben maradt szülőik vagy az illetékes hatóság felvétetni kérik.
Mindezek számát körülbelül 240-re téve, egyelőre 3 árvaháznak létesitése elégségesnek látszik és ezen szám jövőben is legfeljebb még egygyel lesz szaporitandó, miután az árvák létszáma, tekintve, hogy csak 16 éves korukig gyámolitandók, a nyugdíjtörvény pedig már 16 éve fennáll, nagyobb ingadozásnak alávetve nem igen lesz.
A 3 árvaháznak felállitása, illetve megszerzése és első felszerelése, ha menten minden fényüzéstől, szorosan a czél fog szem előtt tartatni, 70-80 ezer frttal fedezhető az évi kiadások pedig a felügyelő személyzet és az ellátás szükségletét egybefoglalva, a hazai és külföldi hasonló intézetek számadásait tekintve, egy-egy árva után, kellő takarékosság mellett, átlagban 100 frtra lehet számitani. Igy tehát 240 árva után 100 frttal 24.000 frtnyi évi szükséglet mutatkozik, melynek egy részét a törvény értelmében kiszabandó árva-gyámdíj fedezi a hiányzó szükségletet, mely körülbelül 8.000-10.000 frtot tehet, az alap feles jövedelmeiből és egyéb forrásokból kell fedezni.
A 3 éven alóli korú árvák gyámjaik gondozása alatt hagyandók. A tanköteles koron alóli (3-5) árvák gondozására óvodai berendezésre lesz szükség a tanköteles korban levők, részére azonban csak internatusi berendezés kivántatik, mert ezek a helybeli nyilvános tanintézetekben tanulhatnak. Ezen árvaházak felállitása nem egyszerre, hanem a meglevő fedezethez mérten successive terveztetik.
Ezen §-ban foglalt intézkedés az 1875:XXXII. törvénycikkben elő nem forduló, tehát új jövedelmi forrást nyit.
Ezen 15 kr. hozzájárulás oly csekély terhet ró az iskolába járó tankötelesek szüleire, vagy ha ezek teljesen vagyontalanok, vagy tandíjmentesség esetén az iskolafentartóra, hogy az alig érdemel emlitést, szemben azon előnynyel, melyben az iskolafentartó részesül az által, hogy már most felszabadul tanitóinak 1870. után szerzett végellátási igényeinek bármily részben való fedezési kötelezettsége alól.
Egyuttal a jelen törvény 11. §-ában intézkedés tétetett e díjak fedezéséről is az által, hogy a fentartónak szabadságára hagyatott az iskolamulasztásokért az 1868:XXXVIII. tc. 4. §-a értelmében befolyt pénzbirságokat e czélra igénybe venni.
Az 1875:XXXII. tc. 29. §-ának hatályon kivül helyezett 1. és 2. pontja értelmében a tanitók 300 frtnyi rendes igény után 2%-ot, a 400 frtnyi rendes nyugdíjigény után azonban 3%-ot tartoztak fizetni, sőt ha valamely tanitó a fentebb érintett rendes nyugdíjigényeken kivül a 39. § értelmében még 100-400-ig fokozható nyugdijtöbbletet óhajtott biztositani, ezen többlet után egyszer s mindenkorra 25%-át és évenként 10%-ot volt köteles az alap javára fizetni, mely egyenlőtlen megterheltetés megszüntetését czélozza a jelen törvény 12. §-a az által, hogy tekintet nélkül az igényelhető végellátás összegére, a tanitó által fizetendő járulékot 2%-ban állapítja meg.
Miután a nyugdíjalap biztos számitási adatokon nyugszik, szükséges, hogy az évi dijak és járulékok az alap javára pontosan és kellő időben szolgáltassanak be. A legtermészetesebb és a legegyszerűbb módnak mutatkozott, hogy az állam által alkalmazott tanitói személyzet járuléka az illető adópénztár által, a melynél fizetésük utalványoztatott, javadalmukból vonassék le; a községi és felekezeti iskoláknál alkalmazottak járulékai pedig, valamint az iskolafentartók díjai, továbbá a tankötelesek 15 krnyi hozzájárulási díjai az iskolaszékek által szavatosság mellett szállittassanak be az adópénztárba és pedig minden év február hó végeig.
Az 1876:XXVIII. tc. értelmében alakitott iskolaszék a leghivatottabb közegnek találtatott eme díjak beszedésére, mert az illető iskola szükségleteinek fedezéséről való kötelességszerű gondoskodás alkalmával egyidejűleg gondoskodhatik az iskolafentartót terhelő évi díj fedezéséről is és levonhatja a nyugdíjalap javára a községi, illetve felekezeti tanitói személyzet évi díjait az illető tanitók állomásával egybekötött javadalomból.
