Az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom meghatalmazottai által Bécsben 1891. évi deczember hó 6-án kötött egyezmény ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége az ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya egyrészről és másrészről Ő Felsége a német császár, Poroszország királya a német birodalom nevében - azon óhajtás által vezéreltetve, hogy a szabadalmi, mustra- és védjegy-oltalom tárgyában fennálló kölcsönös viszonyokat ujból szabályozzák, e végből tárgyalásokat folytattak és meghatalmazottaikká kinevezték:
[Következik a meghatalmazottak megnevezése.]
kik a mindkét részrőli jóváhagyás fentartásával a következő egyezményt állapitották és kötötték meg:
A szerződő felek egyikének alattvalói a másik fél területein a találmányok, a mustrák (ide értve a használati mustrákat is) és minták, a kereskedelmi és gyári védjegyek, czégek és nevek oltalma tekintetben ugyanazon jogokat élvezendik, mint a saját alattvalók.
A jelen egyezményben értett alattvalókkal egyforma elbánás alá esnek más személyek is, kik a szerződő felek egyikének területein laknak vagy ott főteleppel birnak.
Ha valamely találmány, mustra vagy minta, gyári vagy kereskedelmi védjegy a szerződő felek egyikének területein oltalom elnyerése végett jelentetik be és ha 3 havi határidőn belől a bejelentés a másik szerződő fél területein is eszközöltetik, akkor
a) ezen későbbi bejelentés megelőzi mindazon bejelentéseket, melyek a másik fél területein az első bejelentés időpontja után nyujtattak be;
b) oly körülmények miatt, melyek az első bejelentés időpontja után következtek be, a bejelentés tárgyától az ujdonság jellege a másik fél területein meg nem vonható.
A harmadik czikkben emlitett határidő kezdődik:
a) mustrák és mintáknál, valamint kereskedelmi és gyári védjegyeknél azon időponttal, midőn az első bejelentés történt;
b) találmányoknál azon időponttal, midőn az első bejelentésre a szabadalom megadatik;
c) oly tárgyaknál, melyek Németországban mint használati minták, az osztrák-magyar monarchiában mint találmányok jelentetnek be, az első bejelentés időpontjával; ha az Németországban történt azon időponttal, midőn az első bejelentésre a szabadalom megadatott, a mennyiben az az osztrák-magyar monarchiában történt.
A bejelentés, illetve szabadalmazás napja a határidőbe be nem számittatik.
A szabadalmazás napjául azon nap tekintendő, melyen a szabadalom végérvényes megadására vonatkozó határozat kézbesittetett.
Az egyik fél területein előállitott áruknak a másik fél területeire való bevitele nem vonhatja maga után azon oltalomnak elvesztését, mely az utóbbi területeken ezen áruknak valamely találmány, mustra vagy minta alapján biztosittatott.
A szerződő felek egyikének területein bejegyzett kereskedelmi és gyári védjegy tulajdonosától a másik fél területein való bejegyzés nem tagadható meg abból az okból, mert a védjegy a védjegyek összeállitása és külső alakja tekintetében itt fennálló szabályoknak nem felel meg.
Ezen a védjegyek összeállitására és külső alakjára vonatkozó szabályok között nem értetnek azon szabályok, melyek tiltják az uralkodók vagy az uralkodó házak tagjai arczképeinek, vagy állami és más nyilvános czimereknek a védjegyekben való felhasználását.
Oly kereskedelmi és gyári védjegyek, melyek az egyik fél területein mint ismertető jelvényei valamely külön iparszövetséghez, bizonyos helyhez vagy kerülethez tartozók áruinak, oltalmat élveznek és a mennyiben ezen védjegyek 1875. évi október 1-je előtt a másik fél területein be lettek jelentve, ugyanott szabadon használható jegyekül nem tekinthetők.
Az ily szövetséghez, helyhez vagy kerülethez tartozókon kivül, más ilyen védjegyek oltalmát nem igényelheti.
Árumegjelölések, melyek az egyik fél területeinek közczimereit tartalmazzák, a másik fél területein szabadon alkalmazható jegyekül nem használhatók.
Más mint az, ki ily czimerek használatára engedélylyel bir, ily jegyek oltalmát nem igényelheti.
Mindegyik szerződő fél, a mennyiben az még nem történt volna meg, intézkedéseket fog tenni oly árúk eladása és áruba bocsátása ellen, melyek a másik fél állami czimereivel vagy a származás megjelölése végett a másik fél területein fekvő helyek és kerületek nevével vagy czimereivel a kereskedelem és forgalomban való megtévesztés czéljából vannak ellátva.
Mustrák és minták, valamint kereskedelmi és gyári védjegyek, melyek részére német alattvalók az osztrák-magyar monarchiában oltalmat kivánnak szerezni, ugy a kereskedelmi és iparkamaránál Bécsben a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokat illetőleg, valamint a kereskedelmi és iparkamaránál Budapesten a magyar korona országait illetőleg bejelentendők.
A jelen egyezmény 1892. február 1-én lép hatályba és a szerződő felek egyike részéről történt felmondása napjától számitandó hat hónapig marad érvényben.
Jelen egyezmény jóváhagyandó és a jóváhagyási okmányok minél előbb Bécsben kicserélendők.
Minek hiteléül a mindkét részbeli meghatalmazottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláírások]
Az Osztrák-Magyar monarchia és a Németbirodalom közt a találmányok, védjegyek és mustrák kölcsönös oltalmáról szóló egyezménynek a mai napon történt aláirása alkalmával a két fél meghatalmazottai a következő nyilatkozatot tették:
Az egyezmény 6. Czikkének 1. bekezdésében foglalt határozatnak nem az a czélzata, hogy az egyik szerződő fél területén lajstromozott védjegy számára akkor is igényt biztositson a másik szerződő fél területén való belajstromoztatásra, hogy ha ez utóbbiban az találtatnék, hogy a védjegy tartalma az erkölcsöt sérti, vagy a közrendbe ütközik, vagy pedig a tényleges viszonyokkal - a közönséget megtéveszteni alkalmas ellentétben van. Ha ezen föltevések valamelyike fenforog, a belajstromozás megtagadható.
A jelen jegyzőkönyv, mely az egyezménynek, a melyre vonatkozik, kiegészitő részét képezi és mely külön jóváhagyás nélkül, az ezen egyezményt illető jóváhagyási okiratok kicserélésének egyszerü ténye által, a szerződő felek részéről elfogadottnak és helybenhagyottnak tekintendő - két példányban kiállitva, Bécsben 1891 deczember hó 6-án aláiratott.
[Aláírások]
