A kormány azon megállapodásra jutott, hogy a magyar állam keletkezésének és fenn állásának ezeredik évfordulója 1895. folyamán ünnepeltessék meg.
Fényes, még a nagy nemzetek történetében is ritka esemény lesz az, méltó, hogy azt a nemzet teljes kegyelettel, kiváló fénynyel, a jövőbe vetett lelkes bizodalommal készitse elő és ünnepelje meg.
Ezen ünneplés egyik kimagasló részletét fogná képezni a királyi védnökség alatt itt a fővárosban rendezendő országos nemzeti kiállitás.
Ennélfogva a törvényhozás elé lépünk már most, hogy a kiállitás kérdésében határozni, és ekként a kormány ez irányú intézkedéseinek is a kellő alapot megadni méltóztassék. Szükséges pedig, hogy már most kérjük ezt a határozatot azért, mert ezen kiállitásnak nagy műnek kell lennie; az 1895-iki évforduló pedig mindinkább közeledik; hogy tehát a nemzeti kiállitás csakugyan nagy mű legyen, hogy az sikerüljön s ekként az ünneplés sorrendjében azzá váljék, a mivé válnia közóhajtást képez, hozzá kell az előkészitéshez és a rendezéshez késedelem nélkül fogni és e végből a még rendelkezésre álló időt - mely csak hogy elegendő - teljes mértékben fel is használni; már pedig mindehhez a törvényhozás előző határozata szükséges.
Az ezeredik évforduló nemzeti ünnep, az ünneplésnek is nemzetinek kell lenni s igy a kiállitás se legyen más. Tanuja fog lenni annak az egész művelt világ, de az, a mit felmutatni tudunk és fogunk, legyen a miénk, a mi saját erőnkből eredett.
Egyesült erővel, benső lelkesedéssel fogjuk ezt a kiállitást rendezhetni, hogy megmutassuk minden kérkedés nélkül, miszerint annyi balsors után, a közgazdaság terén is haladtunk és tudunk felmutatni annyi eredményt, a mennyi a szebb és jobb jövőbe vetett bizalmat megszilárditani képes.
De gyakorlati szempontból is kivánatos, hogy a kiállitás országos, nemzeti legyen, mert egy ily kiállitás, mely az 1885-iki kiállitást 10 év mulva követi, élénkitő hatással lesz nemcsak iparunk fejlesztésére és iparosaink tevékenységére, hanem a nemzeti termelés minden ágára kiható befolyást fog gyakorolni és biztosabban lesz a kormány által is irányitható és rendezhető, mert ismert, biztosabban számbavehető tényezőkre fogunk támaszkodhatni.
A kormány fentvázolt álláspontjából következik, hogy azon eszmét, mely szerint 1895-ben nemzetközi vagy ugynevezett világkiállitás rendeztessék, nem tette magáévá és azt ezuttal elfogadásra nem is ajánlhatja.
A nemzetközi kiállitások, melyek az egyes nemzetek által rendezve, elég sürűn következnek egymásután, ma már nem annyira kiállitások, mint inkább nagy vásárok. A luxus és a gazdaság oly mérvet öltenek ezek rendezésénél, az igények az ily kiállitásokkal szemben ma már oly nagyok, hogy mindezeknek kielégitése rendkivüli anyagi eszközöknek alkalmazását teszi szükségessé, feltéve természetesen, hogy nem valami közepes, hanem igazában nagyszabású kiállitásokról lenne csak szó.
Ezek az okok lényeges befolyást gyakorolhatnak arra, hogy nagy, az ipari haladásban messze felettünk álló nemzetek egynémelyike sem rendezett eddig ily kiállitást, melynél a félsiker vagy épen a sikertelenség első sorban a rendező nemzetet sujtja.
Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azon, a kiállitások ujabbi történetéből meritett tapasztalást sem, hogy a világkiállitások a rendezésükkel egybekötött nagy költségeknél fogva majdnem mindenütt oly pénzügyi nehézségekkel jártak, s az illető állam, város vagy a társadalom részéről oly megfeszitett anyagi áldozatokat követeltek és követelnek, melyek nem állanak arányban a kiállitás által elérni czélzott eredményekkel, különösen most, midőn a legutóbbi nagy kiállitások után az igények már annyira fokoztattak, hogy kisebbszerű keretben azok nem elégithetők ki s a czél sem lenne elérve. Nem lehet szégyen annak a beismerése, hogy egy ily nemzetközi kiállitásnak sajátunkból való rendezésére különböző okoknál fogva mi még nem vagyunk elég erősek.