Nehogy azonban az iskolaszékek esetleg mások mulasztásaiért is felelősségre vonassanak, a szakasz végpontja kimondja egyrészt a községi előljáróság kötelezettségét a kérdéses díjak behajtására, mihelyt az iránt az iskolaszék által megkerestetett, másrészt azt, hogy mulasztás esetében mindig a mulasztó fél vagy közeg sujtassék büntetéssel.
Ezen eljárás mellett egyfelől biztosittatik az, hogy az alap jövedelmei bevételei kellő időben beszolgáltatnak, másfelől pedig az alap kezelése is egyszerűbbé válik s az ellenőrzés megkönnyittetik.
Az orsz. tanitói nyugdíjintézetbe való belépés kötelezettségének általánositása már az 1875:XXXII. tc. alkotásakor folytatott tárgyalások alkalmával óhajtandónak tüntettetett fel; miután azonban az idézett törvény 300, illetve 400 frtnyi rendes nyugdíjnál magasabbat nem biztosit és egyes iskolafentartók tanitóik végelbánását már előzőleg kedvezőbb feltételek alatt biztositották volt, a szerzett jogokra való tekintettel a 31. § kivételes kedvezményt nyujtott egyes iskolafentartók részére, oly kikötéssel azonban, hogy tanitóiknak azok nagyobb megterheltetése nélkül legalább is annyi és oly mérvű nyugdíjat és gyámpénzt biztositani tartoznak, mint a minőt az 1875:XXXII. tc. biztositott és ha a 31. § c) pontjában foglalt viszonlagosságot magokra nézve is kötelezőnek elismerik.
Minthogy a jelen törvénymódositás által a fizetéssel felérő végellátás biztositásának akadálya megszünt és egyébként is oly kedvezményeket tartalmaz, milyeket ezideig egy nyugdíjintézet sem biztositott, annál fogva ugy a tanitók magánérdeke, mint a tanügyi szempontok az orsz. tanitói nyugdijintézetbe való belépés kötelező kimondását kivánatossá tenné; ugyanis az eddigi tapasztalatok szerint sok nehézséget okozott az 1875:XXXII. tc. 31. §-a alapján létjoggal biró nyugdíjintézet kötelékéből valamely más nyugdíjintézetbe való átlépés, miután a már szerzett igények az új kötelék által csorbithatók nem lévén, oly kötelezettség hárul az átvevő nyugdíjalap terhére, melylyel szemben viszont szolgálmányok nem tétetvén, a biztos számitáson nyugvó alap számitási kulcsa támadtatik meg, mit elkerülendő, az ily kedvezményben részesitett iskolafentartók mindenkor vonakodnak a máshol töltött szolgálatokat elismerni, miután erre a törvény által kényszeritvék, ily helyzetek elől nem ritkán a tanügy hátrányára az által vélnek kitérni, hogy oly tanitókat, kik máshol töltött szolgálatok után igényt már szereztek, egyáltalán nem fogadnak el, mig viszont a náluk alkalmazott tanitókat igyekeznek szerzett igényeikkel együtt az állam, illetve az orsz. tanitói nyugdíjalap terhére átszolgáltatni.
Különösen szembeszökő ezen helyzet a felekezeti, vagy magánjellegű iskolának községivé, esetleg államivá átváltoztatásánál, midőn nem ritkán a tanügy fejlődése érdekében kivánatos czélt a tanitó végellátási kérdésének megoldásából származó nehézség akadályozza. Figyelmet érdemlő körülmény még az, hogy az általános kötelezettség esetén lehetővé válnék ellenőrzése annak, hogy a tanitói pályán működők a törvények követelményeinek megfelelnek-e?
Mindazonáltal tekintetbe véve az 1875:XXXII. t.-cz 31. §-ában nyujtott kedvezmény által teremtett helyzetet, a külön nyugdíjalappal rendelkező iskola-fentartóknak és általuk alkalmazott tanitóknak már szerzett jogait a jelen törvény által is épségben kellett tartani, oly kikötéssel azonban, hogy a saját nyugdíjintézetükbe a jelen törvény hatályba lépte után felveendő tanitók részére azok nagyobb megterheltetése nélkül legalább is azon előnyöket tartoznak biztositani, melyeket a jelen törvény nyujt. Ha azonban záros határidő alatt nem nyilatkoznának, vagy a megjelölt feltételeket elfogadni nem akarnák, vagy képesek nem volnának, a jelen törvény hatályba lépte után alkalmazandó, vagy a már alkalmazott, de bármely oknál fogva saját nyugdijintézetükbe tényleg fel nem vett tanitók, valamint ezeknek állomásai után az iskolafentartók az orsz. tanitói nyugdijintézet tagjaivá lenni tartoznak.
