Az 1869. évi XII., illetőleg az 1881. évi VIII. törvénycikk, valamint az 1870. évi márczius 9-iki osztrák törvény (R. G. Bl. 22. sz.) alapján vert arany négy- és nyolcz-forintosok csak kereskedelmi érmék jellegével birnak, és igy az ezen érmék szolgáltatására szóló kötelezettségek a valutaadósságok keretén kivül esnek.
Minthogy azonban az állam fizetési kötelezettségeinek egy része aranyforintokra is szól és az állam iránti szolgáltatások egy része aranyforintokban van megállapitva, továbbá az aranyforintokra szóló szerződések a magánforgalomban is jelentékeny szerepet játszanak, másrészt pedig a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 9-ik §-a és a monarchia két államának kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről szóló törvényjavaslat VII. czikke értelmében az arany, négy- és nyolcz-forintosok veretése a monarchia mindkét államában beszüntettetik, felmerült annak a szüksége, hogy az aranyforintokban megállapitott szolgáltatások egyenértéke oly érmékben állapittassék meg, a milyen érmék veretése és a belértéknek megfelelő áron való megszerzése akadályokba nem ütközik.
A törvényjavaslat az adós választására bizza a fizetés teljesitését az eddigi négy- és nyolcz-forintosokban vagy pedig koronaértékbeli aranyérmékben, és miután a jelen törvényjavaslattal kapcsolatos érmeügyi törvényjavaslatok az aranyforintos érmék bevonásáról és átveretésétől általában nem intézkednek, az adósnak teljesen szabadságában álland tartozását ily érmékben is leróni, a jelen törvényjavaslatnak czélja nem lévén más, mint az adós biztositása azon veszély ellen, hogy ezen érméket, melyek továbbra nem veretnek, korlátolt mennyiségükön alapuló felpénzzel legyen kénytelen beszerezni.
Nem érinti továbbá természetesen ezen javaslat azon szerződéseket sem, melyek alternativ szolgáltatásra szólnak és a melyekben az adós tartozását idegen értékrendszerekhez tartozó érmékben vagy azok aequivalensében is leróhatja.
Ez utóbbi szempont alá tartozik a magyar államadósságoknak egy jelentékeny része is, mely a mellett, hogy aranyforintokra szól, egyuttal alternative az aranyforint egyenértékét idegen értékekben is kifejezi, és a melyek természete csak annyiból szenved e javaslat elfogadása esetén változást, hogy az aranyforintra szóló fizetési kötelezettség ezután koronaértékben, tehát értékérmékben is teljesithető.
A javaslat 2-ik §-ában megállapitott értékarány megfelel az aranyforint és a koronaértékbeli aranyértékpénzek aranytartalma értékarányának és teljesen összhangban van azon általános magánjogi elvvel, mely szerint szerződésszerű fizetési kötelezettségek vagyoni értékének változást szenvedni nem szabad.
A 3-ik §-ban foglalt kijelentést, mely szerint azon rendelkezés, hogy az aranyforintokban teljesitendő szolgáltatások az emlitett értékarányban koronaértékbeli aranyérmékben is teljesithetők, különösen a határvámfizetéseknél is alkalmazandó, indokolja azon körülmény, hogy az osztrák-magyar vámterületnek az 1882:XVI. törvénycikkel a törvények közé igtatott vámtarifájának, s jelesül ennek az 1887. évi XXV. törvénycikk által érvényben tartott XIV. czikke értelmében a vámdíjak aranyban fizetendők, a vámtarifa tételei tehát aranyforintokra és aranykrajczárokra szólnak. Ezen positiv intézkedése a jelen intézkedést is kikerülhetetlenné tette. A vámtarifatörvénynek a vámfizetés módjára vonatkozó többi intézkedései különben a jelen törvényjavaslat által nem érintetnek.
A 4-ik § értelmében a törvény a koronaérték megállapitásáról szóló törvénynyel egyidejűleg lép életbe, a mi bővebb indokolást alig igényel.