Hogy pedig épen a millennium ünnepélyességi közé, ha meg is volna a többi feltétel, idegen tőke segélye vegyüljön, az nem lehet sem kivánatos, sem indokolt.
De másfelől aggályosság teszi az ily kiállitást, illetve annak tervezését azon körülmény is, hogy annak sikerét biztositani a fenforgó körülmények között senki sem képes. Egy országos nemzeti kiállitásnak megvan a maga határozott kerete, melynek kitöltése fáradsággal járó, de mindenesetre sikerrel biztató teendő és a mely mégis elég nagy arra, hogy a külföld érdeklődését - s bizonyára elismerését és rokonszenvét is felköltse irányunkban. És az ily kiállitás sikerültének megitélése is akár a millenium szempontjából, akár egy országos nemzeti kiállitás szempontjából egészen más - mérsékeltebb tekintetek alá esik; holott egy nemzetközi világkiállitás sikere jelentékeny részben idegen tényezőktől függ. Annak megitélése a millenium ünnepségétől különválni fog és ha ez a kiállitás nem fogna megfelelni azon fokozott igényeknek, melyeket nem mi, hanem az egész művelt világ támaszt, akkor a millenium megünneplése oly csorbát szenvedne, hogy azt helyrehozni egyhamar nem lennénk képesek. Ilyféle koczkázatnak soha sem szabad a nemzetet kitenni, legkevésbbé akkor, midőn nemzeti ünnepet ül.
A fentebb kifejtettek értelmében van szerkesztve a t. Ház elé terjesztett törvényjavaslat, melynek czélja, hogy a törvényhozás által már most megállapittassék, miszerint 1895-ben - mint a magyar állam megalapitásának és fennállásának ezeredik évében - az ország fővárosában országos nemzeti kiállitás tartassék, s hogy az, - mint a javaslat 2. §-ában jelezve van, - az illetékes ministerek és egyéb szakkörök közreműködésével a kereskedelemügyi minister által rendeztessék. Azt hiszem, szükségtelen részletesebben bizonyitanom, miszerint e tekintetben a kormány irányadása nemcsak nem mellőzhető, hanem szükséges is s hogy csakis a kormány vezetése alatt lehet az ország minden mérvadó tényezőjének hathatós közreműködését és részvételét biztositani és minden erőt a kitűzött nagy közérdekű czél felé való munkálkodásra összegyüjteni.
Indokoltnak látszik a kormány kezébe tenni és vezetésére bizni a kiállitás rendezését azért is, mert a kormány van leginkább azon helyzetben, hogy a kiállitás létrehozataláig szükséges költségekről gondoskodjék, illetve az azok fedezésének módozatai iránt - a törvényjavaslat 3. §-ában foglalt határozmány alapján, a szükséghez képest az előterjesztéseket megtehesse.
Hogy a kiállitásban való közreműködésre és részvételre biratott termelők, iparosok, intézetek, vállalatok stb. ereje megkiméltessék s hogy nevezetesen a nagy nemzeti ünnep alkalmából tartandó országos nemzeti kiállitásnál közreműködésre hivatott tényezők a legutóbbi időben sürűn tervezett részleges vidéki stb. kiállitások által igénybe ne vétethessenek s erejök, esetleg kedvök ne csökkentethessék s hogy ily módon akkor, mikor a nagy nemzeti kiállitás meg fog tartatni, az ország közgazdasági állapota egész teljességében és erejében juthasson kifejezésre, s végre még azért is, hogy iparosaink és vállalataink kellőképen előkészülhessenek az 1895-iki kiállitásra, szükségesnek láttam a törvényjavaslat 4-ik §-ában foglalt határozmányt felvenni, melyben megállapittatik, hogy az 1895-iki kiállitás befejeztéig az ország bármely részében országos iparkiállitás egyáltalán nem, részleges vagy vidéki kiállitás pedig csak az illetékes minister külön engedélye alapján lesz tartható.
Az előadottak után tisztelettel kérem a bemutatott törvényjavaslat elfogadását.