Ezen szakasz a törvény hatálybaléptének időpontját határozza meg és azon kedvezményt nyujtja, hogy a hatálybalépés időpontjától kezdve nyugdíjba lépő tanitóknak az 1875:XXXII. tc. értelmében 1870. évtől számitandó szolgálati évei arányában a végellátási igények egészen az országos tanitói nyugdíjalap terhére fognak számitásba vétetni és csupán az 1870. év előtti szolgálatok arányában terhelik a régebbi kötelezetteket, holott ezelőtt az 1875. évet előzőleg szolgálatban volt tanitók és özvegyeik csakis az 1875:XXXII. tc. által biztositott igényeket nyerték az országos tanitói nyugdíjalapból, mig a végellátásnak a fizetés arányában való kiegyenlitése a régebbi szabályok értelmében kötelezett iskola fentartót terhelte, mi által nem ritkán tetemes teher hárult az iskola-fentartókra, melyből most jó részben szabadulnak.
A jelen törvény életbeléptétől számitandó 10 év elteltével új mathematikai mérleg készitése nem csupán az ellenőrzés szempontjából, hanem azokból is szükséges, hogy az orsz. tanitói nyugdijalap akkori állapotához képest esetleg új törvényhozási intézkedések megtehetők legyenek, azon elvek szem előtt tartásával, hogy egyrészt, ha a nyugdíjalap gyarapodása ezt megengedi, első sorban a nyugdíjalap tagjainak hozzájárulása leszállitandó leszen és hogy másrészt ellenkező esetben az államkincstárra a jelenleginél nagyobb teher ne háruljon.
E szakasz a végrehajtási záradékon kivül felsorolja a régibb törvény ama szakaszait melyek a fentebbiekhez képest hatályon kivül helyezendők.
Különösen meg kell jegyeznem, hogy érvényen kivül volt helyezendő az 1875:XXXII. tc. 38. §-a, mert a nem állami tanitó és óvóképezdék okleveles tanárai máig sem vették igénybe az idézett törvény 38. §-a által megadott lehetőséget a nyugdíj biztositására, ezenfelül pedig czélszerűbbnek is látszik ezen tanárok nyugdíjügyét az autonom felekezeti és községi középiskolák tanárainak nyugdíjügyével kapcsolatosan rendezni.
Az orsz. tanitói nyugdijalap reviziójához szükségesnek mutatkozott számitások végzésével szakközegek bizattak meg.
A számitások végeredménye a % alatt csatolt mathematikai mérlegben foglaltatik, mely mérlegnek felvilágositó indokolása a %% alatt zárt Észrevételekben nyujtatik.
Az alapelvek, a melyeken a számitás nyugszik, azonosak azokkal az elvekkel, a melyeken életbiztositó intézetek szokták mathematikai mérlegüket késziteni. A számitás lényege abban áll, hogy az összes várható bevételek és az összes várható kiadások egy és ugyanazon időpontra vannak reducálva, t. i. 1890. évi január hó 1-ére. (Eredetileg ugyanis az új törvény életbeléptetését már a most elmult 1890. év folyamában reméltem elérhetőnek.) Életképes lesz az orsz. tanitói nyugdíjalap, ha a várható bevételeknek erre az időre szóló pénzértéke és a már meglevő pénzalap együttvéve a várható kiadásoknak ugyanerre az időpontra számitott pénzértékével egyenlő.
Miután pedig a mathematikai mérleg szerint a bevételek 3.453 frt 80 krral túlhaladják az évi kiadásokat, annálfogva az orsz. tanitói nyugdíjalap életképessége ellen kifogás nem emelhető annál kevésbbé, mert az emlitett Észrevételekben a számitás biztosságának emelésére az 1-9. pontok alatt felsorolt jövedelmi bevételek a mathematikai mérleg megállapításánál figyelembe nem vétettek.
Ezen alapelveken eszközlött számitásoknál a következő feltételek és határozatok voltak irányadók.
a) Tanitókra szóló határozatok:
1. a) a tanitó nyugdijának megállapításánál a fizetés szolgál alapul.
Ennek minimuma 300 frt.
2. Tiz évi szolgálat után a nyugdíj a fizetés, illetve 300 frt, mint legkisebb nyugdíjigény 40%-ával egyenlő.
Innen a nyugdíj évi összege minden szolgálati évvel a fizetés 2%-ával növekszik.
40 évi szolgálat után a tanitó teljes fizetésével nyugdijazható.
3. Évi járulékképen minden tanitó, tehát a 300 frtnál magasabb nyugdijra igényt tartó is, eltérőleg az 1875:XXXII. tc. 29. §-ának 2-ik pontjában megállapítottaktól, fizetésének csak 2%-át fizeti.
b) Özvegyekre szóló határozatok:
1. Az özvegynőnek adandó segélypénz évi összegének megállapításánál a tanitói pályán működő házastárs maximalis nyugdija, tehát ennek fizetése szolgál alapul.
2. A tanitó 10 évi szolgálat után bármikor bekövetkezhető halála esetén az özvegy elhalt férje fizetésének 600 frtnyi összegéig 50%-át, 600 frton felüli összeg után 20%-át kapja évi segélyösszegül.
3. Ha a tanitó már nyugdíjas állapotban hal el, az özvegy a b) és 2. alatt emlitett segélyösszeg élvezetébe lép.
c) Gyermekekre szóló határozatok:
1. Ha az anya él és özvegyi segélyt húz, egy gyermek levonásával mindenik után 16-ik életkorukig anyjuk özvegyi segélypénzének 1/6-a jár.
2. Ha az anya működött a tanitói pályán, mivel az atya özvegyi ellátást nem nyerhet, a gyermekek szülőtlen árvákul tekintendők és árvagyámpénz alaptétele akként számitandó, mintha az atyát özvegyi ellátás illetné.
3. A teljesen szülőtlen vagy a törvény értelmében ilyenekül tekintendő árvák az özvegyi segélypénz 1/6-án felül még 25 frtot, ha mindkét szülő a tanitói pályán működött, mindenik után számitandó 1/6-on felül 50 frtot kap.
4. Ha azon szülő, ki után a végellátási igény származik, már nyugdíjas állapotban hal el, minden gyermek az 1., 2. illetőleg a 3. alatt emlitett gyámpénz élvezetébe lép.
Nagyméltóságod kegyes volt a következő két kérdést intézni hozzám:
1. Ha a tanitónők férjei özvegyi segélyben nem részesülnek, mennyivel csökken az évi teher?
2. Ha az özvegyi segély oly módon változik meg, hogy az 600 frt fizetésig a fizetésnek 50%-a, a 600 frton felül a fizetésnek 20%-a volna, továbbá a gyámpénz az özvegyi segélynek minden gyermek után - az eddigi megszoritásokkal - hatodrészét képezné; mennyivel szaporodik az évi teher?
Mély tisztelettel bátorkodom megjegyezni, hogy az első kérdésre csak bizonyos föltevés mellett, a második kérdésre pedig csak hosszas számitás utján lehet a pontos feleletet megadni, de meg lehet határozni a második kérdésnél a tehernek maximumát.
A jövő tanitói nemzedék özvegyi segélyének megállapításánál az összes létszám, tekintet nélkül a nő- vagy férfitanitóra, házaspárnak tételeztetett fel, a valóságban a mostani létszámban a nem házaspárak a létszámnak körülbelül 25%-a, az 1875-iki törvény megalkotásánál a nem házaspárak létszáma 21 1/2% volt. Noha a tanitónők száma évről-évre szaporodik, mindamellett a szigorúság kedvéért a jövő tanitói nemzedék nem házaspárak létszámát 20%-ra lehet felvenni. A jelen mérleg szerint a jövő tanitói nemzedék özvegyi segélye évenkint 97.738 frt 23 krt tesz ki, ennek 20%-a 19,5476 frt. Ezen föltevés mellett a teher évenkint kerekszámban 20.000 frttal csökkenne.
A mi a második kérdést illeti, tisztelettel bátorkodom a következő táblázatban a fizetésnek megfelelőleg egy-egy özvegyre eső teherszaporodást kimutatni.
| Fizetés | Az özvegyi segély | Tehertöbblet | ||
| 40% mellett | 50% és 20% növekedéssel | |||
| frt 300.- | frt 120.- | frt 150.- | + frt 30 | |
| frt 350.- | frt 140.- | frt 175.- | + frt 35 | |
| frt 400.- | frt 160.- | frt 200.- | + frt 40 | |
| frt 500.- | frt 200.- | frt 250.- | + frt 50 | |
| frt 600.- | frt 240.- | frt 300.- | + frt 60 | |
| frt 700.- | frt 280.- | frt 320.- | + frt 40 | |
| frt 800.- | frt 320.- | frt 340.- | + frt 20 | |
| frt 900.- | frt 360.- | frt 360.- | + frt - | |
| frt 1.000.- | frt 400.- | frt 380.- | - frt 20 | |
A legnagyobb teherszaporodás lehet tehát minden egyes özvegynél évi 60 frt. A számitás szerint átlag évenkint kerekszámban 300 válik özvegygyé, vagyis az összes teherszaporodás maximális értéke évenkint 18.000 frt. A gyámpénzszaporodásra vonatkozólag alkalmazhatni a Kaan által megállapított, Lewin és Weninger által elfogadott elvet, hogy a gyámpénzek az özvegyi segélynek 1/16 részét képezik, vagyis évenkint 1.800 frtot. Az összes teherszaporodás maximuma kerekszámban 20.000 frt.
Nagyméltóságodnak
Budapesten, 1891. junius 18-án
alázatos szolgája
Bogyó Samu s. k.,
a budapesti kereskedelmi akadémia tanára.
| BEVÉTEL | KIADÁS | |||||||||
| Évi díj | Jelen érték | Évi járadék | ||||||||
| frt | kr. | frt | kr. | frt | kr. | frt | kr. | |||
| 15.208 tanitó 6,167.150 frt fizetés után 2% | 123.343 | - | 15.208 tanitó 6,167.150 fizetése után a nyugdíj | 9,713.441 | 95 | 388.537 | 65 | |||
| le behajthatatlanság czimén 2% | 2.466 | 86 | 120.876 | 14 | Helyükbe lépő tanitók | 4,029.318 | 70 | 161.172 | 74 | |
| 4.816 tanitó 1,444.800 fizetése után a 2% frt 28.896, de ezen jövedelem csak 8 év után következik be, miért is csak | 21.114 | - | A 15.208 tanitó után özvegyi segély | 6,151.460 | 19 | 246.058 | 40 | |||
| le behajthatatlanság czimén 2% | 422 | 28 | 20.691 | 72 | Gyámpénzek | 254.935 | 18 | 10.197 | 40 | |
| A fentartó hatóság fizet évenként 20.024 tanitó után 12 frtjával | 240.288 | - | Helyükbe lépők | 65.000 | - | 2.600 | - | |||
| Minden nyugdíjazás alkalmával a fentartó hatóság fizet tanitója után egyszer-mindenkorra 10 frtot, ez megfelel az átlag évenként nyugdíjba menő 241 tanitó után | 2.410 | - | 4.816 üresedésben levő állás után nyugdíj, özvegyisegély és gyámpénz | 2,581.189 | 58 | 103.247 | 58 | |||
| Az 5%, illetve 5%-kal egyszerre befizetendő | 26.000 | - | Folyó nyugdíj, özvegyi segély és gyámpénz értéke | 2,224.201 | 58 | 88.968 | 06 | |||
| Díj 1,600.000 tanuló 15 krjával | 240.000 | - | 18.292 frt évi költség pénzértéke | 457.300 | - | 18.292 | - | |||
| Állami segély | 150.000 | - | Többlet | 3.453 | 80 | |||||
| A meglevő tőke kamatja | 320.000 | |||||||||
| 1,120.265 | 86 | 1,120.265 | 86 | |||||||
| Jelenleg 1,865.000 tanuló fizet tényleg évenkint 15 krt, azaz 39.750 forinttal többet, mint a bevételekben ezen czimen szerepelt összeg. Ezen bevétel többlet 10 éven át fentartva ad pénzértékül | 322.408 | - | ||||||||
| Ehhez az előbbi többlet pénzértéke | 86.345 | - | ||||||||
| 408.753 | 11 | |||||||||
A mérleg három szempontból esik birálat alá, ugyanis:
1. az elvállalt kötelezettség,
2. a bevételek és
3. a végeredmény szempontjából.
Az elvállalt kötelezettség kiszámitásánál figyelembe kellett venni:
a) a mostani tagok igényeit,
b) ezen tagok helyébe lépő tanitók, vagyis a jövő tanitónemzedék igényeit,
c) az üresedésben levő állásokra jövő tanitók igényeit,
d) a folyó nyugdíjakat és a kezelési költségeket.
A mostan működő tagok igényei állanak végkielégítési, rokkantsági, érdemesültségi igényei, özvegyi gyámpénz és árva-gyámpénzek értékéből.
A számitásnál használtatott a Heym-féle rokkantsági és Brune-Fischer-féle halandósági táblázat, 4% kamatlábat véve alapul, továbbá azon táblázati segédszámok vétettek igénybe, melyeket Spitzer Simon, Anleitung zur Berechnung der Leibrenten und Anwartschaften, sowie der Invaliden-Pension stb. czimű munkájában közzétett.
Az összes segédtáblázatok az özvegyi és árva-gyámpénzek kiszámitására vonatkozólag a mellékletben benn vannak.
A nyugdíjigények a törvényjavaslatban felsorolt feltételeknek megfelelően vannak kiszámitva, a képletek 100 frt nyugdíjra Spitzer munkájában használt jelölés szerint, a rokkantsági és érdemesültségi nyugdíjra.
1. ha a 10 évi szolgálatot már betöltötte, egy „a” éves egyénre, ha a jelen értéket „Na”-val jelöljük:
Na=1/1a/a{ (c-2) S Ia Ra/wa+1 + 2[E Ia Ra-E/wa+1 Ia+k+1 Ra+k+1/wa+k+1 + 100 S Aa+k+1/Wa+k+1}×x
a hol „e” jelenti a szolgálati év után rokkantság esetében a tanitót megillető nyugdíjperczent, „k” a 40 szolgálati évhez hátralevő évek számát, igy pl. egy 36 éves tanitónál, kinek 43 szolgálati éve van, c=46, k=27;
2. ha a 10. évi szolgálatot még nem töltötte ki, akkor a képlet:
Na=1/Aa/wa {38 S Ia+n Ra+n/wa+n+1 + 2[E Ia+n+Ra+n/wa+n+1 -E Ia+n+k+1 Ra+n+1/wa+n+k+1 + 100 S Aa+n+k+1/wa+n+k+1} .....β
a hol „N” a 10 szolgálati évhez hiányzó évek számát jelenti. Az összes most működő tanitók kor és szolgálati év szerint csoportosittattak és minden csoportra a megfelelő díj kiszámittatott.
Az összes most működő tanitók száma 15.208, a fizetés 6,167.150 frt. (300 frt véve minimalis fizetésül). A rokkantsági és érdemesültségi nyugdíjigény jelen értéke mérleg szerint 9,713.441 frt 95 kr.
Az özvegyi gyámpénz jelenlegi értéke:
a) ha a tanitónak 10 évi szolgálata van és a férfi „A” éves és a nő „b” éves 100 frt özvegyi nyugdíjra, ha a jelen értéket „I a b”-vel jelöljük.
I ab=100 Sb+1/lb/wb -M a b .....γ
b) ha 10 évi szolgálat még nincs, akkor:
I (n) ab = la+nlb+n/la lb wn Ia+n, b + n .....δ
A mostan működő tagok és feleségei kor szerint vannak csoportositva és minden egyes csoportra kiszámitott díj jelen értéke, mely a mérleg szerint 6,151.460 frt 19 kr. Hasonlóan a gyámpénzek jelen értéke, mely a mérleg szerint 254.935 frt 18 kr.
Minden egyes tanitó helyébe, ha az illető tanitó elhal vagy nyugdíjba megy, egy új tanitó jön, ennek nyugdijba menése vagy halála után ismét egy új tanitó jön stb. Az ujonnan működő (tagok) tanitók 21-25 éves korukban lépnek alkalmazásba; a számitás alapjául azonban a mérleg szigoritásául ugy vétetett, mintha minden egyes tanitó 21 éves korában lépne szolgálatba. Föltételeztetett továbbá, hogy minden tanitó 25 éves korában 5 évvel fiatalabb nőt vett el feleségül.
Lesznek ugyan olyanok is, kiknél a korkülönbség nagyobb, de ellensúlyozza ezen különbséget az, hogy nem vétetett figyelembe, hogy az özvegyek ismét férjhez mennek.
21 éves tanitónak fizetni kell egyszerre a β) alatti képlet értelmében 100 frt rokkantsági és nyugdijra N 21 összeget és évenként, mig szolgál, de legfeljebb 40-szer, ha azt P 21-el jelöljük.
P21=A21/w21 N21/Sa21/w21 - S A61/w61 .....E)
A számadatok helyettesitése után (a 21, 22, 23 és 24 éves korban ugyanoly invalitási valószinűséget tételezve fel, mint a 25 éves korban) az évi fizetésnek 6 1/2%. E szerint a 15.208 tanitó helyébe lépő tanitó után kell fizetni évenként 6.167.150 frtnak 6 1/2%-át, vagyis 400.864 frt 75 kr., a mi 4% mellett megfelel 10,021.618.75 frt tőke értéknek. Ezen 400.864 frt 75 kr. évi díj csak akkor válik szükségessé, ha a mostan, működő tagok helyébe új tagok lépnek.
A melléklet tabellák szerint ki van számitva, hogy a mostan működő tagok aktivitásáig fizetendő 1 frtnyi járadéknak mai értéke, ha 10,021.618.75 frtból levonjuk, a 400.864.75, frt évi járadéknak értékét a mostani tanitók működési idejére, akkor az ezen tanitók helyébe lépő tanitók rokkantsági és nyugdíjigényére szükséges 4,029.318 frt 70 kr. Hasonlóan kiszámitva ezen tanitók özvegyi és árvagyámpénz évi díját, a mely a fizetésnek 3.28% szükséges az özvegyek részére 2,443.455.75 frt, az árvák részére 65.000 frt jelen érték.
A törvény értelmében minden iskolafentartó hatóság tartozik, akár tagja tanitója az intézetnek, akár nem, hacsak külön nyugdijalapja nincs, minden tanitó után 12 frtot fizetni. Az országban jelenleg 4.816 olyan tanitó van, kik képesités hiánya miatt nem tagjai az intézetnek.
Ezen állásokat mindenesetre tekintetbe kellett venni, mert minden egyes tanitó helyébe egy oly tanitó jöhet, ki a kivánt feltételeknek megfelel és ennek következtében a nyugdijintézet tagja. Ezen állásoknál alkalmazott tanitók nyugdíjba beszámitható fizetése 300 frtnál nem több, tehát az összfizetés 1,444.800 frt és ennek következtében, ha ezen összes állások üresedésbe jönnek és helyükbe egy 21-22 éves képesitéssel biró tanitó jön, akkor az összes igények fedezésére szükséges a b) alatti pont értelmében a fizetésnek 9.78%, vagyis évenként 141.301 frt 44 kr., minek jelen értéke 3,532.536 írt, csakhogy ezen állások, föltéve, hogy minden egyes állás képesitett tanitókkal töltetik azonnal be, mihelyt az állás üresedésbe jön, mindenesetre csak hosszabb idő után következik, semmi szin alatt sem 8 évnél korábban. Ha tehát fentebbi értéket 8 évre leszámitoljuk, akkor ezen állások fedezésére szükséges tőke értéke 2,581.189 frt 58 kr.
A jelenleg nyugdíjt, özvegyi segélyt, vagy árva-gyámpénzt élvezők a melléklet szerint kor szerint vannak csoportositva és mindegyikre külön-külön leszámittatott a rá eső résznek, mint életjáradéknak, mai értéke ugy, hogy a nyugdíjigény az özvegyi segély és az árva-gyámpénz mai értéke összesen frt 2,224.201.58.
A kezelési költség évenként frt 18.292, - melynek pénzértéke frt 457.300.
A bevételeket képezik:
1. a tanitó évi hozzájárulása,
2. a tanitó egyszeri hozzájárulása,
3. a föntartó hatóság évi hozzájárulása,
4. a föntartó hatóság egyszeri hozzájárulása,
5. a meglevő tőke évi kamatja,
6. az állami segély,
7. a tanulóktól beszedendő díj.
1. Minden tanitó köteles évenként fizetésének 2%-át befizetni. E szerint a 15.208 tanitó összesen 6,167.150 frt fizetés után befizetne évenként 123.334 frtot, a 4.816 tanitó 1,444.800 frt fizetés után évenként 28.896 forintot, ezen utóbbi összeg a föltevés szerint átlag csak 8 év mulva kezdődik, ennek következtében a megfelelő érték évenként 21.114 frt. A tanitók részéről befizetendő évi járadékokból, biztonság kedvéért levonatott 2% behajthatlanság czímén.
2. Szolgálatba lépés alkalmával köteles minden tanitó egyszer-mindenkorra fizetésének 5%-át és minden fizetésemelésnél egyszerre az emelés 50%-át befizetni. Az átlagos szolgálati kor a 21 éves egyénekre 32-év, tehát átlag évenként 625 tanitói állás (20.024:32) töltetik be újonnan. A tanitói fizetés átlag 380 - (7,611.950:21.024), tehát várható évenként 11.894 frt, a fizetésemelésből várható évenként frt 14.106 - (ekkor még a tanitóknak 1 1/2%-a sem jut évenként abba a helyzetbe, hogy átlag 100 frttal magasabb állásba lépjen), összesen 26.000 frt.
3. Az iskolafentartó hatóság fizet évenként minden tanitó után 12 frtot, 20.024 tanitó után összesen 240.388 frtot.
Ezen mérleg szerint az évi díj a föntartó hatóság és a tanitók részéről összesen 381.855 frt 86 kr.
A kimutatás szerint ezen czimen eddig kivettetett és befolyt átlag kerekszámban 360.000 frt, ha tehát hozzá vesszük a 4.816 tanitó részéről befizetendő 28.896 frtot, számitani lehet arra, hogy a kivetett 381.855 frt 86 kr. tényleg be is folyt.
4. Az iskolai föntartó hatóság köteles minden egyes nyugdíjazás alkalmával egyszersmindenkorra 10 frtot fizetni. Minden egyes nyugdíjba ment tanitó nyugdíjigényének fedezésére szükséges a 380 frt átlagos fizetés után 2.565 frtnyi tőke (egy nyugdíjban levő egyén által élvezendő 1 frtnyi járadék átlagos értéke, tekintettel arra, hogy a rokkantak nem élvezik teljes fizetésüket: 6 frt 75 kr.). Minden évben nyugdíjba mehet tehát, mivel a nyugdíj fedezésére kivántatik évenként frt 617.850 - 241 egyén (617.850 osztva 2.565). Ezen czímen befolyik tehát 2.410 frt évenként.
5. A meglevő tőke évi kamatja a kimutatás szerint az 1890. évben meghaladja ugyan a 360.000 frtot, de tekintettel arra, hogy a kamatláb esetleg csökken, ezen czímen csak 320.000 frt vétetett föl.
6. Az állami segély évenként 150.000 frt.
7. A tanulók száma a kimutatás szerint 1,865.000, kik a javaslat szerint kivetett 15 krt évenként fizetni tartoznak. De ha figyelembe vesszük, hogy a törvény értelmében egy tanitóra csak 80 tanuló eshetik, számitásba csak 1,600,000 tanulót lehetett venni, mi 240.000 frt évi jövedelmet ad, mig a többi 265.000 tanuló után várható 39.750 frt évi jövedelem nem szerepel mint rendes bevétel, hanem annak 10 évi értéke a mérleg toldalékakép van kitüntetve.
A mérleg végeredményét a következőkben foglalhatni össze:
| A várható évi bevételek | 1,120.265 frt 86 kr. | |
| a kiadások | 1,116.812 frt 06 kr. | |
| évi többlet | 3.453 frt 80 kr. |
Minden újonnan betöltendő állásnál a kiadás a fizetésnek 9.78°%-a, a bevétel: a tanitó 2%-a, az egyszerre befizetendő 5%-nak megfelel 32 átlagos szolgálati évnek, megfelelően a fizetésnek 0.28-a, a fentartó hatóság 12 frtja minden tanitóra eső 80 tanuló után 12 frt.
Táblázatban:
| Bevétel | Kiadás | |||||||
| Fizetés | A tanitó 2% | Az egyszerre befizetendő díj á 0.28% | A fentartó hatóság fizet | A tanulóktól beszedendő | Összesen | a 9.38% | Többlet | |
| frt 300.- | frt 6.- | frt .084 | frt 12.- | frt 12.- | frt 30.84 | frt 29.34 | + 1.50 | |
| frt 350.- | frt 7.- | frt 0.98 | frt 12.- | frt 12.- | frt 31.98 | frt 34.23 | - 2.25 | |
| frt 380.- | frt 7.60 | frt 1.06 | frt 12.- | frt 12.- | frt 32.66 | frt 37.16 | - 4.50 | |
| frt 400.- | frt 8.- | frt 1.12 | frt 12.- | frt 12.- | frt 33.12 | frt 39.12 | - 6.- |
Ha az átlagos 380 frt fizetést vesszük alapul, akkor a tanitók számának szaporodásával, a mérleg következőkép alakul:
| Szaporodás száma | A kiadás meghaladja-e a bevételt | Jelenlegi többlet | Különbség | |
| 500 | 2.250 | 3.453.80 | + 1.203.80 | |
| 1.000 | 4.500 | 3.453.80 | - 1.047.20 | |
| 1.500 | 6.750 | 3.453.80 | - 3.297.20 | |
| 2.000 | 9.000 | 3.453.80 | 5.447.20 |
A számitás biztosságát emelik:
1. A meglevő tőke a valóságban 360.000 frton fölül kamatozik.
2. Az évi jövedelmek hosszabb időn át meghaladják a kiadásokat, és a többlet mindenesetre 4%-nál magasabb kamatra helyezhető el.
3. Feltételeztetett, hogy minden új állás egy 21 éves tanitóval töltetik be, a valóságban 25 éves korúak is lépnek be (a 25 évesnél az összes teher 8%, a 21 évesnél 9.78%).
4. Feltételeztetett, hogy a 40 évi szolgálat után mindegyik nyugdíjba megy.
5. Az eddig különböző országokból nyerhetett statisztikai adatok szerint a tanitóknál mind a halandósági, mind a rokkantsági valószinűség kisebb, mint az általános halandósági és rokkantsági táblázatok mutatják.
6. A bevételek 4-ik tétele alatt az iskolafentartók által fizetendő 10 frt csak a tanitók nyugdíjazása alkalmából vétetett számitásba, holott minden szolgálat közben elhalt tanitó özvegyének gyámolitásakor is fizetendő, a mi 7 évi átlagot véve alapul, mintegy 2,570 frtot tesz évenként.
7. Az 1875:XXXII. tc. 28. §-ának 3-ik pontja értelmében minden oly tanitó vagy óvó, kinek nyugdíjazása alkalmával gyámolitandó felesége, vagy gyermeke van, nyugdíjának 2%-át tartozik fizetni.
Ezen czímen ezideig befolyt átlag 210 frt, mely összeg azonban tetemesebben emelkedni fog, részben a nyugdíjazások fokozatos szaporodása, részben a felemelt nyugdíjigények folytán.
8. Az 1875:XXXII. tc. 34. §-a értelmében a községnek iskolaépítés- és telekszerzésre adott segély után 15 éven át fizetendő 3%-ból 1889. évben befolyt 4.579 frt 27 1/2 kr., átlag lehet évenkint 4.000 forintot venni.
9. Kegyadományok, hagyományok és a birságpénzekből befolyó jövedelmek.
